*Bellának eszébe jut az Invito, hiszen az a varázslat - habár igen nehéz - tökéletesen az ilyen helyzetekre lett kifejlesztve. Persze egy Nezabaros diáknak egy Invito nem tartozik a nehéz kategóriába, elég kínos lenne, hogyha 18-19 éves fejjel nem tudnának elvégezni egy ilyen - számukra már - egyszerű bűbájt. Habár Vivienne nem látta tisztán a madarat, elég furcsa leírást adott róla. Barna meg szürke meg fekete tollak, piros csőrrel. Hűha! Piros csőre van kb. minden madárnak, de mivel az Invito működött, így valószínű nem lesz szükség a konkrét madárra. Legalábbis valami nekicsapódik a falnak és lepottyan. Ahogy Bella odapislog,látja, hogy az a valami fénylik, de tiszta madárkakis. Kínos. Vivienne nagyon nem akaródzik megfogni a fülbevalót, amit ugye Isabella meg is ért. Előveszi a pálcáját, majd a lebegő fülbevalóhoz sétál:*
- Suvickus! *mondja ki az előbb emlegetett bűbájt, mire a fülbevaló ismét pompásan csillogva lebeg a lány előtt. Bella egy mosolyt küld Vivienne-nek, majd a zacsót, amit eddig a kezében szorongatott, a madarak etetőjébe szórja.*
- Én csak ezért jöttem. Meg hogy kimozduljak egy kicsit a kúriából. Most nincs olyan hideg *jegyzi meg a lány, majd kiszórja az összes eledelt,mind egy szálig.*
- Nos, én megyek is. Örülök, hogy meglett a fülbevalód. Nagyon szép *mosolyog Bella, majd pá-t intve otthagyja a - még mindig - ismeretlen lányt.*

~Kínos. Most azt fogja hinni, hogy őt röhögtem ki. Ami ugye igaz is...~*folytat le magával a lány egy kisebb párbeszédet, majd sóhajt egyet és megcsóválja a fejét. Igazából tök mindegy, hiszen csak egy egyszerű hozzászólása van a lánynak a sz@ros cipőjével kapcsolatban, így Bella csak egyetértően bólint, majd hozzátesz:*
-Csak ne menj így be a Kúriába, mert a manók dühösek lesznek *teszi hozzá Bella, most már nem tudja elfojtani a vigyorát.Persze arra nem gondol, hogy a saját cipője is hasonlatos illatú és kinézetű lehet, mint... a lányé. Merthogy nem mutatkozott be, ami igen kínos, mert hogy Bella sem tudja, hogy hogy hívják a leányzót. Rákérdez, hogy mit is keres és kiderül, hogy bizony egy csinos fülbevaló-tolvajt.*
- És tudod, hogy milyen madárvolt az? Mert azért itt elég sokan vannak. És lehet, hogy most pont nincs itt az a madár. Szerintem próbálkozz egy Invito-val, hátha ide ejtette le ~ sz@rba~ *teszi hozzá a lány csak úgy gondolatban és ismét igyekszik elfojtani egy vigyort Nem kötözködni akar ő, dehogyis, de annyira humoros ez a kis cicababa, hogy ilyenek miatt aggódik.*
~Ha neked lenne fehérarany fülbevalód, akkor te is ideges lenél~*súgja egy aprócska hang Bella fejében, és végül is igaz. De csak azért, mert Bella eddig egy ékszert tudhatott magáénak élete során, az is egy egyszerű ezüst nyaklánc volt...*
- Segítsek megkeresni? Bár ha Invitoval nem találod meg, akkor elég valószínű, hogy a madár máshol pottyantotta le *teszi hozzá kissé elgondolkodva a lány.*

*Kissé ázott cipővel ugyan, de végül Bella megérkezik a Madárházba, ahol viszont minden tiszta sz@ros. Ez persze nem meglepő, de nem tölti el túlzott lelkesedéssel a lányt, hogy vizes cipőjére rátapad minden szutyi. Cicceg egyet, majd végre eljut odáig is, hogy körbenézzen.Elámul a sok madár láttán, hiszen minden méretben és minden színben találhatóak itt madarak. Némelyik madár alszik, mások vizes szárnyukat tisztogatják és van, aki éppen most talál be a madárházba, széttárva szárnyát Bella láttán.*
-Nyugalom, nem akarok bántani senkit *szólal meg nyugodt, kellemes hangon a lány és habár nem druida, azért a madarak is érezhetik, hogy tényleg nem akar senkit sem bántani a lány. A zacskó csörgésére néhány fej Bella felé fordul, aki csak egy széles vigyorral díjazza ezt. Azonban úgy tűnik, hogy más is pont most érkezik a Madárházba. Egy ismerős, Allidonos lány sétál be 10 centis tűsarkúba, amire Bella kissé felvonja a szemöldökét és elfojt egy vigyort, ahogy látja, hogy a tűsarokra egy nagy rakás sz@r ragad. Mivel azonban a lány nem akar köszönni, Bella összeráncolja a szemöldökét és végül ő indítványoz egy kisebb fajta társalgást.*
- Helló! Mit keresel?

*Isabella érkezik a madárházhoz, ugyanis nemrég meghallotta az csivitelésüket, ami azt jelenti, hogy lassan vége a télnek. Persze nem mindegyik madárka költöző, aki itt lakik és itt tengeti az idejét, de mégis kellemesen érintette a leányzót, hogy madárcsicsergést hall. Így most egy egyszerű, kissé kopott farmerben, egy sima fekete pufis kabátban és egy sportcipőben indul neki a Nagy Világnak - illetve csak a Kúria környékére és indul meg a Madárház felé. Kezében egy zacskót tart, amiben rengeteg finom száraz mag találhat. Habár a háziamnók nem voltak valami lelkesek, mégis segítettek a lánykának, hogy összegyűjtsön egy zacskónyi finom madáreledelt,így most azzal a kezében tér rá a kis ösvényre, ami a madárházhoz vezet. Közben persze azon mereng, hogy mikor is lesz vége a télnek, hiszen még nem sikerült bakancsot vennie, amit meg még az árvaházban kapott, az kb. két éve kilyukadt és széttört a talpa, nem is lehetett megjavítani sajnos. Így forró levegőt fújva maga előtt igyekszik takarítani az utat, hogy ne ázzon be a vékony sportcipője...*