Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

First topic message reminder :

"Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke"

Az ajtón cirádás betűkkel ez van kiírva. A három ajtó közül a középső az, ami ezt a rejtelmes félhomályos "termet" rejti. A helységbe belépve a dákok szinte a természetben érezhetik magukat. Az ajtó egy rövid alagutat rejt, a végén egy barlang szerű termet, csupán pár lépés előre haladva. Az alagútban a falakon fáklyák vannak, ám kevés, így végig csak fél homály van...
Bent, a barlangban, ami egy nagyobb szobányi méretű csupán, szépen be van nőve, egy két méteres fa, ami mikor felfelé elfogyott a növekedéshez a helye, szépen bekanyarodott, és félig körbenőtte a termet. A lombok alatt mintha néhány embernyi odú lenne, szépen lefedve, s a földön puha, mindig selymes zöldellő fű van.
A terem másik végén, ahova nem nyúlik be a fa csupán néhány kőszikla van, fél méter magasságú, kényelmesen rá lehet ülni. A fa alatt körülbelül három embernek van hely, ám a fára akár rá is lehet mászni, hisz ahogy elkanyarodott, egy-két ága vízszintesen tökéletesen helyet adott a lusta kis diákoknak, hogy kifeküdjenek rajta. A másik oldalon összesen hat szikla van lerakva, félkőr alakban, ahogy a fal is íves, kör alakú. A kőhelyek felett ott van néhány fáklya, amik mindig égnek, és félhomályban tartják a füves-fás kis barlang-termet.

by Aurora Valanthe Mediaris

Eltévedt roncshajó barlangja

Újabb ajtó nyílt meg az Eramir főhadiszállásának főterméből. Amikor belépsz, orrod azonnal megcsapja a párás levegő aromája, hiszen egy barlangba érkezel. Egy kis padkára lépsz először, egy rossz mozdulat, és lezuhansz, oldalt találod a levezető, sziklába vájt lépcsőket. A gyér fényben nem sok mindent látnál a földbe szúrt fáklyák nélkül. De így, a félhomályban már kiveheted a barlangban álló hatalmas roncshajót. Ki tudja, mióta vesztegel a patron, vigyázz a kiszáradt deszkáival, nehogy bajod essen! Tépett vitorlái azonban mindig lengenek, pedig a levegő nem jár… A vízben néha megcsillan valami, és hívogat a mélybe. Talán a kalózok elátkozott kincse az, talán egy lidércfény, amit gonosz lények bocsájtanak ki a belső tó mélyén, vacsorájuk csábítására.
A terem különlegessége mégis egy több méter magas, háromszög alakú kapu. Mindez a barlang fala előtt lebeg a semmibe, és keretként mindössze egy zöldes árnyalatú fénycsík szolgál. Előtte egy emelvényen drágaköveket találsz, méghozzá a sziklába ágyazva, de nem akárhogy. Három darab koncentrikus körbe foglalva, és ezek a gyűrűk forgathatóak, bár középpontban mindig egy Füstkvarc áll. De még így is szinte végtelen számú kombináció érhető el, és minden helyes sorozat egy másik utat nyit meg, egy másik helyre. De mégis ügyelj, mert nem tudhatod, meddig marad nyitva az átjáró…

//A tárcsázót csak mese alatt lehet megnyitni, vagy ha olyan kombinációt kap, amihez kap szépen egy engedélyt is, hogy bárhová mehet vele Smile

//

*Amint meghallja, hogy a lány a szakját is mondta, gyorsan ő is közzéteszi, amint befejezi amit még mondani akar neki.* -Én allidonos. Hát én csak sétáltam a kastély körül, és végül idejöttem egy kicsit megpihenni. És te? *Majd ő is leveszi a kabátját, mert már neki is melege van. Leteszi arra a helyre ahol eddig ült.* -Nagyon tetszik nekem ez a hely. Te voltál már itt? *kérdezi, közbe nézi a lány hosszú haját.*

*Közli vele a lány hogy ő se rég érkezett.*~De édes kislány...~*Gondolja miközben csak azon agyal hogy hogy tudott a lány ennyire elbambulni?Nem lehet valami nagy lángelme bár legalább tudja a jó modort és bemutatkozik hát igen Eira nem valami illedelmes.*
-Én pedig Eira vagyok eramíros.*Mondja majd jön egy újabb kérdés.*
-Te merre jártál ma?*Kérdezi miközben kiengedi a haját mert eddig össze volt fogva

*Ahogy üldögél ráköszön egy lány, annyira belemerült a nézelődésbe, hogy észre sem vette, csak mikor beszélt hozzá.* -Szia! Én is most érkeztem pár perce. Csak megnéztem ezt a helyet, és leültem már egy kicsit pihenni. *Közben titokban örült, hogy más is jött erre a helyre, így nem kell egyedül lennie. Egyedül szétunná magát. Feláll és bemutatkozik a lánynak:* -Egyébként Mira vagyok. *Közben kezet nyújt neki.*

