Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 1:38 pm

*A tanárnő figyeli a két kisdiákot, egyik kobold, azért is olyan pici, a másik lányka pedig még elsős csupán. A szeme nevet, arca még mindig olyan távolságtartó, mint eddig. Egyik lány sem ült le, nem csoda, hiszen lángok nem olyan bizalommal teljesek... * - Nos, természetesen eljött a nyár, így el kell engednem magukat Egyiptomba, hoygha úgy vágynak oda. Viszont egy feltételem van. Mind a kettőjük érjen haza, péntek este nyolc órára. És jelentkezzenek nálam, amennyiben nem személyesen mind a ketten, de legalább egyikőjük. Most kedd van... Szerintem minél előbb induljanak, hogy pénteken már haza is jöjjenek. Egyiptom nem olyan biztonságos, este ne járjanak ki ott, és ha tehetik üzenjenek, bármilyen bajba keveredtek. Most mehetnek, ha óhajtják. *Mondja a fél-véla nő, és egy kedvesebb mosollyal figyeli a párost, hogy erre volt e szükségük, és már mennek is Egyiptomba, vagy van más kérdés.*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 1:24 pm

*A kobold lány kissé zavartan lép be, mikor belép egy kicsit sem érzi magát otthon... Halvány jeges színek, miközben ő mindig az erdő, a temrészet színeiben jár. Aztán szeme a szakvezetőjére vándorol, és annyira megbámulja szép ruháját, hogy kicsit elpirulva néz inkább Zoéra, mikor a lány kezd el beszélni... ~ Tudta a tanárnőnő, hogy Egyiptomba mennénk, de honnan tudta? Talán ott volt valahol, amikor beszélgettünk róla? Én sehol sem láttam... ~ Gondolkoziik magában, aztán mikor Zoé befejezte egy rövidet bólogat, megerősítve a mmndandóját.* - Visszatérünk, hogyha a tanárnő üzenetet küld, előbb is. Nagyon megköszönnénk, hogyha elmehetnénk. *Mondja a lány, bár nem tudja, hogy még mit mondhatna. Csak el lesznek eresztve, hiszen nyár van, ilyenkor a szakvezetők nem olyan komolyan tartják a diákokat, és el lehet menni nyaralni. Nem szokták nagyon visszatartani őket...*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 1:11 pm

*Zoé megörült ,hogy kinyílt az ajtó.Mikor beléptek a lányok nagyot csodálkoztak.Csodaszép szobában csodaszép kisasszony tél birodalom.Persze akkor csodálkozott legjobban mikor kitalálta ,hogy Egyiptomba mennek.Talán gondolat olvasó?A kisasszony leültette őket és elkezdték mondani amit kell.*-Jó napot! Mi Egyiptomba szeretnénk elmenni a nagynénikémhez.Nagyon régen láttam és itt a szünet.Gondoltam elmehetnék hozzá de egyedül kicsit furcsa ezért elhívtam Rosettát.Legyen szíves megengedni ,hogy elmehessünk 5-6 napra. Kérem!*És Zoé befejezte mondandóját már csak Rose tehet hozzá egyet kettőt.*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 12:49 pm

*Mikor kopogásokat hall, lassan feláll az asztala mögül. Egy halvány lila színű ruhát visel, ami majdnem olyan fakó, mint bőre. De selyem, tehát fakósága direkt van így, nem csak sokszor mosta ki, bár ezt sejtheti mindenki. Feláll, ám nem sétál az ajtóhoz, pálcájával intve tárja fel egyszerű ajtaját. A diákok egy kellemes, kékes árnyalatú szobába lépnek, mintha a hó birodalmába kerültek volna. Hó nincs, csupán az árnyalatok sejtetik, hogy a tanárnőnek milyen is a mentalitása.*
- Jöjjenek be. Gondolom az Egyiptomi útról van szó. *Mondja, hüvösen, és távolságtartóan a szakvezető, bár nem annyira, látszik a szemében, hogy kiváncsiság is van ott, két diákjával szemben. Másokkal hideg, de a saját szakja diákjaival csak nem lehet olyan kemény, főleg most nem, a szünetben. A nő lassan int a pálcájával, mire a földből kiemelkedik egy tűzoszlop, kék-tűz, felveszi két fotel alakját majd int a lányoknak, hogy nyugodtan üljenek le.* - Nem éget. *Mondja röviden, majd nekidől asztalának és várja a lányok mondandóját.*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 12:23 pm

*Rosetta szépen Zoé mellett sétál, egy könyökig érő ujjú pólóban van, és egy rövidnadrágban, lábikóján egy római szandállal. Mikor ideérnek a lánnyal, aki szépen bekopog, a szíve hevesen kezd verni, dübörög, szakvezetőjével gyakorlatilag még sosem beszélt, pedig volt szakmegbízott, meg ilyesmi. Na jó, beszélt, amikor munkát kellett csinálnia, de így, hogy utazni szeretne, és azért engedélyt kérni... így nem. *
- Szerinted egyáltalán itt van a tanárnő? Remélem, hogy itt van.. *Mondja a lánynak, míg Aurora be nem bocsájtja őket. * - Akkor ma elmegyünk, hogyha megengedi, és ugye péntek-szombaton már jövünk is haza? *Kérdezi Zoétól, miközben megigazítja az oldaltáskáját, és kicsit a meggyűrődött ruháját is. Aztán csak állnak, várnak, hátha a szakvezetőjük hangját meghallják, s bebocsájtást nyernek a szobájába. *

