Lélekölő-hegység

Téma: Re: Lélekölő-hegység Szer. Szept. 29, 2010 6:11 pm

*Nordmed elégedetten mosolyog, és bólint.* El fog tartani egy ideig hogy visszahozd a ládikát, talán az egész életed erre kell majd szánnod, de sebaj, én ráérek. *Int, mire Ariana egész teste vízenyőssé válik, és szép lassan elpárolog. Aztán a lény felpillant a plafonra, és lila köd kezd el lefelé ereszkedni, míg végül anyagiasul, és megjelenik az ezüst koporsó, benne az alvó Valeriel. Nordmed pillantására kipattan a mózeskosár fedele, a lány pedig lassan ébredezik.* Nos úgy tűnik, jól végezted a dolgod, az álomdémont sikeresen féken tudtad tartani. A szolgálatod lejárt. Menj békével, és ne térj vissza. *Bocsájtja el a lila hajú lánykát.*

Vendég

*Igyekszik megőrizni a nyugalmát, és a tiszteletteljes stílust is. Egészen jól sikerül neki, bár a hangja mint mondtam néha megremeg, és a kezeit is inkább dugdossa a háta mögé, mielőtt túl feltűnő lesz, hogy izzadni kezdenek.* - Biztos vagyok benne, hogy nem akart elvinni semmit, uram. Csak kíváncsi természet, megnézte, de nem vitte volna el. Persze engedély nélkül ez a megnézés sem pozitív dolog, de ha megengedi, szerintem nem minősül lopásnak. *Kihúzza magát, majd ártatlanul pislog a "nem tudom, honnan tudsz a történtekről" részre. A következményekre mély levegőt vesz, és az ujjait keresztbe teszi a háta mögött, úgy figyel feszülten a lényre. Bizarrnak tartja ugyan a kinézetét, de jelenleg ez a legkisebb problémája, így semmilyen undor, vagy egyéb nem látszik az arcán. Néhány másodpercig gondolkozik, majd bólint.* - Áll az alku, Nordmed nagyúr. És igazán köszönöm a kegyességét! *Újra meghajol, majd a lényre néz.* - Gondolom, nem publikus, mit tartalmaz a láda. *Teszi hozzá kicsit puhatolózva, csak óvatosan.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Szer. Szept. 29, 2010 6:02 pm

*A lény meglepődik a hirtelen támadt tekintély miatt, amit a lány érez iránta, ezért úgy dönt, hogy ma engedékeny hangulatában lesz.* A drága kis hugicád megpróbált meglopni, azt pedig nem tűröm. Óvatlanul bemerészkedett a birodalmamba, és el akarta lopni a varázskönyvemet, ezért lakolnia kellett. Te pedig most mégis itt vagy, és el akarod vinni őt. Nem tudom, hogy honnan tudsz a történtekről, de ez már önmagában is bámulatos. Viszont akkor azt is tudod, hogy nincsen következmény nélkül semmi, nem lehet csak úgy kitáncolni.
De értékelem a bátorságodat, és alkut ajánlok. A te életedet az övéért. A víz síkján kraken démonok őriznek egy ládikót, amire igényt tartok. Hogy onnan mikor jössz vissza, az már csak rajtad áll, ám Valeriel most elmehet. Áll az alku? *Kérdezi félemetesen vigyorogva.*

Vendég

*Mikor a trónterembe jut, eléggé meglepődik, nem erre számított. Reflexből hátrál egy lépést, majd kihúzza magát, és határozottságot tettetve előre lépdel. Mélyen meghajol Nordmed előtt, fél térdre ereszkedve, majd felnéz. Magabiztosan próbál beszélni, de a hangja megremeg néha kissé.* - Üdvözletem! Ariana vagyok, és igen, Ravenwood. A húgom, Valeriel után jöttem... Ha lenne bármilyen mód rá, hogy hazavihessem... Hogy ne kelljen itt akár éveket leszolgálnia... *Elhallgat, nem fejezi be a mondatot. Úgyis kitalálható, mit akarna. És hogy van-e mód... nos, egy ötlete lenne, de egyelőre hülye lesz ötleteket adni. Pereus azért körbepislog, de sehol Valeriel... így kissé szomorúan, halkan nyávogva fekszik le Ariana lábai mellé.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Szer. Szept. 29, 2010 5:49 pm

