Karditov Park és Állatkert

Téma: Karditov Park és Állatkert Kedd. 23 Dec. 2008, 18:30

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

*A dolognak még koránt sincs vége. Anazenak sikerül kiengednie a farkas-medve lényt, aki odamegy a hal-ember lényhez, leszáll közéjük a tűzmadár, valamint egy másik, levegő elemű madár is befut. A diákok odamehetnek hozzájuk, megengedik, sőt hívják is őket.* - Nos, köszönjük, hogy kiszabadítottatok. De amíg Kiandar nincs legyőzve, addig nem nyugodhatunk, az elementalistákat továbbra is megtámadhatja, például őket is... *Beszél a madár, valamint mutat körbe a diákok során.* - Kiandar az a madár-ember... *Súgja oda Anazenak a farkas-medve ember. Kiáltás hallatszik, majd egy fenti lépcsőn megjelenik Kiandar... Madár fej, és gyenge szárnyak vannak rajta, amik kézként funkcionálnak, úgy néz ki, mint mikor találkoztak.* - Kiandar! Most végzünk veled! *Kiáltják a beszélő állatok, az átváltoztatott elementalisták. A diákoknak segíteniük kéne, hiszen egy nem várt dolog jön: Kiandar átalakul egy sokkal erősebb szörnnyé, majd egy árnyéksugarat lő a levegő elemű madár felé, aki éppen hogy ki tudja kerülni azt...*

*ANaze végighallgatja a lény szavait, már azonnal tudja, hogy mit kell tennie.* ~Mergteszem, amit ckas tudok. Bár nem vagyok túl jo ebbena dologban, még friss a tudásom,d e megteszem,a mensnire csak tudom.~ *Jelenti ki a lénynek, lévén gondolatait remélki, hogy csak ő hallja a heylségben. Letérdel a földre, s próbálja keresni a kucslot. Kicsit izzasztja eme képesség haszználata, még nem szokott hozzá, hogy midnig ahsználja, gúyhogy érzi is. Haja, hátul kissé be is nedvesedik a keméyn próbálkozásrtól. Keresi, keresi s keresi, remélvén, hogy emgtalálja. Amenyniben megtalálta, s ha megtalálta, s az egyikori mágus kiásta, akkor ANaze felpattan, s pálcájához nyúl., Immáron már egy könyebb varázslatot hajt végre, hiszen csak lebegtetnie kella kulcsot a megfelelő irányba,í gy est meg is teszi, s megpróbálja odaigazítani a kulcslyukba, s szintén a mágiáját úgy "irányítani", hogy elforgassa akucslot,s a ketrec ajtaja kinyíljon.*

*Ennyi volt. Végre. Megszabadult a madártól, és nem történt azon kívül semmi különös. Továbbsétált a tûz eleme részen. Sok szép állatot látott még.*~Talán megnézhetném a többi elem részét is.~*Gondolkodott, de lehet hogy cselekszik is. Elndult de mostmár csak rendes, nem beszélõ állatokkal találta szembe magát. Szerencsére. Vagy nem tudnak beszélni, vagy nem akarnak. Most ez mindegy. Ezek így legalább nem veszélyesek.*

//Jó volt. köszi. Angelina NJK//

"Nem segítenél nekem kijönnöm innen? Tudok lélegezni a levegőn is, bár járnom nem olyan könnyű... Ott van az a gomb, az a zöld gomb a fémbe ágyazva." *Írja a fiú, majd odalebeg a gomb mellé, és rámutat.* "Csak nyomd meg, és jó lesz, kimehetek..." *Írja még, majd várja mit tesz a lány. Angelina igézésére a ketrec valóban megsemmisül, majd ezután a madár kirepül belőle, és felemelkedik a magasba. Körözni kezd a magasban.* ~ Igazából tudnál segíteni... van itt valahol elásva egy kulcs, vagyis elveszett és belesüllyedt a földbe. Ha meg tudnád mondani hogy hol van, akkor kiásnám és te talán egy lebegtetőbűbájjal be tudnád illeszteni abba a zárba, és kiengedhetsz! ~ *Anazeban felvillan a kulcs pontos kinézete. Itt az ideje hogy használja különleges képességét... Dajana kiengedi a hal-embert, kiúszik az akvárium tetején, majd leereszkedik egy létrán. Az uszonya átalakul két lábbá.* - Köszönöm!