*Egy lány érkezik a helyre nem is sejti hogy talál-e valakit itt,de hát mindennel kell számolni bár most jött a fekete piacról végül nem vett semmit.Egy lányt pillant meg aki egy sziklány üldögél.Ő leveszi a kabátját mert itt már jobb az idő mint kint.*
-Szia!Hát te miért üldögélsz itt egyedül?*Mondja a lánynak picit morcosan bár ez is csak azért lehet mert már picit fáradt és ide is csak pihenni jött.*

*Mira gondolja felfedezi a helyeket és épp az Édes Semmittevés Rejteke felé veszi az irányt. Farmer van rajta, pulóver, kabát és a csizmája. Bemegy az ajtón és egy alagútban találja magát, tovább megy s már messziről látja a barlangszerű termet. Mikor odaér, körülnéz majd leül az egyik kősziklára s ülve is nézeget össze-vissza.*

Vendég

- Sok időm volt kiismerni. *Vonja meg a vállát. Szó mi szó tényleg sok ideje volt. Tizennyolc év hosszú idő ám. A daimon csak morog magában, majd mikor Antoine-t arról kérdik, hogy a haverja nem segítette-e a többiben felröhög.* -A múltkori óta kikészült, azt mondta lehetetlen alak vagyok, és ott hagyott. Gondolom ment a szívszerelméhez... *Hát igen. Bánja is azóta, hogy nem akart rendesen figyelni arra mit magyaráznak neki. Most akkor nem lenne szarban, de ez van. Ő maga csinálta a bajt, valahogy csak megoldja.* -Felttébb különös, de nem hiszem, hogy a tanárok a ludasak. Ha mondjuk kiakarnának nyírni minkett akkor már réges-rég megtehették volna, nem? Újabb ellenség? Milyen ellenség? Tudod én csak szeptember óta vagyok itt, a hírekre sose figyelek, úgyhogy néha elég bambán pislogok, mikor azt sem tudom mit beszélnek...*Húzza a száját, de hát ő tehet erről is. A görény meg tud valamit csak ő meg nem hajlandó mesélni szóval pech.* -Tudom, tudom. Én is ezt szoktam mondani a húgomnak. Csak utálom, ha össze kell foltozni. *Motyogja, bár inkább csak magának, aztán az ostoba kérdésénél megint csak röhögni tud.* -Jótól kérdem mi? Én néha egy genetikai csődnek érzem magam. ~ Crine! Ne kezd megint! ~ Mit? ~ Ugye tudod, hogy mostanában rajtad is mutatkoznak a krónikus depresszió tünetei? ~ Mi van? ~ Édesanyád... A húgod. Gondolkozz már! Ha megint kezded lehet, hogy a végén te is bekattansz. *Beszélnek mentálisan, így a fiú kicsit elnémul. Bámulja az újonnan összeforrt csuklóját, majd megrázza a fejét, és egy vigyort erőltet az arcára.* -Nem. Csak a csuklóm. Egyébként jól van. Kutyabaja. Szívós kis dög ez. *Mondja a fiú, és kiveszi a görényt a kabátjából. Spy meg csak figyeli Tiát, és igyekszik kiismerni.*

//fagy//

Vendég

- Elég jól ismered... *Pillant a fiúra és kicsit elgondolkozva a kabátba mászó görényre. Nem, meg nem fordulna a fejében a daimon dolog, mert igazából ő is így van Kailával. De hát ennek van is értelme, elég erős köztük az érzelmi kötelék. Igazából erre gondol ennél a kettőnél is. Ha tudná mekkorát téved...* - A többiben nem segített? *Teszi fel a kérdést, bár az előbbiek alapján egyértelmű a válasz. Bólint a fiú válaszára, de ezt már nem lehet tovább ragozni így inkább hagyja.* - Tényleg fura és szerintem senki sem érti ezt. Bár, lehet, hogy a tanárok tudnak valamit. Mi van ha az ő kezük van a dologban? Vagy egy újabb ellensége az iskolának? *Sorolja a lehetőségeket, miközben kicsit elmereng. Aztán következik a zuhanás, Tia pedig leugrik utána egy nemes, de mégis egyszerű mozdulattal, majd a fiúhoz siet.* - Minél hamarabb túl vagy rajta, annál jobb. *Rázza meg a fejét, miközben a fiú kezét vizsgálja.* - Értek, szinte a véremben vannak az ilyenek. *Kuncog és ez végül is igaz.A vérének hála elég jól ért a gyógyító varázslatokhoz, ami most elég jól is jön. Nem nagyon zavarja, hogy a fiú sokat, beszél, kicsit örül neki, mert ő nem az aki mindenáron beszélni akar. Így legalább nincs csend. Aztán egy egyszerű varázslattal összeforrasztja a fiú csuklóját és egy sóhajjal nyugtázza, hogy nem rontotta el a dolgot.* - Szívesen, örülök neki, hogy jól vagy. Másodat nem verted be? És a kis állatkád még megvan? *Pislant vörös szemeivel először a fiúra, majd a kabátból előmászó Spyra. Mikor az állatka Tiát nézi ő is lepillant rá és kíváncsian tekint vissza. Nem nagyon tudja mit néz rajta Spy, de nem baj, visszanéz és csak lesz valami... Minden esetre nem kell tőle félni, megbízható személy.*

