Házimanók Titkos Konyhája

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Vas. Okt. 19, 2008 12:53 pm

[A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg.]

*Újabb, talán kissé egyhangúnak tűnő nap kezdődik el, de ez nincs így… Már tegnap este elhatározta, a szakos program után, hogy ma elvégzi az illúziómágiás házi feladatot, miszerint egy házimanótól kell információt szerezni, bár, hogy micsodát, azt még maga a tünde sem tudja. Mégis mit tudhat egy kis földönfutó szolga, amit egy tünde nem..? Majd kiderül idővel, egy ideig minden bizonnyal megfigyeli őket, és majd pár óra lapulás után fog támadni az egyik kiszemeltre.
Felkanyarítja magára az elmaradhatatlan tündeköpenyt, miközben arca komorrá fakul, tervezget magában, és ilyenkor nem a hangulatok embere, leginkább a nyersség. Főleg akkor, amikor megzavarják elmélkedésében, filozófiai értelmet kiváltó tevékenységében.
Kislisszol lassan a folyosóra, és ott néz körbe. Próbál nem feltűnést kelteni, mintha csak egy átlagos tünde lenne, egy maszkot húz az arcára képzeletben, hogy ezt megerősítse. A védelem meg is van, tökéletes most a cseppet sem gyanús, hétköznapi komolyság, ezt talán mindenki ki is nézheti ebből a fiúból, senki sem gondolná, hogy most éppen egy nagy bűnt követ el.
Nem is olyan régen szerzett be egy tőrt, ezt viszi magával az útra, hiszen nyíllal most annyira sokat nem ér, annak a pengéje nem olyan, amivel igazán félelmet lehet kelteni. Egy kicsi szúrás, és ennyi. Bár az utóhatások, melyek az illúzió által keletkeznek azért eléggé vészjelzőek, de most nem az a lényeg, hogy a manó vészt érezzen, hanem féljen, és kiadja a kellő információt…
A célért bármit. Azonban a gond mégis az, hogy ez a cél olyan, ami a tündék törvényein kívül áll, és nem helyes, így a szíve is nehezen húzza arra az ifjú tündét, hogy megtegye. De a másik oldala viszont azt mondja, a házi feladat elkészítése kötelesség, mint diák, így mindent meg is tesz ennek érdekében, fényében.
Szemeit kissé lehunyja, majd befordul a sarkon, egyenesen a lépcsősorhoz, mely az első emeletre vezeti le. Az ablakon bámul kifele, kémlelve az eső esését, valamint hallgatja a sejtelmes hangot, mely azzal jár, hogy a cseppek az ablakra koppannak. Folynak hevesen lefele, rásegítésképpen néha még egy újabb esőcsepp is rácsorog, így erőt, löketet adva neki.
A hideg idő bent is érezhető, szinte átjárja a fagy a fiút, de tartja magát, köhint egyet, és sétál tovább. Bár bőre olyan irritációt vált ki, mintha rajta is csorogna az esőcsepp, de ez már csak az izgalom mellékhatása, mely azért járja át, hogy tudja, hogy most nem fog jót tenni, faja ellen cselekszik. Meddig kellesz majd vajon ezekért vezekelnie..?
Immáron az első emelet folyosószegleteit rója, szinte kiemelt tekintettel, ámbátor mégis kis félelem fedezhető fel arra. Pedig próbál uralkodni az arcizmokon, ő erőlködik, de némely pont mégis virgonc módjára nem úgy cselekszik, ahogy kellene: engedelmeskedve az úr akaratának. Despotikus hatalmat akar gyakorolni teste, lelke felett ez a tünde, de úgy tűnik, ehhez még túlságosan is gyenge. Talán többet kellene gyakorolnia, edzenie..?
Hamar lesiet a földszintre, ahol kutatni kezd a labirintus lejáratáig. A titkos konyha, a megszerzett információk szerint valahol a keleti szárnyban helyezkedik el, de az útvesztő olyan hatalmas, hogy a keleti szárny van olyan nagy, mint más labirintusok, így kissé félve sétál lefele akkor, amikor már oda, lefele baktat a csigalépcsőn keresztül.
Hűs levegő járja át testét, amikor becsukja az ajtót, mely elválasztja a felszínt, és a földalattit, arcába kisebb huzat csap, melynek hőmérséklete nem arról híres, hogy lágyan cirógatja melegségével az arcbőrt. A fagyos környezet meg is látszik abban, ahogy lélegzik, a pára, melyet útjára enged láthatóvá válik a félhomály szürkeségében.
A fáklyák csak bizonyos területeket világítanak ki, ezeken jár-kel a tünde, szinte sejtelmesen nézelődve mindenfelé, nehogy lebukjon. Mondjuk a fedő sztori is megvan, a könyvtárba igyekszik, már csak akkor kétes helyzet, ha az is oda megy, akivel összefut. Mindegy, akkor későbbre helyezi át a házi feladat megoldását, vagy néhány perc, reménytelen keresgélés után elhagyja a helyiséget, és mélyen elbújva a falak sziluettjébe menekül az ember, vagy tünde elől. Most nem fog leállni, barátkozni, amikor tanul, gyakorol, bár egy emberrel amúgy sem, akkor sem, ha éppenséggel nem tanul. Csak maximum egypár, de az nagyon kevés, olyannyira, hogy lehet, hogy nem is fog létezni.
Bár mégis… Párral kezd szimpatizálni, kezd tetszeni neki a stílusa, ezt bizonyítja, hogy nem az arrogancia kincsét mutogatta nekik, hanem azt, hogy mégis milyen tud lenni, amikor készséges, és naprakészen barátságos. Annál nincs is szebb ajándék, boldogok lehetnek ezen emberek. Az arab sorolható ide, illetve a diákképviselő leányzó a szakán, a Lilia nevezetű.
Megérkezik lassan a keleti-szárnyba, legalábbis látszólag ott járhat most. Megtorpan kicsit a határon, de hamar erőt vesz magán, és mély lélegzetet vesz, majd kifújja, így is játszadozva magával, elvégre figyeli, ahogy a láthatatlan láthatóvá válik, ahogy a pára elszáll körülötte, tüdejéből távozva.*
~Megérkeztünk a helységhez, ideje megkeresni a helyiséget…~
*Bátorítja magát kissé a gondolatok tágas világában, majd pálcáját kivonja. Valahogy el kellene rejtőznie, de erre semmi esély sincsen, elvégre nálánál tapasztaltabbak azonnal kiszúrnák, hogy itt valami nincs rendben. És az iskola szakvezetői pedig igencsak tapasztaltabbak, nagyobb tudásúak.
Kifújja ismételten a levegőt, majd tesz egy lépést előre, de meginog, ahogy leteszi a lábát. A következő már könnyebben egy, és ez egyre tovább játszódik egészen addig, amíg már nem tud normálisan közlekedni. Figyeli az ajtókat, minden kis folyosószegletbe benéz, de nem igazán találja meg az óhajtottat.
Már bejárta talán a felét a helynek, de a keresett pont még mindig sehol, vajon merre rejtőzhet, miért akarja azt, hogy titokban maradjon kiléte..? Miért akar kiszúrni a tündével?*
~Arra felé még nem voltam, azt hiszem.~
*Mondja magában, azzal megerősítést vár. Ezt saját magától kapja meg, egy biccentésbe ágyazódva, azzal előrelép, és figyeli tovább az ajtókat. Befordul egy újabb szakaszba, ahol megpillant egy érdekes ajtót. Nyitva van… Betekint kissé, és manókat pillant meg sertepertélni, rohangálni össze-vissza. Nagyméretű üstök, kondérok vannak elhelyezve a helyen, ahol szinte alig van mozgásra alkalmas terület, mindent beterítenek a főzési kellékek.
Itt már alkalmazhat esetlegesen kiábrándító bűbájt, a manók minden bizonnyal nem kedvelik azt, ha idegen, illetéktelen személy császkál errefelé, és osztja az észt, vagy parancsolgat. Arra ott van a gazda, az pedig nem Goraph lenne, bár ki tudja, egyszer talán majd…
Nem, az ötletet teljesen elveti, ő nem az a fajta, aki ilyen teremtményeket hajtana igába, nem fog szolgát fogadni, tündei élethez méltóan fog élni nagykorában.
Hátranyújtja a fejét, és tarkóját kezdi el kezével masszírozni, majd elővonja az ébenfa pálcát, melyben unikornis szőr lapul magként, és magára mutat vele.*
- Occaeco.
*Szépen lassan kezd el teste teljesen beleolvadni a környezetébe, és immáron nem is látszik egyáltalán, csak az, ami mögötte, előtte, mellette van, attól függően, hogy mégis merről néznek rá. A konyhában minden bizonnyal nem lapulnak szakvezetők várva, hogy a kisdiákok mégis mikor fognak ide jönni, és ártani a manóknak, legalábbis elmélete ezt sugallja neki. Van azoknak jobb dolguk is, ugyanúgy, mint a többi tanárnak, prefektusnak, diákképviselőnek is.
