Sövénylabirintus

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Jan. 24, 2012 7:01 pm

*Éppen az ocelotjával mászkálgat békésen a labirintusban, amikor hangot hall. Kihúzza mgát, megigazítja fekete bakancsát, meg fekete mellénykéjét, és int az ocelotnak, hogy maradjon csöndben, majd meglapul az egyik saroknál. Amikor meghallja Hine szavait, elmosolyodik, és előlép, tulajdonképpen felbukkan az allidonos auror mögött, mosolyogva szólalván meg.* -Engem nem épít a sövény, de nyugodtan tegezhetsz. *mondja, miközben szemei mogyoróbarnán csillannak meg. Oldalán megcsillan a katana, ahogy kihúzzamagát. Tartásában, mozdulatlanságában is van valami harcmúvészekre jellemző dinamika, de még sem emelkedik ki annyira ebben a sportban. Inkább egyfajta hobby, szórakozás, és inkább csak az alkatot örökölte. A vékony, kecses, dinamikus alkatot, ami azonban rengetegszer tett már neki jó szolgálatot. Egyik kezét megtámasztja katanáján, másikat leengedi maga mellé, kissé féloldalasan áll néhány pillanatig, hosszú haja lófarokba van kötve, és persze hollófekete. Aztán halovány félmosoly suhan át az arcán, és közelebb lépdel a kutakodóhoz. Közben Minakiri keze valami puhát tapinthat, ha még mindig kutakodik, majd halk nyávogással egy aprócska ocelot bukkan elő a sövényből.* -Eltévedtél? *szólal meg ismételten a leányzó, miközben a furcsa keresgélőre pislog.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Jan. 24, 2012 6:52 pm

*Már körülbelül fél órája bolyong itt, ugyanis ezt az ötletet vette a fejébe, hogy márpedig a mai napon ő nem fog varázslatot használni, és úgy fog a sövényen belülről szépen kikeveredni, márpedig egy igen nagy sövényrengeteg közepébe csöppent. Megfigyelőként nem az utolsó, de a fordulj mindig balra elmélet valahogy ebben a cseles labirintusban nem akar összejönni, vagy építi önmagát, vagy szándékosan így van építve, hogy ilyen könnyen ne lehessen megúszni. Amúgy hosszú köpeny van rajta, habár inkább egy hosszú ballon-kabátot idéz ez az öltözet, a füle mögött egy golyóstoll van betűzve, a mellényzsebében pedig ott lapul egy jegyzet füzet. Szépen felemeli a kezét, és halk hümmögéssel a szájához emeli, majd leguggol és a sövény tövében kezd el kutakodni.* - Mintha láttam volna itt valamit... *Suttogja félhangosan, nem ám az a magában beszélgetős fajta, de a csendben jobb hallani a hangodat, és talán jobban össze állnak a gondolatok.* - Tényleg építené magát ez a sövény...?

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 6:27 pm

// Egy kis utószó: A hulla a tegnapi mesélés folyománya, ahol Jack bemesélt egy Rosetta mellé eső hullát, aztán Nicolas mellé eső őzgidát. Nos, ezt úgy hoztam össze, hogy ez a férfi a neza területén vadászott, de megjelentek azok a lények, és mivel ő ijedtében rájuk támadt, amikor meg akarták enni az őzét, azok meg az ő nyakát szegték. És hogy hogy kerül oda? Nem tudom Kaen olvasta e, de az volt az utolsó mondata Rosettának Nicolashoz, hogy intézze el a hullát, mert ő nem tud mit kezdeni vele... Talán a fiú "felejtette" a labirintus mélyén? ^^ Csak mivel a te karid, és te nem adtál erre engedélyt, még is csak örök homály fedi mindezt... ^^ //

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 6:19 pm

*Halálmágiák használata vagy sem, véleménye szerint a leányzó ezek alapján nem az a szende szépség, akit mutat. Persze nem bocsájtkozik messzemenő következetésekbe, hiszen ő állandóan álcázza magát, ezért ki tudja, hogy a lánynak mi is lehet a valódi énje. Főleg úgy hogy amúgy is elvállnak, nem kell vele foglalkoznia. Bólint hát a hölgynek, hogy majd elintézik a vadőrön keresztül. Érdekes prológusa volt ez a közelgő estének. A nap már közben lement, a hold lassan felkel. Bólint még visszaváltva bárgyú mosolyra amikor elköszön tőle, majd amikor látótávolságon kívül vannak egymástól, akkor az ing alól felhúz egy arcmaszkot, és nekifutásból ugrik fel a kúria ablakára, hogy pillanatok alatt eljusson nellondba, ahol már várja az igazi élet...*

