*A hosszas beszédnél nem zavartatja magát. Szabad keze a zsebében pihen, és a gyűrű szépen felsiklik az ujjára, biztos ami biztos alapon. Tervezte, hogy nem engedi el a leányzó kezét, de amikor az elkezd átalakulni, akkor már látja, hogy kénytelen lesz erre, és nem fogja tudni így elkapni ezt a bizonyos valakit. A mosoly ne lenne ismerős? Ó dehogynem. Elég, ha a tükör mélyére pillant, és folyton folyvást ezt látja, akár csak álmaiban.* -Mondtam, hogy meghíztál. *csóválja meg lassan a fejét, amikor a szörny átalakul, és a lehető legnagyobb békességben figyeli, milyen is az igazi alakja. A gyűrű az ujján, tehát amikor hallja, hogy a szörny azt kiabálja, hogy álljanak meg, akkor emgdermed egy pillanatra a mozdulatban, de csak elterelésképpen. A belemerevedett mozdulat ugyanis gyorsan tovább siklik, a fiú kezében villan a sárkányos ezüst tőr, amire démonvadászi képességével démonpengét varázsol, és igyekszik a szörny háta mögé kerülne, és a hátába döfni ezt a bizonyos pengét, első körben. Aztán kiderül, hogyan és miként fogják tudni együtt legyőzni, vagy tényleg csak neki kell-e kiállnia ellene, de reméli, hogy nem. Mert az nem lenne jó. Közben figyel arra, nehogy társait eltalálja, vagy esetleg eléjük ugorjon. Amikor Bianca ostora előkerül, akkor csak áldja az eget magában, amiért távlati támadásba bocsátkozott, és nem ment közel a démonhoz, az ostortól ugyanis nem szívesen kapna ő maga is az arcába egy-két csettintést.*

//Démonpenge: Fegyverét képes maximum 1 órára átalakítani, hogy démoni lényeket sebezni legyen vele képes, és mindent, amit a gonosz átitat.//