*Igaz még nem osztották be sehova, de már alig várja hogy elkezdődjön a tanulás. Reméli sok barátra tesz szert.*

*A lány belápett a szobába, kicsomagolt és lepihent, a hosszú út után.*

*-Köszönöm, de mere van a vendég szoba Még új vagyok és az unokanővérem nem mondott semmit, sem hogy mi hol van.*

*Egy lány lép be az ajtón, kicsit fáradtan de vidáman*Unoka tesója után érdeklődik mert ő is itt tanul.*

*Kövi megérkezik az előcsarnokba és várja hogy valaki beosszva vagy a segítségére siessen.*

*Az ajtó kicsiny résén egy copfos Eszter érkezik meg, mögötte egy szép nagy bőrönd, amit ugyancska nehezen, nagy kínszenvedéssel tud csak behúzni a nagy csarnokba. Így, bentről még nagyobbnak tűnhet az iskola, eért hát a lány is csak ámul bámul tátott szájjal. Az Előcsarnokban csak pár diák tartzkodik, ami a korai óra miatt érthető teljesen, hiszen valószínűleg az meberek reggel hatkor inkább alszanak.* ~Atyaisten! Ez aztán nagy, mit ne mondjak.~ *Gondolja Ezster, majd nagy nehezen felocsúdik ámulatából, és elindul előrefelé, méghozzá egy lányhoz, aki ott álldogál, egyedül.* ~Csak segít, ha tud.~ *Azzal odalép melléje, és megszülítja.*
-Szia! Ezster vagyok, most jöttem. Tudnál segteni eligazodni?

*Lassan, nyikorogva kinyitja az ajtót. Senya tartózkodóan beles, majd mikor látja, hogy senki sincs bent, belép, óriásbőröndjét az első ágy mellé húzza, hátáról ledobja táskáját, és előkotorja belőle a - már régen kihűlt - melegszendvicsét, és félliteres gyümölcsléét. Lassan lecsavarja a kupakot, majd beleszagol az aromától illatos cseresznyeszín folyadékba. Hirtelen nagyot húz belőle, megtörli száját, és le rakja maga mellé a flaskát, s előveszi szendvicsét. Ellenőrzi, hogy a hosszú út alatt az uborka nem romlott-e meg benne, majd mikor már jónak találta , nagyot harap belőle, és élvezi az ízek harmóniáját. Szeretett komótosan, minden falatot kiélvezve enni. Mindig saját maga készítette el az ételét, nem engedte másnak. Túlságosan elővigyázatos volt, mind a mérgekkel, mind az étel minőségével szemben.
Mikor befejezte szendvicse majszolását, a maradékot visszacsomagolja, majd elpakolja táskájába, az innivalóval együtt. Elindul, hogy felfedezze, hova is érkezett.
Feláll, majd minden rosszra számítva körülkémlel. Egyenként vágja ki a szekrények ajtaját, és néz meg minden polcot, hogy üres-e. Végül az egyetlen könyvespolchoz sétál. Átnézi a címeket, majd az egyiket lassan, vigyázva kiveszi helyéről és elnyúl vele az ágyán.*

*Ivor megérkezett az iskolába és arra vár, hogy beosszák. Nem nagyon találja a helyét,de izgalmasnak találja a környezetet és az iskolát is.Legalábbis amit eddig látott belőle.*

*Beröppent egy bagoly, csőrében levelet tartva. Leszállt a lány elé, ledobta levelét és tova is szállt. A lány tapogatva felvette és a nevét látta rajta. Izgatottan feltépte. Elégedetten olvasta, hogy felvették. A Vendégváró már előre tudta a levél tartalmát.*
-Nos, úgy tűnik lett még egy diákunk. Gratulálok.- *Szólt a hölgy.*
-Köszönöm, a teát is meg mindent. Azt hiszem keresek egy szobát magamnak. Viszlát.- *Mondta a lány.*
-Viszlát!- *Intett mosolyogva a Vendégváró.*

-Köszönöm a sütit- *Válaszol a lány, majd néz egy darabig és megszólal.*
-Igazából még nem ismerek más varázslót vagy varázslényt már ha vannak egyáltalán. A szüleim vagyis csak az anyukámat ismerem, elég különös szerzet, de biztos, hogy ő nem tud varázsolni. Sosem volt egy anya típus. Mindig is más voltam, mint a többiek, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Egyszer nagyon mérges voltam és véletlenül leromboltam egy egész termet. Hát mondanom sem kell meglepődtem. Az interneten kezdtem keresgélni, hátha találok valamit a különös erőkről, meg varázslatról. Eddig nem igazán hittem benne. Szerencsére megtaláltam ezt az iskolát, bár ez tényleg nagy szerencsén múlott. Még most sem vagyok benne biztos, hogy fog menni a varázslás meg miegymás, de nagy izgalommal várom. *A lány gyorsan hadarta el mindezeket. Majd mikor befejezte gondolkodott, hogy mit is mondhatna még. Rápillantott az órájára.* ~Hát megjöhetne már a felvételi tesztem eredménye, lehet megbuktam. Annak nem örülnék. Főleg, hogy ennyit utaztam egyedül.~* A lány megint felhúzta a szemöldökét, mint mindig amikor töpreng valamin.*

*A lány óvatosan kortyolgatja a teát. Kis csend állt be. Méregeti a hölgyet pontosabban a Vendégvárót. A Vendégváró is próbálja megfejteni, hogy ki lehet ez a leányzó. A lány még nem tudja pontosan mit is mondjon, mert új még neki ez a varázsvilág. Aztán hirtelen belekezd.*
-Tudja, nemrég derült ki, hogy van varázserőm. Ez eléggé új nekem, de amikor megtudtam, hogy létezik ilyen iskola, egyből felkerekedtem.*A hölgy különös fényt vél felfedezni a szemében, valami szomorúság félét.* -Eddig nem voltam különösebben jó semmiben, de talán ez kivétel. Sok csalódás ért, mindenki lenézett. Bizonyítani akarok.* A lány hirtelen észbe kap, hogy ennyire megnyílt* -Nem is tudom miért mondtam ezeket el.