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Jún. 23, 2009 12:05 pm

*Zoé érkezik Aurora kisasszony lakosztálya elé.Zoé már bepakolt a csodás utazáshoz Egyiptomba már csak engedélyt kell kérni a Szakvezető nőtől.Zoén égszínkék színű kabát és farmer szoknya van.Zoé haja lófarkba van kötve és hajpánt is van rajta.Zoé bekopogott az ajtón és vár a kisasszonyra.Zoé boldog ,hogy elmehet nagynénikéjéhez és vele jön szaktársa Rose.Csak öt napra mennek de az is nagyon sok Egyiptomban.Már csak pillanatok kérdése ,hogy Egyiptomban sütkérezhessen a meleg,forró napon.De vele van Rose is egy oldaltáskával aki szintén nagyon izgul.Mindkét lány fel van készülve nagy táskákkal a nagy útra. *

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 5:05 pm

// Na jó, én komolyan kiváglak, már elmenni akartam... Ezért lesz rövid a hsz ^^U//

- Egy elemi mágus? Itt a közelben? Nos... *Gondolkozik el szépen, majd egy kedves mosollyal folytatja.* - Egy elemi mágusról tudok, aki itt a Lélekölő-hegységben vert tábort, évek óta. Ám nagyon nehéz oda jutni. Úgy tartják, hogy van lejárat a Lélekölő-hegységhez itt, az iskolában, egy járat, ami a közelében ért véget... Nos, miben is tudok én segíteni... *Gondolkozik el, aztán pálcáját körbeforgatja a termen, s egy könyv száll a finom kezébe, amelyet azonnal kinyit. *
" Egy út van, egy titkos út, amit soha ember már nem használ. Eldugott, még is mindenki tud róla, a helyről, ahol rátalálhatsz. Sok lény van ott, egy sem ember, és mindig értünk cselekednek... " *Lett volna még folytatás, ám a lap másik fele ki van tépve. A nő egy bátorító msoolyt ejt Irego felé, mielőtt végleg kidobja a szobájából*
- Sajnálom, többet nem tudok segíteni, ennyi minden, és most menj, mert lassan vége a napnak, és az egészet itt töltötted! *Szól rá, és komolyan kitessékeli, mögött ebecsukódik az ajtó. *

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

*Felőle aztán a nő csipkebugyiban is fogadhatná, az se érdekelné. Az a lényeg, amit mondd. Bár biztos furcsállná a dolgot...* De igen, gyógyszer. *feleli, miközben feláll* Köszönöm, hogy rám áldozta idejét. Természetesen ha nem tudom magam megoldani a problémám, önhöz fogok fordulni. *Mondja egy apró mosollyal.. nem az a fajta, aki sokszor találkozik az "én nem tudom megoldani" helyzettel.. ha nagyon akarja, kétszázadik alkalomra sikerűl. Ha meg nem, akkor nem fontos. Elindul az ajtó felé. Hirtelen megtorpan* Jut eszembe tanárnő... nem hallott véletlenül egy közeli elemimágusról? Állítólag eléggé erős... Anaze mesélt róla, de a nevét elfelejtettem... Azt hiszem itt lakik a közelben...

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 4:18 pm

*Látja, hogy a lány bevesz valamit, de nem teszi már szóvá, hiszen túl sok köze ahhoz nincs. Na jó, még is csak szóvá teszi, hisz látja a lányon azt a változást a szemében. Valószínűleg csak a bájital hatása, ahogy bekerült a szervezetébe.*
- Csak nem gyógyszer? Ideje lenne már mennie. Majd, hogyha bármiféle kérdése van, jöjjön ide, s, hogyha eljött az idő, hogy végre évfolyamot lépjen, akkor várom a gyakorlatokon is. Most menjen, mert nem akarom elvenni az egész napját! * Szól a nő, és fel is áll az asztala mögül, jelezve, hogy tényleg távozzon, mert neki is van jobb dolga. Talárja alatt látszik, hogy eléggé lenge ruhában van, egy levendula színű vékony ruhában, ami nem éppen szakvezetőhöz illik, épp ezért van rajta a talárja, hogy ezt takarja többnyire. *
- Köszönöm, hogy eljött a hívásomra, további szép napot, kisasszony! *Köszön el, az ajtó kitárul, Aurora szemével figyeli Irego távozását, majd ajtó becsuk, kattan, és visszaül asztala mögé, hogy a tanmenetet nézhesse át. Persze közben gondolkozik, hogy nyáron kivitelezze e azt a bizonyos beavatási ceremóniát. Minden nyáron… Egy állandó program. Hm. Majd meglátja még.*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

