Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

*Éppen kavargatja a lét, mikor meghallja Rebecca hangját. Odafordul, és szemeiben kedves fény villan. EL is mosolyodik a szavaira, miközben éppen hozzáadja az utolsó hozzávaló a léhez.*- Szervusz. Nem hiszem, hogy megtenné, de ha megteszi, nem csak ő lesz pipa...Biztos érti a választásunkat.*biccent a lánynak, miközben feláll, és kissé távolabbról kezdi kavargatni.*- Mérget. Mivel ugyebár ma este jár le a gondolkodási idő. Ezért nem árt felkészülni. Egy nyílt seb, majd ezt rávágva, miközben a direkt vékonyfalú fiola széttörik kemény fájdalmat tud okozni azt hiszem.*biccent magában. Erősebb oldal. Nem csak Becca van itt miatta. De a lány csak mosolyog, és miközben éppen a megfelelő színt veszi fel a bájital, kis szívókáért nyúl, majd ki is szív egy adagot a kis pumpaszerű dologgal, és kis, parafa dugóval ellátott VÉKONYFALú fiolákba töltögeti a mérget az üstből. Csak töltögeti, a végén 16 darab kis üvegcse sorakozik a vászonlepedőn, az üst pedig üresen álldogál.*-Sőt, akár halált is.*teszi még hozzá a hatáshoz, miközben a fiolák fele biccent.*- Egyébként mi járatban erre fele? És hogy hogy ezen az oldalon?*kérdezősködik, de csak érdeklődéssel teli hangon persze.*

Vendég

*A füstöt követve lyukad ki végül a tisztásra. Az eddigi idejét azzal töltötte, hogy feltérképezze a területet... Persze, átállt, mert az erősebb oldalra akart kerülni... Viszont ennek a tudásnak, ha jól ismeri a főhadiszállást, mindkét oldalon jó hasznát veszi, ha netán fordulna a kocka, és az iskola tűnne erősebbnek a szemében. Megpillantja Samet, mire felvonja a szemöldökét. Mintha látta volna átlépni szobatársát, de nem volt benne biztos, hogy ő is ezt az oldalt választotta.* - Nocsak, Arianán kívül mindenki kirepült a feketeözvegyből? *Szólítja meg hangosan a lányt közelebb sétálva, pálcáját forgatva a kezében.* - Remélem, azért nem pipul be ránk, és nem adja az összes cuccunkat zaciba. Még a gitáromat se hoztam el. Mit kotyvasztassz?

*A tisztás szélén, kevés fa között egy lapos kövön narancssárga lángok táncolnak. Kis tűzrakást raktak ott, fölötte pedig egy üst van elhelyezve, mely eléggé bizar, füstöt ereget magából. Mellette, egy vászonlepedőre különböző dolgok vannak kirakva, mindenféle gyógyfű, meg szerszámok. Fekete köpennyel takarja el a testét, az ifjú Naxeldires leányzó, fekete haját kontyba fogta, szemei vadul villognak, de mégis, valahol, látszik még, hogy kissé duzzadtak, és vörösek a szemei. De most nem ez érdekli, egyszerűen csak egy vastagabbacska könyv van előtte nyitva. Bájitaltan jegyzetek. Daimónja a kő mellé telepedve szunyókál.*

Vendég

* Jana hallgatja a lányt. Majd megszólal.*
- Azt mondják a Daimónokban az a részünk van, amit a leginkább el akarunk távolítani. Érdekes az a feled...
* Jegyzi meg Janácska mosolyogva, majd mikor a barátairól esik szó, megvonja a vállát.* - Nem fognak átállni. De meghalni sem. Legalábbis ahogy őket ismerem... elég ügyesek ahhoz, hogy tartsák magukat.
* Mondja halkan, elmélázva, majd amikor a lány közli, hogy holnap találkoznak, akkor bólint.* - Valahogy úgy. Jó éjt. Én is örültem.
* Azzal nemsokára ő is feláll, és elsétál a romos kápolnák felé.*

