Karditov Park és Állatkert

Vendég

- Mi bajod vele? *Pillant fel kissé értetlenül, kezét még mindig a ketrecben tartva, az Errafonth mellett. Aztán az összes állat elfut, mire Ariana felvonja a szemöldökét, Pereus pedig méltatlankodva nyávog, de aztán a lány ellöki magát a ketrectől, zsebredugja a kezeit, és megrázza a fejét.* - Áh, nem, szerintem megyek is lassan, még meg kell keresnem... valakit. Remélem, a szobájában van... Na mindegy. Egyébként igen, elég nagy család, ugye a generációnkban tizen vagyunk Ravenwood-ok, plusz még a két unokatestvérem anyai ágon... Apámék négyen vannak testvérek, anyáék meg hárman... voltak, de már csak a legfiatalabb él. *Még elmondja a választ a kérdésre, kicsit kifejtve, majd biccent a lánynak.* - Na én megyek. További szép estét, szia. *Elköszön, majd int a vadmacskának, és elsétál.*

Vendég

- Nem szeretem az állatkertet. - * Mondja hűvösen, de fejében durcásnak hallatszott. Sosem kellett kerülnie az állatokat. Kerülték azok őt hejette is. Gyorsan odaérnek a lángoló cicákhoz. Ariana simogatott, daimonja szemezett egy másik nagymacskával. Aino nem próbálta megérinteni őket, de amikor a ketrecnek dőlt mindegyik elrohant, azok is akik Arianaékkal ismerkedett. Előredőlt, és a ketrecektől távolabb, leül. Mellette Gyehenna ült, ugrásra késsz, mint egy szvinx: fennségesen, nagyzolón. * - Simogasd csak nyugodtan. - * Mondja hűvösen, felnézve Arianára, jégkék szemeivel. * - Gondolom nagy családban élsz. - * Feltételezi, és Errafonth-okra néz, majd visszanéz Arianára. *

Vendég

*Zsebredugott kézzel indul el az Errafonth ketrece felé, Aino-val maga mellett, a mókussal a vállán, és a vadmacskával a nyomában. Nincs olyan messze a tűzmacska ketrece, onnan is látszik, ahol eddig volak, tehát hamar elérik. Ariana a rácsoknak támaszkodik, bedugja a kezét, és elgondolkozva simogatja az egyik Errafonth-ot, miközben vadmacskája az orrát a rácshoz dugva egy másikkal ismerkedik. A lány rövid kérdésére halványan elmosolyodik.* - Igen, rokonok. Tulajdonképpen annyira nem jó. Ha csak a két testvérem lenne, még esetleg, de... az az igazság, hogy túl sokan vagyunk. Persze, egyik rokonomat sem adnám senki másnak a világért se... ~ És Faith? - Őt sem, tudod jól. ~ - De azért néha eléggé sok már ez az egész.

Vendég

* Aino nem hazudik ha nem muszáj, inkább eltereli a témát. Csak akkor mondaná el, hogy kihagyta a betegszobai látogatást, ha nagyon-nagyon határozottan kérdezne rá * - Igen jobban van a lábam. - * De persze a betegszobára nem ment el ezért : * - Milenne ha... - * De kivételesen most jól jött, hogy újabb kérdést tett fel Ariana. * - Jó menjünk arrébb. - * Arra, hogy nem bánt, csak azzal "felelt", hogy betette kezét a ketrecbe, de a kutya a ketrec ellenkező oldalába rohant. Aino egyáltalán nem büszke arra, hogy rettegnek tőle az állatok, ezért gyorsan kikapta kezét. Gondolatban fellélegezve állt arrébb a errafonth ketrechez. * - Rokonok? - ~ Hmm... Az jó. De lehet rossz is. ~ * Ezt csak azért mondta, hogy ne kelljen bevallania magának: tényleg jó. De ökle összeszorult. *

