Holdfény sétány

Téma: Holdfény sétány Kedd. 23 Dec. 2008, 18:29

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

*Ahogy a lány lehuppan a lábairól, felé forditja a fejét, mire Mou beleboxol gazdája hasába, jelezve, figyelmet igényel. Asen Lyra-hoz kezd beszélni, áldurcás hangon.*
-Ez igy nem ér. Mou is ilyen volt amikor megkaptam, most meg...
*Két okból szakad meg itt a mondókája. Első: elneveti magát. Második: szőrmókja veszettül karmolászni kezdi a lábait.*
-Hé!
*Kiált rá.*
-Én így is szeretlek, tudod te ezt jól! Ne csináld ezt!
*Mondja, de ahogy az "állatka" újból aranyosabb alakot ölt, nem bír rá haragudni, és karjaiba kapja, ölelgetni kezdi.*
-Akkor azt a bólintást igennek vehetem?
*Fordul újra Lyra felé, mosollyal arcán, nyakába még mindig csimpaszkodik Mou.*

Vendég

*Elmosolyodik a fiú válaszára, majd a kérdésre csak bólint. Már épp hajolna Asen felé, hogy megcsókoléja, mikor az kehajol, és a következő pillanatban egy édes kis szőrmók csücsül Lyra lábain.*
Jéé szia.. Ő ki? *Kérdezi, de meg is kapja a választ a léyn nevével. Megsimogtaja a léynt, és a bemutatásra elneveti magát.*
Szia Mou! *Köszön az állatnak, majd a fiú vállára hajtja a fejét, és ekkor veszi észre, hogy egy másik, ugyanolyan kis szőrmók fut felé. Lemászik Asen öléből, mellé huppan, és ölébe evszi saját kis szőrmókját, ami rettentően aranyos, legalábbis Lyra annak látja.*
Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide? *Kérdezi a szőrmóktól mosolyogva, miközben egy jó kis néven kezd agyalni. Mi lehetne egy ilyen kis bolyhos édi-bédi lényecskének a megfelelő név. *
Szerinted mi legyen a neve? *Kérdezi Asentől, hiszen neki semmi ötlete nincs most..*

*Érzi a lány zavartságát, és hogy nem találja a szavakat. Egy pillanatig jól szórakozik, és elmosolyodik, majd kisegiti.*
-Értem, persze. Én is gondolkoztam már ezen. ÉS nekem nem lenne ellenemre.
*Jelenti ki, de nem túl határozozttan, hogy ne befolyásolja Lyra válaszát a következő kérdésre.*
-Te...járnál velem?
*kézdezi, és meglepődve tapasztalja, ahogy a lábához dörgölőzik valami szőrös kis izé. Kicsit oldalra dőlve veszi fel az ölébe, Lyra lábaira téve.
-Szia Mou!
*mondja, és nyom egy puszit a kis szörnyecske fejére, aki gonoszan vihog. Asen azonban cukinak tartja. Persze, feltűnt neki a változás amióta megkapta a fogadóban, de nem igazán törődött vele.*
-Nem megmondtam neked, hogy most ne gyere utánam?Hogy Lyra-val találkozom?
*Szól álfeddő hangon.*
-Később akartalak neki bemutatni, de hát ha itt vagyunk, tessék.
*szinpadiasan Lyra felé fordul, és szinte már várja, hogy kezet fogjanak azok. Erősen gesztikulál ez után.*
-Lyra, ő itt Mou. Mou, ő Lyra.
*Bezséde közben Lyra mellé fut egy aranyos kis szőrmók, és hozzábújik.*
-Jéé, te is kaptál egyet.
*mondja mosolyogva.*

Vendég

//olvad//

*Nem szól semmit, tudja, hogy most nem ez a legmegfelelőbb alkalom a beszédre, a jópofizásra. Mikor a fiú megcsókolja, ő visszacsókol, és hosszan így maradnak, majd mikor elvállnak, Lyra arcán egy hallvány mosoly kezd játszadozni, ám mikor a fiú a nyakába fúrja a fejét, ő Asen fejére hajtja a fejét, és sóhajt. Szörnyű lehet, ha az embernek van egy testvére, van valahol a nagyvilágban, de senki nem tudja hol.. Percekig szótlanul ülnek, majd Lyra töri meg a csendet. *
Én azon gondolkoztam.. Hogy mi most.. most.. *kezdi kissé dadogva, nem igazán tudja, hogy fejezze ki magát, de reméli, hogy a fiú ezekből a szavakból is megérti, hogy kettőjükre gondol.*