Vendég

*Elmosolyodik, és továbbra is csak a kúriát bámulja, amennyiben persze látja azt.* - Sejtettem. Én csak az igazat mondtam. Diegon mostanában nem igazán látszik, hogy egy szibériai tigris. Csak nézz rá! Úgy áll ott, mint egy kölyökkutya, aki most vesztette el az anyját... Hallom ám! *Kiabál oda Rose-nak ingerülten a tigris, és még vicsorog is mellé egyet. Rose csak megforgatja a szemeit, nem túlzottan érdekli. Fészkelődik egy kicsit, majd felkel.* - Hát nem. És szerintem ők sem fognak. *Bök a kúria felé fejével.* - Engem nem igazán érdekelnek, de ha a barátaid számítanak neked valamit, vedd rá őket, hogy álljanak át. *A Jack-et illető szavakra csak megvonja a vállát.* - Nem tudom, van valami abban is, amit te mondassz. Viszont én megyek. Holnap találkozunk, elvileg... És örülök, hogy összefutottunk. Szia. *Köszön el végül, majd int daimónjának, hogy kövesse, és eltűnnek a fák között.*

Vendég

*Jana hallgatja a lányt, majd mikor az a gazella tigrisre támadását ecseteli, Jana szívből felkacag.
- Nem is úgy gondoltam. Csak van egy eszmefuttatás, hogy A tigris vadászik, mert enni akar, tehát nem gonosz, mert csak zsákmányt szerez magának... de ha megkérdeznénk a gazellát ő mit mondana a tigrisről?
* teszi fel mostmár a kérdést. Majd a könyörgöm ne öljenek meg-re szintén felnevet.* - Óhhh milyen igaz is. Nem tartom valószínűnek, hogy könnyű halált kapna az, aki így jön ide. Ami meg Jack, és a Mester dolgát illeti... Szerinted egy öreg tünde nekromantát... ki tud ütni a nyeregből egy mifélénk? Hááááááááát... nem tudom. Vagy Jack mellett volt egy kis erősítés... vagy nem tudom... De...nehezen hiszem, hogy ennyivel lezárult a dolog. Vagy ha igen, akkor sem hiszem, hogy ennyire könnyű lesz továbbra is. Biztos, hogy lesz még olyan menet, amit nem játszottunk le. Nehogy már lift vigyen az Everestre...
* Mondja mosolyogva a lánynak.*

Vendég

*Felsóhajt, és ridegen elmosolyodik.* - Akkor jó, mert én sem. Bár ha Jack Darkfield egyedül megölte az igazgatót, akkor szerinted nem tudunk elmenekülni? Vagy csak én vagyok túl naiv? Mert, jó, hallottam, hogy Jack nem egyedül volt ott... De mégiscsak ő ölte meg, segítség nélkül, amennyire én tudom. *Továbbra is mosolyog, de még mindig nem kedvesen, ahogy a közelmúltban szokott... Nos igen, kissé talán érdekes, hogy nagyjából két hónapja kezd egész normális lenni, erre most egy szó, és máris a sötét oldalon áll.* - Véletlenül nem is. Ha csak véletlenül lennék itt, akkor már nem lennék sehol. Nem hinném, hogy a kegyencek megkegyelmeznek, ha azt mondom: "könyörgöm, hagyjanak elmenni, véletlenül jöttem ide..." Valóytínűleg megkínoznak és megölnek. És ha igen? Meghalok, de valószínűleg senkinek nem fogok hiányozni. Csak az fájna, ha előtte nem ölhetnék meg valakit szándékosan. *Egyértelműen az apjára céloz... Akiről csak Janának mesélt, alig két-három hete. Mennyire más is volt akkor még...* - Aki idejött, mind jól érzi magát. Viszont a példa kicsit sántít... Nem láttam még gazellát tigrisre támadni. Bár még nem találkoztak Diegoval. Ő fejvesztve menekülne.

