Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Vendég

*Nem, nem Sophia most nem bánt senkit. Inkább próbál szövetségeseket alkotni, márha lehet így fogalmazni. Sophia csak megforgatja a szemeit, majd válaszol a lánynak.*-No,s igen a Strife gyerekről elég érdekes pletykák keringenek!*mondja, miközben rákacsint a lányra.*-Már a fiúk is futnak utánna...*mondja aztán csak az iskola felé néz.*-Nemsokára romokban fog állni!*mondja a lány teljesen érzelem mentes hangon.*-És hamarosan a húgom is halott lesz!*mondja a lány, miközben szemeiben valami fura villanás szalad át.*-Szerintem, ha Strife nem szakít vele, akkor ott marad..Álítólag most a watson-nal is összeveszett...Az is padlón van..*mondja a lány, majd csak megrázza a fejét, miközben felsóhajt.*-Az is..Pedig abból kinéztem volna, hogy át áll, főleg az utóbbi időben...Aztán lehet csak kémkedik..*mondja a lány, majd tekintetét ismét Rosra szegezi.*-Volna..volna...Megadhatta volna magát, de nem tett így most kinyiffant..Mondjuk alapjába véve nekem sem volt vele bajom, sőt akár mondhatni tiszteltem is. Nos, igen ráadásul egy, olyan diák tette el láb alól,a kiben bízott!*válaszolja, majd csak megfogja a hermelin és a zsebébe rakja.*-Képes rá, hogy nem tartja be a nyolc métert!*mondja a lány, majd Rosra pillant.*-Na gyere fedezzük fel a többi részét is ennek a helynek!*minvitálja a lányt, mindenesetre ő maga elindul, ha jön rose, ha nem.*

//Köszi szépen a játékot^^//

Vendég

*Nem igazán foglalkozik Sophia tőrével, megvédi magát, ha kell... Ha pdig nem tudná, a tünde anyjának köszönhetően elég gyors. Szégyen a futás, de hasznos; ezt az elvet vallja Rose is, bár nem ezért jött át. A lány szavaira elmosolyodik, de mosolya nem őszinte...* - Hidd el, ezek után képes lennék végezni velük... Bár ez talán nem elég. Egyébként, az egyetlen igazi barátom átállt... Bár nem tudom, akkor is így dönt-e, ha Christopher már a megismerkedésük előtt eltávozik az élők sorából... *Cinikusan megforgatja a szemeit. Sosem kedvelte Christ, bár semmi kétsége sincs afelől, hogy Jana miatta lett olyan, amilyen...* - Te is kételkedtél bennem az elején... de majd szólj nekem. Mellesleg, én a kínzást javaslom, és csak utána a halált. Megrendítő lenne az iskola számára, ha például Ariana Ravenwoodot darabokban küldenénk vissza nekik... Bár a történtek után meglepne, ha egyáltalán kimozdul a szobájából. *Színtiszta gyűlölettel ejti ki Ariana nevét... Na igen, ő sem tartozott azok közé, akikkel szívesen tartózkodott egy légtérben.* - Tudom, persze, hogy tudom. *Nem kíván több szót ejteni a témáról, így csak ennyit mond. Ezekkel a szavakkal viszont egyaránt reagál az úrnő fegyvereit, és a daimónok "félelmét" ecsetelő mondatokra.* - De még mennyire... *Felvonja a szemöldökét, majd rögtön le is ereszti.* - Engem azért meglepett... És tudod, kedveltem volna Jerichot, ha nem lett volna ilyen... jó. Persze a jóság relatív, de a mi szempontunkból most már mindegy. Meghalt... egy diákja tette el láb alól...