Vendég

Hát igen, ez egy nagyon szép hely, nem véletlenül hoztalak ide, szerettem volna, ha itt töltünk egy kis időt együtt*mondja a lánynak, miközben leülnek, és ő is belenéz a lány szemeibe. *Hát ha még nem jártál, akkor most itt vagy, és ha gondolod eljöhetünk majd máskor is, nekem nagyon tetszik ez a hely, csak hát egyedül nem akarok ide járni.*mondja, hiszen ez a hely inkább a szerelmeseknek való, mint hogy egyedül járkáljon ide az ember. Majd mikor a lány közel húzódik hozzá, akkor finoman átöleli a lány derekát.*Hát igen, itt most kettesben lehetünk*mondja neki halkan*

//fagy//

*Amikor Zoroval kézen fogva megérkeznek a lány ámulva néz körül.* - Ez gyönyörű...*mondja mosolyogva, miközben ide-oda forgatja a fejét, és nem akarja elhinni, hogy valami tényleg lehet ennyire szép. Ezt hívják úgy, hogy hihetetlen, de mégis igaz.* - Elképeztő... Még sosem jártam itt.*mondja mosolyogva a fiúra nézve, aztán leülnek egy padra. A lány a lehető legközelebb húzódik a fiúhoz, majd belenéz a szemeibe.* - Legalább Navi, és Andrey nem támadtak le azzal, hogy meséljünk nekik...*mondja kissé kuncogva, hogy legyen valami témájuk.*

Vendég

*Zoro érkezik le a Nellondi holdfény sétányra, méghozzá nem is egyedül, hanem Wandával kézen fogva. Lejöttek Nellondba a Naxis progi miatt, de addig még van két órájuk, így hét ide jöttek. Zoro járt már itt korábban is, így neki már ismerős volt egy kicsit a táj, meg a hely szépsége. Mikor megérkeztek, akkor egy pad felé terelte magukat.*

*Igazán örül neki, hogy nem faggatja Lyra, mert érthető, hogy nem szeret erről beszélni, sajnáltatni magát meg végképp nem. Maga felé forditja a lány fejét, és megcsókolja, ezúttal hosszan, érzelmesen. Mikor percekkel később elválnak, arcát a lány nyakába fúrja, és úgy válaszol.*
-Már túltettem magam rajta. Egy idő után már...egyszerűen csak nem vársz rá, hogy bármelyik pillanatban hazajön, hogy "Sziasztok, megjöttem!"...
*percekig igy maradnak, egyszerűen csak élvezi, hogy egymás mellett lehetnek.*

/fagy/

Vendég

*Érdeklődve, csöndben hallgatja amiket a fiú mesél, érdekesnek, ugyanakkor kicsit hátborzongatónak találja. Ő biztos nem bírta volna ki, ha magántanuló lett volna, bár az is igaz, hogy a Nezabar előtt, anyja akarata szerint, egy mugli iskolába járt, és csak auror apja tanította neki az egyszerűbb, alap varázslatokat, meg a könyvekből olvasta, amiket a házi könyvtárukban talált.*
Sajnálom az öcsédet. *Mondja egy sóhaj kiséretében, miközben a fiú tekintetét keresi.*
Én hegedültem, 5 évig, de már pár éve nem játszok. De itt van a hangszerem a kúriában,csak úgy, hobbyból, hogy legyen mivel teleraknom a szobám.. *Mondja kicsit morcosan, hiszen az igazi ok más volt, de arra már nagyon nem szeret gondolni. Régen volt, és el is felejtette. Mikor a fiú simogatni kezdi, kicsit megrázkódik, mintha ez az ismerkedős beszélgetés kicsit ridegebbé tette volna Asent, de lyra nem fogja erőltetni. Megérti, hogy ha nem szeret beszélné a múltjáról, igazából ő se szereti ecsetelni, hogy szülei mennyire kiborítóak, mennyire idegesítőek tudnak lenni.*

