*Furcsán néz a lányra, hisz azt hitte, hogy rajta nevet. Furcsán nézett rá, majd a képzeletében húzott egy vonalat a "fucsaság" nevében.*
-De miért nevettél? Milyen szárnyak? Nem rajtam nevettél?
*Elhalmozta a lány kérdéseivel, de csak azért, mert ha ideges, nagyon sok kérdést tesz fel.*

*hamar abbahagyta a kuncogást ,mivel most döbben rá hogy Lina nem látja a szárnyait és hírtelen utána szól*-BOCSÁNAT*majd a lány megál nés figyelmesen halgat*-Elfelejtettem hogy nem látod a szárnyaimat . bocsánat !!!-*bocsánatkérően néz a lányra.*

*A kuncogás nagyon rosszul esik neki, és inkább nem válaszol a lány kérdésére. Feláll a székről és bemegy a szobába. Nem érti, hogy mi olyan vicces, ezért inkább meg se szólal, hátha rajta kuncogott. Leül az ágyra és maga elé néz.*

-Lényegében félig az vagyok mivel anyukám Tündér apukám Ember.És te ember vagy ?*kérdezte a válasz után és viccesnek tartotta hogy nem vette észre a lány a szárnyait de végul csak egy kis kuncogás jött ki a torkán. Pedig meg akarta jegyezni ,hogy ez vicces dolog volt.de nem sikerült*

-Én a tündérekfüöldjéről jöttem ott még ennél is szebb a táj .*mosolyogva néz a lányra majd ujra a tájat nézi.*

*Miközben nézi a tájat, rápillant a lányra is.*
-Köszönöm. Olyan gyönyörű a táj! Még soha nem láttam ilyen szépet! A városban csak püfölő autók és füst volt... Te honnan jöttél?
*Kereste a lány tekinteték, hátha a fa nézéséből rá is fog nézni.*

-köszönöm .Neked is szép neved van . Én is így vagyok a szakoklkall . *mondja ,bár furcsának látja hogy ő csak egy fát néz miközben az egész táj gyönyörű , és így szólal meg . *-ugye milyen szép a táj ?

*Kevésbé mosolyogva válaszol Mirandának.*
-Nem tudom, milyen szakon szeretnék lenni... Végül is, majd a sorskerék a helyes útra irányít. Szép neved van!
*Odaül a lány mellé és elkezd enni. Nagyon tetszik neki ez a hely, és néha megáll az evéssel, és percekig csak nézi a tájat.*

-Szia én Miranda vagyok.*mosolyog a lányra és öörül végre valaki megszólította *-Gyere ülj le az asztalhoz rreggelizzünk meg.*imbitálja evésre a lányt ,majd kérdezni kezd .*Be vagy már osztva valamiféle szakra? Ha nem mi szeretnél lenni?*kiváncsi pillantást vet a lányra*

*Nagyon örül, hogy még két lány csatlakozik. Mosolyogva néz rá az utána következő lányra. ( Mirandára)*
-Szia! Én Lina Sonload vagyok. Téged hogy hívnak?
*Még mindíg mosolyogva nézi a lányt.*

*befut a terembe ,hogy megkköszönje a tegnapi segítséget és hogy ismerkedjen majd meglátja a hölgyetés odasiet hozzá*-jónapot! Csak megszeretném köszönni a tegnapi eligazítás .*köszönte meg majd a nő mögé nézett és látta mennyien vannak itt ,és ezt gondolta magában -itt biztos találok barátokat*

*Sonja elmosolyodik és egy egy köszönés után elindul a szoba felé ahova ledobta holmiait és ledőlt.Szeretett volna olvasni még egy picit ami sajnos nem jött össze mivel rögtön mély álomba merül.*
//Felőlem is bocs mert nekem is mennem kell és azért is ha nem jó helyre feküdtem le!//

-Ingen szép hely , ott sosints senni rossz de többet nem mondhatok mivel csak egy hetet laktam ott onnan ide jöttem *monta *-acicám pedig Daimond és nagyon aranyos.

-Egyébként már nem azért de engem nem nagyon szeretttek a régi sulimban mert nagyon titokzatos vagyok és ez zavarta őket.Ezért gondolom hogy az Allidion illene hozzám mert úgytudom hogy ők titokzatosak vagy tévedek?
*Kérdezte kiváncsian majd a kérdés elhangzása után mosolyogva válaszol.*
-Hát nagyon szeretem a baglyokat, a tigriseket najó nemtudok választani.
*Mondta majdnem nevetve és Miranda felé fordul.*
-A tündérek országa biztos gyönyörü és engem is izgat a dolog!Én egy szigetröl jövök és azonbelül is egy erdőböl aminek a közepén áll egy apró de nagyon takaros falu és én onnan származok.
*Mosolygott és kiváncsian pillantott Mirandára.*