Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

*A hajófedélzet tényleg kicsit jobban recseg a kelleténél, hiszen egy rendes hajónál az, hogy recseg a padló, az normális. De ez elég durván recseg. De persze mit is várhatnánk egy ilyen öreg roncstól? Bár, annyira nem lehet öreg, hogyha még ágyú is van rajta és még nem ette meg a rozsda. No de mindegy is, nem is ez a lényeg, hanem amit Szandra művel. A házikra Bella csak biccent, de hamarosan a kis koboldlány önkényes kapitánynak nevezi ki magát és parancsokat kezd osztogatni, majd az ágyúzsinórt kezdi el húzogatni.*
- Te kész vagy, Szandra! *neveti el magát Bella és úgy dönt, hogy nem megy bele a játékba, mert valahogy nem érzi ennyire viccesnek ezt az egészet. Az ágyú azonban az egyik húzásra valóban eldörren, kicsit hátrébb lökve a koboldot. Bella gyorsan Szandra után rohan és fel is segíti a lányt, majd megkérdezi, hogy jól van-e, de nem sok ideje marad a lánykának válaszolni, ugyanis az ágyú hirtelen mozdulatától a fedélzet elég instabil lett.*
- Szerintem húzzunk el innen! *jelenti ki határozottan Bella és választ sem várva gyorsan lerohan, maga után húzva a leányzót is. A fedélzet egy része beszakad és az ágyú is eltűnik, majd hangos loccsanással jelzi, hogy a vízben kötött ki.*
- Bakker... *lihegi Bella és igyekszik normális üteműre állítani a szívverését. *
- Szerintem húzzunk el innen.... *javasolja a lány és hogyha Szandra is beleegyezik, akkor gyorsan elhagyják a hajóroncsot, mielőtt még nagyobb bajuk esik...*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

-Áh értem. Na majd akkor kiderítem. Biztos érdekes története van... Bár nemtom, mennyire beszélnek erről a belsirionosoknak. Elvégre eramiros dolog... De azért majd utána járok, mit szólsz? *kérdi felvillanyozva, a természetmágiás házira meg csak legyint.* -Bellusom, nekem a természetmágiás házik voltak az elsők, amit megcsináltam a suliban. Épp fordítva akartam, hogy én ajánlom fel neked, csak te gyorsabb voltál... Minden esetre örülök, ha sikerült megcsinálnod. Én most a jósmágiás házikat kezdtem el. Ha gondolod, kölcsönadhatom, bár egyelőre most a gyakorlati házikat csinálom. *aztán felmennek a hajó belsejébe. Eléggé recseg alattuk a padló, elsősorban Bella alatt, mivel ugyebár Szandra könnyebb, de talán nem fog alattuk beszakadni. Egy ágyút találnak rajta, illetve egy hajókormányt. Szandra kapva kap a lehetőségen, és elkezd hajókapitányosdit játszani.*
-Teljes gőzzel előre! Kalózok előttünk! Tüzelésre felkészülni! *mondja kacarászva. Bella elfoglalja a kormányt, ő pedig az ágyúhoz siet, és lő vele párat a madzagot meghúzva.*
-Vigyázat, örvény közeledik! Visszalőnek! *kiáltja oda "matrózának", ő pedig buzgón lövöldöz az ágyúval.*

*Sietve érkezik meg a két leányzó a helyszínre, ami tényleg varázslatos, titokzatos és talán egy kicsit félelmetes is. De hát milyen legyen egy elhagyatott hajóroncs egy vízben félhomályban? Merthogy nem szárazföldön van a hajó, hanem vízben, ki tudj, hogy merről jött az a víz, ami most itt áll és amiben benne áll a roncs. Szandra szokásához híven elég sok kérdést tesz fel néhány másodperc alatt, így Bella egy pár pillanatig csak pislogni tud, majd elneveti magát.*
- Fogalmam sincs Szandra, hogy ez hogyan került ide, vagy hogy mi történt vele. Én is tegnap fedeztem fel, ahogy itt ücsörögtem Semmitevés Termében és a házikat írtam. Aporpó, te megcsináltad már a Term.mágia házit? Nem valami nehéz, de ha gondolod, odaadom. *jut eszébe a lánynak egy egész más téma, de Szandra hamar visszarántja a jelenbe, vagyis a roncshoz.*
- Na jó, menjünk! *adja meg a végső döfést Bella az induláshoz, habár neki azért annyira nem akaródzik felmenni egy rozzant bárkára, de végül is próba-cseresznye. Boszorkányok az istenért, akkora bajuk nem eshet! Bella indul előre, de azért megfogja Szandra kezét, hogy a lányka ne sokkal maradjon le mögötte. Megmarkolja a kis fahíd korlátját és minden egyes lépést meggondolva lassan felérnek a fedélzetre. A fedélzet egy egyszerű fapallókból összerakott fedélzet, ám néhol már beszakadtak a fapallók, nyilván nem bírva a terhelést, vagy a párás levegőt. EGy hatalmas ágyú is helyet foglal a fedélzeten, valamint egy hatalmas hajókormány.*
- Wow, gyere nézd! *nevet Bella, majd a kormányhoz lép és tekergetni kezdi azt. *

