Holdfény sétány

Téma: Holdfény sétány Kedd. 23 Dec. 2008, 18:29

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

*Hognael ücsörög a padon, továbbra is a kezét fürkészi. Hirtelen jobbra néz, ahol feltűnik a démon. Persze nem tudja, hogy ő démon, csak sejti, dzsinn erejével megőrzi. A férfi felé indul, lépked - talán ő is kiszúrta, hogy nem emberrel van dolga? Jó kérdés. Mindenesetre mikor leül mellé és megszólal, nem tűnik úgy, mintha észrevette volna a mellette ülő lény dzsinn kilétét.* - Üdv. Az én nevem pedig Hognael. Simán Hognael. Honnan érkezett, ha megkérdezhetem? *Nem biztos a dolgában, nem biztos abban, hogy a férfi démon, csak azt tudja, nem ember. Ezen felül az sem biztos hogy a nagy Ascariel Mester alattvalójával van dolga. Csak a névből meri sejteni. Hognael maga Ascariel Mester szolgálatában áll, ez kétség kívül így van, de Ariel... lehet, hogy éppen ellenség, aki készül beszivárogni a fellegvárba, és ehhez társra, bejuttatóra van szüksége, s talán éppen Hognaelt szemelte ki erre a célra. Ez is lehetséges, de az efféle gondolatok távol járnak a több száz éves dzsinn fejétől, ő nem gyanakszik rá, bár érzi benne a gonoszt, a rosszat, a sötétséget. Pont azt a sötétséget, amivel a Sötétség kasztjába is bekerülhetne...*

*Egy újabb férfi érkezik Nellondba, s a nagy kóvájgása közepette ő is a Holdfény sétára lyukad ki. Hosszú fekete haja van, hátközépig érő, mely mindedn irányba megy neki, előre is, odlalra is, és hátra is. Ruházata ezúttal mondhatni átlagos. Vörös pulóver, és vörös nadrág. Leginkább úgy néz ki, mint valaki, aki épp kiment házából futni egy kört, ám nem így van, csupán ezek a kedvenc színe közé tartoznak. Kényelmes tempóban halad a sétányon.*~Szóval ez lenne Nellond, mi? azt hiszem lenézek majd jópárszor.~ *Villan át a férfi agyán, miközbedn tovább halad. Jómaga szerint kissé kihalt a terület, de nem baj, nem is szereti a tömeget, inkább a magány híve, persze, azért a kellemes társaságot nem veti meg, csaka kérdés, van-e olyan ember, vagy épp más lény, aki élvezné az ő társaságát? Ahogy csöndesen halad, szinte nesztelen léptekkel, egy másik férfit pillant emg, egy padon ücsörögve.* ~Hm, nem látok rajta semmi furcsát... Lehet, hogy csak egy helybéli?~ *Tippelget, mivel nem tudhatja még, hogy ő sem ember, sőt, uyganarróla helyről érkeztek. Irányát a pad felé veszi, amin a dzsinn is ül, s leül mellé.* -Szép napot, uram. Remélem nem zavarom. *Most szólalt meg első alkalommal Nellond területén. Hangja mély, ám mégis lágy, de ha kell, tud az rendeet parancsoló is lenni.* -A nevem Ariel. S mielőtt esetlegesen kérdedzné, nincs más nevem, csak szimplán, Ariel. *eMbernek néz ki, s az embereknek két nevük szokott lenni, ha nem épp három, ez az egyetlen oka, mely miatt elkezdett magyarázkodni a nevét illetően. Nevével ugyan nem sok mindent kezdhetnek, ezért adja ki, ded hogy más információt is ki fog-e adni a mellette ülő egyénnek? Ki tudja, egyelőre még a démon sem.*

