*Utána sajnos becsukódik az ablak. Gavrilnak nincs más választása, átugrik betörve az ablakot. A fiú tele lesz karcolásokkal, mire Prue önkénytelenül a szájához kapja a kezét és felsikolt egy halkat.*
-Úristen!
*De Gav, már rántja is magával mielőtt bármi mást mondhatna. Valóban nem kellene meglátnia, hogy élnek, avval csak nagyobb bajt kavarnak. Teljes erővel rohan, mondhatni sprintel. Néha-néha majdnem elbotlik a kétballábas nyomozókisasszony. De sikerül elesés nélkül végigfutnia a távot. Ez persze annak is köszönhető, hogy Gav megragadta eé szükség esetén meg tud benne kapaszkodni. Majd rohanva visszaérnek a kúriába, hogy kifújják magukat.*

*Valóban elszaladt és rájuk zárta az ajtót. Odasiet az ablakhoz, mert érzi a füstszagot. Ilyenkor kapja elő a bátor és szilárd énjét.*
~Valamit ki kell találnom. Nem veszhetünk pont itt. De a zsaru tuti benne van...~
*És megint jár az esze, nagy fordulatszámmal, majd előkapja a pálcáját és lehúzza maga előtt majd megszólal.*
-Karnas!
*Mondja határozottan és hangosat, majd elalszik pár lángcsóva, mely feléjük közeledett. Prue feltépi az ablakot és kiugrik rajta.*
-Gyere már!
*Szól Gavnak, mert a tűz egyre közeledik hozzá.*

*Megint vagyis még mindig nem szavaz bizalmat a rendőrnek. A nagyképűségén pedig egyenesen kiakad. Mikor odaérnek, már ajánlaná is fel, hogy majd ő betöri az ajtót, mikorra Gav már intézkedik is.*
-Rendben, kezdjük.
*Összecsapja a tenyerét és hangosabb hangnemre vállt.*
-Ha valaki tartózkodik a házban, avval jobban jár, ha most kijön mielőtt erőszakhoz kellene folyamodnunk!
*Majdnem kiáltásnak számít. Kicsit beljebb mennek, de a rendőr az ajtóban áll.*
-Ha magának semmi az a kis mitugrász miért nem jön beljebb?
*Hangja abszolút gúnyos.*
-Nyugi kislány, nyomozzatok nyugodtan. Sosem voltam jó az ilyesmiben.
*Az ég felé emeli tekintetét és megy is tovább. Mikor megbotlik valamiben egy íróasztal alá érkezik hasra. Akkor egy az íróasztal aljára dugott fénykép hullik elé. A halott nő van rajta és egy szívecske belsejében mosolyog. Mellette egy levél neki, hogy a favágó elutazott.*
-Ezt nézd Gav! Ez a halott nő, nem? *Odanyújtja a fényképet.* Ez pedig egy levél, hogy a halála után azonnal elutazott a favágó. Érdekes.
*Közben Prue észrevette, hogy a rendőr kezd egész ideges lenni.*

- Legyen fogadó. Én is szomjas vagyok. * felete a fiú. Nagyon tetszett neki ahogy pörög a csaj. Szerette ha valaki nem csake gész nap a könyvek fölött ül és magol. Bár a könyvtárakat is szerette.* - Aztán benézhetünka tetováló mesterekhez. A fegyverek is érdekelnek, kár hogy yielt asuliba nem lehet bevinni. Mintha attól félnének, hogy lekaszaboljuk egymást. Az úrnőséghez csak annyit. Családom a messzi múltban kb. 2-3 évszázadik birtokolt nemesi címet, de aztá egy alaptalan vád miatt ezt elvesztették.
*Hirtelen elhallgatott. Soha nem esmélt még senkinek a családjáról. Főleg nem az őseiről. Ilyen mélységekben. Gyorsan témát váltott*
- És hova szeretnéd a piercinget??? - *kérdezte vigyorogva és ezúttal csöppet sem leplezetlenül, hoyg neki lenne ötélete hova....*