//Mennem kell. Köszi a játékot//

~Nem baj, azért inkább maradnéka gondolatoknál, biztonságosabbank érzem.~ *Majd egy kicsit érezni rajta, hogy megkomolyodik.* ~Tudnék neked valahogy segíteni megszabadulni? Nem igazán bízok ebben a madár-emberben,m vagy miben. Emelett szeretnék segíteni is. Mi, földhasználók tartsunk össze.~ *Mosolyog ismét fel, de hát ő midnig csak mosolyodik, majd azért felkészül, hogy pálcáját amásodperc töredéke alatt próbálhassa előrántani. avagy a lehető leggyorsabban.*~Amúgy az én nevem Anaze. Anaze White. ~ *Mutatkozik be jómaga is.*

*Egy nagyon könnyû varázslat jut az eszébe. A Lacarnum. Fekete pálcájával a levegõbe V-t rajzol, ebbe egy kis kört, és kimondja az igét.*-Lacarnum*Tûz jelenik meg a pálca hegyébõl. Ezt a ketrecre irányítja Angelina. Megint elgondolkozik Angelina. Talán nem kellett volna? De most legalább már túl van rajta.*

*Dajana örül, hogy nem vette a szívére szavait."Tényleg sajnálom."írja azért az üvegre.*

- Igen, szabadíts ki! Csak szedd szét valahogy ezt a ketrecet... belülről nem tudom! *Mondja a madár Angelinának.* - Tűzzel dolgozhatsz, az szétvágja, és nem sebez meg engem. *Teszi még hozzá, majd reménykedve és csillogó szemmel néz a lányra...* ~ Az én nevem Martin. ~ *Küldi gondolatban az infót Anazenak a farkas-ember. Végighallgatja Anaze gondolatait.* ~ A gondolataidat is hallom, de nyugi, ez neked nem baj, maximum másnak... egyébként igazad van. Az a lény, aki lehozott minket ide, az ugyanaz, mint aki átváltoztatott minket... ~ *Hallja Anaze a fejében.* "Semmi baj. Ezen a helyen úgyis mindig az jár a fejemben, hiszen az a madár-ember lény jár le hozzám, hozzánk minden nap, aki átváltoztatott minket..." *Írja az üvegre a fiú.*

*Dajana sejtette azt hogy elszomorodik Atholos a kérdése hallatán, ezért próbálta valahogy következő szavaival jóvá tenni az előbbieket."Sajnálom, ha rossz emlékeket juttattam eszedben"írta a szokásos módszerrel az üvegre, majd kicsit hátrébb lépett és ahogy hazájában szokás haloványan meghajolt remélve, hogy értékeli a gesztust.*

*Az eramíros fiú végighallgatja a lény történetét, majd biccent.* -Hm, értem. MEgtudhatnáma neved, kérlek? *Teszi fel a kérdést elsőre, hogy köynebb legyen a kommunikáció kettejük közt.* ~Lássukc sak, madárszerű llény... És emberi is... Tuti az, aki lehozott minket. Szóval ő változtatta át őket, és cak aért, mert elementalistának tanultak.... * Majd hirtelen leesik neki a nagy gond. Alaposan körbetekint.* -AMúgy a gondolataimat hallod, vagy csak a szavaim? *Kezdia további érdeklődést, hiszen a további kérdései feltételében a legbiztonságosabb, ha más ne hallaná őket, dee ha más nem, akkor megkérdi őket eddigi hangnemjén, elvégre ha más nem, már így is valószínűleg túl sokat tud.*

