Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

*Tökéletes mozdulatokkal tér ki Jack próbálkozásai elől, majd mint már egyszer most sem fogja vissza magát, de talán már nem is akarja. Az csapás erős, nagyon erős, mely széthasít pengét, bőrt, húst és végül csontot, majd a fiú eltűnik a szeme elől. Éppen hogy meg tud menekülni hátraugrik és a hídnak is vége. A túloldalon pedig felfedezi Jack-et, aki épp most tér magához, és meghajol felé. Veszített, dúl benne a harag, hogy nem járt sikerrel, és nem is lesz esélye utána menni, túl messze van, és az övéi közé igyekszik. Hangos kiáltása töri meg a hegység mély csendjét, mely még sokáig visszhangzik. Olyan igazi haragtól, tanácstalanságtól vegyes üvöltés ez, ami azért fel tudja állítani a szőrt az ember kezén, ha meghallja. Nézi a távolodó alakot, majd leereszti a kardot, s végül visszadugja a hüvelyébe.* ~Nincs vége Darkfield, nincs vége.~ *Követi a kis fekete pontot, majd végül az is eltűnik a szeme elől, és hallja az úrnő hívását a barlang felől. Közel van, mégse segített neki, de vajon miért nem? Haragosan lépdelve indul meg a cél felé, most bizony kérdőre fogja vonni a nőt, bár jó eséllyel ezzel nem sokat ér el.*

*Forgatja a kardot, amennyit csak tudja, és igyekszik valahogy kibillenteni a lányt, de ez egy oylan próbálkozás, aminek nem lehet sikere. De mikor érdekelte ez a Darkfield fiút? Hát eprsze, hogy soha. Egyszerűen feloldódik a harcban, hiába is áll vesztésre, aztán, amikor érzi, hogy a akrd emgremeg a kezében, és egyszerűen semmivé törik, majd a akrd tovább suhan, akkor megremegnek a lábai, majd érzi, hogy mindkét térde, és mindkét keze a földön van. Remeg, erőteljesen remeg, és kerülgeti a hányinger. De életben van. Jobbjával a mellkasához kap, és érzi, hogy semmi baja nincs. Életben maradt, és nincs semmi baja. A hatalams fény, ami ismét elvakította.. Ördögien gonosz vigyor terül el az arcán, ahogyan a gyűrűjére pislog. Még mindig az ujján van, habár használhatatlan, mondhatni kacat, hiszen az opál meghasadt benne. De belül mélyen mégiscsak nevet. Megcsókolja a gyűrűt, majd ördögi vigyorral tápászkodik fel, és néz egyenesen Vanessa felé. A lány túl messze van. A lány elbukott. A fiú arcán csak úgy izzik az az ördögi vigyor, szemei vörösen izzanak fel, majd mély, színpadias meghalást produkál Vanessa felé, jobbját a pálcájára csúsztatja, és következhet egy könnyed hátra arc. Érzi, hogy várja a sereg, amit neki kell vezetnie. A gonoszok elfoglalják az iskolát. Néhány bizonytalan lépés után a lábai megemberelik magukat. Sajog a mellkasa, érzi a csapást, de sebet nem érez, a vér nem bugyog. Meg-meginognak a léptei, és nem fut oylan gyorsan, de egyre határozottabban indul meg, mindent kizárva. Mélyen, dobogó szíve mélyén érzi, hogy ennek így kellett lennie, és egy furcsa emlékfoszlány az, ami elég erőt önt belé ahhoiz, hogy futásnak eredjen, és visszatérjen a seregek élére. A futó ismét a pályán van, jöhet a következő felvonás.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

