Nellondi Vasútállomás

Téma: Nellondi Vasútállomás Kedd. 23 Dec. 2008, 20:04

First topic message reminder :

A Nellondi Vasútállomás a kis városka szélénél található meg, de megéri elmenni, hiszen nem egy csúnya, lepukkant állomásról van szó, sőt! Az egész állomás a bronz és az arany színek átmenetében pompázik, bár van, ahol sima arany, és van, ahol sima bronz. A diákok is eljöhetnek ide, hogy innen tovább menjenek haza, vagy ha visszajönnek a Nezabarba vonattal, akkor is ide érkeznek. Bár az állomás nem hatalmas, a falucskához mérten talán mondhatjuk nagynak, hiszen a Nezabar miatt nagy forgalom kell, mert kell az ellátás még a falu lakosságán kívül egy több mint 1000 fős iskolának, aztán ott van még a személyzet,. A házimanóknak is kell valami kaja, meg innivaló is (mert azért ők is esznek). Maga az állomás 3 emeletből áll. Van egy pincének mondható rész, ahol tárolják a különböző dolgokat, itt van még a személyzet szállása is, hiszen nem csak nellondiak dolgoznak itt, messziről jövők is, hiszen a vasútállomás jó munkalehetőséget ad, és valljuk be, az igazgató sem fizet rosszul. Van a felsőbb rész, ahol van egy étterem, és néhány kiadható szoba is, valamint itt vannak a mosdók is. A porond mondhatni a középső rész, ez a központ is, hiszen ide érkeznek a vendégek, ha felsétálnak egy lépcsőn, és belépnek az aranyozott szegélyű kapun. Vannak itt órák is, és nélhány fa, bokor is ültetve, valamint más, kúszónövényekkel is van befuttatva néhány kerítés. Az egyetlen szolgálati lakásnak mondható szoba, ami itt van, a főporondőré, aki mindenki felett rendelkezik, mármint aki a porondon van, és itt dolgozik. A vonatokba csak akkor lehet beszállni, mikor egy porondőr int, az induló és érkező vonatok kiírása pedig egy függő táblán van, ami mágikus úton változik. Az utazni kívánó diákoknak, felnőtteknek, akik még várnak a vonatukra, padok vannak kirakva, és egy kisebb büfé is van üzemeltetve.

*Túlélte.Nehéz volt de megcsinálta.Vagyis nem...de túlélte akkor is és ez hihetetlen öröm.A vonaton már órák óta zötykölődik de ő minden percet élvez.Mindet,ami távolabb viszi a borzalom helyétől,és közelebb szerett otthonához.agyis iskolűájához.De olyan rég volt már odahaza, hogy szinte ez lett az otthona.A sok gondolat ami a csata körül forgott,avonat ringató himbálózása végül álomba merítette a leányt.Kótyagosan tér magához,s sietve rápillant az órájára.* ~Mindjárt.Mindjárt...~ *Kinéz az ablakon é sismerős fákat pillant meg.Velük szembe siklik egy másik vonat.* ~Talán valakinek ugyanezen érzések hozza csak valami más tájra gondolva.~ *Mosolyodik el magában mit se törődbe azzal,hogy vele szemben ül egy öreg néni, és hogy vajon mit gondolhat róla.* ~Lily,mindjárt megérkezem.El sem hiszem...~ *Hihetetlen boldogsággal tölti el a gondolat, hogy alig száll e a vonatról,máris valakinek a karjaiba borulhat. És végül felcsap a gőz.Fékcsikorgás.Még pár méter sikódás.És a vonat megáll.NEm mondanak semmit.NYitódnak az ajtók,Nargiból egy mélyről jövő sóhaj tör elő.Hihetetlen.Iszonyatos és egyben felemelő érzés.De mit tétovázik már?Felkapja a csomagját és rohan száguld lefelé.Leér és nem kell sokat keresgénie az állomáson megpillantja Lilyt.Amilyen gyorsan felkapta cuccait,olyan gyorsan le is ejti,és szalad barátnője felé egy kiáltással.* -LILY!!!! *Több se kell és a nyakába ugrik majdnem szó szerint.De mindenesetre jó alaposan megölelgeti,mintha soha nem is akarná elengedni többé.Vékony csntos karjai erősen szorítják a lányt és szinte már bőg az örömtől.* -El se hiszed ha elmesélem.

