-Köszönöm szépen! Olyan éhes vagyok, a felhőket is megtudnám enni.
*Ekkor Gnarog fog egy szendvicset.
A kedves, szépfiúból hirtelen egy "szörnyeteg" válik átvitt értelemben.
Az étellt úgy eszi, mint aki már 1 hete nem evett... tehát úgy eszik mint egy disznó. Miután megette, energiával teli lett. És visszaváltozott a régi, kedves Gnaroggá*
-Jajj de udvariatlan vagyok... az én nevem Gnarog Dougfral, a magáé?

-Köszönöm. Nem kell vinni a csomagot, egyedül is elbírom.
*Mondja nevetve, és valóban elbírja.*
-Mondja csak... Ez az iskola mióta létezik?

-Köszönöm, megyek is... csak...
*Megnézi a zsebeit*
-Egy garasom sincs... Éhes és fáradt vagyok, de nem tudok fizetni... Nincs pénzem

*Egy hosszú fekete hajú férfi jelenik meg a főtéren*
-Hmmm... van itt valaki? Állítólag itt van az az iskola... a francba, eltévedtem!
*Ezután megpróbál körülnézni, hátha találkozik valakivel*

* Érzi, hogy valaki a háta mögött van. Megfordul, és látja, hogy ismerős. Arcára kerül egy mosoly. Feláll és hallgatja a hölgyet.* ~ Hát igen, nincsenek ilyen könyveim...~*Gondolja, majd mikor felteszi a kérdést a hölgy, elkezd töprengeni. Úgy gondolta, hogy majd azt kérdezi meg, hogy mi történik akkor, mikor már végigjártuk a 7 évet és hasonlóakat, de a hölgy már ezeket elmondta. Még egyszer átgondolja, hogy miről lenne esetleg kérdése, de nem jut eszébe semmi.* Nincs kérdésem, már mindent elmondtál.*Mondja a bűbájos mosollyal az arcán. A lóherét már betette egy könyvbe, de az nem volt éppen Biblia. Énekeskönyvet hozott magával, úgyhogy eldöntötte, hogy átrakja.* Átrakom az énekeskönyvembe! *Mondta, és ezt meg is tette.*

*Másnap már az ágyban találja magát. Ez nem meglepő, hisz tegnap este még bejött a díszes szobába és lehunyta a szemét. Örömmel teli ébred, mert azt hitte, már beosztották. Tévedett... Még mindig semmi nem történt, és nem mehet be az épületbe. Elhúzza a száját, de mégis örül, mert itt maradhat még egy kis ideig. Szinte már hozzánőtt ez a hely, és szinte már meg is szokta. Viszont azon töpreng, hogy ma lehetséges, hogy nem lesz beosztva. Ezt szomorúan veszi észre, mert az órát nem hagyná ki. Kikászálódik a takaró alól. Kócosan megdörzsöli a szemét, majd leül az étkező asztalhoz és elkezdi fogyasztani a szendvicset. Ízletes narancslé van mellé. Ezen az estén sokat aludt, nem vitás. Miután elfogyasztotta a finom falatokat átöltözik. Egy virágmintás sárga ruhát vesz fel. Göndör tincseit megfésüli. Pár percig küszködik kócos hajával, majd beleűz egy ruhájához illő csatot. Kinyitja az ajtót és megint érzi azt a finom illatot... Nagyon kellemes. Kilép az ajtón, és odalép egy tölgyfához. Megsimogatja kérgét, majd elsétál a virágokhoz. Nagyon tetszik neki minden, és abban bízik, hogy az iskolában is lesznek ilyen szép parkok. Leül a fűbe és megpillant egy lóhere mezőt. Felkel és lassan odalép hozzá. Leül a közepére és keresgélni kezdi a négylevelűeket. Nagyon sok háromlevelűt lát, de négylevelűt nem. Pár percig ücsörög, majd megpillant egy szép nagyot. Közelebbről megnézi, és látja, hogy néz levele van. Leszedi. Felkel és elindul a szoba felé. Kinyitja az ajtót és belép a szobába. Az ágya felé veszi az irányt. Kezében ott van a lóhere, amit óvatosan fog a kezében. Leül az ágyra és előveszi a hátizsákját. Kinyitja a cipzárt, és szomorúan nézi az előkészített tancuccot. Kinyitja az egyik könyvét és belehelyezi a négylevelű lóherét. Összecsukja, majd előveszi az egyik tankönyvét és elkezdi olvasgatni. Pár órácskát olvas, és szinte már meg is jegyezte. Miután végzett, beteszi a könyvet a táskába és becipzározza azt. Mindezek után ismét kimegy a kertbe és leül a virágok közé. Pár perc múlva már az eget szemléli. Nagyon tetszik neki minden, úgy látszik, nem tudja megunni. Ismét arra a pillanatra gondol, amikor kiderül, melyik szakra kerül.*