Természetesen megértettem. *mondja, kicsit megnyomva a "természetesen"-t. Kicsit úgy érzi, mintha komplett hülyének nézné.... elvégre ki az, aki nem érti meg azt, amit mondanak neki? A hülyék.. És mivel Irego nem az, így természetesen elsőre megértette azt, amit a nő mondott* Akkor kiválóra, mi? *huzza el a száját. Tavaly a bájitaltanja kiváló lett, de a többi... nos azt nem tudhatja, amíg nem próbálta. Mindenesetre igyekezni fog. Elmoslyodik* Akkor jövő évben órákon, félévtől meg különórákon találkozunk... *mondja. Na igen.. amit ő egyszer elhatároz. Amúgyis unja már az elsős órákat, amikre most újfent elkezdett bejárni. elvégre ez mégiscsak egy iskola, ahova kötelező bejárnia akkoris, ha megvannak neki a tavalyi jegyzetek i. Nameg akkoris, ha tökéletesen ismeri a tananyagot. Hirteen oldalra kapja a fejét, mintha valaki közvetlen közelről a fülébe sípolt volna. Aurora azonban nem hall semmit. Irego megdörzsöli a fülét, miközben elszámol magában egytől ötig. Eközben keze a zsbébe csúszik, és kivesz onnan egy vékony fiolát* öt *ér végére a számolásnak, és lepattintja a kupakot, és felhajtja a bájitalt. Ezzel az utolsó orvosságát is bevette, hivatalosan is gyógyultnak nyílvánítható. Szeme pirosassárgán felfénylik, de csak néhány pillanatra, ahogy a bájital hat. Aztán újra sötétzöld lesz. Mostmár csak azt kell Iregonak eldöntenie mit csináljon a rengeteg üres fiolával. Majd eldönti. A fiolát egyelőre újra a zsebébe rejti, immár üresen*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 3:38 pm

*A nő mosolyogva hallgatja a kérést, és nagyon is elismerően biccent a lány felé.* - Szép, látszik magán, hogy valóban tanulni jött. Ám, ahogy maga is tudja, nem segíthetek ilyenekben, külön órát nem adhatok. Egy módot tudok, hogy felzárkózhasson a kortársaihoz. Amennyiben most levizsgázik, kivélóra, és a következő évet úgy végzi, hogy mindenből maximálisan teljesít, és az összes házit megírja, akkor van mód az évfolyam lépésre, s úgy már a következő év felétől a harmadik évet folytathatja, s mindent megtanítok magára, amit ezzel kihagy a második évben. Érti többnyire, hogy mire gondolok? *Kérdezi a nő, egy finom mosollyal, majd folytatja.* - Mostmár nem tud úgy teljesíteni, hogy évet lépjen, és másodikosként vizsgázzon, mint a többi kortársa... *Fejezi be a nő, és reméli, hogy többnyire megértette őt. Meg lehet oldani, hogy jövő év első felét még másodikosként töltse, viszont a többit harmadikosként, és akkor amit másodikban átugrott, azt ő szívesen megtanítja neki, hogyha igényt tart rá...*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

*Irego elmosolyodik* Nos... Múltkor láttam anazétól egy igencsak érdekes tűzpajzsot... az ilyen, és ehez hasonló varázslatok nagyon érdekelnek... Nyílván nem tud nekem megtanítani egy olyan varázslatot, amivel fel tudom gyújtani az erdőt.. Nos.. még nem tud... de csak azért nem vagyok jelenleg is másodikos, és járok be az ön óráira, mert betegeskedtem... azonban képességekben nem vagyok lemaradva kortársaimtól... csak tudásban... azt pedig szeretném pótolni... *Na ez is jellemző Iregora... Ha feltehet egy kérdést, hogy mrie kiváncsi, na ná, hogy a varázstudását akarja növelni. Mégpedig nem is kicsit... Úgy látta az a tűzvarázslat igencsak hasznos.. és ez csak egy a másodikos anyagból... Várakozóan néz a nőre. Tényleg jó lenne, ha be tudná pótolni.*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 3:04 pm

