Sövénylabirintus

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 4:28 pm

*Nem emlékezhet minden szép lányra, akivel már találkozott, hiszen van pár, és mindegyiket nehéz megjegyezni. Mindenesetre azért egy sármos mosolyt villant a lányra.* -Talán épp túlzott szépséged vakított el, ezért nem ismertelek meg újra! *A háttérből elfojtott nevetés hallatszik. -Remélem tudod, hogy véla...tuti véla! *Hátrapillant kissé megütközve a gekkóra.* -Jól van, de arról nem tehet a szép hölgy, hogy mienk született, attól még igazán mutatós. *Magyarázza, majd Isobel tekintetét követve a szobor felé pillant.* -Egyáltalán nem értek a szobrokhoz. *Berill távzására viszont a vöröske után fordul. Mégis csak kellene neki az a kalap alkalom adtán.* -Nem sürgős, végülis majd nyáron divatosabb lesz, télre amúgy se elég egy kalap, lefagy az ember füle. Szia! *Int utána, majd a másik két lányra pillant.* -Habár rendkívül nehéz lesz elszakadnom földöntúli szépségetektől...de kénytelen leszek. Tudjátok hív a természet! *Vigyorodik el szélesen, hiszen a kezdő fellengzős mondathoz a wc-zés tényeg nem igazán illik.* -Szép napot! *Köszön el, mostmár mellékelve a kézcsókot, majd Berill utána siet, bár ő nem pont a lányt követi, inkább csak gyors úton igyekszik elérni a kúriába.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 4:17 pm

*Mikor megjelenik Sly és kézcsókot lehel a kezére, akkor szépen elmosolyodik, picit megdöntött fejjel, a szemei halványan villannak, de hirtelen kiszámíthatatlan, hogy milyen érzelmet váltott, talán ő maga se tudja felmérni.* - Hát ennyire voltam maradandó élmény... *Suttogja félhangosan a fiúnak, de hallható mindenki számára, csak neki szól, hiszen vele is találkozott már egyszer, még ha csak futólag is. Valóban, most néhány fokkal sápadtabb a lány, vagy talán egy hajszálnyival jobban, de azért egyébben mit sem változott. Most legalább valóban illik a kék szem, és a szőke haj, hiszen valaha elég sok időt töltött szabad ég alatt, és emiatt a bőre nem volt olyan fakó, mint ami ezekhez a tónusokhoz teljes mértékben illik. Mikor Berill valami szabásról, meg anyagról kezd el beszélni, kicsit elpislog, képletesen végig néz a leányzón, hogy hol van nála egy kész szabászat, mintha azt keresné, hogy hol van a lányra írva, hogy kalapokat tervez és varr, de persze ez az egész képletes, érdekes is lenne, ha rá lenne írva. Aztán a páros eléggé gyorsan távozik is. Mikor Isobel kéznyújtással köszön akkor Sper természetesen kezet fog vele egy vékony mosollyal, bár nincsen hozzászokva ehhez a köszönési módhoz, ez könnyedén látszik a kézfogáson. És valóban, Speranza nem a gonoszok közé tartozik, az igazán gonosznak mondható klán az az ármány hatalmasai... ő csak valóban a túlvilág iránt érdeklődik, ami nélkülözhetetlen az élethez, így hát nem csak gonosz részei vannak.* - Ó... Bocsáss meg Isobel, azt hiszem, hogy az én voltam. Az a kacarászás egy elrontott varázslat volt, egy kedves házimanó felajánlotta, hogy az alanyom lesz, és ezt váltotta ki belőle egy kikísérletezett mágia. Lehet, hogy még sem leszek mágia-tudós...? *Kérdezi, hangja csöppnyit érdes, még is dallamos, ahogy beszél. Amikor látja, hogy Isobel a íjászt kezdi nézegetni, picit megdönti a fejét, és a másik irányba pillant, hátha látni még más szobrot... És néhány méterre egy beugróban egy mérleget tartó görög tógás leányzó áll, a két tányérban egy-egy pehely, az egyik fekete, a másik fehér. Kicsit összeráncolja finom szemöldökét, majd néhány lépéssel arrafelé lép, csak öt-hat méter van köztük, nem nagy táv.* - Ezek a szobrok mindig is itt voltak? Esetleg a szoborparkból telepíthették át őket... *Szólal meg halkan, egyik kezével az egyik mérleget megérintve, lentebb nyomva, de mivel szobor, az biztosan nem fog egy kis nyomástól lejjebb ereszkedni.* - Vajon mind a 12 csillagjegy itt van? *Kérdez, bár lehet, hogy az íjász nem is maga a nyilas, csak véletlen került egymás közelébe ez a kettő és ő asszociált minderre. Sly felé pillant, ejtve egy mosolyt, a srác jóképű, kedves, vicces, így hát nehezen tudna hozzá máshogy viszonyulni, pedig ismeri a "szépség csapdáit". Kicsit feltűnő elgondolkodott pillantásokat vet a fiúra, majd visszapillant a mérleget tartó leányzóra.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 4:07 pm