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Szandra érkezik picit loholva Bella után, persze a lány kezét fogva. Épp egy érdekes helyet akar mutatni az Eramir főhadin. Szandrának már maga az Eramir főhadi is érdekes, ugyanis még sosem járt itt, elvégre ő Belsirionos... Rendkívül kíváncsi, hogy mi az, amit Bella akar mutatni. Az egy hajóroncs, méghozzá a szárazföldön... Mondani se kell, hogy Szandra egyből elámul a látványon, és egy sor kérdés foglamazódik meg benne.*
-Tök jó! Nézzük meg! *mondja nagy vidoran, aztán rögtön el is árasztja barátnőjét a kérdésözönnel.*
-Na de hogy hoztátok ide? És mikor süllyedt el? Meg miért és hol? És miért éppen idehoztátok? Vagy ez csak műroncs, tehát nem igazi hajóból származik? *aztán nevet egy jót azon, hogy Bella nem mert nélküle bemenni a hajóroncsba.* -Ez jó. Aranyos vagy. Köszi szépen. *lassan megérkeznek a barlangba, és tőle szokatlan módon, ő is alábbhagy a csacsogással. Valahogy tényleg olyan hangulata a helynek, ahol a legbeszédesebb ember is csendes lesz... Kicsit lyukacsos ugyan a fa néhol, de egy régi roncstól ugyan mit vár az ember? Attól még nagyon szépen kivehető, hogy milyen is lehetett régen, mielőtt elsüllyedt. Aztán Bellus egy hidat mutat, és felmásznak rajta a hajó fedélzetére. Persze azért vigyáz ő is a vízre. Valahogy az nem túl bizalomgerjesztő, nem biztos, hogy jó, ha hozzáérnek.*
-Fogalmam nincs... Emlékszel a Nemo kapitányra? Ott is hasonló fényt láttak a hajóról a tengerben. Később rájöttek, hogy az nem egy szörny, hanem a Nautilus, a tengeralattjáró... Ez is épp olyan, csak valahogy nehéz lenne elképzelni, hogy ez is tengeralattjáró... Bár ugyebár ebben a kastélyban minden megtörténhet... *kacsint a barátnőjére, és bólint, hogy mehetnek tovább.*
-Okés, nézzük meg jobban. Kíváncsi vagyok.

-A minap jártam errefelé, és nem hagyhattam ki, hogy meg ne mutassam neked! *halk csacsogás hallható az Eramir főhadiszállásra felől. Isabella és Szandra érkezik a főhadiszállásra, majd Bella meg sem állva egy furcsa levezető kis kőlépcsősorhoz húzza a kislányt *
- Egy hajóroncs! Itt a főhadiszállás alatt. Iszonyatosan jól néz ki, bár beljebb nem mertem menni nélküled! *kacsint a lányra Bella és a hangja lelkese visszhangzik a barlang falai között. Ahogy lassan halad le a két pár láb a kőlépcsőkön, a fáklyák fénye remegni kezd, hiszen a leányzót azért huzatot is hoznak magukkal. De még így is szépen kivehető a hajóroncs, ami itt-ott már lyukas az elrohadt fa miatt és azért eléggé büdös is, hiszen ha egy fa sokáig áll a vízben az bebüdösödik. De ez most senkit nem érdekel, hiszen a hajóroncs robosztuszos termete leköti a lányt.*
- Baromi jó, nem? *suttogja Bella a koboldnak. Valahogy úgy érzi, hogy ez a terület olyan, ahol nem szabad csak úgy csacsogni. Egyszerűen meg kell adni a tiszteletet ennek a furcsa, ámbár titokzatos roncsnak.*
- Nézd, ott egy híd! *mutat a lány a hajó egyik részére, ahol valóban egy elég jó állapotban lévő fahíd vezet fel a hajú fedélzetére, nem érve bele a furcsa, fekete vízbe, ahol néha-néha megcsillan valamiféle fény.*
- Mik lehetnek azok? *pislog lefelé Bella a vízbe, majd Szandára néz.*
- Na, felmegyünk? *szólítja meg vigyorogva barátnőjét az Eramires leányzó.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Evangeline megérzései helyesnek bizonyultak, aki előttük áll az maga a Vég. Halál. Érdekes nevet aggatunk rá, mely meghatározza egész lényét, mégsem mondja el valódi értelmét ennek a misztikus lénynek. Érzi a hátába égetett pillantást, de nem törődik vele, hiszen ha tovább acsarkodott volna a lány csak a rosszat érték volna el vele. Hízelgő számára mindaz amit a Vég ura mond, az ajánlata pedig még annál is nagyobb mint ami kincset remélt volna itt. Leveszi szeméről a fekete textilt, hátrahúzza csuklyáját haját kontyban hagyta. A férfi előtt nincs mit leplezzen, vagy elrejtsen. Mellé áll, jelezve hogy a fél-véla bármikor kész az indulásra. Tekintete a másik lányra téved és kíváncsian nézi végig ahogy az elérzékenyül apjának emlegetésével. Keltetlenül húzza el a száját, hiszen az ő apja börtönben van. Ha csak azóta meg nem halt és perzselődik ott ahová készülnek. Érdekesek az emberek, hogyan hajlunk meg az előtt ami ellen annyira küzdöttünk. Amint lehet Eva bizalmaskodva szót vált, lehetőleg Morte mögött, Elinorral.*
-Figyelj oda a rókára, nagyon. Egyébként meg Evangeline Elovics.
*Hallatszik a kései bemutatkozás és mivel már Elinor a tárgyra tért Mortenál, miszerint milyen információkra lenne szüksége, Eva már feleslegesnek érzi feltenni ezt a kérdést. Várja a fejleményeke.*

