*Gurskovity örömmal teljes hangon, ám teljes nyugottséggal szól a nőhoz:*
- Jó estét hölygem!
*Lassan a nő felé veszi pillantását és elmosolyodik... Egy picit vár azután újra megszólal:*
- Ne mondjon semmit tudom, hogy eremiros vagyok! Nem tudom honnan ám most a kártyavár építése alatt elgondolkoztam és mintha valaki a fülembe súgta volna, hogy eramiros vagyok. Bár nekem ez áll a legközelebb a szívemhez....~főleg a szél~.
*Ekkor felrakja az utolsó két kártyát és mostmár teljesen megfordul. Zöld és villogó szemeit eltakarja a hosszan elnyúl sötétzöld haja. ezt a promblémát egy könnyed mozdulattal "elsöpri".*

*Domajan picit fáradtan lép ki a kicsi szobából. Nagyon keveset aludt az éjszaka, ám már nagyon várja, hogy megtudja, hogy hova osztották be! Vissza ballag a kicsinyke szobába majd megfésülködik. Mint egy árny úgy néz ki csupa feketében és a zöld villogó szemeivel. Sajna már megint nem lát senkit a teremben szomorkásan félresöpri haját a szeméből és el kezd fel-alá járkálni. Ideges léptei nagy zajt csapnak az üresen kongó teremben.~Nem is baj, megyek kártyázni~. El is ment megpróbálni megdönteni kártyavár rekordját(a 6 emeletet).*

*A leendő kis diák már nagyon fáradt zöld csillogó szemét megtörli és ásít egy óriásit. Fáradt kézmozdulattal félresöpri hosszúkáz zöld haját szeméből és elmegy lepihenni. Lassan kimért lépéssekkel indul a kicsike szoba felé. Bőröndje egyforma koccanássokkal jelzi a gyermek útját. Mikor a kis szobába ér leül és és az ágyra dől. Most először jobban adódik alkalma végigondolni, hogy hogyan is tovább...*

*Gurskovity szomorúan tér vissza mivel nem diákoknak nem lehet elmenni sehova~csak vécére~*

*Másnap a vacsoráról visszatérve elgondolgodik azon, hogy felderíti az iskolát.... El is indul az első ajtó felé amit meglát, hogy elkezdhesse felfedező "túráját"*

Gurskovity leteszi táskályát és ráül. Ásít egy nagyot majd fáradt hadarással szól a nőhöz:
- Bocsánat én már nagyon álmos vagyok...- ásít egyet-.... Jó ájszakát szép álmokat...
Ebben a pillanatban már fekszik rá a táskályára és el is alszik...

*A kisgyerek kijön a WC-ről és oda megy a nőhöz lehajtott fejjel, s szól:
-Bocsánat, hogy nem nagyon vártam meg, hogy befejezze a történetet, ám érdekes volt ~ szerintem nem biztos benne, hogy igazat mondok, de mindegy kezdek úgy érezni, mintha ő lenne itt az első barátom... de mit is beszélek, csak maradjon még ez az elképzelésem...~. De csak azt nem értem, hogy miért vannak a szakoknak kabala állatjuk?*

* Gurskovity összeszorított lábakkal szól a nőhöz:
-Ó egy pillanat el kell mennem a mellékhelységbe...
Ebben a pillanatban már fut is a WC feliratú ajtó felé.*

// Köszi a tippet megfogadom és a csillag miatt boccs!//

*Egy picit megnyugszik mostmár tudja, hogy jó helyen vanfélre söpri hosszú zold haját és válaszol a nő kérdésére:
- Hát igen is meg nem is.... Sokat meséltek már nekem az iskoláról, de a tudást mindig bővíteni KELL! Úgyhogy ha megkérem rá mesél nekem az iskoláról?*

Gurskovity izgatottan lép be a terembe... Alig áll és már nagyon, de nagyon fáradt(nagy út áll mögötte). Egy szomorú pillantással körülnéz és az a gondoklat megy végig az agyán, hogy ez nem is olyan amilyenről ő hallott... talán rossz helyen játhat?. Meglátja a vendégvárót(mármint szerinte ő az) egyből oda szalad hozzá és leszólítja:
- Jo... jojojojo- itt elakad a hangja és nyel egyet-... Jó napot kívánok hölgyem.

* a fiú felkapja a feját * - Micsoda? Ősz öreg? Addig nem várhatok, sok dolgot kell véghezvinnem az életben! * Ekkor meglátja, hogy egy nagy darázs támadva jön Kisztine felé, és egy Shurikent (ninjacsillag) dob a darázsra. Pont Krisztine haja mellett suhan el, egy pár szálat levágva. * -Elnézést a hajadért. * Mondja Takeshi *

* Takeshi nem igazán érti ezt a viccet, ezért enyhén sértődött arcot vág. * - A varázslat szerintem nem az ember igaz erejének a forrása. Nálam nem. Varázslatot nem igazán tanultam, de kitérni a varázslatok elől azt igen. A verekedésért énsem vagyok oda. Szeretek harcolni, de csak akkor, ha szükséges. Ha valakit meg kell védeni, akkor szükséges. A szakokról meg annyit, hogy ez a sorskerék nem igazán akar megállni... * a fiú becsukja a szemét , és lehajtja a fejét *

*A fiú elmosolyodik * - Igen harcművészet. A kardal hadonászás pedig a Kendo. Nagyon szép dolognak tartom. A kard a legnemesebb fegyver mindöközül. Harcművészetek közül pedig a Wing Chun kung fu, Kyokushin Karate, Jiu-Jitsu áll hozzám közel. A szüleim tanitottak mindenre 4 éves koromtól. Azóta mindennap keményen gyakorlok, hogy erősebbé váljak.

* A fiú felnéz a lányra. * - Igen értem. Ember vagyok, ez tény, de nem tartanak átlagosnak, legalábbis a mesterem nem. Vele jöttem bulgáriába. Japánban egy hajón találkoztam vele. Az ő hatására indultam útnak, és ezt felvételit pályáztam meg. * Takeshi megogja a katanáját,kihúzza és elkezdi megtisztítani * -És te? Hogy kerülsz ide?

- Az ismerettségünk pár órája alakult ki. Nem tudom miért szegődött hozzám. Addig lesz velem, ameddig akar. Mellesleg szabadna megtudnom a daimon jelentését? * Kérdezi szégyenkezve Takeshi * - Sajnos még sok mindent kell tanulnom. Ezért jöttem ide. * A fiú hátrébbmegy, és leül a fa tövébe *