*Csak mozog, ügyelve arra, hogy a harcosoknak ne legyen útjába, majd, amint a tőr beleállt a démon, bestia hátába, és megtette a magáét, hívja is vissza magához, és érzi, ahogy lassan, magabiztosan felszabadul az eddigi átkok súlya alól. Az őt követő lánynak gratulál, és barátságosan meglapogatja, megszorongatja a vállát, sok sikert kívánva neki, aztán, ha végeztek az ünnepséggel, akkor már érzi az ébredés keserű ízét. Ami néhány pillanat múlva édes érzésse szelidül, amikor valami nagy, puha, és kifejezetten idegesítő dolog vetődik bele Jack Darkfield karjaiba, aki nevetve szorítja szorosan amgához halottnak hitt daimonját, és hosszú ideig csak szorítja, mg forog vele, és nevet. Ergo csupa olyan dolgot csinál, amit Jack Darkfieldből nem igen lehet kinézni. Aztán persze hevesen összeborzolja a már hevesen doromboló macska szőrét, aki erre csak felvinnyog, és a fiú arcára csap, aki sunyi mosollyal nyomja le a nagymacskát ellentmondást nem tűrően a földre. Néhány percnyi ilyen játék után a fiú felpislog a többiekre, és csak ekkor eszmél fel igazából. Odalép Bianca, majd James elé, és kezet nyújt nekik, afféle köszönet képpen, még biccent, meg fejet is hajt hozzá, és még valamiféle furcsán hálás köszönöm-öt is elrebeg, aztán a cirkuszosokra néz, és mosolyog. Furcsa módon mosolyog. Nem gondolta volna, hogy állják a szavukat, de mégis. Odron pedig máris békedelemmel forgolódik dorombolva a lábánál.*


//Köszönöm szépen a mesét, naaaagyon szuperszónikus volt, és tetszett! (: //

*A hosszas beszédnél nem zavartatja magát. Szabad keze a zsebében pihen, és a gyűrű szépen felsiklik az ujjára, biztos ami biztos alapon. Tervezte, hogy nem engedi el a leányzó kezét, de amikor az elkezd átalakulni, akkor már látja, hogy kénytelen lesz erre, és nem fogja tudni így elkapni ezt a bizonyos valakit. A mosoly ne lenne ismerős? Ó dehogynem. Elég, ha a tükör mélyére pillant, és folyton folyvást ezt látja, akár csak álmaiban.* -Mondtam, hogy meghíztál. *csóválja meg lassan a fejét, amikor a szörny átalakul, és a lehető legnagyobb békességben figyeli, milyen is az igazi alakja. A gyűrű az ujján, tehát amikor hallja, hogy a szörny azt kiabálja, hogy álljanak meg, akkor emgdermed egy pillanatra a mozdulatban, de csak elterelésképpen. A belemerevedett mozdulat ugyanis gyorsan tovább siklik, a fiú kezében villan a sárkányos ezüst tőr, amire démonvadászi képességével démonpengét varázsol, és igyekszik a szörny háta mögé kerülne, és a hátába döfni ezt a bizonyos pengét, első körben. Aztán kiderül, hogyan és miként fogják tudni együtt legyőzni, vagy tényleg csak neki kell-e kiállnia ellene, de reméli, hogy nem. Mert az nem lenne jó. Közben figyel arra, nehogy társait eltalálja, vagy esetleg eléjük ugorjon. Amikor Bianca ostora előkerül, akkor csak áldja az eget magában, amiért távlati támadásba bocsátkozott, és nem ment közel a démonhoz, az ostortól ugyanis nem szívesen kapna ő maga is az arcába egy-két csettintést.*

//Démonpenge: Fegyverét képes maximum 1 órára átalakítani, hogy démoni lényeket sebezni legyen vele képes, és mindent, amit a gonosz átitat.//