Szinte alig hogy meg érkezett, már nagyon várta a találkozót az új társaival, akik kell egyűt fog tanulni. Nem kizárt boszorkány lesz belőle, mint a mostoha anyja. De most nem ez a legfontosabb az életében, hanem hogy hova fogják beosztani őt. Még a mostoha apja is ide járt, csak őt máshova rakja be a kerék. De nem akar ennyire előre menni, mert még várnia is kell.

//Én Svesyn Tachros vagyok vagyis ő a multim //

denis ált a csarnok kozepén es várta hogy be legyen osztva erre eszre veszi a jenifert koszonti hát helo en denis vagyok es el mosojgot

*Natanail megérkezik az iskola elé, bár nem biztos benne hogy jó helyen van összeszedi minden bátorságát, és körülnéz. Lát egy hatalmas kereket, nem tudja mire való, azt sem hogy miben fog ez neki segíteni, de sajnos rendkívül kíváncsi természetű fiúról van szó, így megpörgeti a kereket, hátha történik valami érdekes dolog, csak később gondol bele, hogy akár rosszat is csinálhatott volna, de szserencsére csak a sorskereket pörgette meg, valószínüleg úgy is ezt kérnék tőle, de ő ezt nem tudja, így folyamatosan fél attól, hogy valami rosszat csinált.*
~És ha kicsapnak? Miért kell mindenhez hozzányúlnom? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, várjunk csak...~
*Elkezd kutakodni hátizsákjában, később ki is halászik egy szakadt, vizes borítékot, hangosan olvassa:*
-Az iskolába beérve a Vendégváró fogja eligazítani önt, majd a sorskerék megpörgetésével be lesz osztva egy szakra, onantóol kezdve teljes jogú tagja az iskolánknak, szívélyes üdvözlettel: Cirelin de Sovalon, Kaen el Jericho, Aurora Valanthe Mediaris, és Safira Desierto. Áhhhá!
*Kiált fel, szóval semmi rosszat nem csinált, csak megpörgette a Sorskereket, ami majd beosztja egy szakra, rápillant a kerékre, ami még mindig forog.*
~Remélem nincs semmi baja, és lehet év közben is jelentkezni diáknak, nem bírnám ki ha még egy évig várnom kéne, így is túl sokat vártam.~

*Egy aprócska fekete hajú lány sétál végig az úton. Anelie jég-kék szemei a környéket pásztázzák. Keres valami kapaszkodót, ebben a teljesen ismeretlen világban. Egyszer csak meglát egy másik lányt, aki szintén csomagokkal járja az iskola környékét. A tekintetük összetalálkozik, a másik lány tekintete ugyanolyan zavart, mint amilyen zavar az ő fejében van.* ~Most kéne hátat fordítani, még nem késő. Sose ment jól az ismerkedés.~ - *gondolja, de végül erőt vesz magán és megszólítja a lányt.* - Szia, te is most érkeztél? Az én nevem Anelie Long

Zoe Helmsley írta:

*Egy lány sétál végig az iskola környékén. Haja feltűzve és úgy érzi eltévedt. Jó lenne ha valaki eligazítaná így tehát elindul valamerre a csomagjaival és leteszi magát egy olyan helyre ahol jól lát mindent.* ~ Szép és csodás hely. Örülök, hogy apa elengedett ide..~*Gondolatai kavarodnak össze meg vissza így természetes,hogy türelmetlen.*

*Egy lány sétál végig az iskola környékén. Haja feltűzve és úgy érzi eltévedt. Jó lenne ha valaki eligazítaná így tehát elindul valamerre a csomagjaival és leteszi magát egy olyan helyre ahol jól lát mindent.* ~ Szép és csodás hely. Örülök, hogy apa elengedett ide..~*Gondolatai kavarodnak össze meg vissza így természetes,hogy türelmetlen.*

*Egy magas férfi érkezik, sötét ében haját copfba fogta, leért majdnem a derekáig, hideg tündekék szemeit végigmérte a terület minden szegletén, a bőre fehér volt, az arca markáns, a mai lányok ideáljának számíthatott, tudta is ezt jól az illető, de soha nem élt vissza efféle előnyeivel. Csöndesen állt, türelmesen várakozott. Mulatságosnak tartotta, hogy a körülötte lévő emberek jóval kisebbek nála,egy halk hümmögéssel nyugtázta észrevételét, majd ledobta maga mellé nehéz fekete bőr táskáját és leült a földre, elővett a táskájából egy kis rágcsálnivalót és figyelte a körülötte lévőket, remélte, hogy jó helyre jött egyáltalán, néha elbizonytalanodott, világoskék szemeivel pásztázta a hozzá közelebb levőket hátha valamelyik útbaigazítaná. *