*A nő csendesen hallgatja a mesélő lányt, s közben finoman neki dől asztalának, karjait összefonja. Kíváncsi, hogy a régi szakvezetők hogyan kapcsolták magukhoz a diákokat, hogyan lopták be magukat a szívükbe, ha nem is kedvességgel, akkor hatalmukat firtatva, vagy különleges jellemükkel. Hát, Aurora mindenesetre azt szeretné, hogy a diákokban megmaradjon az emléke, és ő legyen az első, akihez fordulnak, bármi probléma felmerül. Hogy a szakvezetőjük legyen, ne csak egy tanár. Mikor hallja, hogy az áruló valahogy, véletlenül eltűnt, akkor arcán egy aprócska mosoly jelenik meg, az a mosoly, az a bizonyos ijesztő mosoly, ami akkor volt az arcán, amikor Iregot ijesztgetni akarta. Csak épp most ez a mosoly nem neki irányul, csak úgy megjelenik az arcán. A ceremóniát kissé felvont szemöldökkel hallgatja végig, igen ötletes dolog, és meg lehetne ismét valósítani, a nyáron, hiszen az újabbaknak még nem volt ilyenben részük. Na, majd meglátjuk. Mikor a lány beszél a négy elem jeléről, akkor finoman kinyújtja a kezét, és felemeli a lányét, magához húzva. Bal kezével tartja, jobb kezét fölé rakja, és egy másodpercre lehunyja a szemét. Majd kinyitja, s elhúzza a kezét… A lány kezén az elemek jele felizzik újra, épp úgy, mint régen, láthatóan, de ismételten csak öt-tíz másodpercig lesz látható, majd beszívódik újra.*
- Csinos. *Mondja egy kedves mosollyal, majd újra megszólal, mikor megkérdezi a lány, hogy mire kíváncsi még.* - Köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem, és bármi van az iskolában, valami probléma, kérem, szóljon. Most, hogyha óhajtja, kérdezzen maga, hiszen valamit valamiért tesz az ember, nem kíváncsi valamire, amit tőlem megtudhat? *Kérdezi, miközben az asztala mögé sétál, és leül a székébe.*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

*Irego elmosolyodik* Ostoba lennék, ha azt hinném, az elmém védhető ön ellen. De ostoba lennék akkor is, ha azt hinném, hogy gyakorlás nélkül fejlődni fogok... ezért mostanában bármit csinálok, igyekszek folyamatosan koncentrálni... így erősödöm. *mondja. Arca amarosan megint semmitmondó-nyugodt lesz* Kénytelen vagyok pontosítani... a Nezabart egészségügyi okokból kellett elhagynom rövid időre... *mondja, majd elgondolkodik. * Hmmm.. rég volt az... ha jól emlékszem Sentor Mordester mester volt a legelső szakvezető.. Természetesen Igor Dimitrov után, de vele nem is találkoztam, mielött árulása nyílvánvalóvá vált volna.. Utána meg.. nos.. *halvány mosoly jelenik meg az arcán* Senki nem találkozott vele többé. *mondja. Van néhány sejtése mi történt az illetővel* Mordester mester mindenki elemistát beavatott... emlékszem a ceremóniára... egy dobozba kellett dugnunk a kezünket, és a környezetünk eltünt... csak ketten voltunk a mesterrel.. Éreztem, ahogy a kezemet mintha tűz égetné.. majd a víz hűsítette, és így a többi elemet is sorban.. végűl volt valami jel a kezünkön... de az hamarosan eltünt... Inkább azt mondanám észrevehetetlenné vált.* Felemeli a kezét, és másik keze mutatóujját hozzáérinti ahoz a területhez, ahol a ceremónia után kb 5 másodpercig látszott a négy elem jele* És akkor kaptam tőle ezt a viharmadaras állatot is, mely miatt bármikor meg tudott engem bárhol találni... Mire kiváncsi még?

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 12:56 pm

*A nő egy mosolylal figyeli a kislányt, ahogy szépen leül, és lassan beszélni kezd. Mikor elkezd koncentrálni Irego, hogy védőfalat állítson fel a fejében, akkor a nőből kibukik egy vékonynevetés.* - Érzem, hogy koncetrál, még ha nem is akarom veszélyeztetni a gondolatait, Kisasszony. Látom magán, és egy perc tapogatás elég, hogy tudjam, hogy védekezik ellene. De nem kell tartania, így nyugodtan eressze csak le a gátat, ne tartsa fent, felesleges. Mondjuk, ha most akar éppen gyakorolni... *Egy vékony mosolyt ejt, majd végre rátér a lényegre.*
- Nos, jól tudom, hogy ön nagyon korán kezdte el ezt az iskolát, és azt is, hogy egy ideig kimaradt a Nezabar életéből, családi okok miatt. Viszont, amint tudja, én új szakvezető vagyok itt, így a régi dolgokról nem tudok sok mindent. Édes az ékszere... *tűzi bele a mondandójába, mikor megcsillanva látja a viharmadarat.* - Tehát, azért hivattam, hogy beszámoljon nekem, arról, hogy mik folytak akkor az iskolában, mikor maga még itt volt, de én még nem. Arra vagyok kiváncsi, hogy milyen volt a régi szakvezető, és nem Agusta Klinblich, hanem a régebbi... Sentor, hogyha jól tudom. *Mondja a nő, majd kérdőn figyeli a lányt, és a viharmadár medált.*
- Kérem, számoljon be róla, hogy milyen volt régen az iskola, és a szak.