Vendég

*A lány kezében még mindig ott van a tőr, amikor Rose mgeszólal csak némán kifejezéstelen arccal figyeli annak a szavait.*-Látod a barátok, akik téged szeretnek mégsem jöttek át veled, hát kérdem én, kinek kellenek ilyen barátok?*kérdezi a lány, miközben elkezd Rose körül körözni. Most egyébként nincsen semmi bántó szándéka, de azért jobb vele vigyázni. ki tudja, mikor támad...Rose szavaira csak hangosan kissé félőrülten kacag fel.*-Rose...Rose..Csak nem gondolod, hogy kém vagyok? Csak egy kémet látnék meg itt...Nem verne többet a szíve az biztos..*mondja a lány, miközben mutatóujját végighúzza a tőr pengjén. Azon egy aprócska kis vér buggyan ki.*-Igen, mint diákok kevesen vagyunk, de szerintem az úrnőnek meg vannak a fegyverei...*mondja, amjd csak újra viszaáll a lánnyal szembe.*-Naív nem naív..A lekünknek egy része nem akrt átállni ezt te is tudod..*mondja a lány a daimonokra célozva. Amikor Rose nem fejezi be a mondatot, akkor a lány fekete szemeiben csak megjelenik az a furcsa gomolygás, majd ő maga fejezi be a mondatot.*-Akkor szólunk a kegyenceknek és végzünk velük...Bár ki is legyen az..*mondja a lány, majd a Jackes dologra csak elmosolyodik.*-Ugyan én meg sem lepődtem, amikor mondták, hogy kinyírta a vén tündét..*mondja a lány, miközben fekete, átható pillantását a lányra emeli.*

Vendég

*Rose azért nem teszi el a pálcáját... A kegyencek mellett áll ugyan, így tőlük elvileg nem kell félnie, a Nezabarban maradtak pedig gyávák, és nem valószínű, hogy ide mernek jönni... De jobb a biztonság. Sophia szavaira megrezdül az arca.* - Nekem is voltak barátaim... Nem jöttek át, és ennyi volt. Mostantól nem köt hozzájuk semmi. *Kitartóan fürkészi Sophia arcát, de nem azért, mert rá akar jönni, mit érez a lány. Egyszerűen csak ez a szokása...* - Igen, fel tudnák ölteni... De téged nem kéne, hogy zavarjon, hiszen, egy oldalon állunk a kegyencekkel... Hacsak... nem vagy kém. *Nem kérdezi meg, ha a lány feltűnően kezdi tagadni, az ő szemében örökre elásta magát... És ebben az esetben még jó is, hogy nem tette el a pálcáját.* - Nos igen... Elég kevesen vagyunk, de mindig is úgy gondoltam, sokan nem érdemlik meg, hogy ebbe a szakba tartozzanak. Viszont, azt hiszem, itt az ideje elásni a csatabárdot a Darkfield gyerek, és köztem. *Felsóhajt, majd tekintetét az égre emeli. Minden megváltozott, és ez mintha odafent is látszana... Vagy csak ő képzeli be magáának az égbolton gyülekező sötét fellegeket? Sophia szavaira azonban a tigrisre tekint.* - Igen... Ezek szerint nem csak Diego ilyen naiv. *A szeme sarkából látta csak, hogy a lány szavai előtt daimónjára pillantott, de ez elég volt neki ahhoz, hogy megértse.* - Nincs túl nyugodt hely. Ez itt maga a tökély... És ha valamelyik nyomorék nezabaros //nem useresen persze Razz

// ide téved... *Nem, nem fejezi be a mondatot. Hiszen, akármilyen jól is hangzik, azért ő mégiscsak egy diák, aki nem sok mindent tehet...*

Vendég

*A lány nem akarja használni a pálcáját, ezért, amikor megbizonyosodik róla, hogy Rose szépen elengedi.*-Nos, igen nem ismerjük egymást! Még jó, hogy nem gyűjtöttem barátokat...Különben most rinyálhatnék..*mondja a lány, majd csak felsóhajt. Kezében megvillan a sárkányfej markulatú tőr. Ezüst pengéje szépen veri vissza a korai napsugarakat.*-Viszont, honnan tudjam, hogy valóban te vagy az? Bármelyik kegyenc fel tudná ölteni az alakod!*mondja a lány, majd csak egy halovány mosoly szerűség fut át az arcán.*-Naxeldiresek..Valóban, bár most derült ki igazán, hogy kik az igazi Naxeldiresek.*válaszolja, majd csak lepillant a daimonjára utánna vissza Rosra.*-Bár vannak, akik nem díjazzáka döntésemet..*mondja, majd csak körbenéz a tisztáson. Túl nyugodt ez a hely.*-Nincsenek futkározó diákok..Nincsenek idegesítő újoncok..Azt csinálsz amit akarsz..Oda mész ahova szeretnél..Kivánhatnánk ennél jobbat?*teszi fel a költői kérdést a lány, majd fekete szemeit Rosra villantja.*