*Zavartan mosolyog, hiszen sejtette ő, hogy a cicus daimon, de ezt megkockáztatni nem tudta volna, hiszen neki személyesen sosem volt daimonja, csak másoknál látott.* Jól van na, nem akartam a lelkedbe gázolni, bár te magad vagy a lélek, nem? *Kérdezi rávilágítóan, aztán bólint Berillnek.* Rendben Dalida, az is jó lesz. *Befut közben Speranza is, aki afféle ellenpár számára, a sötétség és a fény, de mindazon tény ellenére, hogy Sper a fekete klán üdvöskéje, Isobel mégsem lát benne gonoszságot. Inkább semleges, mint ahogyan egy nekromantának illik lenni, na de az ő óvatos lelkülete sosem veszít gyanakvásából, hiszen ha valaki sötét mágiákkal operál, annak nem szívesen fordít hátat. Kezet nyújt neki is, hiszen konrétan még nem látta Spert embert kibelezni, és addig megvan a lehetősége, hogy ne is szerezzen nála priuszt.* Szia neked is, Isobel O'Shennon. Hogy mit is keresek itt? *Kérdez vissza elgondolkozva, aztán karbafont kézzel billenti meg a fejét, aztán fejcsóválva válaszol.* Errefelé sétálgattam, és valami koboldszerű kacarászást hallottam, és mintha tüzijáték villant volna fel a labirints felett. Aztán lehet persze, hogy az egyik látványmágus szórakozik. *Megérkezik közben Sly is, legalább neki nem kell bemutazkoznia, viszont hátrébblép, hogy a srác a nagy igyekezetben, hogy kezet csókoljon Spernek, le ne tapossa őt. A szája elé teszi a kezét, hogy ne vigyorodjon el csúfondárosan a véla-vér miatt. Sőt el is fordítja a fejét, amikor észrevesz a labirintus egyik kiszélesedő részén egy szobrot. A szobor egy íjászt ábrázol, és Isobelünk azon tűnődik hogy miért nem látta még sosem az ablakából, amely pont erre néz... A távozó Berill után még kiáltana egyet, hogy nem futkározunk, de legyőzi feltörő prefektusi énjét, és csak megvonja a vállát. Inkább elnéz a szobor felé, csak pipiskedik lábujjhegyre állva nekitámaszkodik a sövény szélének.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 3:54 pm

*Eléggé el van foglalva a saját gondolataival, na meg az énekelgetéssel, de még így is észreveszi a szeme sarkából Isobelt - késő... A lányka majdnem átesik Fleerielen, szerencsére csak észre vette a cica-daimont, és sikerül elkerülnie a szerencsétlen balesetet. Fleer kicsit megszeppenve áll meg, és néz fel Isobelre. Amikor magához tér, pici düh hangzik a hangjából, vagy nem is, inkább sértődöttség...* - Nem vagyok cicus! Fleeriel vagyok. *Jelenti ki, és kihúzza magát, már amennyire ezt fizikai adottságai engedik.* - Ugyan, semmi gond... *Néz Berill Isobelre, és már persze ő is megáll. Gondolatban egy kicsit megszidja a daimont, és már éppen nyitná a száját, hogy bemutatkozzon, amikor belép a képbe Speranza, és megteszi ezt helyette...* - Emlékszem Rád, szia. Ééés igen, hello, Berill vagyok! *Tiszteleg hanyag mód Isobelnek, és elfogadja a felé nyújtott kezet.* - De hívhatsz akár Dalidának is. *Rántja meg a vállát, és elmosolyodik. Ekkor érkezik meg egy srác is, akit már ismer... És rögtön fel is teszi a rettegett kérdést. Berill színpadiasan fütyörészik, mintha nem is tudna semmiről, majd el is vigyorodik, és válaszol.* - Már meg van hozzá az anyag, meg le is rajzoltam a kész tervet, de még nem álltam neki... Viszont teljesen ki is ment a fejemből, jó, hogy szólsz! Ja, és szia... *Köszön egy kicsit késve. Tényleg ott vannak a mappájában a tervek, meg az anyag is, amit otthonról küldtek neki (Magyar honból), de egyszerűen elfelejtette... Na mindegy. Fleeriel ekkor jelez neki gondolatban, hogy úgy érzi, tudja merre kell menni, Ber pedig amúgy sincs most túlságosan társalgós hangulatban - pláne a tegnap történtek után, szóval haptákba vágja magát.* - Viszont mi most távozunk. Sziasztok! Ja, és... volt szerencsém! *Int még hátra a válla fölött Isobelnek, majd lassan elgaloppoznak Fleeriellel a távolba.*

//Mennem kell, de köszönöm, még akkor is, ha csak eddig maradhattam. ^^ //

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 3:42 pm

*Halk fütyörészés hallatszik nem messziről, aztán hirtelen félbeszakad és egy puffanás, majd...* -Áucs! Mondtam, hogy ha csukott szemmel próbálod, akkor nem megy, túl sok itt a gyökér...mármint a növényekre gondolok. *Hallatszik egy vékonyka női hang is, de nehezen lehetne emberhez passzintani. Aztán az egyik kanyar mögött fel is tűnik egy magas rendkívül jóképű fiatalember, hosszú, kiengedett hajjal. Egy vastag garbó van rajta, felette egy tavaszias bőrkabát, amiben maximum azért nem fagy meg, mert egyébként a pulcsi ugye vastag. Egy csíkos sál is a nyakába van tekerve, kék-zöld színben, alul pedig egy kék farmer és persze edzőcipő. Amikor kiszúrja a két leányzót, látszik rajta, hogy enyhén szólva zöld a térdén a nadrág, tehát jó eséllyel most esett el, de ezt a hangok alapján is le lehetett szűrni.* -Áh, tehát nem csak én keveredtem el a dzsumbujban? *Berillt már ismeri, viszont a csinos külsejű másik lányt még nem, főleg hogy egyébként ő nem egy eszméletlenül nagy kötelességtudattal rendelkező órákra járó diák.* -Oh, hello csajszi, már hónapos óta várom a kalapom, van rá esély? *Nem számonkérő, most is mosolygós az arca, ha mondhatunk ilyet akkor még a beszédhangja is nevetős. Majd a másik lányhoz lép, úgy fest most vörösek előnyben.* -Hello, Sly vagyok, Sly Monroe-Peck, ő pedig Lys. *Kerül elő a fűben a gekkó is, aki amúgy itt volt végig, csupán nehéz kiszúrni a zöldben a zöld kisállatot. Közben egy másik lány is érkezik, ez ilyen lányos nap. Nem tehet róla, véláról van szó. Egy fél-angyal, egy véla, egy férfi embernek ez már lassacskán minimum egy újraélesztést kíván, hiszen túl sok a jó nő pár négyzetméteren belül.* -Tiszteletem a hölgynek, Sly! *Nyúl a véla lány keze után és ha az nem ellenkezik vészesen, akkor kezet is csókol neki. Azért a vélabáj mégis csak erősebb, mint a vél-angyali szépség ugye.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 3:37 pm

