*A mondásra egy fintor a válasza. Nem hisz az ilyesmikben. Értetlenül fejet vág a fiú sietősének. Szendén ránéz. Nem marasztallja, had menjen. Az óvatosságra visszomndaná, hogy te is.. Szokásához híven. De a helyzetet is figyelembe kell, hogy vegye, így erről lemond, int egyet. Nem marad túls okáig, az idő lehűlt, időközben sötétedni is elkezdett. Társaság sehol. Madarakkal leállni csevegni nem fog, ezzel szembesülve rögvest hátatfordít, nem sokkal Szevér után ő is eltávozik.*

//én köszönöm, jóéjt ^^//

*A fiú szavaira csak bólint egyet.* -Jobban teszed. Tudod, ahogy a mondás tartja, aki nem szerencsés a szerencsejátékban, az szerencsés a szerelemben. *mondja a nagy bölcsességet. Hát igen, kissé közhelyes, de igaznak tűnik. A fiú produkciójára már nem igen tud mit reagálni, csak mosolyog, emg néha aggodalmas szemekkel pislog fel, aztán felnéz az égre, és a kérdésre megrázza a fejét.* -Nem, azt hiszem, hogy mára elég volt a jóból, lassan sok is lesz. Későre jár, szerintem én lassan befelé veszem a sétát. Ha akarsz, jöhetsz, ha nem, akkor maradj nyugodtan, csak nehogy tíznél tovább maradj. *mondja egy halvány félmosollyal.* -Remélem még összefutunk, aztán csak óvatosan, na hejhó! *int távozóul, majd elhagyja a terepet.*

//Kössz a játékot, sajna mennem kell, jóéjt!//

-één ilyeken nem gondolkozóm!
*Vág kissé durcás képet, majd egy hangos csuklást elejtve félredönti fejét és kedvesen mosolyogva folytatja.*
-Hupsz...Elnézést. Szóval nem vagyok valami szerencsés ilyen téren. Inkább másokra hagyom.
*A mosoly már kezdi zsibbasztani ajkait. Nem is hagyja sokáig;átvált jelentéktelen, semlegesre. Nehézkés mozdulatokkal feláll, előtte lehajol és felveszi a zsebkendőt, kecses léptekkel, hölgyhöz illően a közeli kukához sétál majd egy hirtelen dobással megválik tőle. Ez mire volt jó? Nem tudni, de ahogyan elképzeli maga előtt magát így sétálva... Tehát a helyére visszatérve kirázza a hideg. Megdörzsöli kezét. A padról hirtelen ugrik fel, mihelyst ráül. Valami mintha megcsípte volna, vagy ilyen gyorsan megváltozott volna a pad hőmérséklete? Mindenesetre gyilkos szemekkel néz végig rajta.
A nevet meghallva elvörösödik arca. Félrehallotta volna? Nem első eset, hogy ilyen dolgot csinál. Végigsimít, inkább dörzsöl arcán. Okának inkább figyelmetlenségét minősíti, de egy könnyed mozdulattal el is hessegeti és meg nem történtnek nyilvánítja. A hosszú és igazán kimerítő magyarazátra nagyokat bólogat, magában elismételi újra, agya nincs éppen olyan állapotban, hogy ezt így, rögtön hallás után felfogja.*
-Miaú. Egyetértek.
*Kezeit keresztbe fonja, testsúlyát jobb felére helyezi, így csipőjét kicsit kidülleszti.*
-S mi járatban erre felé? Egy kis séta?

*Elég furának találja a fiú szájából hallva a lány nevét a kérdésre meg még inkább. Sosem hitte volna, hogy valaha is ki fogja ejteni a nevét, most meg vissza is hallja. Nem kötelessége elmondani, tudja ezt jól. Nem igazán szeretné megbántani a fiút, de nincs is túl sok ereje, hogy elmondja. Összefoglalva, hogyan is mondja el ezt a nehéz dolgot pillanat alatt megoldja.* ~Millie... ~ *Felidézi a lány arcának selymességét, különleges, párosíthatatlan természetét, még egy pillanatot igénybe véve meg is változik döntése és nem árulja el.*
-Télleg, télleg lottózol/tál? Esetleg tervezed?
*Kérdezi érdeklődve, mert hát nem is akármennyire feltűnt neki az ezzel kapcsolatos túlságos megnyilvánulása. Cipőjét felteszi a padra és orra hegyét kezdi vizsgálgatni. Egy "jéé, egy koszfolt" minőségű örömteli megdöbbenéssel piszkálgatja. Igazán nagy felfedező szegény gyerek a koszfoltok terén... Nem rendmániás vagy valami hasonló. De a folt az folt. Kicsit hozzá hajul és leköpi. Aztán nadrágja zsebéből előhúz egy hirtelen ott termett zsebkendőt. Kivesz egyet a csomagot a maradékkal háta mögé helyezi. Szépen letörölgeti. S lám, a koszfoltnak nyoma veszett.*
-Elvagyok ám...
*Felhörög. Nem zavartatja magát egyáltalán. Bepiszkított segédeszközt ledobja a földre és rálép. Kicsit később majd eldobja, egyenlőre nem tervez felkelést. A másik illető neve valahogy elkerüli figyelmét. De egyszerűen az is lehet, hogy eltitkolja előle! Ez pedig zavaró tényezőnek lett titulálva.*
-Hm... Háá' Tudom ám... Ismerlek, ugye? Na várj csak! A te neved pedig... most egykis doppergés... A te neved... őő....??
*Kérdő szemekkel tekint a fiúra és vár egy kis segítséget.*