*Vanessa akrobatikája tényleg segít, hogy ne csússzon bele a futóhomokba, és ne essen le. végül elemi erővel töri szét Jack kardját, és a pengét átvágva a kardja áthatol a bőrőn, húson, csontokon. Jack érzi, hogy eljött a vég... Aztán egy vakító villanás, és a fiú valahol máshol találja magát. A függőhíd másik oldalán. Sértetlen, habár erős hányingere van, még mindig érzi a halálos csapást. A kezében csak egy kardcsonk van, és látja, hogy a feketeopál kő meghasadt. Egykori mestere ajándéka, a deus ex machina megmentette az életét. Többé már nem használhatja. Talán az aranytünde látta a jövőt, és megmentette a fiút, bár még nem tudta, hogy ő lesz a gyilkosa. Vagy tudta, és pontosan eltervezett mindent? Ki tudja...
A fiú most visszamehet az iskolába, hogy a gonoszok élére álljon, ugyanis a függőhíd leszakadt, Vanessa a másik oldalon rekedt.
Vanessa csak a villanást látja, pedig érezte a győztes csapást. Aztán a híd leszakad, éppenhogy hátra tud szaltózni, és nem zuhan le.
Sajnos már nem mehet a fiú után, mert nem tud átkelni a leszakadt hídon. Ez most kudarc, a gyűrű nincs meg, ám érez valamit. Valamit, amit nem érzett csak akkor, amikor az úrnő közel volt. És most ismét itt van. A barlangok mélyén. Hívja őt...*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*A csata kezdetét vette tehát, nincs megállás, és nincs lehetőség meghátrálásra. Erősen szorítja a pengét minden egyes csapásnál, gyorsan jár a lába, minden ugrásnál. A kard szinte a keze meghosszabbítása, sokat forgatta már ahhoz, hogy egyé váljon vele, amikor erre van szükség. A körülötte hulló föld, repedések megjelenése nem zavarják, hiszen az élete is már szétesett rég, ezért hát nem csoda, ha az efféle széthullást már fel sem veszi. Könnyedén kerüli ki a lyukakat, melyek akadályozhatnák, de most nincs rá lehetőségük. A penge újre lendül, a mágikus szikrák felcsapnak, amint összeér a két varázskard. Odaát is dúl a csata, Jack mögött a híd. Ha gyáván megfutamodik, akkor sem fogja hagyni, hogy csak úgy távozzon, megkeresi, addig keresi, amíg el nem éri. A gyűrűre téved a tekintet, és szinte eszelőssé válik az ábrázata, ahogy a futóhomokot igyekszik kikerülni. Perzsia hercegés mozdulatokkal ugrál, időnként egy-egy fán keresve támaszt, időnként csak úgy perdül egyet, hogy kitérjen a fiú csapásai elől. Egyre erőteljesebben igyekszik hátraszorítani a meredély felé.* -Add fel! *Kiált rá, bár nem valószínű, hogy sok esély van arra, hogy feladná.*

*Összeszorítja a fogait, amikor hallja, hogy itt már szó nem segít. Ezt akarta elkerülni. A harcot. De nincs mit tenni, kezei reflexből a akrdra tapadnak, előrántja a mágikus, nekromanta pengét, és könnyed mozdulattal ugrik félre az első támadás elől. Egy éven keresztül éjt nappallá téve gyakorolt, és nem is akármilyen tanítója volt. Az apja pengemester, és egy pengemester lánya is tud azért trükköket. Megeshet, hogy nem olyanokat, mint amilyenekre Vanessa képes, de azért trükköknek trükkök azok is. Szikrázra szorítja a pengét neki az ellenfél pengéjének, miközben lassan hátrál. A széthasadó világra nem figyel, annál sokkalta egyszerűbb dolgokra kell msot koncentrálnia. Az életére. Igyekszik egybeolvadni a karddal, és annak mágikus, nekromanta tulajdonságait felhasználni, mint akkor, amikor a kezébe került, és három kegyencet vágott le vele egy csapással. De nem hagyja, hogy a penge vezesse, inkább útmutatást vár tőle, és erőt. Megbízik benne, de nem engedi el a gyeplőt. A mágikus, sötét hatalmakhoz nem nyúl, mindennek emgvan a maga ideje. Ahogyan hátrál azonban, földmágusi energiáit használja, és képességeit, ahogyan hátrál, Vanessa lépései elé, és a lány lába alá próbál futóhomokot idézni, hogy kibillentse a lányt az egyensúlyából, miközben igyekszik szabaddá tenni a pengéjét, ha máshogy nem, egy óvatos félreugrással, és újra suhintani. Előnyhöz akar jutni. Előnyhöz kell jutnia.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Kard kard ellen. A gonosz a még gonoszabb ellen. Vagy mégsem? Talán mindkettőjük lelkében a sötéten kavargó mélységben megvan még az a szikra, ami visszatérítheti őket oda, ahonnan jöttek? Talán sosem fog kiderülni. A pengék szikrázva csapnak össze, Jack tudja védeni a csapást, ám érezheti, hogy a lány hatalma nagy, igen nagy. Csak akkor lenne ellene esélye, ha használná az úrnőtől kapott sötét mágiát. Ám ha csak varázslatra nyúlna keze, az ördögi lány biztosan gyorsabb lenne. Körülöttük omlik össze a tisztás, ahogy a lány szorítja a fiút hátra. A tisztáson hasadások jelennek meg, ahogy a felszabuló mágiától hullik alá a semmibe. Jack hátrál a függőhíd felé, ami visszavezet az iskola felé...*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Újabb kérdés, ami nagyon jól látszik, hogy már kezdi feltüzelni a leányzót. Régi nyugalma már sehol sincs, képtelen várni, képetelen az oktalan fecsegéssel foglalkozni.* -Nem hiszem, hogy rád tartozna, de úgy látom itt már a szó nem segít. *Fejezi be ezt a kis csevejt, amihez már nagyon nem füllik a foga, mielőbb túl szeretne lenni a dolgon, és magához venni a gyűrűt, majd jöhet a kristálykatalizátor.* -Nos, induljon a tánc! *Azzal elő is villan a kard, szinte pillanatok alatt, majd gondolatai ráhangolódnak a jövő rezdüléseire, hiszen ez a pengemesterek harcmodora. Villámgyors mozdulatok, az ellenfél tetteinek előre való kiszámítása, pontos vágás, könnyed ugrások. Mindent megtanult, amire szüksége lehet, amitől kiváló harcossá vált, és meg van benne a tudás, mely ennek használatára képesség is teszi. Lendül hát, kétkézre fogja a kardot, majd Jack lába felé suhint a fegyverre. Nem öli meg, amíg nem muszáj, de kérdés, hogy mennyire lesz képes visszafogni saját magát, hiszen volt már rá példa, amikor eluralkodott rajta valami. Valami olyan erős, mélyről fakadó erő és düh, amit képtelen volt visszafogni vagy irányítani. Támad tehát, nem vár tovább.*