*Amikor beljebb lép, akkor nem a kincseskamrába jut, mint Valeriel, hanem egyensen a trónterembe, Nordmed elé. A lény göcögősen felnevet, amikor meglátja.* Még egy Ravenwood? Mi járatban itt kislány? *Szegezi a lánynak a kérdést, felsőbbsége teljes tudatában. Ariana amúgy ha körülnéz, nem látja sehol Valeriel koporsóját.*

Vendég

*Hamar rálel a kapcsolóra, és mire észbekap, már fent van a hegy tetején. Fázósan karolja át magát, és körülnéz.* ~ Kicsit magasabban vagyok, mint Driáékkal... - Kicsit nagyon magasabban. ~ *Pereus remegve bújik a lábához, de Ariana nem hagy erre sok időt. A piramis felé indul.* ~ Piramis... Miért piramis már megint? Mint annál a kék sárkánynál. Csak... az nem ónixból volt, azt hiszem. Vagy igen? - Nem emlékszem én már ilyenekre. ~ *Látnoki képességével pásztázza a környéket, hogy megérezze a támadást... Bár ha ugyanaz fog vele történni, mint Valeriellel, akkor nem kell ilyennel számolnia, de azért nem árt a figyelem. Egyik kezében pálca, másikban tőr... és belép a piramisba.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 4:19 pm

*Valeriel nem hitte volna, hogy egy ilyen csúnya lénynek - mert hát valljuk be, hogy nem szép - lehet biztató mosolya. Őt legalább is kissé megnyugtatja a mosoly, az évek szócska már kevésbé. Mikor előkerül az a kosárszerűség, bátortalanul előrelép, tudja, hogy nincs nála a pálca, és nem akar menekülni, azt se tudja mi ez a lény, de eléggé... durván néz ki. Mint egy ezeréves főgonosz. Vagy egy ezeréves tanító. Fene tudja, hogy éppen melyik. Lassan belelép a kosárba, lefekszik, felpislog a "férfire?" olyasféle... "Kérlek vigyázz rám, kérlek eressz el, ha megszolgáltam" tekintettel, és lassan összekucorogva fölé kerül a búra. Azonnal elönti egy cseppnyi kétségbeesett klausztrofóbia, majd amikor hihetetlenül kényelmessé válik fekhelye, és elnyomja az álom, megszűnnek a falak...*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 4:13 pm

*A lény csak mosolyog, már ha ezt mosolynak lehet tekinteni.* Ameddig úgy érzem, hogy nem dolgoztad le a büntetésedet, vagy pedig kellőképpen el tudod vonni a démon figyelmét, hogy kiiktassam. Hetek? Évek? Meglátjuk. *A semmiből egy egy gyönyörű és ezzel együtt hatalmas mózeskosár tűnik fel. Odainti a lányt. Amikor Valeriel belefekszik, hihetetlen kényelességet érez, párnákkal körülvéve, és maga az ágyikó is igen puha, süppedős. Nordmed int neki, hogy kucorodjon le, ő pedig valamit int, mire egy átlátszó bura ereszkedik le a kosárra, afféle üvegkoporsóvá válik a dolog. Val érzi, hogy rózsaszín köd száll le a szemére, ahogy elszenderül, és alámerül az álmok birodalmába...*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 4:05 pm