Belép, és halkan bezárja maga után az ajtót, körbenéz. Megáll az egyik, nem igazán járt sarokban, és onnan figyeli a tevékenységeket, melyet a házimanók művelnek.
Némelyik csak tétován áll, és nézi a levest, mely éppen fő, de valamelyik serényen süti a különféle húsokat. A péknek szegődő a kenyeret dagasztja éppen, vagy kelteti, de egy másik csapat süteményeket, tortákat készít. Némelyik folyamatosan egy ajtó felé rohangál, eltűnve ott, rövid időre, majd vissza is jön…
Vajon mit rejthet az az ajtó..? Milyen titkok lapulhatnak odabenn?
Igen, ez az a kérdés, ami foglalkoztatja a tündét, és meg is szeretné tudni, meg is van az indok, meg is van a felteendő, amit majd meg is fog tenni, hamarosan, az egyik manótól. Az feltűnő lenne, ha oda sétálna, és benyitna, mivel szinte minden fél percben járkál oda valaki, vagy ha éppenséggel nem, akkor a maradék időben figyelik az ajtót serényen, minden bizonnyal várakoznak a társakra.
Olyan dolgos kezet kell keresni, aki elbújik a többiek elől, magányosan dolgozik, az kevésbé lenne feltűnő, hogy eltűnt pár perc erejéig. Elvégre tervezetei alapján nem tartana tovább ez a művelet, nem fog ő órákon keresztül vallatni, hiszen ha alkalmazza az igét, az eléggé sokat üt a mércén, és a vallatás azonnal hatásossá „fajul”, Mindenki aggódik a saját primitív, szánalmas életéért, miért ne lenne ez így a házimanókkal is?
Bár ezen faj a gazdájának, tulajdonosának él, ha az úgy akarja, meg is öli magát, de egy saját maga által uralt erő mégiscsak kell, hogy legyen benne, elvégre anélkül nem tudná elviselni a szolgasorsot, melyet birtokol. Talán ez az egyetlen egy ismérve, mely önmagát megkülönbözteti mástól…
Lassan besétál az egyik ajtón, amely a raktárba vezet, és jó távol van a gyakran használt termektől, a konyha közepétől, itt veszi elő a magával hozott tőrt, majd rátekint, és ráolvassa a varázsigét, mely létrehozza az egész mérgező illúziót.*
- Venenatus gladius.
*A pengével igazán nem történik semmi sem, de a fiú mégis érzi, hogy itt valami több van egyszerű sebet okozó hegyes tárgynál, szinte olyannak látja a markolat fölött elhelyezkedő részt, mintha villogna vészjelzően, fehér köntöst öltve, de ez csak nála van így…
Kitekint, és éppen egy házimanó sétál el az ajtó előtt, ezt gyorsan el is fogja, majd berántja egy hirtelen mozdulattal, és be is csukja az ajtót maga után, de most mágikusan, hogy még véletlenül se zavarják meg őket.
A házimanó zaklatottan rohangál a teremben, de a félelem miatt hangot nem tud magából kiadni, bár látszik rajta, hogy legszívesebben visítani, amit meg is ért a tünde. Egy tőrrel a kezében nem éppen barátságosnak hathat egy illető senkivel szemben sem.*
- Mit akar az úrfi Dorahan-tól? Doharan nem tett semmit!
*Beszél magáról E/3 személyben, mely roppantul érdekes, de nem mond semmit sem a tünde inkább, hanem csak figyeli a manó zaklatott viselkedési módját, miszerint tehetetlenül rohangál össze-vissza, a választ szinte nem is várva. Szívesebben lenne már kint ebből a helyzetből, de ezt sajnos most nem engedheti meg neki Goraph.*
- A gyakran járt ajtó mögötti helyiség tartalmára lennék kíváncsi.
*Kezd bele rögtön a lényegre törően, kissé erőszakos tekintettel nézve a manó felé, aki a félelemtől már teljesen odaszegeződött időközben a padlóhoz, gyökeret eresztettek a lábai. De a fiú most nem kegyelmez, továbbra is érdeklődően pillant, és várja a választ… Amire olyannyira vágyik.*
- Nem tudom, hogy mi van ott, Dorahan sosem jár arrafelé, és amúgy sincs hozzá az úrfinak semmi köze, hiszen maga nem a Dorahan gazdája!
*Egy felvont szemöldök, ez társul a manó reakciójához, mely már szinte kioktató hangnemmel bír. Ezt nem nézi jó szemmel a vallató személyiség, és így a tőrt, álidegességből a manó nyakának szorítja, és nézi ahogy az ütemesen nyel egyre nagyobbakat. Ez a hazugság, és a félelem jele is egyben, a kettőnek az egyvelege.
Ahol a tőr éri a nyakvonulatot, ott elkezd elszíneződni a bőr, zöld árnyalatot felvéve, és olyan érzést kelt a manóban, mintha a bőr kezdene elhalni. Olyan a látszat, mintha hullanának a hámsejtek, és ennek következtében felvisít egy kicsit az élőlény, de a fiú hamar befogja a száját a kezével, és elhallgattatja.*
- Itt most én vagyok a dirigáló, a kártya általam van megkeverve, és leosztva. Nem érdekel a gazdád, hiszen most én vagyok az, erre az ideiglenes időre, én vagyok az, aki meghatározza most az istenek helyett, meddig kell élned. Ha elmondod, mi van ott, azt jutalmazom azzal, hogy nem öllek meg… De ha nem engedelmeskedsz akaratom szerint, akkor intézkedem, hogy a fejed a tőröm által haljon el, és pusztuljon el vele együtt minden apró testrészed. Szóval… Mi is van pontosan ott..?
*Teszi fel a kérdést, mire húz egy aprót a nyakon a tőrrel, hogy még hatásosabb legyen az illúzió. A manó egyre inkább zihál, már önkívületi állapotban van, kezét felemelve könyörög az irgalomért, melyet addig nem fog megkapni, amíg a választ meg nem hallja a kérdésre, kitérő nélkül.
Szíve mélyén sajnálja a teremtményt, legszívesebben most abbahagyná, a lelkének jó oldala azt mondja, hagyd abba, eleget szenvedett, engedd útjára, mit számít az a pár pont..? De nem, most nem szabad erre az énre hallgatni, mely szinte teljesen körbelengi a lelkét, most az a nyerő, aki azt szorgalmazza, hogy legyen hasznára szakának, és tegye meg ezeket a lépéseket. Nem fog senki sem meghalni, maximum egy rossz élménnyel lesz gazdagabb, de az ellen is lehet tenni, csupán törölni kell ezt a pár percet.
A manó leengedi karjait, és mélyet sóhajt egyenesen a fiú képébe, majd megszólal, ütemes, mégis izgatott hangsúllyal.*
- Nagyon egyszerű a helyiség tartalma… Egy kis tálca, mely teleporteszközként szolgál nekünk, ezzel küldjük fel az ételeket a felszínre a lakomákra az étkeket, ahol az ottani pincérség kiszolgál mindenkit, vagy hirtelen, mágia által jelenik meg. De most már engedd el kérlek Dorahant, kegyelmezz neki, hadd menjen szabad útjára!
*Jelennek meg az őszinteség, és a belső, beivódott fájdalom sós könnycseppjei a manócska arcán. Goraph lassan bólint egyet, és elengedi a manót, aki megkönnyebbül. Azonban a gonosz nem rest, és bármikor beárulhatja őt ez a kis szolga, így törölni kell az emléket.*
- Pillanat, meggyógyítom a sebeket, és nem fogsz belehalni.
*Ajánlja fel a segítségét, mely csak egy csapda csupán. Mikor Dorahan bólint egyet, még mindig mélyeket nyelve, a fiú odateszi a kezét, és várja, amíg letelik a hatása, mely 1 perc múlva be is következik. Addig magában motyog egy áligézetet, mely persze nem létezik, csak halandzsa nyelvű, de álcának tökéletesen megfelel. A manó megnyugszik, majd elindul kifele, a fiú ösztökélésére, de amint kiér, a fiú előhúzza a pálcáját, ráirányítja a mit sem sejtő manóra, és elmormolja a szükséges igét, miközben az elmúlt 10 percre koncentrál.*
- Memorseam.
*Így, immáron emlékeitől megfosztottan sétál tovább a manó, aki kissé körbenéz, hogy mégis mit keres ő itt, minek jött erre, ebből is jelezvén a fiúnak, tudaton kívül, hogy hatott az ige, de mikor megbizonyosodik róla, hogy nem emlékszik, fejbe verve magát, „mit fog ehhez szólni a gazda?” kérdésekkel együtt távozik a színről.
Lassan a fiú ismét felölti magára a kiábrándító bűbájt megint, majd kisétál a helyiségből, amikor senki sem figyel. Útközben a teleportos szoba felé igyekszik, mikor nyílik az ajtó, benéz, és bólint egyet, nem verték át, igazat mondott Dorahan.
Ezt a nevet egy életre megjegyzi…
Mikor végez, gyorsan kirohan a konyhából, észrevétlenül, tündei fürgeséggel, majd elindul felfele a szobájába, átgondolni alaposan az eseményeket…