Vendég

*Lily érkezik a vasútállomásra. Tudja, hogy ma jönnek haza a kongresszusról a többiek és Nargie is köztük van. Lily nagyon jó barátságot ápol a lánnyal, amióta ők szakítottak Alex-el. Izgatottan várja tehát a lány a találkozást. A szobájában úgyis van egy kis apróság Nargie számára. Csak mosolyog és leül az egyik padra. Várja a beérkező vonatot.*

Vendég

*Igen, ez tényleg így van, Katarzyna mindig csak jót látja az emberekben. E tulajdonság miatt már nem egyszer esett pofára, de egyszerűen képtelen megváltozni. Mindig ugyan olyan naiv és közvetlen marad. De szerencsére itt van neki Tanya, aki időnként észhez téríti.*-Ó, nem ebben a színben? Pedig pompásan illene ahhoz a táskához, amit tőled kaptam születésnapomra. Azóta is azt a helyes Gucci cipőt tudom csak fölvenni hozzá. Egyszerűen nem találok másikat, ami passzolna.*Ez pedig nagyon szörnyű esemény, hiszen így legfeljebb három hetente hordhatja azt a táskát, amit a legjobban kedvel. Ezen a problémán morfondírozik, mikor megérkezik egy újabb diák.*-Nagyon örvendek. Én Katarzyna Gemma Cavalli volnék, szólíts Katarzynának. Semmi becézés, mert azoktól a falra mászok. Hát már hogyne csatlakozhatnál? Mondd csak, a hajad ugye nem eredeti?*Egy kicsit elszörnyed, hisz a kék haj nem éppen mindennapi, de még ha nem ment volna ki a divatból..*-És ugye nem olyan festékkel fested, amit pézsmapockokon tesztelnek?*Katarzyna ugyanis arról híres, hogy rajong azokért a kis rágcsálókért és rendületlenül harcol a jogaikért. Nemrég a Cavalli cég fel is bontotta a szerződését a lehető legnagyobb profitot hozó reklámcéggel, akik kapcsolatban állnak egy kozmetikai céggel, akik rendszeresen pézsmapockokon tesztelnek mindent.*-Pronto? Te visszautasítottad a világ egyik legnagyobb divatcégének ajánlatát? Nem hiszem, hogy máskor érne ilyen lehetőség, ezért most még meggondolhatod magad.*Újra odanyújtja a kártyát, és igen csak balga a fiú, ha most nem veszi el. Aztán előveszi pálcáját, amin egy kis optikai tuningot hajtott végre az elmúlt napban, s rózsaszín-barna virágossá tette. Ez az egyik kedvenc kombinációja, mert remekül kiemeli a hajszínét.*-Volate e Stenderya! Ez tényleg pompás. köszönöm Tanya.*Azzal barátnője elindul, mondván ő is tudja, hogy merre van az iskola, nincs más hátra, mint hogy kövesse őt.*-Ez szuper. Akkor, sziasztok. Persze örülnénk a társaságotoknak, ha úgy döntötök, hogy velünk tartotok.*Nem vette a jelentőségteljes pillantást, de ezt már megszokhatta szinte-testvére, gyakran előfordul velük az ilyesmi.*

*Samantha a válaszon igen megsértődik. Nem egy sértődékeny lány, de azért megalázni mégse kell egy prefektust. Így fogja magát és köszönés nélkül elviharzik. Visszatér az iskola falai közé. Ott legalább több tiszteletet kap.*

*Torsten látja hogy a másik lány dönmtött. Ő is tudja merre kell menni, hát akkor menjen.nem fogja visszatartani. Kat ad neki egy kártyát, de azt Torsten egy mozdulattal hárítja.*
-Köszönöm szépen a lehetőséget, de nem élek vele.
*ÍEgy úőj lány érekzik két peléval akik azuonnal elszaladnának, de gazdájuk rájuk szóül. Köszönését és bemutatkozását viszonyozza.

*A fiú válaszának végét csípi csak el, de nem fordít rá túl nagy figyelmet, hiszen a lány, a legjobb barátnője máris beszédbe elegyedik vele, de mivel a fiú nem mutatkozott be neki, ezért magában megjegyzéseket tesz.* ~ Ez a modor... felháborító, hogy ilyen neveletlen utcagyerekeket beengednek az iskolába. ~ *Míg Katarzyna mindig is csak a jót látta az emberekben, addig Tanya az igazságot, a hátsó szándékokat vagy a valós érzelmeket.* - Köszönöm, de azért neked sem kell a szomszédba menni, stílusérzékért. *Válaszol a lány dicséretére, és pálcájával néha pöccint egyet, hogy a varázslatról ne feledkezzen meg ő maga.* - Hé, hiszen két napja is volt! *Nevet fel, majd a lány újabb kérdéseire válaszol.* - Igen, van nálam, bár nem pont ebben a színben. Nekem egy olyan táska kéne, mint a tidé, csak mondjuk lilában. Ó, az remek. Nem, most egy új ügynökséget találtunk, már megvolt a lányok castingja, de két felvonásban csináltuk, olyan sok új modellt hoztak át a régi ügynökségtől. A fiúkat már nyolcan százalékig lecastingoltuk, azaz nyolcvan százalékig voltam ott, onnantól Yves vette át az egészet, de megbízom benne, örülök hogy nem rám hárul az egész vállalat vezetése. *Rosszallóan tekint egy pillanatra az ismeretlen fiúra, de ő nem veheti észre, hiszen valószínűleg Katarzyna szövege és névjegykártya-ajándéka foglalja le. Ez a pillantás eltűnik, mert nem akar ellenségeskedni, így Katarzynára pillant, és a bőröndjeire. Vedd elő a pálcád, és használd a Volate e Stenderya bűbájt. Egyszerű és nagyszerű. *Kacsint a lányra, hiszen egyszerre nem tudja mindkettejük bőröndjeit cipelni. Ekkor egy újabb személy érkezik, az amúgy is zsúfolt pályaudvaron.* - Szia, Tatanya Renata Vuitton, harmadikos vagyok. *Kezet ráz a lánnyal, és bólint a kérdésére, majd megszólal.* - De azt hiszem én is tudom, merre kell menni. Köszönjük a segítséget. *Jelentőségteljes pillantást vet Katarzyna-val, azt a kétségbeesett pillantást veti be.* - Viszlát. *Az utolsó szót hosszas töprengés után mondja csak ki, nem biztos, hogy szívesen látná őket, ismét. Katarzyna követését remélve elindul a Központi tér felé.*