Vendég

*Jól van, user tegnap este óta kicsit lassú felfogású. Kék szemei a lány pálcájára kúsznak, majd ő is megérinti a sajátját... Ujjai finoman kulcsolódnak rá, bár nem tervezi, hogy használni is fogja. Tekintetét Sophia szemébe fúrja.* - Ne mond, hogy nem gondoltad... Nem ismerjük egymást túl jól, de szerintem sokan tudták, hogy átállok... *Hangja hideg, nincsenek benne érzelmek. Továbbra is a haját csavargatja, miközben Sophiat figyeli.* - De igen... Viszont, ahogy észrevettem, közülünk sokan naxeldiresek... Milyen meglepő... *Körülnéz, majd újra a lányon állapodik meg a tekintete. Diego lenéz a hermelinre. Visszapislog, bár borostyánsárga szemei elég szomorúak...*

Vendég

*Nos, igen a barátok, bár user nem mondta, hogy Susan drága hol lesz..khm..Mindenesetre most Sophiáról van szó. A lány csak felkapja a fejét, amikor ráköszönnek keze automatikusan csúszika pálcájára. Csak megfordul, majd hideg, metsző szemeivel a lányra néz.*-Rose Bridget verona! Nocsak, szóval te is okosan döntöttél!*mondja a lány, hidegen, amjd csak egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcán. Kicsit közelebb lépdel a lányhoz, majd lemeli a fejéről a csuklyát. Szép arca mostmár láthatóvá válik.*-Tudtam, hogy lesz valami hatalmasabb azoknál ott! Elég kevesen csatlakoztak nem gondolod?*teszi fela kérdést a lány, miközben arcán egy sejtelmes mosoly jelenik, meg. A hermelin csak kiugrik a zsebéből, majd Diégóhoz fordul. Két kis gomb szemével szépen pislog az állatra.*

Vendég

*Most nem próbál halkan sétálni... Itt már úgyis mindegy. Rose arca különös, kifejezéstelen... Érzelmek nem látszanak rajta. Régen volt már ilyen... Hiszen az utóbbi időben hatalmas változásnak indult, de most mégis... Átállt. Végérvényesen, és visszafordíthatatlanul. Diego viszont tüntetően elfordítja a fejét, és nem szól a lányhoz. Ha tehetné, ő bizony maradt volna az iskolában, csakhogy ez nem olyan egyszerű. Rose-on egyébként fekete farmer van, ugyanilyen színű toppal. Lábán edzőcipő, nyakán a szokásos AMM-medál mellett nyoma sincs a szitak9tőt formázónak. Hajával babrál, és kicsit összerezzen, mikor Diego végül hozzászól.* ~Rose... a barátaid... Eli és Susan... Ők döntöttek így... Én nem fogok ragaszkodni ehhez az iskolához. Nekem már nem otthonom többé. Jana jól átlátta a helyzetet, és átállt. A többiek ostobák. Nem értelek...~ *Mikor észreveszi Sophiat, biccent neki, ridegen, és kimérten.* - Üdv.

Vendég

*Halk, macsakszerű léptekkel közelíti meg az erdőséget. Egy sötétkékes-fekete talár van rajta. az alatt pedig a tegnapi pántos ruha. Hideg, fekete szemeivel csak némán nézi az előtte elterülő tájat. Márha lehet így fogalmazni. Ő döntött. Biztos nem fog megfutamodni. Mindenesetre fura, sötét gondolatok kavarognaka fejében.* ~Egy kicsit sem bántad meg?~*teszi fel a kérdést Gucci, mire a lány száján egy aprócska, gonosz mosoly jelenik meg.*-Most viccelsz? Mit bántam én meg valaha is?*teszi fela kérdést, de a daimon nem válaszol. A lány szemei csak felizzanak, ahogy eszébe jut Melanie.*-Christy meg fog halni..*mondja halkan, hideg érzelem mentes hangon. Mozgása, olyan akár egy fekete párducé. nem egy emberben keltette már ezt az érzést. Mindenesetre csak megáll a tisztás közepén. nem csinál semmit csak áll.*