*Mikor Eva, illetve Naxeldir belép elé, és kicsit még talán takarja is, háttérbe szorítja, kihúzza magát és dühös tekintettel mered rá, de hiába mered a lány hátának, inkább leereszti a kezét, és a pillantásait a férfire szegezi, aki hozzá szól. Ahogy meghallja, hogy az apjával, a kezei teljesen elernyednek, a pengék visszakerülnek a combjára, visszacsatolja őket egy nagyon könnyű patentolással.* - Meg... Megtehetem? *Kérdez vissza, a tekintete ellágyul, ahogy édesapjára gondol. Nekromágiában otthonos, még sem sikerült egyetlen egyszer sem megidéznie az apja lelkét, valami sose engedte, hogy holtában felkeresse édesapja lelkét, még se sikerült az emlékétől elszakadnia, és egy gyermeknek sose sikerülhet édesapjától elszakadnia. Mindenki ugrana egy ilyen alkura... Mindenki.*
- Elmehetünk a holtakhoz, és élve vissza is térhetünk onnét? És nincs csel? Milyen információra van szükséged? *Kihúzza magát, megszünteti a harcias beállást, érezhetően, láthatóan, hallhatóan kezesebb lesz, most, hogy a férfi egy pontos ajánlattal kecsegtette...* - Morte... *Suttogja halkabban a nevet, szinte az elméjébe égetve, miközben a sötétség felé emeli a pillantásait.* - Áll az alku. *Mondja ki, szilárdan, hiába van még egyetlen része, ami foggal körömmel ellenkezik... Flame. A sivatagi róka halkan nyüszög, a társának lábához bújik, sőt, kicsit kaparássza is, hogy magára vonja a figyelmét, mert az elméjében hiába üvölti a szavakat, Elinor nem reagál, de erre se. Flame nem akarja. Nagyon nem.*

*Milyen buta reakció pengékkel támadni, nyilván hátrálna a férfi, ha ez benne kárt tehetne. A leg egyszerűbb megoldás az, ha társalgásba elegyednek vele. *
-Én azokat eltenném. Különben van számodra egy ajánlatom.... Mit szólnál, ha édesapáddal társaloghatnál kicsit? Netán amikor akarsz, amit akarsz kérdezhetnél tőle? Mennyi megválaszolatlan tény, mennyi elmúlasztott idő....
*Ösztönözte a lányt, hogy szóra bírhassa. A másik lány nagyon okos volt. Kicsit nyers, de okos. Ez tetszett a sötét alaknak. *
-Okos, okos. Barátok lehetünk, nem árt ha van egy jóbarát ott, ahol végül mindenki látogatást tesz. Köszönöm az őszinteséged, de talán a Morte név kedvesebb nekem. Az ajánlatom a következő számodra: Mivel kíváncsi lány vagy, és jóeszű, azt ajánlom fel neked, hogy szétnézhetsz a birodalmamban, és visszajöhetsz, egy kikötéssel, senkinek nem szólhatsz. Habár valószínűleg nem hinnének neked.
*Majd visszafordult a hirtelen és makacs hölgyhöz*
-Ez az ajánlat neked is áll
*Folytatta mondanivalóját, és ezt már mind a két lányhoz szegezte*
-Nem áldozatokért jöttem, egyszerűen csak kellene pár ember aki információt szerezhet nekem. Erre alkalmasnak tűnnek az olyan alanyok, akik tilosban járnak, harciasak, és sötét éjszakában ehhez hasonló helyeken csavarognak. Mint mondtam, kivételesen nincs csel, ajánlat van.
*A háttérben a sötétség megmozdult, türelmetlenül, halkan. Talán egy újabb lélek érkezett csupán, talán csak a türelmetlen tömeg.*