//Köszi szépen, kellemes meglepetés volt, és szép játék. Viszont most agyatlan vagyok őzgidákkal összefüggésbe hozni^^//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 6:14 pm

*Az auraérzékelés remekül kimutatja, amit egy halottlátó már előbb is észrevett volna, de ő nem az. Ő inkább Tom Denem és mint tudjuk Voldermort se nyomott halálmágiákat, jóval inkább alkalmazta a tüzet, vagy a sötét erőket, mintsem holtakkal szórakozott volna.* -Áh... *Dönti kicsit oldalra a fejét, amikor a lény elmenekül, a fickó pedig a fényre érve egyszerűen eldől.* -Azt hiszem haza kéne juttatni, tényleg nellondi, csak épp a temetőben "lakik". *Magyarázza Darennek, miközben a hulla felé lépdel. Megnézi a sebeket, és jó eséllyel így már kellemes illata is lehet az illetőnek, hiszen ha egy napos sebei vannak, akkor már rendesen eheti az idő.* -A Vadőrnek kellene szólni gondolom, majd ő visszajuttatja a helyére, a takarítás már csak nem a mi dolgunk. Aztán hogy hogyan kerül ide... *Ez már érdekesebb kérdés, majd utána kell járni idővel, valaki ide küldhette, de vajon mi okból?*

//Kösz a mesketét, szupi volt, jó megérkezés volt a karimnak. ^^//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 6:10 pm

Darren dobócsillagjai röppennek a lény felé, ami elég gyors mozgásban van, így azért pár centit téveszt, de így is belecsapódik az oldalába és fájdalmasan felhörög, a másodiknál pedig felnyüszít az állat. Nem igazi farkasember, vagy vérfarkas ő, inkább olyan kitenyésztett hibrid, amit bedobtak játékszernek a labirintusba.
Any ügyesen hátrál, láthatja, hogy a nagy állat felnyüszít, nem jut el hozzá, csattogtat kettőt, aztán nyüszítve elszalad. Közben az ember megy előre, tovább, a varázslat pedig csak egyet tud mondani: Halál. És az út tiszta, arra, amerre a férfi megy, ki lehet jutni.
Hogy miért nem támadt a leggyengébbre az állat? Mert a halál bűze terjeng ki belőle. Bizony. HOLTsápadt, és SZENVTELEN arc, NEM FÁJ a karja, de nem bírja mozgatni... A nyöszörgés csak a riadtság velejárója volt, és nem megégette őt a tűz. És azok a sebek a mellkasán... egy naposak. Ahogy kiér a férfi a sövénylabirintusból, és elkapja őt a fény, azonnal újra holtan csuklik össze, ám nem tudhatjuk, hogy meddig.

Az ő helye nem itt, hanem a Nellondi temetőben van.

// Kösziii a részvételt a hirtelen rögtönzött mesén. Kaen, nem ismerős neked ez a hulla, egy őzgidával egyetemben? ^^ //

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 6:05 pm

*A fickó szavai őszintének tűnnek, de valami még sincs igazán rendben, talán ő sem az, akinek elsőre látszik? Ahogy a fickó távolodik újabb mentális mágiát próbál azért ki.* -Mens sentio... *Sustorogja el a dallamos varázslatot, miközben aztán érkezik a vérfarkas is. Mivel ugye varázsolt nem lenne feltétlenül ideje még kardot is rántani, ezért már épp mozdul a keze egy hathatós vérmágiára, de mégsem kell lelepleznie magát, hiszen a fiú beáll elé...védelmezni. Minő önfeláldozás...minő botorság! Hátrébb lépdel kicsit, mintha csak oldalra döntött fejjel figyelné az eseményeket érdeklődve, hogy vajon ki éli túl, s ki nem, de persze ez nem látszik, hiszen háttal áll neki Darren. Végül azért csak-csak felsikkant "ijedtében" és hátrálni kezd, mintha a hatalmas lénytől picit megijedt volna. Végül azért csak előveszi a kardot és fenyegetően a lény felé indul, a kobold munka erőteljes fém, nem biztos, hogy a vérfarkasnak hasznos lenne találkozni vele. De egyelőre inkább csak fenyeget vele, mint sem támadna.*