Vendég

*Pereus inkább csak lapít Ariana lába mellett, és igyekszik figyelmen kívül hagyni a sátán ebeit. Ariana a gondolati párbeszédet természetesen nem hallja, így nem is reagál rá. Aztán mikor a lány bocsánatot kér, amiért nem köszönt, kicsit magasabbra emelkedik a szemöldöke.* ~ Na. Legalább tanul a dolgokból. ~ *Aztán ellöki magát a rácsoktól, és bólint.* - Nos, akkor örülök, ha már jobban van a lábad. De remélem, elmentél a betegszobára szakszerű ellátásért, mondom, hogy nem vagyok jó gyógyító. Nem megyünk arrébb? Ahogy látom, a te daimónod sem csípi nagyon a sátánebét... pedig nem bánt, fél az embertől, szóval nem is nagyon mer közelebb jönni. Megnézzük mondjuk az errafonth-ot? *Fejével a tűzmacska ketrece felé bök, majd megvonja a vállát.* - Hát... úgy mindenen... *Gyorsan jár az agya, mit mondhatna, hiszen Fiachra-t nem árulhatja be, Aino-nak semmiképp... még a legjobb barátainak sem fogja elárulni, nemhogy a szinte idegen lánynak.* - Tudod, mostmár a generációból az összes rokonom itt van az iskolában, tíz Ravenwood, plusz még két anyai ági unokatestvérem... Lassan elfoglaljuk az iskolát. *Kissé zavartan felnevet, majd Aino-ra pillant.* - A húgom és az ikerbátyám most érkeztek, tegnap, és rajtuk jár az eszem.

Vendég

* Gyehenna sem bírja az órjás kutya jelenlétét. Összevissza izeg-mozog, de Aino ezt nem hagyja: hátul megfogja a macska nyakát, legugol mellé, és az óriáscica arcát, a sajátjával szembe fordítja. Farkasszemet néznek. ~ Úgyse maradok nyugton. Idegesítő a kutya. Nyugodj meg. Nem. Elfelejtettél köszönni Arianának. ~ * Veti szemére ezzel megpróbálva kizökkenteni Ainot. * ~ Majd most köszönök. ... Ülj le... Na jó. Csak pár pillanat, és Gyehenna fegyelmezetten leül gazdája mellé, ügyet sem vetve a sátánebére. Aino feltápászkodik. * - Bocsánat, hogy nem köszöntem. Állok még a lábamon. Látod. Ennyi elég. Bár... * De az utolsó szót nem lehetett érteni, mert Aino véletlenül mondta ki. * ~ Bár mostanában rendetlenkedik. Lehet azért mert az eset után nem mentem el a betegszobára. Pedig mondtad. ~ * De ezt már nem mondta ki. Arcát lejjebb hajtja, hogy Ariana ne láthassa, csak száját. Gyorsan eltereli a szót, mert fél: rákérdezne Ariana. De félelmét nem vallja be magának. * - Min gondolkodsz? - * Kérdezi hűvösen, hogy egy pillanatra talán megláthatta dermesztő jégkék szemeit. *

Vendég

*Nem igazán veszi észre a közelben lévő lányt, csak mosolyogva simogatja a sátánebe kölyköt, miközben daimónja persze gondolatban nyafog, nem maradna nyugton a világért se.* ~ Mégis mit akarunk mi ettől a kutyától? Keressünk már inkább macskákat, azokat úgyis jobban szereted! Errafonth-ot, vagy kneazle-t! - A kneazle nem szeret engem, tudod jól. Mit gondolsz, Fiachra máskor is lejön így este, vagy a tegnapi egy kivételes alkalom volt...? Vajon ha kint leszek este a szökőkútnál, találkozhatok vele újra? - Szállj már le arról az angyalról, ez a varázsvilágban nem annyira különleges, hogy mindenáron újra akard látni. - Kedves volt velem. És... egy valódi angyal... annyira szeretném újra látni... ~ *Sóhajtva húzza ki a kezét a ketrecből, majd öszerezzen, mikor valaki megszólítja, és arrafelé fordítja a fejét, majd elmosolyodik.* - Aino. Szervusz. Hogy van a lábad? *Nem teszi szóvá, hogy a lány valahogy megint kihagyta a köszönést; hátát nekiveti a ketrec rácsának.* - Csak sétálok... gondolkozok... meg ilyenek.

