Sövénylabirintus

Téma: Sövénylabirintus Kedd. 20 Jan. 2009, 15:08

First topic message reminder :

A Kúria körül barangolva, az Udvarról juthatsz el az iskola labirintusára. Az egész sövényből van, eltévedni nem könnyű benne, ha a növények, amik szegélyezik, nyugodtak. Ha nem nyugodtak, hanem éberek, akkor elgáncsolnak gyorsan növesztett ágaikkal, vagy éppen összefonják előtted vagy utánad az utat. Ezesetben se tegyél kárt bennük, hiszen ezek a varázsnövények ilyen célra lettek kifejlesztve, meg amúgy is azzal rongálnád az iskola tulajdonát. Ha belépsz a bejáratán, amit felül boltív keretez, egy olyan két, két és fél méter magas sövénnyel találkozol szembe, vagyis az van mindenfelé - hiszen ha belépsz, a kapu bezáródik mögötted, vissza már nem mehetsz. Az úton csak egy ember fér el széltében, de egymás mögött lehet haladni. Néha a sövény, ha szépen viselkedsz vele, nem bántod, akkor megnyit előtted egy-egy kaput, ami nagyobb részekbe vezet, ahol vannak padok, szobrok, és talán más diákok is. Ha bejutottál, akkor csináld végig, és bánj szépen a növénnyel, vagy rosszul jársz. Ha szépen megcsinálod, a sövény megajándékoz egy-egy szál virággal, vagy akár csokorral is.

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 21 Feb. 2012, 14:43

* Aysa elmosolyodott amikor arra gondolt hogyan fogja megkínozni a kis Slenarát amikor megtalálja, s eme zord gondolatra egyből a pólója alá nyúlt régi, kristálynyakláncáért hogy áthangolja. A nyaklánc arra szolgál hogy semlegesítse Aysában a legkisebb rossz és sötét dolgokat is, így némiképp kordában tudja magát tartani a lány. Oya amikor válaszolt hogy Japánból való egy pillanatra mintha elszomorodott volna, de Aysa úgy döntött hogy ha a lánynak az otthona említése is ennyire fájdalmas, akkor jobb nem firtatni a dolgot.* - Kiszúrtad? Nahát, jobb vagy mint hittem, vagy csak Slenara az ügyetlen, általában elrejti magát, és minden segítséget elszoktam fogadni, úgyhogy örülök ha velem tartasz, társaságban a legjobb vadászni!* Mondta Aysa egekbe szökő hangnemben amikor Slenara ugrott át egyik bokorból a másikba de Oya gyors reflexének köszönhetően a macska nem menekülhetett tovább. Fejjel lefelé Oya kezében himbálózott az ostoba kém. ...Mégis ki az a hülye aki visszafele menekül, pontosan az üldöző markába??*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 21 Feb. 2012, 14:26

- Igen. Köszi. Talán azért mert még nem jártál a hazámban. *Mondta Oya. Nem vette rossz néven Aysa viselkedését. Csak elmosolyodott. Oya nem volt az ,,udvari etikett" híve. De ha kell akkor ahoz tartja magát.* - Nem lehetett könnyű neked hogy nem volt állandó lakhelyed. Japánban élek. Legalábbis amikor nem a nezában vagyok vagy nem a világot kell közülutaznom. *Oyának olyan úgy érezte hasonlitanak Aysaval. A válasz elszomoritotta és boldoggá is tette egyben. Olyanokat juttatott eszébe az otthona amik még annyi dő elteltével is fájt neki. De már megtanulta hogyan mutassa azt mások felé hogy minden rendben van. Azt hogy hogyan rejtse el a valódi érzéseit. De volt egy olyan sejtése hogy Aysa észre fogja venni ezt a kis ingást. Oya szinte azonnal rájött hogy Slenara rezgéseit követik. Ő is érezte a rezgéseket.* - Mondhatjuk azt hogy megérzés. Igen én is érzem őt. Tudom. Találkoztam már azzal a ,,macskával". Könnyű volt rájönni hogy nem az aminek mutatja magát. Megértem hogy nem szereted ha kémkednek utánnad. Más sem szereti. Ha gondolod segítek megoldani a gondodat. *Oya tudta hogy nem neki mondta az utolsó mondatot de nem tudta megálni hogy ne válaszoljon rá sejtelmesen.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 21 Feb. 2012, 13:41

* - Gyakorlat és tapasztalat mi? Szép neved van Oyan, még soha nem hallottam ehhez hasonlót.* Mondta Aysa és már el is indult maga után húzva Oyant is aki talán megszeppenhetett a lány közvetlensége miatt, persze Aysa reméli hogy nem veszi ezt rossz néven. Tudja hogy az "udvari etikett" nem éppen az ehhez hasonló viselkedést díjazza, végül is az már mellékes, mit tart jónak az etikett.* - Nem tudom hogy erre hogyan válaszoljak, honnan való vagyok... Tudod én innen is és onnan is, sosem volt állandó lakhelyem, úgyhogy jelenleg most innen való vagyok... vagy valami ilyesmi. És te hol élsz, ha nem a nezában vagy?* Kíváncsian várta a választ s közben egyre makacsabbul rótta a labirintus ösvényeit, persze Oyan nem tudhatta hogy Aysa elkapta Slenara rezgéseit és most azt követik. Tulajdonképen Eldunary örült is hogy Oyannal összefutottak vagy Oyan futott beléjük vagy nem is tudom az biztos hogy a lány jelenléte merőben megnyugtatta Aysát, nem szeret egyedül lenni.* - Amúgy honnan tudod hogy keresünk valamit? Te is érezted őt? Amúgy most is őt keresem, vagyis most már követem, egy macska az, vagyis nem macska, csak annak álcázza magát. De ha egyszer elkapom, soha többé nem lesz kedve kémkedni utánam.* Az utolsó mondatot inkább csak magának mondta sem mint Oyannak a szavait pedig elnyelte az a monoton hang, ahogy a hó ropog.*