*Egy férfialak tűnik fel a messzeségben. Kék ruhában van, a tájat pásztázza. Egyenletesen jön, mintha nem is lábon menne. De igen, lábon megy, lépked, látható. Jobbra tekint, ahol egy csoport diáklányka játszik nevetgélve. Megvetőre váltja tekintetét, és inkább továbbmegy, nehogy elkezdjenek tőle pénzt kérincsélni holmi menhely számára is. Tovább lépked, s rálép a Holdfény sétányra. Tekintetével végignézi az egészet, majd továbbindul. Egy pad mellett halad el, ami alatt egy kutya fekszik. Elég szánalmas, hogy itt alszik. Kezével felé int, mire a kutya eliszkol, ő pedig leül a padra. Kényelembe helyezi magát. Jó kérdés, hogy most miért jött le ide. Nagyon jó kérdés. A dzsinn kezét kezdi el firtatni, mintha a saját kezéből akarna jósolni, ami valljuk be, szép mutatvány lenne.*

Vendég

*Meg nyugodtan tapasztalja, hogy a lány nem adja jelét annak, hogy hülyének nézné. Amikor a lány a visszamenést mondja, akkor sajnos egyet kell értenie vele, hisz ő sem kér a büntetésből.*
Hát.. Igen.. Szerintem is, nehogy baj legyen*Mondja ki a választ, kissé szomorkásan, de ez a jó kedvén mit sem változtat. Egymás kezét nem elengedve fordulnak vissza az ellenkező irányba, hogy elinduljanak vissza a Kúria felé. Viszont ekkor megint csönd lesz, és ez msot megint egy kicsit kínos kezd lenni..*

Vendég

*A fiú mondatán csak elmosolyodik, nem nézi hülyének. Ő is most van itt először, ő sem tudta, mért holdfény sétány, sőt, azt sem tudta, hogy ez a neve, amíg ma nem jött ide. Séta közben az órájára pillant, és egy sóhajjal konstatálja, hogy későre jár, és hosszú még az út a kúriáig.*
Zoro... Szerintem lassan.. Vissza kéne mennünk..*Mondja ki a szavakat, melyek most borzalmas, kemény szavaknak hangzanak, és bátortalanul csengenek a lány szájából. Semmi kedve elmenni innen, viszont bűntetést sem szeretne kapni, tehát az a legjobb ötlet, ha most szépen hazamennek. Nem néz a fiúra, biztosan tudja, hogy még ő is maradna, de azt is mindketten tudják, hogy ez nem szabad. Lyra megáll, egy pillanatra Zoro arcára néz, majd megfordul, de nem ereszti el a fekete hajú fiú erős kezét, és elindul visszafelé, lassú, ámde könnyed léptekkel, a földet nézi, és hallgat..*

Vendég

*Mikor Lyra beleegyezik a sétába, elindulnak, majd mikor felálltak megfogja a lány kezét, és így sétálgatnak itt a sétányon. Zoro hol a fákat nézi, hol Lyra felé szegeződik a tekintete, de nem akarja folyton a lányt bámulni, hisz azzal megint zavarba hozná. Séta közben Zoro a világ egyik legboldogabb emberének érezte magát, és érezte, hogy ezt az örömöt most senki sem veheti el tőle, aki megpróbálná annak pedig eléggé meggyűlne vele a baja. *
Amúgy mielőtt idejöttem, nem tudtam, hogy mért hívják ezt holdfény sétánynak, de most már értem*mondja, bár maga se tudja miért, de ez most kijött belőle~fogadjunk, hogy msot hülyének néz~gondolja magában, miután kimondta a mondatot. Közben eszébe jut, hogy lassan majd menniük kell, még ha semmi kedve sincs hozzá akkor is.*