*Lora figyelmesen végighallgatja a hölgyet, majd mikor közli, hogy távozik, elköszön tőle. A hölgy távolodik, a léptek zaja elhalkul... Lora egyedül marad a szobában. Nagyon izgatja már, hogy milyen szakra fog kerülni, és az is, hogy vajon Deridionos lesz-e. Ha az lenne, nagyon örülne, hisz a legjobban hozzá illő szak az. Kilép a szobából és orrát ismét megcsapja a friss illat. Leül az üde zöld illatos fűbe. A virágok körbeveszik a lányt. A lány tarkójára emeli a kezét és leheveredik a puha fűbe. Göndör barna haja gyönyörűen elterül a fűszálak közt. Nézi az eget, miközben a felhők látványába belenyúl egy-egy gyümölcsfa ága. Nagyon tetszik neki a környezet és ellenne itt még pár órácskát... Viszont jobban szeretne bemenni már az épületbe, mert nagyon izgatja őt az ismeretlen épület. Táskájából kikandikál Nuss, a mókus. Odamegy a lányhoz és kiszed a zsebéből egy mogyorót. Elkezdi majszolni, mire Lora visszateszi őt a táskájába. Tovább nézegeti az eget, és érzi, ahogy egy harmatcsepp ráhull az arcára. A hideg vízcsepp lefolyik a lány bársonyos bőréről. Lora zöld ruhája szinte elmerül a fűszálak közt. Lora már nagyon várja az a pillanatot, mikor megtudja, milyen szakra kerül. Reméli, az a perc, az a pillanat hamarosan elérkezik, és az biztos, hogy felejthetetlen lesz.*

* Mikor a hölgy elkezdte mondani azt, hogy mi-mi, akkor felvilágosodott már a szakokról. Nagyon örült, hogy elmondta neki, mert különben lehet, hogy ha már be van osztva, és megkérdezi valakitől, akkor butácskának tűnne. Még ezernyi kérdése van, ezért fel tesz párat. Ezek az órák mesésen hangzanak. Erről jutott eszébe még egy csomó kérdés. *Lenne még pár kérdésem. Ezek szerint, az iskola még elég új. Hány évet lehet itt tanulni? Tudom, hogy ennek utána kellett volna még járnom, meg ilyesmi, de nagyon érdekelne.*Mondta, és magába folytja a többi kérdést, mert ha a hölgy már válaszolt, a válaszra épül majd a többi kérdés. Közben rá-rá pillant a szépen díszített falra, és megállapította, hogy van stílusa a helynek. Ismét a hölgyre néz és hallgatja.*

