Holdfény sétány

Téma: Holdfény sétány Kedd. Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 3:16 pm

*A nő szépen üldögél, továbbra is hallgatja a diáklány szavait, gondjait, és bánatát. Kicsit el is gondolkodik a mondandóján, de ő maga nem nagyon mérgeskedik, mivel nem akarja szétrombolni a villámaival a környéket.*
- A düh rossz hadvezér. Inkább légy megfontolt. *Mondja amolyan okítás céljából, majd a lány utolsó szavára keserűen elmosolyodik.* - Csak figyelj rá. Érezd, ahogy dobog... *Mondja, majd végszóra vijjogást hall, és az ő szíve is megdobban. Azonnal felpattan a helyéről, ami tőle igencsak szokatlan lehet, és éles szemével kezdi pásztázni a fákat, miközben még fülel is. Éljen a légmágia.* ~Zachary...~ *Persze már azonnal előtte is van a férfi arcának képe, meg az előző találkozásuk, és hogy milyen régen látta már. Szinte aggódott... Na jó, tényleg azt tette, csak nem nagyon akarta elismerni magának, de most kibukott belőle. A szél pedig fel is támad ennek örömére.*

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 2:57 pm

*Ezüst sólyom hasít végig az égen, szárnyal, repül, engedi, hogy a szellő magával sodorja, arra repül, amerre a szél is... És hogy ki felé vezeti? Ezt még maga sem tudja, de hamarosan megtudja. Egy vijjogással fordul meg, pörög a levegőben, élvezve a szabadság ízét. Nem sokáig élvezheti, elnyűtte a tudat, hogy az iskolával mi történt. Ami ellen semmit sem tehet. Szóval közeledik Nellond felé, szó szerint a szelek szárnyán száll szépen szótlanul szerényen. Mikor a magaslatból észreveszi a két alakot, azonnal leszálláshoz készülődik, és landol is az egyik fán. A tekintete egyenesen Barbarára szegeződik, de csak annyit lát a páros, hogy egy vijjogással egy ezüst sólyom szállt le a hozzájuk legközelebb lévő fára, és nézi őket. Barbarát.*

_________________
*-* Zachary Daniel Reed *-*
Az új tanár, aki mindenféle beugrást elvállal az iskolában. Nagyon is kíváncsi arra, hogy a Nezabar diákjai méltóak e a hírükre, miszerint ígéretes mágustanoncok. A férfi egy ábrándozó, kedves, 20-as évei végén járó férfi, aki nem is olyan komoly, hogy félni kelljen tőle. Főként a mentális, és a pszionikus mágiákhoz ért, de a Hangmágia is még az erősségei közé sorolható.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Nos hát igen, eléggé nehéz megfogalmazni a választ. Chleo eddig nem szembesült ilyen helyzettel, de még fog, mert user tud bizonyos dolgokat, amit ő nem.* - Tudom de a düh nagyon sokszor elvakítja az embert. Én már túltettem magam a dühöngő őrült részén a dolognak, egyelőre, de nem tudom mikor dühít fel valaki... *Ami egyébként nem nehéz, mivel a lány eléggé hirtelenharagú ugyebár. És többnyire nem is adja fel, végkimerülésig küzd. Szóval egy tapasztalatlanabb diáknak nem okos dolog ujjat húzni vele, mint azt Dave esetében már szemléltette is korábban.* - Én próbálok, de ez tényleg nem egyszerű. Egész életemben a tökéletességre törekedtem, mindenki ezt várta el tőlem. És tudja mi a legrosszabb? Még én mondtam Palmyrának, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan. *Bánatosan elmosolyodik a nő szavaira.* - Néha nem tudom, mit súg a szívem...