Vendég

* Közel az állatkerthez, de háttal neki, egy fa tövének dőlve olvasgat Aino. Egy ütött kopott könyvet, tart kezében, már-már sárguló lapokkal. Világosabb ruháját sötét köpenye takarja el. Az eredetileg fekete borítós könyvön, ezüst színnel csillog a felirat: Sötét mágia a gyakorlatban. Aino izmai elgémberedtek, ezért elkzd fészkelődni. Legurul a fatörzsről, és hasra érkezik a fűbe. Köpenyét megigazítja, és újra a könyvébe merülne, mikor egy ismerős alak jelenik meg az állatketrecek mellett. Aino törökülésbe ül, és félig leveszi hátizsákját. Beteszi könyvét, de nem veszi észre, hogy rosszul zárta be táskáját. Feláll, és bal kezével integet Ariana felé, majd elindul a sátánebe ketrece felé, mert Ariana addigra elötte állt. * - Mijáratban erre? - * Kérdezi, ekkora már csukjájával fején, jeges pillantásával, hűvös hengján. *

Vendég

*Egy leány érkezik az állatkert felé, fekete rövidujjú pólóban és térd alá érő fekete szoknyában, maga mellett vadmacskával, a vállán pedig mókussal. Kedves mosollyal kér egy jegyet, majd kifizeti, és már be is lép. Körülnéz, majd elindul valamerre, és hamarosan a sátánebe ketrecénél lyukad ki. Hatalmas, háromlábú dög, eléggé félelmetes... de jobban fél az emberektől, mint fordítva. A lány egy halvány mosollyal sétál közelebb, és benyújtja kezét a rácson. Egy hatalmas kutya indul felé, majd megszagolja a kezét, és szűkölve hátrál. Az egyik kölyök azonban odamegy a lányhoz, így az meg tudja simogatni.* - Szia, te átok... Még egyszer nem vertek át, ugye tudod? *Kedves hangon szól a kutyához, miközben vakargatja a fejét, az pedig láthatóan élvezi. Vadmacskája azért inkább távol marad a rácstól.*

Vendég

*Halkan felnevet Jacinta szavaira, majd bólint.* - Igen, te "kicsit" nagyobb tempóval száguldoztál itt... nem félsz, hogy a nyakad töröd egyszer? *Na igen, ő nem ilyen bevállalós lány... az egy másik karakter (lesz majd), kérem szépen.* - Mármint mikor találkoztunk? Volt az szerintem bőven több is. Szerintem több hónap is... sőt. Azt hiszem, mikor utoljára láttalak, még nem is jártunk Dean-nel. *Halványan elmosolyodik az elejtett mondat után, nem tudja, Jacinta mennyire fog majd lecsapni a mondatrészre és kifaggatni... de inkább erről faggassa, mint arról, amin most gondolkozik. Kétségbeesetten próbál témát találni, hogy arról elterelje a lány gondolatait. Arca is sápadtabb lenne a megszokottnál, de a metamorfmágia előnye, hogy ez nem látszik, így arcszíne teljesen normális. Mikor Jacinta megtorpan, nem néz a lány szemébe, csak elbámul a másik irányba. Sokáig nem válaszol, lehet azt hinni, hogy egyáltalán nem... majd halkan megszólal.* - Édesapámék négyen voltak testvérek, de a negyediket kitagadták, mert egy nem aranyvérű, feketebőrű nőtt vett feleségül. Crystal, a lányuk ide jött tanulni, így kiderült, hogy van még egy unokatestvérem. *A féltestvéréről nem beszél... tudja, hogy valamit mondania kellett, és ez még nem bizarr annyira... bár számára az, de hát vannak ilyen véletlenek, Larissa viszont... Larissa túlságosan bizarr.*

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Aug. 14, 2009 4:07 pm

*A lánynak feltűnik, hogy valami foglalkoztatta a lányt, azért nem hülye, a mosoly mindent elárul, ezt nagyon jól tudja. De még nem érdeklődik felőle, majd egy kicsit később.*
-Áhh, fejszellőztetés, na én is ezt csináltam, igaz, kicsit nagyobb volt a tempó, de megvolt. Egyénként egy két hete biztos volt....
*Mondja elgondolkozva, de aztán megint mosolyog, és a lánnyal együtt sétál tovább, persze ott van nem messze, a füben a szaglászó Nunyez is. Sétál, csak sétál, majd egyszer csak megáll, jól a lány szemébe néz, és felteszi a kérdést.*
-Mi bánt Ari, és az igazat mondd, mert látom rajtad, hogy valami van...