_________________
Hogy tudd ki rejtőzik a játékmester álcája alatt, tájékozódhatsz a színei alapján:

Isabella Newton, Hua Xiangfeng, Evan Darian, Jack Darkfield

*Itt aztán igazán ellentétes polusok találkozása zajlik annyi szent. Már a két lány elég galibánt tudna okozni, szerencse hogy nincs egyforma ruha rajtuk, mert már rég minden szikla mozogna a csata hevében. Az idegen olyan dolgokról beszél amik homályosak és nem egyértelműek. Az ajánlat pedig semmiképp sem mondható meggyőzőnek, hiszen ha az ember gyengéd halállal hal, az attól még nem jó. Evangelinének van egy olyan kellemetlen előérzete hogy itt a mágia nem véd. Az idegen minden rezdülésére figyel, feltűnik neki hogy a kis jószágot szemlélgeti. Nála ott van a pálca de jobbnak látja most a szavak párbaját előnyben részesíteni. Elinor reakciói ösztönösek, nem annyira a józan ész érveire vallanak. Láncok nélküli szabad akarat, de legalább az idézetet megfejtette. *
-Ha belemegyünk a játékba, mi lesz a következménye, Halál?
* Eva úgy vélte a férfi neve ez lehet és inkább nyílt lapokkal játszik. A pokol kapujának felirata a halálra utal, ami kortalan, de mi neveztük így el. Ő nem mutatkozik be igazán, csak eljön. Elinor elé áll, kicsit hátrébb is taszítva, nem törődik azzal, hogy esetleg a másik megorrol. *
-Én játszok veled.
*Hangjából egy csepp félelem sem mutatkozott, pedig a mélységben azért ott lappangott. A rossz sejtelem, a vég nyirkos leheletének rémítő szaga.*

*Bizony, egy gyönyörű barátság kezdete a daimon és Eva között, mert hogy Elinor nem fogad barátokat, az biztos. Nem kell neki egy gyenge ember, aki elárulhatja és hátba szúrhatja, ahogy az apjával tette a társa... Nem, így nem kényeztetné el egyetlen ellenségét sem. Mikor hallja a Miss Belsirion megszólítást morrant egyet, bár nem nyugtatja meg, hogy nem tudnak a másikról semmit. Az alak minden pillantását nyílt szemekkel, bátran fogadja, miközben a daimon továbbra is a lába mögött van, hátra húzódva, ahogy eddig is, és amikor az alak közeledni mer, azonnal Elinor kezébe kerülnek apjának pengéi, amit a pengemester halálakor megkapott. A pengék villannak, a lány harciasan előre mered, izmai megfeszülnek, tekintetéből őszintén látszik, hogyha még egyszer közelíteni mer, akkor támad, minden harcosi tudásával, akár erősebb nála a másik, akár nem. Önfejű, védi magát, és a daimonját. Ez van.* - Én is tudok még ilyen okosakat mondani... Ki itt belépsz, hagy fel minden reménnyel. De esetleg mi lenne, hogyha te távoznál, nélkülünk? *Kérdezi, a szája alig nyílik, a nélkülünknél meg egyértelműen érződik, hogy csak a saját, és daimonja nevében beszél.*
- Hogy bíznék egy ismeretlenbe, hogy nevezném jóbarátnak? *Akadékoskodik csendesen, szikrázó szemekkel, nagyon úgy tűnik, hogy Evára vár a feladat, hogy elsimítsa a dolgot, és valahogy kiengesztelje a bácsit, mert Elinor abszolút nem óhajt csatlakozni semmilyen játékba.*

*Elnézve a két kislányt, fogalmuk sincs, mibe keveredhetnek. Természetesen ez nem megfélemlítés, egy egyszerű megjegyzés. A csípős megjegyzésre a lány felé fordította tekintetét, és cserébe ő is szúrósan nézett rá. Majd inkább archaikus mosolyra váltott, hisz míly édes is ez, egy lázadó lélek, ilyenekre van szükség! A másik lány szemében kíváncsiságot vélt felfedezni.*
-Nem talált. Nem vagyok vörösszakáll, és a kettő külön nem működik. A névhez párosulhat csupán a többi ismeret. A játék pedig egy kicsiny kirándulás. Pár találóskérdés, és tévedni nem tanácsos. Ismerős ha azt mondom: Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel.... Két lehetőség van, vázolom kedveseim! Vagy jóbarátok leszünk, és az mindenki számára előnyös, vagy nem.... az viszont csak számomra pozitívum.
*a kis daimónt vette szemügyre.*
~Vajon hiányozna ez a kis jószág? Ha esetleg eltűnne? Vajon a szerető gazdi utána menne?~
*Kicsit közelebb haladt a lányokhoz, és kezdett türelmetlen lenni, habár van ideje. Neki bőséggel van.*
-Nos? Halljuk hát!

