Madárház

Téma: Re: Madárház Hétf. Jún. 15, 2009 10:59 am

-Köszi. *Mondj amiközben a madarakra pillanat. Pítox már meg is találta a többi kolibrit. Más diák összetévesztené, hogy melyik a lány daimonja. De Amaril viszont tudja, így le se veszi róla a szemét. Közben meghallja a választ, hogy nem rég érkezett.*
-Akkor biztos kevés helyen jártál még. *Jelenti ki kedvesen. gy idei gnéz, majd egy választ hall, ami után jön a követező.*
-Félévkor jötten az iskolába Addig magántanulóként müködtem. Jól vagyok köszi. Te? *Mondja mosolyogva. Nála ez megszkott, mindig mosolyog. Jó vannak mél ypillanatai, de akko ris mosolyog. Így mindnekit megtud nyugtatni.*

Téma: Re: Madárház Hétf. Jún. 15, 2009 10:44 am

-Aranyos a daimonod.*Mosolyog egyet, majd a lányt figyeli.*-Pár hete. Nem nagyon rég.*Nem nagyon izgatja, hogy szaktárssal van dolga. Válaszol a daimont figyelve. Szerencse, hogy neki még nincs, de nem is akar. Kutyáját megint fennhagyta, mert nem nagyon volt ekdve mindenhova cipelni. Majd máskor.*-S te? Mióta vagy itt?*Gondolja, hogy régebbi.*-S hogy vagy?*Kérdi még mindig a földön ülve.*

Téma: Re: Madárház Hétf. Jún. 15, 2009 10:24 am

*Amaril nyugodtan olvas. Belemerül, így nem hallja a lány lépteit. Majd mikor megszólítja becsukja a könyvet és rátekint.*
-Szia! Amaril Gwyneth. SZintén Eramir. Ő pedig a daimonom Pítox. *Mutatkozik be. AZ említett kolibri, addig oda megy a lány mellé, majd újra vissza tér a adarak közé, akiknek a fél-véla új adag magokat ad. *
-Mióta vagy a kúriában? *Érdeklődik kedvesen. Hiszen egy szaktársal van dolga.*

Téma: Re: Madárház Hétf. Jún. 15, 2009 10:17 am

*Natalie lépked a madárházba, egyszer már volt itt. Valakit meglát már a sok madár között, de nem nagyon ismerõs neki a lány. gondolja, legalább lesz társaság, bár hogy könyv van a lány kezében...*-Szia. Natalie Depp, eeramir.*Mutatkozik be, és leül a földre.*

Téma: Re: Madárház Hétf. Jún. 15, 2009 10:07 am

*Amaril lépked a Madárházba. Píox minden áron ide akart jönni, mikor megtudta van ilyen hely. Legalább megismernek még több madárfajt. A lány leül egy kis helyre és a zsebéből egy kis madár eledelt szed ki. Kezében a legfinomabb magok vannak, amire rögtön oda is jön az összes madár. Leszorja a földre, és azok már onnan kezdik csipegetni az élelmet. A damon körülöttük repdes, felettük, melletük, köztük. Mindegy, csak jobban megismerje őket valahogy. Közben a fél-véla lány elő vesz egy könyvet és olvasni kezdi. Ezt olvasta tegnap reggel és este is. Ma se tanul. Már fáradt, majd holnap újra kezdi. Egy kis pihenő mindenkinek kijár nem igaz?

Vendég

-Szerintem csak nem látod még... talán nem is akarod, nem tudom. *a válasz nem benne keresendő, ezt csakis a fiú tudja megválaszolni. Holly is keresi a saját válaszait, és talán nem is maguk a válaszok a legfontosabbak, hanem hogy ebben a keresésben lecsiszolódjanak a dolgok. *
-De ha nem is keresed, hogyan akarod megtalálni?*kérdezi, hiszen a válasz nem fog csak úgy megjelenni előttünk, ha nem keressük, a világ sem fogja megmutatni magát teljes valójában, ha mi nem akarjuk látni. Csakis az emberen múlik minden...*
-Majd csak belejövök... remélem, mindenből meglesz az átmenőm, annál tovább nem érdekel. *jelenti ki, aztán ő is feláll.*
-Biztos találkozunk még... minden jót. Szia...*köszön el, aztán nemsokára ő is megy, csak még kicsit hallgatja a madarakat. *