*Sövénylabirintus... Különleges hely, főleg, hogy a labitintusnak rengetegszer van olyan kedve, hogy egy-egy diákot, vagy akár többet is kissé csapdába csaljon, önmagát átépítve. Cseles-cseles labirintus... Egy Magas, szőke leányzó sétálgat benne, különleges kisugárzása most már nem csak a véla létének köszönhető, annál sokkalta többnek... Különleges, földöntúli, bár értelemszerűen mindenféle elkészített vett és elkészített amulettekkel fedi el mindezt. Utolsó kalandján megismerkedett a halállal, és úgy tűnt, hogy túlélte, még is valami hiba csúszott a dologba, és még mindig nem jött rá, hogy ez az egész hogyan és mikor is történhetett... Kéken csillámló köpenyben van, sötétebb kék ruhában, derekán a pillangós öv, ahogy a hajában is pillangó pihen. A cipője itt, a labirintusban nem kopog, hiszen a talaj nem kemány, de viszonylag magas, csinos darab. Mikor befordul a sarkon észreveszi a diákokat, akik közül az egyik leányzót futtában ismeri is, Berillt, mert Nellondban már egyszer összefutottak. Véla jós-nekromanta leányzók szeme kissé felcsillan, futtában az ajkába harap, majd közelebb sétál hozzájuk.* - Szép napot... Mi járatban, délutáni kirándulás ezen a gyönyörű tavaszi napon? *Kérdezi, habár a nap már elbújt a felhők mögé, még is neki éppen így jó, így sokkal jobban érzi magát kint a szabadban, mintsem tűző napsütésben...* - Speranza di Bagliore, azt hiszem nem találkoztunk még, és Berill veled is csak összefutottunk, ha még emlékszel. *Mosolyog finoman előbb Isobelre, majd az említett Berillre, hátha nem emlékszik a másik a nevére.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 3:29 pm

*Mosolyogva lépdel a labintusban, és azon tűnődik, hogy mennyivel jobban járt, hogy átgondolt mindent. Túlságosan ki akarta emelni angyali énjét, talán ezért is kötődött James-hez, ám mindezek mellett az angyali létsík lakói nem vették jónéven, hogy ennyi emberi érzelemmel van túlfűtve, ezért addig-addig rágták atyja fülét, amíg az úgy nem döntött, hogy igazat ad nekik, miszerint Isobel egyenlőre semmiképpen sem való közéjük, viselkedjen csak emberként, ha ez kell neki. A lány pedig közel tíz év után felkereste Írországban az anyját, akit szintén a származása miatt néztek le, és átbeszélték a történteket. Az kerekedett ki belőle, hogy a leányzót anyja családja olyan szívesen fogadta, hogy hosszú idő után először érezte jól magát, hogy nagyon nem is hiányzott neki az angyali lét. Bár tárgyait, reklikviáit megtartotta, nincsen szüksége díszes páncélra, hogy önmaga legyen. Angyalságát sosem dobhatja el, az már a vérévé vált, de meg kell tanulnia azok között élni, akikhez valóban tartozik. Sugárzó szépségét nem rejtheti el, de egykori mítikus-görög tógák helyét átvette a sportos mugli öltözet, most éppen egy térdzokniban, szoknyában, és egy fekete kötött kardigában sétálgat. A karján a nagyapjától kapott arany karkötő, ami hihetetlen tetszik neki. El van gondolkozva, ezért majdnem átesik a cicuson, az utolsó pillanatban tér csak ki.* Bocsánat, nem vettem észre a macskád. *Vizslatja az állatot, nem tudja, hogy daimon-e vagy sem, aztán felnéz a lányra. Hirtelen eszébe villan, hogy Cirelin nem olyan régen nevezte ki prefektusnak, de az ahhoz szükséges felelősségteljes viselkedés még látszatra sincsen meg.* Isobel O'Shennon. *Bólint vidoran, és kezet nyújt, bár már úgy rémlik, találkoztak.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Márc. 08, 2012 3:19 pm

- Terem... terem... tererererererererereeem. Terererem. *Dúdolgatja félhangosan a vörös hajú lányka, miközben a homlokát ráncolva a kiutat keresi. Fleeriel mellette szökdécsel, meg szórakozik néhány megmaradt falevéllel és ágacskával, jól láthatóan eltévedtek - ám az sem zavarja egyikőjüket sem, hogy nem tudják, merre kellene menni, viszonylag kellemes hely ez a Sövénylabirintus... Már egyszer betévedtek ide, de akkor hamar kijutottak, jött valami vehemens jellemü srác, és akaratuk ellenére megmentette őket a nemlétező fogságukból. Szóval, mint mondottam volt, nincsenek különösképpen kétségbe esve amiatt, hogy nagyjából fogalmuk sincs, merre járnak... Ez most így jó. A Rózsaszín párduc dallama meg kifejezetten kellemes, még így, rekedt hangon is, hiszen drága Berillünk a változatosság kedvéért összeszedett egy hangszálgyuszit... Na mindegy. Szóval össze, meg vissza haladnak kettecskén, Fleeriel le-lemaradva a Sövénylabirintus falai között, a lány bakancsának csattogása pedig monoton zajt kelt...*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 5:02 pm