_________________
Hogy tudd ki rejtőzik a játékmester álcája alatt, tájékozódhatsz a színei alapján:

Isabella Newton, Hua Xiangfeng, Evan Darian, Jack Darkfield

*Ahogy Eva jelenleg elnézi a helyzetet az nem tetszik neki, az igazi besurranó tolvajok nem szoktak lebukni és főleg nem kapnak maguk mellé asszisztenseket. Az, hogy egy idegen szak házában jár, akár egy kellemetlen beutaló is lehetne az igazgatói irodába ahol aztán vért vesztve távozhatna. Természetesen semmire sincs garancia, így jobb az óvatosság. Nem tetszik neki ahogy a daimonnal bánik a lány, hiszen a lelkének egy része az a kis jószág. Csak nem Eva dolga megmondani mi a helyes és mi nem, még akkor is ha azt gyengéden cselekszi. Más szóval egy szúrós pillantáson kívül, mást nem kap a lány a cselekedetéért. Elinor nem túl nőies viselkedésére csak enyhén felvonja a szemöldökét.*
-Lehet hogy alattad nem recseg, de még eltörhet a léc.
*Ez egy gyönyörű barátság kezdete lehet, hiszen nincs is jobb ismerkedési technika, mint együtt kincsekre vadászni és közben egymást módszeresen piszkálni. Igazán kellemes estének nézünk elébe. Az idegen hangra összeszűkülnek a szemei s egy másodperc alatt pálca villan a bal kezében jobbja pedig az oldalánál egyik vívóvilláján pihent meg. *
-Nem, Miss Belsirion őrzőről egy árva szó sem esett.
*Motyogta oda a másiknak tekintetével végigmérte az előtte álló férfit. Akármi lehet. Kicsit elmosolyodott azon ahogy a róka bebújt "gazdája" mögé. Gondolkodva szemlélte a párbeszédet majd ő is feltette a maga kérdését.*
-Miféle játék lenne az?

*A köpenyes csuklyás alakokból sosem elég... Pillantásaival méregeti a lányt, hiszen a hangjából egy fél-vélának egyértelműen érezni lehet a nemét, bár ekkora véla-dózistól szerencsére az ellenszenv nem befolyásolja a lányt, vagy amiatt, mert csak fél-véla, vagy amiatt, mert takarja magát, vagy amiatt, mert ilyen szikla szillárd a tudata... Vagy valami egészen más miatt, de a lényeg az, hogy nem befolyásolja tetteit az eredendő ellentét. A kioktató hangot egy gonoszkás vigyorral nyugtázza, és szépen visszahúzza a kezét, a lábával picit hozzáérve Flame-hez, mondhatjuk úgy is, hogy oldalba rúgta, de nagyon gyengéden.* - Na látod, ennyire tartják a segítséget, miért kell folyton ilyenekkel foglalkozni? *Kérdez a daimontól, aztán leszáll a korlátról, vissza a padlóra, majd mikor az megreccsen a felérkező lány alatt, hirtelen úgy látszik, mintha menten felvihogna, de aztán csak megrázza a fejét.* - Cö-cö-cö, nekem ad tanácsot, de alatta ropog a padló. *Szólal meg, egy vigyorral, nem éppen nőiesen, aztán a kezei a fegyvereire futnak, hiszen egy idegen hangot hall meg maga mögött. Azonnal arra fordul és végi méri az alakot. Flame társa mellé lép, nem egy harci-daimon, hát inkább a védelmet keresi, sem mint segítséget nyújt, bár szorult helyzetekbe egy ravasz róka kobak, még ha sivatagi is, jól jöhet.* - Naxeldires, a pletykához és kincs őrző is tartozott? *Szól oldalra Evának, hiszen a nevét nem tudja, majd az alakhoz fordul újra.* - Hmmm... Játszani? Fogós kérdés... Esetleg... Nem? *Kérdez rá pimaszul, egyértelműen elutasítva a játékot, és nem, nem azért, mert idegenekkel nem állunk szóba.*
- Nem érdekel a neved, az érdekel, hogy ki vagy. A neveddel nem mennénk sokra, tőlem aztán Vörös szakáll is lehetsz. *Feleli hideg vérrel, de mind a két keze a két csípőjénél van, hogy azonnal kioldja a fegyvereit, hogyha szükség van rá.*

*A két diákot egy ismeretlen férfi zavarta meg, egy sötét ruházatú, széles vállú ember, akinek arcán ravasz mosoly húzódott. Szó nélkül lépett oda a két diákhoz, nem zavartatta magát azzal, hogy esetleg zavarna. *
-Szép estét. Errefelé sötétedésben?
*Tette fel a ravasz kérdést, és ekkor hirtelen hűvös levegő futotta át a teret a hejóroncs felől. Erre a férfi arra fordult*
-Milyen érdekes. Van kedvetek játszani velem egy kicsit? Persze.... idegennel nem állunk szóba, bocsánat az udvariatlanságomért. Én az vagyok, akinek ti elneveztek. Hogy pontosan kicsoda, az maradjon egyelőre az én titkom.
*Kíváncsian fürkészte az arcokat a válaszra várva.*