//Olvad//

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. 06 Feb. 2012, 15:05

*Oya nem lepődött meg azon hogy nem hallották ahogy mögéjük ér. De arra könnyen rájött hogy jók a reflexei a lánynak. Ahogy a lány megfordult alaposan és gyorsan megtudta nézni hogy kikkel is találkozott össze. Megmosolyogta a kicsike vadmacska viselkedését.* - Szia. Semmi gond. Nagyon aranyos. Oyasumi Setsuna vagyok. De hívj csak Oyanak. Gyakorlat és tapasztalat kérdése az egész. *Válaszol mosolyogva a kérdésekre. Hamar rájött hogy Aysa hangulatember. De ez nem zavarja. Ő is ilyen hangulatfüggő habár nem könnyű észrevenni. Csak az veszi észre rajta aki jól ismeri.* - Hova valósi vagy? Amúgy tudom merre kell menni ismerem az egész labirintust. Nem kerestek véletlenűl valamit? *Kérdezi és várja a válaszokat.*

//FAGY//

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. 06 Feb. 2012, 14:35

*Aysa hátán végigszaladt a hideg, amiből rögtön tudta hogy állnak mögötte, habár nem is hallotta hogy jönne feléje valaki, megfordult és egy barna hajú, megnyerő mimikával felszerelt lányt pillantott meg. *~ Talán a levegőben járt..~* Gondolta magában Aysa amiért nem hallotta a lányt. Miriem kiugrott Aysa zsebéből körbe szimatolta a lányt, majd miután végzett visszaugrott Eldunary védett zsebébe. * - Jajj, ne haragudj Miri miatt, szokása az idegeneket..."megvizsgálni" . Amúgy szia, az én nevem Eldunary Aysa és el kell árulnod hogy tudsz ilyen hangtalan lenni. Amúgy hogy szólíthatlak?* Hát, igen. Igazából Aysa nem nagyon szokott ennyire közvetlen lenni, de mivel túlságosan is hangulatfüggő, ez most nem is nagyon furcsa. Ma nagyon vidám a lány, amit csak abból lehet észre venni hogy be sem áll a szája. * - Amúgy eltévedtünk, esetleg nem tudod merre kell itt menni? *

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. 06 Feb. 2012, 14:23

*Oya a labirintusban sétálgat. Ismeri az egész labirintust hiszen nem is egyszer járt már benne. Az időre tekintettel Felvett még egy vékony kabátot is. Ahogy sétált egyszer csak egy macska szaladt el mellette kicsit meglepte a dolog de nem nagyon. Már rég hozzá szokott a furcsa dolgokhoz. A lábirintus másik végénél járt amikor meghallott egy beszélgetést. Nem lehettek tőle messze csak olyan két saroknyira. Ahol egy zsákuccának kellett lennie. A hangokból úgy tűnt neki mintha eltévedtek volna a labirintusban. Gondolta hogy oda megy hozzájuk megnézni hogy minden rendben vane. Halkan nesztelenül lépkedett arra ahonnan a hangokat hallotta. És ahogy oda ért jól láthatta hogy egy lány és egy kicsike vadmacska a zsákutcában van. És úgy tűnt neki hogy nem tudják merre mennyenek.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. 06 Feb. 2012, 13:57

*Sokkal sűrűbben havazik mint mikor elindult, de hát ilyen a tél nem-de? Habár a télhez rendszerint hozzájár a mínusz fok, a mi kis Aysánkat ez mintha cseppet sem érdekelné. Mindössze egy vékonyka dzseki hirdeti a tényt hogy észre vette miféle évszak van most. Bár az hogy szinte már félméteres a hó, bizony nem nagyon tölti el jó kedvel, főleg hogy már órák óta kóvályog ebben a labirintusban. Miért is jött ide? Ja igen, már emlékszik, egy macskát követett, egy Különleges macskát, de hogy minek akarta elkapni, azt talán csak a jó isten tudná megmondani.* -Na tessék, ez is a te hibád Miri, ha nem hallgatok rád, akkor már rég a meleg házikóban lennénk, nem pedig idekint.* A szidást Aysa Daimonja Miriem kapta, a kicsike vadmacska most még inkább kisebbre zsugorodott mint általában, talán a hideg miatt* - Hát ha egyszer tényleg Slenara volt az? * Jó, persze Aysa nem is haragudott Miriemre, csak úgy tett.* Befordultak jobbra, aztán balra aztán még kétszer jobbra és... zsákutca. * - Akár Slenara, akár nem. Most eltévedtünk.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 21:10