Most se zavarja meg senki… Gondolkozik.*

Téma: Második illúziómágia házi Szer. Okt. 01, 2008 9:44 pm

*Timotei baktat a házimanók titkos konyhája felé. A névben is benne van hogy „titkos” ezért a kobold csak pár percnyi bolyongással tudja megtalálni a jól elrejtett ajtót. Igaz, hogy már elmúlt a takarodó, de mikor lehetne megejteni egy zsarolást? Ám még nem lép be. Jól átgondolja, mit fog most tenni, hogy eleget tegyen annak a feladatnak, melyet az Allidionosok szakvezetője, Cirelin de Sovalon rárótt. Nem nagy feladat ez, csupán egy egyszerű házi feladat. Ám így hatásosabb volt a bevezetés. Felteszi sötétkék talárjához tartozó csukjáját, majd előkapja pálcáját.* ~Sikerülnie kell… Mindennek, vagy újra kell csinálnom mindent…~ *Gondolkodik el, miközben fejében kutat egy varázsige után.* - Occaeco… *Hagyják el száját a szavak. A hideg levegőjű labirintusban látszik a lehellete. A fáklyák a falakat világítják, ám a koboldfiút nem. Ő már eltűnt, nehéz lenne észrevenni. Halk motoszkálás… A fiú tulajdon tőre után kutat. Mikor benyúl varázserejű talárja egy belsőbb zsebébe, látszana Sovalon professzornőtől, vagyis a véláktól kapott arany nyaklánca – ám a kiábrándító bűbáj miatt rejtve marad. Tim végül megtalálja a tőrt, majd pálcájáért nyúl.* ~Ehhez nem is kell pálca… A szokás.~ *Gondolkodik el, mikor eszébe jut, ahhoz a varázslathoz, melyet most végrehajtani készül, nem kell pálca. Kezében fogja a fekete pengéjű tőrt, mikor kimondja a megfelelő varázsszót, mely a mérgezett pengéhez tartozik.* - Venenatus gladius. *Ha minden igaz, mikor eléri célját, amit akar, hozzá tudja érinteni a hideg pengét egy házimanó bőréhez, s ezzel megkezdődik a terv első fázisa. A koboldfiú belép a konyhába, gondosan becsukva maga mögött az ajtót. Meglát egy házimanót, ki most éppen egy kisebb raktár ajtaja előtt sertepertél. Nekiiramodik, majd a manót magával rántva belöki az ajtót, s berántja a házimanót a raktárba, majd utána megy. Leveszi magáról a kiábrándító bűbájt, majd sietve előkapott pálcájával bezárja az ajtót, ezzel ideiglenesen elzárva magukat a külvilágtól.* -Nos, manó. Most elárulod nekem, amit tudni akarok, vagy… vagy ezzel a mérgezett pengével nyírlak ki. *Vált keménybe, ám a házimanó csak a sarokban kuporog, úgy hallgatja a kobold parancsoló hangnemű szavait.* „Pakkun nem akar bajt… Pakkun nem akarja megmondani amit az ifjú akar… De mit is akar, ifjú?” *Hápog a házimanó, majd a koboldfiú is megszólal.* -Tudok egy bizonyos helyről, a labirintusban. A folyosón van, onnan nyílik az ajtaja. Ám csak bűbájjal nyílik. Mondd meg nekem, mi az a bűbáj! *Kiáltja félhangosan Tim, mire a manó heves tiltakozásba kezd.* „Pakkun nem tudja! Pakkun nem tudja!” *Kiáltozik úgy, hogy fejét fogja, s úgy dőlöget, mint egy idegbeteg. Ám Timotei se rest, a tőrrel megvágja a pánikoló manó kezét, mely elkezd úgy viselkedni, mintha mérgezett lenne. Szerencsére sikerült a varázslat. A koboldfiú elteszi a tőrét, míg a manó rázza a kezét, mintha az a valami csupán egy bogár lenne. Tim újabb rövid kotorászás után elővesz egy üvegcsét, valamilyen átlátszó folyadékkal, amely csupán tiszta víz. Ám Pakkun ezt nem tudhatja.* -Ez itt a méreg ellenszere, manó. Ha elmondod, mit tudsz, neked adom. Ám előbb nem. *A manó rájön, hogy nincs kiút, ezért elkezd mesélni.* „Nem a folyosóról nyílik az az ajtó, ifjú.” *A kobold-ifjút nem meri mondani, láthatóan fél a másodikos varázslótanonctól. Bár a manónak is nagy varázsereje van, és valószínűleg tudja is használni, nem teheti meg, csupán gazdája parancsára. És a gazdája most nincs itt. Ám lehet! Tim körbepillant, mintha az egyik sarokból várná az egyik szakvezető támadását. Ám nem történik semmi ilyesmi, így a kobold a manó folytatására lesz fiogyelmes.* „Innen nyílik, a mi nagy konyhánkból. Van egy hatalmas üst, a legnagyobb, melyet talán ebben az országban találhatsz. Azt kell arrébb lebegtetni arra, amerre a Nap kel, s nem nyugszik…” *Ám ekkor a kobold a mesélő manó szavába vág.* -Érthetőbben, ne rejtvényt mondj nekem! *A manó eleget tesz a parancsnak, látván, hogy halvány rózsaszín színű kezén tovább nyúlik a színek furcsa árnyalata.* „Lebegtesd el jobbra a legnagyobb vas üstöt amit itt látsz, az mögött lesz egy nyílás, ahová egy gyermek – így Te is – befér. Ott találsz valamit, amely neked hasznos lehet. Kérem az ellenmérget!” *Fejezi be a mesélést, majd követelőzésbe kezd.* -Te ne beszélj, itt én osztom a lapokat. Nesze, itt az ellenmérged. Ha megiszod, pár perc múlva meggyógyulsz. Viszlát. *Köszön el, kisuhanva az ajtón, miután az üvegcse vizet odadobta a manónak. Nem is törődik azzal, ha a manók megbámulják, csak siet affelé, amerre a nagy üstöt sejti. El is ér oda, majd a manó szavai szerint arrébb lebegteti az üstöt.* -Volate e Stenderiera! *Mondja, mire – a koboldfiú nagy erőlködésére, de – felemelkedik az üst, s ellebeg jobbra. Ekkor Timotei megszünteti a varázslatot, s bemászik a ténylegesen létező repedésen a kis „üregbe”. Ott egy könyvet talál, melynek címe: Egyszerű, ám mégis hasznos varázslatok. A kobold elteszi a könyvet, majd kimászik a lyukon, s újra pálcájáért nyúl.* -Volate e Stenderiera! *Mondja ismét, s visszalebegteti az üstöt a helyére, majd újra varázsol.* -Occaeco. *Ismét hat a kiábrándító bűbáj, s ő eltűnik, majd pálcáját kezében tartva kisiet a konyhából, s felmegy a második emeleti Korallkobra hálóba.* ~Sikerült!~ *Újjong magában. Bár a könyvnek valószínűleg nem sok haszna lesz, de valamit kiszedett a manóból, és csak ez a lényeg, ez volt a házi feladat. A manó végül is igazi tényeket osztott meg a kobolddal, szóval – ha nem is szakszerűen – de sikerült neki. Bár arról vitát nyithatnánk, hogy hogyan kell szakszerűen zsarolni*

