- Most jut eszembe én még nem is tudom a nevedet. *Hirtelen bízik ebben a nőben. Valószínűleg erre szakosodott. De remekül csinálja. Még egy ilyen "senkiben sem bízik" típussal is szót ért.

//Igen! Király vagyok! Khm, akarom mondani köszönöm a tanácsokat. //

*Akira kezd megnyugodni, de még mindig szipog.* - Az igazság az, hogy engem egy utcai banda fogadott be. Nagyon szerettem őket, olyanok voltak, mint a testvéreim. *Ismét elkezd könnyezni, de erőt vesz magán és letörli szemét* - Jirou, aki a vezér volt mindig kedvesen bánt velem. Rengeteget tanultam tőle. Olyan volt ő számomra, mint a bátyám. Kiváló illuzionista volt mégis megölték miközben a családot védte. *Megint sűrűbben kezdtek potyogni a könnyei. Már nem látott semmit így ismét zsebkendőért nyúlt.* - Engem bízott meg vele, hogy a vezér legyek. Éppen ezért vagyok itt, hogy olyan jó illúziókat készíthessek, mint amire ő is képes volt.~De miért mondom el mindezt neki?~*Ismét a teára nézett és megint átváltott gyanakvó típusra.*

//Azt hiszem értem mire gondolsz. Mégpróbálkozok.//

~Ez meg hova tűnt? De most, hogy említette, engem mi is érdekel igazán? Olyan akarok lenni, mint Jirou. Nála ügyesebb illuzionistát nem láttam. Én is olyan akarok lenni, hogy megvédhessem a barátaimat, akik igazából a családom. Jirou, miért engem választottál vezetőnek?~*Akira elkezdett zokogni.*

//Köszi a tanácsokat. Egy mese szereplőről mintáztam keverve magammal így elég érdekesre sikerült. //

*Akira leül ugyan a kanapéra, de nem kér se inni, se enni. ~Ez a nő barátságosnak látszik. Talán túlságosan is. Nem szabad megbízni benne. Egek már megint ilyen gyanakvó vagyok. ~ - Szerintem Allidonos vagy Naxledires leszek.*Ismét szótlanul üldögél és ezért gyűlöli is magát.*~Ez a nő annyira barátkozni akar velem én meg csak próbálom eltaszítani magamtól.~


//Hát már utána jártam a dolognak teljes mértékben így viszonylag jártas vagyok ebben. Már elküldtem a felvételit már csak a válaszra várok. De hogy miért alkottam magamnak egy félős karaktert? //

*Akira félősen lépked be a terembe. Ámul azon, hogy milyen szép is az épület, hiszen ő eddig utcagyerek volt. Nem mer oda menni senkihez. Inkább fordult egyet és a legközelebbi sarokban leül.*

*Bár a nő mosolygós, és szép arcú, Goran mégis kicsit furának tartja őt, talán a hófehér ruhája miatt. Amikor meghallja a nő bemutatkozását, el is mosolyodik, ő valamiféle névre számított.*
- Örvendek Vendégváró.- *Nevetve beszél és folytatja.*- Öhm, gondolom ez amolyan hivatali pozíció, de a rendes nevét nem árulná el? Vagy az talán titok?- *Goran elég közvetlen, pláne akkor, ha valami igazán érdekli, és most felettébb kíváncsi a nő keresztnevére, legalább azzal legyen tisztában, hogy ha majd látja őt az épületben, akkor mégse vendégváróként emlegesse őt. Közben azért nem feledkezik meg arról sem, hogy kitöltse a teákat, az egyik poharat át is nyújtja a nőnek, majd, mivel hellyel kínálják, leül az asztalhoz és kortyol a teából.*
- Még nem gondolkodtam ezen, de remélem, jó helyre kerülök. - *Egy vigyor jelenik meg az arcán, ismét kortyol a teából.*
- Öhm, és mondja, Ön férjnél van, vannak itt tanuló gyermekei?- *Ha már a nő kérdezett, Goran úgy gondolja, ő is szeretne megtudni pár dolgot erről az asszonyságról.*

//rendben ^^//

*Nézelődés közben annyira megfeledkezik magáról, hogy az orrát kezdi túrni, ami elég rossz szokás, és nem ártana, ha leszokna róla, főleg azért, mert szeretne elvegyülni a gazdagabb diákok között. Éppen egy tartóoszlopot kémlel, mikor léptekre figyel fel, és amikor oldalra fordítja a fejét, egy fehér ruhás, kedves arcú nőt pillant meg. Nem kis meglepettség látszik az arcán, hisz azt hitte, hogy itt majd bizonyára vén banyákkal fut össze, de ez a nő se nem túl ráncos, se nem csúnya, akár még szépnek is nevezhető.* ~ Ejha, micsoda helyre kerültem.~ *Tekintetével végig méri a nőt, ajkaira egy halvány mosoly kúszik.*
- Huh, de jó, hogy erre jött, már azt hittem, hogy rossz helyre csöppentem, de akkor mégis csak jó helyre érkeztem. Goran vagyok, kegyedben kit tisztelhetek?- *Gyorsan felpattan a bőrönd tetejéről, mielőtt még bunkónak néznék, utazástól ragadós mancsait a nadrágjába törli, majd jobb kezét kézfogásra nyújtja.*
- Éhes az nem vagyok, de szívesen innék egy pohár teát. - *Már lép is az asztal felé, de esze ágában sincs egyedül inni, ezért visszafordul a nő felé.* - Önnek tölthetek?-

//Köszi ^^ Igen, tegnap elvileg beküldtem, remélem, hogy jó emailt adtam meg, néha szokásom elrontani a végét. XD //

*Nagyot nyújtózkodva lépdel beljebb az épületbe, laposakat pislog, mivel elég sokat utazott, és eléggé elfáradt ahhoz, hogy frissülten lépkedhessen, kiegyenesedett derékkal. Most inkább tűnik görbének, nyegle és hanyag testtartása miatt. Miután kifújja magából a levegőt, és szusszan kicsit, tekintetét körbe vezeti a teremben és kicsit elámul mindattól, amit lát. Otthoni lakóhelye, és az iskola közt igen nagy a különbség, tekintve, hogy Goran nem éppen gazdag családból való, és akkor látott utoljára ennyi csillogó holmit, amikor megállt az egyik ékszerüzlet kirakata előtt, hogy megcsodálja az ott ékeskedő díszeket.*
~Jöhetne már erre valaki.~*Bőröndjén támaszkodva körbepillant, majd unalmában a táska tetejére ül, és onnan bámulja a környezetét.*