Vendég

* Bólint a szavakra.*
- Nem fogok azzal érvelni bukás esetén, hogy "Én nem is voltam magamnál". De igen. Magamnál voltam. És ha ezért kötél jár? Hát akkor dalolva fogok a vérpadra menni.
* Mondja komolyan Janácska, majd elmosolyodik.* - Én elhiszem, hogy számoltál ezzel. Véletlenül nem lennél itt. Ahogy a többiek sem. Susan... igen az utóbbi időben eléggé ki volt. De tud ő ha akar. Hogy én miért vagyok itt? A válasz egyszerű. Hatalom. Az kell nekem, arra van szükségem. A barátaim odaát maradtak... egyedül... de mégis többen vannak ők ott, mint én itt.
* Megrázza a fejét, de továbbra is mosolyog.* - Nem baj. Én itt jól érzem magam. És az biztos, hogy ha erősebbel találkozok mint én vagyok, hát majd dupla olyan erővel küzdök. A gonoszság? Nos... az ő szemükben gonoszak vagyunk mi, mert esetleg meg akarjuk őket ölni a túlélésért. A mi szemünkben gonoszak ők, mert meg akarnak minket ölni a túlélésért. Akár csak a tigris, és a gazella.
* Mosolyog a lányra.* - Azért örülök, hogy idejöttünk egy páran. Rossz lenne egyedül.*

Vendég

*Persze, hogy meglepi, de részben egyetért vele... Hiszen a temető neki is hiányzik, és a cuccai is. De meglesz nélkülük is.* - Maga a kúria nekem is hiányzik... Csak azok nem, akik benne vannak. *Felsóhajt, majd az említett épület felé pillant. Kemény menet lesz, ezt nem csak a Nezabarban maradtak gondolják így... És ez biztos. Jana szavaira keserűen felnevet, és a lányra pillant.* - Persze, hogy számoltam. Mellesleg te olyannak ismertél meg, akit érdekel, hogy mások mit gondolnak róla? Mert én téged nem. Szóval egyáltalán nem izgat, hogy hogyan reagálnak, ha visszakerülünk. Ők azt az utat választották, mi ezt. Te is tudod, hogy a jóság és a gonoszság relatív... Minden nézőpont kerdése. Ők azt mondják, mi vagyunk a rosszak, de mit mondunk mi? Egyesek közülünk is ezt mondják, büszkén, mások azt, hogy mi a varázsvilág érdekeit képviseljük... Én beismerem, hogy nem vagyok jó. Mi van abban? Állítom, hogy vannak abban az iskolában, akik még annyira sem becsületesek, mint én... Mert nem vagyok jó ember, de vannak elveim. *Filozofál, méghozzá jó hosszan. Újabban szokása, de hát, mint már mondtam, változnak az idők.* - Készen állok. És nem az erejük miatt neveztem őket parazitáknak, hanem mert annak tartom őket, már ne is haragudj... Tisztában vagyok vele, hogy egyesek közülük erősebbek, mint én. Na és akkor? Nem hiszem, hogy ez visszatart majd. Különben meg nem félek, mert itt van velünk a nagyszerű Dean. *Mondja, az utolsó mondatot kicsit tréfásan. Na igen, azért Dean se semmi.* - Susan? Az utóbbi időben az agya folyamatosan elszállt... nekem mégsem mutatott semmit a kegyetlenségéből. Pedig sokat találkoztunk.

Vendég

* A lány hallgatja Rose-t. Majd megszólal. A lányt talán meglepheti amit mond.*
- Nekem hiányzik a kúria. Hiányzik a temető. Nagyon hiányzik. Jó lenne a saját szobámban aludni, a saját dolgaim között...
* felsóhajt majd Lagmar felkuncogva jegyzi meg.* - Hiába... a szokások rabja.* Jana felpillant Rose-ra.* - Te számoltál azzal, hogy ha visszakerülünk... hányan fognak árulónak kiáltani minket? Hányan köpnek majd le, és hányan kívánják a halálunkat? Hogy a tanárok milyen szemmel fognak ránk nézni? Ha egyáltalán visszatérhetünk. Ha... nem végeznek ki bennünket.
* Mondja komolyan. Aztán felkacag.* - Bár Jack szerint lenne pár kifogás, amivel elkerülhetnénk a kivégzést. * Mondja halkan, komoran, majd a lány szemeibe néz.* - Készen állsz meghalni akár? Azok a paraziták nem olyan gyengék mint te képzeled. Én ismerem az igazi erejüket. Én tudom, hogy Strife mire képes. Tudom, hogy Ravenwood mire képes. Ariana, hogy tudd melyikről beszélek a sokból. Nem olyan gyengék, mint ahogy Te hiszed. És akkor Blackfire-ről még szót sem ejtettem... vagy Gaea? Esetleg... mondjam Susant? Ha az agya elszáll kegyetlen tud lenni.
* hallatszik Jana hideg kimért hangja.