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 2:30 pm

*Nagy részben csak hallgat, és néz a lányt, várja a választ. Nem zavarja a többszöri nekifutás, elvégre bármilyen könnyűnek is hangozhat az egyszerű eldöntendő kérdés, Barbara nagyon jól tudja, hogy a választ meglelni odabenn sokkal nehezebb. Így a válaszon sem lepődik meg. de ami utána jön, már egy kicsit összevonja a szemöldökét.*
- Nem hiszem, hogy a gyilkosság megoldás lenne. És maga nem is úgy néz ki, mint akiben nem lenne elég erő, hogy tovább tartsa magát. Így inkább szedje össze magát, és kezelje a helyzetet illően. Ami megtörtént, az megtörtént, és nem mondom, hogy egyszerű lenne, de igyekezzen minden erejével továbblépni a hibáin. És higgye el, később, mikor visszatekint fényes életére, már látni fogja, hogy ez is csak egy olyan botlás volt, ami erősebbé, magabiztosabbá, és tapasztaltabbá tette. Életünk nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonultát, hanem hogy megtanuljunk táncolni az esőben. * Mondja a véla hölgyemény, és most el is mosolyodik, majd hozzátesz még valamit.* - Hallgasson a szívére, és nem tévedhet el. Ami igazán fontos, a szemnek úgyis láthatatlan.

Vendég

*Most valóban nem hazudik, a színtiszta igazat mondja. Az arcán is látszik, meg minden... A kérdésre azonban egyszerűen nem tud felelni egy darabig. Ez is azok közé tartozik, amire gondolatban tudna válaszolni, de ha szavakban is megformálná, teljesen máshogy, idegenül hangzana. Csak keresi a szavakat, többször is szóra nyitva a száját, de végül mindig meggondolja magát. Aztán nem kezd hosszas magyarázkodásba, csupán pár szót mond így első körben.* - Nem tudom... Ma reggel még meg akartam ölni... *Ezután újra csak szavakat keres. Annyi mindent szeretne még mondani, de fogalma sincs, hogy kezdje, és hogy végülis mik azok, amiket tényleg kimondhat.* - Az a legrosszabb, hogy nagyon helyes, és úgy érzem, kedvel... De lehet, hogy elsiettük a dolgot, és hogy egy kicsit túllőttünk a célon...

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 2:11 pm

*A lány szavaira bólint egyet, elvégre hisz neki. Nincsen oka, hogy ne tegye, és amúgy is, tudná, ha hazudnak neki. Nem bolond ő, és hamar átlát az embereken, főleg az intuíciójával. Egyébként is, jól tudja ő, hogy vannak dolgok, amiket nehéz szavakba önteni, nehezebb, mint először az ember gondolná. Mert amint kimondja, egészen mást jelent, és más érzelmet hordoz, mint a szívben. Az újságra azonban egy pillantást sem vet, csk elveszi, és maga mellé teszi a padra, Chleotól távolabbi oldalára.*
- Esetleg szerelmetes érzelmeket táplál az úrfi irányába? *Kérdezi közel sem egyszerű megfogalmazásban, de tőle ez normális. A cirádás szavakba öntött mondandó egészen jellemző a hölgyre. De egyenlőre nem kérdez mást, ennyi pont elég. De a könnycseppek megjelenésére int egy kicsit, és szellő simogatja meg a diák arcát.*

Vendég

*Érzi magán a nő pillantását, de ő nem néz oda még. Mikor azonban a nő megszólal, felnéz, és bánatos tekintettel méregeti őt. Szinte hallani, ahogy kattognak agyának fogaskerekei, majd végül úgy dönt, megbízhat Barbarában. Talán túl sok emberben bízik meg, de muszáj beszélnie...* - Nekem nem célom önt félrevezetni, de vannak dolgok, amikről nehéz beszélni... *Ezekkel a szavakkal átnyújtja az újságot a nőnek, amit ugyebár látott, de azért így mégis más.* - Fogalmam sincs, hogy történhetett, és ez nekem nagyon nehéz... Mert ez gíy olyan, mintha visszaélnék azzal, hogy vél vagyok, ráadásul... ezt nekem nem szabadna. *Fejezi be szemlesütve a mondatot. Persze nem tudja még mindig, hogy csak fél-véla, de sebaj.* - De igen, van... Csak fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. *Szemeiben könnyek gyűlnek, a cikk megjelenése óta először. Meg úgy azóta, hogy megismerte Holdent.*