*Angelina egyet nagyot lélegzett.*-Rendben. Mit segítsek? Kiszabadítsalak?*Nézett a madár felé. A keze is elindult már a pálcája után. A szája szélébe harapott. Nem lesz ez olyan könnyû feladat. De mi lesz ennek a következménye? Gondolkozik máris a megfelelõ varázslaton. A madár biztosan szabadságra vágyik. Angelina ügyel, hogy a lángokba nehogy belelépjen. Nem kellett volna azokat a madárnak odavarázsolni. Ebbõl is látszik, hogy kicsit fenyegetõzik.*

*A farkas-medve lény felemeli a fejét, majd hallva Anaze szavait felsóhajt, aztán pedig becsukja a szemét, de válaszol Anaze-nak.* ~ Valaha emberként jártam a vidéket. A Durmstangban tanultam, az volt az otthonom, a hazám, ugyanis szüleim korán... meghaltak. Egyszer nyáron volt egy iskolai kirándulás. Nem voltunk sokan. Mind elementalistának készültünk, és ez nem tetszett az iskola igazgatójának, ő sötét mágust akart belőlünk nevelni. A kiránduláson megjelent egy nagy madárszerű négylábú lény, aki átalakult egy férfi alakú madárrá, majd átváltoztatott mindenkit annak az elemnek a képviselőjévé, amelyik elemet birtokolta, használta. Ez a madár-ember ezután idehozott, s azóta itt vagyok. Lassan huszadik éve. ~ *Anazeban most felmerülhet, hogy a farkas-medve lény arra a madár-emberre gondolt-e, aki elhozta őket ide, "lentre". Mert akkor veszélyben vannak, lehetséges. Dajana előtt a fiú összevont szemöldökkel olvasgatja, mit ír a lány.* "Értem. Hogy milyen fajhoz?" *Kicsit elszontyolodik, a mosoly letörlődik az arcáról.* "Embernek születtem, de átváltoztattak egy... egy... ilyen mutánssá..." *Szomorúan felnéz a lányra, majd leereszti a kezét. Angelina előtt a madár megrebegteti a szárnyait, mikor a lány hátrálni kezd.* - Ments meg! Kérlek! Nem bántalak! *Mondogatja a tűz elemet képviselő szárnyas. Közben csapkod a szárnyával, s olyankor fel-fellobban az eramires leányzó mellett egy-egy tábortűz méretű láng.*

*Nem volt jó pont Angelinánál, hogy az idegenvezetõ csak úgy eltûnt. És miért? Mert a madár megölte. Angelinát is pont így eltûntetheti. Ez még jobban elbizonytalanítja. Erre meg arra néz, keresi a szemével Dajanát és Anazet, hátha elékerülnek, de nem. Maga kell döntenie. Lassan hátrálni kezd a ketrec mellõl, várva a madár reakcióját.*

*A lány figyeli a válaszokat, majd a következő kérdésére... "Milyen céllal érkeztél ide?"ismét párát lehel az üvegre és ír."Személy szerint azért vagyok itt, hogy világunk rendhagyó lakóit megismerjen "kezdi írni, de sajnos elfogyott ujja alól a pára. Ismételten lehelt."de ne vedd tolakodásnak... megtudhatom milyen élőlény vagy pontosan Atholos?" írja lekérdése végét a lány.*

*Anaze ismét végighallgatja a léyn szavait, ám kissé furcskálkodik rajta, s közelebb sétál jópár méterrel.* -Nos, igen. Remélem, hogy egyszer majd nagy mágus leszek, és ezt a föld elemmel szándékozom elérni. Bár ezen bellül kifejezetten céljaim még nincsenek. *Hallatszik a fiú még eléggé határozatlan jövőképlete.* -Hogyhogy csak mágus voltál? *A helyszínre inkább nem is váalszol, az látszik róla, hogy ténylegesen szépnekt alálja a helyet, egyszerűen lenyűgözi, fölsölegesenek tartja aráa váalszt, s látja, hogy ez szomorúságot okoz, de úgy gondolja, hogy fölösleges lenena helyre, a miértre rákérdezni, hiszen a mágus volt kifejezésre való rákérdezésből úgy gondolja, hogy kiderülhet elég sokminden, már ha a farkas-medve válaszol.*