//Aura érzékelés - AMM:
A varázsige használója képes látni a másik egyén auráját, és felismerni azt a későbbiek során. Tehát, ha valakinek egyszer láttuk az auráját, később is tudni fogjuk, hogy ő az, akkor is, ha álcában, akár álruhában, vagy más testben van. A varázslat segítségével felismerhető, ha állati testben emberi lélek, vagy fordítva fordul elő. Tehát a varázsló látja, hogy valami nincs rendben az aurával, valahogy nem oda tartozik. Ezzel a mágiával a célszemély faját is meghatározhatjuk.
Egy kezdő természetesen erős ellenállású egyénnek nem fogja látni az auráját, de vele hasonló szinten lévőét igen. Egy erősebb ellenfél esetén jobban is kell koncentrálni, tehát meg kell törni először az elméjének védelmét, ez akár járhat orrvérzéssel is, vagy túl erős próbálkozás, erős védelemnél ájulást is vonhat maga után.//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:57 pm

*Félfüllel hallgatja a vallatást, és csodálkozva pillant hátra a lány irányába, a szépség úgy tűnik nem minden. De az is lehet, hogy csupán információt kíván szerezni, ezért növeli a hatékonyságot. Miután a fickó nem tűnik túl hálásnak, eláll az útjából, hadd menjen. Igen érdekes dolgok történnek egymás után, hiszen a sövény támadása után a véres nellondi, majd a farkasember. Itt aztán zajlik az élet, még nellondba sem kell éjszakánként járnia ezek szerint. A farkasember támadását mégsem hagyná reakció nélkül, de mivel most messze van, az övére függesztett kütyük közül emel le kettőt. Kiélezett dobócsillagok, fájdalmasan élesre csiszolva. Nem célja, hogy fontos szervet találjon el, azzal csak felbőszítené a fenevadat, elég az, ha elűzi. Nála most nincs fegyver, ám testtartása afféle Mortal-Combatot idéz, mutatva a dögnek, hogy veszélyes lehet, ha fenyegetik, be is áll most a lány elé, hogy védje.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:50 pm

// Nem iiiis. //

*Mikor az AMM gyógyítással próbálkozik, akkor a férfi felnéz rá, az arcán nincsen szenv, szóval vélhetően nem fáj neki, de mozgatni nem tudja még mindig. *
- Nem tudom hogy kerültem ide... *A férfin semmi nem látszik, egyáltalán nem akar hazudni, és nem is fog. A kérdésekre azonnal készségesen felel, de az arca holtsápadt és igen csak szenvedősen nyöszörög egyet szétnyíló ajkain.* - Robert D. Dragomir, Nellondi vagyok... a lányaim... A nezabar területére jöttem vadászni tegnap, egy őzet kergettem, de semmi másra nem emlékszem, itt tértem magamhoz, és ezek a növények egyre csak azt suttogják, hogy nem szabadna itt lennem, és én is tudom, hogy nem itt a helyem. Ki kell jutnom innen! *Kissé ingerült lesz a hangja, teljesen őszintén beszél, és a kisugárzásából érezni valami furcsát. Talpra áll, és döcögős léptekkel indul meg előre, csak hogy haladjon, kifelé. És ekkor jön a tűzre odacsalogatott vad... Egy farkasemberhez hasonló lény csapódik ki, azonnal Any felé vetődve, torokra ugrik és lakmározni szeretne. A férfi pedig csak menne és menne tovább, hogy kijusson, őt nem támadja meg az a valami. Buta lény elhet, hogyha azt támadja meg, akinél fegyver van, de na.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:44 pm

*Kicsit azért elcsodálkozik, amikor valaki konkrétan kiesik a sövényből. Tehát nem a része, és nem valami élőholt féle, hanem ember, aki beakadhatott itt, és kissé elkeveredett. Akkor viszont mi oka lenne foglalkozni a dologgal? A tűzvihar hamar elalszik, sokat nem ért el vele, de a bogarak megindultak. Igyekszik félreállni, mert nem kedveli a csúszómászókat, aztán a fickó felé pillant.* -Ha jól sejtem róla van szó... *Böki a pasi felé, arra amit a növényzet suttog nekik.* ~Nem itt a helye, hát akkor hol? A túlvilágon?~ *Gyors mosoly surran át az arcán, amíg Darren a fickót próbálja összerakni, aztán a növényeket vizslatja. Ő átveszi a pasit, letérdel mellé, és suttogva hajtja végre a varázslatot.* -Interro! Ki maga, és miért nem kellene itt lennie...javaslom, hogy az igazat mondja... *Teszi még hozzá, ha a bácsi nem akar rosszul járni, jó ha nem hazudik. Egy segítség még nem jelenti azt, hogy jó gyerek lenne, attól még lehet, hogy a sövénynek igaza van és tényleg nem kéne itt lennie.*