Vendég

-Akkor már ketten vagyunk*mondja csendesen apró kissé elhúzott mosollyal a következő elgondolásra viszont csak lágyan megrázza a fejét*-De van olyan amire nem találunk mert magunkba se találjuk meg pedig ott lenne a helye*mondja mosolyogva bár ez elég fanyar mosoly de a srác csak nagyon néha tud boldog lenni Például amikor Lexel van*-Szerintem az éppen elég arra hogy néha elveszítsük az igazi értelmet nemde?*kérdezi kicsit komoran*-Elvégre ha valamit nem találunk az már a mi veszteségünk...*fejezi be kicsit sóhajtva, a bagolynévre egy kicsit normálisabb mosolyra is futtja*-Érdekes név Gwen*mosolyodik el kicsit majd lassan feláll*-Szerintem kissebb ráfekvéssel menni fog, cask próbálj meg figyelni aztán seccperc alatt megvannak azok a vizsgák*mondja *-Bár tudom hogy rossz a változás néha nem is kicsit de meg kell szokni más választás nincs*mondja megintcask komoran majd az órájára néz*-De mindjárt tíz és én is megyek. Szerintem lassan jó lenne bemenni. *mondja a lányra nézve majd biccent is felé*-Örvendtem, még biztos találkozunk*mondja és elindul valamerre a sötétség felé ami lassan fel is emészti a srácot és végleg eltűnik a sötétbe*

Vendég

*nem kérdez rá, ki is lenne az az egy valaki, noha kíváncsi rá, de... mindig létezik egy de, legalább is Hollynak ilyen témák kapcsán. Rengeteg kérdés forog benne, csak nem mondja ki mindet. Mert ha kimondaná, akkor lehet, hogy volna olyan, aki nem venné jó néven, bár nem szán egyet sem sértésnek, nem akar ő bántani senkit, a légynek sem tudna ártani. *
-A temetőket én is szeretem... *jegyzi meg halkan, lehajtva a fejét, otthon két neki kedves sírkő is áll a kis temetőben, de amúgy is szereti, szereti a hideg köveket, azt a beszédes csendet, szereti azt a fura és előreláthatatlan jellegét az ottani eseményeknek... egyáltalán magát a temetőt, mert abban is van szép, egyfajta halottnak tűnő, de nagyon is élő szépség, mert ott is minden beszél, csak érteni kell. Hallani kell a szél, a levelek szavát, a kövek hangját... És hiába nézik bolondnak, akkor is szereti.*
-Mindig mindenre van... és lehet, hogy az út ott van előtted, csak még nem vetted észre.*mondja, nem tudja mi a probléma, azt sem, mi lehet a megoldás, de hogy mindenre van megoldás, azt hiszi, mert ilyen a világ, lehetőséget kínál mindenre, csak észre kell venni, és meg kell ragadni. *
-A világ mindig színes, csak mi nem látjuk mindig annak... mi érzékelünk mindent ezerféleképpen, nem az változik feltétlenül.*mondja, mert tény, hogy a nap nem süt senkire sem másképpen, csak mindenki másként érzékeli, másként fogja fel, annak ellenére, hogy az ott fent egyformán szórja a sugarait mindenkire, legyen az koldus vagy király. Mégis ki áldásként fogadja, ki meg átokként, embere válogatja.*
-A baglyomat? Nem az enyém... de amúgy Gwen a neve, Josh nevezte el így... ne kérdezd, hogy miért.*ezt még Holly sem tudja, de azért Gwen és kész, hallgat is a névre, csak Holly megszokta, hogy a füttyszó azért biztosabb, legalább is szerinte.*
-Kellene, de nem tudom... még tanulok, aztán meg le kellene tenni mindet. Elvben nem olyan nehezek, csak otthon totál másként van minden...*mondja egy sóhajjal, majd előre dől, és felkönyököl a két térdére, majd állát a tenyerébe támasztja és kicsit oldlara fordul, még ha nem néz a fiú a szemébe, akkor is. *

