Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

*Elmosolyodik, majd közelebb lép a hullához fél térdra ereszkedik és megpaskolja az arcát, kicsi vér meg szén darabka rászáradt de azt könynedén leszedi egy zsebkendővel majd felegyenesedik*-Ej ej kislány, milyen fiatal, nem tudod mivel kezdtél ki, de ebből biztos tanultál*mondja és egy darabig még áll a test felett közbe csak nézi a tájat, örült gondolatai megint csak a sötétség és halál auráját érzik felnéz az égre s a szél bele csap az arcába vesz egy nagy levegőt kinyújtózkodik mint aki jól végzett munka után kipihenteti izmait majd sarkonfordul*-Menthor. Gyere*mondja és bveszökken a fák közá most még maga se tudja merre megy csak szállni akar mint a madarak*

Vendég

*Avril annak is jobban örült volna ha meghal, nemhogy megcsúnyuljon. A zöld fény visszafelé csap rá, és mikor feleszmél már eltalálta és hátraesett. Nyögdécselni kezd majd vér folyik ki a száján és hatalmas sérüléseket szenved... Ajkaira csorog az égett bőrének hamvai, a még élő létéből származó sok sok könnycsepp és a keserűség Teste átfordul.... szelleme kiemelkedik testéből, és szép egy óráva lezelőtti állaptában elrepül.. zokogva. Meg sem áll Driana Stardew, Cassidy Woonel barátnőiig, és ástazald rajtuk, egy érzést keltve bennük, hogy meghalt a hőn szeretett és utált Avril Sheila Roseberg. Anyja és apja kórusban felsikoltanak majd mikor megérkezik a bagoly:

"Tisztelt Madam Roseberg,

Mély együttérzéssel tudatjuk önökkel hogy 2008 május 31-én, pontosan 12 óra 22 perckor Avril S., felülírott lánya gyilkos átkot alkalmazott az iskola területén kívül. Az átok tragikus körülmények közt visszafelé sült el, így lányuk vesztét okozta.

Amead Holdbey, minisztériumi titkár"*

Ég veled Avril, és tudd meg hogy minden vizsgád színjeles lett volna!

*Az íjat elteszi, a pálcát elő sem vette. A lány halálát szenvtelenül nézi végig.* ~Ostoba, még csak el sem talált volna senkit, ha sikerül neki, akkor sem. Mit tanítanak ebben az iskolában, ha ennyire ostoba diákok jelennek meg itt.~ *Végül megrántja a vállát, majd mintha mi sem történt volna visszatér ahhoz a könyvhöz, amit eddig is olvasott. Ennek a napnak is megvolt a maga érdekessége, majd meglátjuk mi lesz, ha újra beszélnek a mesterrel. A lány halála végtére is mindenképpen bekövetkezett volna, tehát Ailil nem feltétlenül követett el szabályszegét, csak meggyorsította azt, aminek eleve jönnie kellett. Visszatér tehát könyvéhez, kell egy kis szellemi felfrissülést egy ilyen csata után.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

*Gregory csak nézi, ahogy a varázslat visszafelé sül el, lova közben felágaskodik, így a férfinak mindkét kezével meg kell tartania a gyeplőt, mielőtt az állat akaratlanul is ledobná a ynergéből.* ~Ostoba.. ilyen fiatalon halálos átkot alkalmazni egyszerűen ostobaság..~ *felsóhajt, majd, mikor lova ismét mind a négy lábán áll, magabiztosan, leereszti pálcáját, visszateszi övébe, majd megfordítja a mén fejét. Ő mégegy pillantást vet az éppen elrohanó diákokra, majd tekintetét az erdőbe fúrja bele, és előbb lépésbe indítja, majd ügetésbe, végül pedig vágtába a lovát, hogy visszatérhessen a lakjába.* ~És a lány halála balesetnek elsz beállítva.. úgyse lehetett volna megmenteni, de azért.. majd elválik.~ *hagyja magában is ennyiben a dolgokat, majd ráfordul egy kisebb ösvényre, és hazavágtat.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*A többi diák sikeresen elmenekül, Avril testét meg majd elrendezik. Legalább a diákoknak is jó lecke volt, hogy olyan mágiával, amit még nem ismernek eléggé felesleges próbálkozni, mert csak rossz vége lehet.*

Vendég

*Kata látja, hogy Avrilnek vége. Még sírni sincs ideje, úgyhogy a többeik után ered. Azért nem gondolta volna, hogy pont Avril lesz az, aki meghal, hiszen ő ennél sokkal rosszabb , mármint a varázslatok terén. Reméli, hogy nem fog több ilyen esetet látni. Bár azt nem érti meg, hogy pont az, aki nagyon akarta..pont az aki a végsőkig úgymond küdött, elhunyt örökre.*