*Samantha sétál a kúria földszintjén, majd egy hírtelen megfontolásból Nellond felé veszi az irányt. Félhosszú kék ruhája lágyan lengi körbe a nyári a melegben. Fekete haja, mint indig kibontva omlik a vállára. Ragyogó égszínkék szemeimben az életkedv ragyog. Halkan dúdolgat valamit. Egy régi dalt amit az édesanyától tanult. ikor leér a kis faluba, úgy dönt körülnéz. Van még pár olyan hely ahol nem járt. Így elsőként a Nellondi vasútállomás felé sétál. Mikor odaér lát pár diákot, így odasétál hozzájuk.*
-Sziasztok. Samantha Cyen Elesmery vagyok. csatlakozhatom?*ha jól gondolja, Nezabaros diákok.*
-Elys, Maryc Ne menjetek túl messzire. Mindig látni szeretnélek titeket.*inti bájos csilingelő hangján a két kis pelét, akik rögötn maguk útjai indulnak, majd visszafrdul a többiekhez, és várja válaszukat, hogy csatlakozhat-e?.*

Vendég

*Csöppet sem sárvérű, hanem konkrétan arany, de neki ez sosem volt fontos. Éppen ezért kicsit bántja ez a flegma "mit akarsz?", hisz ő semmivel sem adott okot efféle reakcióra.*-Ó, ez igazán rendes tőled. Sosem tudok kiigazodni ebben a városban. Apám azt mondta, hogy vesz nekem egy GPS-t, de hát mondtam neki, hogy itt nem mennék vele messzire.*Halkan kuncog egyet, majd meghallja az ismerős hangot. Sose tévesztené el, Tanya a legeslegjobb barátnője azóta, hogy négy éves korában nagybátyja elvitte egy tárgyalásra a Vuitton céggel. Ott ismerkedtek meg a gyermekmegörzőben, s azóta elválaszthatatlanok. Megfordul, térdeit berogyasztja és széttárja karjait.*-Ó, Tanya drágám, istenien nézel ma ki. A cipőd...remélem számomra is van belőle egy példány. El sem hiszem, hogy látlak. Mintha csak két napja lett volna, hogy együtt napoztunk a tengerparton.*És tényleg két napja volt, mert mint ahogy már tanya említette, közös nyaraláson voltak. Minden nyáron együtt nyaralnak egy-egy hónapot, egyszer Tanya családjával, másszor pedig Katarzynáéval. A fennmaradó egy hónapban pedig pizsamapartik és pláza-expedíciók veszik kezdetét.*-Pronto? Ó, igen az arculat. Sikerült megegyeznünk, bár nem volt könnyű. Nem akarom felbontani a szerződést ezzel a céggel, de néha szörnyen konokok.*hatalmasat sóhajt ahogy visszagondol az elmúlt napra, amit egyetlen egy kávéval kellett kihúznia egy apró, szürke irodában, ami a reklámcégé.*-Na és, kedves, sikerült megtalálnod a megfelelő modelleket? Remélem megint nem az én egyik legjobbamat csábítottad át...*Játszott durcás képet vág, majd elneveti magát.*-Akkor, Torsten, induljunk. Csodálom, hogy te nem tévedsz el erre, bár biztos ez valami férfias adottság. Egyébként ez a hossző vörös haj nagyon ritka manapság. A nagybátyjám örülne neked az idei téli kollekciójánál. Adok egy névjegyet, majd hívd fel.*Átnyújtja a híres divattervező névjegyét, s a fiúra kacsint.*-Tanya...nekem is szórnál egy ilyen izét a bőröndjeimre? Annyira utálom cipelni őket.