*Oya is érezte hogy szavak nélkül is tudják mire gondol a másik. Érezte hogyha nem lett volna ott a dolgok mésképpen alakultak volna. Főleg Aysa részéről. Bevárta Aysát és a kijáratig beszélgettek. Ott elváltak egymástól és mindketten mentek a saját sobájukba. Úgy érezték mind a ketten hogy barátra találtak a másikban.*

//Köszi a játékot//

//VÉGE//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 4:46 pm

* Aysa lassan lecsukta a szemét, majd kinyitotta. Megpróbálta elhessegetni a késztetést hogy Vilandra rezgései után vesse magát és megkeresse. Miért pont most történik minden, amikor éppen sikerül az uralma alatt tartani önmagát? Nagyon hálás volt azért hogy Oya ott volt míg ez a kis jelenet lezajlott, mert így eltudta határolni magát attól ami benne van, úgyszólván az hogy Oyára koncentrálhatott a lány tudatlanul is megmentette Aysát attól hogy elveszítse a fejét. Az apja ezért is tiltotta meg neki a magánakciókat, ha nincs vele valaki, akkor kitudja mi történik. Persze nem azért mert felelőtlen, vagy hasonlók, hanem mert az öröksége túl hatalmas ahhoz hogy gond nélkül szabadjára engedhetné. Oya felajánlotta a lánynak a további segítségét, és Aysa örömmel nyugtázta hogy talán egy új barátra tett szert. * - Köszönöm Oya, hálás vagyok neked.* Nem is kellett többet mondania, a szemkontaktusból tisztán kilehetett venni hogy szavak nélkül is tudják mire gondol a másik. Oya már találkozott Vilandrával... Mostanában egyre több olyan személlyel találkozik, aki ismeri, vagy volt némi köze ahhoz a némberhez, milyen ironikus, hiszen Aysa önmagáról beszélt, és mikor ez eszébe jutott nagyapja szavai jutottak az eszébe. * "Egy nap újra eggyé kell vele válnod, a kettő nem élhet külön."* Persze ezt a titkot, hogy Vilandra nem más mint Aysa egyik fele, a lány semmi pénzért nem fedte volna fel, nem még nem és ha szerencséje van soha nem is lesz rá szüksége.* - Ha nem gond követlek a kijáratik, semmi kedvem napokig kóvályogni.* Mosolygott rá a lányra, mire Oya lassított és bevárta Aysát, igen ez egy új barátság kezdete.*

//Köszike a játékot ^^//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 4:32 pm

*Slenara támadását még álmában is ki tudta volna védeni. Ahogy Aysa elmondta hogy miről van szó. Oyának ismerős volt a helyzet. Ő is volt nem egyszer hasonló helyzetben. De a Vilandra név hallatán legszívesebben megölte volna Slenarát. Már találkozott Vilandrával és a fajtájával is többször mint akarta. Nem sokkal ezelőtt szabadította mag Vilandrát két másik kémétől. Eddig Vilandrát összesen tíz kémtől szabadította meg. A legrosszabb az egészben az hogy az olyenek mint Vilandra nem mocskolják be a kezüket És gyáván meghúzzák magukat általában. Habár Vilandra párszor volt olyan kedves és ő is személyesen jelent meg a kémeivel együtt. De minden alkalommal amikor már majdnem vesztett elmenekült. Oya hirtelen egy erős energia hullámot érzékelt ami egyenesen feléjük tartott. Aysa vállára tette a kezét hogy jelezze neki a közeledö energia hullámot. Az energia hullám ismerős volt neki. Vilandra energia hulláma volt. Ezt onnan tudta hogy mindig ilyenekkel menekült el. A hullám befedte Slenara egész testét pajzsként védve őt a támadásoktól. De Oya tett egy próbát a támadással. Kiváncsi volt hogy Vilandra mennyire akarja megvédeni ezt a kémét. Azzal hogy a támadás lepattant a pajzsról megtudta hogy nem akar még több kémet elveszteni és hogy a pajzy technikája fejlődött. De volt egy olyan érzése hogy ez a technika nem Vilandráé eredetileg hanem Aysáé. Hát beigazolódott újra hogy Vilandra nem képes magát megvédeni lopott technikák nélkül. Mindig is tudta hogy Vilandra egy idijóta ha új támadás kifejlesztéséről vagy védekező technikákról van szó. De jól tudta azt is hogy sose becsüld alá az ellenfeledet. Ezt a leckét már régen megtanitották neki.* - Legközelebb nem ússza meg szárazon. Sem Slenara sem pedig Vilandra. *Jegyezte meg vészjósló hangon. De nem látszot rajta semmijen érzelem.* - A kijárat fél órányi sétára van innen. De egyedül beletelne két napba hogy kitalálj a sövénylabirintusból. *Azzal elindult a kijárat felé. Remélte hogy egy darabig nyugta lesz ezektől az ostoba kémektől és Vilandrától is. Nem volt kedve találkozni azzal a fajtával jó ideig.* - Remélem még találkozunk. Azért ha bármikor bármiben segitség kellene csak szólj nyugottan. *Mondta Oya olyan természetesen mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Várta Aysa mit reagál a dolgokra.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 3:43 pm