*Nos hát, ő igazán csak arra akart utalni, hogy...* - Én csak arra akartam utalni, hogy a birtokon kijárási tilalom tombol tíz után, márpedig a csillagok állásából és a hold együttállások és a holdfázisok az év ezen hónapjában meg a... Szóval. *Felemeli a karóráját és megkocogtatja, majd kezét újra leengedi.* - Az óra szerint elmúlt tíz. *A fejmegdöntés újra követi, majd biccent követve a másik lépteit könnyed léptekkel elindul, szerencsére az ocelot időben elsétál előle, mielőtt fenéken billentette volna, hogy haladjon szépen.* - Megyek, persze, hogy megyek. És nem is tévedtem eeel... *Nyújtja meg az e betűt, kicsit elhúzva a száját, fújva egyet.* - Soha senki se hisz nekem... Így közutakon fogok kikötni közlekedési lámpa helyett. *Püffög halkan, aztán elindulnak, beszélgetnek, csupa ártatlan barátkozás, de a jegyzetfüzet ma már nem kerül elő, hiszen a lényeg meg van. Amúgy amikor kiértek Mina a kúria felé biccent, hogy menjenek a sulin keresztül, központi terem, aztán Jenilia, eléggé közel van onnan a szállása, jobb az úgy, Jade-nek is kevesebbet kell sétálnia egyedül és többet tudnak beszélgetni. Lányos csevej... Avagy fiús csevej... Avagy... Csevej, na. *

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 21:00

*Mina szavaira felpillant haja mögül, és finoman kisöpri a szemébe lógó néhány tincset, visszatűzve azt hosszú lófarkába fogott hajzuhatagába.* -Még meglátjuk. *megigazítja mellényét, és a kis polihisztort figyeli, ahogya annak pennája körmöl hevesen, magabiztosan. Aztán, ahogy Mina játsza a bátort, a lány szemöldöke felszalad. Amikor azonban látja a reakciókat, amiket kivált, az jó érzéssel tölti el. Mármint nem az konkrétan, hogy félnek tőle, hanem az, hogy kivált valamit, meg képes hatásosan mesélni. Igazából csak annak örül, hogy van némi hagyaték apai vonalról, amit sikerült elsajátítania. Hogy ez mennyire jó? Amíg csak látványelem, addig nincs ezzel semmi baj sem. Nem annyira az ármányok hatalmasa ő, hogy ilyen orv dolgokat műveljen, vagy esetleg valami durvább alkut kössön akár az ördöggel, akár mással.* -Ugyan, te? Soha. *mosolyodik el, miközben finoman megdönti fejét, és megindul a labirintusban könnyed, macska léptekkel, az ocelot is feláll a fiú elől, és gazdája lábához dörgölőzik, amikor az megáll, és macska-szerű szemeit visszaveti Minára.* -Jössz, vagy maradsz? Ahogy hallottam eltévedtél. Ha szeretnéd, kivezetlek. És közben mesélek még arról, mennyire olyan, mint te vagy én egy átkozott lény. Ez bennük a legjobb, legérdekesebb. *mosolyodik el sejtelmesen, majd villantja meg szemeit. Szokása a labirintusban járkálni, és megtanulta, hogyan vegye rá a sövényeket, hogy kieressze innen őt, hogyha szeretné, egyenes úton. Persze nem sokszor használja ezt a fajta módszert, néha élvezetét leli abban, hogy eltévedjen, de Mina azt mondta, későre jár, és mennie kellene. Ráadásul Nellond nem egy köpésnyire van. Tehát, hogyha az allidonosnak van kedve, akkor Jade kivezeti innen, elkíséri egy darabon, addig mesél, aztán majd elválnak az útjaik. Egy időre.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 20:51

*Ahogy leszegi a fejét, Mina kissé berogyasztja a lábát, hogy lehajoljon és úgy pislogjon a lányra, majd újra kiegyenesedik. Érzi a szavak súlyát, de még is könnyedebben válaszol, ezzel kezelve ezt.* - Mintha ebben a témában is lenne mit mesélned, esetleg egy másik alkalommal? *Kérdez, mosoly, kedves és nyílt szemkontaktus. Egyébként az ifjú auror-riport-újságíró listája az idő folyamán még jócskán bővülni fog, ugyanis igazi mini polihisztor, egyedül a fegyverekhez és a sportokhoz ért csupán csak elméletben, másban még a gyakorlat is megy. Persze nem minden téren, de sok mindenben.*
- Tőled, megrettenni? Hah! *Újabb színpadias hanglejtés és egy cseppnyi bátorság, majd a leányzó bele is kezd az ő előadásába. Mina nyel egy nagyot már a jéghideg leheletnél jócskán megremeg és az ocelot karmolászására is végigfut a gerincén egy hideg hullám, de a nyávogás azért megnyugtatja és picit megmozgatja magát, megdobja a haját megrázva a fejét, persze nem úgy, hogy pofán vágja a lányt a hajával.* - Ebben csak az a rész nem megnyugtató, hogy olyan, mint te, plusz még sok-sok titok. *Vág egy bátrabb vigyort, kicsit ellépve a másik elől-mellől, hogy ténylegesen feléledjen, egyik kezével sután megdörzsöli a tarkóját, miután a toll és a jegyzetfüzet kikötött a zsebében.* - Későre jár. Na nem mintha megijedtem volna.