*Torsten látja, hogy egy lány, kit még életében nem látott, hevesne integet. először nem gondol semmire csak nézelődik tovább, aztána lány csak nem hagy fel az integeteéssel és eli is indul felé. ~Ez meg avjon mit akarhat?~ Keze a pálcáját markolja a nadrág zsebében, melynek mélység tökéletesen elrejtette a vékony tárgyat. És még kiabál is felé. Ez már idegesítő.*
- Mit akarsz? *kérdi egyszerűen és flegmán a fiú. Aztán mikor a lány bemutatkozik és érdeklődik megenyhül* Torsten Sigvard Bjoern-Jöran. allidon második évfolyam. Az iskolát keresed hm? Ha gondolod megmutatom merre találod. Úgyis meguntam már ezt a helyet.
*Aztán egy újabb emberke érkezik. Jó hosszú neve van mind a két jövevénynek. Aztána z új csaj kérdésre felhúzza a szemöldökét. ~Arculatot? Hova keveredtem már megint? Biztos valami nyomorék nagyképű sárvérűek és talán még azok nemesei közé is tartoznak.~ Torsten bár gazdag család gyermeke volt, családja minden ágon aranyvérű, és ritkán tartotta valamire a muglik szülte varázslókat. Elsődlegesen tartózkodó volt velük, ha bizonyították, hogy tényleg rászolgáltak a avrázsló létre, akkor már normálisabban állt hozzájuk.*

*A Katarzyna-t szállító vonattal szemben található peronra villámgyorsan begördül egy újféle vonat, és Louis Vuitton egyenes ágú leszármazottja, Tatanya Renata Vuitton száll ki belőle. A RUHÁJA szokás szerint kifogástalan, hiszen Marc nagybácsi - azaz Marc Jacobs - és üknagyapja nevét viselő holmikban jelent meg. Egy hatalmas kék napszemüveg, hozzá egy vicces sort, és egy kék felső, és a vállán egy sötétkék saját maga által tervezett táska van. A család tanácsadója és egyben menedzsere kísérte el St. Barts-ról a kis fél-vélát, akinek csomagjait ő cipeli, ami összesen legalább negyven - ha nem több - kiló. Négy teli Louis Vuitton bőröndöt cipel Dorotea, és ekkor a márkás táskából előkerül a lány varázspálcája.* - Volate e Stenderya! *Huss és pöcc, és a nehéz bőröndök lezuhannak Dorotea kezeiből és vállairól, és tíz-tizenöt centivel a föld felett lebegnek, de legalább Tanya mellett. Szőkésbarna haja ma is remekül áll, frufruja feltűzve, és az összes többi haja egy lófarokba van fogva. Könnyedén lépked a Louis Vuitton edzőcipőben - ami szintén a saját kreálmánya - mikor megpillantja Katarzyna-t, és egy ismeretlen fiút. Harmadjára tér vissza az iskola falai közé, és int Doroteának, hogy elmehet. Doroteáról egyébként tudni kell, hogy kvibli.* - Katarzyna! Te vagy az? *Pillant a lányra, és napszemüvegét feltolja arcán, és hajába tűzi.* - Katarzyna, ezer éve nem láttalak! *Az ezer év alatt két napot ért, mert ugye Katarzyna hamarabb elment a közös nyaralásukról, mert meg kellett beszélnie az új kollekciójának arculatát a reklámcéggel. Tanya is régóta űzi az ipart, akárcsak Katarzyna, és ő is nagyon szeret tervezni, azonban ő most az őszi utcai viseletet bemutató kollekcióján töpreng, már van pár vázlata.* - Mi újság? Sikerült arculatot választani? *Mosolyog a lányra, majd a fiúnak kezet nyújt.* - Tatanya Renata Vuitton, de hívj csak Tanyának. Harmadikra jöttem vissza, amúgy Allidonos vagyok. *Ha kezet fogott a fiúval, ránéz csomagjaira, hogy még mindig lebegnek e, és még mindig lebegnek.*

Vendég

*Két hatalmas bőröndöt húz maga után, de arcán mégis fülig érő vigyor látható. Elég ritka az ilyesmi efféle jól öltözött lányoktól, hisz manapság ők mindig az elkényeztetettek csoportját erősítik. Katarzyna viszont csöppet sem ilyen, pedig meg lenne rá az oka, hiszen a világhírű divattervező, Roberto Cavalli unokahúga, s mindennek tetejébe ő is remekel ezen a pályán. Ma is saját kollekciójának darabjait vette fel: egy rózsaszín blúz, világos farmer, a felsőhöz hasonló színű tornacipő és táska, s mindezekhez passzoló napszemüveg és cipő. Így tipeg végig a vasútállomáson, teljesen tanácstalanul, de mégis vidáman. Szerencsére nem kell egy süket öregemberhez fordulnia segítségér, aki ott áll a pályaudvar szélén, mert megpillantja egy jövendőbeli diáktársát - ha minden jól megy. Szemüvegét hajába teszi, s gyorsabb léptekre vált, nehogy elmenjen a fiú, aki segítséget nyújthat.*-Hé, hé, Te ott!*Integet, hogy Torstennek semmi kétsége ne legyen affelől, hogy neki szólnak, de ennek következtében elejti egyik bőröndjét. Toppant egyet, hogy jelezze mennyire elege van a hatalmas pakkokból, de legyint egyet, eldobja a másikat is és odaszalad a fiúhoz.*-Szia! A nevem Katarzyna Gemma Cavalli.*Itt vár egy kicsit, afféle hatásszünet vagy mi.*-Meg tudnád mondani, hogy merre találom az iskolát?