* Slenara mindig is az a fajta volt aki előbb üt és aztán kérdezett, most viszont a sebével és a béklyóval csupán csak egy gyengécske pofont tudott volna adni Oyának, ha az lassú lenne, de mivel ez nem így volt, Oya könnyedén elkapta a nő kezét, majd megvetően visszalökte a földre. Slenara előbb Oyára majd Aysára nézett azon filózva hogy melyiküket lenne könnyebb behálózni. Aysa észrevette hogy Oya nem nagyon érti Slenara kire céloz, de a lány sem akarta nagyon elárulni hogy kiről van szó, de hát végül is Oya segített neki, megérdemel egy magyarázatot. * - Slenara Vilandráról beszél. Bonyolult történet, a lényeg hogy Vilandrával kölcsönösen gyűlöljük egymást. Ő megakar ölni engem, én pedig őt.* Mondta Aysa azzal a gunyoros félmosolyával az arcán. * - Csak egyvalami nem tiszta.* fordult vissza Slenarához, aki időközben megpróbálta feloldani béklyóját, persze hiába.* Miért téged küldött, te pedig hogy merészeltél elárulni?* A kérdés talán felesleges is volt, hiszen tudta a választ. Slenara mindig is féltékeny volt a lányra, mindenre hajlandó lett volna csak hogy eltávolítísa az útból. ...Oya arca egy percre megmerevedett majd Aysa vállára tette a kezét, jelezve a közeledő energiahullámot. Még hallották is Slenara gúnyos kacaját, amikor az energia körbe fogta a sebesült nőt, majd kiszabadította a béklyóból. Oya megpróbálta megtámadni s máskülönben ha a számára ismeretlen energia nem kötötte volna gúzsba a támadása végzetesnek bizonyult volna Slenarára nézve, de mivel ott volt, megvédtte a nőt, s bármilyen támadás úgy pattant volna le róla mintha csupán gumilabdával dobálnák a falat. Viszont Aysa meg sem próbálta megtámadni a Slenarát körülvevő energiát, hiszen tudta hogy hasztalan, ez a fajta pajzs ellen nem érdemes küzdeni, jól tudta ezt, hiszen ő fejlesztette ki. Egy perccel később aki arra járt, nem hitte volna el hogy ott bármi egyéb történt a baráti sétálgatáson kívül. Oya egy picit értetlenül bámult Aysára, majd az átlag szintre állította az energiáit. *- Hát... ez elszelelt.* Mondta Aysa, majd hozzá tette.* - Szóval merre van az a kijárat?*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 3:19 pm

*Oya magában jót szórakozott a helyzeten. De nem kerülte el a figelmét hogy Aysa mire gondolhat. A jó reflexei, a gyorsasága és a tapasztaltsága mindig jól jött neki. Tetszett neki hogy Aysa tudja mit csinál. Amikor Aysa az ezüst tőréért nyúlt ami a csizmájában volt tudta mit akar elérni a törrel. Nem vetette meg érte. Tudja hogy ez az egyik módja hogy Slenara vissza változzon emberré. A másik pedig a mágia lenne. De ő is úgy gondolta hogy a tör jobb megoldás. Legalábbis így a béklyó használatot az áldozat csak akkor veszi észre ha már késő. Oya a nem akart beleszólni a beszélgetésbe vagy a kihalgatásba. Úgy volt vele hogy ez az ő ügyük és intézzék el egymás között. Végül is a kihalgatás jobbanb illett a helyzethez. De ez nem azt jelenti hogy nem segitene szivesen. Oya fél szemmel Aysa arcáre és a szemére vetett egy fürkésző pillantást. De a tekintete kifejezéstelen maradt. A másik szemével Slenarát figyelte. És időnként a környéket figyelte hogy nincs-e változás. Ehhez az érzékeit is használta. De a környék figyelése csak megszokás volt. Inkább az előtte zajló eseményeket fiigyelte. Nem tetszett Oyának Slenara viselkedése. De ez még csak a kisebb gond volt. Nem tudta hogy kire vagy mire akar utalni Slenara. Csak annyi biztos hogy most már szivesen kiiktatná ezt az ostoba kémet. Oya értette Aysa mit mond a nézésével. És ő is egyet értett vele. De előtte még jobbnak látta ha ő is közbeszól.* - A helyzetedhez képest nagyon felvágták a nyelved. *Mondja Oya érzelemmentes hangon. De aki hallotta a hangját az szivesebben választaná a halált mint hogy a közelében legyen. És a kisugárzása is azt tükrözi egy pillanatra hogy ne húzzanak vala újat vagy megbánják.* - Minde kén ilyen ostoba vagy csak te vagy az Slenara? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen. És várja hogy mit reagálnak rá a körülötte lévők.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Feb. 23, 2012 2:15 pm