Vendég

*Ezt nem félelemnek, csupán egyszerűen óvatosságnak hívják kéremszépen. Az, hogy ki hogy értelmezi ezt a magatartást, már teljesen magán jellegű problematika. Nincs titkos küldetésen, csak simán kajabeszerzésen.
A manók ott vannak, csak kicsik és nem igazán látni őket az asztallapok szintjétől xD*
-Megkönnyítenéd a dolgom, de nem leszek kivételesen szemét. Hagyom, hogy magadtól elhúzz.- *valaki nagyon nincs most jókedvében és nem ajánlatos feszegetni a húrt*
-Közöd hozzá? Ha süket vagy, arról nem én tehetek.- *mintha a manók szeme erre megrebbent volna, s... hehh, egy gunyoros mosoly, de az alázkodás dolga most sem marad el egy bizonyos fokig... a félvigyorukat azért elrejtik. Bizonyára mókás lehet nekik veszeksző diákokat vizslatni. S lám, Rupert barátunkat úgy toloncolják már kifelé is, de látszólag a fiút eléggé feldühítette a replika, amit kapott ahhoz, hogy eltűzzön magától is: pár másodperc múlva csapódik mögötte az ajtó. Ericünket is már toloncolnák, de... pár szót suttog a manója fülébe, mire az pár pillanatot agyal, végül bólint egy akkorát, hogy denevérfülei hevesen csapódnak koponyájához odatapadt bőréhez*
-Akkor megegyeztünk.- *öt perc múlva a fiú felpakolva egy kisebb hadseregnek elég édesség- és sóskészlettel, vigyorral a képén áll meg a manó előtt*
-Ha hozok neked békamájat, nem köpsz be.- *barátunk egyértelmű bólintással erősíti meg a hallottakat. Itt az idő távozásra fogni a dolgot. Az ajtó nyikorog egy sort, miközben a dalnok becsukja maga mögött nehézkesen, utána már csak léptei kisebb zaja hallatszik, amint visszatér a szobájába... kisebb séta után*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Csüt. Szept. 25, 2008 7:48 pm

*A fiú éppen valamit serénykedik, mikor ráköszönt. Cserébe nem igazán köszönést, inkább intést kap. Kicsit meg is lepődik, sőt talán illetődik. Első benyomása az van. Kissé bogaras lehet a fiú. Mint aki titkos küldetésen lenne. Semmi hang, csak csend és semmi kérdezősködés. Egyfolytában köre néz. Mitha félne valamitől. Rupert ezzel szemben csak kíváncsiságból tekint körbe. A hintázást már abbahagyta és kezei is a zsebébe vándoroltak. Érdekesnek és szabályosnak találja a helységet. CSak a manókat hiányolja. A fiú is bemutatkozik. Kézfogást nem kezdeményezett, így jobbank látta nem is próbálkozni. Ismét körbe néz és már valamerre bánta, hogy bejött. *- Már megbocsáss. De miért lennék láb alatt. Ha zavarok el is mehetek.*Ám mire ő befejezi mondatát Adam már másflé néz. Megfordul és három manó áll mögötte. Kicsit morcosak, tán épp aludtak.*- Jó estét.* köszön a manókank. Adam is mormogott valamit.*- Tessék, mit mondtál? Fordul vissza a fiúhoz. Van egy olyan érzése, hogy jobb meg se tudni mi volt az.Körbenéz.*- Hát, ha dolgod van, akkor ne is zavarok.* Azzal lassan hátrál a kijárat felé. Egy ideig várakozik, hátha mégsem zavar annyira, majd megfordul és elindul.*