*Torsten unalmában a 3 meletes vasútállomáson bóklászig. Mióta az iskolába érkezett még nem volt Nellondba, gondotla megnézi magának, myilen hely is az. Mikor megérkezett csak úgy kutyafuttában látta, akkor is sötét volt, alig volt már fogalom. Most azonban az állomás teljes szépségében gyönyörködhetett. Méretei alapján nem egy falucsak állomásának gondolnák, hanem legalább egy több ezer fős kisvárosénak. Egyenlőre nem látott ismerős arcokat, de még Nezabaros diákot sem, de reméli, hoyg azért belefut vaalkibe. Vérvörös inget visel, hanyagul begombolva, fekete rövidnafdrágot és koponyákból kirakott nyakléáncát. Csontgitárja a hátán van , a tokjában pihjen. Hposszú vörös haját kibontva a hátára a tokra omolva hordja.*

Vendég

*Az idő úgy elszált mint az élet .pár óra múlva a vonat hangos fékezéssel befut az állomásra és csikorogva megáll Edward és Alice éberedezik mikor végleg meg állt a vonat akor Ed pöccint egyet pálcájával a csomagokra majd szépen lassan kiszáll párjával a kabinból mikor körülnéznek a Londoni pályaudvart látják maguk elött Edward elmosoylodik majd odafordul a lányhoz*-Hiányzott neked is??*kérdezi majd a fiú elindul a lánynnal kifelé aztán ott fog egy taxit és várja hogy a lány mondja a címet..*

*Mikor a fiú húzza maga után, majdnem hasra esik, és próbálja a tempót tartani*-Lassabban édes! Hasra fogok esni ilyen tempóval*Mondja nevetve,majd a vonat lépcsőjén meg is botlik*-Tessék, ennyit erről*Mondja majd nevet tovább. Mikor meglátja a kabint, leesik az álla. Sose utazott még vonaton, pláne ilyenen. Szóval először körülnéz,majd behuppan a fiú mellé az ágyba, és ő is elalszik*

//Fagy//

Vendég

*Edward kikéri magának hogy nem szenved a csomagokkal ! Majd mikor Alice megcsokolja akkor viszonozza *-Nah gyere menjünk..*mondja a fiú majd a csomagok szépen fel lebegnek a vonatra és végül ők is beszálnak aztán Ed keres egy kabint jobban mondva egy lakosztályos kabint ahol van fürdő szoba háló szoba stb..Edward célba veszi az ágyat Alice-t pedig húzza magával..*_hát előszőr hozzátok utánna meg mi hozzánk..*mondja kedvesen majd egy olyan 10 perc múlva a fiú bedobja a szunyát*

*Egy párocska érkezik a vasútállomásra kézen fogva, csomagokkal megrakodva*-El se hiszem, hogy indulunk*Mondja nevetve a lány,majd átkarolja a fiú nyakát,és megcsókolja.*-Nézd, ott a vonatunk!*Mondja,majd elindul a vonatuk felé, és húzza maga után a fiút, aki még mindig a csomagokkal szenved*-Pár óra,és Londonban leszünk. Onnan hova? Hozzátok, vagy hozzánk?*Kérdezi boci szemekkel, de talán egy kis sunyiság is van benne, hiszen van egy apró kis titka a fiú előtt,amit nem szeretne neki elárulni*

*A nő minden könyvet eltud olvasni, de most épp ezt találta meg előbb így hát ezt olvasgatja. A férfi utána jön ezt gondolhatta volna. A gúnyos megjegyzésre nem mond semmit. Hisz nőből van így jobb ha nem szólal meg az úriember. Ő is tud mindent amit a férfi mond. Megtalálják Jozefet a vadőrt és mindketten beszállnak a kocsiba. Taira egy szót sem szól útközben, csak kutyáját simogatja. A tájat nézi közben, hogy milyen helyen van ez a bizonyos kúria. Majd a vadőr egyszer csak megszólalt, hogy megérkeztek. Taira kiszállt és bőröndjeit megint megbűvölte, hogy utána jöjjenek. Senki sem várta őket így hát sajnálatos módon kénytelenek egyedül bemenni a kúriába. Az Előcsarnokban megtorpant és a férfire nézett.*
-Úgy látom itt elfognak válni az útjaink. Az én lakosztályom itt van a Földszinten. Gondolom ön is fáradt. Szívesen látom majd valamelyik nap egy kis kávéra vagy teára. Szeretném jobban megismerni a szakomon lévő vezetőséget. *Mondja kissé kedvesen de nem annyira. * -Viszontlátásra. *Azzal elindul szobája felé bőröndöstül, mindenestül. Kis kutyája boldogan csahol gazdája után.*