*Látja hogy a jó öreg Ailil gyilkos hangulatba van*~de ez nem szabály ellenes?~*gondolkozik azért közelebb lép hozzájuk persze hagyva mindig egy kis távolságot, közbe a pálcájával szórakozni kezd és pöcködi a diákok felé*-Ava. Avada, mindegy inkább.Inflatus*mondja ki végül attol hogy eggyikőjük megöl valakit nem követi a példáját, legalábbis amig erre parancsot nem kap. Utálja ha parancsolgatnak neki de a kínzás jót tett és ha másnak nem a nagyúrnak nem akar keresztbe tenni, inább előrántja kardját és nekifut reméli hogy a diákok neki állnak végre spurizni legyen egy kis vadászat végre*

*Ahogy a kegyenc elvágja a lány torkát, már látja hogy semmi esélye, nem száll harcba. Otthagyja a lányt, és furásnak ered a többiekkel együtt. A szíve a torkában dobog, és magában fohászkodik hogy nehogy őt is utolérja valameik átok a kegyencek pálcáiból. Nem nét vissza a halott lányra, sem a gyilosára sem, csak rohan a többiekkel.*

*Mindenfelé káosz van amerre nézz a társai megzavarodva menekülnek, Andrei nem akkarja feladnia harc nélkül, nagyobb benne a büszkeség ezért meg próbálkozott a hozzá legközelebb állóra egy átkot bocsátani, erősen megmarkolta a pálcáját majd felhangon üvöltötte.*
-Locomotor Mortis* Majd nem is figyeli, hogy sikeres-e az alkalmazása mert egy nyíl meg horzsolja a vállát, majd ő is menekülőre fogja a dolgot, a többiekkel együtt de még látja ahogy Avril csúnyán eltalálják így gyorsan oda sietne, de már késő látja hogy megölik.~Szellemekre neee.~*Kiált fel de mást nem tehet inkább a többieknek segít és a könnyeivel küszködve menekül és cipeli a volt foglyokat.*

*A lacarnum létrejön ugyan, de egy pillanat alatt el is oszlik. A diákok balgág, ha azt hiszik, bármilyen varázslat is hatásos lehet képzett harcosok ellen, akik olyan varázslatokat ismernek, amiket ők még elkézelni sem tudnak. Avril sokáig már nem érez fájdalmat, Ailil tőre bevégzi a lány sorsát, ami egyébként is halál lett volna, végülis a tündér csak könnyített rajta, mondhatni még jót is tett, bár nem annak szánta.*

Avril Sheila Rosbert kalandod itt végetért

//Máskor pedig tessék reálisan játszani.//

*hangosan nevetek. A szépsége sleányzót nem védi semmi, hiszen magának okozta a bajt. Én már nem csinálok semmit, csak kényelmesen nézem a lent zajló eseményeket. Elvégeztem a rám kirótt feladatot, a Mester előtt már nem vallok szégyent. Lassan ideje is lesz visszatérni hajlékomba, hiszen ennek a műsornak már több érdekes eleme nem lesz*

_________________
Előtörténet

*Gonoszul elmosolyodik, látva Avril szánalmas próbálkozását. Ehhez még pálca sem kell. Odalép a szinte szénné égett lányhoz, megvillan az ébenfekete tőr a kezében, és markolatig döfi a lány szivébe. Aztán biztos ami biztos, kirántja a tőrt, és átmetszi vele az egykor oly formás nyakat is. Aztán méltóságteljesen emelkedik fel, kezében ismét pálca*

_________________
505 éves tündér. Hideg hatalomvágya az, amiért a sötétség útjára lépett. Bár nem gonosz, nem nézi sosem, hogy kin lép át. Köpönyeforgató. Felrúg minden szabályt. Az előrejutásért a saját vérét is elárulná. A legtöbb esetben érzelemmentesen reagál mindenre, nem érdeklik a világban történő események. De ha a saját boldogulása kerül veszélybe, elvakultan makacs tud lenni...