Vendég

*Halványan mosolyog, mikor Jacinta megrántja a seprű nyelét és hirtelen lefékez. De ő csak ráérősen sétálgat tovább arra, amerre eddig is haladt, a lány meg majd utóléri, ha akarja. Nem csodálkozik el, mikor Jacinta csak úgy eltűnteti a seprűt a táskájában, tudja már, hogy tértágított, szóval csak mosolyog rajta... de valahogy nem annyira szívből jön a mosolya, mint általában. Azért bárhogy is nézzük... elég sokkoló hírt tudott meg tegnap. Ha csak kiderül, hogy a kitagadott fiúnak született egy lánya, így van egy félvér unokatestvére... azon nem akadt volna ki ennyire, de... hogy a nagynénje és az apja... és hogy féltestvér... néhány hosszú pillanatra behunyja a szemét, majd megkésve pillant fel szaktársára.* - Szervusz, Jacinta. Igen... tényleg rég találkoztunk. *Pereus csak biccent, de ő hangosan nem köszön, Rupert meg ugyebár nem is tud, annyira azért nem okos a drágaság.* - Az állatkertben voltam... egyébként meg csak kiszellőztetem a fejem, gondolkozok... ilyenek. És veled mi történt, mióta nem találkoztunk?

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Aug. 14, 2009 3:41 pm

*A lány mosolyogva lát egy ballagó lányt, még nem ismeri fel benne Arit, de majd hamarosan. Ki is kerüli, elsüvít mellettük, majd amikor a nevét kiáltja, írdatlan gyorsan megrántja a sepű nyelét, mire az lefékez, és megáll, egy helyben lebeg. Aztán a lány megfordul, kérdő tekintettel az arcán, és mikor meglátja Arianát felvidul. Odarepül hozzá, leveszi a táskát, a seprűt egyszerűen belecsúsztatja. Aztán a mosómedve is beéri őket, mindig ott volt a közelében, és kissé lógatja a nyelvét, hiszen végig futott.*- Hát Szia, régen találkoztunk.*mondja a lánynak, majd csak mosolyog.*-Sziasztok.*közön Pereusnak, és Rupertnek is, hiszen ők is itt vannak, és Jacinta szemében mindenki lényeges.*-Mi járatban erre felé?

Vendég

*Az állatkertből lép ki valaki; zsebredugott kézzel, lehajtott fejjel sétál. Láthatóan gondolkozik, megemészteni próbál valamit... ki tudja, mit. És hogy ki ő? Tizenöt év körüli lány, tehát az iskola diákja lehet; bár a kora miatt lehetne akár egy nellondi polgár gyermeke is, viszont mellkasán denevéres kitűző és szakmegbízotti jelvény csillog. Pólója fekete, rövid ujjú, minta nincsen rajta; szőke haja fekete hajgumival van lófarokba kötve, nadrágja pedig háromnegyedes, khaki színű, vagy valami hasonló. A vállán egy mókus kapaszkodik a pólójába, mellette pedig egy vadmacska ballag, hasonlóan lehajtott fejjel. Aztán valami elsüvít a közelében, mire döbbenten emeli fel a fejét, és észreveszi a seprűs leányzót.* - Jacinta! *Kiált oda neki, és talán egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, ahogy int a lánynak.*

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Aug. 14, 2009 3:14 pm

*Halk suhanások hangjai. ezek a hangok szűrődnek a fák között. De vajon mitől származnak?, teheti el a kérdést, az egyszerű sétáló ember. hát nem mástól, minthogy egy spanyol kislány repked, szlalomozva a fák között, különböző trükköket elejtve a seprűjén. Nagyon mosolyog, mert élvezi, de csak úgy repked. Meg is lehetne ijedni néha, hogy leesik a seprűről, de nem, nagyon belevalóan küldi. Egy repper féle bő gatyában, és egy kis fekete pólóban, amin ilyen számítógépes gagyi kis medúzák vannak, ilyen kis kocka medúzák, mindenféle színben. Nyakában egy kis medál lóg, ami nem nyitható, csak egy kis lila kő van benne, amolyan amulett féle. Egy spanyol jósnőtől kapta, védelem gyanánt. De a lány csak repked. A haja most egy kis hajgumival van összefogva, sapka most nincs. de a gumi egy pillanatban elenged. hát igen, csak egy befőttes gumi, de elpattan, így a haja most szétszáll, de nem a szemébe, hanem hátra lobog.

