*A kislány elmosolyodik majd megöleli a férfit. Megpróbál visszaemlékezni az álmára. Közben tovább sétál. Leszedi a fejéről a sapkát. Nem szereti nagyon idegesíti. Zsebébe gyűri. Talál egy botot. Felveszi és járóbotnak használja, mintha öreg vagy sánta lenne.*
- Nagyon ijesztő volt.... volt régen egy dajkám. Tőle mindig féletm mert a rossz gyerekeket szíjjal verte meg... pedig azt nem lett volna szabad hallottam amikor azt mondta neki Okto bácsi.. de mégis megtette.. De kövér volt így nem mindig tudta utolérni a gyerekeket... aztán eljött hozzánk és el akart vinni tőled.. és mondtam hogy nem megyek.. és futni kezdtem és nevettem mert nem ért utol, mint kiskoromban.. de akkor hátranéztem és nagyon gyors volt mert lefolyt róla a kövérség... és szerzett egy hosszú botot és azzal akart elverni. Te nem tudtál csinálni semmit mert Okto bácsival veszekedtél...

*Morgane szeme egy szintbe kerül a férfi szürke szemeivel, mikor leguggol. Aggódva nézi de pontosan olyan választ hall, amire szüksége van megnyugszik és el is mosolyodik. A kérdésre nem tudja mit mondjon. A földet kezdi szemlélni és lábával köröket rajzol a földre. Halkan válaszol.*
- Nem....
*Ronnie kirobban az erdőből majd körberohanja őket. Szájában a botot tartja és Epit igyekszik rávenni a játékra. Nagyon jól érzi magát és ez látszik is rajta. Nagyon összebarátkozott Epivel. Morgane elmosolyodik amikor a két állatka játszadozását látja. Mikor visszafutnak az erdőbe ismét Mardhug felé fordul.*
- ..Csak rosszat álmodtam... és nem volt jó..
*Ujjait tördeli. Kék szemeit megint a férfira veti. *
- Ott maradsz majd velem míg alszok?

*Morgane mosolyogva látja, hogy Epi csatlakozik Ronniehoz. Reméli, hogy jól ellesznek ketten. Szomorúan hallja hogy Mardhugnak nincs ötlete. De mosolyogva fogadja a mesét. Ragyogó tekintettel nézi, és várja a történetet. Azonban elszomorodik amikor rossz fordulatot vesz. Idegesen néz a férfira majd magához öleli a karját és úgy sétál mellette tovább. Halkan hallgatja hátha akar még mondani valamit, de nem. Sőt neki is eszébe jut valami. Szomorúan néz fel.*
- Mardhug.... ugye senki nem tud bejönni a házadba?
*Hatalmas szemekkel néz a férfira. Keze remeg úgyhogy gyorsan zsebre dugja és úgy várja a választ. Biztos benne hogy nem, és teljesen megbízik Mardhugban. Mégis muszáj megerősítést kapnia.*

*Morgane boldogan sétál a sétányon. A férfi mellett lépdel, kutyusa pedig valahol, előttük szaladgál. Feket nadrág van rajta, fekete bakancsal. Szürke kabátját is felvette, szőke haját rózsaszín sapkája takarja. Néha kék szemeit a férfira emeli és olyankor boldogan elmosolyodik. Néha szökken párat majd ismét tovább megy. Ronnie odaszalad hozz, bottal a szájában. A kislány játszik vele egy sort majd kiveszi a szájából és jó messzire eldobja. A kis berni utána szalad és eltűnik két bokor között. Amikor ismét felpillant Mardhugra egy kérdést kap. Először körbenéz majd megfogja a kezét. Nem tudja mit szeretne csinálni. Megelégszik ő a sétával is. *
- Nincs ötletem... de ha neked van valami akkor mehetünk.
*Szaporán lépked közben gondolkozik. Igazából lenne valami de nem akarja mondani. Igazából nem is hiányzik neki, csak felötlött benne. Magában elveti a gondolatot, majd ismét a férfira néz.*
- Mesélj nekem valamit..

* A szőke fiú még mindig mosolyogva tekint a fiatal nő után. Az elöbb ismerkedett meg vele, de máris egymást ugratták. Hát igen, Sepp mostanában elemében van. Mindenkivel viccelődik, szereti a humoros dolgokat.*
~ Még hogy nem táncol jól, meg a lányok leskelődnek utánnam. Ezt nem nagyon tudom elképzelni. Szóval, a palotanegyedbe vágyik. Beszélnem kell Anazéval, ha minden igaz az ő nagybátja lakik a palotanegyedben. Na mindegy.~ *gondolatai egymást követik, nem egyszer el is kalandozik a tekintete. Majd hirtelen az egyik lámpa kialszik. A fiú ekkor ébred fel merengéséből és ő is az órájára pillant, mint ahogyan nemrégiben tette az ifjú leányzó.*
- A franba, ezt nem his zem el, nem fogok visszaérni a szobába a kijáréási tilalom elött. * kezd el szitkozódni, majd eszeveszett iramban kezd el futni az iskola felé. A futás közben végiggondolja a mai napját. Ő is örül, hogymegismerhette a nellodi lányt, örül hogyí látta azt a csodás naplementét, örül hogy kipihente magát az elmúlt napokban. Most igazán szerencsésnek érzi magát. Ezt bizonyitja az is, hogy körülbelül két percel a kijárási tlalom kezdete elött tér vissza a szobába.*