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

*Irego beljebb lép* Jó napot *Köszön illedelmesen, még ha a nő nem is tette. Leűl a kinált helyre, és a nő szemébe néz, miközben válaszol* Nem, fogalmam sincsen *hangja nem remeg. Még a szívverése sem gyorsul, bár belűl kissé tart.. legföképpen a tudatlanság miatt.. ugyanis semmilyen okot nem tud felmutatni magának, ami indokolná ezt. De nem az a remegős kislány típus. Így csak figyel* De biztosra veszem, hogy hamarosan megtudom... ~bár abban nem vagyok biztos, hogy tetszeni is fog a dolog~ *gondolja magában, de ezt már megtartja magának. Csak nyugodtan néz a nőre, miközben folyamatosan koncentrál arra a falra, ami az okklumenciához kell. Ez nem a nő ellen szól (tudja, hogy nincs esélye), de manapság neki ennek a gyakorlása megszokottá vált. Mindig, amikor igazából semmi sem igényli az agyfunkcióit, erre a falra koncentrál, hogy így erősödjön. Bár így legalább azt megérzi, ha a nő az agyában turkál*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Kedd. Máj. 05, 2009 12:40 pm

*A nő éppen iróasztala mögött ül, kellemes szobájában, hol végig a falaknál akváriumok, folyó medrek és egyéb vizes dolgok vannak. A föld alatti titkos forrás vize van ide bevezetve, körbefuttatva minden szobában. Mikor kopogást hall, azonnal feláll, és először felveszi magára tanári talárját, majd pálcájával intve, az ajtó kattan egyet, s már is bebocsájtást nyer a lány.*
- Szabad, jöjjön csak beljebb. Üljön le. *INt a nő, egy fonott, kényelmes szék felé, amely az asztalával szemben van. Ő maga odasétál az asztala elé, szembe a lánnyal, és onnan figyeli.* - Nos... Sejti, hogy miért hívtam? Vagy fogalma sincsen? *Kérdezi a nő, egy jéghideg, csontig hatoló mosollyal, mely olyan vészjósló, hogy a lánynak a hátán is felállhat a szőr. Igen, kissé ilyesztő is tud lenni a nő, hogyha nem éppen a barátságos, mogyoró barna szemivel néz a diákokra...*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Vendég

*Irego érkezik a szoba elé. Csak egy egyszerű top, és egy rövidnadrág van rajta. Nem szeret túlöltözni, de azért a top is többet takar belőle, csak a hasánál hagy meg egy kis csíkot, és ujjatlan. A kék rövidnadrág a térdéig ér. A top piros színű. Kicsit tanácstalanul érkezik, de ez járásán nem látszik. Az nyugodt, határozott, és nem túl sietős. Mint szinte mindig. Nyakában ott van a viharmadarat ábrázoló medál, amit még Sentor mestertől kapott. Megáll az ajtó elött, és szembefordul az ajtóval. Kezét felemeli, és bekopog. Kop-kop. Két határozott koppintás úgy véli éppen elég. Furdalja oldalát a kiváncsiság. Mostmár csak vár a bebocsájtásra. Fogalma sincs, hogy miért hivatta a szakvezető*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Hétf. Feb. 09, 2009 8:37 pm

*Amalia bent van a szobájában és pakol. Villyivel együtt. Nehezen hozták meg ezt a döntést. Édesanyja eléggé beteg. Dadusa pedig már eléggé öreg ahhoz, hogy a gondját ellássa. Így hát neki kell gondoskodnia. Talán egyszer vissza fog ide térni. Egy könnycsepp hullik le az arcáról. Szeretett itt lenni. Olyan barátokra lelt itt mint Rosetta, Bella és Leonidas, Ayla, Lizbeth, Timotei, Gavril, Quarion. Régi szakvezetője Agusta Klinblich és az új Aurora Valanthe Mediaris. Imádott is szobájába olyan jól beilleszkedett. Ráadásul olyan sikereket ért el mint például a főprefektusa jelvénye. Melyet fájó szívvel veszi le a ruhájáról. Nem fog elbúcsúzni senkitől sem. Villyi sokáig kérte, hogy legalább Belláéktól. De a lány nem engedte. A végén meggondolnák magukat és itt maradnának. Otthon pedig nagy szükség van a segítségükre. Majd küld neki egy levelet. Úgy is megígérte, hogy eljön hozzájuk nyáron. Kilép az ajtón és nyomban szakvezetőjének szobája felé veszi az irányt. Egy borítékba belerakja jelvényét. Ezenkívül egy levél is van benne melyben a következők állnak.

Kedves Úrnő!

El kell mennem a kúriából. Sajnos nem tudok többet vissza jönni.
Fájó szívvel adom vissza főprefektusi jelvényemet. Remélem méltó utódomat talál majd.
Sok sikert kívánok önnek!