* Minden olyan gyorsan történt hogy ha kamerával felvették volna legalább tízszer le kellett volna lassítani hát igen Oya nagyon gyors, s miután a kelepcébe sétált Slenarát elmarta Aysa elé tartotta mint valami élő ajándékot. * " Ki kér nyárson sültet?"* Futott át a lány agyán egy bolondos gondolat. Aysa ismerte Slenarát, nagyon, nagyon jól ismerte, tudta hogy soha nem lenne ennyire ostoba, úgyhogy ez azt jelenti hogy Slenara szánt szándékkal kapatta el magát. Se miért? Miközben Aysa ezen gondolkodott elvette Oyától a macskát, majd egy kést vett elő. Mágiával is rákényszeríthetné a nőt hogy vegye fel emberi alakját, de Aysa inkább a másik módszert alkalmazta. Csizmájából előhalászott ezüst tőrével merőlegesen nagyot vágott Slenara testébe, majd ledobta a földre mire az visszavette emberi alakját. A vállától teljesen a csípőjéig mély vágás éktelenkedett s mikor megpróbált megmozdulni, csak annyit ért el hogy a seb még jobban kezdett vérezni.* - Szóval, mint ahogy azt már érezheted a vágással együtt béklyót is kaptál, úgyhogy nem tudod magad meggyógyítani, és nem tudsz elmenekülni. Na most már. Két lehetőséged van, és ajánlom hogy az elsőt kövesd. Csiripeld el nekem hogy miért kémkedsz utánam, ki a megbízód és mi a célja.* Aysa félszemmel Oya tekintetés figyelte, de az kifejezéstelen maradt, de szerencsére anyjától kapott képessége, hogy megérzi ki mit gondol vagy mit érez most sem hagyta cserben úgyhogy tudta hogy Oya cseppet sincs megilletődve hogy megbotránkoztatva sőt, szinte sikított rolla a gyakorlatiasság, az biztos hogy nem szokatlan neki ami történik. Slenara egy pillanatra elgondolkodott, nem kellett megkérdezni mi a másik lehetősége mert csak úgy mint Aysa, ő is ugyan úgy ismerte a másikat, tudta hogy megöli ha nem beszél.* - Nagyon is jól tudod hogy ki bérelt fel és hogy mit akar tőled, ha lehet fogadd meg a tanácsom és ne érezd magad biztonságba, ő tudja hogy hol vagy és mit csinálsz.* Aysa Oya felé fordult amolyan " Kiüssem a szemetjét?" nézéssel, majd nagyot sóhajtott... igen ez Slenarára vall.*

//Olvad//

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Feb. 21, 2012 3:14 pm

*Oya látta aysa mosolyát azaz érzése támadt hogy a kis Slenara nem fogja megúszni épbőrrel. Az sem kerülte el a figyelmét hogy Aysa pólója alatt egy régi kristálynyaklánc van. De nem tette szóvá. Ahogy sejtette Aysa tényleg észrevete a pillanatnyi hangulatváltozását. De örült is hogy nem kérdezett rá hogy mi miatt szomorodott el az otthona emlitésére.* - Igen. Kösz. Valahogy sejtettem hogy nem szokott úgy cselekedni hogy közben bárki észrevegye. Ebben egyet értek. Nem jó egyedül vadászni. *Mondta Oya mindezt olyan hangnemben hogy érezni lehetett belőle a tapasztalatott. Oya reflexei még mindig a régiek. Elmosolyodott azon Slenara ennél ostobáb már nem lehet. Bedölni egy ilyen egyszerü trüknek. De ebből látszik hogy aki nem elég tapasztalt és felkészült az bajba kerül.* - Mostmár azt csinálsz vele amit akarsz. Szólj ha segíttség kell. *Mosolyog Aysara és közben gonoszan megvillannak a szemei.

//FAGY//

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Feb. 21, 2012 2:43 pm

* Aysa elmosolyodott amikor arra gondolt hogyan fogja megkínozni a kis Slenarát amikor megtalálja, s eme zord gondolatra egyből a pólója alá nyúlt régi, kristálynyakláncáért hogy áthangolja. A nyaklánc arra szolgál hogy semlegesítse Aysában a legkisebb rossz és sötét dolgokat is, így némiképp kordában tudja magát tartani a lány. Oya amikor válaszolt hogy Japánból való egy pillanatra mintha elszomorodott volna, de Aysa úgy döntött hogy ha a lánynak az otthona említése is ennyire fájdalmas, akkor jobb nem firtatni a dolgot.* - Kiszúrtad? Nahát, jobb vagy mint hittem, vagy csak Slenara az ügyetlen, általában elrejti magát, és minden segítséget elszoktam fogadni, úgyhogy örülök ha velem tartasz, társaságban a legjobb vadászni!* Mondta Aysa egekbe szökő hangnemben amikor Slenara ugrott át egyik bokorból a másikba de Oya gyors reflexének köszönhetően a macska nem menekülhetett tovább. Fejjel lefelé Oya kezében himbálózott az ostoba kém. ...Mégis ki az a hülye aki visszafele menekül, pontosan az üldöző markába??*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Feb. 21, 2012 2:26 pm

- Igen. Köszi. Talán azért mert még nem jártál a hazámban. *Mondta Oya. Nem vette rossz néven Aysa viselkedését. Csak elmosolyodott. Oya nem volt az ,,udvari etikett" híve. De ha kell akkor ahoz tartja magát.* - Nem lehetett könnyű neked hogy nem volt állandó lakhelyed. Japánban élek. Legalábbis amikor nem a nezában vagyok vagy nem a világot kell közülutaznom. *Oyának olyan úgy érezte hasonlitanak Aysaval. A válasz elszomoritotta és boldoggá is tette egyben. Olyanokat juttatott eszébe az otthona amik még annyi dő elteltével is fájt neki. De már megtanulta hogyan mutassa azt mások felé hogy minden rendben van. Azt hogy hogyan rejtse el a valódi érzéseit. De volt egy olyan sejtése hogy Aysa észre fogja venni ezt a kis ingást. Oya szinte azonnal rájött hogy Slenara rezgéseit követik. Ő is érezte a rezgéseket.* - Mondhatjuk azt hogy megérzés. Igen én is érzem őt. Tudom. Találkoztam már azzal a ,,macskával". Könnyű volt rájönni hogy nem az aminek mutatja magát. Megértem hogy nem szereted ha kémkednek utánnad. Más sem szereti. Ha gondolod segítek megoldani a gondodat. *Oya tudta hogy nem neki mondta az utolsó mondatot de nem tudta megálni hogy ne válaszoljon rá sejtelmesen.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Feb. 21, 2012 1:41 pm