Vendég

- Hááát Spy nem. Eléggé antiszociális, és magánakvaló. Nem szeretik, ha piszkálják. ~Crine, ha továbblovagol a témán akkor rájön... *Üzeni gondolatban a daimon, majd visszamászik a fiú meleg kabátjába.* -hát azért annyira nem vészes. talán még az első két óra világos, de a többi... *Rázza a fejét. Hát Gis minden tőletelhetőt megtett, anno. Most már inkább menekül, ha háziról van szó.* -De jobb. *Mondja kicsit elmerengve a druidás esetére.* -Hát tényleg jó lenne. Mondom két szobatársam és egy haverom eltűnt. Katasztrófa. Kettőt még bírtam is közülök, de ez olyan fura. És akik itt vannak azok miért maradhattak? Számomra nem világos. *Vakarja a fejét, de annyi részlet homályos neki... Aztán ugye lezúg a fáról, és eltöri a csuklóját, amit a daimon, se díjaz túlzottan.* ~ Te nyamvadt, szerencsétlen idióta! Csak egyszer... Ó, hogy én miért is nem Giselle daimonja lettem?! *Zendít rá magában a daimon a szokásos szidalmazásra.* -Persze., Nem kell aggódni. Jól vagyok. Csak eddig mindig szerencsésen estem le a fákról. Azt hiszem ezt is meg kellett tapasztalni.**Nevet fel, bár az arcán a fájdalomtól csak egy csúnya fintor látszik. aztán odanyújtja Tiának a csuklóját.* Értessz a gyógyításhoz? Haljak meg, de nem rohadtuul nem. Mondjuk én csak a nyomozós varázslatokban vagyok jó pechemre.* Zendít rá megint a fiú. Be nem áll ám a szája neki. Néha felszisszentve tűri, hogy Tia ápolja a kezét.* - Azt sejtettem, mert még rohadtul nem fájt ennyire, de csak tessék. *Hagyja, hogy az Allis meggyógyítsa, majd hálásan pislog felé.* -Kösz.. Így jobb. Nem lett volna kedvem felmászni a betegszobáig, amikor az az őrült itt kószálhat. *Mondja vidáman, és felpattan a földről. Szépen leporolja a ruháját, és végre a görény is előmászik. Fekete gombszemeivel Tiára mered, de nem szólalna ám meg. Nem, az neki tilos. Ha úgy tartaná kedve esetleg, de még nem túlzottan bízik a lányban.*

Vendég

- Így igaz. *Bólint a fiú bölcs savaira. A nemleges válaszra kicsit meglepődik.* - Furcsa. Tudtommal az állatok szeretik a Tündéket, vagy azokat akik erősen kötődnek a természethez. *Néz kicsit kíváncsian a görényre. Próbálja kicsit megigézni a tekintetével (na meg ugye Mentalista is) és hát fél-tünde a drága, reménykedik benne, hogy van valami hatása, de hát fene tudja, hogy ez egy daimonnál is működik-e...* - Hm... hát akkor sok dolgunk lesz, mert azért nem kevés anyagot vettünk már belőle.. *Dönti oldalra a fejét és kicsit el is gondolkozik a dolgon.* ~ Ha mindent az elejétől el kell magyaráznom, akkor sok dolgunk lesz... ~ *Gondolja és nyújtózkodik egyet. A fiú következő szavain elmosolyodik.* - Gondolom sokra tartotta azt, hogy ő ezt meg tudta csinálni és a te véleményed megsérthette. Bár jobb az igazságot tudni, nem? *Pillant a szeme sarkából a fiúra. Választ nem igen vár, ez amolyan költői kérdés volt.* - Az biztos. De jó lenne tudni, hogy miért tűntek el, vagy valami hírt hallani felőlük. *Néz most éppen fel, és csak a szeme sarkából kapja el a pillanatot amikor a fiú lezuhan, de akkor azonnal oda kapja a fejét. Ahogy a fiú földet ér, ő is elrugaszkodik a fától, csak hogy ő talpra esik és semmi baja. No igen, vannak előnyei annak, hogy fél-tünde. Például sokkal jobb az egyensúly érzéke, ami elég sokszor jól tud jönni azért. A fiúhoz siet és letérdel mellé.* - Jól vagy? *Kérdi, majd bólint egyet a következő szavakra.* - Pedig kellett volna. Látod mi lett a vége. Mutasd a csuklódat. *Nyúl a fiú kezéért és nagyon óvatosan fogja meg, hogy ne fájjon annyira. Hideg a keze, szóval az még jól is eshet a törött kéznek, vagy kirázhatja a fiút a hideg. Valamelyik biztosan a kettő közül. Pár pillanatnyi vizsgálódás után átveszi a jobb kezébe a fiú kezét és a másik kezével a pálcájáért nyúl.* - Eltört a csuklód. Ha megengeded akkor rendbe hozom. Kicsit fájni fog. *Pillant a fiúra, majd ha az nem ellenkezik akkor bele is kezd.* - Talus Repo! *Ejti ki a Csontforrasztás igéjét, ami jól is megy, ha csak a fiú nem ellenkezik, akkor nem végzi el.*