Vendég

*Mikor kiválnak a csókból, és Zoro felveti a sétát, csak bólint egyet.Szeret sétálni, és most így, ebben a gyönyörű parkban, szerelmével kettesben, talán élete legjobb sétájára készül. Miután mindketten felálltak, kézenfogva indultak el a sétányon, Lyra hol a fákat, hol pedig cipője orrát nézi. Bár nincs körülötte a hőburok, amit az utolsó EVI órán tanultak, most még sem fázik, pedig csak egy pulóver van rajta a póló fölött. Hajával játszadozik a csendes, enyhe szél, ám most kivételesen nem zavarja. Folyamatosan mosolyog, és ezt a mosolyt most senki, és semmi nem tudná leolvasztani arcáról, úgy érzi, jókedvét most semmivel nem lehetne elrontani, de persze lehet, hogy téved. de most így szeretné, és magában úgy gondolja, hogy ha ő így szeretné, akkor így is lesz, és nem fogja engedni, hogy bármi, avgy bárki elrontsa hangulatát.*

Vendég

*A lány válaszára még boldogabb lesz, majd elmosolyodik, és épp közelebb hajolna a lányhoz, hogy megcsókolja, mikor a lány őt megelőzve megteszi ezt, így lágyan visszacsókol. Elkezd gondolkodni, hogy lehet, hogy lassan menniük kéne, ám még nem akar elszakadni a lánytól, így nem veti fel ennek ötletét, viszonyt egy kicsit elkezdett már zsibbadni a lába. Így mivel a sétányon nincs rajtuk kívül senki, így úgy dönt sétálhatnának egyet kettesben*
Nincs kedved egyet sétálni? Olyan szép ez a sétány*Kérdezi meg a lánytól*

Vendég

*Percek telnek el úgy, hogy egyikük sem szólal meg, ám ekkor Zoro hirtelen, hadarva kezd beszélni, amitől Lyra egy pillanatra öszzerezzen, de mikor felfogja a szavak értelmét megnyugszik, és mosolyogva néz a fiúra.*
Boldogan.. Boldogan elmegyek veled! *Feleli lágy hangon, és hirtelen megcsókolja a fiút, ám most esze ágában sincs elszaladni, mint ahogy eddig mindig tette. Viszont tudja, hogy kezd sötétedni, és nemsokára vissza kell indulniuk Nezabarba, ha nem akarnak bűntetést kapni.. *

Vendég

*Itt voltak együtt, összebújva boldogan, és nem hiányzott ide semmilyen szó, mind a ketten tudták mit érez a másik, és egymás közelsége is megvan. Ám ekkor Zoronak hiányérzete kezdett lenni, mintha elfelejtett volna valamit~Valamit akartam mondani.. ja nem kérdezni.. De mi is volt az?~gondolkodik magában, ám ekkor egyszer csak, mint derült égből villámcsapás ~Háát persze a bál jövőhetén~ jutott neki eszébe, hisz most valamelyik nap olvasta a plakátot a bálról ami jövőhét szombaton lesz Valentin-napon.*
Lenne kedved eljönni velem jövőhéten a Valentin-napi bálra?*kérdezi meg a lánytól, persze ügyelve arra, hogy ne ijessze meg a lányt azzal, hogy hirtelen megszólal.*

Vendég

*Jól érzi magát így, avval, aki most a legfontosabb neki. Eddig egész életében, mindig akkor volt a legboldogabb, amikor lovával volt, de most ez valahogy más volt. Mivel legjobb barátjának lovát tekintette, nem igazán fektetett hangsúlyt az igazi, őszinte emberi kapcsolatokra. Persze sok barátja volt, de egy olyan se, akivel mindent megosztott, hiszen a legféltettebb titkait tényleg csak Smeránakmondta el, mert ő nem adhatja tovább, de igazán senkiben nem bízott annyira. És most lehet, elképzelhető, hogy talált valakit, akinek majd elmeri árulni ezeket a titkokat. Csönd. De most nem az a nyomasztó, kínos csönd. Ez most más volt, ez most valamiért mind kettőjüknek jól esett, és érezték, hogy a másik sem akar még megszólalni. Ám Lyrába belehasított a felismerés, hogy február van, és jövő héten a valentin napi bál. Persze az nem lenne helyes, ha ő hívná meg a fiút, de ha Zoro nem lép még ma, akkor ő fog cselekedni. Ha már nem rohant el, és képes volt leküzdeni zavarát.*