_________________
Hogy tudd ki rejtőzik a játékmester álcája alatt, tájékozódhatsz a színei alapján:

Isabella Newton, Hua Xiangfeng, Evan Darian, Jack Darkfield

*Tekintetét nem veszi le a most érkezettről. Mivel elég jól elrejtette az árulkodó jeleket, mik felfedhetnék kilétét, haját is feltűzte, és bár jelenleg hat rá a gravitáció csuklyája nem csúszott hátra. Mivel ő balkezes, így pálcája a bal csuklójánál található, könnyedén elő tudja azt venni. Mi lesz még a sorsa ennek a találkozásnak az itt dől el. A lány igen csak meglepte az ugrással, feltűnt neki hogy ez nem csupán a saját fizikai erejének köszönhető manőver volt. Félmosolyra húzza ajkait és ismételten neki kezd a mászásnak, mikor meghallja az enyhén lenéző szavakat, feltekint a másik arcára. Megvillannak szemei, száját egy „cő” hagyja el, nemtetszését kifejezve. Pár láncszem után ő maga is fenn van a korláton, a segítség nyújtást inkább visszautasítja így.*
-Nem igazán ugrálnék az ilyen szuvas deszkákra. Még beszakad.
*Hangjában némi kioktató él csendült, ha már egyszer belekezdtünk valami ilyesmibe. A kis róka viszont tetszett neki, azt az érzetet keltette benne mintha meg kéne védeni egy ilyen ártatlan teremtést, de a boncasztalon se mutatna rosszul. Gonosz mosolyra húzodnak ajkai válasz közben.*
-Naxledires vagyok. Halottam egy pletykát, miszerint kincs van itt.
*Leereszkedik a fedélzetre, lába alatt ropog a léc, nagyon régi lehet már a roncs.*

*Nem marad soká távol, hiszen a daimon húzza magával, így a fájdalmas herce-hurca helyett inkább futásba kezd, végül inkább ő hagyja le a hihetetlenül nagyfülű sivatagi róka társát, majd inkább kézbe kapja, és ugrálva, ügyesen érkezik a hajó fedélzetére, habár az ugrása óvatos, nem nagy erővel érkezik, hiszen ez a hajóroncs fogalma sincsen mennyi ideje van itt, ki tudja mennyire korhadt már el a hajópadló, nem kell, hogy beszakadjon alatta. A mozgása feltűnően gyors volt, túlontúl gyors, egyértelmű, hogy mágiát használt. Harcos, a pszionikus mágia a vérében van. Tehát most már inkább fel kell néznie a lánynak, mintsem a láncról hátrafelé. Feláll a korlátra, és onnan pillant le a leányzóra, mondhatni lenézően, várva, hogy mikor ér már fel végre.* - Most már értem, hát van hova fejlődnöd, kislány. *Hogy miért is beszél így, ahogy, miközben nagyjából egykorúnak festenek... Mindegy is. A kérdés hallatán közelebbről már szépen megoldja kicsit a köpenyét és a felsőjén kitűzött Belsirion kitűzőt szépen megcsillogtatja a lány felé.* - Nem éppen, én nem vagyok olyan pálcához kötött, mint ők. *Mondja félvállról, miközben Flame már szépen le is ül a korláton egyensúlyozva és lebámul a lányra, igen, ő a kedvesebbik fél.* - Te sem vagy Eramiros, igaz? Segítsünk feljönni? Miért jöttél ide? *Kérdezi a daimon kedvesen, nagyokat pislogva édes szemeivel, a mufurc, jégkirálynő ábrázatú harcos-lány erős kontrasztja ez az édes kis sivatagi róka. Azért a segítségadásnál kicsit elhúzza a száját Elinor, hiszen a daimon úgy se tudna segíteni, csak ő, de hogyha a lány elfogadja, és segítséget kér, azért kelletlenül lenyújtja a karját, megtámaszkodva, hogy felhúzza, ne magától kelljen feltornásznia magát a fedélzetre. Ha már Flame felajánlotta.*

*A hajóra felfelé menet már úgy érezte túlontúl könnyű is volt a dolga vagy ő volt ennyire ügyes. Nem is ez volt a lényeges, hanem inkább az hogy nemsokára kiderül igazak-e a pletykák. Már a hajóra kapaszkodna fel mikor hangot hall, a háta mögött, ami még kérdést is intéz felé. ~Máris lebuktam volna?~ Tűnődik és rögvest elszáll az iménti nagy önbizalom. Csak jobbjával kapaszkodik a vaskos láncra, úgy fordul meg. Szemeivel erősen kell néznie azt a pontot ahol a bejáratot véli, lassan kirajzolódik egy alak, amihez arc is párosul. Sőt az érkezettnek még daimonja is van. *
-Az ember sose tudhatja melyik képessége fog jól jönni az életben. Nem árt mindet fejleszteni.
*Nem tudja, hogy ellenséggel vagy baráttal van-e dolga, de megvan az a megérzése miszerint ez nemsokára kiderül. *
-Eramiros vagy?
*Érdeklődik közönyös hangon. Nem biztos hogy ide tartozik, hiszen mint azt láthattuk ő is csak "betévedt"*