*A készületek egy csepept sem tetszenek neki. Ahogy megpillantja a könnyed vértet a lányon, azonnal tudja, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor elvált Janától, az valamiért minden áron rákényszerített egy könnyed láncinget, hogy valamennyire az esetleges akrdcsapásokat kivédje. Jack agyán egy hálás köszönöm suhan át, ahogya érzi, egyre inkább érzi, hogy a vég lassan elkerülhetetlen lesz. Nem hátrál egy lépést, inkább felemeli azt a kezét, amin a gyűrű van. Hogy mekkora jelképes ereje van? Azt talán csak Jack tudja, önmaga, és valaki más, aki vagy odaátról figyeli őt, vagy már nem is létezik. De ameddig a gyűrű az ujján van, addig Jack számára létezik. Megnézi magának a gyűrűt, majd ledobja magáról a köpenyét, és félrehajítja, kissé összegyűrve.* -Mégis mi olyan fontos neked ezen a gyűrűn? Mire kell neked? *kérdezi, a gyűrű mögül nézve. Erősen vacilál, hogy mit is tegyen. Szüksége van a gyűrűre, arra, hogy későbbi terveit véghez vihesse. Arra, hogy tartsa benne a lelket. De elég most egy rossz lépés, és nem lesz későbbi terv. Elég egy rossz szó, és már most bevégeztetett neki. Túlságosan is nagy a hezitálás, és neki több idő kellene a gondolkodásra. Több idő, amiből sajnos nem adatott meg egy csepp sem. Szilárdnak kell maradnia. Ha nincs más, hát az elvei miatt fog most odaveszni. Nem akarja átadni a gyűrűt, ez érezhető, de úgy tűnik, mintha hajlana a kompromisszumra. Kezét lejjebb engedi, készen arra, hogy ha kell, Vanessával egyszerre, reflexből rántson kardot.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

*No igen, mint minden az életben, ez is döntések sorozata. Bármi történik az valakinek a döntése, és akár sok-sok ember életét is befolyásolhatja ezzel, mint ahogy már Jack és Vanessa is tették ezt. Azon azért halványan meglepődik, hogy már nincs meg a fiú daimonja, de az övé sincs, majd feldolgozza a másik is valahogy, hiszen neki is sikerült, márha ezt sikernek vehetjük, hiszen régi önmagához képest lassan már teljesen megváltozott. Ő sem vesz egyelőre elő kardot, de a köpenyt lecsatolja a válláról, és kicsit távolabb a földre hajítja. Feltűnik immár, hogy készült. Sérült karja szinte teljesen valamiféle fémes anyagból készült, a másikat pedig alkarvédő borítja. Felsőtestén vékony, könnyed páncél, a lábán csizma, melyben könnyedén képes mozogni, amikor szükség lesz rá. Újra a gyűrűre pillant.* -Tudod miről beszélek, a gyűrű kell nekem. Tisztességgel szerezted vagy sem, az enyém kell, hogy legyen. Nem hiszem, hogy olyan nagy jelképet képvisel, ami miatt nem adhatnád át. Vagy, ha mégis, akkor elveszem erővel. *Úgy fest, hogy a harcos nem feltétlenül a hosszú tárgyalások híve, sokkalta inkább látja a megoldásokat a nyeres erőben, netán egy kis taktikával fűszerezve. Nagyon úgy fest, hogy hölgyeményünk nem akarja túl sokáig húzni az időt, de egyelőre nem támad, lehetőséget ad Jack-nek, hogy magától adja át azt, ami neki jár.*