Vendég

*Lassan komoran bólint miközbe pillanatig a lányra nézt majd hamarosan el is veszi a pillantását*-Tudod.. ebbe hasonlítunk már mindkettőnknek csak egy valaki van aki fontos*mondja egy kicsit lassabban a szokásos halk szavakkal, nem tudja most valahogy a csendet még a suttogás hangja is megképes törni*-Eléggé jó, álltalába ha gondolkozni akarok a dolgokon ide érdemes kijönni vagy a mi szakunk helyére. Ott van egy temető azt még szeretem mintha eggyütt lélegeznék a holtakkal*mondja kicsit közbe idegesen felnevet és elkezdi tördelni az ujjait, egy pár pillanatig csinálja majd lassan megintcsak elkomorodik*-Érdekes......*haggya annyiba a dolgot majd hallgatja tovább Hollly-t*-megoldások? Egy olyan dologra amire én se tudom hogy mi a megoldás?*teszi fel a kérdést közbe halványan össze kicsinyednek az íriszei a szemébe miközbe a lányra néz*-Tudom de a világ nem mindig színes, és embere függje hogy mennyire fogadja be a színeket*folytatja a dolgot közbe néha néha felnevet de látszik rajta hogy nem boldogságból. Néha előjön a hepaj a srácnál de ezek a gyengébb pillanatai Egy pillanatra csendbe marad majd lassan a lány felé néz*-Nem mondtam hogy unom... Csak nem mindig tudok témázni, amúgy hogy hívják a baglyodat?*kérdezi kicsit kiváncsiabban*- Vizsgák? Jösz másodikba?*kérdezi*

Vendég

-A bátyám... már csak ő él.*Csak össze nem törje magát ő is, mert a kviddics veszélyes is tud lenni, és Josh már esett olyat, hogy utána hetekig volt eszméletlen. Remélhetőleg annál rosszabb nem fog történni. na és a többi lehetőséget azért jó eséllyel ki lehet zárni, vőlegény semmi esetre sem, ő ahhoz túl magányos fajta, bár ez változhat még, nincs kizárva. Barát meg van egy akivel érdemes beszélni, de ő is elég ritkán ír.*
-Minden esetre nem egy utolsó hely... *jegyzi meg, szereti ő is a madarakat, kár hogy neki semmilyen állatkája nincs pillanatnyilag, de majd akar, kikönyörgi Joshtól, hogy kaphasson egy farkaskölyköt, vagy legalább egy kárpántint. Smile

Madár otthon úgy is van, vagy két bagoly, meg egy sólyom. *
-De vannak megoldások is... *leül ő is, és elkezdi a karkötőit piszkálni.*
-És szerintem van szép is a világban, nem minden fehér meg fekete...*igen, ki gondolná, hogy ő még a szépet is látja, és tud optimista lenni, noha pesszimizmusra hajlamos. Vannak letargikus napjai, és van amikor mindenből elege van, de amielőtt meghalt az anyja, eléggé életvidám volt, és megőrzött valamit abból is. *
-Hát akkor hallgassunk együtt... gondolom unod a fölösleges kérdéseket. De te tudod...*vonja meg a vállát, pedig talán néha jobb beszélni, mint mindent magába zárni az embernek, egyszer úgy is ki fog törni. *