Vendég

*Az ágon ringatózik görénnyel a nyakában, majd halványan elmosolyodik.* -A látszat néha csal kedves Tia. *Mondja nagy bölcsen, majd mikor azt kérdik, hogy megsimogathatja-e egyyből nemleges választ kap.* -Sajnálom, de nem szereti, ha mások simogatják. Nekem is két évembe telt, mire megszokott. Harap, karmol és miegyéb.*Mondja gyorsan, és a nyakában az állatka a simogatásra egyből kimutatja a kis fogait.* -Kösz. Igazából konkrét kérdésem nincs, mert az egészet nem túlzottan értem... *Vakargatja még mindig idegesen a tarkóját. Elmosolyodik Tia kuncogásán, és nagyokat bólogatva helyel.* -Félreértés ne essék, én egy bájitalmánikus őrült gót csajon kívül mindenkit bírok, de ez a lány még a banyát is lefőzte. De komolyan. Nem értem miért kellett azon kiakadnia, hogy megmondtam a véleményem.*Rándítja meg a vállát, majd szép csendben hallgatja a másikat.* -Igen, én is hallottam hogy jó páran eltűntek csak nem t'om, hogy ők miért. Kicsit fura az egész. De az biztos, hogy nem önszántukból mentek el. *Folytatja tovább a gondolatmenetet. Egyébként érti ő, hogy mire gondol Tia. Anyira azért nem hülye csak annak mutatja magát. Az ágon dülöngél előre-hátra, majd elveszti az egyensúlyát, és Tia azt veheti észre, hogy a görénnyel együtt oda lent terül el a fiú.* -Ilyen nincs. *Morogja a fiú, majd miután sikerült ülőhelyzetbe feltornáznia magát.* -Mindig mondták, hogy ne szórakozzak, mert még eltörik valamim, de nem vettem komolyan a dolgot. *Motyogja, és sziszegve piszkálgatja a csuklóját. Lehet, hogy eltörött neki...*

Vendég

*Hát Tiát nem éppen hatja meg ez a nézés a görénytől, de Kaila eléggé nyújtogatja a nyakát az ismeretlen állat felé.* - Fene tudja, aranyosnak tűnik. De te biztosan jobban tudod. *Mosolyodik el és kinyújtja a kezét a görény felé.* - Megsimogathatom? *Kérdi és ha lehet, akkor megsimogatná. Szegény nem tudja, hogy egy daimonnal van dolga... Bólint a becenév melletti döntésre és át is térnek a Jósmágiára.* - Szívesen. *Bólint és ha esetleg kérdése is lenne ezzel kapcsolatban a fiúnak, akkor készen van a válaszokra. Aztán a következő válaszra kuncogni kezd.* - Hát ez szép. Biztos egy Druida volt. Azok elég érzékenyek a természetre. *Rántja meg a vállát kicsit és lepillant a földre.* - Az érdekes. Én úgy hallottam, hogy elég sok diák tűnt el. De hogy hogyan, és, hogy hova... *Néz továbbra is a földre. Nem ismer senkit sem, aki eltűnt. Vagyis de, csak igazából úgy nem ismeri, hogy rendesen ismerné.* - Én is ismerek egy diákot. Ő is eltűnt. Szintén ilyen nyomtalanul. Kíváncsi lennék, hogy hogyan és, hogy miért tűntek el... *Néz fel a fiúra és bár nem szól semmi, reméli, hogy megérti, hogy mire gondol. Bár ezt még ő maga is kétli. De talán magától értetődő: dolog,sejti-e, hogy miért, hova, hogyan...?*

Vendég

*Spy édesen már-már cukin pislog vissza Tiára aztán ugye felbukkan Antoine is, visszaszerezve tulajdon lélek-görényét.* - Á, hidd el. Ő sokkal, de sokkal rosszabb. *Legyint, mert Tia tényleg nem ismeri még Spy-t. Aztán örömmel veszi észre, hogy Tia kezet fog vele, így igyekszik nem erősen megszorítani a csuklóját. Egyébként Antoine-t nem érdekli, hogy ki kedveli, vagy ki nem.* -Oké. Akkor Tia. *Bólint, majd ugye a jósmágiáról kérdez.* -Nekem eléggé az. Örülnék neki, ha el tudnád magyarázni. *Hát jó, hogy Tia ilyen szorgos. Ugyanezt Antoine-ról nem nagyon mondhatnánk el... Aztán Tia a felbukkanásáról kérdezi, mire a fiú zavartan felnevet.* -Találkoztam egy diáktársunkkal aki valami száraz órót mutogatott, én meg leszóltam. Csakhogy kiderült, hogy az illető ültette a növényt így kiakadt, és rám uszított egy sereg madarat.*Nevet tovább, miközben a tarkóját vakargatja. Enyhén zavarban van, de őszinte ő (már amennyire), így hát elmondta. Meg nem is olyan nagy titok szóval lényegtelen.* -Igen-igen. Háát. Egyik nap volt, azzal köszönt el, hogy ő most felmegy a szobájába kidíszíteni karácsonyra, de majd jön. De nem jött. Másnap felmentünk hozzá, és nem volt ott, a karácsonyi dekoráci meg félig volt kész, és ez nem vall rá. Nem tudjuk holvan, de még két szobatársam is eltűnt. Szóval tristan - ő a haverom - meg én nem tudjuk, hogy mi a franc történik itt. *Magyaráz kicsit zavarosan, de reméli, hogy Tia érteni fogja őt.*