*Hogy volt-e választása? Mindig is volt. Hogy ezek után mégis miért döntött úgy, hogy átáll, és végigviszi azt a bizonyos tervet? Az már egy sokkal bonyolultabb történet. Kihúzza magát, és igyekszik teljesen emgfeledkezni arról a belső sebről, mely egy ideje marcangolja a lelkét. Ölt már, így a lelke sosem volt ép, de a daimonja elvesztése beletellett egy kis időbe, míg feldolgozta. Most sem dolgozta fel teljesen, de nem igen tud mit tenni. Meghagyták neki, hogy maradjon itt, hát itt maradt. Nem sejti, miért is történt vele mindez, hogy ki árulta el és mennyire, hogy mi fog vele msot történni, de felkészült rá. Akármire, az ismeretlenre is. Amikor emghallja Vanessa hangját, egyből a lány felé fordul, és halvány, gonosz mosoly suhan át az arcán. Nem rántja még elő a kardot. Ó nem. Minden párbaj szóban kezdődik, és az elme víva az első viadalokat.* -Mégis mi lenne nálam, ami téged illetne meg, és nem engem? Ami az enyém, tisztességgel szereztem. De tárgyalóképes vagyok. *teszi hozzá, sejtelmesen csillanó szemekkel. Száműzi magából a rossz, megtört, üres érzést, és előveszi régi énjét. Az igazi, ízig-vérig Darkfield fiút. Alkudoznia kell, talán az életéért, ezért nagyo erősen kell figyelnie. Meg se veti a lábait, kényelmesen áll Vanessa előtt, mintha nem is akarna harcolni, de érzi, hogy előbb-utóbb az lesz a vége.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

*A harcok elején a Nagyúrnő neki ígérte Jack-ket, aki azóta át is állt a rossz oldalra, habár mit is nevezünk rossznak? Ő kénytelen volt ezt tenni, nem volt más választása, különben megölték volna az egyetlen embert, aki tudja, hogyan hozhatja vissza a nevelőszüleit az életbe. Úgy érzi, hogy Jack-nek lett volna választása, mégis így döntött, ez esetben tehát mentesül a lelkiismeret alól, és ha netán rosszra fordulnak a dolgok, mégsem kell úgy éreznie, hogy olyas valakivel végzett, akivel nem szabadott volna. Már jó ideje a fiút keresi a hegységben, csak az alkalomra várt, amikor épp újabb csaták zajlanak odalent, és ennek el is jött az ideje. A gyűrűhordozó itt maradt, egyedül várakozva, mintha csak sejteni mi is vár rá. A keze a halványan vibráló varázskardon nyugszik, mikor kilép a fák közül a tisztásra. Hátrahajtja a csuklyáját, hogy immár az arcát is felfedhesse. A hegyes fülek még ugyan megvannak, de az apró termet már a múlté, hiába volt két-három éve még jóval alacsonyabb Jack-nél, immár bőven egyenlő felekké váltak...legalábbis e tekintetben. Aprót biccent a fiú felé.* -Van valami nálad, ami engem illet. Ha átadod, nem esik bántódásod, és távozhatsz! *Szólítja fel határozott hangon, tekintete pedig a gyűrűre siklik, ezzel is jelezve, hogy pontosan miről is beszél, ha netán Jack nem tudná.*

*Lassú, könnyed, kimért léptekkel sétál végig a tisztáson, mintha csak a terepet járná körbe. Bal kezével kisebb mozdulatokat végez, mintha csak bemelegítene. Már egy ideje itt van, és várakozik, ahogyan meghagyták neki. Kicsit beizzítja a mágiáját, hiszen ha egyszer földmágus, akkor jobb lesz, ha kihasználja a harc alatt. Egy kis rengés, egy kis anyagmanipuláció, egy kis futóhomok. A földbe nem ugorhat bele, legalábbis nem akar msot, arra már nincs idő, és ezt érzi. Fekete köpenyt visel, alatta egyszerű gyakorlóruhaként funkcionáló öltözet. Hosszúnadrág, ing, csepept sem bő ujjú, de nem is feszül erősen. Az oldalán öv, azon a kardja, békésen pihen, egyelőre. Jobb kezét is kicsit megtornáztatja. Kezein kesztyűt visel, amikbe rúnákat varrtak, szőttek, véstek. Semmi különösebb, inkább lelki jelentősége van, mintsem igazi, mágikus hatalma. Cipője fűző nélküli, puhatalpú cipő, hogy könnyedén tudjon mozogni, és ne essen el a fűzőben sem. Végül aztán csak megáll, keze a akrdján nyugszik, még egyszer lepillant a gyűrűjére, amin emgcsillan a kései nap fénye, majd felszegett tekintettel mered előre a messzeségbe, és várakozik.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

