-Köszönöm de azt hiszem nagyon megéheztem az út alatt úgyhogy ennék*válaszolja a farkaséhes fiú*

-Megtudná mondani merre van az étkező?*kérdezi a fiú*

-A nevem Elena Denise Rosseou!*Mutatkozik be illendően majd leül ő is.Enni nem tud ahhoz még izgatott.-Oroszországból jöttem.*Mondja kedvesen.

Elena is közelebb merészkedik a gyönyörű nőhöz és a fiúhoz persze csak óvatosan ,ügyelt hogy csípőfarmerjének macska által kiszakított ülepét ügyesen takarja.Csendben lépked tornacipőim de megint elejt valamit a fekete táska nagy robajjal esik a földre jól hallhatóan több dolog is összetört benne, a lány lehajol érte majd felméri a kárt. Aztán próbál úgy tenni mintha semmi sem történt volna.

Woden Peorosznak hívnak Lombföldről jöttem*válaszol levegő után kapkodva a fiú*

-és most mit csináljak?*kérdezi a fiú*

-köszönöm *mondja a kedves hölgynek*
-esetleg nem tudnámegmondani hol vagyok most?*kérdezi a fiú*

*hahó van itt valaki?

-hopsz eltévedtem *gondolja a fiú*
-hát akkor megyek is*mondja a fiú*

*Ashley is megérkezett. Haja rendezetlenül van felfogva, nagyon sietett. Egy farmer van rajta, rózsaszín pólóval, kezében pedig egy nyuszi szállító doboz. Egy húzogatós bőrönd, és a hozzá tartozó egy-két kisebb csomag kíséretében várakozik, kíváncsi már, hova osszák be.*

*Egy fekete hajú kékszemű lány érkezik.Behozza gigantikus bőröndjét és macska szállító kosarát majd ráül a macskára,szegény állat keservesen nyervogni kezd és karmait Elena nadrágjába akasztja.A lány felugrik és indiántánchoz hasonló visítós ugrabugrát ad elő a macskával.Aztán körülnéz,leszedi magáról a cicát és suttogni kezd neki. -Jajj Lotte miért nem tudsz sehol normálisan viselkedni.

-Köszönöm
*És kiszemel magának 1 ágyat, amire le is fekszik. De nem alszik el, elmélkedik*
-Ez a vendégváró elég kedves... de valóban csak azt csinájla ami a neve is? Külsőre nemrossz...

-Köszönöm szépen! Olyan éhes vagyok, a felhőket is megtudnám enni.
*Ekkor Gnarog fog egy szendvicset.
A kedves, szépfiúból hirtelen egy "szörnyeteg" válik átvitt értelemben.
Az étellt úgy eszi, mint aki már 1 hete nem evett... tehát úgy eszik mint egy disznó. Miután megette, energiával teli lett. És visszaváltozott a régi, kedves Gnaroggá*
-Jajj de udvariatlan vagyok... az én nevem Gnarog Dougfral, a magáé?

-Köszönöm. Nem kell vinni a csomagot, egyedül is elbírom.
*Mondja nevetve, és valóban elbírja.*
-Mondja csak... Ez az iskola mióta létezik?

-Köszönöm, megyek is... csak...
*Megnézi a zsebeit*
-Egy garasom sincs... Éhes és fáradt vagyok, de nem tudok fizetni... Nincs pénzem

*Egy hosszú fekete hajú férfi jelenik meg a főtéren*
-Hmmm... van itt valaki? Állítólag itt van az az iskola... a francba, eltévedtem!
*Ezután megpróbál körülnézni, hátha találkozik valakivel*

* Érzi, hogy valaki a háta mögött van. Megfordul, és látja, hogy ismerős. Arcára kerül egy mosoly. Feláll és hallgatja a hölgyet.* ~ Hát igen, nincsenek ilyen könyveim...~*Gondolja, majd mikor felteszi a kérdést a hölgy, elkezd töprengeni. Úgy gondolta, hogy majd azt kérdezi meg, hogy mi történik akkor, mikor már végigjártuk a 7 évet és hasonlóakat, de a hölgy már ezeket elmondta. Még egyszer átgondolja, hogy miről lenne esetleg kérdése, de nem jut eszébe semmi.* Nincs kérdésem, már mindent elmondtál.*Mondja a bűbájos mosollyal az arcán. A lóherét már betette egy könyvbe, de az nem volt éppen Biblia. Énekeskönyvet hozott magával, úgyhogy eldöntötte, hogy átrakja.* Átrakom az énekeskönyvembe! *Mondta, és ezt meg is tette.*