*A lány valami neszt hall, mintha valaki szólt volna és lassan feltekint. A lábnyomok helyén vakítóan fénylett a padló. Hirtelen körbenézett. Meglátott egy gyönyörű, bájos fekete hajú nőt, akinek kezében varázspálca lengedezett.* ~Valószínűleg ő tüntette el a nyomokat. Hé már én is tiszta vagyok!~ *Az ismeretlen hölgy egy fehér asztalnál ült, amin inycsiklandozó sütik voltak és mellesleg tea is. Bátorítóan a hölgy bólintott és sejtelmesen mosolygott. Nasuada észbe kapva megszólalt kissé rekedtes hangon és válaszolt a kérdésre.*
-Öhm... Jó napot kívánok! A nevem Nasuada Yordana. Nem rég érkeztem.- *A lány a hölgy felé nyújtotta kezét egy mosoly kíséretében. A nő barátságosan megszorítja a kezét.*
-Köszönöm jól esne egy kis tea. Igen rút volt az út. Azt hiszem kissé megfáztam, de nem súlyos._

*Nasuada Yordana mérgesen csapja be az ajtót.* ~Oh ez az eső!~ *Felvont szemöldökkel tekint le.* ~Na ne! Térdig csupa sár vagyok. A cipőm csak úgy ragad a sártól.~ * Lassan hátra tekint és nagy sárpacákat lát.* ~Hopsz! Na szép belépés!~ *Gondolkozva vissza fordult és csak most vette észre hogy hova is került. Nagy mosollyal tekintett körbe.* ~Na nem is lesz ez olyan rossz. Kíváncsi vagyok miket fogok majd tanulni és hogy milyen szakon leszek. Már kitöltöttem a felvételi tesztet. Úgyhogy most biztos várhatok egy darabig.~ *Kissé szomorúan levágta a hatalmas bőröndjeit, ami ugyancsak sáros volt. Ráült török ülésben és egy halk sóhaj után a két kezére támasztotta a fejét.* ~Azért remélem találok barátokat. Meddig kell még itt várnom?~

Persze!-*mondja kedvesen, majd elsétál a szoba irányába. Még a kezdőtér padlóján helyezkednek el Tamara bőröndjei, és azokat is viszi magával Tamara.*
-Nah, és te honnan jöttél ide, a Nezabarba?-*szelíd mosollyal fordult Samantha felé.*

*Amikor a másik lány köszön neki, Samantha is bemutatkozik* - Szia! Az én nevem Samantha Long. * Amikor a fehér ruhás nő megjelenik kicsit megijed. De aztán megnyugszik. Amikor megtudja, hogy Tamarával fog egy szobában lenni, megkönnyebbül, mert a másik lány nagyon kedvesnek látszik. Örül, hogy nincs egyedül.* - Köszönöm. *Rámosolyog Tamarára* - Akkor megmutatod a szobámat?

-Jó napot!-*köszön a semmiből előtűnő nőre.*
-Hát...Télleg iszonyú lassan történik az egész.-*helyeslően bólint vendégvárójuk válaszára. A két lány csak némán áll egymás mellett. Tamara már biztosabb a dolgában, mivel már lassan három napja tartózkodik a szobában. Örül, hogy nem lesz egyedül, hanem az ismeretlen leányzó is vele tartózkodik majd egy szobában.*

*Egy új lány érkezik a kezdőtérre. Tamara ennek örül, mivel egyedül volt eddig. Feláll, és csomagjait a helyükön hagyva lépked a lány felé. Most reménykedve, hogy az első barátnőjére talál odasétál az ismeretlenhez.*
-Szia!-*szólítja meg félénken.*
-Tamara Gordon vagyok.-*kedvesen mondja neki, és várja a következményeket.*

*Samantha bőröndjét cipelve megérkezik. Félénken körülnéz. Nem tudja mit tegyen. És izgul is, hogy melyik szakra kerül majd.*

[Ez még a tegnap esti]