- Még hogy nem tudsz táncolni. Akkor az elöbb mit csináltál? Mert az nem elfelejtkezés volt magadról az biztos. Ez sokkal több volt annál. *mosolyog a a fiatal nőre, majd érdeklődve tekint rá.*
- Igen, a Nezabar diákja vagyok immár harmadik éve. Bár ezt már az elöbb is mondtam. Azt viszont, nem említettem, hogy az allidonosok közé tartozom. Nem tudom mennyire vagy tisztában az iskolai rendszerrel, de az iskolában négy szak van, ezek közül az egyik az Allidon. *itt a kitűzőjére mutat.* Mint láthatod, kötelező a kitűző viselete, szóval ha hasonlót látsz valakin az az iskola tanulója. Amúgy az Allidon egy a művészeteket pártoló szak. Ezért tudom, hogy jól táncolsz. *mosolyog a lányra, és határozottságával próbálja leplezni azt, hogy nem ért a mvészetekhez, de a lány tánca akkor is tettszett neki.*
- Szóval idevalósi vagy. az furcsa, még sosem láttalak a városban, vagy csak nem figyeltem fel rád. Te a palotanegyedben élsz? Vagy csak véletlenül tévedtél eme csodásan kivilágitott helyre az este folyamán? *kérdi mosolyogva a lánytól. Majd halkan megszólal.* Amúgy én is szeretek dudorászni, szoktam is. Főleg az iskola falai között fürdésbe menet. Képzelheted hogyan nézem ki. *mondja mosolyogva majd feltekint a hldra, amely bár nem telihold mégis gyönyören megvilágítja a sétány sötétebb részeit.*

*Sepp kissé csalódott lesz amikor a fiatal nő mégsem kezd el táncolni, az elöbb tényleg nagyon jól pörgött és forgott, önfeledten. Ezt meg is említi neki.*
- Pedig ahogyan láttam az elöbb még táncolgattál. Nem is akárhogyan. Tettszett. *jegyzi meg mosolyogva, ám mégis őszintén a fiú. Mosolyogva veszi észre , hogy a fiatal nő elpakolja a cuccait, így valószínükleg egy beszélgetés fog kialakulni köztük. Mint általában, az allidonos fiú most sem tévedett. A lány már fel is teszi neki az első kérdését, amire Sepp kézségesen válaszol is.*
- Nem, nem itt lakom. Mégcsak nem is a városban. Az igazat megvallva a közeli iskolában tanulok, csak hétvégenként kimenőnk van. Az már más dolog, hogy szinte három éve minden hétvégén itt lógok, és úgy ismerem a várost mint a tenyerem. Te nellondi vagy? Még sosem láttalak erre. * jegyzi meg mosolyogva* Ahogyían látom, abból a táncból nem lesz semmi. *llapítja meg szomorúan.*

*Gondolataiba merülve, dudorászva sétálgat, amikor is megpillantja az épp pörgő fiatal szőke nőt. A fiú kissé elmosolyodik, majd abbahagyja a dudorászásást, és a szőszit figyeli. Egészen addig, míg az rá nem jön, hogy nincs egyedül a sétányon. Ekkor leül és irogatni kezd. A szőke fiú elszonytyolodik, majd amikor megbizonyosodik arról hogy a fiatal nő nem figyel rá akkor megigazítja narancssárga ingjéjnek gallérját azaz a nyári mugli divat szerint feltüri, majd lassan odasétál a nőhöz. Aki szemmel láthatólag nem nagyon hall hiszen, a fülében van valami. Így a szőke fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve legugol, majd megszólítja a lányt.*
- Őhm Szia! *köszön neki.* Nyugodtan táncolj ám csak. *mosolyog rá.* Ne is zavarjon, hogy itt vagyok. *mondja még mindig komolyan, majd egy szó nélkül lepattan a fiatal nő mellé.* Amúgy Sepp Dierk vagyok. *jegyzi meg mellékesen, és érdeklődve tekint a fiatal nő felé, aki reményei szerint folytatja az elöbb abbahagyott táncát.*

* A szőke hajú, allidonos fiú lassan kissé mosolyogva sétálgat, a Palotanegyed főutcáján. A sétány ki van világítva, így gyönyörűen fest. Viszont ez Seppet nem hatja meg. Éppen ma látta a naplementét ami, gyönyörű volt. Mint tudjuk, a szőke fiú imádja a természetet, nem is kicsit. Lassan mosolyogva lépdel, teljesen átadja magát Nellond légkörének. A fiú az elmúlt napokat pihenéssel töltötte, így most üde és friss. Miközben sétál egy furcsa párt lát. Egy bicegő férfit, és egy szőke kislányt. De nem nagyon törődik velük. Csak halkan dudorászik, és úgy sétálgat.*