Vendég

*Éjfekete szembogarait serényen járatja a konyhában ügyködő házimanókon. Tervet forral, apró, de hatásos hazugságot magában, milyen indokkal van itt*
~Órai munka... Bűntető feladat... Nem, ezek átlátszó hazugságok~ *jobbjának mutató ujjával megtámasztja állát gondolatai örvényében kutakodva serényen. Nicholas azt tanította neki, hazudjon úgy, hogy ne tudják meg, de például vámpírnak soha. Azok azonnal átlátnak a hazudozásokon, de egy házimanó... nos varázslény, tagadhatatlan és okos is, de nem annyira, mint egyes felsőbbrendű mágikus lények.
A belépő alakot sajna azonnal kiszúrja. Fene érzékeny lett a paranojája, mióta Nicholas oltogatja őt. Szembogarai résnyire szűkülnek, amint végigméri az alakot. Lerí róla, hogy valami kis buzgómócsing... Lehet, hogy deridionos? Mindegy.. neki mindegy. Enyhén felszalad a szemöldöke a közvetlen hangnem hallatán. Adott ő rá okot, hogy így fogadják/viselkedjenek vele? Aligha*
-Maradj csöndben és igyekezz ne feltűnést kelteni.- *némi nyugalmat erőltet hangszínébe, közben próbál nem átkokra gondolni. Nem, nem kísérelheti meg most a nyilvános átkozódást. Az alaposság és óvatosság elsőszámú mérvjegyei ezek*
-Az én nevem Adam.-*biccent egyet kimérten. Nem, nem hazudott, mielőtt rásütik a bélyeget. Az Adam a második neve csak már... ki van szedetve az anyakönyvéből*
-Felettébb örvendek, hogy először jársz errefelé, de ne legyél láb alatt. Nem lenne kedvem...- *hirtelen elnémül és Rupert dereka tájára mered. Ha a fiú megfordul, nos... három házimanó néz rájuk cseppet sem barátságos ábrázattal. Türelmetlenség és morcosság tükröződik képükön*
-Remek észlény, lebuktunk.- *morogja oda alig hallhatóan Rupertnek. Bosszús tekintetét csak fél percig pazarolja a fiúra, majd ismét a házimanókat kezdi vizslatni... vajon mikor lesznek kidobva?*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Csüt. Szept. 25, 2008 7:21 pm

*Színjátszó után, bár nem volt kedve sétálni indult. Maga se tudja miért. De Rupert ezuttal sem tudott a fenenkén maradni. Pedig azt mondta, hogy most pihen. még, mikor lefeküdt az ágyra rájött, hogy nem fáradt, csak nyomott. Ezért hát felkelt és elindult bejárni a kúriát. Furcsa, de lassan egy éve itt van és még nem volt mindnehol. Befordul egy sarkon és meglát egy másik alakot. Ruperten farmer, fekete póló, talár és nyaka körül sál található. Nagyon szereti ezt a praktikus kiegészítőt. Látja, hogy egy fiú bemászik egy ajtón. Jómagának fogalma sincs, hogy az miféle ajtó. Közelebb sétál. Próbál halkabb lenni, hogy ne tudódjon ki jelenléte. Lassan az ajtóhoz oson és bekukkant rajta. Most látja csak, hogy ez a konyha. Eddg még nem volt itt. Nem is nagyon tudta, hogy erre van. Miután rájött, hogy baj nem lehet belép. Úgy gondolja jobb megszólítani az ismeretlent, mint megrémíteni.*- Hello. Mi járatban itt?* Mikor az alak megfordul észreveszi, hogy szaktárs. Mellén ot csillog a kitűző.*-Áh. Szia. Rupert vagyok. Ez itt a konyha lenne? Még nem voltam itt.* Körbe néz, mivel számára itt minden újdonság. Keze háta mögött összekulcsolva és lábán hintázik.*

Vendég

*Hideg van. Hogy a Teremtő miért gondolta úgy, hogy most egy igencsak ízetlen tréfával fogja indítani ezt az évet, azt csak ő tudja. Mindenesetre nem volt egyáltalán vicces dolog, hogy legalább már második hete ilyen hideg, nyirkos időjárást szakasztott szegény szerencsétlen emberfik és emberlányok nyakába (persze a többi fajról is némán megemlékezünk). Tény, ami tény, nem kellemesen meleg van, ahogy ilyenkor még esedéskes lehetne, hanem igenis elkél az a hosszúujjú felső, a farmer nadrág és biztonsági kellékként a zsebbe egy adag papírzsebkendő.
Valaki járkál a folyosón, pontosítva: közeledik. Az ajtó halkan nyikorogva tárul akkora szélességben ki, hogy egy normál méretű ember könnyedén besétálhasson rajta. Sápadt, fekete íriszpárossal díszített arc jelenik meg a képben, vékony, de erős, biztos ujjak tartják biztonságos távra az arctól a kilengésre kész falapot. Beljebb lép a helyiségbe, lépteivel nem ver túl nagy zajt, esetleg a cipője normális sarka koppan egyet-egyet időnként. Hogy mi szél hozta erre? Mostanság Lex eléggé szúrósan pislog rá, olykor meg is szidja, ami valljuk be, nem esik jól szerény személyének. Az még kevésbé, hogy ritkán látja Lanát, majdhogynem soha, az egészsége meg eléggé a tönk szélére kezdett csúszni, hát nem hagyhatta ennyiben a dolgot, nem bizony. It' s time to kajabeszerzés, ami nem egy zökkenőmentes dolog. Igaz ugyan, hogy a házimanók nem kekecelnek, nem szólnak vissza, mit keresel itt, de megjegyzik, hogy jártál errefelé és azért nem is kéne zaklatni őket a saját felségterületükön, nemde? Na mindegy, szóval élelembeszerzés a mai menüpont, de amolyan vésztartalék-felpakolás. Ha netán lusta lenne elmászni tnaulás közben az étkezőig, legyen lehetősége feltankolni. Egyelőre csak vizsgálgat, a fal mellől fürkészi az apró lényeket. Tud róla ám, hogy nem tanácsos felhívnia magára a figyelmet, ezért sem árt az óvatosság*