*Érdeklődve hallgatja, majd amikor a lány a vállára hajtja a fejét, ő kezd bele a mondókájába. Előre néz, rezzenéstelen arccal.*
-Én itt helyben születtem Bulgáriában, 92. december 22-én. Az anyám egy egyszerű nő, az apám viszont a királyi család egyik hercege. Anyám pedig nem volt a felesége, ezért engem egész életemben egy titkos, Rhodope-hegységbeli kastélyban rejtegettek. Volt egy ikerestvérem, de öt éves korunkban egyik éjjel eltűnt, és sosem került elő. Egész életemben magántanáraim voltak, akiknek az agyára mentem. Csak úgy hobbiból.
*mosolyodik el, és néz újra a lány szemeibe.*
-Egyedül a zongora nyerte el tetszésem a tantárgyak közül, és a Sötét Varázslatok Ismerete. Nem voltak soha barátaim, nem is volt szabad senkinek tudnia róla, hogy egyáltalán létezem. Ez alól kivétel ugyebár az öcsém, de... már tiz éve eltűnt, szinte semmi esély rá, hogy valaha is előkerül. Rólam ennyit érdemes tudni.
*mondja, és monotonon elkezdi a lány hátát, haját simogatni.*

Vendég

//olvad//

*Elindulnak az egyik pad felé, és Asen le is ül rá, viszont nem engedi, hogy a szőkeség mellé zuttyanjon, inkább az ölébe vonja, így Lyra Asen ölében csücsül, és mosolyogva néz rá. Tehát neki kell kezdeni, először neki kell beszélnie az életéről. *
Spanyolországban, Madridban születtem, 1993. december 12-én. Anyám mugli származású boszorkány, apám aranyvérű mágus. Testvérem nincs, csupán egy unokatesóm, de ő a Roxforba jár, nem tartom veel a kapcsolatot.*Mondja kissé lehajtott fejjel, próbál nem elpirulni a kézcsókoktól.*
Van egy lovam Smeralda, és egy kutyám Vodka. Szeretem, a denevéreket, rock zenét hallgatok, kedvenc tantárgyam az EVI volt, most másodikban a látványmágia. *Mondja, majd egy kicsit gondolkodik, és fejét a fiú vállára hajtja.*
Nem tudom mit meséljek magamról. A szüleim az idegeimre mennek, elszöktem otthonról... veled mi a helyzet? *Kérdez vissza, de ha a fiút érdekli valami még róla, akkor a kérdésekre is válaszol.*

/fagy/

*Kicsit meglepődik, de igy hogy Lyra följozza a témát észreveszi, hogy tényleg szinte semmit se tudnak egymásról. Jó érzéssel tölti el, hogy a lány belekarol. Elkezdi vezetni a legközelebbi, bel oldali pad felé.*
-Rendben, beszélgessünk.
*mondja, és közben leül, a szőkeséget azonban nem engedi leülni. Pontosabban nem maga mellé, hanem az ölébe ülteti. Igy nagyjából egymagasak.*
-Mondd el magadról, amit szeretnél hogy tudjak.
*Nem igazán szeretne erőltetni semmit. És magáról beszélni sem tartozik a kedvenc elfoglaltsági közül, inkább jó tanácsokat ad és hallgat, de muszáj néha tájékoztatni másokat a saját életéről, annak történéseiről és buktatóiról. Ad egy finom puszit a lány kezeire, majd figyeli, mikor kezd beszélni.*

Vendég

*Hajához kap, és előrerántja, miközben kicsit, de tényleg csak egy icipicit elpirul. Hát igen, a napokban kicsit megváltozott. Az a pofon nagy hatással volt rá, de ahogy hallotta, zoro nem sírt sokáig, már van neki más, de még nem tudja ki. Talán ma este együtt jönnek a főtérre, és megtudatja, ki is az új lány. Mikor látja, hogy Asen mire készül elmosolyodik, és viszonozza a csókot, ami most csak egy pillanatig tart, de mindenesetre mostmár tudja, hogy annak idején hülye volt, mikor még nem ismert itt szinte senkit, és azt hitte, hogy beleszeretett az első szembejövő hímnemű egyedbe. Nagyon hülye volt. Mikro a fiú átkarolja, ő is hasonlóan tesz, majd a kérdésen kicsit elgondolkodik. *
Nem ülünk le kicsit beszélgetni? Végtére is még alig ismerjük egymást. Azt se tudom például hogy honnan jöttél, hogy milyen a családod, hogy vannak-e testvéreid. *Mondja ki a szavakat remélve, hogy azért nem fogja elijeszteni a srácot, akinek tekintete fogságban tartja az ő sötétzöld szemeit.. kivételesen mindkettőt, de most nem pirul el, csak kicsit közelebb húzódik Asenhez.*