*Minden lélegzetvételénél az aprócska, kecses termetű lány egyre jobban megremeg, és egyre jobabn elönti a félelem. Ám amikor a "férfi?", mindegy, elmondja, hogy mit kíván tőle, akkor zavartan vonja össze a szemöldöklét, kétségek között. Igazából bármit választana inkább, mint a megtorlást, hisz fél, gyermek még, a fájdalom, a halál az utolsó az, amit akar. *- De... De... Meddig?*Muszáj ezt megkérdeznie, hiszen ha örök rabja lesz az álmoknak ő is, mint az a démon, akkor... Talán jobb is, hogyha megtorlást választja. Legalább is fel merül benne, de az a következő, hogy visszacsendülnek az elméjében a lény szavai.* ~.. addig sem a halandók elméjében kutat, és tesz kárt...~ *Nemes célnak tűnik... de szörnyen magáénak érzi a kalitkába zárt madarak szenvedését, fél, hogy ez a "munka" nem egy-két napig fog tartani. Végül az ajkába harap, majd remegő száját kinyitva, válaszol.* - Az álomdémon... Megteszem, amit kell, mert engedély nélkül léptem be... mert az a démon árt az embereknek... mert van annyi fantáziám, hogy új világokat teremtsek... De meddig? *Kérdezi újra, kicsit kétségbeesetten. De már igent mondott. Fel is adta a nyaklánc levételét. *

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:58 pm

*Az illető megvonja a vállát, legalábbis olyan mozdulatot tesz.* Engedély nélkül beléptél a birodalmamba. De mivel nem kenyerem az értelmetlen gyilkolás, nem foglak bántani. Nem tudom, hogy hogy kerültél ide, de ha már így alakult, akkor az életedért cserébe a következőt ajánlom. *Nordmed elhallgat, hangosan lélegzik, olyan hangot hallat, mintha késpengék szakítanák szét a vászont.* Abból amit elmondtál, úgy veszem ki, hogy afféle művészlélek vagy, nem pedig afféle óvatlan tolvaj. Mindenesetre következmény nélkül nem marad a dolog, ezért adnod kell valamit. Az álmok síkján van valami, amire szükségem lehet. Egy álomdémon garázdálkozik, őt kell lekötnöd azzal, hogy ott vagy, és a fantáziáddal új és új világokat teremtesz neki, amiket lerombolhat, addig sem a halandók elméjében kutat, és tesz kárt. Most kell döntened. Az álomdémon, vagy a megtorlás?

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:48 pm

*Mikor belemélyed az olvasásba, és a már szabad kezeiben tartja a könyvet, csak olvas és olvas, csak egy furcsa hang tudja kizökkenteni. Azonnal megijed, visszateszi a könyvet a helyére, és a szája elé kapja a kezét, és picit sípolva beszívja a levegőt, mintha elszólta volna magát, és azért tenné.*
- Én nem loptam meg, nem vinnék el innen semmit, sosem lopnék. A nyakláncot is csak megnéztem, ahogy a könyvet is. tudom, hogy engedély nélkül, de nem rossz szándékból tettem, csak kíváncsiságból. Kérem... Kérem ne haragudjon! *Lép azonnal el a könyvtől, és a nyakláncot is elkezdi lecsatolni a nyakából. *
- Azt sem tudom hogy kerültem ide... Én... *Mondja halkabban, zavarodott tekintettel, hiszen a lény láttán nem kicsit meg van ijedve. Nem tudja levenni a szemét a szemekről, ugyanis fogalma sincs, hogy melyik szembe kéne néznie. * - Nagyon sajnálom... Nem tudom mivel tudnám kiengesztelni, kérem, ne bántson. Nincsen semmim amit adhatnék, csak... a tánc és a dal. *Mondja elhaló hangon, ajka megremeg, ahogy egész teste is a félelemtől. A kezei úgy remegnek, hogy még a felvett nyakláncot sem sikerül lecsatolnia magáról. Az ijedtségtől az még csak le sem esik neki, hogy a lény tudta a nevét. *