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 20:35

*Amikor Hine megszólal, és hsoszasan, színpadiasan beszél az újságírás mellett, akkor a lány csak elmosolyodik, majd lehajtja a fejét, macskája pedig halkan dorombolva dörgölőzik hozzá a lábához. A lányban valahol, mélyen belül megvillan valami.* -Most nem erre gondoltam. Nem az újságírókra céloztam. Csak arra a mondatodra, hogy mindenkinek meg kell élnie valamiből.. *hangja a szokottnál is halkabb, és szárazabb, és mintha valami hideg él is lenne benne, aztán csillogó, meg-megcsillanó szemmel néz fel ismételten a vele szemben állóra, és csak a fejét csóválja.* -Aki idejött, és élve kerül ki innen, az bárhol megél. Aki pedig iskolát vált, az tegye. Én nem fogom megakadályozni. *aztán beveti macskás járását, természetét, és Hine mögé kerül, majd onnan pislog az ifjú auror-riport-újságíró diákra. Ahogy az akarja. Finoman bcicent, mint valami igazi cinkostárs.* -Csak aztán nehogy megrettenj. *mosolyodik el. S hogy mi az igazi átok? A test halhatatlansága. Az, hogy a testnek kell végignéznie, ahogy a lélek lassan sorvad el és hagy maga mögött mindent. A test halhatatlansága nagyobb átok, mint a lélek azonnali halála.* -Az átkozottak néha betörnek. Ahogy egész közel hajolnak hozzád, érezni lehet, hogy a lehelletük.. jéghideg. Nincs vérkeringésük, nincs testhőmérsékletük. Amikor közel hajolnak hozzád, akkor érzed, hogy a bőrük is hideg, és fakó, a szemükben pedig valami elemi gonoszság lappang, valami állatias, vad ösztön, ami hajtja őket tovább. *hajol egész közel Hine bőréhez, mintha csak illusztrálni szeretné.* -Aztán ott vannak a hosszú karmok, amikkel végigsimítanak áldozatukon.. *húzza végig az ocelot az allidonos lábain karmait, finoman, miközben nyújtózik, majd leül elé és nyávog egyet.* -De ez persze csak akkor van, hogyha éhesek. Ha nem, akkor ugyan olyanok, mint te, vagy én. Kedves, békés teremtmények. Sok-sok titokkal. *mosolyodik el, kissé ismét kihúzva magát.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 20:25

*Felnevet az imitációs feltételezésre, és megrázza a fejét.* - Ó, nem, dehogy. *Feleli félvállról, majd érdeklődő tekintettel figyeli azt a kecses meghajlást a szavakra még csak nem is válaszol, jelezve, hogyha problémája lenne, már mondta volna. A következő szavakra viszont színpadiasan felszólal.* - Hah, mily' erőszakos lenézés a médiával szemben, honnan ez a gyűlölség oly fiatalka szívedben? Hogy az újságírás az erkölccsel szemben? Veszélyes kijelentés, hogyha a leleplező dokumentum riportokra gondol az ember. *Aztán figyelmesen hallgatni kezdi a beszámolót az átkozottakról, jó néhány gondolatot, mondatot lejegyzetel, az írása finom, olvasható, hát amikor Jade a válla mögött előre tekint láthatja az írást, ha akarja.* - Kellemes társaság, családszeretőek, a diák védje meg magát... Igen-igen, és amennyiben a diák édesanyja, apja, ahogy tetszik, kijelenti, hogy már pedig iskolát váltasz, mert én azt mondtam, és tisztelj te pimasz kölyök? Végül is, megéri ez az iskola a kitagadás gondolatát is, nemde? *Kérdez újra és újra, majd oldalra fordítja óvatosan a fejét, hogy ne fejeljenek kapásból össze, ki tudja, hogy mennyire közel a lány feje.* - Na, mesélj még, de akkor már ne kreálj, hanem csak a valót, én majd ügyesen ferdítek. A tollamban az illúziómágia csínja-bínja. *Csöppnyi mosoly megint, és érdeklődő tekintet, vajmi keveset tapasztalt testközelből átkozottat, habár az irodalom a kisujjában van, de azért életszerű példák nem ártanak. Meg hát az aurorok azon balga elképzelése benne is meg van, hogy az átkozottat képtelen elképzelni valóban család-barát érző lénynek. Hiszen... a lelke holt. Annak kéne lennie. Mert különben mi az átok?*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 20:05