//kis ideig fagy//

Vendég

*Mikor a görény felbukkan előtte kicsit meglepődik, de csak kíváncsian tekint vissza az állatra, Kailával egyetemben. Mikor aztán a Belsis fiú is felbukkan csak bólint.* - Semmi gond, az állatok már csak ilyenek. * ~ Bár csodálom, hogy nem tűnt fel nekik... ~ *Tekint a fiúra vörös szemeivel, és bár kicsit meglepi, hogy a fiú kezet nyújt, de azért kezet ráz vele.* - Stiana, vagy Sosanna, ahogy akarod, de a Tia a legrövidebb variáció. *Bólint és a fiú arcával együtt a nevet is megjegyzi. Nem mosolyog, nem szokása. Ezen persze nem kell meglepődni, a hanglejtéséből rá lehet jönni, hogy nincs vele baja. A Jósmágiás kérdésre kicsit elgondolkozik, majd megrántja a vállát.* - Értem, nem nehéz, ha akarod segíthetek. *Néz ismét a fiúra és bár user még nem, de Tia már megírta a házit szóval nincs gond, és mivel amúgy is inkább jó tét lélek, amivel vegyül egy kis szánalom meg stb. az emberek iránt, szívesen segít.* - Amúgy miért rontottál úgy be? *Pillant ismét a fiúra, miközben Kaila fejét simogatja.* - Az előbb ugye azt mondtad, hogy aki segíthetne, az eltűnt. Ezt, hogy érted? *Kérdez ismét. Ha már ilyen jót derült a fiún az előbb, akkor jó lenne tudni a háttér eseményeket is.*

Vendég

*Csak bosszankodik magában. Igaz, ő nem hallotta meg a nevetést, de az ölében lévő görény igen. A kis fülei megmozdulnak, mintha végig arra várt volna, hogy valami furcsa hangot halljon. Felpattannak a kis állatnak a szemei, leugrik Antoine öléből, le a földre, fel a fára. Gomb szemeivel a lányra pislog, igyekszik ártatlannak mutatkozni.* ~ Criiine... Egy csaj a fán. *Üzeni gondolatban a fiúnak, aki pár perccel később Tia melletti szomszédos ágon bukkan fel. Kinyújtja a kezét, hogy a görény átmásszon hozzá, majd a másikra pillant.* Hello. Bocs, az előbbiért, de Spy-nak mániája, hogy megsértje az emberi lények magánszfészráját. *Mondja a lánynak, majd hagyja, hogy a görény felmásszon a nyakába.* Antoine vagyok. *Nyújtja a kezét a lánynak, hogy kezet rázhassanak, bár ez kissé furcsán néz ki, de... Hát ő Antoine. Egyébként egy hatalmas, barátságos vigyor terül szét a képén szóval.. Tényleg nincs semmi ártó szándéka. Ha a lány nem fog vele kezet akkor szimplán fogja magát, és a faágain egyre feljebb kezd mászni. Később persze visszamegy Tiához.* -Figyelj. Lehet hülye kérdés, de mennyire értessz a Jósmágiához? Mert én hülye vagyok belőle, viszont így is kések, és aki tudna segíteni az szőrén-szálán eltűnt. Szóval valljuk be elég nagy szarban vagyok.

Vendég

*Felkapja a fejét mikor a Belsis fiú beront a terembe és a szemével egészen addig követi amíg le nem ül. Utána is csak kíváncsian figyeli, majd kuncogni kezd mikor az a Jósmágia háziról panaszkodik. Nem bánja, hogy a fiú nem vette észre, addig nem is fog elő bújni a rejtekéből, amíg fel nem fedezik. Persze azért talán a nevetését meghallja a fiú. Bár ez nem olyan biztos, hisz annyira hangosan nem nevetett azért. A fa tövében Kaila mocorogni kezd és két lábra ágaskodik, hogy meglesse kik az újonnan érkezettek, majd ha felmérte a terepet, felszalad a fára, egyenesen Tiához. Ott belefekszik az ölébe és valamit makogni (nem sikerült rájönnöm milyen hangja is van egy menyétnek...) kezd és mivel Tia nem ért az állatok nyelvén, nem értheti, bár elképzelése lenne róla, hogy mire gondol.* - Nem ellenség. Csak egy ugyanolyan diák, egy ugyanolyan ember, mint a többiek. *Mondja Kailának, miközben az állat fejét simogatja. Pár pillanatra ismét megfeledkezik a társaságról és gondolatai visszatérnek még a fiú érkezése előtti dolgokra.* ~ Mint a többiek... ~ *Na igen, a többiek kategória, amibe ő nem tartozik bele. Ő különb, más, kilóg a sorból...*

