*Tamara két nagy bőrönddel érkezik a Kezdőtérre. Ma vették fel, és most kéne valamelyik szakra beosztani, csakhogy nem ismer itt még semmit illetve senkit. Kicsit elveszettnek érzi magát. Egy fekete-fehér macska is tartózkodik mellette. Az ő cicája, Kiara. Elég kicsike, alig múlt fél éves. Tamara, becenevén: Amy nem lát senkit még, aki eligazíthatná. Most ugyanis itt kell egy éjszakát tölteni-e valamelyik szobácskában, mielőtt beköltözik a végleges szakra. Áll és vár. Végül a böröndjeit magamellé rakja, és rájuk ül. Elbírják a lányt, és szerencsére nincs olyan benne, ami összetörne, illetve aminek valami baja lenne, megsérülne.*

Marchos és vár hogy egy prefi beossz valahova mer nehezek a csomagok....

*Furcsa,könnyed,de mégis nehézkes-ideges léptekkel lépi át a számára oly idegennek tűnő bejáratot.Hajába belekap a menetszél,csomagjait erősen markolja meg, bár kissé nehézkesnek érzékeli őket,a világért sem tenné le a földre.Bizalmatlan a hellyel kapcsolatban,bár lehet,hogy csak izgul.Olyan vegyes érzések kavarognak benne,még maga sem tudja pontosan mi-micsoda.*~Jól jönne valaki,aki legalább a kételyeim egy kis részét eloszlatja.~*Végül megadja magát a cuccoknak és leteszi őket a földre, majd vár.*

*ránevet a nőre* Már találkoztunk *mondja mosolyogva* Tudja, Marina Tatiana vagyok, és a daimónom, Pereus. És A Végtelen Történetet olvasom *elteszi a könyvet és behúzza a bőröndöt* De már megyek is. A Sorskerék épp az imént osztott be, és Naxeldires lettem *a vállára veszi a rózsaszín táskát és megfogja a bőrönd fogantyúját* Remélem még találkozunk. Viszlát! *köszön el mosolyogva, és belép az ajtón, amin edddig nem volt szabad*

*alszik pár órát, és miután felébred, a ládájából találomra kihúz egy könyvet - igen, találomra, mivel elég sok könyvet hozott magával.* A Végtelen Történet *olvassa fel hangosan a címet, és megrántja a vállát* Jó lesz.
*Pereus elmélkedve nézi, majd egyszer csak meghallja a daimón hangját a fejében*
~ Te most olvasol? ~
~ Igen. Miért, nem tetszik? ~
~ Csak gondoltam szólok, hogy fordítva tartod a könyvet. ~ *Marina villámgyorsan megfordítja a könyvet* ~ Jól van, na, csak... elgondolkoztam. És nagyon türelmetlen vagyok. Mikor osztanak már be?! ~
~ Türelem. Előbb-utóbb majd csak beosztanak. ~
~ Én próbálok türelmes lenni, de nem megy! Egyébként meg fogalmam sincs, miért mondod ezt nekem. Pontosan tudom, hogy ugyan olyan türelmetlen vagy, mint én! ~ *egy ideig vár, majd mikor a daimón nem válaszol, újra megrántja a vállát, és mostmár tényleg olvasni kezd*

Sajnos nincs testvérem, de szeretnék *mondja mosolyogva, és elnyom egy ásítást* Tulajdonképpen tényleg álmos vagyok, szóval... akkor én megyek aludni. Remélem, még találkozunk a beosztás előtt. Viszlát! *biccent, és Pereusszal a nyomában bemegy a kis szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Elnyúlik az ágyon, és egy ideig a plafont bámulja, majd elalszik*

//Bocsi, a beosztás körülbelül hogy fog zajlani? Itt a fórumon, vagy csak kapok egy üzenetet, hogy hova kerültem?//

Remélem, hamar beosztanak *mondja sóhajtva* Már nagyon izgulok *beszéd közben Pereust simogatja a bal kezével, a jobbal pedig a hajában lévő gyöngyfüzérrel játszik*

Hát... tulajdonképpen én is minden állatot imádok, de főleg a lovakat, és persze a rókákat *mondja, és rámosolyog Pereusra* Két éve Bulgáriában élünk a szüleimmel. Itt is születtem, de régebben éltem Görögországban és Macedóniában is.

Igen, tényleg nagy a különbség, de én tele vagyok ellentmondásokkal *mondja mosolyogva* Jó, talán az Allidon lenne a legjobb, de nem esek mély depresszióba, ha máshova kerülök *továbbra is mosolyog, majd benéz az ajtón* Köszönöm szépen *mondja, majd gyorsan beviszi a cuccát és újra kijön* Önnek mi a kedvenc állata? ~ Na ez most hogy jutott eszembe?! ~

Ja, és köszönöm az üditőt *kap észbe, és elszégyelli magát* Egyébként nem szoktam ilyen szétszórt lenni, csak most nagyon izgulok. Vagyis izgulunk, Pereusszal együtt. *félredönti a fejét, és erősen gondolkodik* Ha jobban meggondolom... Tényleg bármelyik szakon jól érezném magam, de talán az Allidon az, ami leginkább nekem való. Imádom a zenét. Valamint *teszi hozzá mosolyogva* Az ezüst a kedvenc színem.

*megissza az üditőt, miközben elgondolkozik* Tulajdonképpen fogalmam sincs. Lesz, ami lesz. Én bármelyik szakon jól fogom érezni magam. *ránéz a rókára és elmosolyodik* Igen, szerintem is nagyon szép. Pereus a neve.