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:41 pm

*Ahogy beleolvas a könyvbe, észre sem veszi, hogy szinte magától emeli le az emelvényről, annyira magával ragadja a dolog. Ám ekkor felharsan mögötte valami. Egy furcsa, göcögős nevetés.* No lám. Egy kislány akar meglopni... engem? *Amikor Val hátranéz, egy furcsa teremtményt fedez fel egy trónszerű ülőalkalmatosságon. A lény hasonlít a sárkányokra, ám orkszerű agyarai vannak, egy unikornisszarva, és a két normális szemén kívül mégvagy 60 picike szemecske.* Valeriel Ravenwood, ostobaságra vetemedtél. Mit csináljak most veled. Mit tudsz nekem felajánlani az életedért? Nordmed nagyúr kegyes, és hajlandó alkudozni. *A teremtmény várakozóan néz a lányra.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:34 pm

*Minden csúnyaság a falon, mindent csak díszletnek vesz, nem borzad el, hanem csodálja, ötleteket vesz a legmisztikusabb diszleteihez. Mikor belép, azonnal elbűvöli a rengeteg kincs, a relikviák, azonnal egy ékszert szúr ki. Nem csoda, hogy először nem a könyvet veszi észre, hanem az ékszereket, hiszen a színpad, a csillogás, a szép ékszerek és ruhák, na ezek fontosak neki. Nem, nem pénzéhes, csak azért nézné meg őket, hogy otthon elkészíthesse. Ahogy sétál előre, elbűvölten, oldalra nyúl és felvesz valamit, teljesen mindegy, hogy mit, csak ékszer legyen, felkapja, és azt bámulva megy tovább, egyenesen a könyvhöz. Éppen csatolja fel a nyakába a medált, amikor odaér, és megérzi azt a bizonyos hívogatást, pulzálást, amit a könyv áraszt...*
- Azta... *Suttogja teljesen halkan, és könnyed léptekkel - még mindig csak álomnak hiszi ezt az egészet - odasiet. Azonnal a könyv fölé hajol, és némán a szájával tátog, ahogy megpróbál beleolvasgatni a könyvben. A keze is leereszkedik a nyakáról, a bekapcsolódott medálról, és a könyvhöz ér, elbűvölten nézve azt. Az a könyv... nem ennyire tudásvágyó, de Tudni Akarja, hogy mi a titka, mit rejt magában. *

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:27 pm

*A piramis bent olyan, akár egy útvesztő, egy furcsa folyosóra találnak kereső kis lábai. A falakon démonpofák mintázatai láthatók, mintha minden mozdulatát figyelnék. Végül pár perc séta után a barlang kiszélesedik, és kamrába ér. A kamra pedig egy kincseskamra egyúttal, tele van minden csillogó-villogó holmival, mágikus relikviákkal. A kupacokban heverő aranypénzek értéke szinte eltörpül mellettük. A lényeg mégis egy hatalmas katedrán heverő nyitott könyv.*

*A könyv igen hivogató, árasztja magából a tudást, a lány érzi, hogy meg kéne szereznie...*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:14 pm

*Lép, lép, pördül... Eltűnik.
Nem tudja a lány, hogy hirtelen mi történik, de olyan helyre kerül, mintha csak a színpadi szellemek játszanának vele, mintha valami mágikus álomvilág ragadta volna el. A Lélekölő-hegységen álldogál, egy szál magában, még csak a pálcáját sem hozta magával, csak a két fókusza van vele, a PSM, karkötő formájában, és az AMM, nyaklánc formájában. A pálca az nem volt elég dizájnos. Az álla majd leesik, miközben a két kezével átöleli magát és a karját kezdi el finoman dörzsölgetni, melegíteni. Hatalmas pislogások hagyják el a szemét, amiben vetekszik az ámulat pislogása, és a jeges szél miatti gyors kiszáradás miatti szem-ingerültség. Azonnal, könnyed, de gyors léptekkel indul neki a piramisnak, óvatlanul. Hiszen visszautat nem lát hirtelen, vagy igen? Egy pillanatra keresi csak a haza utat, aztán azonnal elragadja a kíváncsisága. A szemét az ámulat csillogó zafírrá változtatja, miközben kíváncsian sétálgat előre, osonva, talán ez jobb szó rá. És mi baj lelhetné? Ki akarna egy ilyen ártalmatlan lénynek ártani, mint neki? Ha bent van is valaki... Nincs miért bántania, nem veszélyes ő senkire. És a kíváncsiság... nem engedi átgondolni a helyzetet. Elindul*