*Ahogy meglátja a lányt, lép felé pár lépést önkéntelenül is. Egy pillanatra elcsodálkozik, hogy hogy nem fázik, majd meglátja a burkot körülötte, és megérti. *
~Jajj, ez az aggódó hang annyira aranyos...mou...~
-Szervusz. Dehogy is, alig pár percet vártam.
*nyugtatja meg gyorsan, és végigméri szép lassan. Szép mint mindig. Tetszik neki, hogy valamennyivel rövidebb lett a haja.*
-Látom vágtál a hajadból. Jól áll.
*dicséri meg könnyed hangnemben, s az enyhe pirulást látva elégedetten elmosolyodik. Nem is próbálja visszafogni magát mielőtt lehajol, és lágy csókot hint a pirosas ajkakra. Szinte csak egy pillanatra érinti össze őket, majd felegyenesedik és átkarolja a derekát.*
-hm...
*gondolkozik el egy pillanatra*
-Merre menjünk?
*kérdezi a lány szemeibe nézve, és bár nem mutatja ki, de örül neki, hogy végre mindkét sötétzöld szinű bogarat láthatja egyszerre.*

Vendég

*Lyra sétál a Holdfény sétány felé. Azóta a bizonyos nap óta először mosolyog szívből jövő, őszinte mosollyal, hiszen lehet, hogy végre lesz neki is egy jó napja, és amúgy is imádja Nellondot. Asen-nel beszélt meg találkozót, hiszen a fiú előző héten mondta neki, hogy még nem járt a ksi faluban, és a szőkeség felajánlotta hát, hogy körbevezeti, vagy legalábbis a fő helyeket megmutatja, hiszen még ő sem volt itt olyan sokat, csupán néhány hétvégén. A sétány kezdeténél meg is pillantja a fiút, így odasiet remélve, hoyg enm késett sokat. Haja egy kicsit rövidebb mitn legutóbb, ollót ragadott ugyanis és 15 centivel megcsonkytotta, így már nem ér derekáig. Frufruja a füle mögé van tűrve, így kivételesen mindkét szemével lát. Egy fekete szegecses kissé bővebb szárú nadrágot visel fekete-fehér kockás tornacsukával, sé egy fekete-fehér kockás ujjatlan felsővel, nem fázik, hiszen hőbuborék van körülötte, amit EVI-n tanultak egyszer. Odalép a fiúhoz, és elmosolyodik.*
Szia! Ugye nem késtem sokat? *Kérdezi kicsit aggódva, de mosolyogva.*

*Asen áll a nellondi Holdfény sétány Főtéri kezdeténél, mivel ekkorra beszéltek meg Lyra-val találkozót. A lány kedvesen felajánlotta, hogy mivel nem ismeri valami jól az itteni helyeket, majd ő körbevezeti. Nem mutatja ki számára, de hálás neki, amiért ilyen segitőkész. Szokásos térdig érő, fekete kabátja alatt azon bizonyos liláspiros-feket csikos pulcsik és fekete nadrágok egyikét viseli, amikkel tele van a szekrénye, és a fekete fűzős, fehér csizmáját. Mig vár, csodálja a hangulatos sétányt, és fejében kirajzolódik a válasz egy kérdésre, ami nem más mint hogy Lyra miért ezen a helyen akarta körbevezetni először. Még az ő rideg álmosollyal "boritott" arcára is valódi életet csal ez a lárványosan romantikus, szivet melengető hely.*

*A dzsinn meghallgatja Ariel válaszát.* - Én is hasonlóképpen vagyok. Körbe akartam nézni, felmérni a terepet, merre hány méter, milyen rendszer szerint épült fel ez a falucska, és a környéke. Csak van benne valami rendszer... *Mondja végül magának. Igen, a Sötétség kasztja a stratégiára, tervekre specializálódott, úgy, mint a Harc kasztja a harcra, a Védelem kasztja a Fellegvár megóvására. Mikor Ariel távozik, csak biccent neki, majd sólyommá alakul, és felülről pásztázza a terepet. Ha minden rendbe megy, csak este tér vissza a Fellegvárba, odáig felméri a helyszínt, helyszíneket.*