Vendég

*Amikor a lány is kimondta azt a bizonyos szót, a fiú az összes eddigi gondját, baját egy pillanat alatt elfelejtette, hisz boldog volt, olyan boldog amilyen még sosem, ugyan volt már barátnője korábban is, de ilyen jól még senkivel nem érezte magát mint most Lyraval, érezte, hogy a lány is őszinte vele, míg korábban ezt sosem érezhette igazán. Mikor a lány odabújt a vállára, őis egy kicsit a lány felé hajtotta a fejét, majd simogatni kezdte a lány hátát. Közben egyből elszállt az az érzése, hogy kínos a csönd, hisz nem is tudott volna jobbat elképzelni, mint itt, egy ilyen szép helyen kettesben lenni a lánnyal. Eredetileg, úgy jött ide, hogy majd megbeszélik a dolgaikat, ám ezek után, egy ilyen beszélgetésnek nem biztos, hogy itt lenne a helye, hiszen ezzel a két szóval, valamint az összebújással megbeszéltek mindent, amit Zoro akart, és a többi kérdés ezek után egyértelműen elszállt.*

Vendég

*Most, mikor végre kettesben vannak, és megbeszélhetnék a dolgaikat, most egyikük sem kezd el beszélni. Mindketten hallgatnak, és a másikra várnak, hogy az mondjon valamit. Már kezd kényelmetlen, fusztráló lenni a csönd, és Lyra azon gondolkodik, mit kéne mondania, vagy el kéne kezdenie énekelni, mikor Zoro egy szót mond. És az az egy szó a lány szívéig hatol. Lángoló arccal, de mosolyogva néz Zorora, pár pillanatig csak némán vizsgálja a fiú tekintetét, majd megszólal.*
É.. én is szeretlek, Zoro..*Mondja, és fejét a fiú vállára hajtja. Mindig azt hitte, hogy ő már sosem lesz szerelmes, de tévedett, hatalmasat tévedett. Eddig egyszer volt csak szerelmes, legalábbis akkor azt hitte, de már egyáltalán nem volt benne biztos. Olyat, amit most érzett, még soha nem tapasztalt, de jó volt. És az is jó volt, hogy bár szavak nélkül, de kettesben voltak, és a környezet is gyönyörű..*

Vendég

*Mikor a lány mondja, hogy semmi, nem szól rá semmit, hisz igazából rá is ez volt igaz. A leülés említésére természetesen ő is oda megy a padhoz, majd leül Lyra mellé. Nem akarja, hogy nagy legyen a csönd, de nem igazán jut most eszébe semmi értelmes amit kérdezhetne, reméli a lány felhoz valami témát, ha nem akkor majd talán eszébe jut valami, így közelebb bújik a lányhoz, átkarolja, és csak ennyit mond neki kedvesen, mikor odahajol*Szeretlek!

Vendég

*Figyelmesen hallgatja Zorot, majd mikor azt mondja, hiányzott neki a lány, lehajtja fejét, kicsit elpirul, de mosolyog, hiszen neki is hiányzott Zoro. Mikor a fiú visszakérdez felnéz rá, sóhajt egyet, és már kezdene mesélni, de végül csak megrázza fejét, és egy szót mond.*
Semmi... Velem nem történt semmi érdekes.*Mondja mosolyogva, és észreveszi, ogy a fiú közelebb lépett, ami persze nem zavarja.*
Nincs kedve leülni? *Kérdezi hirtelen, és a legközelebbi padra mutat, majd elindul felé, és letelepedik rá. Haját kezdi birizgálni, mikor zavarban van, szinte mindig ezt teszi.*

