*Új varázsló tanonc érkezett a nevess iskolába, akit meglepett a ok új ismeretlen arc. Akinek segítségre lenne szüksége, hogyan mennek itt a dolgok*

*Egy új lány érkezett az iskolába. Új hely, új emberek közzé akik számára ismeretlenek , el tévedt útbaigazítást szeretne kérni , de nem ismer senkit. Mozdulatlanul áll és vár türelmesen hátha valaki útbaigazítja*

* A fehér ruhás nő folyton gérdezgeti Gwent. A lány illedelmesen válaszól.* - Gyönyörű hely. Az óceán, a fák, a virágok meg a sziklák igazán lenyűgöző együttest alkotnak. És az emberek is kedvesek.* Mesélte. ~ Kivéve persze az anyámat!~ * Elmondta, hogy most türelmesenek kell lennie. A lány szófogadóan bólintott.* - Szerintem ez a kérdés mág túl korai. Nem tudnék megfelelő választ adni. Gyakorlatilag még semmit sem láttam az iskolából. De ha már feltétlen választ kell adnom, akkor legyen az, hogy új és felettébb érdekesnek ígérkezik. * Mondta ki amit érzett.*

* A nő utasítására a lány mepürgeti a kereket. Az forogni kezd és nem áll le. A fehér ruhás eközben kérdez. Gwen csak áll és a kereket bámulva válaszol.* - Igen. Egyenesen Új-Zélandról, de nem vagyok fáradt. * Közli, pillantását le nem veszi a forgó tárgyról. Egyre izgatottabb.* - Lenne egy kérdésem. Ha megáll a sorskerék, mit kell tennem? * Kérdi és ezúttal a nő szemébe néz. Izgatott, de nem mutatja ki. Ugyanaz a nyugodt pillantása van, mint amikor e terembe először tette be lábát.*

*A kérdésre csak kis idő után válaszol.* - Az Allidon azért, mert szeretem a zenét, a Naxeldir pedig azért, mert szeretek jó lenni a rosszak között.* Nevette el magát. Amikor a nő azt mondja, hogy menjen és forgassa meg a sorskereket, Gwendolynnak nagyot dobban a szíve. Csakis erről szólt neki az anyja. * - Máris? Rendben. * Összegyűjti az erejét és feláll. Le nem veszi a tekintetét a sorskerékről. Szerencsés jövőt remél tőle. Bízik az ítélőképességében és elfogadja döntését, bármi legyen is. Amikor odaér a szerkentyű elé, a mellette álló fehér ruhás nőre pillant. Várja az utasításokat.*

//Rendben.//

*Figyelmesen hallgatja a fehérruhás nőt. Minden információt magába szív, és elraktároz.* - Hm... így, ezeket hallva, az Allidon és a Naxeldir szakok érdekelnének. *Mondta és egy kis ideig elhallgat. Sosem szeret sokat beszélni, főleg nem értelmetlen dolgokat. Inkább cselekszik. Amikor a nő a nevét kérdezte lesütötte a szemét, mert szégyelte, hogy elfelejtett bemutatkozni. * - Természetesen! Gwendolyn Azoma, de a Gwen, vagy a Lyn is megteszi. * Mosolyodik el.*

//Rendben, értem. Köszönöm az infót.//

*Gwendolyn kissé megilyed, amikor egy fehér ruhás nő jelenik meg mellette. Elfordul az ablaktól és tisztelete jeléül bólint.* - Köszönöm.* Követi a nőt és ő is helyet foglal az asztalnál. Elveszi a legkisebb szendvicset és harap belőle eggyet. Már nagyon éhes volt, ezért igencsak jól esik neki az étel.* - Nem, nem hallottam róla. Az anyám ide kűldött, de nem mondott semmit. Egy héttel ezelőttig még azt sem tudtam, hogy létezek varázslók és boszorkányok ezen a világon. Azt mondták a szüleim, hogy mindez csak mese. Erre most ide küldött. Teljesen tudatlan vagyok. *Felel és még eggyet harap a szendvicsből.*

//Igen, már megírtam. Kérdésem csak az, hogy akkor én választhatok-e szakot, vagy nem? Ezt nem igazán értettem.//

*A lány határozottan lép be a terembe, mintha már ezerszer járt volna itt. Pedig most jár először errefelé. Az anyja ide küldte és ő semmit sem tudva az itteni körülményekről, boldog, hogy messze elkerülhetett otthonától. Az a hely már csak fájdalmat okozhat neki. Gwendolyn körülnéz, és lát is személyeket a terembe, de nem szándékozik zavarni senkit. Az ablakhoz sétál és azon át kémleli a bár ismeretlen, mégis megnyugtató tájat. Csodálatosnak találja a környéket, de ezt csak egy halvány mosollyal mutatja ki. Türelmesen vár, hogy valaki elárulja neki, mit kell ezentúl tennie.*