* Halk léptek vernek zajt a tisztáson. Egy fekete ruhás lány lép ki a Kegyencek főhadiszállásáról. Haja szorosan összekötve hátul egy szalaggal. Arcán rezzenéstelen néma düh, és gyűlölet ül. Oldalán a katana...az Alkonyszellő. Övébe tűrve számtalan dobótőr. Lassan kisétál, Lagmartól követve, majd a hiéna leül a tisztás szélén. Figyeli, ahogy "gazdája" besétál a tisztás közepébe, jó 10-15 méterre a fáktól. Lassan csinál pár körző mozdulatot, majd indít egy párlépéses lendületvétellel, hátraszaltó, majd ahogy a lába földhöz ér, onnan vissza. Talpra érkezik, ám kezében már villan a katana. Egy félkör alakú vágás a semmibe, majd egy körrúgás, de úgy, hogy szinte a feje a földet söpri. Ha a feje nem is, a haja mindenképpen. A katanát a magasba lendíti, majd az övéből egy dobótőrt egy messze lévő fa felé hajít. Halálos pontossággal ágyazódik bele egy fa görcsébe, majd a katanát bal kézzel kapja el. Hátra lép és hárít. A katanát bal kézzel kezelve hihetetlen gyors vágás mozdulatokat végez. A mozdulat végén a katanát előre dobja, a pengéje a földbe ágyazódik. Telekinézist használva előre ugrik jó 5 métert, majd gurulva jön ki a zuhanásból. Jobbját hátracsapva telekinetikus vonzással a kardot odarántja, ám ugyan így, ballal hátrafelé egy tőrt vet ki. Oda sem nézve, ám egy másik fa görcsét találja el. Lagmar bólintva nyugtázza a lány pontosságát.
- Szép.* Ám a lány nem figyel. A levegőbe rugaszkodik, miután magasba lökte a kardját. A levegőben két kézzel kezdi szórni a tőröket, és mind pontosan talál célba. Hát igen... tizenegy éve gyakorolja a katana, és a dobótőrök forgatását. Egyértelműen pontos minden penge. A légben töltött idő alatt még a kardot magához húzza, és lassan a földetérésnél tompít. A kardot védőállásba helyezve rúgások, és ütések tömkelegét zúdítja a levegőre. Ám ekkor Lagmar rohan rá a lányra. Szája habzik, ahogy támadásba lendül a lány ellen. Kétségtelen, hogy harapni, és karmolni fog, ha a lány nem védekezik.
Jana lendületes módon ugrik félre, majd az újra rugaszkodó hiénát félrelöki. Ám a hatvan kiló tömény izom ledönti a lábáról. A lányra nehezedő hiénát gyomron rúgja, mire az legördül. A lány azonnal rárugaszkodik, és teljes súlyával nyomja a földbe a daimónt. Ott a földön ököllel kétszer irdatlan erővel vágja fejbe az állatot. Igaz, hogy neki is fáj mindez... de bírnia kell a fizikai fájdalmat. A hiéna pár perces kemény küzdelem után meghunyászkodva hátrál meg. Jana karját itt ott harapások okozta vérzés csúfítja.*
- Szép volt... derék küzdelem. * Mondja komolyan a hiéna, majd leül, és nyalogatni kezdi egyik mancsát. A lány nem szól semmit, csak körbe jár, és elkezdi gyűjteni a szétszórt tőröket.*

*A lány csak mosolyog, és mintha olvasna Becca gondolataiban.*- Nem teljes úgy halálos, ahogyan azt gondolnák. Élő Halál eszenciája! Nem akarom megölni őket, sőt, talán meg sem tudnám. De kiiktatom őket anélkül, hogy kárt okoznék bennük. És mire magukhoz térnek, addigra talán sikerül átvenni az iskolát. Majd ezek után már semmi bajuk nem eshet, ha eléggé okosak. És akkor úgy látszik, egyeznek a céljaink.*mondja, kacsintva a lányra, majd csak a kő mellett heverő táskába pakolja el a dolgokat, majd leül a lány mellé.*- Itt van 6 fiola.*nyújtja át.*- Használd őket, ha szükséges.*mondja, kissé talán komolyan, de még mindig mosolyogva. Miközben a Marathonon szerzett gyűrűvel babrál az ujján.*- Vajon mi van velük?*kiszalad a száján a kérdés, pedig nem tette volna fel, hiszen mostmár az ellenségük úgymond. Nem érzékenyült el, vagy ilyesmi. A döntését sem bánta meg, sőt. Nagyon is jól tette, miután utólagosan átgondolta a dolgokat. Eléggé rendesen.*