Vendég

*Nézelődés közben egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy közeledik felé az a lány akire várt, a barátnője, Lyra, majd őis egy kicsit elindul felé.*
Szia*köszön vissza mosolyogva a lánynak, majd látja a lány érdeklődő tekintetét*Hát nincs most semmi érdekes, utóbbi napjaimon néha kijártam sétálgatni a szabadba friss levegőért, beszélgettem egykét gyerekkel, de más nem nagyon történt. Viszont te nagyon hiányoztál*teszi hozzá kicsit halkabban, és lehet, hogy kicsit bele is pirult a dologba, de akkor is így volt, hisz a tegnapi órát leszámítva nem látta már pár napja a lányt* És te hogy érzed magad?*kérdezi meg a lánytól, miközben kicsit közelebb lép hozzá, mert hiányzik a lány közelsége számára*

Vendég

*Egy szőkehajú, magas lány érkezik a sétányra, haja kibontva, frufruja bal szeme előtt. Már nyoma sincs a reggeli álmosságának, Smeralda elfeledtette vele. Fekete répanacit visel, acélbetétes bakanccsal, és egy fekete, Evanescence-s pulóverrel. Ez volt a kedvence. Lassú léptekkel közeledik, hiszen tudja, hogy nem lesz egyedül. Zoroval beszélte meg ugyanis, hogy itt találkoznak. Még csak egyszer volt Nellondban, de már akkor is gyönyörűnek találta. És ez a sétány. Ez egyszerűen elbűvölte. Mikor meglátja a fiút, elmosolyodik, és kicsit gyorsabban megy oda hozzá. Most senki nincs itt rajtuk kívül, és ez ritka alkalom, végre lesz alkalmuk megbeszélni kettőjük dolgát.*
Szia Zoro! *Köszön neki lelkesen Lyra, és a tekintetével kérdezi meg a fiút, hogy mi újság vele, reméli, hogy Zoro érteni fogja a lány szemének csillogását.*

Vendég

*Egy fiú érkezik ide a sétányra, farmerban, és a fekete pulcsija összehúzva egy narancssárga pólón, ami így nem látszódik. A mai napja nem mondható eddigiekben túl jónak, hisz a feje egész nap fájt, ám most már elmúlt, hála a fejfájás-csillapítónak, és így sokkal jobban érzi magát. Délután felkerekedett, majd eljött ide. Most, hogy itt áll, látszik, hogy vár valakire, és aki ismeri az tudja is hogy kire. Közben körülnéz~aham.. már értem honnan jött ez a név~gondolkodik a sétány nevén.*

Vendég

*A kuncogásra ő maga is lágyan morajlósan felnevet de még ez is halk így nem zavarja meg a jóleső csendjét a természetnek*-Tudod én bármilyen úton végig mennék veled *feleli a megkérdőjelezésre de igazat is ad a lánynak persze*-Ha tudnánk akkor nem is lennének meglepetések, lehet rossz de kellemes se szerinted jó ez?*kérdezi egy pillanatra megállva szembe fordulva Lexel, majd kicsit közelebb hajol, a kérdésre lágyan elmosolyodik a pírulásnál meg egyenesen úgy érzi hogy mindent megtenne a lányért.*-REménykedek benne hogy így lesz de bármi legyen az én utam melletted van mindaddig ameddig te másképp nem akarod*mondja és kezeivel a lány kezeit fogja meg és mélyen a szemébe néz*-Félsz valamitől? *kérdezi mosolyogva *

\\fagy\\

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. 01 Feb. 2009, 18:41

Ühhüm. *Tekint fel közben ő is az égre, no meg a környező fákat is jól megszemléli, hisz ahogy azokon átszűrődik a tündéri fény... na az még csodás. Ahogy így kinéz a fejéből, kicsit váratlanul éri az arcán csattanó puszi, egész meglepetésszerű, fel is kuncog rajta, mint egy szemérmes diáklány. Előbbit azért megkérdőjelezném.* Azért mi sem tudhatunk mindenről. *Von enyhén vállat, a lényeg, hogy van ez a kis romantikus járda és az ilyenek, mint ők szépen ki tudják élvezni.* Az utakról jut eszembe... *Már rég gondolkodott ezen, sokat agyalt, a jövőn.* ... pontosabban kettőnk útja... Szóval, tegyük fel, hogy minden akadályt legyőzünk. *Miközben variál egyenest Mikára pislog.* És... hűű. *Elpirul. Már csak a köret miatt, amit ez a hely képez, és ő meg elég szivet melengető dolgokról is próbálna beszélni. Kicsit fél. Attól ami az eljegyzések után jönni szokott.*