* Wayne figyeli a könyvet, és az arcán megjelenik egy aprócska mosoly is ahogy elolvassa a címét. Ez a nő nem tűnik egyáltalán egy viucceskedő fiatal hölgynek, ami nem nagyon tetszik neki, d ehát nem lehet minden tökéletes. Mikor ütközik a tekintetük, mindig látja a nőn, hogy egyáltalán nem óhajt rá mosolyogni. Inkább megvonjaa vállát, és lemondóan sóhajt.* ~ Micsoda nő. És rangban felettem fog állni… Remélem ez még nem jutott el a tudatáig. ~ *Gondolja magában, miközben hallgatja a nő válaszát. Nem fűz hozzá sok mindent, inkább csendesen feláll, és a hátára veszi a nem épen nagy táskáját. Csak egy egyszerű bőr hátizsák, de nem hozott magával túl sok mindent. *
- Valóban, megérkeztünk, elkísérhetem a kúriáig, vagy egyedül óhajtana neki vágni ennek az útnak? *Kérdezi, és egy kicsinyke gúny is belekerült a hangjába, de csak egy egész kevés, azt mutatva, hogy Taira hangja eltúlozta ezt a nagy izgatottságot, a nagy levegővétellel. Tiszta szappanopera. * - Jöjjön, a Vadőr jön el értünk, és sec-perc alatt ott leszünk a kúriában. *Mondja magázva a nőt, és azonnal elindul hátán a táskájával, a központi szökőkúthoz, aztán szépen Jozeffel átmennek a kúriába. Végül is nem nagyon figyeli, hogy a nő akar e vele jönni, úgy is együtt kell menniük.*

_________________
Wayne Lazarus Shahrivar, az Auror férfi, aki szaktanárnak lett felkérve az Eramir szak tárgyaira. Múltja igen csak szövevényes, s sok eset van, amikor nem büszke tetteire. Legsötétebb titkának csak egy őre van, s a diáklány itt koptatja a Nezabar köveit. Fél-tünde, ám nem olyan feltünő a vére, bőre sötétebb árnyalatú, neve is jelzi, hogy nem egy nyugodt helyről érkezett.

Aurora Valanthe Mediaris

*A férfi nyújtózkodik, Taira pedig hátra dől. Egyik kezével a kutyáját kezdi el simogatni a másikban pedig az Elemek részletes leírását tartja. Igen ez az a könyv amit egész úton olvasott. Kinéz az ablakon. Egy ideig úgy gondolja, hogy nem fogja megkapni a válaszát, majd megszólal a férfi és a válasza eléggé furcsa. Egy kis mosolyt rak az arcára de mikor útitársára pillant már nincs sehol. Egy ideig csöndben utaznak megint. Ez a hallgatás talán sokáig fogja őket övezni, bár a nő sejtései szerint hamarosan megfognak érkezni Nellondba ahonnan eljutnak a kúriához.*
-A levélben az állt, hogy az Elemi harci mágiát fogom tanítani a harmadik évfolyamnak. Igazán? Már megemlítették a nevemet egy levélben is. Talán előbbre számították érkezésemet. *Kissé csodálkozva mondja hisz még nem is volt alkalma találkozni az Eramiresek szakvezetőjével. Úgy látszik hírneve megelőzte őt. A vonat lassítani kezd. Taira a könyvét egy kis táskába teszi. Előveszi pálcáját és egy kecses mozdulattal bőröndjei a levegőben vannak. *
-Hát megérkeztünk. *Mondja majd kilép a kabinból. Kecsesen megy végig a folyosón és leszáll a vonatról. Kutyája mellette lépked. * ~Hát ez is eljött. ~ *Vesz egy mély lélegzetet a Bulgáriai levegőből. *

* Szépen kinyújtózkodik az ülésen, akármennyire szereti elemezni az emberek viselkedését, ő nem igazán tartja be az előírott szabályokat. Mármint, az illem szabályait. Mikor a nő megszólal, jobban mondva visszaköszön, kissé elmosolyodika hangját hallva.* ~ Igen, tanárnak való, a hangja átzengené az egész előcsarnokot, ha szükséges. És még bűbájra sincs szüksége. Igéretes tanerő. ~ *Gondolja magában, majd figyeli a nő kezében levő könyvet. Megpróbálja éles szemeivel kiolvasni, hogy mit is olvas, már ha a nő úgy tartja, hogy láthassa az írást. Mikor Taira rákérdez, hogy mit is fog tanítani, akkor ejt egy gyors szemforgatást, és sóhajtva, ellazulva dől hátra.*
- Fogalmam sincs. Az Elemi mágia területén fogok dolgozni, olyasféle segítő tanárként, ám lehet, hogy csupán ksiegítő leszek. A levélben felkértek, hát eljöttem. *Mondja, félválról, mintha cseppnyi tartás se lenne benne. Pedig még milyen tartás van benne… Az aurorok egykori parancsnoka csak azért vállalta el a tanárságot, mert szem előtt akarja tartani ezt az iskolát, kíváncsi a diákokra, a haladásra, az oktatásra. Meg persze annyi bonyodalom van ebben az iskolában, hogy neki itt van a helye, a zűr közepében. Látja, hogy az állat bizalmatlanul méregeti, és a tanárnő sem éppen kedvesen szemléli, vagy épp szagolja a cigaretta szagát. De hát istenem, nem lehet mindenki tökéletes. Elég nagy stressz volt állandóana férfi vállán, hogy megbocsájtható legyen, hogy mindezzel lassan mérgezi magát, tönkre teszi tüdejét. Ki látott még dohányzó fél-tünde tanárt? Jó kérdés, nagyon jó. *
- És maga? Melyik tantárgyat fogja vinni? Esetleg őn lenne az Eramir szak új szakvezető-helyettese? A levélben feltüntették a nevét. *Toldja hozzá az utolsó mondatot, hogy most ne nagyon ijedjen mega nő, nem véletlenül tippelte meg a szakvezető-helyettesi posztját. Bár hátborzongató lehet, hogyha ilyen sokat tudnak az emberről.*