Tiszteletét küldi: Amalia Tacita

Csak ennyi áll benne. Becsúsztatja az ajtón és elindul lefelé. Mély lélegzettel száll be a vadőr kocsijába aki egy szó nélkül el is hajt a fél-véla lánnyal és daimonjával. Vissza néznek a kúriára és mindkettőjük arcán egy könnycsepp gördül le.*
-Viszlát Nezabar! Viszlát! *Csak ennyit suttog.*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Hétf. Feb. 02, 2009 6:38 pm

*Hát igen, a hirtelen hangulatváltozás, arcmimikaváltozás neki is feltűnik, de szó nélkül hagyja, mondhatni már megszokta az óra alkalmával. Gyorsan alkalmazkodott, elvégre még csak egy órán találkozott a nővel, de már akkor kimutatta a foga fehérjét. De mégis... Valami különleges mégis ott van a szigorú, és kissé mogorva stílus mögött, amely kellő mennyiségben megfogta a tündét. Kifejezetten érdeklődik azután, hogy kiismerje a tanárnőt.
Mi mindent utál vajon még Aurora hősünkben? Már lassan minden egyes megszólalása minúszpontokat von maga után, Goraph, ha ezeket tudná, meg sem merne szólalni, nehogy még véletlenül is megsértse a lelki nyugalmat. Arra pedig nem fűllik a foga, nincs kedve egy örökös vitába bocsájtkozni a látványmágia mesterével, aki később még számtalan tantárgyat fog neki oktatni, mindenféle tudományokba bevezetve. Még 5 és fél év gyönyöre... Hmm... Nem nosztalgikus, inkább előretekintő élmény, szinte kényeztetően.
Igen, az akadályok. Goraph nem elküldhető, hiszen nagyon fontos, szakmai kérdéseket tesz fel, melyekre választ szeretne hallani. És mely szakmába sorolható ez be? Hát még szép, hogy az Aurora Valenthe Medarist kiismerő sokrétű tudományágba. Válaszokat keres a nővel kapcsolatban, mélyen a múlt sebeit kirántva, és felhúzva kissé azokat, mélyen felszakítva azokat.
Mikor arra utasítást kap, akkor helyet foglal. Farkasszemet kezd el nézni a nővel, aki gondolkozva áll előtte, de a végén egy határozott, kemény hanglejtéssel indít. Végighallgatja az értékelést, és a faji jellemzőket, azt, hogy nagyobb teljesítményt vár el, mely sokkal idősebb, de a nő nem igazán gondol abba bele, hogy mindettől függetlenül a korosztálya ugyanaz, mivel a növekedés periódusai, intervallumai egyenesen arányosak a kor növekedésével.*
- Igen, az örök élet mindenek felett.
*Az ingerültséget még tovább fokozza, szinte szándékosan húzza a nő kedélyét, tépi azokat az idegeket, kapcsolja befele őket a válaszával. Ha a kellő mennyiség már meg van, rátérhet más témakörökre is. Szemeivel a nő arcát kezdi el fürkészni, mintha csak olvasni szeretne azokból, nektárként szívva magába a tudást. Kissé felsóhajt, és gondolkozik, mi legyen a következő válasza, de a végén eldönti, hogy marad egy egyszerű megértésnél.*
- Értettem...
~Bár egy őszinte válasznak örültem volna.~
*Ezt már csak mellékesen jegyzi meg magában, majd hallgatja tovább az erkölcsi intelmet, melyet a nő intéz hozzá. A nő végül újabb kérdéseket vár, de ő lényegében kimerült, ezekre volt kíváncsi. Vagy talán mégis van még valami a tarsolyában..? Nem, nem akar a lelki világba beletúrni, de muszáj lesz, ha az igazat meg akarja tudni, és igen, ezért bármire képes most. Lehet, hogy a nő egy életre megutálja..!
De nem, azt nem szeretné semmiképpen sem... Valahogy... Fontos számára a szeretet.*
- Miért van ez a hatalmas ellenszenv a hangjában, mikor velem beszél?
*Most már feláll, szinte tettre készen. Kissé közelebb lép a nőhöz, de csak nagyon halványan, szemtől-szemben akarja látni a választ, hogy utána mazsolázgasson a szem csillogásából, ott rejlik az őszinteség, az igazság. A szem mindent elárul... Mindent.*

//Fagyasztva.//

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Szomb. Jan. 31, 2009 3:00 pm