* - Gyakorlat és tapasztalat mi? Szép neved van Oyan, még soha nem hallottam ehhez hasonlót.* Mondta Aysa és már el is indult maga után húzva Oyant is aki talán megszeppenhetett a lány közvetlensége miatt, persze Aysa reméli hogy nem veszi ezt rossz néven. Tudja hogy az "udvari etikett" nem éppen az ehhez hasonló viselkedést díjazza, végül is az már mellékes, mit tart jónak az etikett.* - Nem tudom hogy erre hogyan válaszoljak, honnan való vagyok... Tudod én innen is és onnan is, sosem volt állandó lakhelyem, úgyhogy jelenleg most innen való vagyok... vagy valami ilyesmi. És te hol élsz, ha nem a nezában vagy?* Kíváncsian várta a választ s közben egyre makacsabbul rótta a labirintus ösvényeit, persze Oyan nem tudhatta hogy Aysa elkapta Slenara rezgéseit és most azt követik. Tulajdonképen Eldunary örült is hogy Oyannal összefutottak vagy Oyan futott beléjük vagy nem is tudom az biztos hogy a lány jelenléte merőben megnyugtatta Aysát, nem szeret egyedül lenni.* - Amúgy honnan tudod hogy keresünk valamit? Te is érezted őt? Amúgy most is őt keresem, vagyis most már követem, egy macska az, vagyis nem macska, csak annak álcázza magát. De ha egyszer elkapom, soha többé nem lesz kedve kémkedni utánam.* Az utolsó mondatot inkább csak magának mondta sem mint Oyannak a szavait pedig elnyelte az a monoton hang, ahogy a hó ropog.*

//Olvad//

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Feb. 06, 2012 3:05 pm

*Oya nem lepődött meg azon hogy nem hallották ahogy mögéjük ér. De arra könnyen rájött hogy jók a reflexei a lánynak. Ahogy a lány megfordult alaposan és gyorsan megtudta nézni hogy kikkel is találkozott össze. Megmosolyogta a kicsike vadmacska viselkedését.* - Szia. Semmi gond. Nagyon aranyos. Oyasumi Setsuna vagyok. De hívj csak Oyanak. Gyakorlat és tapasztalat kérdése az egész. *Válaszol mosolyogva a kérdésekre. Hamar rájött hogy Aysa hangulatember. De ez nem zavarja. Ő is ilyen hangulatfüggő habár nem könnyű észrevenni. Csak az veszi észre rajta aki jól ismeri.* - Hova valósi vagy? Amúgy tudom merre kell menni ismerem az egész labirintust. Nem kerestek véletlenűl valamit? *Kérdezi és várja a válaszokat.*

//FAGY//

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Feb. 06, 2012 2:35 pm

*Aysa hátán végigszaladt a hideg, amiből rögtön tudta hogy állnak mögötte, habár nem is hallotta hogy jönne feléje valaki, megfordult és egy barna hajú, megnyerő mimikával felszerelt lányt pillantott meg. *~ Talán a levegőben járt..~* Gondolta magában Aysa amiért nem hallotta a lányt. Miriem kiugrott Aysa zsebéből körbe szimatolta a lányt, majd miután végzett visszaugrott Eldunary védett zsebébe. * - Jajj, ne haragudj Miri miatt, szokása az idegeneket..."megvizsgálni" . Amúgy szia, az én nevem Eldunary Aysa és el kell árulnod hogy tudsz ilyen hangtalan lenni. Amúgy hogy szólíthatlak?* Hát, igen. Igazából Aysa nem nagyon szokott ennyire közvetlen lenni, de mivel túlságosan is hangulatfüggő, ez most nem is nagyon furcsa. Ma nagyon vidám a lány, amit csak abból lehet észre venni hogy be sem áll a szája. * - Amúgy eltévedtünk, esetleg nem tudod merre kell itt menni? *

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Feb. 06, 2012 2:23 pm

*Oya a labirintusban sétálgat. Ismeri az egész labirintust hiszen nem is egyszer járt már benne. Az időre tekintettel Felvett még egy vékony kabátot is. Ahogy sétált egyszer csak egy macska szaladt el mellette kicsit meglepte a dolog de nem nagyon. Már rég hozzá szokott a furcsa dolgokhoz. A lábirintus másik végénél járt amikor meghallott egy beszélgetést. Nem lehettek tőle messze csak olyan két saroknyira. Ahol egy zsákuccának kellett lennie. A hangokból úgy tűnt neki mintha eltévedtek volna a labirintusban. Gondolta hogy oda megy hozzájuk megnézni hogy minden rendben vane. Halkan nesztelenül lépkedett arra ahonnan a hangokat hallotta. És ahogy oda ért jól láthatta hogy egy lány és egy kicsike vadmacska a zsákutcában van. És úgy tűnt neki hogy nem tudják merre mennyenek.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Feb. 06, 2012 1:57 pm

*Sokkal sűrűbben havazik mint mikor elindult, de hát ilyen a tél nem-de? Habár a télhez rendszerint hozzájár a mínusz fok, a mi kis Aysánkat ez mintha cseppet sem érdekelné. Mindössze egy vékonyka dzseki hirdeti a tényt hogy észre vette miféle évszak van most. Bár az hogy szinte már félméteres a hó, bizony nem nagyon tölti el jó kedvel, főleg hogy már órák óta kóvályog ebben a labirintusban. Miért is jött ide? Ja igen, már emlékszik, egy macskát követett, egy Különleges macskát, de hogy minek akarta elkapni, azt talán csak a jó isten tudná megmondani.* -Na tessék, ez is a te hibád Miri, ha nem hallgatok rád, akkor már rég a meleg házikóban lennénk, nem pedig idekint.* A szidást Aysa Daimonja Miriem kapta, a kicsike vadmacska most még inkább kisebbre zsugorodott mint általában, talán a hideg miatt* - Hát ha egyszer tényleg Slenara volt az? * Jó, persze Aysa nem is haragudott Miriemre, csak úgy tett.* Befordultak jobbra, aztán balra aztán még kétszer jobbra és... zsákutca. * - Akár Slenara, akár nem. Most eltévedtünk.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Jan. 24, 2012 9:10 pm