*A sebek láttán elhúzza a száját, mikor Estella épp zuhan, szinte aláveti magát, hogy ne ütődjön akkorát a szobatársa. Legszívesebben csapot papot itthagyva elmenekülne, de ezt nem engedheti meg magának. Estellát egyedül nem bírja el, nem olyan erős, épp hogy betudta állítani a zzuhanásban is. *
- Elegem van! Lacarnum!*Pálcáját kezével együtt előre szegezi, a kegyencek felé, ahol már nincs egy társa sem. Mielőtt kimondta a varázsigét persze megejtette a pálcamozdulatot is, V, aztán köré a köröcske. Talán dühe befolyásolja a varázslat nagyságát, mindenesetre próbálja felégetni a földdet, hogya füst takarja el őket, de olyan távolba, hoyg azért ne fulladjanak meg tőle...*
- Avril! *Kiált fel, mikor látja a varázslat rosszul sült el, s visszacsapódott a lányra. Egyik kezével muszáj Estellát tartania, másikban a pálca így nem tud a lányjhoz oda menni, csak végignézni, hogy mi történik vele... Ami borzalmas látvány..

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Toomas a többiekkel együtt halad tovább el, minnél messzebbre a kegyencek főhadiszállásától. Amikor meglátja hogy Avril nekiáll olyan varázslatokat lődözni, amit (Toomas véleménye szerint) esélye sincs végrehajtani, megragadja a vállát és magával vonszolja, akárhogyan ellenkezik.*
-Vagy csinálj valami értelmeset fagy gyere! *Ordít rá a kiálltások között, és lassan utoléri a többieket. Sajnálja hogy nincs fegyvere, pedig menetközben alapsoan megszórná a támadóikat. Magával vonszolja a lányt, nehogy ottmaradjon a többiek között.*

*Teljes káosz, hogy jellemezzem a mostani helyzetüket.Claire vonszolja Annát, mgé a többiek közül néhány megpróbálnak védekezni. De milyen varázslatokkal. Hát van ennél sokkal egyszerűb varázslat, amivel még nagyobb káoszt tud szülni, de legalább akkor nem látják őket.*
-Avis! *Mondja kis hangosan a varázslatot, miözben jó kis sereg madár rajra számít. Hisze akkor a kegyencek se látják őket, akik rejtekhelyen vannak.*
-Az Isten szerelmére! Menjen mindenki észak felé, és nincs több varázslat4 az csak lassít! *Kiabálja hátra azoknak a társainak, akik varázsolni próbálnak.*

*Az íj igazán nagy sérülést nem okozott, felületi horzsolás volt csak, de egy ilyen mértékű átok egy kezdő kezében... A halálos átok visszafelé sül el Avril pálcájából, ezzel tökéletesen arcon találva a lányt. Nem hal bele, de iszonyú fájdalmakat él meg, mintha megégett volna. A szépség, ami mindig is nagy kedvence volt most elenyészni látszik, külseje olyan szinten megcsúnyulni látszik, hogy még talán Lee-nél is rosszabb fokozatot ér el.*

*Mostmár állóhelyzetből, azaz lóról ülve, de nyugodtan lődözgeti átkait. Az egyiket pontosan becélozza Avril lába elé, éghozzá egy kisebb robbantó átkot, így a lány előtt robban be a talaj, de nem vészesen. Képes korlátozni az erejét, és ezt meg is teszi. Divum, a ménje közben idegesen kapar párat a lábával, de az átkok és nyílvesszők miatt egy cseppet sem aggodalmaskodik.* ~Fussatok, bolondok!~ *gondolja magában gonoszul, miközben nézi a diákokat, ahogy igyekeznek egyre jobban elmenekülni innen.* ~Kár, hogy a legvégét ismerem, így nem olyan izgalmas..~ *töpreng magában tovább, miközben még pár átkot lő a gyerekek után. De fél szemmel Avrilt figyeli, leköti a lán y reakciója.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

*Avril éppen Rosettának válaszolna mikor beléhasít a nyíl. Persze csak súrolja őt de ez is pokoli fájdalmakat éreztet vele. Felnyög , majd elernyed és elengedi Estellát, aki ha Rosetta nem kapja el, a földre zuhan. Pálcáját még gyengén de tartja. A bokájára tekint és meglátja a hatalmas sebet, ami mégsem oylan nagy de ha fájdalomban mérnén kaz egész lábát elfoglalná.* Mit képzel ez magáról? *pálcáját erősebben fogja közre, majd ellöki arcából a aját és villámló szemekkel néz Casimiro-ra. Közben repkednek az átkok amik elől nem győz ugrálni. A halálos átok mozdulatát rajzolja le.... az igét is tudj... de nem képes ölni.... vagy mégis? megpróbálja. Leírja az ötszöget és kimondja.* Avada kedavra! *minden erejét erre az átokba teszi, bár ha a pálcáját elhagyná a varázslat akkor kissé legyengülne, de még lenne valamennyicske ereje...* Toomas, Estella és Anna nem tudnak varázsolni! Kata, Claire vigyétek el őket, Rosetta, Danail segítsetek! *reméli hogy élete első gyilkos átka sikeres lesz... közben néha elszívja a szájába gyülemlő nyálat a fájdalomtól, és néha nyög egyet egyet...*