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 1:42 pm

*A csendes másfél percig nézi szépen a lányt, továbbra is egyenes háttal ülve a padon, és várja a válaszát. Nagyon türelmes hölgyemény ő, szóval hiába váratják nem fog siettetni senkit. Majd a szavakra sóhajt egyet, ami kész csoda a fűzőben, de megvannak a trükkjei, így légmágusként.*
- A friss levegő sosem árt. Mégis kénytelen vagyok megkérdezni, hogy miért próbál félrevezetni? Úgy érzem nem szolgáltam meg bizalmatlanságára... *Teszi hozzá egy fokkal keserűbb hangon, de mégis érezni, hogy mintha a lányt egy meleg légáramlat csapná meg, amiben persze benne van a nő keze, de minden feltűnés nélkül képes ilyesmikre.* - Kisasszony... Nincs kedve beszélgetni? *Az utolsó mondatnál a hangja teljesen megváltozik, és teljesen meleg lesz, szerető, és közeledő, még így is, hogy magázza a lányt. És csillogó szemeivel néz rá, feltéve, hogy Chleo egyáltalán hajlandó felnézni a földről a nő arcára. Minden esetre most egy szebb, kellemesebb mosoly uralkodik Barbara arcán.*

Vendég

*Általában Chleopatrat sem szokta zavarni, de ez most egy teljesen más helyzet. Most nem azért bámulják, mert viszonylag híres és még ráadásul gazdag is, mellesleg nővéreitől eltérően nem Nellondban élt... És mellesleg nem is ok nélkül. Valahogy nem képes abban reménykedni, hogy nem ismerték fel, de végülis a remény hal meg utoljára. Ha a nő nem is, valaki más biztosan. A bemutatkozásra biccent, és valahonnan ismerős is neki a név. Viszont amikor Barbara még a Nezabarban tanított, ő még nem járt ide, szóval csak hírből ismeri, azt nem tudja, hogy korábban szakvezető-helyettes volt. Mellesleg hirtelen nem is ugrik be neki, hogy ki a nő, ami tulajdonképpen érthető is, van neki más gondja. A kérdésre azonban pislog párat, sé maga elé néz úgy másfél percig.* ~Azt hiszem lebuktam...~ *Ettől függetlenül próbálja továbbra is fenntartani az álcát.* - Oh, én csak kijöttem egy kis... friss levegőt szívni. *Folytatja a hazugságát kétségbeesetten. Mindenesetre rájött a megszólításból, hogy Barbara valószínűleg tudja, hogy nem Lilyanak hívják. De ha úgyis tudja, hogy ki ő, akkor fölösleges újra bemutatkozni.*

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 1:22 pm

*Igen, Barbara eléggé kirí a tömegből, de láthatólag ez őt egy cseppet sem zavarja. Talán meg is bámulják, de ő mégiscsak hölgy, és tűri az ilyesmit. A lányhoz közeledve is ugyanolyan magabiztosak a léptei, mintha nem is a földön járna, így esélye nem lenne megbotlani. Az újság elrepülését figyelemmel kíséri, és pont ő ne venné észre, hogy mi áll benne, aki légmágus, és a füle ugyanúgy sokszor jobb az átlag embereknél, mint a látása. Szóval simán kiszúrja az egészet, és egy egyszerű, feltűnésmentes kézmozdulattal meg is állítja az újságot, hogy ne fújja messzebbre a szél. Szóval felismerte a lányt, de egyenlőre nem tud semmit róla, így nem is ítélkezik. A névre ismét az arcára kerül egy kis félmosoly, és fejét megdönti egy hosszabb pislogás keretében, ha már meghajolni nem tud.*
- Barbara Candice Blake. *Mondja ki a teljes nevét, elvégre semmi rejtegetnivalója nincs. A lány, ha eléggé informált, még azt is megtudhatja a névből, hogy az Eramir szak egykori szakvezető-helyettesével áll szemben. Végül szép dallamú hangján kérdezgetni kezdi, szinte azonnal leleplezve magát, méghozzá szándékosan.*
- Mondja csak Miss Penthesilea. Miféle bánat tépi szívét, amiért idekinn üldögél, méghozzá egymagában? *Hangja valahogy megnyugtató, és bizalomgerjesztő, hallani, hogy nincsen benne hátsó szándék, és csak segíteni szeretne, ha engedik.*