Vendég

*Egy Belsirionos fiú ront be a terembe, és vágja be maga után az ajtót. Khm. Hát mondani sem kell miféle lények üldözték. Véletlenül tett egy druidára egy megjegyzést, aki ráuszított egy kisebb madárrajt, és itt sikerült leráznia őket.* ~ Hogy neked mekkora szád van Crine. *Mászik ki a fiú kabátjából egy vadászgörény elég morcos ábrázattal az arcán.* -Jól van na. A franc se gondolta volna, hogy ennyire érzékeny a kis lelke... Honnan kellett volna tudnod, hogy ő ültette azt a gazt, he? *Porolja le a ruháját, és hangosan dumál tovább a daimonhoz. Azaz a görényhez, aki nem felel neki. Jobb nem tudni, hogy az a görény a fiú gyengéje. Így hát a fiú fogja a görényét, lehuppan az egyik sziklára, és mered maga elé. Nem veszi észre, hogy nincs egyedül. Elmélyed a gondolataiba (ami valljuk be elég ritkán esik meg...).* - Spy, meddig is óhajtunk itt csövezni? *Pillant a görényre, aki elhelyezkedik Antoine ölében, és már álmosan pislog.* ~Nem tudom. Egy darabig... *Motyogja, és elszundikál.* -Jó lenne tudni, hogy hova tűntek a többiek. Tök idegesítő, hogy csak Tristannal vagyunk itt, és a többieekkel nem lehet hülyülni. *Beszél magába. Még mindig nem tűnik fel neki, hogy talán be kellene fognia azt a lepcses száját. Hunyorogva felpillant a fára, de semmi érdekeset nem szúr ki. Talán, mert Tia ruhája egybeolvad a környezettel. A fiú lehunyja a szemét, majd hirtelen felkiált.* -Bassszus! Még nincs kész a Jósmágia házim. És az a lökött eltűnt. Hát most ki a franc fog segíteni nekem?!

Vendég

*Madárcsivitelés, "süt a nap", legalább is itt bent, és persze a nagy fa egyik vízszintes ágán ott fekszik Tia is a megszokott barna öltözetében és egy barna sima talpú fél cipőben. Mikor először ide tévedt nagyon megtetszett neki ez a hely. Alapból vonzódik a természethez Tünde vére miatt, de úgy magában a hely is eléggé megnyugtató, ami meg mint Mentalista, tetszik neki. Szinte neki találták ki ezt a helyet. Nyugodtan fekszik a fán, Kaila a fa tövében fekszik, onnét leselkedik fel néha a fára, hogy gazdája itt van-e még. Pár pillanat múlva Tia feltornássza magát fekvő helyzetből ülőbe és egyik lábát lelógatja, míg a másik térdét felhúzza. Elég magasan van, nem látni fel, szóval teljesen nyugodtan üldögélhet ilyen lazán. Meg igazából nem olyan ez a ruha, hogy annyira belátni alá, mindig van alatta egy vékony nadrág/harisnya, szóval teljesen nyugodtan lazázhat. Így fentről tökéletesen belátni a terepet, bár néha egy-egy ág belóg, de nincs gond. Ismét csak elmélkedik, miközben könyökével a térdére támaszkodik, fejét pedig tenyerébe dönti.*

