*A lány határozottan lép be a terembe, mintha már ezerszer járt volna itt. Pedig most jár először errefelé. Az anyja ide küldte és ő semmit sem tudva az itteni körülményekről, boldog, hogy messze elkerülhetett otthonától. Az a hely már csak fájdalmat okozhat neki. Gwendolyn körülnéz, és lát is személyeket a terembe, de nem szándékozik zavarni senkit. Az ablakhoz sétál és azon át kémleli a bár ismeretlen, mégis megnyugtató tájat. Csodálatosnak találja a környéket, de ezt csak egy halvány mosollyal mutatja ki. Türelmesen vár, hogy valaki elárulja neki, mit kell ezentúl tennie.*

- Most jut eszembe én még nem is tudom a nevedet. *Hirtelen bízik ebben a nőben. Valószínűleg erre szakosodott. De remekül csinálja. Még egy ilyen "senkiben sem bízik" típussal is szót ért.

//Igen! Király vagyok! Khm, akarom mondani köszönöm a tanácsokat. //

*Akira kezd megnyugodni, de még mindig szipog.* - Az igazság az, hogy engem egy utcai banda fogadott be. Nagyon szerettem őket, olyanok voltak, mint a testvéreim. *Ismét elkezd könnyezni, de erőt vesz magán és letörli szemét* - Jirou, aki a vezér volt mindig kedvesen bánt velem. Rengeteget tanultam tőle. Olyan volt ő számomra, mint a bátyám. Kiváló illuzionista volt mégis megölték miközben a családot védte. *Megint sűrűbben kezdtek potyogni a könnyei. Már nem látott semmit így ismét zsebkendőért nyúlt.* - Engem bízott meg vele, hogy a vezér legyek. Éppen ezért vagyok itt, hogy olyan jó illúziókat készíthessek, mint amire ő is képes volt.~De miért mondom el mindezt neki?~*Ismét a teára nézett és megint átváltott gyanakvó típusra.*

//Azt hiszem értem mire gondolsz. Mégpróbálkozok.//

~Ez meg hova tűnt? De most, hogy említette, engem mi is érdekel igazán? Olyan akarok lenni, mint Jirou. Nála ügyesebb illuzionistát nem láttam. Én is olyan akarok lenni, hogy megvédhessem a barátaimat, akik igazából a családom. Jirou, miért engem választottál vezetőnek?~*Akira elkezdett zokogni.*

//Köszi a tanácsokat. Egy mese szereplőről mintáztam keverve magammal így elég érdekesre sikerült. //

*Akira leül ugyan a kanapéra, de nem kér se inni, se enni. ~Ez a nő barátságosnak látszik. Talán túlságosan is. Nem szabad megbízni benne. Egek már megint ilyen gyanakvó vagyok. ~ - Szerintem Allidonos vagy Naxledires leszek.*Ismét szótlanul üldögél és ezért gyűlöli is magát.*~Ez a nő annyira barátkozni akar velem én meg csak próbálom eltaszítani magamtól.~


//Hát már utána jártam a dolognak teljes mértékben így viszonylag jártas vagyok ebben. Már elküldtem a felvételit már csak a válaszra várok. De hogy miért alkottam magamnak egy félős karaktert? //

*Akira félősen lépked be a terembe. Ámul azon, hogy milyen szép is az épület, hiszen ő eddig utcagyerek volt. Nem mer oda menni senkihez. Inkább fordult egyet és a legközelebbi sarokban leül.*

*Bár a nő mosolygós, és szép arcú, Goran mégis kicsit furának tartja őt, talán a hófehér ruhája miatt. Amikor meghallja a nő bemutatkozását, el is mosolyodik, ő valamiféle névre számított.*
- Örvendek Vendégváró.- *Nevetve beszél és folytatja.*- Öhm, gondolom ez amolyan hivatali pozíció, de a rendes nevét nem árulná el? Vagy az talán titok?- *Goran elég közvetlen, pláne akkor, ha valami igazán érdekli, és most felettébb kíváncsi a nő keresztnevére, legalább azzal legyen tisztában, hogy ha majd látja őt az épületben, akkor mégse vendégváróként emlegesse őt. Közben azért nem feledkezik meg arról sem, hogy kitöltse a teákat, az egyik poharat át is nyújtja a nőnek, majd, mivel hellyel kínálják, leül az asztalhoz és kortyol a teából.*
- Még nem gondolkodtam ezen, de remélem, jó helyre kerülök. - *Egy vigyor jelenik meg az arcán, ismét kortyol a teából.*
- Öhm, és mondja, Ön férjnél van, vannak itt tanuló gyermekei?- *Ha már a nő kérdezett, Goran úgy gondolja, ő is szeretne megtudni pár dolgot erről az asszonyságról.*

//rendben ^^//