Vendég

*Na persze, ha magányra vágyik, akkor azt talán nem a Holdfény sétányon kéne keresnie. Mert ott biztos nem lesz egyedül. Tekintetével végigméri a hölgyet, aki szerinte valahogy nem illik ide. Vagyis tulajdonképpen nagyon is illik a sétányra, csak nem igazán a huszonegyedik századba való, de ezen már igazán nem akad fenn, látott már furább embereket is. Szóval nem hatja meg igazán, csak azért eléggé feltűnő, szóval figyelemmel kíséri. Mikor megszólítja, meglepődik, de ezt nem mutatja.* - Öh, persze... *Motyogja maga elé a választ, de azért még lehet érteni. El is venné az újságot, de csak venné, mivel sikeresen leveri... És hála a szél "jótékony" hatásának, pont olyan távolságban ér földet, hogy Chleo ne érje el, viszont a nő tisztán lássa benne a mozgó képeket, amiken öhm... Megcsókolja Holdent. Ráadásul az asztalon átmászva. Hangosan felnyög, mármint Chleo, és feláll, felveszi, majd elteszi az újságot... a zsebébe. Így eléggé kikandikál, de sebaj.* - Lilya. *Hazudja a nőnek, és reméli, hogy elég gyors volt és nem ismerte fel. Mellesleg érzi, hogy a nő is véla, de nem táplál ellene semmilyen ellenérzéseket... Ameddig nem tesz érte.

Téma: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 12:51 pm

*Középmagas hölgyemény közeleg, hosszú fekete ruhában, fűzőben. Cipője nem is látszik, de bőre eléggé világos, szeme ezüst, és göndör haja a vállára omlik. Oldalán egy kis szütyő van, valamiféle övre kötve, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Vállait és karjait most nem takarta el, és szokásos kalapja sincsen a fején. Ezüstláncon viszont a nyakában függ valamiféle medál. Szeme szépen ki van húzva, de sminkje nem túl erős. Úgy fest, mint egy hölgy az arisztokratikus korszakból. Ő nem ismeri fel a padon ücsörgő lányt, csak az tűnik fel neki, hogy nem túl jókedvű, így szépen odasétál hozzá, és egy apró, igazán apró mosollyal kérdezi meg.*
- Szabad ez a hely? *És így is csoda, hogy hangja nem szól olyan hidegen, mint egy igazi hölgynek, de valahogy megesett jégszíve a lánykán. Persze nincs neki jégszíve igazából, csak nagyon jól tetteti, hogy megőrizze nemesi véla külsejét. Mert bizony a hölgyemény egy véla.*

Vendég

*Magába roskadva ücsörög egy padon. Igen, egy padon, és nem a földön. Mellette Campary, és az a bizonyos újság... Kinyitva, de lefelé fordítva. Talán hülyeség volt lejönni Nellondba. Hiszen bármikor összefuthat nővéreivel, akik minden bizonnyal nem díjaznák a tettét. De még jó, hogy nem került címlapra. Elvégre mégiscsak a családfő húga, ráadásul az ügyeletes botrányhősnő a családban, aki alig hogy megérkezett, rögtön bajt baj hátára halmoz, vagy hogy kell mondani. Mindegy. A térdére könyököl, fejét pedig a tenyerére teszi. Mármint nem rejti el arcát, de hát az újság megjelenése óta elég sokan megbámulták. Ő azért próbálja büszkén viselni a dolgot, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel.*

Vendég

-Megy oda a halál..*mondja a lány, majd, amikor a fiú kijelenti, hogy Redrick egy kicsit megszeppen.*-Öhm ahham.*mondja a lány, miközben vállat ránt. Mindenesetre a nyalóka aporban köt ki. A lány csak elvigyorodik. Mikor Justin távozni akar csak füttyent egyet.*-Nane.*mondja a lány, miközben két nyalókát előhúz a zsebéből. Ki van tömve a lány édességekkel az biztos. Mindenesetre, ha fiú elfogadja akkor oda adja neki.*-Ne menj már heló...*mondja, miközben a fiú után siet és a hátára ugrik, de persze le is mászik róla, majd mellé lép.*-Vezzes már körbe. Nemrég érkeztem.*mondja a lány, miközben rámosolyog a fiúra. Szép vonásai vannak a lánynak az biztos. Mindenesetre, ha Justin beleegyezik akkor követi a fiút. Aztán, majd valamikor visszamegy a Kúriába is.*