-Köszönöm.*Mondja Svesyn de valamiért olyan érzése támad mintha most lenne igazán otthon.*
-Ez az iskola olyan furcsa minél közelebb megyek annál erősebben érzek valami furcsa dolgot olyan ez mintha, mintha... hazamennék.*Fejezi be, de rögtön lesüti szemét, hiszen az igazi szülei kedvesek voltak vele, de itt a mágiaoktatás intézményének közelében érzi igazán jól magát.*
-Más diák is érzett már így?*Kérdezi, bár mindig is szeretett különleges lenni ő mégis jobban örült volna egy igen válasznak most.*

//Már beküldtem //
*Svesyn érdeklődve halgatja a nőt, most már bízik benne.*És akkor csak meg kell forgatni ezt a kereket?*Kérdezi nem múló kíváncsisággal, az arcán meglátszik mennyire vágyik a hölgy válaszaira, de nem zavartatja magát további kérdésekkel bombázza a hölgyet.*
-Mikor leszek beosztva egy szakra, milyen tantárgyak vannak itt, én miért nem tudtam erről a világról?*Kérdezi egy szuszra és mint a jó gyerek várja a nő válaszát.*

*Svesyn meglátja a nőt az arcára enyhe ijedtség ül ki, hiszen még soha nem látott igazi varázslót, de ahogy meghallja a nő kedves hangját rögtön megnyugszik és követi a Sorskerék felé.*
-Mikbe oszt be?*Kérdezi nagy kíváncsisággal a fiú hiszen ilyen "kerekekről" nem volt szó.*-Én teljesen normális vagyok!*Jelenti ki a fiú enyhe bizalmatlansággal.*~Szóval a szüleim nem hiszik el hogy én nem csináltam semmi rosszat és átvertek ezzel a varázslóiskolás dologgal?~*Az arcizmait már nem tudja türtőzetni meglátszik rajta bizalmatlansága...*

*Svesyn megérkezik a Kezdőtérre ahol alig várja hogy találjon valakit aki segíthet neki bár hallot dolgokat de az egész csak még nagyobb összevisszaságot teremtett a fejében ezért valakivel beszélnie kell beleszól a levegőbe a rá egyébként nem jellemző félénk hangon*
-Hahó van itt valaki?
*Kérdezi bár ilyen hangon ritkán szokott beszélni azt hiszem elnézhetjük egy mugli születésű gyerektől.*

// köszönöm, soha nem játszottam még ezért nem ismertem a jelöléseket, de mostantól figyelek rájuk //

* Lynn habozott egy kicsit, elbambult az egyszerű varázslaton, nem igazán látott még ilyesmit, de nagyon tetszett neki, hatására a rá jellemző ügyetlenséggel elejtette a nála lévő könyveket, majd idegesen elkezdte felszedegetni azokat a földről, leporolta őket, majd zavarodottan elmosolyodott. Rápillantott a sorskerékre, az elhaladó diákokra, majd összeszedte magát ráfókuszált az imént megjelent kis asztalkára, bizonytalanul helyet foglalt és válaszolt a kedves arcú nőnek.

- Nagyon kedves, köszönöm. A nevem Lynn Taylor, Goldshiréből érkeztem, egy szegény kis tünde falucskából (* udvariasan elfogadja a teát, de még nem iszik belőle*) már nagyon vártam, hogy ide bekerülhessek, szeretném ha otthon büszkék lennének rám, hogy ilyen jó hírnevű iskolába járok. Szegény családból származom, Apám tünde földműves édesanyám pedig ember, szerették volna ha én többre viszem mint ők . Goldshirében sajnos nem nagyon kedveltek az emberek fél tünde származásom miatt, nem is volt sok barátom, remélem itt majd hamar beilleszkedhetek * Ivott egy kortyot a forró teából, majd ismét elámult az iskola hatalmas monumentumait*