*Még félig, sőt inkább teljes egészében el van foglalva a lepkék után maradt bájjal. Hátradől a padon egyet nyújtózva és egyet ásítva. Illedelmesen természetesen szája elé tartotta kezét! Ezt tessék figyelembe venni és jól megjegyezni. A fiú immár normál hangját, amit egyáltalán nem vitt fel vagy le, meghallva egyik szemét kinyitva a fiúnak szegezi. A másikat is kinyitva fürkészi annak arcvonásait. Azt gondolva, hogy most aztán kiszúr a világgal, legfőképpen a szeme színét igyekszik megállapítani. Sikeresen elérve akaratát, komoly arca ismét boldog bolondos vonásokat tükröz.*
-Hát csak jókedvem mám. Nincs oka.
*Grimaszokat vágva, inkább saját maga szórakoztatása céljából és arcizmai megmozgatásáért. A lottós megjegyzésre felnevet. Nevetését inkább a szamár iázásához hasonlíthatnánk... Nagyon rossz.*
-Meg is ölné az irigység Milliet ha így lenne.
*Bele gondol és egy vigyor terül szét arcán. A fiúra pillanatva kissé zavarodottan fejének hátsó részét vakarja, nem mintha viszketne, vagy túl korpás lenne a haja... pusztán zavarából.*
-Ööö... Amúgy Simeon.
*Mutatkozik be szerényen.*

*Most eltérünk a megszokott farmertől, meg a többi kényelmetlen esetleg kissé szűk nadrágtól. Egy szürke, nem annyira, de azért elálló tyepláki nadrágban, egy fekete rövid ujjú pulóver na meg botaszki, egyszerű, sima, kínai. Hangulata kellő kép jó félében van. Zseb híján kezeit hátamögött összekulcsolja. Hiába sétál, túl nagyokat lép. Bár amint kiér megpillant egy lepkét. Nem is akar milyet! Csillogó szempárral figyeli és ahogy próbálja követni még több lepkét vesz észre. Elveszti a látóhatárról a lepkét de sok másikra viszont felfigyel. Csodás érzés kerítette hatalmába. Mindenhol röpködnek azok a színes pillangók, verdesnek az ezerszínű szárnyaikkal. A többi közül azonnal kitűnt egy kék színű lepke, fekete mintázzattal a szárnyán. Folyamotsan próbálta követni a legszebbet de az folyton elbújt előle... Aztán ugye zseni lévén rájön, ha nem kergeti, akkor odaszáll magától is. És így is lett, rászállt a kezére. Nem vette volna észre ha nem kezdi el csiklandozni. Odapillantva majdnem felsikoltott az örömtől. Fellemelő érzés járta át testé, ahogyan egy másik világ teremtménye hozzáért. Halkan felkuncogott, majd kissé lehangolló állapotban veszi észre, hogy a madárház már majdnem előtte áll. A lepke világ is eltűnt. Borzasztó! Na de ha már itt van vet egy pillantást a madarkákra is.* ~Vajon még meg van az a galamb? vagy mi volt az...?! ~ *Gondolkodik el. Aztán felméri a lepkeházat és a madárházat, arra a következtetésre jutva, hogy a lekpeház sokkal jobb, a madarak úgy is kissé ilyesztőek. Nem régiben le is vitte egy a fejét...A visszasétálás határán van, amikor valaki éneklő hangját hallja meg. Körbe vizsgálja a terepet, kié. Közelebb is sétál. Ki is szúrja a hang gazdáját. Felölti szokványos mosolyát, ami már unalmas.Felésétál még mindig ráérősen.*
-Csó...~kolom kis kacsóját~ ka! Jé...
*Mutat el madárház felé. Na de lám elrepült... Egy vállrántással letelepszik a fiú mellé. Szívélyes hangon megszólalva pedig köszön.*
-Helló!

*Bella hallotta a halk köszönésfélét amit Susan mondott de nem tudta válaszoljon-e rá vagy sem végül az előbbinél döntött.*
-Hello! *Mondta nem épp hangosan miközben hosszú szőke haját kisöpörte az arcából, nem igazán tudta hogy mit keres a Madárházban végül is egyáltalán nem szokott idejönni. Tulajdonképpen sehova se szokott előretervezve menni csak amerre a lába viszi, gondolkodni lusta így általában eltéved de most kivételesen szerencséje volt. Egy percig Susanra néz aztán újra nyugodtan belebámul a levegőbe*

-Éppen levelet adok fel a szüleimnek. Amolyan havi információk rólam. És te?
*Kérdi tőle csevegő hangnemben, és lenéz a kezébe, hátha megpillant valamit ott, de egyenlőre semmit nem fedez fel. Azúr mocorogni kezd a vállán, így kénytelen felé fordulni.*
-Na Azúr nyughass! Ne aggódj nem leszel bagoly nasi!
*Mondja neki, és leveszi a válláról, hogy beletehesse a pólóján lévő kis zsebecskébe.*
-Ha levelet akarsz te is küldeni, add csak ide, gyorsan befutok, elküldöm, és visszajövök hozzád. Na?




//fagy.//