//Nos olvadozzunk egy kicsikét//

Nos hát igen.Kicsit érdekes lenne fejjel lefelé beszélgetni, még a hangszáluk is elszakadna, de azt sajna egy reparóval nem lehet helyreállitani.Na jó ez egy kicsit nagyon morbid volt.Dehát..nos mindegy.Végtére is ez nem fontos.Bella beszólásai pedig nem zavarják.Hiszen egyszerű és ésszerű gondolatok.De Lianne sosem volt az.Szóval megszokta az ilyeneket.Arra meg, hogy miért nem vette le a cipőjét..mert nem igazán szeret megválni tőle.Mivel ez a lány magassarkú mániás.Most is épp az egyik kedvenc cipellője volt rajta(valójában az összes a kedvence..).~Lianne, ez a lány pumának nézett!!! Na, de mi másnak nézzen szegény?Nem sokan ismerik a karakálokat! Sajna.. Ugyan már!Semmi gond.~*Mos azonban mivel Drag eléggé felmérgesedett, ezért hangosan ráripakodott a lányra.*- Már elnézést, de nem puma vagyok!!!Hanem egy karakál!Te örülnél ha téged óriásnak néznélek?*Kérdezte nem túl kedvesen, ezért Ly is hozzászólt a beszélgetéshez.*-Bocsánat az udvariatlanságért, de nem szereti ha összetévesztik más állatokkal.Ez egyébként sokszor megtörténik.. Ja a cipőmet...mert nem szoktam és nem szeretem.Hogy érted, hogy mióta vagyok itt?*Kérdezi és csendben várja Bella válaszát.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Kellemesen elcsüngött a leányzó a fa ágán, de úgy volt vele, hogyha már társasága akadt, akkor ne legyen pofátlan és legyenek egy szintben, hogy kellemesebben tudjanak beszélgetni. Hiszen ki akar fejjel lefelé beszélgetni a partnerével? Elég morbid lenne. Nem mellesleg fejjel lefelé igen nehéz beszélni is, így Isabella hamarosan már tényleg egy szintben csücsül a fa ágán Lianne előtt/mellett. A lábát azért lelógatja, hiszen az úgy tök mókás meg minden. A nyalókája még mindig a szájában van, de amikor Lianne megemlíti, hogy már hallott róla, vigyorogva veszi ki a nyalókát és csodálkozik el a dolgon, majd közli, hogy akkor nem is kell bemutatkoznia. Valóban nem, hiszen a lány már hallott róla, tudja a nevét és vélhetőleg azt is kibogarászta, hogy Eramiros. Ezt persze nem volt nehéz, hiszen az Eramir főhadiszállásán vannak. Ide pedig csak a szakos emberkék térhetnek be. Azonban azt még nem tudja a leányzó, hogy Bella hány éves, honnan jött és társai, úgyhogy biztosan van még néhány kivesézetlen jó kis beszéd téma. Közben Isabella megpillantja a pumát is, akiről kiderül, hogy tényleg daimon és Dragonnak hívják.*
- Érdekes név egy pumának *kuncogja el magát Bella, majd a nagymacskára néz.* - Ne haragudj, nem sértésnek szántam, csak tényleg érdekes. *vonja meg a vállát Bella és a vigyor lassan halvány mosollyá fakul az arcán. Lianne közben megjavítja a cipőjét, amin Bella elgondolkodik. Na igen, nem lehet jó dolog ide felmászni magas sarkúban.*
- Miért nem vetted le a cipődet? *neveti el magát a lány. Habár lehet, hogy bunkónak tűnhet ez a sok beszólás, Bella egyszerűen csak logikusan gondolkozik és kimondja azt, ami a szívén, amit gondol. *
- Mióta vagy itt? *kérdezi a lánytól, majd a szájába nyomja a nyalókáját és úgy cuppogva várja a választ.*

//OK, akkor egy kicsit FAGY!//

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Miután Isabella ülő helyzetbe kerül, azután Ly is kissé könnyebben beszélget vele.*-Igen ő itt a daimonom Dragon. Szia!*Köszön Drag is barátságosan.Nem túl sok mindent tud mondani, mármint bemutatkozás képp, mert Lianne ezt már megtette.Li ekkor észrevette, hogy cipőjének a sarka félig letörött.Előkapta a pálcáját, és egy gyors "reparoval" már helyre is állitotta.Aztán daimonja az ágakon kisebb műsort végrehajtva végigugrált, és aztán visszajött gazdájához.*