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 12:11 pm

*Ana figyelmesen hallgatja a lányt, hiszen érdeklik a válaszok. Közben szépen lassan sétálnak, haladnak a céljuk felé. Ana egy kicsit leporolja a nadrágját, mert elég koszos lett a földön, de amikor tűrhető állapotba került, akkor abbahagyta. Elgondolkozik a válaszokon, de semmi értelmeset nem tud hozzátenni. Van egy dolog, amin különösen elcsodálkozik, és egy pillanatra le is áll az agya, leblokkol tőle. Újra és újra lejátssza a mondatot a fejében, de így sem tudja felfogni. Lindsey-hez kell fordujon.*
~Lindsey! Hogy lehet ez? Hogy tud elszakadni egy daimon, és eltűnni?~*Kérdezi Ana a daimonját, aki egy rövid ideig töpreng, aztán két szót mond, mellyel azt jelzi, hogy még mindig haragszik a lányra.*~Nem tudom!~
-Volt daimonod? Hát én el se tudnám képzelni az életemet nélküle, bár most kicsit megharagudott rám, de majd megbékél.*Mondja mosolyogva majd a többi dologra is reagál.*-Hasznos és szép? Hát én nem nagyon értek a varázslényekhez, hiába vagyok fél-tünde. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a megfelelő, de a boltba biztos tudnak majd segíteni.*Majd a harmadik dolog jön.*~Egy madár? Hogy tud egy madár beszélni? Újabb furcsa dolog, de ebben is a mágia keze lehet.~*Gondolatai után meg is szólal, hiszen Angelinával is meg kell osztania azokat.*
-Egy madár? Beszélt? Azta! Hát milyen furcsaságokat fogok még itt látni, illetve csak hallani, ezt te láttad. De magam elé tudom képzelni a helyzetet.*Mondja, majd elképzeli az elég komikus jelenetet. Lehet hogy Angelina számára nem volt az, de ő csak így tudja elképzelni. Miközben ezen jár az esze, megérkeznek egy mellszoborhoz. Ana odarohan, nem tudja, hogy Angelinát érdekli-e ez, de ha már itt van, akkor biztos ő is megnézi.*-Gyere Angelina, biztos érdekes.
*Mondja, de csalódnia kell. Nem túl izgalmas egy szobor, hiszen "csak" a park alapítóját ábrázolja, bár alatta van a szöveg is, de azt nem olvassa el a fél-tünde, talán szomorúságára. De már különösebben nem érdekli a szobor. Hiába, ő már csak ilyen, gyorsan változnak az érzelmei, egyes dologgal, vagy egyes emberekkel kapcsolatban.*
-Inkább menjünk tovább!
*Mondja, de Angelinán látszik, hogy már annyira nincs kedve ehhez, és Ana-nak se.*
-Inkább hagyjuk, menjünk fel ebédelni, majd megnézzük máskor.
*Mondja a lány, majd újdonsült barátnőjével elindul a kúria felé.*

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:57 am

*Angelina számára is rendesnek tûnik idáig Ana. Bólogat a válaszára, s lassan õ is feláll, hogy elinduljanak az állatkertbe.*-Kutyán otthon van, el is hoztam a Nezabarba, csak megint visszakerült, de ez hosszú történet.Macska meg nem tudom, nem kell. Papagáj sem, esetleg elsõ nap kidobom az ablakom. Hisz nem a türelmességemrõl vagyok híres. Igen, varázslény az jöhetne. Valami hasznos, valami szép. Lehet túl nagyok az elvárásaim. Mondjuk az elsõdleges elvárás, hogy tudjon kommunikálni. Fõleg gondolatban lenne jó. Akárcsak egy daimon. Csak nekem nem tudom, hova lett a daimonom...*Mesél, egyes részen komorabban, más részen pedig mosollyal keretezve.*-Igen, voltam. Ott volt más szaktársam is. Valami program volt. S elváltunk.. Aztán meg egy madár hozzámszólt, hogy szabadítsam ki.*Kicsit elgondolkodik. Nem emlékszik tisztán erre. Abban sem biztos, hogy madár volt. De igen, az volt...*-Részletekre nem nagyon emlékszem...*Vonja meg vállát.*-Amúgy nekem is, amikor lejövök ide, ez a célom. Vagy csak bolyongok...