Vendég

- Ugyanmár. A gitáromért például egész sokat kapna... Az más kérdés, hogy megölném, ha eladná. *Mondja, miközben letelepszik törökülésben Samantha mellé. Aztán felvonja a szemöldökét.* - És miféle mérget? *Érdeklődik tovább, miközben figyeli az ügyködést. Ha halálosat...* ~ Nem, biztos nem halálos. Ő sem akarhatja megölni az iskolában lévőket. Hiszen a barátai. Nem? ~ *Tény, ő elég kevés embert tekint a barátjának, és nem bízik meg szinte senkiben... Az életét nem bízná rá talán senkire. De attól még megölni nem lenne képes őket.* - Nem szorulhat beléd ennyi gyilkos szándék ennyi idősen. Nem csinálhatsz halálos bájitalt. *Jelenti ki tényszerűen, majd megvonja a vállát.* - Ez az erősebb oldal, nem? Hát ezért.

*Éppen kavargatja a lét, mikor meghallja Rebecca hangját. Odafordul, és szemeiben kedves fény villan. EL is mosolyodik a szavaira, miközben éppen hozzáadja az utolsó hozzávaló a léhez.*- Szervusz. Nem hiszem, hogy megtenné, de ha megteszi, nem csak ő lesz pipa...Biztos érti a választásunkat.*biccent a lánynak, miközben feláll, és kissé távolabbról kezdi kavargatni.*- Mérget. Mivel ugyebár ma este jár le a gondolkodási idő. Ezért nem árt felkészülni. Egy nyílt seb, majd ezt rávágva, miközben a direkt vékonyfalú fiola széttörik kemény fájdalmat tud okozni azt hiszem.*biccent magában. Erősebb oldal. Nem csak Becca van itt miatta. De a lány csak mosolyog, és miközben éppen a megfelelő színt veszi fel a bájital, kis szívókáért nyúl, majd ki is szív egy adagot a kis pumpaszerű dologgal, és kis, parafa dugóval ellátott VÉKONYFALú fiolákba töltögeti a mérget az üstből. Csak töltögeti, a végén 16 darab kis üvegcse sorakozik a vászonlepedőn, az üst pedig üresen álldogál.*-Sőt, akár halált is.*teszi még hozzá a hatáshoz, miközben a fiolák fele biccent.*- Egyébként mi járatban erre fele? És hogy hogy ezen az oldalon?*kérdezősködik, de csak érdeklődéssel teli hangon persze.*

Vendég

*A füstöt követve lyukad ki végül a tisztásra. Az eddigi idejét azzal töltötte, hogy feltérképezze a területet... Persze, átállt, mert az erősebb oldalra akart kerülni... Viszont ennek a tudásnak, ha jól ismeri a főhadiszállást, mindkét oldalon jó hasznát veszi, ha netán fordulna a kocka, és az iskola tűnne erősebbnek a szemében. Megpillantja Samet, mire felvonja a szemöldökét. Mintha látta volna átlépni szobatársát, de nem volt benne biztos, hogy ő is ezt az oldalt választotta.* - Nocsak, Arianán kívül mindenki kirepült a feketeözvegyből? *Szólítja meg hangosan a lányt közelebb sétálva, pálcáját forgatva a kezében.* - Remélem, azért nem pipul be ránk, és nem adja az összes cuccunkat zaciba. Még a gitáromat se hoztam el. Mit kotyvasztassz?

*A tisztás szélén, kevés fa között egy lapos kövön narancssárga lángok táncolnak. Kis tűzrakást raktak ott, fölötte pedig egy üst van elhelyezve, mely eléggé bizar, füstöt ereget magából. Mellette, egy vászonlepedőre különböző dolgok vannak kirakva, mindenféle gyógyfű, meg szerszámok. Fekete köpennyel takarja el a testét, az ifjú Naxeldires leányzó, fekete haját kontyba fogta, szemei vadul villognak, de mégis, valahol, látszik még, hogy kissé duzzadtak, és vörösek a szemei. De most nem ez érdekli, egyszerűen csak egy vastagabbacska könyv van előtte nyitva. Bájitaltan jegyzetek. Daimónja a kő mellé telepedve szunyókál.*

Vendég

* Jana hallgatja a lányt. Majd megszólal.*
- Azt mondják a Daimónokban az a részünk van, amit a leginkább el akarunk távolítani. Érdekes az a feled...
* Jegyzi meg Janácska mosolyogva, majd mikor a barátairól esik szó, megvonja a vállát.* - Nem fognak átállni. De meghalni sem. Legalábbis ahogy őket ismerem... elég ügyesek ahhoz, hogy tartsák magukat.
* Mondja halkan, elmélázva, majd amikor a lány közli, hogy holnap találkoznak, akkor bólint.* - Valahogy úgy. Jó éjt. Én is örültem.
* Azzal nemsokára ő is feláll, és elsétál a romos kápolnák felé.*