~ Bizonyára igazad van, mágus. A szavaidból azt veszem ki, hogy a föld elem egyik mágusával állok szemben, nem igaz? Egykoron jómagam is egy hozzád hasonló mágus voltam... ~ *Hallja a szavakat Anaze a fejében.* ~ Szép ez a hely, igaz? Szép, de mégsem szeretek itt élni... ~ *Hangzanak ismét Anaze fejében a szavak, majd a farkas-medve lény leereszti kicsit a fejét, és felsóhajt. Ezt nem hallja az eramires diák, de láthatja, milyen szomorú a lény. Ezzel szemben a Dajanával szemben álló, vagyis úszó hal-ember fiú mosolyog.* "Engem Atholos-nak hívnak. Milyen céllal érkeztél ide?" *Úgy írja fel a szavakat, mintha csak tollal vagy ceruzával irkálna egy papírra, de az furcsa, hogy belül az akvárium tele van vízzel, és a felírt szavak mégis látszanak az üvegen.*

*Dajana rövidesen felhagy az akvárium belsejének pásztázásával és az előtte úszó lényre figyel, ki isnét ír az üvegre.*-"Hogy hívnak?"-*olvasta az üvegen. Ő is az üvegre lehel, hogy bepárásítsa azt, majd betűket kanyaríntott oda. "Daj" Írta oda e három betűt, majd várja a választ. Bár gondolkodik, hogy megkérdi milyen faj , de az lehet, hogy gorombán hangzana ezért is nem teszi.*

*Anaze a léynt tekinti,s a következő váalszból már biztosan tudja szinte, hogy bizony a lényé a hang. Kissé félelmet tud kelteni a farkas-medve lény, de azért a fiú nem tántorodik meg. Szilárdan áll, és a lényt figyeli szemével, bár nem gyanakbvóan, nem félve. Sokkal inkább csodálva. S többsör szemét le is emeli a léynről, hogy körbenézeessen, csodálkozva tekint körbe a természetben.* -Számodra szerintem nagoyn is rátalmatlan vagyok. *VÁlaszol jómaga is, majd felemlei kezét.* -Hiszen, ez a hely. Hát, hogy is mondjam. A föld elemet képviseli ugfyebár. *Tekint isméta léynre egy kedves mosollyal.* -A földnek sosem ártanék, még tudat nélkül sem. *TEkint ismét körbe, majd azért a léynre figyel, hogy ne elgyen tiszeletlen vele szemben, csak oylkor nem íbrja emgálnli, hogy ne nézegessne körbe eme csodálatos helyen.*

*Dajana előtt marad az az ember-hal lény, nem tágít, nem megy onnan. Arcán továbbra is mosoly van, ahogy kezét írásra lendíti.* "Hogy hívnak?" *Olvashatja Dajana az üvegen, ha nem néz éppen oda az ember-hal lény kopogtatásba kezd, figyelemfelkeltés gyanánt. Angelina ki akarja szabadítani a madarat a ketrecéből, amiben van, de úgy tűnik, megtántorodott.* - Légy szíves! *Hallja a madár csőréből, aki int egyet a szárnyával, mire a lebegő lény, az idegenvezető hamuvá ég.* ~ Nem tűnsz olyan ártalmatlannak... nem érdekel, hogy én ki vagyok? ~ *Hallja Anaze a fejében, a farkas-medve lény pedig továbbra is vele szemez, sőt most már közelebb is jött.*

*Dajana lemarad az egyik hal mellett. Nagyon aranyosnak tûnt. Most egyedül megy tovább, és egy madárhoz ér. A madár segítségért kiált. Emberi hangon. Angelina kísértést érzett. Nagyon megsajnálta a madarat, amelyiknek a tollai között a tûz parázslott és aranybarna szemében is a tûz égett. Gondolkozott, mit tegyen. Angelina úgy döntött, hogy segít neki. A pálcája felé nyúl, de éppen ekkor lebeg be a furcsa lény. Angelina elkapta kezét. Ebbõl baj lenne, ha engedne a kísértésnek. Lassan meg akar indulni, de inkább bevárja Dajanát, addig is csodálva a madarat.*