//AMM - Vallatás:
A név jól elárulja, mire is való a varázslat. Olyan információkat tudhatunk meg vele, amit valaki nem szándékozik csak úgy magától elmondani. Kellemetlen varázslatról van szó, legalábbis a vallatandó fél számára. Amíg a mágia aktív a célszemélyről érezzük, ha nem mondd igazat, és minden valótlan állításánál kisebb elektromos impulzus hasít az agyába, akkor is, ha egyáltalán nem akar válaszolni semmit. Egy idő után ez ájulást is okozhat, tehát tudni kell, hol a határ, hiszen eszméletlen embertől nehéz sok információt megtudni.//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:40 pm

//Szemét vagy Róz...//

*Visszahököl, amikor kiderül a véres kéz láttán, hogy egy élő ember próbálkozott.* Hoppá, elnézést, rögtön rosszra gondoltam. *Letérdel az ürge mellé, és egy amm gyógyítással igyekszik helyre pofozni a szilánkosra vágott kacsót. Ezek után többet nem tehet most az illetőért, némán emelkedik fel, hogy megnézze, a lány bizony nem tudott ráhatni a sövényre. Odasétál most már ő is, és érdeklő pillantással fókuszál befelé, talán jobb a békesség, ha kiderítette, hogy kik vannak bent, még mindig ráér hősködni. Ellenben a lány varázsereje nem lebecsülendő, szépen raktároz minden apró részletet az elméjébe. Szép, és halálos, egyenlőre ezt a kettőt tudta meg új ismerőséről. Habár ez Adamiáról is elmondható. Mostanság különös hölgyeményekkel hozza össze a sors, össze kell szednie magát, ha tartani akarja a lépést.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:31 pm

*Darren: ~~A karakter a következő pillanatban véres lábnyomokat hall a levegőben.~~ Na jó nem. Szóval, a lökéshullám létrejön, és olyan erősen odavág, hogy a kar konkrétan szilánkosra törve húzódik vissza, aztán a következő pillanatban egy egész emberi test kapcsolódik ahhoz a véres karhoz és egy alak bukik ki a fák közül. Nem, ez az alak nem tartozott a növényzetbe, csak megpróbált átvágni rajta. A földön fekszik, a keze alig mozog, a ruhája szakadt, több seb is látható rajta, az arca holtsápadt. *
- Segítség... *Nyöszörög halkan a két diák felé, aztán megpróbál talpra állni.*
Any: A tűzviharral nem hergeli fel ennél jobban a sövényt, sem a férfit, mert az nem tartozik hozzá. Ellenben a tűzviharra a sövénylabirintus összes élőlénye felfigyel, ami nem biztos, hogy jó dolog. A közelben megindulnak a bogarak, és inden apróbb, gusztustalan kis varázslény is, hogy elhúzzák a csíkot, mielőtt megpörkölődnek. Aztán hogy még milyen lényeg szúrták ki ezt a fényt a távolból? Minden esetre a növényzet olyan gyorsan oltja el magát, mint amilyen gyorsan lángra kapott, olyanok lesznek, mintha semmi se történt volna, csak tovább sápítoznak, nagyon idegesen, és egy kevés ki is hallattszódik belőle, érthető nyelven.* - Nem itt a helye, nem itt a helye!

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:24 pm

*A fiú dicséretére bólint, gondolatban csak legyint. Kiváló kard, még milyen kiváló volt az az idős kobold, akitől megszerezte...bár nem volt elég kiváló, hiszen könnyen végzett vele. A gazdagság kérdésre finoman elmosolyodik.* -Mondhatjuk így is, van mit a tejbe aprítanom, ahogy a szólás tartja. *Aztán ugye az események beindulnak, a tűz pedig úgy fest nem tetszik a növénynek, sőt a kéznek sem. Vérmágus így a vér igazából nem nagyon hatja meg, és a véres kéz sem.* -Fúj... *Húzza a száját látványosan, hiszen kifelé mást kell mutatni, mint ami az igazi valója, így hatásos az álca. Már csak az a remek kérdés, hogy ha a tűzzel tovább ingerli a növényzetet, azzal elpusztítja, vagy csak felerősíti a kezet, ami szétcincálja így Darrent. Egy ember végülis elhanyagolható veszteség egy veszélyes helyzetben, úgyhogy meg kell próbálni. Saját maguktól nem messze egy kisebb tűzvihart idéz. Úgy, hogy az elérje a növényeket, de a fiút ne, remélhetőleg a kitöréssel el tud szakadni a kéztől és eltávolodni a növényzettől, hogy ne égjen meg, hiszen a tűzmágus lánynak nem annyira árt a tűz, de a srác...*