Vendég

*Elmosolyodik, és továbbra is csak a kúriát bámulja, amennyiben persze látja azt.* - Sejtettem. Én csak az igazat mondtam. Diegon mostanában nem igazán látszik, hogy egy szibériai tigris. Csak nézz rá! Úgy áll ott, mint egy kölyökkutya, aki most vesztette el az anyját... Hallom ám! *Kiabál oda Rose-nak ingerülten a tigris, és még vicsorog is mellé egyet. Rose csak megforgatja a szemeit, nem túlzottan érdekli. Fészkelődik egy kicsit, majd felkel.* - Hát nem. És szerintem ők sem fognak. *Bök a kúria felé fejével.* - Engem nem igazán érdekelnek, de ha a barátaid számítanak neked valamit, vedd rá őket, hogy álljanak át. *A Jack-et illető szavakra csak megvonja a vállát.* - Nem tudom, van valami abban is, amit te mondassz. Viszont én megyek. Holnap találkozunk, elvileg... És örülök, hogy összefutottunk. Szia. *Köszön el végül, majd int daimónjának, hogy kövesse, és eltűnnek a fák között.*

Vendég

*Jana hallgatja a lányt, majd mikor az a gazella tigrisre támadását ecseteli, Jana szívből felkacag.
- Nem is úgy gondoltam. Csak van egy eszmefuttatás, hogy A tigris vadászik, mert enni akar, tehát nem gonosz, mert csak zsákmányt szerez magának... de ha megkérdeznénk a gazellát ő mit mondana a tigrisről?
* teszi fel mostmár a kérdést. Majd a könyörgöm ne öljenek meg-re szintén felnevet.* - Óhhh milyen igaz is. Nem tartom valószínűnek, hogy könnyű halált kapna az, aki így jön ide. Ami meg Jack, és a Mester dolgát illeti... Szerinted egy öreg tünde nekromantát... ki tud ütni a nyeregből egy mifélénk? Hááááááááát... nem tudom. Vagy Jack mellett volt egy kis erősítés... vagy nem tudom... De...nehezen hiszem, hogy ennyivel lezárult a dolog. Vagy ha igen, akkor sem hiszem, hogy ennyire könnyű lesz továbbra is. Biztos, hogy lesz még olyan menet, amit nem játszottunk le. Nehogy már lift vigyen az Everestre...
* Mondja mosolyogva a lánynak.*

Vendég

*Felsóhajt, és ridegen elmosolyodik.* - Akkor jó, mert én sem. Bár ha Jack Darkfield egyedül megölte az igazgatót, akkor szerinted nem tudunk elmenekülni? Vagy csak én vagyok túl naiv? Mert, jó, hallottam, hogy Jack nem egyedül volt ott... De mégiscsak ő ölte meg, segítség nélkül, amennyire én tudom. *Továbbra is mosolyog, de még mindig nem kedvesen, ahogy a közelmúltban szokott... Nos igen, kissé talán érdekes, hogy nagyjából két hónapja kezd egész normális lenni, erre most egy szó, és máris a sötét oldalon áll.* - Véletlenül nem is. Ha csak véletlenül lennék itt, akkor már nem lennék sehol. Nem hinném, hogy a kegyencek megkegyelmeznek, ha azt mondom: "könyörgöm, hagyjanak elmenni, véletlenül jöttem ide..." Valóytínűleg megkínoznak és megölnek. És ha igen? Meghalok, de valószínűleg senkinek nem fogok hiányozni. Csak az fájna, ha előtte nem ölhetnék meg valakit szándékosan. *Egyértelműen az apjára céloz... Akiről csak Janának mesélt, alig két-három hete. Mennyire más is volt akkor még...* - Aki idejött, mind jól érzi magát. Viszont a példa kicsit sántít... Nem láttam még gazellát tigrisre támadni. Bár még nem találkoztak Diegoval. Ő fejvesztve menekülne.