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:48 am

*Ana elmosolyodik a válaszon, bár maga sem érti, hogy miért. na de mindegy, egy mosoly nála természetes, szinte egész nap mosolyog a lány, főleg hogyha társaságba van. Egyszerűen nem tudják lelombozni ilyen szép napon, szinte bármit mondhatnának neki. De amúgy se mondanak olyat, meg Angelina nem tűnik túl "gonosznak" sem. Sőt, elég kedves lánynak néz ki, de ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról. Ezzel Ana is tisztában van, bár nem tudna semmi rosszat elképzelni a lányról.*
-Az én eredeti célom az volt, hogy felderítsem mi van errefelé. Tudod, elég ritkán járok Nellondba, akkor is maximum a boltokig jutok el, egy kis shoppingolásra. Aztán megyek is vissza. De gondoltam, biztos van valami érdekes dolog is itt, és akkor vettem észre ezt a helyet, plussz hallottam másoktól hogy itt van valamiféle állatkert, és én mugli állatkertbe se voltam sose.
*Meséli a lánynak, majd fel is áll, hogy lassan elinduljanak. Az állat kérdésen elgondolkozik, de mivel nem ismeri még Angelina-t, így nem mond neki semmit, mármint hogy milyen állatot vegyen.*
-Szóval állatkát szeretnél. És ilyen egyszerű állatot, mint például egy kutya, macska, papagáj, vagy valami varázslényt?
*Kérdezi a lánytól, hiszen bármelyik csoportot is választja, az biztos, hogy elég sok állatot kilő vele. Azonban, most elgondolkozik egy dolgon, a lány félbehagyott egy mondatot, aminek a vége is érdekelné Anat, ezért rá is kérdez.*
-Voltál már ebben az állatkertben?

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:38 am

~Nezabaros~*Mosolyodik el.*-Akkor mondhatom a szakom. Eramir... Amúgy örvendek, Ana.*A daimonra is elmosolyodik. Neki is kellene, hát persze hogy kellene.*-Kössz.*Vonja meg a vállát, mondaná azt is, hogy jól, de mivel kapott jobb kérdést, inkább arra reagál. Igaz, hagyott Ana idõt neki, de nah. Hogy lehetne, ha mosolyod?*-Lejöttem, elõször Nellondba indultam, állatot venni, de zárva volt a bolt. Vagyis zárva van.*Vonja meg vállát.*-Állatkert? Jól hangzik. Tõlem mehetünk... S te mijáratban? Ide indultál, vagy az állatkertbe már startból, s itt telepedtél le?*Kérdezget.*-Legalább kiválaszthatok valami jó állatot, amit majd megveszek. Mert még nem is döntöttem. Azonban gondolom jobb, mint a mugliállatkert. Egyszer voltam már ott. Régebb...

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:27 am

*Anastrianna hallja, hogy valaki közeledik. Nem a léptek zaját, hanem a követ amit talán rugdos, talán dobál az illető. Ezt nem tudja, hiszen annyira nem jók az érzékszervei. Aztán pár másodperccel később meglát egy lányt, aki épp errefelé közelít. Még soha nem látta őt, Ana fejében is megfordul, hogy talán egy nellondi lakos lánya, de nem tartja valószínűnek. Bár ki tudja? Történtek már furcsább esetek is. Amint ideért Angelina, leült mellé, és belekezdett a beszélgetésben. Ana törökülésre váltott, hiszen így már szembe tudott fordulni a lánnyal, ami számára minden beszélgetés alapja.*
-Szia! Anastrianna Laelithar! De hívj csak Ana-nak. Én is Nezabaros vagyok, akárcsak te. Ő pedig itt Lindsey!
*Mutat daimonjára, majd egy kicsit elgondolkozik. Nem nagyon szeretne a szokásos sablon szövegekkel kezdeni, de hát nincs más hátra, mivel más nem jut az eszébe.*
-Hogy vagy?*Egy kis időt hagy a válaszra, majd felteszi gyorsan a következő kérdését is.*-Mi járatban errefelé? Csak mert tudod, azt hallottam, hogy van itt valami állatkert szerűség is, ha van kedved, akkor megnézhetnénk.
*Mondja mosolyogva a lánynak. Érzi, hogy még nem találták meg a közös hangot, vagy legalábbis nem teljesen, de hiszi, hogy ez elég hamar meglesz, amint egy kicsit jobban megismerik egymást.*