*Hogy miért van itt? Magától sose venné erre az irányt, ám van egy kotnyeles daimonja, akit képtelen figyelmen kívül hagyni, hiszen a lényének a része. Vannak daimonok, akik többé-kevésbé megegyeznek társukkal, jellemben, és vannak, amelyek disszharmónikusak, mondhatni egymás ellenpólusai. Ők éppenséggel egy ilyen páros. Flame ahogy meglátta Evangelint, azonnal a nyomába eredt, s mivel a kapcsolat nem végtelen hosszúságú rántotta magával Elinort is. Ő maga sem Eramiros teremtés, hanem igazi harcos, a Belsirion szakot erősíti a tudásával, amit pengemester édesapjától örökölt, habár néhány éve elvesztette. A bosszúvágy kissé megsötétítette a lelkét, hiszen édesapját éppen a társa szúrta hátba, így a bizalma az emberekfelé csökkent, ellenben a harciassága csak nőttön nőtt. Az van nála, és úgy fest, mint mindig. A két fegyvere a lábára van erősítve, fókuszai ékszerként pihennek rajta, a ruháját tekintve térd alá érő homokszín nadrág, fakó köpeny, ami eléggé hosszú, és össze van csatolva elől, de könnyedén kibontható, éppen csak ezzel tökéletesen takarja a fegyvereit, meg úgy magát is, egészen nyakig. Tudja jól, hogy nem itt a helye, de a daimon nem tágít, hát ügyesen elkerüli az embereket és Eva nyomába szegődik. Mikor beérnek a barlangba az ajtó elől ellépve falnak lapulva néz végig a hajóroncson, a vízen, úgy magán a hajón, majd a pillantásai a leányzóra futnak, aki a hajóra igyekszik.* - Már besurranó tolvajokat is kiképeznek az iskolában? *Kérdezi félhangosan, éppen olyan hangosan, hogy a lány pontosan tudja, hogy itt van. Végig néz rajta, és hogy miért titulálta besurranó tolvajnak? Láthatóan került minden embert, osont, és már majdnem hogy nehéz volt vele lépést tartani a harcos-nekromanta lánynak. Majdnem. Hogyha nehéz lett volna, akkor a másik pályát tévesztet, és harcosnak menjen. Flame azonban azonnal el akarja kendőzni a rossz szavakat és szépen futni kezd a hajó felé, megrántva a társát, fel Eva után.* - Ne hallgass rá, csak rossz passzban van! *Szól a barátságos fiú hang az állatból, persze Elinor mindig rossz passzban van, így egy kicsit csikorgatja a fogacskáját.*

*Mindenki vágyik valamire, van aki többre más csak a kaland szelleme vonz, nos Evangeline kicsit is-is. Úgy döntött felcsap az Eramir házszellemének, és ha mást nem is, de jól ráijeszt az oroszlánszívű bagázsra. A madarak csiripeltek valami olyasmit, hogy van egy hajóroncs és kincs a torony egyik ajtaja mögött, a lány ennek szeretne utána járni. Amennyire csak tudott felkészült minden eshetőségre. Egyszerű és szabad mozgást biztosító ruhát vett fel, fekete felső és nadrág, némi arany mintával. Két saija az oldalára fűzve egy bőrtokban, hogy kéznél legyenek hisz sportcipőben van. Arcát is el akarta takarni, így egy fekete szövet szemfedőt rakott. Akárki nem fogja így felismerni. Táskát is vett a hátára, amiben két szép meglepetés is van az Eramiros hallgatók részére, és minden más ami jól jöhet. Mikor egy beszélgető párocska a toronyból kifelé jövet azt taglalta miért lehet üres a klubhelyiség, Eva elérkezettnek látta az időt arra, hogy besurranjon. A csigalépcső aljában várakozott és mikor az iménti kettős becsukta maga mögött az ajtót nekiiramodott. Kettesével szedte a lépcsőfokokat ügyelve arra, hogy a levegőt közben ne kapkodja, az esetleges zihálás feltűnhet valakinek. Így is vízhangot vertek a léptei a hideg falakon, amíg a bejárati ajtóhoz nem ért. Az utolsó fokokat lassan tette meg és mielőtt bement volna hallgatózott. Amilyen halkan csak tudta, úgy nyitotta ki az ajtót, aprócska résen nézett be és valóban kongott az ürességtől. ~De ez nem jelenti azt, hogy üres is marad.~ Letette az egyik asztalra az első számú ajándékát, egy adag édességet ami hashajtóval van fűszerezve. Bárki akarna itt maradni, egy szem édesség és hamar meggondolja magát. Macskaléptekkel nyitotta ki az ajtókat, egy szobrokkal teli terembe nyitott be először, majd egy teljesen más hangulatú amolyan lazító terembe, ám harmadszorra megtalálta amit keresett. Azonnal megcsapta az orrát a páradús levegő. Óvatosan lépett be, és még milyen jól tette! Sötétebb volt, mint amire számított elsuttogott egy „Lumos” és elindult az oldalt található lépcsőkön lefelé. Igaz nem tudta mennyi ideje van, de most már nincs visszaút, nem is kell annyira sietni. Lent már nem lett volna szükség a pálcára, de Eva úgy döntött inkább jobb ha nála van. ~Víz…~ Húzza el a száját a lány, hiszen legnagyobb félelmének megtestesítője ez az elem. Megközelíti a roncsot, a vasmacska le van engedve s annak rozsdás láncán akár fel is lehetne mászni a fedélzetre. Evangeline nekifutásból ugrik fel a vasláncra, ami némi zörgő hangot ad ki miközben a lány feljut a hajóra. *