*Ariel elgondolkozik a kérdésen, potnosabban a válaszon, hogy valójában miért is jött le a fellegvárból ide, Nellondba.* -Hát, leginkább az a válasz az igaz, hogy körbe akatam nézni a környéken, hogy kiismerhessem magam. Elvégre ha már errefele élek, tudhassam, mit merre keressek. Vagy ha arra kerülne a sor, ismerhessem a hely adta előnyöket, vagy épp hátrányokat. Ki tudja, hogy mikor lesz szükség aze fféle tudásra a jövőben, nem igaz? *Majd lassan feláll a padról.* -Nos, ha nem bánja, én most viszont tovább is állnék, még fel akarom térképezzni az egész falut a fejemben, meg még a környéken is szétnéznék. Örvendtem a találkozásnak. *Majd vet még egy nem épp kellemesnek modnahtó pillantást a másik férfira, Hognaelre, s ezután tovább is indul, folytatja efeldeerítő körjáratát a faluban.*

*Hallgatja a férfit.* ~ Sötétség kaszt, Harmadik kör... hm... ~ *Ízlelgeti magában a szavakat, majd mikor a démon várakozóan rátekint, ő is megszólal, kis habozás után.* - Sötétség kasztja, Harmadik kör, pont, mint maga. *Mondja el ezeket az infókat a démonnak, majd rátekint, és úgy szól hozzá, mint társához.* - Hogyhogy lelátogatott ebbe a kis varázslófaluba? Talán csak megszemlélte, vagy valami tárgyat keresett, amit megvásárolhat? Esetleg más..? *Kicsit faggat, de remélhetőleg elnézik neki. A fajára nem kérdez rá, hogy micsoda, Hognael sem szereti, Ariel miért tenné? A dzsinn azt szereti, ha úgy néznek rá mint bajtársra, esetleg felettvalóra vagy alattvalóra, nem úgy, mint egy dzsinnre. Bár aki figyel az úgy is rájöhet fajára.*

*Ariel nem éppa türelmes fajta, így kicsit kiakad aon, hogy minek kell ennyit szórakozni, lévén, hogy szerinte már elárulta eléggé magát, hogy tudni lehessen, bizony ő is a fellegvárból szabadult, de nem gond, vesz egy nagy levegőt, s lenyugszik.* -Nos rendben. Igen, ismerem a neveket, jómagam is alattuk szolgálok. Sötétség kaszt, harmadik kör. *Jelenti ki pozícióját a hierarchiában, majd azért elvárja, hogy Hognael is megtegye, hogy legalább tudja, hogy kivel van dolga, felettese-e esetleg, vagy alatta való, ki tudja. * -És maga? Ha Ginerva a felettese akkor gondolom maga is sötétség kaszt... De kíváncsi lennék, hogy fölöttem, alattam, vagy "mellettem" áll-e. *Jelenti is ki, hogy azért jólenne tudni a dolgokat, majd inkább visszakényelmesedik a poícióba, hiszen azért valamiféle kis bizalom foszlánya jelen van kasztjabeliekkel szemben, csak nem akarja egy trsát letámadni, elgyen bármely faj tagja is a melette ülő egyén, dee azért fél szemét még rajta tartja.*

- Talán igen, hasonló helyeket ismerek, mint maga. Bár ehhez a kijelentéshez az Ön helyismeretére is gondolnom kéne, s bevallom, nem tudom, mire gondoljak. *Vált bölcsebb, megmagyarázóbb hangnembe.* - Való igaz, az említett két személy a felettesem, amolyan főnököm. *Mondja, biccentve egyet.* - Netán ismeri őket, vagy hallott már róluk? *Teszi fel újabb kérdését a dzsinn, majd várva a választ dobolni kezd ujjaival a padon. Sejti, hogy a Mester másik alattvalójával van dolga, de nem tudja betájolni, hogy milyen szinten. Talán egy kasztvezető prímása, vagy egy harmadik köri beavatott a harc kasztjában. NEm tudni, mindenesetre sejteni lehet, hogy démonként, sötét lényként a Sötétség kasztjába érkezett. Hognael sajna nem ismer ott mindenkit, a feletteseit se mindet, társait sem, nemrég érkezett. De talán majd egyszer birtokába jut az egész tudás, amit a Fellegvárban felhalmoztak, s akkor ismerni fog minden körülötte élő lényt.*