*A lányon még mindig kedves mosoly van, majd mikor feltesz néhány kérdést a hölgy, nagyon megörül. Imád beszélgetni, de próbálja visszafogni magát, mert ahol élt, nem igazán kedvelték a sok beszédet.* Lora Aquanto vagyok. Ausztriából érkeztem, azon belül Bécsből. Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik szak áll legközelebb hozzám, és nem igazán tudtam eldönteni. Feketeöves vagyok, és ez volt az, ami döntött. Tehát Deridionos. Viszont csak azt tudom a szakokról, hogy például az Eramir az mágiával foglalkozik, az Allidon művészettel és a Naxendir pedig valami sötét dologgal... * Mondja bizonytalanul, és megvakarta a fejét. * És nagyon szeretek beszélgetni, úgyhogy örülök is annak, hogy ennyi kérdést tettél fel! * Mondja, majd figyeli a hölgyet, és eszébe jut, hogy ő is kérdezne pár dolgot... *És azt nem tudod, hogy milyen tantárgyak vannak? Mert én csak egyet tudok, hogy bájitaltan is van. Valahogy nem tudtam meg ezeket a dolgokat... * Mondja, majd figyeli tovább a hölgyet, és a bájos mosoly még mindig ott ragyog kerek arcán.*

*Álmélkodását cipőkopogás szakítja félve. A hang eredete felé néz, majd boldogan néz a megérkező hölgyre. Nagyon kedves hölgynek tűnik, az arcát meg is jegyzi. Köszön neki, majd odasétál a szoba ajtaja elé, és látja, hogy a szobában az asztal telis-tele van jobbnál-jobb és finomabbnál-finomabb ételekkel. Mivel megbízik a hölgyben, ezért végül elengedi a szorongatott bőröndöt. Belép a szobába, és alaposan körbenéz. Nagyon tetszik neki az egész érkezés és az, hogy olyan az egész fogadtatás, mintha valami igazán fontos személy lenne, pedig nem az, csak egy még tudatlan lány. Leül az egyik székhez, és bár nem éhes, az étel láttán megkívánta. Elkezd inni-enni. Az étel olyan finom, hogy azt nem lehet leírni. A gyümölcslé pedig friss és zamatos. Nagyon tetszik neki még mindig minden, és érzi, hogy jó helyet választott tanulásra. Viszont tudja, hogy nem érkezett a legjobb időben, hisz a diákok most vizsgáznak. Minden esetre szeretne még a következő évben sokat tanulni, és csak aztán évet lépni. Most nem tudna mit kezdeni egy feladatlappal... Az étel és az ital fogyasztása közben a gondolata már szinte bennt vannak az épületben... És az tény, hogy szeretne Deridion szakos lenni, de sajnos ezt nem ő dönti el, vagyis végül is ő, de nem az akarata. Mikor befejezte az evést, felállt az asztaltól és megköszönte. * Nagyon finom volt! *Mondja, miközben megtörli a száját.*

*Egy bájos mosolyú lány érkezik meg az iskola elé. Kezében van a bőröndje, és úgy szorongatja, mint valami kincsesládát. Most a bőröndjében van az élete, nem csoda... Benne vannak a ruhái, ha nem lennének, nem lenne miben lennie... Na meg aztán ott vannak a képek a szülőkről és hasonló dolgok. És még ott van a táskája is, amiben benne van a tolltartó, a füzetek és egyéb órára kellő dolog. Mindent előkészített, mert abban bízik, hogy holnap már ott lehet az órán. Nem túl magas lány, 160 cm körül lehet. Nagyon izgatja az egész iskola, hiszen még nem volt ilyenben része. Körülnéz, és látja az iskola gyönyörű falát. Legszívesebben máris berohanna a kapun, de még nincs szakja, ezért nem tesz semmit. Megcsapja orrát a friss növények hangja, és a virágok üdítő illata. Mélyeket szippant a kellemes illatban, majd csodálja még egy kicsit a épületet. Mikor megfordul, egy park szerűséget lát. Az út le van kövezve, és annak mentén gyönyörű sárga virágok pompáznak.*
~ Megérte eljönni.~
* Gondolja magában, majd elfelejti szomjúságát, éhségét. Ez az illat teljesen betölti a lelkét, és érzi, hogy már egyáltalán nem is fáradt. Közelebb megy egy szép virághoz és közelebbről is megszagolja. A fák lombjain még ott van a harmat, amiben megcsillan a nap gyönyörű sugara.*