//Bocsika el kell menne FAGYikázni egy kicsikét...//

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Isabella nem sokáig ücsörög - vagyis jobban fogalmazva lóg - az ágon egyedül, hiszen hamarosan nyílik az ajtó és egy leányzó, valamint egy hiúz??? - vélhetőleg egy daimón lép be. Bella kíváncsian fordítja rájuk a szemét és érdeklődve figyeli az eseményeket. Mikor a leányzó elesik, kicsit megijed, de látja, hogy nincs semmi gond, így még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy leugorjon az ágról. Végül is minek ugráljon feleslegesen, hogyha a lány jól van és nem esett semmi baja? Hosszú, lilás haja lefelé lóg, az arca pedig már piros, hiszen a vér szép lassan a fejébe száll, aki nem túl jó, de még nem lóg olyan hosszú ideje az ágon, ami esetleg gondot okozhatna.
A leányzó észreveszi és bemutatkozva hamarosan már az ágon csücsül, ami igen szép teljesítmény magas sarkúban. Azonban mikor közli, hogy már hallott Belláról, a lány szélesen elvigyorodik és feltornássza magát normális ülő helyzetbe. Lianne-val egy szinten helyezkedik el és a lányra pislog.*
- Hallottál már rólam? Wow! *ámul el a lány és széles vigyorát nem tudja letörölni a képéről.* - Akkor nem is kell bemutatkoznom. Ő a daimónod? Hogy hívják? *tesz fel egy kérdést Bella, hiszen szeret képben lenni az állatok neveivel.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Az Eramir torony.Az ám!Ez a főhadi szállásuk.Mit volt mit tenni...egy idő után csak elkeveredtek ide Dragonnal.Egy ajtó előtt álltak melyen ez állt: Édes Semmittevés Rejteke*~Klassz!Menjünk! Okéssss!~*Benyitottak.Már előre bement a karakál daimon, csak utána lépett be lustán és fáradtan Ly.Szeme rögtön megakad a lányon, aki fejjel lefelé lóg egy ágról.Liannet egy kicsit megijesztette, ezért a táskájához nyúlt amiben pálcája is van, ám mikor rájött, nincs semmi vész akkor már késő volt:a nagy kapásban és magassarkújának köszönhetően szépen kibillent az egyensúlyából és a táskának irányába, mely most éppen jobbra húzott ráesett.Lyt ez nagyon megijesztette és rögtön kiszedett mindent a tatyóból és végigvizslatta őket.Szerencsére semmi bajuk sincs, ezért szépen visszapakolt mindent.Ekkor eszébe jutott miért is ijedt meg.*-Ó bocsánat, szia, én Lianne vagyok, te pedig biztos Bella!már hallottam rólad!A lilás hajó pirszinges csaj...*Mondta és ő is felment a lány és időközben daimonja mellé.Bár a magassarkúban kicsikét nehezére esett...végül is nem volt gond.A magassarkúja most éppen egy lilás cipő melynek az orrán egy masni van.egyébként a ruházata egy farmernadrág farmerdzseki hozzá egy lila-fekete pöttyös felül fekete csipkés felső.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Habár Bella már megfordult itt egy párszor, úgy érzi, hogy még nem elégszer. A teleport segítségével jut el az Eramir főhadiszállásáig, a toronyba, ahol igen csak kellemes légtér és kilátás tárul a szeme elé. Egyből mosolyra húzódnak az ajkai és örül, hogy nem fázik, ugyanis csak egy háromnegyedes garbót vett fel, egy egyszerű farmerral. //RUHA// a lábán egy kissé kopott tornacipő található, mely már megélt néhány érdekes hetet, hónapot Bella életéből. Ahogy beljebb sétál, érzi a lágy füvet a talpa alatt. Legszívesebben levenné a cipőjét, de ez már mégis milyen? Így egyszerűen a fához sétál, felmászik rá és lefelé lógva fürkészi a terepet. Nem látott idebent senkit, de persze az nem jelent semmit. A zsebéből előhalászik egy nyalókát és azt a szájába dugva kezdi el hintáztatni magát a lelógó ágon.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

Játék törölve, mert mennem kell, ne haragudjatok!

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

[Édes semmittevés rejteke]

*Hát Penny ölelése sokkal megnyugtatóbb, mint Nicolas gyűrűs megjegyzése, így amikor kibontakozik az ölelgetésből, kicsit csúnyán néz a fiú felé, beharapva az ajkát egy pillanata.* - Ha kimondottan varázslat lenne rajta, akkor csak megérezném, és egyszer már megsemmisült, mi maradhatott volna hátra belőle? *Feleli a fiúnak, bár kissé költői kérdés. Rosetta szépen végignézi az üveget, miközben hallgatja a feleletet, a meghívásra kissé elmosolyodik, és biccent. Sötétség veszi körül a fiút, de tudja, hogy a lelke nem sötét, vagy csak reméli. Na jó, Nicolas fura, de a céljai általában a jóság felé vezetnek. Vagy olyasmi. Végigméri a kaput, a fát, olyan inkább, mint egy démoni kapu, de azért túl sok mindent nem szeretne beleképzelni, nem kell a misztifikálás. Az utálat dologra, és Nicolas válaszára gyönyörűen fojt vissza minden egyes megnyilvánulást, nehogy felnyögjön, felnevessen, jelét adja, hogy Nicolas érdekesen viszonyul az unokahúgocskájához, és ezzel neki baja lenne. Furcsán pislog felé, mintha csak sugallná, hogy Bianca hol van, vele mi van, hogy Penny-nek bókolgat - mert ez határozottan bók.*
- Alig várom, hogy megismerjem őt, úgy sajnálom, hogy a ti ágatok ennyire távol állt tőlünk, e most legalább együtt leszünk. *Mondja mosolyogva, miközben a mustos üveget szépen leteszi, majd pakolásra fogják, hiszen Penny-nek menni kell, márpedig Rosetta és Nicolas nem valószínű, hogy maradnak még szalonnázgatni. Talán a fiú tart a kérdésektől, amit a koboldlány neki szegezne egy bizonyos hölgyeménnyel kapcsolatban?* - Ó, erre had ne válaszoljak. Érezd jól magad és vigyázz magadra, majd vasárnap találkozunk délután, jó? *Szépen elköszöngetnek, eloltja a tüzet, elpakol, miegymás, hogy Penny nyugodtan mehessen bulizni, ne kelljen még pakolnia. Penny és Nicolas?... Ezt még fel kell dolgoznia.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

» Stark-torony
» Eiffel torony
» Oriental Pearl TV Torony
» Staten Island-i világítótorony
» Fekete torony

Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

Eramir Torony - Édes Semmittevés Rejteke és Eltévedt roncshajó barlangja

Similar topics

Similar topics