// Remélem most jól csináltam és köszönöm szépen //

* A lány nem jutott szóhoz a meglepettségtől. Meglepte ez a kedvesség.~itt mindenki ilyen kedves?~ A lány leült és a nő arcát kémlelte egy percig majd válaszolt neki.*
- Én Fantázia országból érkeztem. * A nő meglepődött és mondani szeretett volna valamit de a lány nem hagyta. Levette kabátját és a székre terítette.*
- Nagyon messziről jöttem ide. Igazából.... * elhallgatott majd mély lélegzettet vett és folytatta*
- Igazából édesanyám küldött ide, hogy tanuljak * Ez is meglepte a nőt. A nő nem szólt hozzá csak nézte hosszú percekig*

*Egy gyönyörű, barna hajú nő bukkan elő szinte a semmiből, és az újonnan érkezett lány elé lépked. Arcán kedves mosoly ül, szemei csillognak, biztató tekintetével a lányt kémleli. Egy egyszerű fehér ruhát visel, légies alakján gyönyörűen mutat. Mosolyogva a lányhoz lép, és köszön neki. *
- Üdvözöllek a Nezabarban! Amíg a sorskerék nem osztott be egyik szakra se, engedd meg kérlek, hogy szerény személyemmel szórakoztathassalak. ha álmos, vagy éhes lennél, kérlek csak szólj, és teljesítem, amire szükséged lenne. *Kezdi bíztatóan, miközben egy asztalt, és hozzá két széket varázsol elő. Az egyik széken ő foglal helyet, majd a lányra néz, és kezével a másik szék felé bök. *
- Kérlek foglalj helyet, biztos hosszú utat tettél meg, gondolom elfáradtál. Merről érkeztél ide, hozzánk, a kúriába? *Kérdezi, miközben a leányzó arcát kémleli, kedves mosolyával sugallja, hogy tőle nem kell félni, ő bármiben segít, bármilyen Kérdésre válaszol. *

//Szia, üdvözöllek a Nezabarban =)
Egy kis segítség a játékhoz:
Egy hozzászólást első szám harmadik személyben írunk. Mégpedig *-ok között. Példa.

*Felsétál a lépcsőn, és amikor felért, kifújja magát.*


Ha mondunk valamit, akkor gondolatjel kell, vagy semmi.

*Felsétál a lépcsőn, és amikor felért, kifújja magát.* Hé te ott! *Kiált társa után.*


Ha gondolunk valamit, hullámos vonallal jelöljük.

*Lehajtja a fejét az asztalra.* ~De unalmas ez az óra!~

Ezeket megtalálod a főoldal -> újaknak -> szabályok topicban, ott bővebben is le van írva, hogy hogyan kell egy hozzászólást megírni.
Egy másik apró észrevétel: Ashley már nem tartózkodik a kezdőtéren, ugyanis ő már fel lett véve, ezt onnan lehet tudni, hogy színes a neve, így a karaktered őt már nem láthatja, csupán a Vendégváróval találkozik most a Kezdőtéren. Abban az esetben találkozhatsz itt más diákokkal, ha nagyjából egyszerre írtok, és még egyikőtök sincs felvéve.
Várom a válasz hsz-ed //

Egy lány érkezik az iskolához. Kicsit csalódott nagyobbnak képzelte az épületet. És ekkor a gondolatok elárasztják az elméjét vajon szeretni fogom a helyet? Lesznek barátaim? Vajon milyenek lesznek a tanáraim? Remélem a szobatársaim kedvesek lesznek. Ekkor odaért az ajtóhoz és belépett. Meg pillantott egy vörös köpenyes lányt az arcát nem látta. Hezitált egy percig, hogy odalépjen-e és bemutatkozom neki de mivel a lány nem nézet rá úgy döntött, hogy leül és vár.

*Ashley érkezik a kezdőtérre vörös köpönyegében s esernyővel a kezében.*~Hmmm, nincs itt senki~*Gondolta majd leült egy padra. több mint fél óra várakozás után megunta a dolgot s elviharzott egy kevésbé esős és hideg helyre.*
~Vajon valaki beosz egy szobába, és lesznek barátaim.~*Gondolkozott mélyen Ashley mikoben eltávozott a helyről.*

*körül néz a fiú megsimogatja farkasát, majd ezt mondja*aszzem megjöttünk.

-hahó,van itt valaki?*kérdezi kicsit megszeppenve a fiú*
*leveszi a szétázott kabátját,körülnéz*
-szóval ez a Nezabar*mondja a fiú*-vagy mégsem szóval eltévedtem.*jelenti ki búslakodva a fiú és az ajtó felé veszi az irányt*...

-És mikor leszek beosztva egy szakra?*kérdezi az ifjú

-Köszönöm de azt hiszem nagyon megéheztem az út alatt úgyhogy ennék*válaszolja a farkaséhes fiú*

-Megtudná mondani merre van az étkező?*kérdezi a fiú*

-A nevem Elena Denise Rosseou!*Mutatkozik be illendően majd leül ő is.Enni nem tud ahhoz még izgatott.-Oroszországból jöttem.*Mondja kedvesen.

Elena is közelebb merészkedik a gyönyörű nőhöz és a fiúhoz persze csak óvatosan ,ügyelt hogy csípőfarmerjének macska által kiszakított ülepét ügyesen takarja.Csendben lépked tornacipőim de megint elejt valamit a fekete táska nagy robajjal esik a földre jól hallhatóan több dolog is összetört benne, a lány lehajol érte majd felméri a kárt. Aztán próbál úgy tenni mintha semmi sem történt volna.

Woden Peorosznak hívnak Lombföldről jöttem*válaszol levegő után kapkodva a fiú*

-és most mit csináljak?*kérdezi a fiú*

-köszönöm *mondja a kedves hölgynek*
-esetleg nem tudnámegmondani hol vagyok most?*kérdezi a fiú*