_________________
Wayne Lazarus Shahrivar, az Auror férfi, aki szaktanárnak lett felkérve az Eramir szak tárgyaira. Múltja igen csak szövevényes, s sok eset van, amikor nem büszke tetteire. Legsötétebb titkának csak egy őre van, s a diáklány itt koptatja a Nezabar köveit. Fél-tünde, ám nem olyan feltünő a vére, bőre sötétebb árnyalatú, neve is jelzi, hogy nem egy nyugodt helyről érkezett.

Aurora Valanthe Mediaris

*Ennél nyugodtabban nem tud ülni. Igen kissé látszik az arcán az aggodalom, de aki nem ismeri az nem is tudhatja, hogy mi van épp vele. Majd egy férfi lépdel be a fülkéjébe. Kutyája rögtön felkapja a fejét hisz ő eléggé érzi a cigaretta illatát. A nő nem néz rá az új utasra, csak akkor amikor megszólítja őt. Becsukja az olvasmányát, keze viszont még ott van ahol abbahagyta.*
-Jó napot. *Hangja olyan amire mindenki felkapja a fejét és rá figyel. Teljesen tudja hangszínét változtatni. Tud ő lenni kedves és mézes mázos, de emellett dühös haragos és ijesztő. Eléggé sok színű a nő az egyszer biztos. Egyenes ül és úgy nézi egy ideig a férfit. Nem néz ki egy tipikus tanár típusnak. Első ötletére valamilyen kis aurornak gondolta, nem pedig tanárnak. Majd a férfi bemutatkozik így neki is illene. Kissé megütközött hisz kiderült, hogy egy kollégájával ül most szemben. *
-Taira Tjerd. Igen jól sejti új tanár leszek a Nezabar falai között. Szabad tudnom, hogy ön mit fog tanítani szeptembertől? *Érdeklődik. Barna szemei jelenleg semmit mondóak. Egy idegennek nem fogja rögtön kimutatni érzelmeit. Pedig ha az ő két szép szemei beszélni tudnának. Kutyája kissé furcsán nézi a férfit. Nem szereti ha valaki olyan dolgot tesz mint például a cigaretta. Taira is eléggé ellensúlyozza az ilyen dolgokat. Ezért sem iszik például alkoholt. Jó persze iylen doglok mint egy pohárka bor belefér. Hisz a bor sok mindenre jó, és ha valaki tudja hol a határ akkor nem történik semmi baj.*

*Wayne a fülkék folyosóján ácsorog, fél karja kilóg az ablakon, lecserül kikönyökölve, miközben másik kezében egy cigarettát tart. Néha beleszív, néhe csak úgy tartja, hadd égjen. A folyosón az összes ablak le van húzva, így a cigaretta füstjének szaga kiszáll, kiszellőzik, bár halvány „illata” még is bent marad, a folyosón sétálóknak megcsapphatja az orrukat.* ~ Én. Mint tanár. Nem tudják, hogy mire válalkoztak. ~ *Gondolja magában, durván, miközban felsóhajt, és karját behúzza a vonat ablakától. Jobb kezében lévő cigarettát egyszerűen kidobja az ablakon, majd felveszi hátizsákját és tekintetét végighordozza az összes fülke ablakán.* ~ Egy gyerek, és a nagymamája, és egy… Hivatali tiszt. Na ide sem megyek be. Ott egy öreg férfi, leszerelt auror, a fiatal feleségével, az is csak a tisztért van vele.. Hiszena szembe ülő férfit bámulja, zavarba ejtően. Nem veszi észre a veterán? Furcsa. Nem akarja észre venni. ~ *Igen, eléggé jó megfigyelő, hiszen mindezt szótlanul elsétálva mondta, egy-egy pillantást odavetve. Aztán elérkezik egy magányos őhöz, aki egyedül vana fülkében, gondolataiba mélyedve. Mintha egy picit rágná magát, vagy inkább feszült, hogyha pontosak akarunk lenni. A férfi egy pillanatra megáll, felvont szemöldökkel nézve a nőt, aztán lassan lenyomja a kilincset és belép, gyorsan ledobva a cuccát a bőr székre. *
- Üdv. *Köszön röviden, és kimérten, kicsit biccentve, miközben beljebb lép, és ő maga is lecsüccsen. Érződik rajtaa dohány szaga, de olyan halványan, hogy az már valóban illatnak tűnik. A férfin látszik, hogy nem egy fiatal suhanc, még is, a mozgása olyan szabadnak hat, egyáltalán nem figyel arra, hogy mikor hova lép, és hogy megzavarta e a nőt.* - Wayne Lazarus Shahrivar. Hogyha jól sejtem maga is tanár lesz, vagy már felvett tanár a Nezabarban. *Mondja, hiszena nő éppen Nellond felé tart, ami Nezabarhoz közel álló kis kereskedő város. Igen, jó megfigyelő, minden apróságból össze tud rakni egy elméletet. Valószínüleg újjonc, és amiatt gondolkozott el ilyen mélyen, hogy hogyan is fog teljesíteni. Igen, valószínű..*