Vendég

*Látja, ahogy a kis állatok kiborítják az üveget, pontosabban az egyik, de utána a por megkóstolása után el is tűnnek. Gyorsan lép oda, és kapja fel a cetlit.* - A túlzott bizalom bár botorság, de a túl erős bizalmatlanság is hátráltató erő lehet, ezt sose feledjétek... Ja, a gond csak az, hogy mostanában inkább a túlzott bizalmatlanságra van okunk, az arany középutat meg nehéz eltalálni. Siegfried, amúgy eltűntek a szőrmókok, és egy cetlit olvastam fel. *Tudósít továbbra is.* - Mindenesetre... akkor gyerünk tovább. *A cetlit összehajtja, és ha nem kéri el tőle senki, akkor zsebreteszi, nem akarja eldobni. Visszalépdel a fiú mellé, és ha az engedi, akkor megint belékarol, és sétálnak tovább hármasban, nyitott szemekkel. Ő maga is egyre szomjasabb lesz, gondol rá, hogy előveszi az üveget a táskájából, de friss vizet éreznek, így ő automatikusan indul arra. Meg is találják a kisebb forrást.* - Forrás. *Jelenti ki az egyértelműt, majd hunyorogva hajol lejjebb.* - Csillog valami az alján... *Jegyzi még meg félhangosan. Mivel ő nem mágikus termoszban hozott vizet, a két üvegben lévő folyadék nagy eséllyel már túlságosan felmelegedett. A csillogás forrását egyelőre nem kutatja, annyira nem bátor, hogy belemásszon a vízbe, de a két üvegből kifolyatja a vizet, és a forrásból tölti meg. Először csak az egyiket, és óvatosan bele is kóstol... Már ha nem történik semmi, mikor a vízhez ér.*

//fagy//

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 12:19 pm

*A látnokság talán eleve az aura miatt nem működik, talán a hegység mágiája annyira erős, hogy zavaró tényező lehet, ki tudja. Mindenesetre az ezüstport letevésére eléggé figyelnek az állatkák, de hátrébb ugranak, amikor Driana közelít, majd akkor merészkednek oda az üvegcséhez, amikor a lány hátrébb lépett. A picivel nagyobb óvatoskodik oda, szaglássza meg az ezüst port, hogy vajon mi lehet az. Kb. úgy viselkedik, mint egy egér, aki keresi a kaját. Bizonytalankodva borítja fel végülis az üveget, majd belenyal az ezüst porba, aztán prüszkölve köpködi ki. Végül pedig egy villanással eltűnnek, mint a kámfor, csak egy cetli marad a helyükön: A túlzott bizalom tán botorság, de a túl erős bizalmatlanság is hátráltató erő lehet, ezt sose feledjétek! Ebből ki lehet következtetni, hogy valamiféle próba lehetett ez, amin úgy fest részben elbuktak, hiszen a dögéknek egyszerűen ételre lett volna szükségük. Hogy ki küldte ide nekik, az már más kérdés, talán épp az öreg fickó. Mindenesetre a nap magasan jár, rossz idő legalább nincs, így indulhatnak tovább. A meleg miatt azonban azért már kezdenek szomjasak is lenni, a távolból patak csobogása hallatszik, friss víz illata is megcsapja az orrukat, főleg Siegfriedét. Ha elindulnak arra, akkor apróbb kis vízesésbe botlanak, afféle feltörő kisebb forráska, ami egy kb. 1*1 méteres területen gyűlik össze. Az alján jól láthatóan csillog valami, kb. 1 méter mély.*