*Dehogynem. *válaszol egyszerűen, miközben tovább mozog, és ébredezget benne valamiféle gyanú.* -És a nagy titkok tudójának neve talán az imitációból ered? *kérdezi, egyik szemöldökét felhúzva magasra, majd halványan elneveti magát, csak finoman, halkan kuncogva tulajdonképpen. Nem kijfezetten az a harsány lány, a beszédhangja is viszonylag halk, ha azt a másik jobban megfigyeli.* -Nem rossz. Nem rossz.. *ingatja a fejét, sejtelmesen somolyogva. Amikor a másik kitalálja, hogy kiféle-miféle is tulajdonképpen a lány, akkor finoman, kecsesen meghajol.* -Ahogy mondod, személyesen. Ha bármi kifogásod van esetleg ellene, vagy fenntartásod, akkor szólj. *arra, hogy valamiből meg kell élni, csak emgvillantja a szemeit.* -Hát eprze, a túlélési söztöne az embernek mindig is erősebb volt az erkölcsi vágyainál. Általában, a történelemben. *a hosszú logikai lánc végén csak finoman emgvonja szépen ívelt vállait, a macska is ásít egyet a lábainál.* -Nekem személy szerint semmi bajom sincs az átkozottakkal, sőt, kifejezetten kellemes társaságnak tartom őket, ami azt illeti. A rokonságomban is akad néhány. Másfelől, ha egy szülő ezért akarja elvinné a gyerekét, hát tegye. Semmi értelmét nem látom. Ebben az iskolában szó szerint mindenre felkészítenek és megtanítanak. Ha ezek után egy gyerek nem tudja magát megvédeni, akkor az átkozottaknak szerzett vele egy jó napot. Minden esetre, hogyha ebből szeretnél hírt kovácsolni.. *közelebb lépdel Hinéhez, majd megáll, közvetlenül mögötte, és lepislog a vállai felett, halkabbra véve a hangját.* -Akkor szívesen mesélek neked, és kreálok biztos forrást. Ha igényeled persze.. *súgja, majd kihúzza magát, és várakozóan pillant le az allidonosra.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:57

*Bizonyára, hogyha tudná egyáltalán, hogy ki az, de valószínűleg nem is tudná nagyon, így nem törődne a felmenőkkel. Amúgy sem feltétlen törődik a felmenőkkel, hiszen úgy tartja, hogy minimálisan öröklődik a gén, a jellemnek nem csak ezek az alapjai. Bár ebből egy igen hosszú vitát lehetne kihozni, hogy akkor mi is alapozza meg a végső jellemet, így ezt talán most nem kéne részletezni.* - Pontosan. *Biccent a kérdésre, és a feje folyamatosan mozog a lányéval, hátha észreveszi, habár nem kimondottan hajt arra, hogy észrevegye, csak reflexszerűen követi úgy a mimikáját, mint a fejtartását, és talán még a testtartása is kicsit idomul hozzá, bár neki kevésbé áll olyan jól, nem is úgy van öltözködve.* - A nagy titkok tudója szeretheti egyben a nagy titkok elfedését is az arra érdemtelenek elől, nemde? *Kérdez vissza, a jelentőségteljes pillantást is leutánozva, bár néhány másodpercen belül már kérdőn vonja fel szemöldökét, megerősítést várva.*
- Áhh, tehát egy nekromanta növendék. *Halkan csettint a nyelvével és kissé elmosolyodik. Nem, egy auror nem feltétlen utálja a nekromantákat, ahogy nem feltétlen ítéli el az illúziómágiát sem. Ameddig annak nyomát nem látna, hogy egy zombi hadsereget akar feléleszteni és leigázni a világot, érdekelje csak a halál és az élet vékony pereme.* - Valamiből meg kell élni, jó? *Kérdez vissza egy vigyorral, aztán felírja a teljes nevet, és a választ is, szemöldöke újból picit felcsúszik.* - Ó, nekem aztán nem, az auroroknak annál inkább, mert hozzájuk is eljutott már a hír, és hogyha hozzájuk eljutott, akkor rövid úton a szülőkhöz is eljuthat, és akkor valószínűleg akik rendelkeznek egy szép pár, avagy fél pár gondoskodó szülővel, eltűnnek az iskolából. Szóval... *Kissé nyomatékosabbra veszi a figurát.* - Ugye szerinted is csak pletyka terjeng és ezt akár hírként le is lehetne közölni a Gartondumban? *Azok a pillantások csak egyértelműbbé teszik a nekromanta-sejtéseket, habár nem egyértelműen mentalista, csak az auror-megfigyelésekből következtet. A macskaszerű alkat, tekintet, tartásból nincs mit következtetni, elég csak lepillantani az állatra.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:40

*Hagyja magát, hiszen álcázva, lopakodva van jelen, az más kérdés, hogy amúgy daimon-e vagy sem. Hine szavaira csak egy félmosoly bujkál szája szegletében. Ha tudná a másik, hogy milyen is ez a családi ereklye, és kitől kapta, pontosabban ki hagyományozta rá, akkor nem biztos, hogy így viselkedne, vagy ezt mondaná.* -Két helyre jársz egyszerre? *dönti oldalra a fejét, miközben áthelyezi másik lábára a testsúlyát, csípője finoman mozdul meg, valahogy nagyon is hasonlít arra a bizonyos macskafajtára. Aki nem mellesleg pont ott ül a lábai előtt. Az enyhe kioktatásra, mert vél olyasmit is felfedezni benne, csak kettőt pislog.* -Vagy úgy. Sosem lehet tudni, ki és miért lép oda, ahova. Bár furcsa, hogy a nagy titkok felfedezője éppen az Illúziómágiát ekdveli. *fonja össze maga előtt a karjait, miközben jelentősségteljesen pislog diáktársára.* -Ami meg engem illet, majd kinyomozod, zsenikém. *villannak meg titokzatosan, sejtelmesen a szemei. Amikor megpillantja a tollat meg a jegyzettömböt, vagy paprt, akkor egyik szemöldöke kérdőn felszalad, majd elmosolyodik, és lehajtja a fejét, majd onnan néz föl ismét a vele szemben állóra.* -Nem rossz. De ezzel úgy tűnsz, mint egy újságíró. Nem úgy, mint egy auror. Jade Lechter, és nem törnek be átkozottak, hanem köztünk élnek. Tegnap is én hagytam nyitva a kaput. *dörzsöli meg egyik kezén a körmöket, majd ráfúj, újabb dörzsölés, és tipikusan oldalra kitevés, ahogy a nők szokták nézni a körmüket, miután fényezik, aztán játékosan pillant fel Hinéra, mint egy játszva vele.* -Talán baj? Vagy találkoznál velük közelebbről is? *kérdezi, miközben szemei sejtelmesen megvillannak, ezt még apjától tanulta. Az a tipikusan gonosz, ördögi szemvillanás, ami sokat sejtet, de talán sok olyat is, ami nem feltétlenül igaz.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:31