*Kedves volt, hogy a kisasszony teával, illetve forró csokival kínálta. Egyből felelt is rá Amy.*
-Köszönöm. Inkább egy teát kérek.-*köszönte meg a vendéglátója kínálását.*
-Hát....Szó mi szó elég fáradt vagyok. Nem bánja ha inkább máskor folytatjuk ezt a beszélgetést?-*kérdezte, majd a vendéglátő hölgy egy jelezte: nem bánja.
-Viszlát!-*udvariasan elköszönt, majd Tamara fogta a csomagjait, majd a kijelölt szoba felé sétált. A kis Kiara szintúgy követte.*

[A reggeli ébredés]

*Tamara nagyon jól ébredt az iskola szobájában. A forrón ragyogó nap sugarai sütöttek le rá, mikor felkelt. Alány egyből cicáját kereste, aki már az aplakpárkányon díszelgett. Épp mosakodott. Mikor meglátta a mozgást, egyből gazdája ölébe huppant a párkányról. Tamara mégegyszer körülnézett a szobácskában. Nem volt nagy, de épp megfelelő.Három ágy, kis éjjeli szekrény, egy asztalka, hozzá két szék és persze a csomagjai az ágy mellett. Az ágyon egyszerű, vörös, szennysárga pöttyös ágytakaró, alatta a hófehér ágyneművel. Tamara felkelt az ágyból, és felöltözött. Ma egy világos kék farmert, és egy fehér pólót vett magára. A szobából egyből kiköltözött. Mivel sejtette, hogy nem csak a számára kellett ez a helység, megigazított mindent, ugyanúgy, mint volt. Kiszellőztetett, hogy ne legyen állott szag, és utánna vette a már összepakolt csomagjait, és a cicával együtt kilépett a szobából. Ismét odasétált, ahol tegnap tartózkodott. Böröndjeit lerakta magamellé, és ráült. Várta hátha jön a vendéglátó hölygike, vagy azt, aki beosztja leendő szakára.*

*~Télleg! A nevem!~
Tamara a fejéhez csap, majd mintha mi sem történt volna tovább cseveg a nővel.*
-Tamara Gordon vagyok.-*mutatkozik be, majd a számára csodálatos nő fellől kérdez.*-És ön?-*majd a négy elem közül a számára legtitokzatosabbat válaszolja.*
-A tűz.

*Amy csak figyel! Egy hölgy bukkant elő a semmiből, és Tamara felé veszi az irányt. A hangja lágyan és nyugtatóan cseng, szinte egy kis, finom csengőhöz hasonlóan. Felkelt a böröndökről.*
-Jó napot!-*köszönt vissza határozottan.*
-Szerintem..-*kicsit habozott, majd felemelkedő hangon mondta ki.*
-Az Ermari az én szakom!-*a lány oda szeretett volna tartozni, ám hozzá tette.*- De nekem végülis mindegyik szak megfelel.-*ezt csendesebben tette hozzá. Mikor ezeket kimondta fekete-fehér kiscicája, Kiara a csomagok tetején termett.*

*Tamara két nagy bőrönddel érkezik a Kezdőtérre. Ma vették fel, és most kéne valamelyik szakra beosztani, csakhogy nem ismer itt még semmit illetve senkit. Kicsit elveszettnek érzi magát. Egy fekete-fehér macska is tartózkodik mellette. Az ő cicája, Kiara. Elég kicsike, alig múlt fél éves. Tamara, becenevén: Amy nem lát senkit még, aki eligazíthatná. Most ugyanis itt kell egy éjszakát tölteni-e valamelyik szobácskában, mielőtt beköltözik a végleges szakra. Áll és vár. Végül a böröndjeit magamellé rakja, és rájuk ül. Elbírják a lányt, és szerencsére nincs olyan benne, ami összetörne, illetve aminek valami baja lenne, megsérülne.*

Marchos és vár hogy egy prefi beossz valahova mer nehezek a csomagok....