Vendég

*Elmosolyodik amikor a lány felé fordul közbe egy pillantást vet az ég felé majd onnan vissza is a lányra szinte azonnak*-Érdekesek és szépek is, főleg ilyenkor este. Szépen megvilágítanak *mondja egy kis mosollyal miközbe homlokát egy pillanatra a lány fejéhez érinti és egy puszit ad az arcára majd kéz a kézbe sétállgatnak tovább*-Nem tudom de szerintem nem is az a fontos hogy hova visz. Az utak sose biztosak a fő hogy eggyütt lehetek veled*mondja egy lágy mosollyal hangja tökéletesen tiszta de halk*-Nem tudom hogy hogy nem voltunk még itt. PEdig már régóta itt lehet*mondja egy sóhajjal a lánynak persze közbe vigyáz hogy ő se botlódjon meg*

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. 01 Feb. 2009, 18:20

*Keze, amint meg lett találva, puhán hozzásimul a másik kézhez és ujjaival szinte bekebelezi azt. Bár fekete tincsei most kicsit arcába omlanak, attól még egy apró, elégedett mosoly ott táncol ajkain. Egy hosszú, fekete kabátot visel, amolyan óriás gombosat, alatta egy lila pulcsi, nyakába egy véknyabb szintén lila sál biggyesztve, lábain farmernadrág és csizmák. Mindvégig maga elé néz, a macskaköveket kémleli, ám egy idő után szinte érzi halántékán a fiú tekintetét, így hát oda is kapja a fejét.* De, valóban. És olyan érdekesek itt a fények... *Jegyzi meg, még sosem járt ezen a sétányon, nem csoda, hogy elkápráztatja.* De hova is visz? *Kérdi csak úgy mellékesen, miközben visszapislog Mikára, de azért néha a lába elé is néz, nem volna túl képbe illő egy taknyolás.*

Vendég

*Egy lány és egy fiú érkezik meg a holdfény sétányhoz úgytűni kaz idő elég szép egy kis esti sétához itt meg még úgyse jártak. Legalábbis Mika még nem de eléggé hangulatosnak találja a helyet. Szokásos fekete kabátja van rajta ugyan ilyen árnyalatu nadrággal nem sietnem sehova Mika örül annak hogy legalább van egy nyugodt estéjük. Lex felé fordítja a fejét majd kicsit elmosolyodik közbe keze a lányét keresi, s ha megtalálja meg is fogja*-Szép hely nem igaz?*kérdezi lágy hangon most arcán se látszódik különösebb fáradtság inkább valamiféle nyugodtság. A multkori beszélgetés kicsit helyre billentette a srácot*

Téma: Re: Holdfény sétány Szomb. 10 Jan. 2009, 20:19

*Szipogva bújik, teljesen eláztatja a könnyeivel Marielle köpenyét. A szőke haja is csapzottan tapad most az arcára.* Tudom, csak… ha eszembe jut, nem tudom visszafogni magam. Nem ismertem őket, de mégis annyira hiányoznak, és sosem kaptam születésnapi tortát. *nyeldesi a könnyeit.* Soha. És nem az édesség miatt, csak hogy legyen egy perc, amikor azért figyel rám valaki, mert létezem, nem azért, mert bedobtam az igazgató ablakát. *Megtörli a könnyeit, és hagyja, hogy a borz bátorítóan elnyúljon a nyakában.*
De igazán aranyos vagy, ritka az ilyen barát. *nos igen, túlságosan hiperérzékeny, aki egy picit törődik vele, azt már egyből fontosnak tartja.* Köszönöm, hogy mellettem vagy, engem mindenki csak utál, meg bánt, és annyira egyedül vagyok. Na köszi. Azért ne játszd túl. *Ugrik le Willen a nyakából, és elrobog a vadőr kocsija felé.* Willen sajnálom. *Marielle felé sandít.* Igaza van, mindent túl komolyan veszek, még ha vidám is vagyok. Mindegy, a forró csoki finom lesz, jól fog esni. Menjünk. *Hagyja magát feltámogatni, aztán el is reppennek nezázni.*