Vendég

- Na szép, így akarjon neked viccet mesélni az ember! *Szól vissza ugyanolyan flegmán.* - Miért, a hercegkisasszony talán azt hitte, Londonban van, a királyi családnál? Ejnye, igazán sajnááááálom, hogy ki kellett ábrándítanom... *Az énekesre csak félredönti a fejét.* - Miféle kornyikásról beszélsz te? Ahogy téged elnézlek, valami menő mugli. De persze, hiszek neked, egészen biztos, hogy már tizenkilenc évvel ezelőtt is nagymenő volt, az aranyvérű szüleim pedig rajongtak érte, ezért neveztek el így. *A kiképzést pedig ő is bírja. Mikor Amanda felé veti magát, annyi reflexe még van, hogy oldalra vetődjön... Ezt a vetődést szabályozni már nem tudja, így elég csúnyán gurul le a padról, de felszisszenve tápászkodik fel. A nyalókát persze kiejti a kezéből, az a porban landol. Leporolja magát, miközben nevet, de hátrál.* - Na persze, feljelentessz, mi? Egy Redrick-et? Ugyanmár, még azelőtt elengednek, hogy bevittek volna, kisvirág! És megtámadlak? Hozzád se nyúltam... és ezek után nem is fogok. *Magában még szép jelzőkkel is illeti a lányt, de kívül már csak legyint.* - Na további remek napot. *Köszön el, és eltűnik valamerre a szórakozónegyed felé.*

Vendég

*Csak némán hallgatja a viccet, majd a végén felvont szemöldökkel néz a fiúra.*-Nagy cucc..*mondja, majd ugye nem tud a fiúnál kapálózni, mert az is felugrik a padra. Amikor a fiú hercegnőnek nevezni csak flegmán vállat von.*-Nellond mi?*moropgja a lány, majd csak odamegy a fiúhoz.*-Justin? Még az énekes nevét is koppintod?*morogja a lány, majd felugrik a fiú mellé. Csokoládé barna szemeivela fiút kezdi el nézni, majd egy hirtelen mozdulattal a fiúra veti magát. Őt aztán nem érdekli, hogy a földön kötnek ki vagy sem. Bírja ő a kiképzést. Nem egyszer verekedett már.*-Feljelentelek te bunkó..Nőket támadsz meg..*mondja a lány, miközben próbálja a földre döngölni a fiút.*

Vendég

- Pedig szerintem a tacskó igenis hosszabb. *Kötözködik még csakazértis, majd elmeséli a viccet.* - Szóval két pitbullt sétáltat egy fószer. Egyszer csak meglát egy tacskós gazdit; gondol egyet és elengedi a pitbullokat. Azok persze azonnal nekitámadnak a kis tacskónak, aki bátran beszáll a küzdelembe. Hatalmas, porfelhőbe burkolt, vonításokkal, üvöltésekkel, morgásokkal kísért viadal kezdődik: csak úgy repdes a szőr, fröcsög a vér. Mikor lecsendesedik a vihar, elül a por, a földön hever szétmarcangolva a két pitbull, a tacskó pedig fáradtan, de büszkén tekint a gazdijára. A pitbullos fószer alig látva a dühtől így szól: - Miféle fenevadja van magának?! Van fogalma arról, hogy ezeknek a pitbulloknak darabja 2000-be a került? - Hát először is: minek engedte el őket? Másodszor: az én tacskóm 20 000-be került! - Na, ne hülyéskedjen! Egy tacskó?! - Igen: 8000 volt a krokodil, 12 000 a plasztikai műtét... *Meséli a viccet, elváltoztatva a hangját, hogy érződjön a pitbullos fószer meg az öreg közötti különbség. Aztán ugye elszedi a nyalókát.* - Kicsit eltévedtél, hercegnő, ez Nellond. *Nevetgél, majd mikor az felugrik a padra, akkor ő villámgyorsan ugrik fel a szemben lévőre, hiszen ha minden igaz, akkor a sétány mindkét oldalán vannak padok.* - Justin. *Veti oda azért a nevét is, ha már kérdezték.* - Pont annyi, mint eszed! *Ölt nyelvet a lányra, újabb klisét hangoztatva, de most ez érdekli a legkevésbé.*

Vendég

-Az tacskó, de mit fitymálod...*mondja a lány, majd, amikor a fiú vidáman megkérdezi a viccet csak megrázza a fejét.*-Krokodil. az adok neked mindjárt, olyan krokodilt..*duzzogja a lány, aztán, amikor a nyalokát kielemelik a kezéből felvonja a szemöldökét.*-Üdv Londonban.*mondja a lány, majd csak felpattan apdra és, ha mindenigaz most jóval magasabb a fiúnál.*-Add csak vissza!*mondja a lány, majd leugrik a fiú elé. Próbálja elérni a kezét.*-Egyébként neved az nincsen ficsúrkám?*teszi fel a kérdést, miközben próbálja el halászni a nyalókát. Egyenlőre kedves. Márha ezt egyáltalán kedvesnek lehet nevezni. A kérdésre flegmán megvonja a vállát.*-Közöd?*mondja a lány. Joker pedig csak a pad alól pislog a két fiatalra.*