- Így már mindjárt sokkal jobban néz ki. Elcsigázó látvány. *Fejezi ki magát a fiú, aztán befejezi a rajzolgatást. Felnéz a Holdra, aztán a csillagokon mélázik el a tekintete. Hanyatt dől a fűben. Bal kezét a tarkója alá csúsztatja, pánra gyanánt, jobb kezét fel maga előtt a levegőben tartja. Ökölbe szorítja, aztán kitárja a tenyerét. Végülis lazán, tenyérrel felfelé hagyja a kezét. Szeme kissé felizzik, mire tenyerében kék fény kezd pislákolni, ami hegyes kúppá formálódik, és elrepül felfelé, messze, a csillagok közé. Újabb kaján vigyor, aztán felül, hogy megnézze, mit csinál Atropine. Éppen törölgeti magáról a vért jó esetben. Matthew felkel, és tesz néhány lassú lépést a füvön, unaloműzés gyanánt. Nagyon nem tud mit kezdeni magával.* - Mit fog most csinálni, hogy kivégezte a kis rágcsálót? Újabb áldozat után néz?

_________________
Matt egy 43 éves lengyel fél-tünde. Sötét pályafutása családja lekaszabolása után kezdődött... A varsói sikátorok huligánja lett, mígnem egyszer felkereste őt a sötétség, és ő boldogan hagyta, hogy bekebelezze...

*Még mindig döfködi a dagadó kis ereket, még mindig van mit kínoznia szerencsétlen állaton.* Nem régóta... egy-két hete. Azóta az erőmet próbálgatom, hogyha eljön az idő, meg lehessen oldani a diákok ügyét... jól szétmarcangolni a húsukat, és csak csont marad utánuk, amit szétmorzsolunk... rég nem éreztem a gyilkosság izgalmát, ezért nyuvasztom meg a kis mókust. *magyarázza, miközben izzadt tincseit hátraveti, és tovább vagdossa, ütögeti a szerencsétlen állatot. Vérben úszó kezeivel int, mire egy húsevő növény indái rátekerednek a tetemre, és már nem is látszik, annyira elfedik. Egy erősebb tűz-igézés, és a növények elporladnak, csontváz hull ki.* Ennyi. *Int, aztán távozik. Fontos teendői vannak.*

_________________
Huszonegy éves druida negyed-tünde nő, aki nevelőanyja meggyilkolása és családja elvesztése után érkezett a Lélekölő-hegység felé... nagy méregkeverő, akinek jobb ha nem állsz az útjába, mert a végén megbánod. Könnyedén ellened fordítja a kedvenc háziállatod, az elvesztett kis kedvenced vagy a drága szobanövényed is.
Előtörténet
Avril Sheila Roseberg multija

*Matt tekintete alábbhagy, amint meglátja a nőt. Messziről lerí róla, hogy a fiú csapatába való, így nem tesz felé ellenséges dolgokat. Kaján vigyorral nézi, ahogy a nő öldököl, kegyetlenül, ahogy azt kell, majd felé fordul, és bemutatkozik. Illetlenség elkerülése végett ő sem tesz másképp.*
- Szép estét. Matthew Alvarest. *Biccent, aztán felvesz egy száraz gallyat a földről. Bal kezébe támasztja fejét, és unatkozva jeleket kezd rajzolni a földbe. Értelmetlen firkákat, nem jelentenek semmit. Észbe kap, és Atropine-re néz.*
- Ön mióta van itt? *Igen, az önözés ott van. Hogy miért? Mert a fiatal kegyenc nem akar ok nélkül illetlen lenni, és esze ágában sincs rossz fát tenni a tűzre senkivel szemben sem, akiről tudja, hogy lehet, hogy erősebb nála. Ígyhát szerinte ez a kérdés így helyes, és jogos.*

_________________
Matt egy 43 éves lengyel fél-tünde. Sötét pályafutása családja lekaszabolása után kezdődött... A varsói sikátorok huligánja lett, mígnem egyszer felkereste őt a sötétség, és ő boldogan hagyta, hogy bekebelezze...