Vendég

*Vérfagyasztóan dermesztő hideg uralkodik a nezabarban. Kinti idő lassan kezd hasonlítani a téli hidegre, s vannak olyan helyek a falakon belül melyet nem fűtenek. Azonban ennek ellenére főhősünk nem az ágyban álmodja legmélyebb álmait. Hanem büszke daimonnal oldalán leckét jött csinálni. Bethen nincs egyéb mint az iskolai talárja illetve hőburkot varázsolt magára. Haját felkötötte a lány, nem divatbemutatóra jött egy nagyon is komoly leckét kell elkészítenie. Kezében most azonban nem pálcája forog hanem egy ezüstös tőr. Lassan méltóság teljesen lépdel a házimanók konyhája felé.* ~soha életembe nem hallottam erről a helyről, de hát itt is meg kell fordulni a fél-vélának....az bizony, és tudod már milyen információt fogsz kiszedni a manóból?...húúhaa ez jó kérdés, nos lássuk csak...vannak eléggé titokzatos személyek a naxeldírben, talán Estelláról kifaggatom őket, a manók mindent tudnak...~ *Addig cseverészik Beth Leoval még a célajtóhoz nem érkeznek.* ~na most mi legyen kinyissan?....nyisd~ *végül törékeny ujjait a kilincsre helyezi, s lenyomja. Szépen kinyílik az ajtó.* ~ aztaaa~ *Beth előtt ahogy tárva van az ajtó eléggé meglepődik, szemei fel csillanak, még leo száját húzza* ~ez lenne az a konyha ami ellátja az egész iskolát? durrvaaa~ *Ez a konyha cseppet sem kicsi s inkább ilyen ipari konyha, ami meglepő hogy manók dolgoznak benne? Mindenesetre Beth nem tántorodik el. Szépen beljebb lépdel daimonával.* ~de durva van itt minden ami kell...vajon ki lehet a gazdájuk? kire hallgatnak? ...Szerintem Kaen mesterre nem?....szerintem is logikus~ * Beth kezében még mindig ott pihen az az ezüstös tőr. Ami meglepő hogy most csak két manó van a konyhába s nem is időztek sokáig kiszúrták maguknak a prefektus leányzót.* ~ha még egy hallatlan erre téved kicsinálom, főleg hogy ezeket a posztos kisasszokonyat meg még annyira is utálom~ *A legközelebbre eső manó gondolatait hallhatjuk, miközbe főhősünkre elég szúrós szemekkel néz.* -Jó reggelt! ~muszály illedelmesnek lenni a manó népség veszélyes egy diákra nézve, hiába is kicsit eszükben nincs hiány s varázserejük sem kicsi. Secc perc alatt kitudnak penderíteni.~ *Beth bátor lány de a manókkal tényleg jobb vigyázni. Így hát megvárja még a másik manó hátra megy hisz talán egyel még el is bán.* -mit keresel itt ? *gúnyosan válaszra méltatja Bethet a manó. S ekko a másik manó szerencsére hátra megy, egy kis gond akadt a sütikkel.* - csak látni akartam ezt a helyet! *Na igen de akkor miért van kezében a tőr, ez neki is feltűnik így gyorsan háta mögé rejti. De ez rögtön szemet szúr a manónak így oda siet hozzá. Leo mág neki is ugrana de Beth most is lecsitítja.* ~leckémen múllik ájjál le...jó oké~ * Manó Beth talárját kezdi el rángatni, egy erőteljes húzással földre is rántja a lányt de Beth gyorsabb valamivel.* -Venenatus gladius! *A penge már is a manó vállán ejti a sebet amitől felhőköl eléggé* - mit tettél te átkozott mi ez? *Beth ott áll már a manó előtt s gúnyosan mosolyog még másik kezébe egy üvegcse van, amelybe csak szimpla víz van. De ezt természetesen a manó nem tudja.* -Ez az üvegcse megmentheti az életedet. Csak egyet kérdezek tőled s ha rendesen válaszolsz rá nem hagyom hogy a méreg végig fusson testeden! *fenyegő hangon beszél Beth, Leo viszont körülöttük köröz. Eléggé fura most a kép, egy gyárhoz hasonlító konyha közepén dulakodás? ráadásul egyik egy manó másik egy fél-véla? kezd érdekessé válni a dolog.* - átkozott fél-véla, mond azt az átkozott kérdést azt tűnj innen! *eléggé felidegesedett manó, mint a kutyának úgy veti oda szavakt, mire Beth jobban mélyeszti a tőrt.* - a kérdésem pedig a következő lenne...*kicsit elgondolkodik* ~na neeem nem leszek olyan mint az a ficsúr, nem áskálódok más múltféleséggel...inkább haladjunk a jelen felé~ - a kérdésem az lenne, van e áruló a kúria területén aki valójában a kegyencekhez tartozik csak fülesnek van itt? a manók mindig minden titkot tudnak, a nem tudom választ nem fogadom el! *figyelmezteti a manót, aki egy pillanatig elidőzik a kérdésen* ~a francba ez fogós kérdés, lássuk csak áháá meg van~ - egy fél-véla lány Evangeline ő hozájuk tartozik, illetve te hugod Anne is hozzájuk tartozik. ~Anne? mi vaaaann!~ -hazudsz ő már nincs a suliban! *ettől már Beth felhúzza magát* -szerinted azért ment el mert te ide jösz? ugyan ennyire te sem lehetsz butalány! *Beth egy kicsit meginog amit a manó kihasználva kiszabadul kezei alól.* -nos ha nem haragszol! *álszent mosollyal legyint egyet Bethre aki daimonával együtt kirepül az ajtón. Az ajtó szépen becsukódik előttük s be is zárul most már. Ezzel a világ összedöntő információval, feltápászkodik Beth s Leo, majd elindulnak szobájukba.* ~ezt nem hiszem el...ez durva, erről senki nem tudhat..de talán még is elkéne mondanom valamelyik tanárnak?...főleg hogy iker testvérem, ezt még ki is használhatja..vagy nem?..áá nem tudom~ *Ettől eléggé összezavarodott a lány*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Szept. 24, 2008 6:33 pm

~Tök jó, imádom, ah ilyen házikat kérnek tőlünk. Mindenféle információszerzéses dolgo, megadott varzslattal.~ *Ilyen gondolattal indult el Aali a Grizzly-medvéből, hogy rendes kislány legyen, és házit is írjon Cirelin úrnőnek, de nem éppen a legnagyobb örömmel, hiszen az ilyen dolgok ne az ő stílusai, sokkal inkább el tudja képzelnio az Avril-és Ariana által leírt Jackket ilyesmi helyzetben. De mit lehet tenni, megf kell csinálni. Mikor már odaért, megáll, kihúzza magát, evsz egy nagy levegőt, mint ahogyan a viszgák előtt szokta tenni. Lenyomja a kilincset, majd belép. A konyhában hátzimanók nyüzsögnek, de nem si tudná megtenni, hogy csak úgy besétál. Éáthatatlanná köpennyel, ha lenne sem érne semmit, hiszen kérdezgetnie kell, csakhogy nicsen házmianójuk. * ~Itt vagyok, rendben., De most mit csináljak? Ofasétáljak egészen egyszerűen, hogy mondj már valami titkot el nekem? Jó, rendben, van nálam tőr. Tudom a varászlatot, de hát mégsem sebezehetek meg egy manót? Márpedig klényteeln leszek.~ *Kissé kelletlenül gondol erre, de azért elhatározza, hogyan tovább.* ~Rendben,. Rossz az egész, de midnegy. Odamegyek vaalkihez. Megkérdezem, tud-e valami új hírről az iskolában. Úgyis azt miondja, nem. De én úgy teszek, mintha direkt tudnék avalmit, de hogy elmondja kínozni fogom egyik társát, akivel éppen csinált valamit. Reméljük megmondja.~ *Ismét megáll a résnyire nyitott ajtó előtt, amjd belép, és megkocogtatja az egyik házimanó vállát. A kis lény egyből megfordul, és el is kezdene sipítozni, de mégsem etszi vaalmilyen okból. Inkább meglérdzei.*
-Mit keres itt? *Szól, miközben nagy manószemeit rászeegzi. Most Aalin a sor.* ~Nyugi, Aali, ez feladat. Meg kell tenned.~ *Azzal elkezd bezsélni.*
-Áh, kismanócska, mit szeretnél? Ja, hogy én, mit szeretnék? Én kérlek kíváncsi avgyok pár dologra az iskolával kapcsolatban, kedveském. *Próbál kegyetlen hagszínt utánozni, de nem igazán siekrül neki.*
-Tzudja, hölygem. hogy em lehet. Titok. *Mondja a manó, miközben lerakja a lábast, amit fogott a kezében.* Köelező magunknál tartani a titkot. *Jelenti i határozottan. Aali legszívesebben elszalana messze, de nem teszi meg végül.*
-Áh, hogy így állunk! És most? *Kérdezi kegyetlenül, majd előhúzza a tőrét, gyorsan lerakja, és egyből mndja is az igét.*
-Venenatus gladius! *Azzal erősen rászegezi szemét a tőrre, mire az felemelkedik, és a manó bőréhez köezeldik, és egy kis vágást ejt rajta, amjd visszakerül a helyére, ahonna indult a dolog. A lány koncentrál folymatosan,d e azért rásandít a kis vágásra, ahonnan már ki is buggyant egy kis vércsepp. * ~Neeeee!~ *Gondolja, de azért még figyel, viszont sokkal inkább mostmár a hegre.* ~Ezt nem bírom!~ *Gobdolja, de ekkor megjelennek az első fekteés foltok, és pirosodik a bőre a manónak,. Az csodálkozva kap a bőréhez, pedig enm is fáj számra dolog anyira.*
-Ne tedd! *Kiáltja, mire Aali kizökken a koncentrálásból, de azért próbálja folytatni. Ekkor azonban egy ütéstz érez a hátsó comjánál. Majd mégegeyet csak máshol. Egyre töbet, és egyre jobban fájókat.*
-Hagyjatok! *Mondja, próbálja hárítani a támadást, de nem sikerül, éppen ezért elkezd hátrálni, az ajtó felé. A manók követik, arcukon elszántsággal.*
-Ne keress fel máskor minket! *Kiáltozgatják, Aali meg kinyitja az ajtót és ki is lép a konyhából. Egyből minden elmúlik, és a manók si úgy tűnik lenyugodtak, sé nem követik tovább.* ~Hát, ennyit erről. Ez nem sikerült. De nem is ment volna. Én ezt nem bírom!~ *Gondolja, amjd lehajtott fejjel kissé fárdtan elindul a szobájába pihegni.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szomb. Szept. 20, 2008 2:52 pm