*A nő kíváncsi tekintete, ami eddig az ajtón függeszkedett, teljesen megváltozik, mikor a diák besétál a terembe. Pillantásai megdöbbenést mutatnak először, aztán eltünteti az arcáról, és könnyedén elrugaszkodva az asztaltól megkerüli, és leül a székébe szépen. Mikor a fiú köszönti, ő kicsit felvont szemöldökkel figyeli. Nem mintha, utálná a franciákat, de hogyha ez a fiú franciául köszön, akkor már is egy fokkal jobban rühelli őket. A hatalmas ellenszenv, amit a tünde férfiak iránt diktál ott dübörög a szívében, és muszáj elfojtania. Tanítani jött ide, így hogyha egy diák odajön hozzá, kérdéseivel, nem zavarhatja csak úgy el... Hatalmas önuralommal tartja magát, s nem zavarja ki őt, inkább csendesen.*~ Már ha nem gond? De, történetesen igen is gond. ~ * Gondolja magában a nő, de inkább csak szúrós pillantásaival figyeli Goraphot. Látszik, hogy a fiú teljesíteni akar, tudni akarja, hogy mit vétett, és hogy miért is mondta Aurora tegnap, hogy olyan borzalmasan sikerült a varázslat.*
- Üljön le. *Mondja szárazon, és az asztala előtt álló szkre int, majd keményen fojtatja.* - Azt várom el, hogy teljesítményt nyújtson, ne olyan alacsony szinten, mint a többi elsős. Maga tünde... több mint száz éves, még is azt várja el, hogy ugyanazon a szinten kezeljem, mint az itteni suhancok, akik csupán 15 évet éltek meg, magával szemben? Maga előtt ott az rörök élet, és elvárom, hogy ne pazarolja el, és sokkal többet nyujtson mint azok, akiknek nincs erre lehetőségük. Hisz az örök élet mindenek felett, mi? *Kicsit a végére mintha ingerült lenne..Az elején talán még sikerült a gondolatait elterelni, és valami elfogadható indokot találnia arra, hogy miért is olyan ellenszenves a fiúval, de a végére már meg lehetett hallani a hangjában a szenvedélyes gyűlöletet. Aztán elhallgat egy pillanatra és egy aprócska levegővétellel folytatja.*
- Azt szeretném látni, hogy ne olyanokhoz hasonlítsa magát, akik a maga életének negyedét sem élték még meg... Mi lenne a következő kérdése? *Veti fel ellenszenvesen, a máskor kedves mogyoróbarna szemei most ellenségesen néznek a tünde fiúra. Lehet nem kéne ennyire keménynek lennie? Még is csak tanár... vagy mi a szösz.

// Fagyasztás// *

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Szomb. Jan. 31, 2009 2:41 pm

*Lábával kissé dobol, így várja, hogy végre ajtót nyissanak neki, ami hirtelen be is következik. A zár kattan, és résnyire kinyílik az ajtó. Nem tolja még be, pedig a tanár biztosan nem szeretné, ha nem várakoztatnák őt, nem, most ez olyan kis bosszú hatásszünet a tegnapi után. Rajta kivételesen nincs tündeköpeny. Furcsa lehet, de csak egy ing az, amely takarja a testét, mely kék színű, alatta pedig egy barnaszínű vászonnadrág foglal helyet. A meleg kúrián belül van, most felesleges melegítenie magát, így is kissé melege van, bár itt lent a labirintusban azért mégis hidegebb van, mint a felszín feletti területeken. Olyan egy perc gondolkozás után mégis kinyitja az ajtót, mely mögött ott áll a nő, az asztalnak dőlve.
Goraph megkövülten áll kissé, nem tudja, hogy most lépjen-e be, vagy sem, de sajnos nincs más választása, most már lelepleződött, a nő tudja ki állt az ajtó mögött, ki kopogtatott, és ki akar ide bebocsájtást nyerni. Nyel egyet, és fogja magát, előrelép, határozottnak tűnően, de van benne kétely, hogy ez jó ötlet-e. Észbe kap, eszébe jut, hogy jó lenne köszönni. Először gyorsan pislog egyet, majd becsukja maga mögött az ajtót, és jöhet is az említett rész.*
- Bonjour mademoiselle Mediaris
*Köszön a nőnek, és kissé meghajol. Szinte rutinosan vált át bolgárra a lírai dallamú nyelv után, hozzászokott a nyelvhez, sajnos itt napi szinten kell alkalmaznia, nem tehet mást, ha tanulni akar. Na mindegy, a szitkokat elfojtja magába, most sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnia, hiszen vele szemben ott áll a nő, akihez jönni készült, és most ott is van.*
- Lenne pár kérdésem, már ha nem gond...
*Jegyzi meg, majd amint megkapja a választ, mely vagy helyeslő, vagy nem, azért belekezd.*
- Miért volt ennyire rossz a tegnapi teljesítményem? Mit vár el tőlem? Mit szeretne látni?
*A kérdésáradat csak úgy zúdul, szinte vízesés formájában, melyből egyszer csak nagy sebességű folyó lesz, mely a legnagyobb, legbővízűbb, legszélesebb, leghosszabb a világon. Szinte már hallja a választ a fejében, hogy takarodj innen azonnal... De ezt nem várja el, ha egy kis tolerancia van a nőben, ha egy kis pszichológiát tanult, vagy felkészült, akkor elfogadja az érdeklődést. Ha meg nem, akkor a fiú így járt, sajnos ez elkerülhetetlen ebben az esetben. Mindegy, ő azért még reménykedik, hogy van igazság a földön...
Nem ül le, nem kér semmit, csak a válaszokat. Őt csak ennyi érdekli. Vagy talán más is..? A tudás számára fontos, és mi más lenne a jobb út, mint a mentor. Ha a nő segítene neki, talán kiemelkedhet... De erre most nem fog rákérdezni, először meg kell beszélni, hogy mi az akadály. Mi a gát, mely nem enged, szorít, és tartóztat. Abba bele sem gondol, hogy intimszférát sért meg, hedonistaként áll szemben a nővel, a következményekkel nem törődik. Csak a mának él most... Csak ennek az egy pillanatnak, mely hamar elszáll.*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Szomb. Jan. 31, 2009 2:24 pm