*Halk neszek a fűben... egy furcsa alak tűnik fel. Kezében pálca, amit az előtte futkosó mókusra szegez.* Crucio! *lassan, elnyújtva mondja ki az átkot, és a mókus teste ívben megfeszül, és a fájdalomtól vergődik a földön. Atropine fekete alapon lila szemei szinte szikrákat szórnak, és leguggol.* Mi a baj mókuska? Nem találtál mogyorót? Adjak? Kapsz kis drágám... *azzal egy fáról mogyoró hullik, a Crucio alábbhagy, és a mókus a mogyorót kezdi el nézegetni. Megrágja, és köhögni kezd. Torka megdagad, apró nyelve kétszeresére nő, nyüszítve kapálózik, aztán Carlie elővesz egy kést, és kínzó lassúsággal döfi bele annak kis testébe, majd mint egy vadállat, ismét beledöfi, amíg vér nem fröcsög mindenhová. Lihegve, véres arccal pillant Matthew-ra.* Üdv... Carlie Klaes.

_________________
Huszonegy éves druida negyed-tünde nő, aki nevelőanyja meggyilkolása és családja elvesztése után érkezett a Lélekölő-hegység felé... nagy méregkeverő, akinek jobb ha nem állsz az útjába, mert a végén megbánod. Könnyedén ellened fordítja a kedvenc háziállatod, az elvesztett kis kedvenced vagy a drága szobanövényed is.
Előtörténet
Avril Sheila Roseberg multija

*Sötét van... Még a hollók károgása is sokkal jobban visszhangzik a hegyek között, olyan csendes ez az éjszaka... A barlang kijárata nem tükröz életjelet, csupán a tisztás közepén, a földön ül egy alak. Barna haján megcsillan a Hold fénye, szemében is megcsillan talán. Talpra húzva vannak a lábai, karjaival átöleli őket. Kezében egy kavicsot forgat. Maga előtt, mereven nézi a fák baljós árnyait. Egészen megnyugtató ez az árnyékos hely, itt, mindentől távol. Nem zavarj az ifjú harcost semmi és senki sem.
Gyenge szellő fúj, de azért kicsit hideg van. Ezzel ellentmond a Matt öltözködése: rajta csupán egy sál van, az pedig természetesen a nyakában. Egyébként felsőteste csupasz. Meglehetősen furcsa látványt nyújt így.
A srác keze megáll, és egyetlen mozdulattal, villámsebesen elpöcköli a kavicsot. Az törtlenül száguld be a fák közé, és ott valami koppan. A valami fel is "jajdul", aztán elhallgat. Matt elmosolyodik, gonoszul, és kajánul. Szemei őrült gonoszsággal kikerekednek.* - Megvagy, nyuszi.

_________________
Matt egy 43 éves lengyel fél-tünde. Sötét pályafutása családja lekaszabolása után kezdődött... A varsói sikátorok huligánja lett, mígnem egyszer felkereste őt a sötétség, és ő boldogan hagyta, hogy bekebelezze...