Vendég

-Hát hajó ha nem ez van*mondja egy kicsit keserkésebb mosollyal miközbe egy pillanatig még némám figyeli a körülötte elterebélyesedő kilátást de pillantása vissza tér Hollyra*-Gondolom családtagok nemigaz? *kérdezi kicsit oldalra billentve a fejét bár nem zár ki semmit. Messzi földön élő vőlegény vagy effélét vagy régi barátot esetleg levelezőtársat hiszen a "pár ember " elég nagy kategória*-Én? Igazából nem tudom mit keresek itt, talán csak ide vetődtem, nemtudom valahogy erre hozott a lábam*mondja csendesen, közbe vissza tér az előbbi letarg állapot de figyel a lányra csupán a pillantásából nemlehet túlsokmindent kiolvasni, a kérdésre viszont kicsit írisze is kitágul és vissza tér a jelenbe hangja továbbra is halk marad miközbe lassan figyelme vissza terelődik Hollyra*-Nemtudom, igazából ezen már én se tudom az okokat meg az okozatot. Nem te vagy az első aki kérdezi*néz fel rá egy pillanatra hiszen a srác ül majd lassan kisimulnak a vonásai*-Tudod azt mondják mindennek megvan az oka de van hogy néha az ok maga az ember*kicsit elmosolyodik majd a madárházra mutat*-szeretem ezt a helyet, valahogy megfog ez a sok énekesmadár, néha nyugit hoz amikor csak hallgatni akarok a csendbe*mondja a lánynak*

Vendég

-Hát az jó...*jegyzi meg, most mi egyebet mondhatna erre. Utánanéz a madárnak, majd pár órán belül meg is érkezik Sofiába a bátyjához. Na de amíg kap választ is, Josht ismerve, beletelik pár napba. Addig viszont még Thomastól is kellene kapjon, lassan tényleg egyik levél jön, másik megy. De amíg itt van, addig is kikapcsolódik kicsit, nem tanul folyton. Bár rajzolni is szokott néha... na jó, néha, Rupertnek úgy volt szerencséje, hogy mindig akkor kapta el, amikor éppen alkotott, de a sárkánya elkészült, most meg nem igazán van ihlete.*
-Jahm, hát irogatok néha levelet pár embernek. És te? *kérdezi, az igazat megvallva nem egy szociális egyén minden napján, ma különösen nem, de akkor is... mr nem tudja Mikát hova tenni, ez még neki is túl antiszoc. Csak tudná mi baja van, de ahhoz nem kell jóstehetség, hogy lássa, hogy nem fogja tudni, mert miért is kellene. Passz... nem feltétlenül akar mindenkinek minden bajába beleavatkozni, elég lenne a sajátja is, de ez már akkor is fájdalmas, csak rá kell nézni. Lerí róla, hogy valami nagyon nincs rendben, de mi a frászt kérdezzen, még a végén elküldi a srác szépen melegebb éghajlatra. Csúcs ez a helyzet. Végigsimít a haján, ami amúgy simán lófarokba van kötve, és csuklóján zörögni kezd a rengeteg karkötő, mert van vagy tíz. na akkor nagy levegő. Ő ennél a felszínességnél sokkal mélyebb szinteken van lelkileg, érzelmileg. *
-Megkérdezhetem, mitől vagy ilyen sötét hangulatban?*kérdezi, elvégre szép az idő, színes a világ, és belegondolva, ha a fenébe küldik, úgy is kap más embert egy ekkora iskolában.*

Vendég

A srác egy pilanatig tökéletesen megvan az őt körülvevő csendel, mostanába valahogy ténleg sokat van egyedül és a csend elég jó barátja lett legalábbis most úgy érzi, mintha szinte szólna hozzá a nagy semmi, lassan kisöpri a szeme elé kerülő hajzuhatagot miközbe még mindig a madarat simogatja, közbe pillantása töbször is végig jár a gyűrűs újján amin rendje és módja szerint ott van a jeggyűrű, nem is tudja mikor vette le talán soha mióta felhúzta de nem is áll szándékába levenni, viszont a füttyszóra ő maga is felemeli a fejét lehet mormogna valamit ha ideges lenne de most annál sokkal de sokkal mélyebb szinten van valahogy még ahhoz sincs kedve elég hülye érzés viszont a vörösbegy amivel eddig foglalkozott elrepül, a srác csak egy darabig figyeli a röptét közbe arcára egy kissebb mosoly fut mely nem nevezhető boldognak*~ahogy ez a madár úgy az idő is elrepül, ki tudja mennyi van hátra és milyen lesz~*gondolja miközbe lassan feláll és hátra pillant. Hát az érkezőt ,már ismeri egyszer találkoztak a toronyba, a srác arcárol még most sem lehetne semmit levenni inkább cask a komorságot meg mintha valami kialudt volna a szemébe, egy darabig szótlanul figyeli a baglyot és a lányt majd kimérten biccent eggyet feléje*-Szia*mondja kissé csendesebben nem a hangos beszéd embere Mika főleg nem most, a kérdésre kicsit nemtörődöm módon rántja meg a vállát nem támadásképpen csak így jött ki*-Elég jól, a körülményekhez képest,*feleli egy kissé bágyadt mosollyal közbe Zorrat is előjön a piofájáról lesül hogy nincs valami tuti állapotba ő sem, a srác lábánál áll meg*-És te? Póstázás?*kérdezi kicsit oldara döntve a fejét*