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:17 am

~Nincsen nekem egy jó bolt, ami nyitva van.~*Rúgdossa a köveket maga elõtt, kezei zsebrevágva, s úgy halad Nellondban. Volt már a központi téren, csak nem látott semmi jót. Nincs nagy zsongás, az biztos. De egy bolt kellett volna neki. A vadvirág állatbolt. Hisz neki most egy állatka kéne, nem más. Valahogy addig bolyongott, hogy a Karditov Parkba érkezett. Itt sem volt még. Talán mert nem nagyon jár gyakran Nellondban, ha jár is, akkor a boltokat szemléli meg.
Szép hely, bár Angelina majdnem mindegyikrõl ezt gondolja. Egy színes felsõ, s farmer van rajta, toldva egy kardigánnal. Igaz, nyár van, de ma mégsincs akkora nagy kánikula. Aminek az eramiros lány csak örülni tud. Addig rugdossa a kövreket, míg egy fát is eltalál, s onnan most tovább nem viszi, s ahogy látja, már csak fû van a lába alatt,, tökéletes fûves rész ez, ahol még követ sem lehet találni. De annál inkább egy diákot. Most roszabb a helyzet,vagy jobb, mert a lányt nem ismri, aki a fûben ücsörög, s nem tudja, hogy Nezabaros diák-e, vagy sem. Azonban az izgi lehet, ha valahonnan máshonnan ismerne meg valakit. De kituggya, hogy ha nem Nezabaros, akkor egyáltalán szóba áll-e vele? Nos, próba szerencse... Odamegy közelebb, s leül vele szembe vagy két méterrel.*-Szia. Angelina Mary Black, Nezabaros tanuló. S te?*

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 11:05 am

*Anastrianna egyedül érkezett meg a Karditov parkba. Nagyon ritkán jön le Nellondba, de mivel ma nincs annyira meleg, mint általában szokott lenni, így úgy döntött, hogy a kinti, friss levegőt választja, nem marad a kúria falai között. Éppen ezért, egy kis felfedező útra indult. Mivel Nellond nagy részét még nem látta, így azt tartotta legcélszerűbbnek, ha ide jön le, hiszen itt sok újdonságot láthat, és akár hallhat is. Sötétkék farmer, és egy világoskék, ujjatlan felső van rajta, haja lobog a lány szellőben, persze nem túlságosan, de azért észrevehető. Daimonja, a zafírkék pillangó,Lindsey ott repked körülötte és folyton a lányhoz beszél, aki most valamiért nem figyel rá. Leköti őt a természet látványa, egyszerűen csodálatosnak tartja a parkot. Csodálatosnak, és egyben varázslatosnak is.*
~Jaj, bocsi Lindsey, mondtál valamit?~
*Kérdezi a daimontól, hiszen érdekli őt, hogy miről beszél daimonja, de valamiért kikapcsolt az agya. Azonban Lindsey megmakacsolta magát, és most már nem szól Ana-hoz. Ilyen még sose történt, de a lány tudja, hogy nemsokára megbocsájt neki Lindsey, és nincs semmiféle harag köztük. Hogy is lenne? Sose volt, és nem is lesz, efelől biztos a lány.
Miközben a daimonon jár az esze, elhalad pár óriási fa mellett, néhány színes bokor is feltűnik. Furcsa számára, hogy nem mindnek zöld a levele, de ez is biztos a varázslattól van. Csak gyönyörködni tud benne, nem érdekli, hogy hogyan lettek ilyenek. Leül, de nem egy padot választ, hanem inkább a fűbe, mely olyan hívogató számára. Reméli, hogy valaki idejön ma még, mert nincs túl sok kedve egyedül lenni, jó lenne beszélgetni valakivel, vagy akár valakikkel. Körbenéz néha-néha, hátha meglát egy erre érkező diákot, vagy akár tanárt, de tekintetét főleg egy madárkára szegezi, mely éppen most szállt le az egyik fára.*