*Könnyed, kecses légi bemutató után egy kerecsensólyom bukórepülésben közeledik a halott lány testéhez, majd kb 10 centire felette irányt vált, és könnyedén landol mellette.* ~Utálom, ha nem takarítanak el maguk után az emberek. Vagy egyéb lények.~ *gondolja magában, majd éles szemeivel körbenéz, aztán átváltozik emberi alakjába, látva, hogy senki nem figyeli. Elvégre mégsem maradhat itt egy holt test ezen a kellemes környéken. Kezeivel megfogja a lányt, majd elvonszolja innen, be az erdőbe. Nekitámasztja az egyik fának, majd előveszi pálcáját, a földre szegezi, és még azzal a nagyon régi tudásával, amit a Roxfortban szerzett a földmágusokkal kapcsolatban, nah, ez az, amit most nem használ. E helyett berobbantja a földet, sok, apró robbantgatással, míg végül egy mélyebb gödör keletkezik az erdő fái között. Oda beleteszi a lányt, majd pár pálca és kézmozdulattal visszahányja rá a kirobbantott földet.* -Így már jobb. *mondja, miközben pálcáját visszateszi az övébe, és visszasandít a tisztásra.* ~Ostoba diákok. Remélem legközelebb nem kell játszadozni velük, és nem húzzák keresztül a számításainkat.~ *gondolja magában, majd egy szempillantás alatt ismét kerecsensólyommá változik, és elrepül, vitrolázva a könnyed szélben, el a messzeségbe.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Elmosolyodik, majd közelebb lép a hullához fél térdra ereszkedik és megpaskolja az arcát, kicsi vér meg szén darabka rászáradt de azt könynedén leszedi egy zsebkendővel majd felegyenesedik*-Ej ej kislány, milyen fiatal, nem tudod mivel kezdtél ki, de ebből biztos tanultál*mondja és egy darabig még áll a test felett közbe csak nézi a tájat, örült gondolatai megint csak a sötétség és halál auráját érzik felnéz az égre s a szél bele csap az arcába vesz egy nagy levegőt kinyújtózkodik mint aki jól végzett munka után kipihenteti izmait majd sarkonfordul*-Menthor. Gyere*mondja és bveszökken a fák közá most még maga se tudja merre megy csak szállni akar mint a madarak*

Vendég

*Avril annak is jobban örült volna ha meghal, nemhogy megcsúnyuljon. A zöld fény visszafelé csap rá, és mikor feleszmél már eltalálta és hátraesett. Nyögdécselni kezd majd vér folyik ki a száján és hatalmas sérüléseket szenved... Ajkaira csorog az égett bőrének hamvai, a még élő létéből származó sok sok könnycsepp és a keserűség Teste átfordul.... szelleme kiemelkedik testéből, és szép egy óráva lezelőtti állaptában elrepül.. zokogva. Meg sem áll Driana Stardew, Cassidy Woonel barátnőiig, és ástazald rajtuk, egy érzést keltve bennük, hogy meghalt a hőn szeretett és utált Avril Sheila Roseberg. Anyja és apja kórusban felsikoltanak majd mikor megérkezik a bagoly:

"Tisztelt Madam Roseberg,

Mély együttérzéssel tudatjuk önökkel hogy 2008 május 31-én, pontosan 12 óra 22 perckor Avril S., felülírott lánya gyilkos átkot alkalmazott az iskola területén kívül. Az átok tragikus körülmények közt visszafelé sült el, így lányuk vesztét okozta.

Amead Holdbey, minisztériumi titkár"*

Ég veled Avril, és tudd meg hogy minden vizsgád színjeles lett volna!

*Az íjat elteszi, a pálcát elő sem vette. A lány halálát szenvtelenül nézi végig.* ~Ostoba, még csak el sem talált volna senkit, ha sikerül neki, akkor sem. Mit tanítanak ebben az iskolában, ha ennyire ostoba diákok jelennek meg itt.~ *Végül megrántja a vállát, majd mintha mi sem történt volna visszatér ahhoz a könyvhöz, amit eddig is olvasott. Ennek a napnak is megvolt a maga érdekessége, majd meglátjuk mi lesz, ha újra beszélnek a mesterrel. A lány halála végtére is mindenképpen bekövetkezett volna, tehát Ailil nem feltétlenül követett el szabályszegét, csak meggyorsította azt, aminek eleve jönnie kellett. Visszatér tehát könyvéhez, kell egy kis szellemi felfrissülést egy ilyen csata után.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