*A férfi ahogy meghallja, hogy sok az oylan név, már gyanakodni kezd, de az, hogy Ascariel és Ginerva, leadja neki a kulcsot.* ~Hm, szóval ő is onnan jött... Jobb lesz akkor figyelnem. ~ *S szemén már látszódik, hogy megváltozott, a kedves hangvételbnől visszavett, s nem törődik a színjátszással már annyira. Szeméből lerí msotmár agonsozság, s a rossz akarat is sugárzik szinte belőle.* -Nos értem. Így eléggé más a helyzet ezek szerint. *Biccent egyet inkább magának jelezve, s letudva a dolgot.* -Ezesetben úgy látom, maga is hasonló helyeket ismerhet, mint én. Tán a két említett név a felettese? *teszi fel a kérdést, s immáronhangjába is ksiebb ridegség költözött, mintha teljesen más ember, mit ember, lény állna a másik előtt. Ugyan lelepleződött róla, hogy nem ember, s nem is valamiféle kellemes lény, de azért a faját még óvja, hiszen bármeléy faj tagja lehet éppoly kegyetlen, szívtelen s goromba, mint egy rosszakaró démon.*

*Úgy tűnik, hogy igaza van a dzsinn megérzésének, a férfi nem itteni. Bár ebből még nem derült ki hogy igazából nem ember, de szűkül a kör.* - Értem. Én is azt hittem, ez ritkaság, bár ahonnan én jövök, ott sok ilyen név van. *Készül fel arra, hogy felfedje, ki is ő valójában, vagyis csak mond pár szót. Ha Ariel nem Ascarielből származik, úgy sem mondanak neki semmit, üres szavakként csendülnek.* - Igen, sok ilyen egytagú név. Mint az Ascariel, Ginerva, és hasonlók. Én is csak átutazóban vagyok, nem itteni. *Válaszol még a kérdésre. Várja a reakciót, feszülten figyel. Két kezét összekulcsolja az ölében, és úgy vár. Nem várja, hogy a démon egyből rájöjjön, ő is a Sötétség kasztjából származik, de azért a Ginerva név, a kaszt vezetőjének a neve eléggé feltűnő, valaimnt Ascariel Mester neve szintúgy.*

*Jómaga nem is akarja tudni, hogy mással van-e dolga, nem érdekli igazán. Miután bemutatkozott, a másik ismegtette, s lám, csodák csoájára neki is egyetlen neve van.* -Áh, jó tudni, hogy nem csak énv agyok ilyen, hogy egy nevem van. Már azt hittem, hogy ez valami ritka dolog, nem gondoltam volna, hogy találkozok valaha másik olyan emberrel, akinek egy neve van. *Helyez az arcára egy mosolyt, bár ez csak álarc, hiszen valójából sokkal másabb dolgokra gondol. Nem épp az a fajta valójából, aki kedveskedik, ám remek lehetőség neki ez, hogy az életet színészkedésnek vegye, s gyakorolhassa a kis átveréseit érzelmek terén, és viselkedés terén. FOntosnakt artja, hogy eltudja jtászani, hogy ő nem olyan gonosz, mitn valójából, neki ez is fegyver a kezébel, legalábbis Ariel így gondolja.* -A származásomra kíváncsi? Vagy arra, hogy itt lakom-e? Az itt lakásos dolog mindenesetre nem volna giaz, máshonann jöttem, csak mondjuk úgy, hogy átutazóban vagyok. *Jelenti ki könnyedén, a,menniyben pedig a kérdés mégis származáesára vonatkozna, arra a jövőben sem fog valüszínűleg válaszolni, de ezt egyelőre Hognael nem is sejtheti.* -És maga? Itteni? *TEszi fela kérdést ő is, csak hogy tisztában legyne a dologgal, hátha kaphat egy kis útbaigazítást, lévén első alkalommal jár erre, kissé eltévedt már, de majd csak megoldja a dolgokat, elpőbb vagy utóbb midnenképp visszatalál, vagy így, vagy úgy.*

» Erdő
» Macskák kódexe

Holdfény sétány

Holdfény sétány

Similar topics

Similar topics