*Egy pillanatra elgondolkozik, hogy ez a doromboló macska-fajta akkor csak kísérő e, de minden bizonnyal az, hogyha ilyen kedvesen hagyja, hogy végigsimítsanak rajta. A bókot igen nagy vigyorral veszi, aztán még egyszer végigpillant a kardon.* - Igen szép darab és az is szép, hogy a családi ereklyéket becsben tartod. *Még biccent is kicsit, hogy nyomatékosítsa, majd átfut az arcán még egy mosoly, a kézfogás után maga előtt fonja össze a kezeit, megdöntött fejjel, éppen úgy dönti félre, ahogy a lány is tette.* - Sehányadikon, Nellondban lakok, onnan járok be az órákra, de órákon biztosan láttál már. Egyszerre járok egy Nellondi Aurorképző kurzusra, és a Nezabarba is. A bárd-szerűség azért túlzás lenne, csak az illúziómágia közel áll a szívemhez, mert az van ám bőven. Aurornak készülök, Jade. Na és te? Sötétlelkű, kegyetlen, ravasz és pökhendi lennél? *Nem a legszebb tulajdonságokat emeli ki, a ravasz mondjuk jó tulajdonságnak sorolható, de azért az arcán kellő kedvesség terül el, hogy ez ne lehessen sértő. Közben egy gyors mozdulattal a füle mögül a kezébe kerül a tolla, és a zsebéből a másik kezébe a jegyzet füzete.* - Jade... Milyen Jade is? Naxeldir... Már rég kérdezni akartam az iskolában történt furcsa dolgokról, példának okáért úgy hallottam, hogy jellemzőek a kúria birtokára betörő átkozottak, hallottál esetleg erről valamit? *Közben természetesen pereg a kezében a toll.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:21

*A macska végig hagyja amgát imogatni, majd átsétál könnyed, puha léptekkel, és a lány nadrágjához dörgölőzik, halkan dorombolva, majd leül a lány lábai mellett, farkával a lány lábait körbefonva, majd csillogó, mocsárzöld szemeit felemeli Minakari-ra. A lány csak elmosolyodik, ahogy diáktársa szavait hallgatja, majd finoman megingatja a fejét.* -Sosem értettem, miért támaszkodnak a varázslók annyira a pálcájukra.. Örülök, ha olyan mágust látok, aki képes az eszét is használni. *pillant mondhatni csábos macskaszemeivel, amikkel nem akar, nem szándékozik csábítani, egyszerűen csak így csillannak meg a szemei. Kicsit furcsa, de így van.* -Köszönöm. Mi sétáltunk egyet. Ő pedig.. *simít végig a penge markolatán.* -Igazából kapott ajándék, ereklye, amire vigyázok, de annyira nem használom sokat. *mélázik el tekintete, aztán az auror előtte terem, kezet nyújt, amit ő viszonoz, pont olyan erősen szorítva, ahogy az ő kezét szorították. És tényleg furcsa, valamint nem tudja, tán nem is akarja eldönteni, hogy az előtte álló lány-e, vagy fiú-e.* -Jade, üdvözletem. Hanyadikon laksz? *kérdezi, kissé félredöntött fejjel.* -Csak, mert mintha ismerős lennél. Mellesleg Naxeldir, nem mintha sokat számítana. Te talán valami bárd-szerűségnek készülsz? *teszi fel az újabb kérdést, kezét békésen maga mellett tartva.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:11

*Mikor megjelenik egy lány mögötte, felpillant nyílt tekintetét felszegezi, habár az egyik keze már csúszna a pálcájára, hogyha nem fogadta volna meg, hogy a mai nap a varázslat tabu. És ez egy aurornak eléggé hatalmas szó. Szépen pislog egyet-kettőt, majd felnevet egy csöppet a megszólaláson. A keze közben egy ocelotba botlik, amin még lopva végigsimít, hiszen az állat nem kimondottan nagymacska, hát az utolsó az, hogy tőle ijedne meg. Feláll, kiiegyenesedik, és a kezeit maga mögött összekulcsolva egy mosollyal válaszol.*
- Ó, én soha! Illetve szándékosan. Pálca-tilalmat tartok, hogy alkalomadtán anélkül is képes legyek tájékozódni, csak észből. *Koppint közben egyik kezével a fejére, aztán újra összekulcsolnak kezei.* - És te? Azaz Ti? Szép darab. *Biccent a fejével a fegyver felé, amit használni abszolút nem tud, de ismeri, mint a legtöbb fegyverfajtát, érdeklik az ilyesmi. Néhány könnyű lépést tesz, hogyha nem közvetlen mögötte jelent meg, hogyha pedig igen, akkor csak előrenyújtja a kezét, kézfogás gyanánt. A kézfogása nem kimondottan erős, de hát ez úgy is csak egy gesztus.* - Hívj csak Minának, Allidon. *Hogy furcsa lenne? Hát igen, valahogy úgy... A testalkata igen vékony, de nem kimondottan nőies, a haja nőies, a szája nőies, a szemöldöke férfiasabb, az álla férfiasabb, a neve nőies... Hát... Furcsa lenne? Lehet.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 19:01