Vendég

- Ez tacskó? Azt hittem, az hosszabb... *Néz végig a kutyán enyhén fitymállóan. A furcsa az, hogy nemesi ruhában van, előkelőben, de korántsem úgy viselkedik, mintha az lenne. Szíve szerint a szakadt farmerjét vette volna fel egy inggel, de hát a palotanegyedből olyan szakadtan úgy hajítják ki, hogy a lába sem éri a földet... Na meg előkelő, aranyvérű családhoz is illik nemesi öltözetben menni látogatóba, pláne, hogyha az ember Nellond egyik alapítócsaládjához tartozik. Úgy a szülők is sokkal kevésbé húzzák a szájukat a fiuk... barátját látva.* - Áh, nem, kössz, nekem hosszabb kéne, vagy legalább zöldebb, hogy el tudjam adni krokodilként. Tényleg, azt a viccet ismered? *Kérdezi még mindig vidáman.* - Milyen ízű? *Kérdez rá hirtelen a nyalókára, majd egy hirtelen mozdulattal odahajol, és kiveszi a lány kezéből, már ha az nem rántja el... De nagyon hirtelen mozdul, hogy nehezebb legyen kivédeni. Ha el tudja venni, úgy tesz, mintha megnyalná, de persze nem teszi.* - Hm, egészen finom. Édes... ugye, Amy? És mi járatban erre? *Ha a lány visszavenné a nyalókát, szándékosan arrébb, vagy feljebb tartja, szóval incselkedik vele, nem adja vissza.*

Vendég

*Csak felvont szemöldökkel figyeli, ahogy az emberek sétálgatnak.*~Itt mindenki, olyan ficsúr..~*gondolja a lány, amjd, amikor ráköszönnek félre billenti a fejét. Úgy pislog ki a kalapja alól.*-Szasz.*mondja, miközben kiveszi a nyalókát a szájából, majd a fiúra néz. Senki meg nem mondaná róla, hogy a Nezabarba jár. A kérdésre csak bólint.*-Ja az enyém. Tacskó*válaszolja, miközben csokoládé barna szemeivel végignéz a fiún.*~Biztos valami nagymenő.~*gondolja, majd egy cserfes mosoly jelenik meg az arcán.*-Megveszed?*teszi fel a kérdést. persze nem gondolja komolyan. Semmi pénzért nem adná, oda.*-Egyébként Amanda Goldwin vagyok..*mondja a lány, na igen egy aranyvérűcsodálkozhat, hogy ez a lány is Goldwin. pedig az nagyon is az. Bár ő maga nincsen tisztában vele, hogy gazdag felmenői vannak apai ágon. Mindenesetre a lány leveszi a kalpját, amjd úgy néz a fiúra.*-De hívj csak Amy-nek mindneki úgy hív.*teszi hozzá, majd odahívja magához a kutyát.*

Vendég

*Valami vidám dallamot fütyörészve sétál a sétányon, elvégre a sétány arra való, neeeem? Nemrég eső volt, így pocsolyák tarkítják ezt a bizonyos sétányt, ő pedig vidáman ugrálja át őket. Hogy mire ez a fene nagy jókedv? Fene nagy jókedve van most, az egyszer biztos. Hogy csak úgy magától, vagy valami kiváltotta, az már egy másik kérdés.* - Halihó! *Köszön rá vidáman a szembejövő lányra.* - Aranyos kutya, a tiéd? Milyen fajta ez? *Érdeklődik, miközben a napszemüvegét feljebb tolja az orrán, és szürkés, csillogó szemeivel figyeli Amandát. Valóban, a bemutatkozás egyelőre kimaradt. Zsebrevágja a kezeit, és a lábán hintázik előre-hátra a választ várva, lefékezve Amanda előtt.*