*A nő a szobájában van, és éppen az asztala mögött üldögél unottan kezében tartva a pálcáját, és azzal egy kevés vizet emel a magasba, és különféle formákat csinál vele. Semmi dolga, hisz tegnap leadta az óráját, és most amúgy sem kell egy ideig készülnie a továbbiakra, az még cseppet távol van. Nem nagyon van túlültözve, egy lenge ujjatlan nyári ruha van rajta, de székének hátlapjára oda van hajtva egy sötétkék bársony talár. Mikor meghallja a kpogást az ajtaján, kicsit felvonja a szemöldökét.* ~ Hétvége van... Ki lehet az ma? Talán egy diák...? Mindegy, illene ajtót nyitnom. ~ *Gondolja magában a nő, és lassan magára vesz a talárt, még is csak illetlen lenne így mutatkoznia. Mogyoróbarna szemei az ajtóra pillantanak, és egy pálca intéssel az ajtó kattan, és kinyílik, csak résnyire, hogyha a mögötte álló gondolja, tolja be, és jöjjön csak.*
- Szabad, nyugodtan jöjjön be! *Szól a nő, nem gondolat olvasó, honnan tudná, hogy nem éppen olyan ember, azaz tünde áll az ajtó mögött, akit azért nem eresztene be ilyen gyorsan, ilyen jó szívvel. Lassan feláll az asztal mögül, neküdől a lapjának és várja, hogy végre belépjen az, aki az imént kopogtatott.*

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Szomb. Jan. 31, 2009 1:58 pm

*Egy tünde sétál le a labirintusba, majd kezd el abban bóklászni. Néha hozzáér kissé a falhoz, védekezésképpen, nehogy elessen, a sötét nem nagyon tetszik neki, és sajnos a tárnák, melyeken halad, hasonló fényviszonyokkal van megtöltve. Mikor ezt már kezdi kissé megunni, fogja magát, és a pálcáját előveszi, elmormol egy fényigézőt, és mostmár nyugodtan közlekedik a folyosók közepén.
Lassan megáll, amikor megpillantja a kívánt helyszín ajtaját. Azon ott kanyaródik a név, melynek hatására szemét kissé összehúzza, nos igen, a tegnapi nap. Nem vár nagy toleranciát, nem ez a célja, csak szimplán érdeklődik mindenfelől, mégis miért érdemli ezt. Miért kell egy egész elfogadható erősséget ennyire megvetni? Nem normális, az biztos, szinte már klinikai eset. A szíve erősen fáj a gondolat hatására, hát igen, más elismeri a tudását, és azt, hogy nem tökéletes még számára minden, de a látványmágiát oktató nő erre valahogy képtelen. És nem, Goraph nem adja fel, neki be kell bizonyítani, hogy nem az a gyenge kis mágus, mint amilyennek elképzelik.
Felemeli a kezét, és erőtlenül kopogtat hármat. Ezt alig lehet hallani, mély levegőt vesz, és megismétli a mozdulatot, határozottabban. Mély levegő, és kifúj. Igen, ez a helyes mozdulatsor, ezt kell követnie. Gyakorolja még kissé a technikát, miközben próbálja az antiszocializmust elűzni magából. Kegyetlen kör ez, melyet most be kell zárnia. Természetesen felkészült bármire, arra is, hogy a nőnek bizonyítania kell, vagy bármire, bármire... De előbb mindenre választ kell kapnia, csak akkor hajlandó teljesíteni.*
~Vajon mindenre fény derül..? Miért vet és utál ennyire?~
*Kérdezi magától, szinte már magát hibáztatja, de nem, kihúzza magát, és meredten áll az ajtó előtt. Várja, hogy nyikorgás következzen, majd az kinyíljon. Fülébe hasít már a gondolat is, hogy hamarosan beengedik.*

Téma: Re: Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya Pént. Dec. 26, 2008 1:17 pm

*Timotei tegnap elfelejtett egy ajándékot, Aurora Valanthe Mediaris-ét. Kezében egy fehér dobozt tart, piros fedéllel, majd valahogy bejuttatja a szobába. Egy levél is van mellékelve. A dobozban egy könyv van, ami a világ vizeiről szól, mindenféle tagolásban. A dobozban vannak még zöld színű, fenyőfa alakú karácsonyi mézes sütik is. A koobold fiú miután letette az ajándékot, távozik.*

A levél tartalma:
Kedves Aurora Valanthe Mediaris!
Boldog karácsonyt Kívánok!
Timotei Waylan

A könyv pedig valahogy így néz ki:

» Tormaigh McCelth professzor lakosztálya
» Kis mütyűrök és hasznos holmik boltja (boltos: Aurora)
» Kaen el Jericho lakosztálya
» Chadura Arishima Adichi lakosztálya

Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya

Aurora Valanthe Mediaris lakosztálya

Similar topics

Similar topics