Vendég

*Holly is erre tévedt, vagyis nem is tévedt, hanem jött egyenesen a szobájából, egy pergamennel a kezében, amire pár sort is írt a bátyjának, ha már kapott Joshtól levelet. Combközépig érő, pántos fekete felsőben van, derekán fényes szegecsekkel kivert öv fogja össze, na meg vékony térdig érő fekete nadrág is van rajta és sötétszürke teniszcipőben ballag a toronyban felfele. Nem siet sehová, és az igazat megvallva ma megint nincs olyan nagyon jó kedve, mint a tegnap, de azért igazán nem is antiszoc, csak amolyan se ez se az... csak ha nem muszáj, nem nagyon beszél senkivel sem. Azért felérve fütyülni kezd, nem túl nőies módon, de valahogy elő kell csalogatnia a hóbaglyot, amit bátyja küldött. És ekkor veszi észre a finn srácot, hát rég látta, az tény.*
-Szia...*köszön egy halvány mosollyal, miközben a vállára repülő bagolynak a lábára kötözi a pergament. *
-Mi újság veled? *kérdezi végül, amikor a madár felrepül. Egy darabig figyeli a szálló madarat, aztán visszafordul a fiú felé, és ha előbújik a daimon, akkor meg is simogatja. Smile

*

Vendég

*A helyzet továbbra se nagyon válltozott a srác arcárol kb ugyan azt lehet leolvasni mint tegnap, valami mély és nagyon ronda dolgot, a fiú most úgytűnik ezzel a kisugárzással él, nem is nagyon érdekli hogy meleg van neki megmaradtak a fekete öltözékei egy fekete póló és egy ugyan ilyen árnyalatú nadrág, nemtörődömséggel indul meg a madárházba nyomába a szibériaival, nem nagyon beszélnek most még a daimon kinézetén is látszik valami benső fájdalom, amit a srác szerencsére elég jól leplez de valahogy az se nagyon érdekelné ha észre vennék. Most is csak egy kis ideig sétállgat valahogy ezidő alatt még a napot is megutállta amolyan fenyegetőe néz bele a világító gömbbe majd lassan le is veszi róla a szemét, bár színekbe lát pár percig nem nagyon érdekli csak tovább megy míg el nem éri a madárházat. Nemsokára ott is van belépve kicsit kisimul az arca és egy kis vörösbegyet nézeget, lassan közelebb lép a kezét kinyújtja felé de nem akarja elijeszteni csak lassan lassan közelít a madár felé míg végül ujja már a madárka hasánál van, a kismadár egy darabig nézegeti majd egy kis ugrással a srác ujján is terem, Mika kicsit elmosolyodik majd leül vele egy padra és figyeli, nem tesz semmit csak nézi az állatot szemébe mintha valami kihunyt volna a srác lehet csak emlékezik lehet csak gondolkozik valamin előre nem lehet sejteni de annyi biztos hogy valami van. Egy darabig csak nézegeti a madarat fejét hol jobbra hol balra döntve haja közbe lágyan omlik a válláról a hátára, majd a másik kezével az újját lassan végig simítja a madárka fején úgytűnk nem menekül biztosan szokta az emberek közelségét a srác arcán egy fájdalmas mosoly fut végig a daimonja pedig a pad lábánál keres menedéket a nap elől láthatólag ő maga sincs a legjobb bőrben*