*Nos hát, ő igazán csak arra akart utalni, hogy...* - Én csak arra akartam utalni, hogy a birtokon kijárási tilalom tombol tíz után, márpedig a csillagok állásából és a hold együttállások és a holdfázisok az év ezen hónapjában meg a... Szóval. *Felemeli a karóráját és megkocogtatja, majd kezét újra leengedi.* - Az óra szerint elmúlt tíz. *A fejmegdöntés újra követi, majd biccent követve a másik lépteit könnyed léptekkel elindul, szerencsére az ocelot időben elsétál előle, mielőtt fenéken billentette volna, hogy haladjon szépen.* - Megyek, persze, hogy megyek. És nem is tévedtem eeel... *Nyújtja meg az e betűt, kicsit elhúzva a száját, fújva egyet.* - Soha senki se hisz nekem... Így közutakon fogok kikötni közlekedési lámpa helyett. *Püffög halkan, aztán elindulnak, beszélgetnek, csupa ártatlan barátkozás, de a jegyzetfüzet ma már nem kerül elő, hiszen a lényeg meg van. Amúgy amikor kiértek Mina a kúria felé biccent, hogy menjenek a sulin keresztül, központi terem, aztán Jenilia, eléggé közel van onnan a szállása, jobb az úgy, Jade-nek is kevesebbet kell sétálnia egyedül és többet tudnak beszélgetni. Lányos csevej... Avagy fiús csevej... Avagy... Csevej, na. *

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Jan. 24, 2012 9:00 pm

*Mina szavaira felpillant haja mögül, és finoman kisöpri a szemébe lógó néhány tincset, visszatűzve azt hosszú lófarkába fogott hajzuhatagába.* -Még meglátjuk. *megigazítja mellényét, és a kis polihisztort figyeli, ahogya annak pennája körmöl hevesen, magabiztosan. Aztán, ahogy Mina játsza a bátort, a lány szemöldöke felszalad. Amikor azonban látja a reakciókat, amiket kivált, az jó érzéssel tölti el. Mármint nem az konkrétan, hogy félnek tőle, hanem az, hogy kivált valamit, meg képes hatásosan mesélni. Igazából csak annak örül, hogy van némi hagyaték apai vonalról, amit sikerült elsajátítania. Hogy ez mennyire jó? Amíg csak látványelem, addig nincs ezzel semmi baj sem. Nem annyira az ármányok hatalmasa ő, hogy ilyen orv dolgokat műveljen, vagy esetleg valami durvább alkut kössön akár az ördöggel, akár mással.* -Ugyan, te? Soha. *mosolyodik el, miközben finoman megdönti fejét, és megindul a labirintusban könnyed, macska léptekkel, az ocelot is feláll a fiú elől, és gazdája lábához dörgölőzik, amikor az megáll, és macska-szerű szemeit visszaveti Minára.* -Jössz, vagy maradsz? Ahogy hallottam eltévedtél. Ha szeretnéd, kivezetlek. És közben mesélek még arról, mennyire olyan, mint te vagy én egy átkozott lény. Ez bennük a legjobb, legérdekesebb. *mosolyodik el sejtelmesen, majd villantja meg szemeit. Szokása a labirintusban járkálni, és megtanulta, hogyan vegye rá a sövényeket, hogy kieressze innen őt, hogyha szeretné, egyenes úton. Persze nem sokszor használja ezt a fajta módszert, néha élvezetét leli abban, hogy eltévedjen, de Mina azt mondta, későre jár, és mennie kellene. Ráadásul Nellond nem egy köpésnyire van. Tehát, hogyha az allidonosnak van kedve, akkor Jade kivezeti innen, elkíséri egy darabon, addig mesél, aztán majd elválnak az útjaik. Egy időre.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Jan. 24, 2012 8:51 pm

*Ahogy leszegi a fejét, Mina kissé berogyasztja a lábát, hogy lehajoljon és úgy pislogjon a lányra, majd újra kiegyenesedik. Érzi a szavak súlyát, de még is könnyedebben válaszol, ezzel kezelve ezt.* - Mintha ebben a témában is lenne mit mesélned, esetleg egy másik alkalommal? *Kérdez, mosoly, kedves és nyílt szemkontaktus. Egyébként az ifjú auror-riport-újságíró listája az idő folyamán még jócskán bővülni fog, ugyanis igazi mini polihisztor, egyedül a fegyverekhez és a sportokhoz ért csupán csak elméletben, másban még a gyakorlat is megy. Persze nem minden téren, de sok mindenben.*
- Tőled, megrettenni? Hah! *Újabb színpadias hanglejtés és egy cseppnyi bátorság, majd a leányzó bele is kezd az ő előadásába. Mina nyel egy nagyot már a jéghideg leheletnél jócskán megremeg és az ocelot karmolászására is végigfut a gerincén egy hideg hullám, de a nyávogás azért megnyugtatja és picit megmozgatja magát, megdobja a haját megrázva a fejét, persze nem úgy, hogy pofán vágja a lányt a hajával.* - Ebben csak az a rész nem megnyugtató, hogy olyan, mint te, plusz még sok-sok titok. *Vág egy bátrabb vigyort, kicsit ellépve a másik elől-mellől, hogy ténylegesen feléledjen, egyik kezével sután megdörzsöli a tarkóját, miután a toll és a jegyzetfüzet kikötött a zsebében.* - Későre jár. Na nem mintha megijedtem volna.

» Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Similar topics

Similar topics