//Tűzmágus 5. szint:
Tűzvihar: 2x2 méteres területen képes tűzvihart előidézni, ami mindenkit sebez, aki ott tartózkodik.//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:16 pm

*Látja a szokásos lenéző pillantást, amivel illeti szokták, amikor ezt az arcát kénytelen mutatni. De sebaj, bőven kárpótolják azok, akik hálásak, miután megmentette őket valami gaztevő karmaiból.* Szívesen mozgok, de nincs igazán célja, csak időtöltés. Különösebben tehetségesnek sem mondanám magam, ellenben te kiváló fegyverrel rendelkezel. *Dicséri meg a hölgyet, továbbra is lazáskodva.* Akkor te ilyen szupergazdag vagy, hogy ennyire előre tudsz intézkedni? *Kérdezi ámuldozva, és magában nevetgél, mert ő aztán tényleg gazdag, csóró paraszlegényként nem tellene neki a sok kütyüre, fegyverre, amit a rejtett zsebekben, övein hord.* ~Tehát tűzmágus, ezt érdemes megjegyezni...~ *Morfondírozik, és amikor közelebb hajol az egyik növényhez, a véres kar kicsap belőle. Összeszorított szájjal préseli vissza tüdejébe a feltörő üvöltést. Szinte ösztönösen formálja ökleit energiamágusként egy kitörésre, hogy szétzúzza az alkalmatlankodó támadót. Persze ezzel leleplezheti a tudását, de hát ha valaki automata gyilkológéppé változik, nem gondolkozik.*

//Energiamágus asszem 4. szint//

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:09 pm

*A magas sövényfalak sötét árnyékot vetnek rájuk, és eléggé elfedik a délután fényét, mondhatni olyan érzést kelt, mintha kapásból eltelt volna 3 óra, és sokkal homályosabb a környék. Mint tudjuk minden jó történet így kezdődik: Főhőseinkre sötét ködlepel omlik alá. Mikor Darren közelhajol a bokrokhoz, sok mindent nem lát, csak éppen... A teljes csendben egy véres kéz nyúl ki belőle, és egy hörgéssel egyetemben ragadja meg őt.
Ezen a sötétségen csak az segít, hogy Any a kezére gyújt egy kis fényt. Amikor hozzáérinti a mágikus növényhez, bizony nem lángra kap, hanem sokkalta furcsábbat művel: Felsikolt. És ahogy ez az egy bokor rész felsikolt, úgy az összes többi is, mintha valamiféle Entek térnének magukhoz, csak éppen ezek nem hatalmas fák, hanem bokrok. Vagy ami még jobb hasonlat: Mandragóra sikoly. És a sikolyokra a hörgés (ami ugye Darren véres karjához tartozik) még hangosabb lesz, fájdalmasabb. *

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 5:04 pm

*A fiú bárgyú mosolyára picit felszökik a szemöldöke, de mit tehetne, ha épp az iskola nem épp legokosabb egyénébe botlott bele? Aprót sóhajt futólag, mintha csak az út fárasztotta volna ki kicsit, majd a srácra pillant.* -Az előbbi gyakorlatok valahogy nem azt mutatják, hogy naplopó lennél, de ha ez van, hát mit tehetünk? *Arra, hogy nyáron nincsenek annyira toppon a prefektusok csak magában forrong, szánalmasnak tartja a dolgot, és felettébb kiborító, hogy ennyivel sem tisztelték meg...pedig ő valakinek tartja magát, nem csak egy utolsó senki diáknak, aki most érkezett. A holmiját már eleve előre küldte, szobája is kell, hogy legyen.* -Áh, értem. Azt hiszem szobám már van, előre el lett intézve, bár ha nincs itt senki, akkor ez sem biztos, hogy végre lett hajtva. Majd meglátjuk... *Pillant ismét a kúria felé, amikor is a növények önálló életre kelnek és úgy fest csapdába akarják őket keríteni. Első mozdulatként finom lángot gyújt a tenyerén és megpróbálja pörkölni kicsit a növényeket. Nem lő egyből tűzgolyót, ki tudja azzal mit váltana ki, inkább teszteli, hogy a mágikus növényekre mennyire hat vajon a tűzmágia. Darren szavaira finoman elmosolyodik.* -Nem tudok ilyesmiről. ~Hajjaj...~ *Naná, hogy lehet bármi ilyesmi a nyomában, de nincs oka ezt más orrára kötni.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 4:56 pm