*Látja, hogy Eirának nem nagyon megy ez a fára mászás, s végül fel is adja. Mira lemegy a fáról és így szól:* -Nem baj, ha nem sikerül. Senki se lehet jó fára mászó. *mondja mosolyogva.* -Menjünk vissza leülni szerintem. *Azzal ha a lány is vele tart, újra leülnek.* -Mibe vagy a legjobb? Ha nem akarsz, nem muszáj rá válaszolni. *Várja, hogy mit szól a kérdéshez. Egy kis idő múlva, Mira feláll, felveszi a kabátját, s ezt mondja:* -Nagyon elszaladt az idő, ha nem gond én már megyek. Örülök, hogy találkoztunk. Szia! *Kimegy a teremből és már el is tűnik, mint a kámfor.*

-Rendben akkor ezt megbeszéltük majd valamikor összefutunk és mászkálunk.*Mondja és ennyivel le is zárta a témát legalábbis számára.*
-Nem még soha sem próbáltam,de talán menni fog.*Mondja a lánynak.Majd meg is próbálja de nem megy neki hiába ezért illuzionista ő és nem druida nincs jóban a természettel.Még egy fára se tud felmászni,de ennyivel úgy se fogja feladni amíg nem sikerül a dolog.Picit hisztis mert fáradt így végül azért fel adja és lentről néz hogy mit ügyködik fent a lány.*

-Nem-nem. Benne vagyok a felfedezésbe. *mosolyra húzódik a szája, hiszen szeret új helyeket felfedezni, majd folytatja:* -Csak kevés lenne egy nap hozzá. De az szerintem nem baj. Én se hinném, hogy bárki bejárta volna. *Egy kicsit feláll, járkálni kicsit, mert már nem bírt ott egy helyben ülni. Megy a fához, fél úton megáll, hátrafordul és így szól:* -Tudsz fára mászni? *Mikor válaszolt a lány a kérdésre tovább folytatja az utat. Odaér, keres egy jó kapaszkodóhelyet a fán, hogy felmászhasson. A fa egyik erős ágához megy és ott megfogja két kézzel s elkezd hintázni rajta. Mikor már nem bírta a tenyere, elengedte.*

*Hallgatja a lány szavait és eszébe jut valami bár nem tudja mit szólna hozzá a lány így inkább nem veti fel az ötletét.*
-Nem voltál?Hát akkor majd egyszer fel fedezhetnénk az egész helyet habár nem hinném hogy bárki is bejárta volna az egész helyet még az igazgató se,de ez csak az én véleményem.*
-Hát én Norvégiából jöttem nem is nagyon utazgattam majd talán a suli után lehet elkezdek utazni eddig elég nyugis életem volt.*Mondja mert így is van soha sem volt az a nagy utazó ráadásul gazdag család sarja tehát nem is nagyon engedték utazgatni örült ha a szomszédba átmehetett beszélgetni az ottani ismerőseivel viszont amióta itt van elég lázadó,de a lány nem gondol semmit a lányról hogy kivel is mikkel utazott.*

*Hallgatja a lány szavait. S leül a helyére, de előtte még elveszi onnan a kabátját. Utána így szól.* -Leülhetsz, ha gondolod. *Azzal a mellette lévő sziklára mutat.* -Én se mindenhol voltam még. *Ezt csak úgy megjegyezte. De egy kis időt hallgatott.* ~De jó is lenne, ha tudnék mit mondani.~ *gondolja, majd a lányra néz. Elejt egy mosolyt, majd kérdez tőle valamit. Nem szereti társaságban a csendet, egy kicsit kínosan érzi így magát.* -Honnan érkeztél a suliba? Én Magyarországról, de előtte sokat utaztam a szüleimmel, apukám munkahelye miatt. *Mások biztos egy vándorcirkuszra gondolnának, de nem tudja, hogy a lány mit gondol, hiszen még senkinek sem mondta, hogy sokat utaztak. Ezért várja a reakciót, közbe nézeget jobbra, balra.*

*Elmeséli a lány hogy ő milyen szakon van Eira csak úgy mellékesen említette meg nem mintha annyira érdekelné*
-Hát én a piacon voltam előtte meg ha jól emlékszem a rózsakertben voltam.*Mondja bár előtte meg aludt elég későn kelt és nagyon unatkozott a kérdésre csak annyit felel .*
-Hát az az igazság hogy sok helyet nem ismerek még itt a suliban.*Bár ha választania kellene akkor sem biztos hogy ez lenne a kedvenc helye.*

» Stark-torony
» Eiffel torony
» Oriental Pearl TV Torony
» Staten Island-i világítótorony
» Fekete torony

Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

Similar topics

Similar topics