Vendég

*Diego pofájára valami mosoly-féle kúszik Lagmar reakciójára. Ő túl nagy az ugráláshoz, de egy baráti szimatolással azért viszonozza. Rose pedig, mit már mondtam, leül, és Janára pillant.* - Itt tényleg jobb, mint az iskolában. Pedig amikor utoljára beszéltünk, mintha azt mondtam volna, már az otthonomnak tekintem azt a helyet. De ez már a múlt... *Felsóhajt, és rideg arcán mintha fel lhetne fedezni egy minimális boldogságot... Igen, itt jól érzi magát. Itt végre kibontakozhat, és nem zavarják a paraziták. Az már más kérdés, hogy szinte senkit sem kedvel. De van ilyen, a boldogságért áldozatokat kell hozni... És végülis ez lett az eredménye annak, hogy véletlenül elette láb alól apucit.* - Hát, akkor neked szerencséd van. Diego ki van akadva... Maradt volna inkább a kúriában. Azt mondta, nem érdekli,ha a Nezabar ellen harcolok majd a végén, de még tartsak ki... Cöh... *Köp egyet, ami teljesen szokatlan tőle, de hát változnak az idők, az egykor jó kislányból is mi lett? Majd vet egy sötét pillantást a tigrisre, aki magányosan áll a tisztás közepén... Na igen, a hegység az elmúlt két napban sokszor volt hangos a nagymacska keserves üvöltésétől.* - Te biztos jobban meglepted őket, mint én. Bár mostanában már az én átállásomra sem sokan számíthattak.

Vendég

* Lagmar azonnal felpillant a két érkezőre. Azonnal oda szalad Diegohoz, majd körbe ugrálja. Ám amikor észre veszi annak letörtségét, inkább vissza vonul Jana mellé. Rose pedig köszön. Jana először nem szól egy szót sem, csak int maga mellé, ám a végére már ez is csak formaság, hiszen a lány leül.*
- Köszönöm kérdésed... sosem voltam még jobban.
* Hangzik a kicsit száraz hangú, rideg válasz. Kezében a teniszlabda lassan megemelkedik, majd komótosan körözni kezd. Telekinézissel irányítja.* - Jól érzem itt magam. És aminek a legjobban örülök... hogy Lagmar is bátorít. És nem ellenkezik. És Ti?
* Kérdi a lány mostmár felpillantva a csuklya alól. Arcán minden izom szinte kővé fagyott. Szemeiben jéghideg smaragd parázs izzik. A teniszlabda csak pörög a lány keze körül, ő pedig Rose-t nézi. * - Sokakat meglephetett az, hogy itt vagyok. *Mondja komolyan.* - Még talán a barátaimat is.*

Vendég

*Ismét ide került... Kedveli ezt a helyet, nyugalmas. Mikor kilép a fák közül, tekintete rögtön a csuklyás lányra téved. Pontosan vele szemben áll, de nem ismerné fel, ha nem lenne ott Lsgmar. De ott van, így egyértelmű, Báthory kisasszonnyal hozta össze a sors, egyetlen barátjával, aki átállt. Elmosolyodik, bár ez a mosoly most más... Nem olyan, mint máskor, amikor találkoznak. Nem kedves... Mosolya most hideg, és csak formaságnak tűnik... Közelebb sétál a lányhoz, daimónja pedig követi őt, bár kelletlenül.* - Üdv. Leülhetek? *Kérdezi ridegen... Majd rögtön helyet is foglal a földön.* - Hogy vagy? *Kérdezi csak úgy megszokásból... Diego nem ül le, ő még mindig irttózik ettől a helytől.* - Szia Jana... *Szólítja meg ő is a lányt, nem túl nagy lekesedéssel.* - Szia Lagmar.