Téma: Re: Madárház Szer. Jún. 10, 2009 7:26 pm

* a lány nem szólt semmit. Felvette csukjáját és elfutott. Pierre nem értette mi történt. Vállatt vont. kicsit társalgott a madarával. Leült egy padra és vállaszt írt huga levelére. adott egy kis magot a madárnak és a lábára kötötte a borítékot. Kiadta az utasítást. A madár felröppent és már szállt is. ~ Mi történhetett azzal a lánnyal? * Kérdezte magától és csalódottan kereste tovább a társaságot.

Téma: Re: Madárház Szer. Jún. 10, 2009 7:21 pm

* Pierre belép a Madárházba. Ide szokott érkezni az ő fehé galambja. Ma kellett volna megérkeznie Franciaprszágból. Belép és füttyent neki. Evi a vállára repül. Megcirógatja.
- Szia. Hogy vagy?
* Egy ismerertlen lányt pillantott meg. Odalépett hozzá. És ahogy illik bemutatkozott.
- Szia. Pierre Bontavier vagyok.
* Kezet nyújt a lánynak és leveszi a madár lábára kötött pergament.

Téma: Re: Madárház Szer. Jún. 10, 2009 7:06 pm

*Viky elhatározta,hogy a madárházba megy,mert hallott még régebben 2 lányt beszélgetni a madárházról,hogy mennyrie jó. Gondlta Viky,meggyőződik róla. Amikor odaért szobájából szörnyikéjével,aki a vállán volt,egy pillanatra vissza akart fordulni az mp4 lejátszójáért,de nem ment vissza értem. Ma egy pink felsőt és egy fekete miniszoknya volt rajta. Ahogy beljebbért egyre szebb és szebb madarakat látott.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 4:47 pm

*A mosolyra õ is mosolyog, bár megint rajta van az a feszültség mint otthon, bár csalódott magában, Steven után azt hitte, hogy már sosem fogja azt érezni. De Rosera is áthat ez, vagyis a lány simán megérezheti ezt.*-Angeltõl kaptam. Szaktársad. Angel Nedelya.*Próbálja segíteni az emlékezetét, ha talán nem ugrana be az Angelre egybõl.*-Oké, akkor szia.*Köszön el, majd õ is felvéve Szemírt, visszamegy a Kúriába.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 4:33 pm

-Okés, megérettem ...*motyogta a lánynak mosolyogva. Úgy látszik, szeret magyarázkodni, és hamar felkapja a vizet. Ez persze nem zavarja Rose-t, ő is ilyen. *- Szép neve van, kitől kaptad? Vagy vetted Nellondban?* kérdezte bátortalanúl a lánytól. Kissé megijedt tőle, vagyis nemis hogy megijedt, hanem ... Olyan tűzről pattant személyiség, de aranyos.*- Nekem viszont mennem kell, örültem a találkozásnak, Natelie, remélem, még összefutunk ...* motyogta a lánynak, majd miután megsimogatta a kiskutyát, eltűnt a fák között.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 4:24 pm