Vendég

*Egyre idegesebb lesz, ahogy nem érez semmit, és meredten néz arra, amerről a zajokat hallották... majd előkerülnek a kis lények. Felvonja a szemöldökét, de a mágikus aura nem jó jel, hiszen akkor nem csak egyszerű kis szőrmókok. Mikor azok megnyalják a szájukat, nyel egyet, és suttogva válaszol Siegfried-nek.* - Mókusszerű lények mágikus aurával. Nem tűnnek ártónak, de nagyon nem tetszik, hogy éhesek... Most Driana ezüstport tesz eléjük. *Tudósít, az utolsó mondatnál kicsit felvonva a szemöldökét, és kérdőn pislog Drianára, hogy ezt miért is. Ő nem rakta össze, hogy talán mágiával táplálkoznak a lények, de nem támad. A tőrt is leengedi, nem nagyon mozgatja, nehogy megijedjenek tőle, de azért ott van a kezében, ha kellene.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 12:11 pm

*Ő már meg sem próbálkozik a látnoksággal, hiszen ha társai nem szóltak, hogy éreznek valamit, akkor itt bizonyára nem működik a dolog. Aztán előtűnnek a kis lények a fák közül. Ha ártó lények lennének, akkor már nem élnének, legalábbis a szőke lány erre jut. De akkor mi az a kék derengés a testük körül? Ráncolja a homlokát, vajon mit ehetnek ezek az állatkák? Talán magát a mágiát? Kororászik a zsebében, és talán némi ezüstport, amit a rúnamágiához szoktak használni. Lecsavarja a kupakot, és leteszi az első kis lény elé, majd hátralép, hogy ne zavarja őket. Elképzelhető, hogy ha a dögék ettek, akkor segítenek nekik a keresésben.* Lehet, hogy az öregúr felderítői. Ne viselkedjünk támadóan, amíg ők nem válnak azzá. *súgja oda a társainak. Egyenlőre csak karbafont kézzel figyel, nyugodtan nézelődik, de ugrásra készen, hogy ha bármi gond lenne, akkor tudjon azonnal cselekedni.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 12:02 pm

*Hallja, hogy a többiek szépen cselekvésbe fognak, Driana varázsol, habár enm látja hogy mit, mert a hőlátó karkötője őőő... Nincs aktivizálva és valami hülye okból nem is tudja. Bár azzal sem látná, csak érezné a felvillanást, az energia összpontosulást egy pillanatra a varázslattól. Mindegy. Lelassulnak a léptei, és mikor meghallja a közeledő bigyókat, akkor Ariana felé válaszol.*
- Igen, határozottan minket követnek... Apró testek... láttok valamit? *Kérdezi, mikor a többiek már biztos, hogy látják azokat a kis izéket. Ő csak hallja, a hangokból próbálja összerakni, hogy mik azok, de azért eléggé sok rágcsáló van a világból, és ő kellően nem ezekre szokott ügyelni, amikor éppen bioszt tanul. *
- Ártó lények, vagy ártalmatlanok? *Kérdez ismét, Driana felé, pár pillanat múltán, miközben a botját megtámasztja a kezében, de nem fenyegetően, legalább is a kicsi lényeknek biztos nem jön ez le belőle, csak hogy ha kell könnyebben tudja mozdítani. Vak botharcos látnok... Valamire csak jó lesz. Ha ártalmatlanok, igazából szívesebben fordítana hátat, és nmenne tovább a cél felé, de nem tudja, hogy a többiek mit látnak.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 11:54 am