Vendég

* Fekete köpenyes, csuklyás alak üldögél egy fa alatt, és a kezében lévő teniszlabdát majd eldobja jóóóó messzeire. Bőven túl nyolc méterre. Lagmar felpillant rá. Majd megszólal.*
- Szerinted kutyának nézek ki? De őszintén? Nem fogok neked aportírozni, mert olyanod van.
*Jana csak megvonja a vállát, majd előhúzza a pálcáját.* - Invitto teniszlabda. *Azzal a kis zöld gömb iszonyatos sebességgel vágódik a lány tenyerébe. - Szép fogás Jana. Kössz.* A fekete katana ott az ölébe. Ám ha valaki oda sétál, a lány arcát elsőre nem láthatja, hisz árnyékba vonja a köpeny csuklyája. Majd a lány lassan az alkarján lévő tetoválást kezdi fixírozni.*
- Mi tagadás... jól mutat. Nekem tetszik. Még mindíg nem bánod? * Kédi a hiéna, mire Jana csak megvonja a vállát. A daimón felkacag.* - Naná hgy ne... te azt sem bánnád, ha következmény ként felkötnének mi? * A lány rápillant a hiénára sandán. * - Szerinted hazudnék a bíróságnak? Anyám szíve megszakadna... vagy büszke lenne rád. Elvégre kiállsz az igazság mellett, és nem tagadod meg magad. Nem. Nem tagadom meg magam. De a barátaimat sem. Attól hogy ott maradtak... még a barátaim.

Vendég

*A szövetségesekre most nagy szükségük lehet, hiszen egyedül nem sok mindenre mennek majd. Neki is kellenek a szövetségesek, bár nem vallaná be magának. Sophia szavaira kaján mosolyra húzódik a szája.* - Nem túlzottan érdekel Strife szexuális beállítottsága, de talán felhasználhatjuk ellene... Mindenesetre, én nem gondolom, hogy annyira tartanunk kéne tőle... *Mondja ridegen. Ő is az iskolára tekint, de nem reagál a lány szavaira... Romokban fog állni, bár szerény véleménye szerint jobb lenne, ha elfoglalnák. Persze akkor fennáll a veszélye annak, hogy vissza is foglalják, azok, akiktől elvették... Ha életben marad közülük akár egyvalaki is. Sophia szavaira viszont a lányra pillant...* - Testvéri szeretet... Bizarr, de ha ott maradt a vesztesek között, megérdemli a sorsát.Susanre gondolsz? Csodálkozom, tényleg eléggé ki van készülve. Ha marad, szerintem úgy érezheti, megváltás lesz számára a halál... *Nem lát bele egykori barátnője fejébe, de nem is igazán akar. Kimérten bólint Sophia a halott igazgatót illető szavaira. Nem válaszol, mivel nem tudja, mit mondjon. Ő döntött úgy, hogy átáll, de még új számára a helyzet...* - Nem azt hiszem, én most nem tartok veled. Viszlát, majd még biztos összefutunk... Ha máskor nem, hétfőn. *Na igen, reméli, hogy hétfőn ő is ott lesz az iskolában a kegyencek oldalán... Tekintetével egy ideig végigkíséri Sophiat, majd elindul arra, amerről jött.*

//Én köszi Smile

//

Vendég

*Nem, nem Sophia most nem bánt senkit. Inkább próbál szövetségeseket alkotni, márha lehet így fogalmazni. Sophia csak megforgatja a szemeit, majd válaszol a lánynak.*-No,s igen a Strife gyerekről elég érdekes pletykák keringenek!*mondja, miközben rákacsint a lányra.*-Már a fiúk is futnak utánna...*mondja aztán csak az iskola felé néz.*-Nemsokára romokban fog állni!*mondja a lány teljesen érzelem mentes hangon.*-És hamarosan a húgom is halott lesz!*mondja a lány, miközben szemeiben valami fura villanás szalad át.*-Szerintem, ha Strife nem szakít vele, akkor ott marad..Álítólag most a watson-nal is összeveszett...Az is padlón van..*mondja a lány, majd csak megrázza a fejét, miközben felsóhajt.*-Az is..Pedig abból kinéztem volna, hogy át áll, főleg az utóbbi időben...Aztán lehet csak kémkedik..*mondja a lány, majd tekintetét ismét Rosra szegezi.*-Volna..volna...Megadhatta volna magát, de nem tett így most kinyiffant..Mondjuk alapjába véve nekem sem volt vele bajom, sőt akár mondhatni tiszteltem is. Nos, igen ráadásul egy, olyan diák tette el láb alól,a kiben bízott!*válaszolja, majd csak megfogja a hermelin és a zsebébe rakja.*-Képes rá, hogy nem tartja be a nyolc métert!*mondja a lány, majd Rosra pillant.*-Na gyere fedezzük fel a többi részét is ennek a helynek!*minvitálja a lányt, mindenesetre ő maga elindul, ha jön rose, ha nem.*