*Rose szemén minden szónak a jelentését, vagyis azt, hogy hogy fogja fel a lány a szavak jelentését, szóval egytõl egyik mindent ki lehet olvasni. Natalie meg ki is tudja. Ezért a Natalierõl ködösen kialakított kép is ott van a szemében. Amikor bólint, azt hitte, hogy a sok nyavajgásból ki tudta venni, hogy egyáltalán nem csak panaszkodott, vagyis nem panaszkodásnak vagy valami másnak indult. De amiket mond, abból azt tudja kivenni, hogy Rose nem nagyon érti, mi a szitu.*-Nem, a hálót csak azért modtam, mert akkor lesz szobatárs, meg ismernek legalább egy-ketten. Érted... Lehet, hogy nem láttál, mert ha jákálok is, mindig van társaság, másképp már ezelõtt találkoztunk volna. Szerintem csak ennyi a helyzet. De jobb, ha nem bonyolodunk tovább ebbe a témába.*Mentegetõzik, és ahogy mondja, látszik rajta, hogy el akar téni a témáról, ezért a végén nem is csak témaváltást tesz, hanem megmondja nyíltan, hogy számára téma lezárva. Jó is, hogy Rose erre csak egy ártatlan kérdést tett fel. Persze egyáltalán nem az elõzõkrõl.*-Igen.*Mosolyodik el.*-Szemír a neve, nem tudom a pontos korát...~Tényleg, miért is nem kérdeztem meg?~...De mint látod, még alig tud járni.~Ja, siettem...~*Jut eszébe, mert tényleg csak úgy beviharzott Angelhez, amikor átvette. Azóta nem is látta. Valamelyik nap fel kell keresse.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 4:13 pm

*Mosolyogva figyeli a lány szavait, amiből kiderül, hogy milyen a jelleme. Nem mintha olyan nagy emberismerő lenne, de azért meg tud állapítani egyet s mást a diákokról, no meg a tanárokról. Láthatóan kedves csajszi, csak kissé pesszimista, meg önfejő. Bólint neki, hogy érti a dolgokat, de azért hozzáteszi.*- Nem a hálóról van itt szó. Például fogalmam sincs, vagyis fogalmam sem volt, hogy van-e hálód, csak gondoltam, mivel sokat járkálok és megjegyzem az emberkéket, téged meg még nem láttalak ... * hadarta el a lány, majd elmosolyodott.*- A tied?* kérdezte, a kutyusra mutatva, bár kissé hülye kérdés volt, mert ha nem lenne a Natalie-é, akkor miért jött volna vele?*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 4:02 pm

*A válla felett nézett hátra az ismeretlen szóra, de az iskolában ezernél is több ismeretlen szót tudna felfedezni, ezekbõ alig ismer párat.*-Szia. Natalie Depp, eramir.*Mondja el a bemutatkozót.*-Relatívan új. Mi számít itt újnak? Ma van két hete, hogy megjöttem és az eramiros tábort népesítem. Vagy boldogítom, vagy szomorítom, ezt már döntse el ki-ki maga.*Azért már megunta, hogy két hete csak ez a kérdés rohamozza.*-Ha lesz hálóm, akkor békemhagynak ezzel a kérdéssel gondolom.*Mondja, de ezt már halkabban, mosolyogva a mondat végén. Leereszkedik törökülésbe, kutyáját még mindig figyelte, hogy teszi meg a bukdácsoló lépteket.*-Én már nem is kérdezem, hogy te új vagy-e...*Pillant megint a lányra.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 3:53 pm

*Ruháit nem cserélte le, vagyis maradt a fekete rövidnadrágban és a fehér topban. A pataktól a madárházba vette az irányt, ahol nagyon még nem járt. Azonban egy ismeretlen lány is volt ott. Rose vállat vont, de megindult feléje.*- Helló! Rose Emily Scott, Allidon, prefektus ...* hadarta el a megszokott dumát, miközben lehuppant a fűbe. *- Új vagy, igaz?* kérdezte a lánytól, és kitűzőjéről megállapította, hogy a csaj eramiros.*

Téma: Re: Madárház Kedd. Jún. 09, 2009 3:39 pm

*Natalie lép ki kicsit a Kúria falai közül, most is vonzza a természet. Az ölében egy kölyökkutya, Szemír, akit most kapott egy allidonos lánytól, Angeltõl, s még elég kicsike. Fehér ingben, laza farmerben, ahogy minden nap lehet látni õt, közeledik. A madarakat méregeti, közben leteszi Szemírt a fûbe, hogy lássa, mennyit bukdácsol.*~Ahhoz képest messkora, ügyesen megy.~*Gondolja elnézve a kiskutya lépteit. Alig látszik ki a fûbõl, csak a fekete színe nem passzol oda.*