*Sieg nem érzi a többiekről, hogy látnokok, ez nem ilyen hegylakós dolog, hogy bevillan neki, maximum, ha elmondják egymásnak a dolgot. A fiú nem érez veszélyt, de azt nem tudja, hogy azért mert aki követi őket nem akar támadni, vagy azért mert eseteg túl erős, hogy a képességével be tudja mérni. A látnokság előny, de mindent nem képes vele az ember előre látni, ha pl. valaki levédi ugye magát ellene. Ariana szintén hasonlóképpen van a helyzettel, nem érzékel konkrét dolgot egyelőre. A fák közül aztán egy apró kis lény lépdel elő, eléggé szörmók hatása van, egér és mókus keveréke lehet, de azért ettől függetlenül aranyos, majd mögötte még két hozzá hasonló valamivel kisebb lény. Erőteljesen szaglásznak, és halvány mágiaaura veszi körbe őket, kékes fénnyel világítva. Talán e miatt nem tudják őket a látnok lányok bemérni képességükkel, mert a mágia védi őket a felfedezés elől. Eléggé szimatolnak, mozog az orruk, mint a nyusziknak, és időnként a szájuk szélét is megnyalják, mintha éhesek lennének, ezt a mozdulatot Siegfried is hallhatja, no meg az időnként mókus szerű makogó hangjukat.*

Vendég

*Mikor nem nagyon tud leolvasni semmit a nőről, akkor hagyja a dolgot, pedig érdekelte volna, hogy az milyen hangulatban van most. Elvégre ő nem ismeri, még nem bízik benne kellően... De majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből. Van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy minden ilyenbe belerohan, most se igazán gondolkozott, mielőtt rábólintott a felkérésre, most meg már mindegy. A mocsáron csak átjutnak valahogy, ő eleve a hegységtől tartott jobban. Mennek, mennek, Siegfried-re azért vigyáz, ha a fiú engedi bele is karol, hogy félre tudja húzni pl. az ágak, vagy hasonlók elől. Mikor a fiú közli, hogy követik őket, akkor megrezzen a szeme, és fülelni kezd, amennyire tud.* - Utánunk jönnek...? *Kérdez vissza halkan, de inkább csak költői kérdés. Egyelőre ugyanolyan tempóban megy tovább, nem jelzi hogy észlelte volna a közeledőket/közeledőt. Daimónja viszont hirtelen eltűnik mellőle. Igyekszik megbújni, takarásban közlekedni, és onnan mondjuk jobban hátra tud lesni. Viszont a harmadik szemét ő is kinyitja. Előérzetet alkalmaz, aminek a leírása itt van két hsz-szel feljebb, tehát user nem másolja be, közben pedig megfordul. Egyik kezében pálca, másikban tőr... A tőrt könnyedén el tudja dobni bármikor, a pálcával pedig esetlegesen pajzsot tud felvonni... ha rájön, mi ellen kell.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 11:46 am

*Mivel ösvény nincs, egyszerűen elindul felfelé, követve a térképen látott irányt, azaz a Tündérhegy magaslata felé. Időnként körbenéz, hogy lát-e itt állatokat, és hogy milyen a növényzet, hiszen abból már lehet következtetni, hogy mivel állnak szemben. Na persze ez csak vicc, mert nem a Tündérhegy felé mennek, hanem egy olyan sötét mágiával átitatott hely felé, amely komoran áll, és ki tudja hányan kárhoztak már el itt. Mert ha példának okáért itt semmilyen élőlény nincs, és kénköves a talaj, akkor az öregúr sem valami evilági teremtmény, de hát mivel ez nem a Tündérhegy, órma nem arra enged utalni, hogy mindenféle manók, csalafinta bohó lények fogják majd őket csapdába vonzani.* Jó lesz vigyázni. *Mormolja csak úgy félhangosan. Aztán igaza is lesz, és meghallják a hangokat. Odafordítja a fejét, és leoldja a hátizsákot. Persze a térkép az övében van. A kezébe kapja a pálcáját, és feszülten figyel. Végighúzza a testétn a pálcát, és egy kezdetleges illúziót hoz létre, bár már nagyon sokat gyakorolta.*
Sacrum fictum. *A testén elvileg egy gyönyörű aranypáncél jelenik meg, tökéletesen kidolgozva, mert a könyvtárban olvasgatva nézett ki ilyet az egyik sárkányölős könyvből, tehát ismeri már a felépítését, aprólékos kidolgozását. Bár nem védi meg a sérülésektől, de tisztelet parancsolhat, ezen felül pedig arra jó, hogy talán nem a testét fogják támadni, mivel ott védettnek tűnik. Felkészül egy esetleges harcra, ám igyekszik majd a diplomácia erejével élni inkább.*