//Köszi szépen a játékot^^//

Vendég

*Nem igazán foglalkozik Sophia tőrével, megvédi magát, ha kell... Ha pdig nem tudná, a tünde anyjának köszönhetően elég gyors. Szégyen a futás, de hasznos; ezt az elvet vallja Rose is, bár nem ezért jött át. A lány szavaira elmosolyodik, de mosolya nem őszinte...* - Hidd el, ezek után képes lennék végezni velük... Bár ez talán nem elég. Egyébként, az egyetlen igazi barátom átállt... Bár nem tudom, akkor is így dönt-e, ha Christopher már a megismerkedésük előtt eltávozik az élők sorából... *Cinikusan megforgatja a szemeit. Sosem kedvelte Christ, bár semmi kétsége sincs afelől, hogy Jana miatta lett olyan, amilyen...* - Te is kételkedtél bennem az elején... de majd szólj nekem. Mellesleg, én a kínzást javaslom, és csak utána a halált. Megrendítő lenne az iskola számára, ha például Ariana Ravenwoodot darabokban küldenénk vissza nekik... Bár a történtek után meglepne, ha egyáltalán kimozdul a szobájából. *Színtiszta gyűlölettel ejti ki Ariana nevét... Na igen, ő sem tartozott azok közé, akikkel szívesen tartózkodott egy légtérben.* - Tudom, persze, hogy tudom. *Nem kíván több szót ejteni a témáról, így csak ennyit mond. Ezekkel a szavakkal viszont egyaránt reagál az úrnő fegyvereit, és a daimónok "félelmét" ecsetelő mondatokra.* - De még mennyire... *Felvonja a szemöldökét, majd rögtön le is ereszti.* - Engem azért meglepett... És tudod, kedveltem volna Jerichot, ha nem lett volna ilyen... jó. Persze a jóság relatív, de a mi szempontunkból most már mindegy. Meghalt... egy diákja tette el láb alól...

Vendég

*A lány kezében még mindig ott van a tőr, amikor Rose mgeszólal csak némán kifejezéstelen arccal figyeli annak a szavait.*-Látod a barátok, akik téged szeretnek mégsem jöttek át veled, hát kérdem én, kinek kellenek ilyen barátok?*kérdezi a lány, miközben elkezd Rose körül körözni. Most egyébként nincsen semmi bántó szándéka, de azért jobb vele vigyázni. ki tudja, mikor támad...Rose szavaira csak hangosan kissé félőrülten kacag fel.*-Rose...Rose..Csak nem gondolod, hogy kém vagyok? Csak egy kémet látnék meg itt...Nem verne többet a szíve az biztos..*mondja a lány, miközben mutatóujját végighúzza a tőr pengjén. Azon egy aprócska kis vér buggyan ki.*-Igen, mint diákok kevesen vagyunk, de szerintem az úrnőnek meg vannak a fegyverei...*mondja, amjd csak újra viszaáll a lánnyal szembe.*-Naív nem naív..A lekünknek egy része nem akrt átállni ezt te is tudod..*mondja a lány a daimonokra célozva. Amikor Rose nem fejezi be a mondatot, akkor a lány fekete szemeiben csak megjelenik az a furcsa gomolygás, majd ő maga fejezi be a mondatot.*-Akkor szólunk a kegyenceknek és végzünk velük...Bár ki is legyen az..*mondja a lány, majd a Jackes dologra csak elmosolyodik.*-Ugyan én meg sem lepődtem, amikor mondták, hogy kinyírta a vén tündét..*mondja a lány, miközben fekete, átható pillantását a lányra emeli.*