Vendég

*Tartogat még meglepetéseket ez a fiú, pláne, hogyha az ember az első pár perc után ítéli meg a jellemét. Alapjában véve mégiscsak jólelkű, bár a modora gyakran elviselhetetlen, de azért néha még kimondottan kedvesnek is nevezhető. A kezdésre halkan felnevet; igen, így, hogy a szemei is csillognak, és nevet, határozottan kellemesebb jelenség. Majd felemeli a két kezét.* - Oké, oké, értem, mire gondolsz. Nem, engem sem vonzanak túlságosan... Ellenben a leveleim igen, márpedig most várok egyet-kettőt, tehát ha megengeded, én visszamennék. *A zsebébe nyúl, előbányássza az egyik jegyet, és Cornelia felé nyújtja, hiszen mind a kettőt ő rakta el.* - Ezt rakd el, bár már szinte biztos, hogy nem fogják kérni, de azért nem árt. További szép napot és jó nézelődést. *Azzal már meg is fordul, és a füzetet a kezében tartva kisétál az állatkertből, át a parkon, vissza a főtérre, és onnan a kúriába.*

//Köszi a játékot, élveztem, és bocsánatot kérek Lawrence jelleméért ^^//

Téma: Re: Karditov Park és Állatkert Vas. Júl. 12, 2009 4:57 pm

*Cornelia gyorsan megrazza a fejet es a fiuhoz fordul. Alig hiszi el, hogy kiseröje magatol hozzafordul es megmagyarazza.*|Bar lehet, hogy pont azert mondta, hogy utana eldicsekedhessen tudasaval!....Fujjj, de ronda vagyok! Lehet, hogy kettönk közül en vagyok a gonoszabb?|*tünödik el.*-Jobban örülnek neki, ha nem tartananak. Nem tünnek tul...-|most mit mondjon? Milyen teremtmenynek?|*zavartan elhallgat es remeli a fiu igy is megertette amit mondani akart, es nem fogja kinevetni.*-Szeretnel ilyet latni?-*kerdezi az impekre utalva, hogy megtörje a csendet. Valamit muszaj fölhozni, barmilyen butasag.*

Vendég

*Hát, a kneazle-k esetében korántsem biztos, hogy ha nem ijeszti meg, akkor megsimogathatja, tekintve, hogy ezek az állatok mindig megérzik, ha valaki a rossz út felé igyekszik, vagy pedig affelé fog igyekezni. Lawrence mondjuk nem érti, rá miért fújnak folyton a macskák, de inkább nem kockáztat, és nem megy közel, hogy legalább a lány meg tudja őket simogatni, hiszen úgy látszik, őt szeretik. A fiú pedig csak benyújtja a kezét a rácson, és szépen piszkálgatja az errafonth-ot. Nem is igazán figyel Corneliára, így elkerüli a figyelmét az emlékek tavában való elmerülés. Az ő gondolatai is messze járnak, Angliában, egy bizonyos fiú körül. Minél inkább közeledik a születésnapja, Lawrence annál gyakrabban gondol rá. Sok beszéd... Nos, ez nem jellemző a fiúra, és most is eléggé szűkszavú, de azért annyira ő sem magába forduló, hogy egyetlen szó nélkül kibírja huzamosabb ideig valaki mellett. Egy-két mondatra szükség van. A lány néhány másodperces csodálkozására elmosolyodik, majd kihúzza kezét a ketrecből, és zsebredugja; de a halvány mosoly ottmarad az arcán. Így, és hogy szőke haja kicsit a szemébe lóg, még inkább látszik, hogy határozottan jóképű fiúról van szó.* - Az imp egy eléggé ellenséges kis bestia. Általában fel akarja dönteni, vagy elgáncsolni a szembejövőket, de ha itt vannak is, akkor ketrecben, tehát ettől nem kell félnünk. Egyébként egy miniatűr kis gnóm, látványnak sem szép. Ha ennek ellenére utána kívánsz nézni, tartanak-e itt, csak szólj. *Ő csak tovább támasztja a hátát a ketrec rácsának, zsebredugott kézzel, a füzetet törzséhez fogva.*

» Park
» A Robinson park
» Karditov Park és Állatkert
» Kirinashi Nikumi park
» Karakterek - Hogy néznének ki South Park változatban? (XD)

Karditov Park és Állatkert

Karditov Park és Állatkert

Similar topics

Similar topics