Vendég

*Már egy ideje megérkezett a Kúria falai közé, ám nem bírt megmaradni. Nem, nem neki muszáj mindig az utcát rónia. Egy fekete kalapos hosszús szőkés-barnás hajú lány sétálgat Nellondban. Egytépett farmer valamint egy sima ujjatlan top van rajta. A lány mellett egy paró tacsi is szaladgál.*-Csak óvatosan Joker.*mondja, a lány, miközben a szájába töm egy nyalókát.*-Holdfény sétány? Na, de hol a hold?*kérdezi meg a kutyától, de hát választ nem nagyon kap rá. Mindenesetre csak körbenéz.*~Egész jó kis hely...Jobb, mint New York meg London..~*gondolja a lány, majd csak fogja magát és leül az egyik padra. Persze nem a szokványos modon.Lábait felkapakolja ő maga pedig a háttámla részre ül fel. Kalapját a fejébe húzza, amjd úgy nézelődik tovább.*

Vendég

*Figyeli a szemöldökfelvonásokat, és igazából nem tetszenek neki... a mosoly viszont annál inkább. Ivan hirtelen talpra ugrik.* - Koránra. *Javítja ki reflexből, mert érzi, hogy már elmúlhatott éjfél. Mindenesetre ő is felkel, és végighallgatja a másik férfi szavait. Normál esetben most sértődötten ellenkezne, hogy ugyanmár, azért a sétányról csak haza tud menni egyedül... Most viszont eszében sincs, csak gyászos arcot vág.* - Igazad van, nem kellett volna ilyen sokáig kimaradnom... Ilyenkor már veszélyes átvágni a fél városon... Valóban lenne számomra egy szabad vendégszoba? Lekötelezel vele. Majd reggel magyarázkodok a bátyáimnak. *Mosolyogva biccent, majd elindul Ivan mellett a Kovalenko ház felé, a... vendégszobában aludni.*

Vendég

*Abszurd képsor, de többé-kevésbé alighanem ez is játszódna le, ha Justin menne árulkodni. A fiú közelebb húzódik hozzá, ő meg csak felvonja a szemöldökét, érdeklődve hallgatva a szavait. Kicsit érdeklődve vonva fel a szemöldökét az "önszántamból megyek hozzád"-részre. Félig-meddig arra is számított, hogy a fiú nem fogja többé az ő szolgálatait keresni, de... nos, úgy tűnik, hogy igen, sőt, az enyhe kifejezés. Amikor Justin mondandója végére ér, csak féloldalasan elmosolyodik, majd csak talpra löki magát.* - Későre jár, és ha jól tudom, a Redrick-ház messzebb van innen. Nem túl biztonságos egy unatkozó nemesfiúnak ilyenkor Nellond utcáit róni, és téged ismerve bizony útba ejtenél kevésbé biztató utcákat is. A Kovalenko-ház viszont közel van, és elég nagy... nincs kedved hát az éjszakát ott tölteni? *Közben szemüvegét a helyére tolja - igen, éjjel, hátranéz, elmosolyodik, és jóformán választ sem várva elindul hazafelé.*

Vendég

*Felemeli a fejét, mikor lelki szemei előtt élesen megjelenik chibifigura-önmaga, aki rohan Ivan chibifigura-szüleihez árulkodni, akik szörnyülködnek, majd Mrs-chibifigura-Kovalenko elájul, utána kitagadják chibifigura-Ivant, akit chibifigura-Allan meghív magukhoz, chibifigura-Justin pedig vidáman fogadja... Aztán megrázza a fejét, és villámgyorsan elhessegeti az abszurd képsort. Visszarángatja magát a jelenbe, a valóságba, és a szavakra végre Ivanra néz. Közelebb húzódik a padon, majd megvonja a vállát.* - Hát... Az igazság az, hogy én ígyis-úgyis önszántamból megyek hozzád... Csak munkaidőn belül fizetni is kell. Én meg annyit költök a mulatóban, hogy ha így folytatom, Julian a végén még kitagad... *Elhúzza a száját, kis szünetet tart, majd folytatja.* - Úúúgyhogy... azt hiszem, csökkenteni kellene az efféle kiadásokat, és az unatkozást, pontosabban annak megszüntetését munkaidőn kívül - is - végezni. Mondjuk... most. *A végét szinte elharapja, az utolsó két szó alig érthető... de sejthető.*

» Erdő
» Macskák kódexe

Holdfény sétány

Holdfény sétány

Similar topics

Similar topics