Vendég

* Bólint a szavakra.*
- Nem fogok azzal érvelni bukás esetén, hogy "Én nem is voltam magamnál". De igen. Magamnál voltam. És ha ezért kötél jár? Hát akkor dalolva fogok a vérpadra menni.
* Mondja komolyan Janácska, majd elmosolyodik.* - Én elhiszem, hogy számoltál ezzel. Véletlenül nem lennél itt. Ahogy a többiek sem. Susan... igen az utóbbi időben eléggé ki volt. De tud ő ha akar. Hogy én miért vagyok itt? A válasz egyszerű. Hatalom. Az kell nekem, arra van szükségem. A barátaim odaát maradtak... egyedül... de mégis többen vannak ők ott, mint én itt.
* Megrázza a fejét, de továbbra is mosolyog.* - Nem baj. Én itt jól érzem magam. És az biztos, hogy ha erősebbel találkozok mint én vagyok, hát majd dupla olyan erővel küzdök. A gonoszság? Nos... az ő szemükben gonoszak vagyunk mi, mert esetleg meg akarjuk őket ölni a túlélésért. A mi szemünkben gonoszak ők, mert meg akarnak minket ölni a túlélésért. Akár csak a tigris, és a gazella.
* Mosolyog a lányra.* - Azért örülök, hogy idejöttünk egy páran. Rossz lenne egyedül.*

Vendég

*Persze, hogy meglepi, de részben egyetért vele... Hiszen a temető neki is hiányzik, és a cuccai is. De meglesz nélkülük is.* - Maga a kúria nekem is hiányzik... Csak azok nem, akik benne vannak. *Felsóhajt, majd az említett épület felé pillant. Kemény menet lesz, ezt nem csak a Nezabarban maradtak gondolják így... És ez biztos. Jana szavaira keserűen felnevet, és a lányra pillant.* - Persze, hogy számoltam. Mellesleg te olyannak ismertél meg, akit érdekel, hogy mások mit gondolnak róla? Mert én téged nem. Szóval egyáltalán nem izgat, hogy hogyan reagálnak, ha visszakerülünk. Ők azt az utat választották, mi ezt. Te is tudod, hogy a jóság és a gonoszság relatív... Minden nézőpont kerdése. Ők azt mondják, mi vagyunk a rosszak, de mit mondunk mi? Egyesek közülünk is ezt mondják, büszkén, mások azt, hogy mi a varázsvilág érdekeit képviseljük... Én beismerem, hogy nem vagyok jó. Mi van abban? Állítom, hogy vannak abban az iskolában, akik még annyira sem becsületesek, mint én... Mert nem vagyok jó ember, de vannak elveim. *Filozofál, méghozzá jó hosszan. Újabban szokása, de hát, mint már mondtam, változnak az idők.* - Készen állok. És nem az erejük miatt neveztem őket parazitáknak, hanem mert annak tartom őket, már ne is haragudj... Tisztában vagyok vele, hogy egyesek közülük erősebbek, mint én. Na és akkor? Nem hiszem, hogy ez visszatart majd. Különben meg nem félek, mert itt van velünk a nagyszerű Dean. *Mondja, az utolsó mondatot kicsit tréfásan. Na igen, azért Dean se semmi.* - Susan? Az utóbbi időben az agya folyamatosan elszállt... nekem mégsem mutatott semmit a kegyetlenségéből. Pedig sokat találkoztunk.

Vendég

* A lány hallgatja Rose-t. Majd megszólal. A lányt talán meglepheti amit mond.*
- Nekem hiányzik a kúria. Hiányzik a temető. Nagyon hiányzik. Jó lenne a saját szobámban aludni, a saját dolgaim között...
* felsóhajt majd Lagmar felkuncogva jegyzi meg.* - Hiába... a szokások rabja.* Jana felpillant Rose-ra.* - Te számoltál azzal, hogy ha visszakerülünk... hányan fognak árulónak kiáltani minket? Hányan köpnek majd le, és hányan kívánják a halálunkat? Hogy a tanárok milyen szemmel fognak ránk nézni? Ha egyáltalán visszatérhetünk. Ha... nem végeznek ki bennünket.
* Mondja komolyan. Aztán felkacag.* - Bár Jack szerint lenne pár kifogás, amivel elkerülhetnénk a kivégzést. * Mondja halkan, komoran, majd a lány szemeibe néz.* - Készen állsz meghalni akár? Azok a paraziták nem olyan gyengék mint te képzeled. Én ismerem az igazi erejüket. Én tudom, hogy Strife mire képes. Tudom, hogy Ravenwood mire képes. Ariana, hogy tudd melyikről beszélek a sokból. Nem olyan gyengék, mint ahogy Te hiszed. És akkor Blackfire-ről még szót sem ejtettem... vagy Gaea? Esetleg... mondjam Susant? Ha az agya elszáll kegyetlen tud lenni.
* hallatszik Jana hideg kimért hangja.

» Erdei tisztás
» Ház előtti kert
» Bejárat előtti lépcső
» Tisztás
» A Sötét Rend főhadiszállása

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Similar topics

Similar topics