*Tom a tegnap este után úgy dönt maga ír először levelet szüleinek. egy kis kérdezősködés után megtudja, hol a tanyája aházimanóknak, pontosabban konyhája. Tom oda is talál. Benyit, az ajtó nyitva. Lassan körül néz, csak pár manó teszi-veszi a dolgát, készülődnek az esti vacsorához. Tom körbenéz. Azt mondták neki, hogy a postásnak használt madarak, csak a manók által készített sörben pácolt hússal fogadják a diákokat.* ~Ez érthető, hisz miért is dolgoznának ingyen.~ *tom gyorsan azt a helyet ahova a manók a maradékokat gyűjtik. Szerencsére mindent külön-külön, így nem kellett válogatni. Tommegtalálta az kérdéses húst. elővett zsebéből egy zacskót és tett bele pár darabot. Majd a talár alá dugta és már suhant is kifele, vigyázva nehogy zavarja a manókat akik eddig ügyet se vetettek rá, hisz nem is kérdezett és nem i kért semmit tőlük, de arcukon látszott nem szívesen látják. Tom épségben távozott és sietett a toronyba.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szomb. Aug. 30, 2008 10:37 pm

*Kevésbé óvatosan lépked be a konyhába. Enyhe pírral az arcán, csillogó szemekkel és töretlen mosollyal néz körbe a konyhán. A séta láthatóan jót tett neki, de továbbra sem elég stabil ahhoz, hogy biztonsággal szaladgálhasson. Néhány manó felmordul és elé állnak. Egy már a felmosó vödröt is bekészítette. Lara csak mosolyogva ahhoz a manóhoz topog, akitől az üvegeket kapta. Valahogy nem tudják meghatni a morgások és a gonoszul fürkésző szemek a háta mögött.*
- Nagyon szépen köszönjük! Ezt visszahoztam, tényleg csak egy kellett *mosolyog szüntelenül a meglepett manóra, majd egy kisebb meghajlás után még mindig instabilan de kitámolyog az ajtón. Még mielőtt végleg kiérne egy bátor mozdulattal visszafordul és egy hatalmas mosoly kíséretében vidáman integet.*
- További jó éjt! És köszönjük még egyszer! *Majd megfordul és eltűnik a folyosón, csak a cipőjét hallani egy darabig. Azt már nem láthatja, hogy az egyik manó megkönnyebbült sóhajjal teszi el a felmosó vödröt, némelyik még mindig meglepetten bámul a lány után. Azt meg már pláne nem láthatja, hogy akad olyan manó, aki elmosolyodott és most így folytatja tovább munkáját.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Aug. 27, 2008 11:51 pm

*Ahogy közeledik a konyhához, Lara úgy lassítja lépteit. Mielőtt belépne, cipőjét leveszi és az ajtó mellé rakja. Fekete csuklyáját enyhén hátra húzza. olyannyira, hogy látszódjon az arcából valami. Óvatosan lép be a terembe, talpai nem érintkeznek hosszan a hideg kővel. Árnyékként suhan tovább, közben körbe-körbe kémlel. Egy szempár őt nézi, megáll. Egy mozdulattal lehúzza csuklyáját a fejéről, így szép arca láthatóvá válik. Már két manó is áll előtte.*
- Elnézést, kérek, nem akartam zavarni... *folytatná tovább, de a két manó felmordul. Közben még három megjelenik, de ők csak a távolból méregetik. Idegességében arca elvörösödik, megérzi ezt, és lesüti a szemeit. Motyogva folytatja tovább.* Csak egy üveg pezsgőt szeretnék kérni. Ünnepelünk *mondja zavartan, egy morgás, motoszkálás. Összeszorított szemekkel várja az eseményeket, mikor egy újabb morgást hall. Az egyik manó dacosan őt nézi, míg a másik két üveg pezsgővel a kezében halad felé. A többiek sehol sincsenek. Hálás mosollyal veszi át az üvegeket.*
- Nagyon szépen köszönöm, és elnézést a zavarásért *hajol meg, majd halkan kisiet a konyhából. Mikor kiér akkor nézi csak meg, mit kapott. ~Két üveg jó minőségű pezsgő... Hajajj!~ Majd csuklyáját visszahúzva, cipőt felvéve rohan visszafelé.*

Vendég

*Szótlanul ballag Avril után, de a konyhában már megszólal.* Egyszerűbb lett volna a társalgó konyhájába menni, ott nem kellett volna hazudni *mondja halkan, hogy csak Avril hallja, majd figyeli amit a lány csinál. Mikor megvan a méz, Ariana magában fellélegzik, és követi Avrilt a harmadik emeletre.* Minek egy bájitalba méz? *teszi fel a kérdést a folyosón.*

Vendég

*Avril és Ariana battyog ide, mézért.* Ide gondoltam. *mosolyog a lányra, persze a hozzávalókat már magához vette.* Fent elmondom. *újabb mosoly, és bebattyog a manókhoz.* Szép napot. *kedves mosoly, és jön a véla-erő.* Elnézést, nem kaphatnánk egy kis mézet a barátnőmmel? Tudja szülinapi tortát készülünk sütni, és kéne a mázhoz egy kis méz. *motyogja el a szóviccet, és halkan felkuncog. A manó odasiet a kredenchez, elvesz egy kis bödön mézet, és Avril kezébe nyomja.* Köszönöm. *mosolyog a manókra, majd egy kicsit tétován de elindul a folyosóra.* Huhh, utálok hazudni, de muszáj volt. Tudod nem szeretik ha diákok maguknak csinálnak bájitalokat... *mondja kicsit furcsán, majd a harmadik emelet felé veszi az irányt, pontosabban a Szibériai Tigrisbe.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 6:21 pm

Én is szeretem, de az összes ilyen humbug kaját, amitől tiltanak a szülők.* Akkor legyen barack. *töltögeti a palikat, aztán érdeklődve néz a lányra.* Barackos palacsinta baracklével? Ez érdekes lesz, kiütésünk lesz a sok baracktól. *nevet halkan, és amikor kész, akkor leül a lány mellé az asztalhoz, és kikészíti a késeket.* Jó étvágyat! *mosolyog a lányra, és eszegetnek egy finomat, majd a távozás mezejére lépnek.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 6:18 pm

-Ne is mondd, imádom a lángost, mindjárt elcsöppenek itt. *Széles mosoly, miközben palacsintákat dobál, és teszi ki őket tányérra. Aránylag gyors kaja ez, ha az ember nem szöszmötöl sokat.* -Jó lesz a barack. *Válaszol lekvár témában.* -A kókusz meg annyira nem fontos, nem akarom, hogy itt fintogorj nekem. *Közben lehuppan, és megvárja míg a fiú megtömi a palacsintákat. Hiszen ő vállalta az ízesítő szerepét, neki most csak ücsörögni kell.* -Nos garcon, hol van már a vacsorám? *Közben azért két pohár baracklevet is hoz, mert azért inni is kell valamit.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 6:03 pm

*Pandora úgy látja, hogy most letáboroznak itt, ezért leheveredik az egyik asztal alá.* De ha már itt tartunk, akkor egy harmadik alkalommal meg lángost csinálunk, ezek tipukus nyári kaják. *mosolyog a lányra, majd megrázza a fejét* Na a kókuszt pont nem szeretem, úgyhogy akkor majd távolmaradok tőled. *Vigyorog egy sort* Á nem, csak viccelek, majd legyőzöm a kókuszillatot. *Bólint a lánynak, és nekiáll keresgélni a polcok között.* Ananászkonzerv? *fintorog, és pakol tovább.* Vaniliáscukor? Ez nem kell a tésztába? *dobja oda a lánynak, majd nézelődik megint.* Lekvárok! Van itt minden, leveszem az áfonyát és a barackot, te milyet kérsz?