*Rayko óvatosan mászott la vonatról. Átlagos vasútállomás tárult a szeme elé, annyival különb volt, hogy a vonatokat itt gőz és mágikus tűz hajtotta nem pedig dízel és villanyáram. Sok emebr érkezett ide, de ahogy ők sem foglalkoztak mással velük sem foglalkozott senki. Nina szinte le sem szállt, de máris kérdéssel fogadt a afiút.*
- Tetováláshoz. *felelte szinte azonnal, bár úgyis tudtam hogy nincsen rá pénze, bár még az árakat sem tudta, de a varásztalan világba azért az yielenk elég borsos áron voltak. aztán gondotl egyet. * -Ha nem baj, rád bíznáém a dolgot. Te már voltál itt. nagyobb a helyismereted tudod mi van itt és mi hol. Vezess Úrnőm! Hű Lovagod követ téged, a Pokol legmélyebb bugyrába is.*mondta vigyorogva,miközben jobb kezét ökölbe szorítva, karját sréen a bal vállához érintve meghajolt Nina előtt.

Biztos, hogy nem késett, ugyanis az állomás eléggé kihalt volt. Könnyű és lassú léptekkel indult meg a peronok felé. Közben megnézte a ki írást. 2. vágány. Unottan battyogott hát oda a peronra majd elnézett abba az irányba, ahonnét a vonatnak kellene jönnie. A távolban a váltóknál össze futó sínpárok után egy rövid egyenes szakasz, majd egy nagy kanyar következett így eltűnt a szemlélődő fiú elől. Nekitámaszkodott egy oszlopnak és elnézte a háromállásos fűtőházban álló két mozdonyt. Ezek átlagosak voltak, így természetesen feketék. Az egyik egy nagy szerkocsis és 4+2 tengelyes míg a másik egy szerkocsi nélküli 3 tengelyes. Két oszloppal arrébb egy üres , hanyagul ott hagyott kuli volt most a fiú társasága. Távolról síp harsant, de még nem lehetett látni a várva várt vonatot. viszont a fűtőházban unatkozó egyik mozdony kéményéből füst szált fel. tíz perc múlva lassan ki is cammogott onnan a nagyobbik mozdony. talán 100 méter után meg is állt, pont a vízdarunál. Újabb 5 perc és a mozdony tovább döcögött, majd át állt egy másik vágányra a szénszerelő berendezés mellé, ahol is idő közben két alak jelent meg széntől piszkos ruhában. A mozdony pont eltakarta őket, de valószínűsíthetően szénnel, fával töltik meg a szerkocsit. Egy csonka vágányon /amatőröknek: vak vágányon/ kettő szörnyen elhanyagolt pőre kocsi állt. Nem sokára a kanyarban feltűnt a várva várt vonat. Biztos, hogy ez az, hisz más nem volt ki írva. A mozdony négy kocsit hozott: egy poggyászt és három két tengelyes személyvagont. Lassan fújtatva döcögött be Valandil elé a vonat. Vagy 10-13 ember szált le róla. Valandil a poggyász kocsihoz ment. Mire oda ért, addigra megjelent egy hosszú barna hajú tünde srác. Valandil megszólította:*
-Bocs! Egy csomagot várok Valandil Finvë néven.* Valóban csomagot vár. tegnap jött a levél arról mikor ér be a vonat.
-Nyilván ez lesz az! *Szól ki a fiú némi kotorászás után a résnyire nyitott toló ajtó mögül. Addigra megjelent ott egy kobold is egy másik kulival. Egyen ruhában volt. Nyilván alkalmazott volt és talán a postát akarta átvenni. Eközben Valandil átvette a csomagot a másik fiútól, megköszönte és elindult a kijárat felé. Nagyon jól tudta mi van a csomagban. Egy ötágú ostor melynek végei kígyót formáznak. Állítólag bizonyos esetekben életre is kelnek, de Valandil nem ezért rendelte meg. Kilépett az állomás nagy bejáratán és elindult vissza a kuria felé.