*Még utánuk lő néhány nyílvesszőt, de nem megy utánuk, hisz a cél az volt, hogy el tudjanak menekülni, még ha kisebb sérülésekkel is. Csak a magasból figyeli a távolodó diákok egyre halványuló pontjait. Tünde szeme messze ellát, de ez a műsor annyira nem érdekes, hogy túl sokáig figyelje őket. Maximum csak egy lehet a probléma, hogy tudják merre van a főhadiszállásuk, de erről a gondról utólag is lehet gondoskodni.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

Vendég

*Kata is menekülőre fogja a dolgot. De azért megpróbál ő is támadni.*-Immobilus! *kiáltja a dermesztő átkot, bár biztos abban, hopgy vagy célt téveszt . *-Futás emebrek!vagyis tündék is!*mondja*-Jah a koboldoknak is szól. Siessünk, mert nem éljük túl. Túlerőben vannak, és jobban is varázsolnak mint mi egyszerű diákok.*mondja és várja a többiek reakcióját.Már szerzett pár horzsolást, de nem adja fel. Reméli, hogy megmenekülnek. *

*Csak mosolyog közbe nyugodtan sétáll kifelé nem nagyon szeret bújdosni, legszívesebben már erősebb átkokat alkamazna és megölné mind de mivel a pőarancs az parancs így nem, teszi*~semmi kedvem hozzá hogy még egyszer megkínozzanak~*gondolja de most csak mosolyogni tud egy fát céloz meg a csapat mellet és rá irányítja a pálcáját és egy kissebb tűzgolyót lő a fára ami azért elég messze van a diákoktil igy nem, sérülnek meg, közbe csak nyugodtan sétáll előre, majd megáll és groteszk vigyorral integet a diákoknak majd megint rájuk szegezi a pálcáját és vár*

*A hezitálás úgy fest rossz ötlet, mivel az átkok, nyílvesszők egyre közelebb ruhannak el a diákoktól. Nem kevés mélyebb vágást, horzsolást okoznak a támagások. Egyik sem halálos, de azért nem is kellemesek, hiszen mégis csak sebesülésekről van szó, amiknek azért jópár nap kell majd, hogy rendbejöjjenek.*

*Ailil továbbra is lövöldözgeti gyilkos átkait, úgy csinál, mint aki nagyon erőlködik, holott nem célja, hogy bárkit is eltaláljon, csak úgy tesz. A diákok menekülnek, ő pedig egyre jobban lemarad. *

_________________
505 éves tündér. Hideg hatalomvágya az, amiért a sötétség útjára lépett. Bár nem gonosz, nem nézi sosem, hogy kin lép át. Köpönyeforgató. Felrúg minden szabályt. Az előrejutásért a saját vérét is elárulná. A legtöbb esetben érzelemmentesen reagál mindenre, nem érdeklik a világban történő események. De ha a saját boldogulása kerül veszélybe, elvakultan makacs tud lenni...

*Még jó, hoyg a pálca kéznél... Számíttt és mégse arra, hogy megtámadják őket, valahoyg seppet sem füllik hozzá a foga, hogy harba kerüljenek. De ez nem rajta múllik, hiszen már megtámadták őket, és ő nem tud mást csinálni, mint védekezni. Pontosabban menekül, hiszen valahogy nem jut semmi az eszébe. És tudja nagyon jól, hogy semmi értelme nem lenne leállniuk harcolni, hiszen akkor inkább csak elvesztenék a csatát.*
-Meneküljetek! Észak fleé! Nyomás! *Kiabálja hátra a többieknek, hiszen tényleg, nem szoása menekülni, inkább szembe száll a dolgokkal, de most az a heyzet, hoyg a sors mégis arra kényszeríti, hogy meneküljön.*

*Amint kiértek a barlangból Andrei Nézte körben a csönd még mindig tartott, A kiszabadítókra vette néhány pillantást, majd segített őket az iskola felé cipelni, amikor meghallotta kiáltásokat, látta hogy egy nyílvessző fúródik a földbe nem messze társától. Meg próbálja eldönteni, merről lőtték de nem látott rá tisztán. Mérgében ordítót egyet majd a kezében lévő kiszabadítottat próbálta biztonságos távolba vinni*~az istenit, ezt jól benéztük a szellemek segítsenek rajtunk.~

» Erdei tisztás
» Getrur tisztás
» Tisztás
» Tisztás terület
» Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Főhadiszállás előtti tisztás és erdőség

Similar topics

Similar topics