Téma: Re: Holdfény sétány Szomb. 10 Jan. 2009, 20:03

*No igen, ez már csak ilyen, fura is lenne az az ember, vagy akár tünde, aki nem így gondolkodna a daimonját illetően. Apró mosoly Meriel megjegyzésére, de láthatóan már azért tényleg közel vannak a célhoz, mégha kis kitérővel sikerült is ideérni, de hát még egy tündének sem lehet tökéletes a tájékozódási képessége minden esetben, még ha nagyon jól is lát, ez sem garancia.* -Elsőben is vannak érdekes varázslatok, ne aggódj, a legfőbb alapok akkor vannak, mint a finite, vagy épp a dementor űzés, de fontos bájitalok és átkok is akadnak. Persze minden év egyre izgalmasabb, de mindig kellenek az alapok, hisz a nélkül nem boldogulnál később sem. *Fejteget, hát igen ő már csak ilyen elméleti ember. Néha szintén sokat beszél, mint újdonsült barátosnéje, de akkor már inkább valami okos kis fejtegetés jön elő az okos kis buksijából. Ezt már ő sem állhatja meg, elneveti magát a daimon bénázásán, és ahogy aztán újabb civakodás lesz belőle, persze csak finoman, semm igazán komoly. A válaszon aztán még végképp nem lepődik meg.* -Hát igen, ez nem furcsa, bár én úgy mondanám, hogy megbukik, nem pedig megbuk. *Helyesbíti ki az apróbb kis hibát. Hiába, nem tudja megállni, hogy ne okoskodjon kellő mennyiségűt, meg ez amúgy is szinte már fülbántó volt.*
-A múltat megváltoztatni nem igazán tanácsos, hisz sosem tudhatjuk, hogy mi lesz a következmény. Lehet, hogy egy egészen apró változás nagyon fontos dolgokat változtat meg és... *Aztán elharapja a mondtatot. Úgy fest mégsem kellett volna ezt megkédezni, ugyanis már lohol is vissza a daimon, hogy megvigasztalja a leányzót, akinél épp láthatóan eltörött a mécses, bár ez érhető, ha egyszer meghaltak a szülei. Mindenesetre azért így egészen más a helyzet. Óvatosan belekarol a lányba, ha hagyja.* -Sajnálom, igazán. Tudod az élet...néha nagyon kegyetlen. *Egy pillanatra elhomályosodik a tekintete. Kicsi volt még, mikor elűzték őket a tündefaluból, de sok barátot kellett otthagynia...sőt egy valakit is, aki nagyon fontos volt számára. Azóta sem látta, és a sokszor furcsán néző muglikkal volt kénytelen egy faluban élni, titkolózva, rettegve, hogy kiderül kik is ők. Finoman megszorítja a leányzó karját, és igyekszik őt támogatni, hogy mihamarabb elérjenek a vadőr kocsijáig, ott aztán segít beülni a lánynak. Hiába szűkszavú, azért kedves teremtés, és rossz látnia, ha valakinek ekkora a fájdalma, még ilyen régi emlék miatt is.* -A kúriában majd szerzünk neked forró csokit, ígérem. *Suttogja még halkan, leülteve a lányt a kocsiba, finoman megsimogatva a hátát nyugtatólag. Hiába ott a daimon, azért remélhetően a tünde is tud egy kicsit segíteni, hogy hamarabb visszatérjen a cserfes, boldog kislány.*

» Erdő
» Macskák kódexe

Holdfény sétány

Holdfény sétány

Similar topics

Similar topics