Vendég

*Rose azért nem teszi el a pálcáját... A kegyencek mellett áll ugyan, így tőlük elvileg nem kell félnie, a Nezabarban maradtak pedig gyávák, és nem valószínű, hogy ide mernek jönni... De jobb a biztonság. Sophia szavaira megrezdül az arca.* - Nekem is voltak barátaim... Nem jöttek át, és ennyi volt. Mostantól nem köt hozzájuk semmi. *Kitartóan fürkészi Sophia arcát, de nem azért, mert rá akar jönni, mit érez a lány. Egyszerűen csak ez a szokása...* - Igen, fel tudnák ölteni... De téged nem kéne, hogy zavarjon, hiszen, egy oldalon állunk a kegyencekkel... Hacsak... nem vagy kém. *Nem kérdezi meg, ha a lány feltűnően kezdi tagadni, az ő szemében örökre elásta magát... És ebben az esetben még jó is, hogy nem tette el a pálcáját.* - Nos igen... Elég kevesen vagyunk, de mindig is úgy gondoltam, sokan nem érdemlik meg, hogy ebbe a szakba tartozzanak. Viszont, azt hiszem, itt az ideje elásni a csatabárdot a Darkfield gyerek, és köztem. *Felsóhajt, majd tekintetét az égre emeli. Minden megváltozott, és ez mintha odafent is látszana... Vagy csak ő képzeli be magáának az égbolton gyülekező sötét fellegeket? Sophia szavaira azonban a tigrisre tekint.* - Igen... Ezek szerint nem csak Diego ilyen naiv. *A szeme sarkából látta csak, hogy a lány szavai előtt daimónjára pillantott, de ez elég volt neki ahhoz, hogy megértse.* - Nincs túl nyugodt hely. Ez itt maga a tökély... És ha valamelyik nyomorék nezabaros //nem useresen persze Razz

// ide téved... *Nem, nem fejezi be a mondatot. Hiszen, akármilyen jól is hangzik, azért ő mégiscsak egy diák, aki nem sok mindent tehet...*

Vendég

*A lány nem akarja használni a pálcáját, ezért, amikor megbizonyosodik róla, hogy Rose szépen elengedi.*-Nos, igen nem ismerjük egymást! Még jó, hogy nem gyűjtöttem barátokat...Különben most rinyálhatnék..*mondja a lány, majd csak felsóhajt. Kezében megvillan a sárkányfej markulatú tőr. Ezüst pengéje szépen veri vissza a korai napsugarakat.*-Viszont, honnan tudjam, hogy valóban te vagy az? Bármelyik kegyenc fel tudná ölteni az alakod!*mondja a lány, majd csak egy halovány mosoly szerűség fut át az arcán.*-Naxeldiresek..Valóban, bár most derült ki igazán, hogy kik az igazi Naxeldiresek.*válaszolja, majd csak lepillant a daimonjára utánna vissza Rosra.*-Bár vannak, akik nem díjazzáka döntésemet..*mondja, majd csak körbenéz a tisztáson. Túl nyugodt ez a hely.*-Nincsenek futkározó diákok..Nincsenek idegesítő újoncok..Azt csinálsz amit akarsz..Oda mész ahova szeretnél..Kivánhatnánk ennél jobbat?*teszi fel a költői kérdést a lány, majd fekete szemeit Rosra villantja.*

Vendég

*Jól van, user tegnap este óta kicsit lassú felfogású. Kék szemei a lány pálcájára kúsznak, majd ő is megérinti a sajátját... Ujjai finoman kulcsolódnak rá, bár nem tervezi, hogy használni is fogja. Tekintetét Sophia szemébe fúrja.* - Ne mond, hogy nem gondoltad... Nem ismerjük egymást túl jól, de szerintem sokan tudták, hogy átállok... *Hangja hideg, nincsenek benne érzelmek. Továbbra is a haját csavargatja, miközben Sophiat figyeli.* - De igen... Viszont, ahogy észrevettem, közülünk sokan naxeldiresek... Milyen meglepő... *Körülnéz, majd újra a lányon állapodik meg a tekintete. Diego lenéz a hermelinre. Visszapislog, bár borostyánsárga szemei elég szomorúak...*