*Éppen az ocelotjával mászkálgat békésen a labirintusban, amikor hangot hall. Kihúzza mgát, megigazítja fekete bakancsát, meg fekete mellénykéjét, és int az ocelotnak, hogy maradjon csöndben, majd meglapul az egyik saroknál. Amikor meghallja Hine szavait, elmosolyodik, és előlép, tulajdonképpen felbukkan az allidonos auror mögött, mosolyogva szólalván meg.* -Engem nem épít a sövény, de nyugodtan tegezhetsz. *mondja, miközben szemei mogyoróbarnán csillannak meg. Oldalán megcsillan a katana, ahogy kihúzzamagát. Tartásában, mozdulatlanságában is van valami harcmúvészekre jellemző dinamika, de még sem emelkedik ki annyira ebben a sportban. Inkább egyfajta hobby, szórakozás, és inkább csak az alkatot örökölte. A vékony, kecses, dinamikus alkatot, ami azonban rengetegszer tett már neki jó szolgálatot. Egyik kezét megtámasztja katanáján, másikat leengedi maga mellé, kissé féloldalasan áll néhány pillanatig, hosszú haja lófarokba van kötve, és persze hollófekete. Aztán halovány félmosoly suhan át az arcán, és közelebb lépdel a kutakodóhoz. Közben Minakiri keze valami puhát tapinthat, ha még mindig kutakodik, majd halk nyávogással egy aprócska ocelot bukkan elő a sövényből.* -Eltévedtél? *szólal meg ismételten a leányzó, miközben a furcsa keresgélőre pislog.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. 24 Jan. 2012, 18:52

*Már körülbelül fél órája bolyong itt, ugyanis ezt az ötletet vette a fejébe, hogy márpedig a mai napon ő nem fog varázslatot használni, és úgy fog a sövényen belülről szépen kikeveredni, márpedig egy igen nagy sövényrengeteg közepébe csöppent. Megfigyelőként nem az utolsó, de a fordulj mindig balra elmélet valahogy ebben a cseles labirintusban nem akar összejönni, vagy építi önmagát, vagy szándékosan így van építve, hogy ilyen könnyen ne lehessen megúszni. Amúgy hosszú köpeny van rajta, habár inkább egy hosszú ballon-kabátot idéz ez az öltözet, a füle mögött egy golyóstoll van betűzve, a mellényzsebében pedig ott lapul egy jegyzet füzet. Szépen felemeli a kezét, és halk hümmögéssel a szájához emeli, majd leguggol és a sövény tövében kezd el kutakodni.* - Mintha láttam volna itt valamit... *Suttogja félhangosan, nem ám az a magában beszélgetős fajta, de a csendben jobb hallani a hangodat, és talán jobban össze állnak a gondolatok.* - Tényleg építené magát ez a sövény...?

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. 11 Aug. 2011, 18:27

// Egy kis utószó: A hulla a tegnapi mesélés folyománya, ahol Jack bemesélt egy Rosetta mellé eső hullát, aztán Nicolas mellé eső őzgidát. Nos, ezt úgy hoztam össze, hogy ez a férfi a neza területén vadászott, de megjelentek azok a lények, és mivel ő ijedtében rájuk támadt, amikor meg akarták enni az őzét, azok meg az ő nyakát szegték. És hogy hogy kerül oda? Nem tudom Kaen olvasta e, de az volt az utolsó mondata Rosettának Nicolashoz, hogy intézze el a hullát, mert ő nem tud mit kezdeni vele... Talán a fiú "felejtette" a labirintus mélyén? ^^ Csak mivel a te karid, és te nem adtál erre engedélyt, még is csak örök homály fedi mindezt... ^^ //

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. 11 Aug. 2011, 18:19

*Halálmágiák használata vagy sem, véleménye szerint a leányzó ezek alapján nem az a szende szépség, akit mutat. Persze nem bocsájtkozik messzemenő következetésekbe, hiszen ő állandóan álcázza magát, ezért ki tudja, hogy a lánynak mi is lehet a valódi énje. Főleg úgy hogy amúgy is elvállnak, nem kell vele foglalkoznia. Bólint hát a hölgynek, hogy majd elintézik a vadőrön keresztül. Érdekes prológusa volt ez a közelgő estének. A nap már közben lement, a hold lassan felkel. Bólint még visszaváltva bárgyú mosolyra amikor elköszön tőle, majd amikor látótávolságon kívül vannak egymástól, akkor az ing alól felhúz egy arcmaszkot, és nekifutásból ugrik fel a kúria ablakára, hogy pillanatok alatt eljusson nellondba, ahol már várja az igazi élet...*