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 11:33 am

*Dirana szavaira átfut az arcán egy mosoly, majd látszódik, hogy nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, de megvonja a vállát. * - Semmi baj, Dria, nekem más szemem élesebb. *Mondja, tőle szokatlanul, hát... Nem mondanám, hogy vidáman, de az is szokatlan, hogyha túlságosan van benne érzelmi töltet, és ebben van kedvesség. Elköszönnek, elindulnak, és mivel ő is látnok, talán érzi, hogy a többiek tapogatóznak, meg persze biztos tudják egymásról, hogy azok. A légmágia is közre játszhat, hogy ő előbb hallja meg a hangokat, így lelassít, és a két lány mellé sorol, közéjük, hogy halkan szólhasson. * - Valami... valaki követ minket. *Súttogja csendesen, habár tekintetével nem tud jelezni, de a botját az irány felé fordítja, óvatosan. Úgy csinál, mintha tovább haladna, de a botját már valamivel erősebben fogja, és az érzékeit is szépen felturbózza. Látnokságával a jövő szálaiban kutat, hogy érezze az irányt, a személyt, bárkit, ami támadni akar. Remélhetőleg élőlény, és botjával is támadhatja... De ez a jövő zenéje. *

// Látnok 4. szintt: Előrelátás: Megérzi pár másodperccel előre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elől kitérni kellő időben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitől származik a fenyegetés. //

Téma: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 11:24 am

*Driana még nem érez semmit a jövő szálai között. Ariana nem tud túl sok következtetést levonni Cerinilla arcáról, ugyanis a hölgyemény nem teljesen ember, így nem ismerheti teljesen mely gesztusa, mit is takar. Annyit azért sejt, hogy nem rossz szándékú, de nem lehet ebben teljesen biztos. El is indul hát a kis csapat a hegység felé, a mocsáron könnyebben átkelnek, habár a mérges gázok és a láp nem könnyítik meg a haladást. Végül sikerül elérniük a hegység lábát, ami tényleg nem kicsi. A téren már nyugalom van itt, hogy a kegyencek nem rejtőznek a fák között, hiszen már elfoglalták a helyüket az iskolában, ellenben azért nem kevés veszély leselkedik rájuk így sem, nem véletlenül nem valami kedves Tündérhegy a neve a magaslatnak. Körülbelül fél órát mennem, fárasztó az út, főleg annak, aki vak is, hiszen jobban kell koncentrálni, ne essen el a gallyakban, és ne csapkodják az arcát a kiálló fadarabok. Ellenben, ha egy érzékünk gyenge, akkor egy másik jóval erősebb lehet, így Sieg az, aki először meghallja a távolból a halk reccsenéseket, mintha valaki követné őket. Nem sokkal később már a többiek is felfigyelhetnek a hangokra. Léptek zaja, de nehezeb bahatározható, hányan lehetnek, és kifélék, mifélék.*

» Égbolt hegység
» Lanur-hegység
» Santa Monica-hegység
» Cascade - hegység és térsége
» Hegységek

Lélekölő-hegység

Lélekölő-hegység

Similar topics

Similar topics