*Szerencsére nem félmeztelenül gyakorlatozott, hiszen akkor most kapkodhatná magára a ruháit. Még csak meg sem izzadt, mert nem az volt a cél, hogy nagyon belehevüljön, csak hogy mozogjon egy kicsit. Mivel már nem szándékozik visszamenni a szobájába, az éjjeli szerelése van rajta. Az árnyékok a sötét ruházatnak kedveznek, így teljesen feketében van, még akkor is, ha az nagyon szívja magába a meleget. Az eperillatot érezvén beleszagol a levegőbe, és arra fordul, vélhetően nem egy sötét varázsló jön errefelé ilyen finoman befújva. Pedig mekkorát téved, de hát ezzel nincs tisztában. A lila hajkoronát látja meg először, ha jól emlékszik, egy allidonos leányzónak is hasonló van, csak az nem tőrkarddal mászkál. A női csáberővel őt nem lehet levenni a lábáról, fontosabbak a saját útjai, de mivel el kell játszania az agyatlan szépfiút, bárgyú mosolyt húz fel, flegmára veszi a hangsúlyt, mint aki tojik bele a világba, és ámuldozva néz a hölgyre.* De szép név, és de finom illat. Én Darren vagyok, csak úgy simán, egyszerű naplopó, aki csak unja az életét. Készséggel állok a rendelkezésedre, mert most nyáron ritkán fordul elő prefektus aki az érkező diák elé fáradna. Korlázotottak az ismereteim, hogy mi lenne most a teendőd, de gondolom szobád még nincs. *A sövények összecsapódásán nem kicsit lepődik meg, összevonja a szemöldökét, valamely haragosa itt is megtalálta volna? Miután nem akarja felfedni magát, furcsálkodva indul el a labirintus mélye felé, és kérdőn néz a lányra.* Talán valami átok jár a nyomodban, hogy most rád lelt, és bekebelez? *Kérdezi érdeklődve, és a sövényt vizslatja.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 4:47 pm

*A két diák éppen hogy összetalálkozik, amikor a sövénylabirintus ismételten ébredni készül. A magas növényzet elkezd terjeszkedni, a semmiből állítódnak fel új falak, és néhány másodperc múltán már csak azt veszik észre a diákok, hogy körbeveszi őket magasan a növényzet, és egy zsákutca végén vannak, tehát csak egy út van, és az az egész labirintus mélyére vezethet... *

// Ha inkább kettesben játszanátok, akkor törlöm. ^^ //

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 4:43 pm

*Hűs szellő lengedez, érezni már hogy közeledik az ősz, a növények is lassan visszahúzódnak a földbe. A halál és élet körforgásából most a halál ideje fog érkezni, amint beköszönt a hűvösebb idő, lehull az első hó és a tél veszi át az uralmat. Ám addig még néhány hónapnak el kell telni, és bizonyosan nem lesz eseménytelen az időszak. A könnyű szellő finom eperillatot visz Darren orra irányába, kissé erős, ám kellemes édeskés parfümről van szó. Nem messze a fák között fel is tűnik a tulajdonosa, élénk lila hajkoronával rendelkező hölgy. Oldalán vékony pengéjű, könnyű női kard villan ki időnként a fekete köpeny alól. Ruházatát tekintve testhez álló sötét kék farmert visel, kényelmes félcipőt, felül pedig egy pántos toppot, amit fekete tüll borít, így idomai épp, hogy felsejlenek csak, nem mutatnak túl sokat, de túl keveset sem magukból. Amikor meglátja a távolban gyakorlatozó fiút, arra felé veszi az irányt, talán lesz valaki, aki majd útba igazítja. Finoman végigsuhan keze az AMM medálon, melyet már előre elkészített a tankönyv alapján.* ~Még nincs rád szükség hű barátom...de idővel kelleni fogsz.~ *Félmosollyal lépdel közelebb és köszön rá a srácra.* -Szervusz, Anyliana vagyok, segítenél, hogy merre tovább? Most érkeztem, elmaradt a fogadóbizottság. *Újabb kedvesnek ható mosoly, miközben a kúria felé pillant.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Csüt. Aug. 11, 2011 4:31 pm