//Köszi szépen, kellemes meglepetés volt, és szép játék. Viszont most agyatlan vagyok őzgidákkal összefüggésbe hozni^^//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. 11 Aug. 2011, 18:14

*Az auraérzékelés remekül kimutatja, amit egy halottlátó már előbb is észrevett volna, de ő nem az. Ő inkább Tom Denem és mint tudjuk Voldermort se nyomott halálmágiákat, jóval inkább alkalmazta a tüzet, vagy a sötét erőket, mintsem holtakkal szórakozott volna.* -Áh... *Dönti kicsit oldalra a fejét, amikor a lény elmenekül, a fickó pedig a fényre érve egyszerűen eldől.* -Azt hiszem haza kéne juttatni, tényleg nellondi, csak épp a temetőben "lakik". *Magyarázza Darennek, miközben a hulla felé lépdel. Megnézi a sebeket, és jó eséllyel így már kellemes illata is lehet az illetőnek, hiszen ha egy napos sebei vannak, akkor már rendesen eheti az idő.* -A Vadőrnek kellene szólni gondolom, majd ő visszajuttatja a helyére, a takarítás már csak nem a mi dolgunk. Aztán hogy hogyan kerül ide... *Ez már érdekesebb kérdés, majd utána kell járni idővel, valaki ide küldhette, de vajon mi okból?*

//Kösz a mesketét, szupi volt, jó megérkezés volt a karimnak. ^^//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. 11 Aug. 2011, 18:10

Darren dobócsillagjai röppennek a lény felé, ami elég gyors mozgásban van, így azért pár centit téveszt, de így is belecsapódik az oldalába és fájdalmasan felhörög, a másodiknál pedig felnyüszít az állat. Nem igazi farkasember, vagy vérfarkas ő, inkább olyan kitenyésztett hibrid, amit bedobtak játékszernek a labirintusba.
Any ügyesen hátrál, láthatja, hogy a nagy állat felnyüszít, nem jut el hozzá, csattogtat kettőt, aztán nyüszítve elszalad. Közben az ember megy előre, tovább, a varázslat pedig csak egyet tud mondani: Halál. És az út tiszta, arra, amerre a férfi megy, ki lehet jutni.
Hogy miért nem támadt a leggyengébbre az állat? Mert a halál bűze terjeng ki belőle. Bizony. HOLTsápadt, és SZENVTELEN arc, NEM FÁJ a karja, de nem bírja mozgatni... A nyöszörgés csak a riadtság velejárója volt, és nem megégette őt a tűz. És azok a sebek a mellkasán... egy naposak. Ahogy kiér a férfi a sövénylabirintusból, és elkapja őt a fény, azonnal újra holtan csuklik össze, ám nem tudhatjuk, hogy meddig.

Az ő helye nem itt, hanem a Nellondi temetőben van.

// Kösziii a részvételt a hirtelen rögtönzött mesén. Kaen, nem ismerős neked ez a hulla, egy őzgidával egyetemben? ^^ //

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. 11 Aug. 2011, 18:05

*A fickó szavai őszintének tűnnek, de valami még sincs igazán rendben, talán ő sem az, akinek elsőre látszik? Ahogy a fickó távolodik újabb mentális mágiát próbál azért ki.* -Mens sentio... *Sustorogja el a dallamos varázslatot, miközben aztán érkezik a vérfarkas is. Mivel ugye varázsolt nem lenne feltétlenül ideje még kardot is rántani, ezért már épp mozdul a keze egy hathatós vérmágiára, de mégsem kell lelepleznie magát, hiszen a fiú beáll elé...védelmezni. Minő önfeláldozás...minő botorság! Hátrébb lépdel kicsit, mintha csak oldalra döntött fejjel figyelné az eseményeket érdeklődve, hogy vajon ki éli túl, s ki nem, de persze ez nem látszik, hiszen háttal áll neki Darren. Végül azért csak-csak felsikkant "ijedtében" és hátrálni kezd, mintha a hatalmas lénytől picit megijedt volna. Végül azért csak előveszi a kardot és fenyegetően a lény felé indul, a kobold munka erőteljes fém, nem biztos, hogy a vérfarkasnak hasznos lenne találkozni vele. De egyelőre inkább csak fenyeget vele, mint sem támadna.*

//Aura érzékelés - AMM:
A varázsige használója képes látni a másik egyén auráját, és felismerni azt a későbbiek során. Tehát, ha valakinek egyszer láttuk az auráját, később is tudni fogjuk, hogy ő az, akkor is, ha álcában, akár álruhában, vagy más testben van. A varázslat segítségével felismerhető, ha állati testben emberi lélek, vagy fordítva fordul elő. Tehát a varázsló látja, hogy valami nincs rendben az aurával, valahogy nem oda tartozik. Ezzel a mágiával a célszemély faját is meghatározhatjuk.
Egy kezdő természetesen erős ellenállású egyénnek nem fogja látni az auráját, de vele hasonló szinten lévőét igen. Egy erősebb ellenfél esetén jobban is kell koncentrálni, tehát meg kell törni először az elméjének védelmét, ez akár járhat orrvérzéssel is, vagy túl erős próbálkozás, erős védelemnél ájulást is vonhat maga után.//

» Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Similar topics

Similar topics