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 5:52 pm

*No igen, ő már csak ilyen, Rocko kedvenc elfoglaltsága a heverészés, de ha kell tud aktív lenni, de nem erőlteti meg magát feleslegesen. Ez eddig is látszott, szólni is akkor szól, ha szükség van rá.* -Rendben, akkor a következő alkalommal, ha tilosban járunk gofrit sütünk, abban viszont én leszek az ízesítő. *Közben neki is eszik a tésztát bekeverni, és felteszi az olajat, hogy addig megmelegedjen, és neki tudjon állni a palacsintáknak.* -Áfonyás? Azt még nem próbáltam, de a banános, és a kókuszos kimondottan ízlik. Akkor ezekhez kellene találni valamiféle feltétnek valót. Te keresel, én tésztát keverek. *Osztja ki a teendőket, ami remélhetőleg Nick-nek is megfelelő.* -És hogy telnek a napjaid? Sikerült már szobát szerezned?

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 5:47 pm

*A puszi mellé megölelgeti a hölgyikét, ha már olyan jó illata van. Ő most nem annyira éhes, de szivesen betársul a dologba, jó ha az ember jól el tud lennie egy ilyen aranyos lánnyal. Szarkasztikusan elmosolyodik, hiszen Rocko mindig heverészik, legalábbis amennyire ő eddig látta.* Persze, szivesen segítek, bár inkább goffry párti vagyok, de azt majd legközelebb csinálunk. *Látványos mozdulattal (operaház fantomja) veti le a komor halálszínű köpenyt, és csak a fekete selyeming és zeke marad rajta.* Az áfonyás palacsinta azonban finom, vagy a barackos-tejszínes. Te sütsz, én izesítek, rendben hercegnőm?

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 5:43 pm

*Tényleg nem vette észre Nick-et, pedig biztosan bevárta volna, ha tudja, hogy jön. Mosollyal az arcán köszön, és viszonozza a szájra puszit.* -Szia! Nem tilosban, csak éhes voltam, rég ettem már olyan igazi házi palacsintát. *A párduc viselkedésén elmosolyodik, hisz a daimonok nem igazán esznek szilárd táplálékot. Rocko csak az egyik padra pattant fel és ott gömbölyödött össze.* -Segítesz? *Palacsintasütőt már talált, és lisztet is.* -Kellene még keríteni tojást, sót, cukrot, meg valamiféle feltétet is a palacsintára. Jajj, meg se kérdeztem, hogy szereted-e. *Jut eszébe, hiszen elvégre nem is tudja igazán, hogy Nick pontosan miket is szeret, illetve miket nem.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 5:39 pm

*A fekete párduc az orrával betolja az ajtót, és mögötte érkezik a sötét köpenyes fiú. Már a folyosón utól akarta érni a lányt, de végül az nem nézett hátra, és beslisszolt előtte a konyhára. Nick most odalép hozzá, és egy puha puszit hint az ajkaira.* Szia Summer. Tilosban, tilosba? *kérdezi ravaszkodó mosollyal. Pandora felteszi a mancsait az asztalra, és nézegeti a kitett húsokat. Bár nincs szüksége táplálékra, lélekben mégiscsak ragadozó.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Júl. 02, 2008 5:36 pm

*Egy kis séta sosem árt, és most valahogy nem kívánkozott ki. Rocko ott baktat mellette természetesen. A vöröske nézelődik, habár a labirintus félhomályában sokmindent nem lehet.* -Meddig megyünk még? Nincs itt semmi sem. Ne aggódj, majd csak találunk valamit, a leírás szerint van erre valami rejtett konyha. *Egy mosoly kíséretében válaszol, és végül csak meleli a keresett ajtót.* Ez az, látod mondtam én! *Be is nyit, de előre engedi a daimont.* -Mit szólsz a palacsintához? Hátha nem kapnak el a manók. *Neki is áll kutatkodni, hogy talál-e megfelelő hozzávalókat.*

Vendég

*Sabri amíg Peter őrködik szépen besurran. A manók szerencsére nincsenek az ital közelében. Ezért Sab a legfelső polcról levesz egy üveg bort. Aztán a legalsó polcról pedig kólát. A kólát áttölti a boros üvegbe a bort pedig előbb egy edénybe, majd a kólás üvegbe. Ráteszi meindkettőnek a kupakját. Aztán elpakolja a boros üveget. Eközben még az akció nem ér véget, mert megjelenik egy manó. Sab köszön neki.* -Jó napot kívánok! Én csak ezt a kólát viszem el. *A manó biccent jelezve, hogy elviheti és nem látta a cserét. Aztán szépen kisétál. Ott várja Peter majd odmegy Sab hozzá és ezt súgja a fülébe.* -Megvan! Most pedig futás. *Mondja majd futásnak erednek...*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Csüt. Jún. 19, 2008 8:28 am

*Peet Sabrinával az oldalán épp tilosban a konyhához érkeznek. Céljuk néhány alkoholtartalmú ital beszerzése. Peter elmegy a folyosó végéig és kinéz. Ő fog őrködni, míg a lány megszerzi , majd visszamennek a könyvtárba. Kinéz jobbra, majd ballra is.*- Nem látok senkit. Kezdheted. *Mivel a lány , már jártasabba a suliban, ezért ő jobban tudja, hogyan kell valamit beszerezni a konyháról.*- szerintem, ne túl erőset, mert megérzik rajtunk. Szerintem.* Majd ismét kinéz. Úgy dönt, hogy kiáll a sarokra és ha esetleg jön valaki, akkor elésétál így Sabrinának is feltűnik, hogyha ő elmegy a helyéről, akkor az azt jelenti, hogy jönnek. A sarkon áll és figyel, közben néha a lányra sandít.*

Téma: Re: Házimanók Titkos Konyhája Szer. Jún. 18, 2008 3:29 pm

* Elisa óvatosan benyit. Körülnéz. Nem lát senkit. Odafut a hűtőhöz, kinyitja, kipakol belőle egy rúd szalámit, valami vajszerűt. Talál egy dobozban süteményt is, abból is vesz egy keveset. Majd becsukja az hűtőt. Ismét körülnéz. Lát egy polcféleséget, amin kenyerek vannak. Eltesz egy nagyobb darabot a táskájába. Megint körülnéz, és kisurran a konyhából keresni egy helyet, ahol ezt elfogyaszthatja.*

» Titkos Barlang
» Titkos folyosók
» Házimanók Titkos Konyhája
» Északi torony - Titkos padlás
» Titkos folyosó

Házimanók Titkos Konyhája

Házimanók Titkos Konyhája

Similar topics

Similar topics