*Közeledik az este, az az ő világa. Napközben szinte alig tud mit kezdeni magával, sokszor csak alszik. Nehezen éli bele magát abba, hogy eljátsza a bulizó szépfiút, hiszen egyátalán nem olyan, ám az kell hogy legyen a látszat, hogy ilyen, tehát nem veszélyes. Ám amikor leszáll az est, az árnyékok jótékony takarásában válogatás nélkül segít a rászorulóknak a megtorlásaival. Nyár lévén még így késő délután is igen világos van, hiába sétálgat a sövénylabirintusban, csak nem akar sötétedni. Az izmait melegítve gyakorlatozik, fekvőtámaszokat nyom, boxol a levegőben, körkörös forgórúgásokat ír le a levegőben. Attól tart, hogy ha most még visszamenne aludni egy órát, nehezebben ébredne fel, és tompa állapotban, amikor hajszálon múlik egy döntés, az életével játszana. Akkor inkább ezd, így mulatja az ídőt.*

Vendég

- Nem pillogj ártatlanul, mert nem hatsz meg.*Háborog a lány legszívesebben megfojtaná a fiút. Ez szemét húzás volt a részéről. Végül is ketten mennek balra, aztán Alex csillogtatja a képességeit. Ismét sikerült meglepnie a lányt, bár lenyűgöznie nem sikerült.* -Igazán itt hagyhattál volna. Megkíméltél volna... Eszem ágában sincs "hősnek" nevezni. Jó hogy nem azt kéred, hogy uramnak szólítsalak. *Még mindig bosszús a szőke lány. Igazából nyugodtan elmehetett volna Alex, a lány annak csak örülni tudott volna. Na mindegy. Halad tovább Alexszel, vagy nélküle. Hátrapillant hátha még meg tudja változtatni a döntését. Pech. Megint benőtt a sövény. A szél persze még erősebb, sőt neki is csapja sövényfalnak. Felmordul a lány. Ez neki már tényleg sok. Túl a sövényen vadállatok hangját véli felfedezni.* ~Inkább mentem volna arra. Még az is jobb. *Morogja, majd leakasztja az övéről a pálcáját (mert az is van csak user néha elfelejteni, hogy Lini azon tartja a pálcáját). Fejjel lefelé állított V betűt rajzol a levegőbe.*- Camera Capricornus. *Ha megjelenik a bakkecske, akkor megpróbál felkapaszkodni a hátára, és úgy eljutni a fényig. Ha sikerül és Alexnek nincs jobb ötlete akkor hagyja, hogy csatlakozzanak hozzá.*

//Élőlényidézés, elsődleges, Szökkenő bak: Különleges képességük az az ugrásukban rejlik, és abban, hogy már kezdetben is 70-80 kg-ot el bírnak a hátukon. Az ugrásuk különleges, ugyanis a levegőben képes ugrani, nem kell alá szilárd talaj. Az viszont bizonyos, hogy nem a legkellemesebb utazási mód, hordárnak viszont tökéletes, és aki odakötözi magát, ráhajol az állatra, az sokáig is bírja.//

//És fagy, mert egyedül hagytak. >

Téma: Re: Sövénylabirintus Szer. Aug. 10, 2011 3:48 pm

A két diák a bal oldali utat választja. Természetesen innen sincs vissza út. Mögöttük ismét összefonódik a sövény. A szél egyre erősebb lesz. Már akkora, hogy egy embert is fel tudna kapni így a két diákot az előbb lezáródott falhoz vágja. Körübelül tíz méterre kék fény lesz látható de odáig az utat valahogy meg kell tenni. A sövényen túl, job oldalon vad állatok hangját hallják amik egyre vadabbak és hangosabbak. Talán még ez az út volt a "jobb" . A fal mindkét oldalon 20 méterre emelkedik meg. A fény egyre halványodik.. mivel a nem lehet tudni, hogy jó dolog-e vagy rossz érdemes minnél hamarabb eljutni hozzá.