*Egy nő utazik a Nezabar felé. Egy kissé izgul hisz ez az első hely ahol végre kapott egy állást ahol taníthat. Kissé zötyögős az út. Az új tanár eléggé messziről jött, hogy ide érhessen Bulgáriába és azon belül is ebbe az iskolába. Az ülésen mellette ott pihen két bőröndje, tetejükön pedig egy kutya aki bár kicsi de eléggé bátor. A fülkében egyedül utazik, talán senki sem mert oda ülni a kissé furcsa kinézetű hölgyhöz. Egy zöld szoknya van rajta alul, felül pedig hajánál egy kissé erősebb árnyalatú lila felső található. Kedvenc sálja most épp valahol pihen. Ilyen melegben nem lenne kedve azt felhúzni. Egy kis ital is ott van a kis asztalkán. Nem szeszes ital található ott hanem egy kis bodza szörp. Rengeteget hozott magával hisz ez a kedvenc itala. Eléggé furcsa arca van, talán nem az a megszokott. Hajában egy hálóhoz hasonló kis dolog van. Ez tartja meg frizurájának az esését. Homlokától egészen orra tövéig pedig az egyik valláshoz hasonló jel van. Így néz ki a nő aki most épp el van mélyülve a könyvben ami a kezében van. Magában persze reménykedik benne, hogy valaki majd várni fogja legalább a vasút állomáson. Ha nem akkor kénytelen lesz egyedül elmenni a kúriáig. * ~Biztos kedvesek a diákok és örömmel fognak nekem segíteni.~ *Igen a diákok. Hisz neki is lesznek diákjai. Vagyis nem egészen az ő diákjai. De biztos lesznek alkalmak amikor neki kell felügyelni az Eramiros diákokra, ha a szakvezető nem lesz ott. Órákat is fog tartani amiktől már egy kissé fél, hisz amíg ezt a szakmát tanulna nem volt vele semmi baj, most viszont élesben megy az egész, és ez az állásába is kerülhet.*

* A romániai expressz érkezik a 7. vágányra, hangosan robog be, fékez, majd megáll. David áll az egyik vagon ajtajában, leszáll, s körülnéz.* ~ Senki... ~ *- kisétál az állomásról. És a kúriát veszi célba, fáradtan indul neki a rövid kis útnak. Lassan sétálgat.*

* David érkezik, osonva, halk léptekkel; seprüjét magához szorítja. Kitárja a kaput s belép a vasútállomás nagy csarnokába. Faltól falig oson, halgatózik néha, hogy nem hall-e hangokat. De minden gördülékenyen megy, elsétál egy kijelzö mellett. Megnézi, hogy mikor megy a következö vonat Romániába. ~ Hm... fél 12 -kor indul. Hát akkor sietni kell...~ *- megkeresi a vágányt, nem volt nehéz megtalálni, mert a megszámozott vágányok jól láthatók. Kisétál a peronra, s vár, hogy elteljen az a kevés idö, ami kell, hogy megérkezzen a vonata, 10 perccel fél elött, nagy robajjal berobog a gözös. David jól körülnéz, hogy nem lát e fura alakot, majd felszáll, s helyet foglal. Elötte még seprüjét felrakja a csomag tartóba. Szinte üres a vonat, hisz ki utazna ilyen késö órákban. Várakozik, hogy fél tizenkettö legyen. Nagy robajjal indul el a vonat; David nem fél attól, hogy mi vár rá, de egy kicsit tart attó, hogy mit fog látni. A vonat miután kiér az állomásról felgyorsul, s kezdetét veszi az út az ismeretlenbe...* ~ Remélem nem fogok elkésni...~

// Folytatódik Romániában, de majd egy másik napon.//

» Nellondi Vasútállomás
» Vasútállomás
» Nellondi temető

Nellondi Vasútállomás

Nellondi Vasútállomás

Similar topics

Similar topics