*Anaze csöndesen halad, s hamarosan el is ér a fölrész területhetz, elgalábbis nagoyn is úgy tűnik, hoghy oda érkezett meg, a heelsyzínből adódva. Csodálkozni nem nagoyn van ideje, mivel egy hangopt hall megszólalni fejében. Erre eleinte nem tudja, hogy mitévő elgyen. Feje ide-oda jrkál, hogy a hang tulaját megtalálja. Semmitsem talál, semmit kivétel egy farkas-medve szerű lényt. Pontosan nem is tudja mi lehet az, ám tekintete elárulja, hogy arra gyanakaszik, hogy esetelg az ő hangja lehetett, amit az imént hallott.*
-csupán egy ártalmatlan látogtó. *Hangzika válasza, jól hallhatóan mondja, hiszen bár a hangot a fejében hallotta, azt nem tudja, hogy ha cask gondolná a váalszt, akkor vajon a lény, márha az övé a hang, akkor hallaná-e a fiút. Inkább biztosra megy.*-Öhm,t e szólítottál emg, igaz? *Tekint előre a kissé furcsa lényre, immárone gy mosollylam arcán, hát igen, ez már Anaze.*

*Dajana Angelinával sétál tovább nézve az állatokat. Egy akvárium mellett elhaladva a lányt valami halszerű valami meg is ijeszti. Daj kicsit meg is ugrott. De egyik társának mondható barátságosabb lény viszont mosollyal arcán írásos formában köszön neki. Daj közelebb megy az üveghez és tanulmányozni kezdi a lakóit.*~ Eléggé sokszínű élőlények lakják az biztos.~* néz befele az üvegen még cseppet le is hajol, hogy jobban lássa lakói. Bár azzal a halszerű lénnyel nemigen találkozna ismét.*

*Dajana Angelina mellé szegődve sétálgat a föld alatti teremben, a tűz elem felé indulnak. A terem közepén áll egy nagy ketrec, vagyis akvárium, ami tele van mindenféle halféle lényekkel. Ez mellett haladnak el először. Az egyik hal lendületből nekiúszik az üvegnek, megrengetve azt Dajana mellett, majd gonosz pillantást vet rájuk, és továbbáll. Láthatóan nem olyan intelligens, mint emberszerű társa, aki odaúszik Dajana mellé, majd rámosolyog.* "Szia!" *Írja fel az üvegre pikkelyes ujjával. A lány leragad mellette, de Angelina tovább sétál a tűz elem állatai felé, és meglát egy madarat.* - Ments meg! *Kiáltja az, emberi hangon. Anaze a földhöz sikeresen megérkezik. Az egész rész egy nagy ketrec, üvegfal mögött van kialakítva a természetszerű részleg.* ~ Ki vagy te? ~ *Kérdezi egy férfi hang a fejében, majd a fiú meglát egy farkas-medve szerű lényt, aki őt figyeli...

*Anaze is megérkezett termsézetesen a zsupszkulcscsal, s csüöndeesen figyel.Márt a madáremberen furcsálkodik, nem számít semmi extrára, csak egy átlagos, állatkerti kirándulásra, ám hamarsoan kdiedrül, hogy a helyzet teljesen más, mint amire számított. Ha,arosan egy folyosóűra kerüólnek, s meg is kapják a kis útbaigazításokat, hogy mi merre található. ANazefeje egybőla föld felé lendül, ám nem akar egyedül menni, úgyhogy még csöndesen vár, hátha valaki más is arrafelé menne, de ha mégsem, hát még helyben marad pár másodpercig, s tétovázik, hogy merre is menjen, majd azért elhatározza magát, ha kell, egyedül is a föld résleghez megy, hiszan az az, ami érdekli őt, úhgyhogy hamar el is sasszézik arraefelé.*

» Park
» Central Park
» Kirinashi Nikumi park
» Karakterek - Hogy néznének ki South Park változatban? (XD)
» Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Karditov Park és Állatkert

Karditov Park és Állatkert

Similar topics

Similar topics