Téma: Re: Sövénylabirintus Szer. Aug. 10, 2011 3:32 pm

*Alex megjátszott ártatlansággal pillog Tylinera, akiről jól tudja, hoyg odabent az ideg majd szét feszíti. Sok ideje azonban a srácnak sincs kiélvezni a helyzetet, hisz különös dolgok történnek és életre kel a labirintus. Alex összevonja szemöldökét, épp csak hátrapillant és látja hogy nagy a baj, aztán jön a dermesztő szél. Szó nélkül megiramodik és rögtön el is érkeznek egy elágazáshoz. Tyline megy balra, Alex miért tenne másképp, de természetesen, mivel erősebb, ügyesebb és jobb mágus, mint a lány, könnyedén lekörözi Tylinet, amikor felemlkedik a levegőbe és elkezd előra és föflelé suhanni. Már-már kirepülne a labirintusból, de aztán neki is támad egy káromkodhatnékja, de ő a lánnyanl ellentétben nem fogja vissza, hanem el is hagyja száját és visszaereszkedik Tyline-hoz.* Ezentúl "Én hősöm!"-nek fogsz nevezni. Veti oda a lánynak, hisz azért jött vissza, hogy segítsen. Egy inkvizítor harcos nem hagyja bajban az ártatlant, valószínűleg pechére, hisz fölöttük ár már a veszedelem és nem fog tudni ismét kirepülni, viszont szembenéz az összezáródó sövénnyel és égető tekintetével védekezik a felbuzdult növénység ellen.*

//Légmágus 5. szint: Képes felemelkedni maximum 15 méter magasságig és irányítottan közlekedni is ilyen magassági a levegőben, de kissé bizonytalanul.
Tűzmágus 3. szint: Égető tekintet//

_________________
A Nezabar nagy lázadója, aki sosem félt megtenni azt, amit eltervezett. Édesanyja az elemi sík egyik lénye, így nem csoda, ha Alexnek megadatott az elemek fölötti különleges hatalom (főleg a tűz erejének uralma). Apja, Noah Kerphina, a Naxeldir szak vezetője. Viszonyuk igencsak megromlott, legalábbis Alex egyáltalán nem kedveli őt. Sötét titkok ezek a család életében, amiket kár lenne feszegetni. Alex tehetséges varázsló és harcos, annál is inkább, mert sokminden felkelti érdeklődését. Az életet egy nagy játéknak tekinti, játszani pedig nagyon jó...
Evan Darian pontszerző főkaraktere

Vendég

*Tyline nem nagyon ért rá az őt követő Alexszel foglalkozni. Fel sem tűnt neki. A gondolatai a nem normális családja körül keringenek. Nagyon zavarja, hogy már hónapok óta nem találja az unokatestvérét. Még a labirintusban sem tűnik fel neki az utána settenkedő Belsirionos prefektus. Az utolsó ceruzáért nyúl, mikor előbukkan Alex. Hátrahőköl a lány szerencse, hogy épp térdelt, mert a végén még hátra is esett volna.* -Ezt most muszáj volt?! Egyáltalán nem vicces. *Sziszegi dühösen Tyline, majd hátrapillant hátha ki tud menekülni, és ne kelljen Alexet hallgatnia, mert hát azért neki is feltűnt, hogy látta már párszor csak valahogy soha nem akart beszélni vele. Igazából a köszönést mintha meg sem hallotta épp azzal volt elfoglalva, hogy ismét normális ütemben verjen a szíve. Elég neki a Naxeldiresek lelkét ápolgatni... Szóval a bejárat felé néz, de épp bezárulni készül. Visszafojt egy cifra káromkodást. Úgy látszik ma a szerencse elpártolt mellőle. Megpróbál felállni, de aztán még a szél is feltámad. Áldja az eszét, hogy összekötötte a haját, mert mostanra már nem látna a szőke tincsektől. Aztán előrenéz, úgy látszik csak akkor jutnak ki, ha végigmennek a labirintuson.* -Ha már itt vagy. Jobb, vagy bal? Szerintem balra menjünk. *Fordul a fiúhoz, aztán ha a srác vitatkozni kezd akkor egyedül indul el balra. Simán ott hagyja a társát.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Szer. Aug. 10, 2011 3:03 pm

Két diák tévedt be a sövénylabirintusba... a mágia álltal teremtett labirintusba aminek már van egyfajta híre az iskolában. Ki tudja talán érző lény.. kinek ma játszani van kedve. Mikor a két diák már kellő távolságra kerül a boltívtől, az elkezdi összefonni magát. A látvány leginkább arra hasonlít mikor egy seb összehúzódik csak itt most növényről van szó. A gyökerek jó mélyre lehúzódnak, lenőnek, így még egy földmágusnak is elég nehézkes a "kiúszás". A sövényvalakon belül felerősödik a szél. Már akkora ereje van hogy le fújná a kalapot is az emberről. ahol most állnak jelenleg két útvonalon tudnak elindulni. jobb... vagy bal... döntsenek ők.

» Sövénylabirintus
» Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Similar topics

Similar topics