Vendég

*Nos, igen a barátok, bár user nem mondta, hogy Susan drága hol lesz..khm..Mindenesetre most Sophiáról van szó. A lány csak felkapja a fejét, amikor ráköszönnek keze automatikusan csúszika pálcájára. Csak megfordul, majd hideg, metsző szemeivel a lányra néz.*-Rose Bridget verona! Nocsak, szóval te is okosan döntöttél!*mondja a lány, hidegen, amjd csak egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcán. Kicsit közelebb lépdel a lányhoz, majd lemeli a fejéről a csuklyát. Szép arca mostmár láthatóvá válik.*-Tudtam, hogy lesz valami hatalmasabb azoknál ott! Elég kevesen csatlakoztak nem gondolod?*teszi fela kérdést a lány, miközben arcán egy sejtelmes mosoly jelenik, meg. A hermelin csak kiugrik a zsebéből, majd Diégóhoz fordul. Két kis gomb szemével szépen pislog az állatra.*

Vendég

*Most nem próbál halkan sétálni... Itt már úgyis mindegy. Rose arca különös, kifejezéstelen... Érzelmek nem látszanak rajta. Régen volt már ilyen... Hiszen az utóbbi időben hatalmas változásnak indult, de most mégis... Átállt. Végérvényesen, és visszafordíthatatlanul. Diego viszont tüntetően elfordítja a fejét, és nem szól a lányhoz. Ha tehetné, ő bizony maradt volna az iskolában, csakhogy ez nem olyan egyszerű. Rose-on egyébként fekete farmer van, ugyanilyen színű toppal. Lábán edzőcipő, nyakán a szokásos AMM-medál mellett nyoma sincs a szitak9tőt formázónak. Hajával babrál, és kicsit összerezzen, mikor Diego végül hozzászól.* ~Rose... a barátaid... Eli és Susan... Ők döntöttek így... Én nem fogok ragaszkodni ehhez az iskolához. Nekem már nem otthonom többé. Jana jól átlátta a helyzetet, és átállt. A többiek ostobák. Nem értelek...~ *Mikor észreveszi Sophiat, biccent neki, ridegen, és kimérten.* - Üdv.

Vendég

*Halk, macsakszerű léptekkel közelíti meg az erdőséget. Egy sötétkékes-fekete talár van rajta. az alatt pedig a tegnapi pántos ruha. Hideg, fekete szemeivel csak némán nézi az előtte elterülő tájat. Márha lehet így fogalmazni. Ő döntött. Biztos nem fog megfutamodni. Mindenesetre fura, sötét gondolatok kavarognaka fejében.* ~Egy kicsit sem bántad meg?~*teszi fel a kérdést Gucci, mire a lány száján egy aprócska, gonosz mosoly jelenik meg.*-Most viccelsz? Mit bántam én meg valaha is?*teszi fela kérdést, de a daimon nem válaszol. A lány szemei csak felizzanak, ahogy eszébe jut Melanie.*-Christy meg fog halni..*mondja halkan, hideg érzelem mentes hangon. Mozgása, olyan akár egy fekete párducé. nem egy emberben keltette már ezt az érzést. Mindenesetre csak megáll a tisztás közepén. nem csinál semmit csak áll.*

- Így már mindjárt sokkal jobban néz ki. Elcsigázó látvány. *Fejezi ki magát a fiú, aztán befejezi a rajzolgatást. Felnéz a Holdra, aztán a csillagokon mélázik el a tekintete. Hanyatt dől a fűben. Bal kezét a tarkója alá csúsztatja, pánra gyanánt, jobb kezét fel maga előtt a levegőben tartja. Ökölbe szorítja, aztán kitárja a tenyerét. Végülis lazán, tenyérrel felfelé hagyja a kezét. Szeme kissé felizzik, mire tenyerében kék fény kezd pislákolni, ami hegyes kúppá formálódik, és elrepül felfelé, messze, a csillagok közé. Újabb kaján vigyor, aztán felül, hogy megnézze, mit csinál Atropine. Éppen törölgeti magáról a vért jó esetben. Matthew felkel, és tesz néhány lassú lépést a füvön, unaloműzés gyanánt. Nagyon nem tud mit kezdeni magával.* - Mit fog most csinálni, hogy kivégezte a kis rágcsálót? Újabb áldozat után néz?

_________________
Matt egy 43 éves lengyel fél-tünde. Sötét pályafutása családja lekaszabolása után kezdődött... A varsói sikátorok huligánja lett, mígnem egyszer felkereste őt a sötétség, és ő boldogan hagyta, hogy bekebelezze...

» Erdei tisztás
» Getrur tisztás
» Tisztás
» Tisztás terület
» Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Similar topics

Similar topics