*Gregory csak nézi, ahogy a varázslat visszafelé sül el, lova közben felágaskodik, így a férfinak mindkét kezével meg kell tartania a gyeplőt, mielőtt az állat akaratlanul is ledobná a ynergéből.* ~Ostoba.. ilyen fiatalon halálos átkot alkalmazni egyszerűen ostobaság..~ *felsóhajt, majd, mikor lova ismét mind a négy lábán áll, magabiztosan, leereszti pálcáját, visszateszi övébe, majd megfordítja a mén fejét. Ő mégegy pillantást vet az éppen elrohanó diákokra, majd tekintetét az erdőbe fúrja bele, és előbb lépésbe indítja, majd ügetésbe, végül pedig vágtába a lovát, hogy visszatérhessen a lakjába.* ~És a lány halála balesetnek elsz beállítva.. úgyse lehetett volna megmenteni, de azért.. majd elválik.~ *hagyja magában is ennyiben a dolgokat, majd ráfordul egy kisebb ösvényre, és hazavágtat.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*A többi diák sikeresen elmenekül, Avril testét meg majd elrendezik. Legalább a diákoknak is jó lecke volt, hogy olyan mágiával, amit még nem ismernek eléggé felesleges próbálkozni, mert csak rossz vége lehet.*

Vendég

*Kata látja, hogy Avrilnek vége. Még sírni sincs ideje, úgyhogy a többeik után ered. Azért nem gondolta volna, hogy pont Avril lesz az, aki meghal, hiszen ő ennél sokkal rosszabb , mármint a varázslatok terén. Reméli, hogy nem fog több ilyen esetet látni. Bár azt nem érti meg, hogy pont az, aki nagyon akarta..pont az aki a végsőkig úgymond küdött, elhunyt örökre.*

*Látja hogy a jó öreg Ailil gyilkos hangulatba van*~de ez nem szabály ellenes?~*gondolkozik azért közelebb lép hozzájuk persze hagyva mindig egy kis távolságot, közbe a pálcájával szórakozni kezd és pöcködi a diákok felé*-Ava. Avada, mindegy inkább.Inflatus*mondja ki végül attol hogy eggyikőjük megöl valakit nem követi a példáját, legalábbis amig erre parancsot nem kap. Utálja ha parancsolgatnak neki de a kínzás jót tett és ha másnak nem a nagyúrnak nem akar keresztbe tenni, inább előrántja kardját és nekifut reméli hogy a diákok neki állnak végre spurizni legyen egy kis vadászat végre*

*Ahogy a kegyenc elvágja a lány torkát, már látja hogy semmi esélye, nem száll harcba. Otthagyja a lányt, és furásnak ered a többiekkel együtt. A szíve a torkában dobog, és magában fohászkodik hogy nehogy őt is utolérja valameik átok a kegyencek pálcáiból. Nem nét vissza a halott lányra, sem a gyilosára sem, csak rohan a többiekkel.*

*Mindenfelé káosz van amerre nézz a társai megzavarodva menekülnek, Andrei nem akkarja feladnia harc nélkül, nagyobb benne a büszkeség ezért meg próbálkozott a hozzá legközelebb állóra egy átkot bocsátani, erősen megmarkolta a pálcáját majd felhangon üvöltötte.*
-Locomotor Mortis* Majd nem is figyeli, hogy sikeres-e az alkalmazása mert egy nyíl meg horzsolja a vállát, majd ő is menekülőre fogja a dolgot, a többiekkel együtt de még látja ahogy Avril csúnyán eltalálják így gyorsan oda sietne, de már késő látja hogy megölik.~Szellemekre neee.~*Kiált fel de mást nem tehet inkább a többieknek segít és a könnyeivel küszködve menekül és cipeli a volt foglyokat.*

*A lacarnum létrejön ugyan, de egy pillanat alatt el is oszlik. A diákok balgág, ha azt hiszik, bármilyen varázslat is hatásos lehet képzett harcosok ellen, akik olyan varázslatokat ismernek, amiket ők még elkézelni sem tudnak. Avril sokáig már nem érez fájdalmat, Ailil tőre bevégzi a lány sorsát, ami egyébként is halál lett volna, végülis a tündér csak könnyített rajta, mondhatni még jót is tett, bár nem annak szánta.*

Avril Sheila Rosbert kalandod itt végetért

//Máskor pedig tessék reálisan játszani.//

» Erdei tisztás
» Getrur tisztás
» Tisztás
» Tisztás terület
» Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Similar topics

Similar topics