Sövénylabirintus

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Márc. 16, 2009 3:57 pm

* Látja, amint Vodka elalszik a szőke lány kezeiben.Elmosolyodik, majd várja a választ daimontól, aki még nem volt hajlandó válaszolni.*
- Hogy mik vagyunk?Csodálkozom, hogy még nem jöttél rá.Ugyanis tegnap még kisérleteztél szerencsétlen lányon a fogadóban, aki kővé dermedt. Szóval daimonok vagytok? Igen is, meg nem is.A daimonoknak van egy érzelmi kötődése, ahhoz akivel osztozik a lelkén, de nekünk nincs.Ezért tudok beléd harapni.És a többiek és ezért képesek ezt csinálni. És neked miért nem fáj?Hiszen te valódi daimon vagy Zakuro. Az lehet, hogy olyan testbe kerültem, de a vírusunk... izé szóval, mi nem vagyunk igazi daimonok. Már lebuktál!-
* Mondja gonosz mosolllyal az arcán, és úgy tűnik a szövegelésből már elege van a daimonnak, mert nem szólal meg többet.*
- Szóval ezek valamiféle fertőzés részei... Az a kérdés miféle fertőzés ez?És, hogy került az iskola területére?-
* Kérdezgeti inkább saját magát, de persze ezeket a szavakat Lyrához intézi.Úgy tűnik a lány kis bigyusza, most megsértődött a tündére és Lyrára is, mert egy jó lépés távolságot tart a szőkeség mögött.*

Vendég

*Figyeli Concordiát, és nevet a szörnyecskéjén, aki a tündének köszönhetően pár percre a földön köt ki.*
Köszönöm a tippet, ezentúl ezt fogom alkalmazni, ha kikészít ez a.. ez a.. micsoda.. *Mondja, hiszen még mindig nem sikerült rájönnie miről is ebszélnek.. Követi Concordiát, habár kicsit még mindig iszonyodik a labirintustól, de félelmét egyszer mindenképpen le kéne győzni, itt van rá a remek alkalom, végtére is. Sajnos a szőrcsomó is magához tér, sé követi őket. Vodka közben elalszik gazdája kezében, sé édesen szuszog. A szőkeség figylei Concordiát, és a daimont, és biztos benen, hogy egymással, gondolataikban társalognak... *

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Márc. 16, 2009 3:31 pm

- Nem is csodálom, szerintem ez a kis izé simán széttép bárkit, aki útban van neki... Amúgy, ha jót akarsz magadnak akkor használd ezt.-
* Mondja és közelebb hajol a szőrcsomóhoz, aki most megint ártatlan képét mutatja, de Concordia nem hatódik meg a nagy szemektől.Azzal rákoppint az orrára a valaminek, és a kis dög, egyből elszédül és hasraesik.S jó pár percig így is marad.*
- Ezek el is ájulnak tőle, de ha lenne daimonod, egyébként is valószínűleg az nem dőlne ki ettől, ahogy Zakuro sem.De egy időre mindenképp visszafogja...-
* Mondja diadalittas mosollyal az arzán, aztán tovább sétál.Épp meg akarná kérdezni Lyrát, hogy jön-e vele, amikor mmegáll és a lány már ott is van mellette.Nem mintha olyan 6 lépésnél többet tett volna meg, dehát nem zavarja.Ezt igennek veszi, így megy tovább.Aztán maga mellől újra meghallja fekete párduca hangját.*
- Miért bántasz minket, ha ne csináltunk semmit?Nézz ránk, van nállunk aranyosabb lény, mert szerintem nincs.És te egy tünde vagy, akinek az a feladata, hogy védje a természetet és a benne élő teremtményeket.Erre mit csinálsz?Szégyenletes...-
* Itt elhallgat a daimon és várja, hogy mit felel erre Concordia, de a tünde hangja teljesen nyugodt és csak annyit kérdez:*
- Még is mik vagytok?-
* A többesszám pedig szándékos, hiszen eddig is, így beszélt vele Zakuro idegesítő kiadása, mióta találkozott Sheidyval és Andreyel a fogadóban..*

Vendég

*Megpuszilja a kutyakölyök fejét, látszik az apróságon, hogy rohangálni szeretne, de gazdája angyon is félti. Concordia kérdésére csak lemondóan megrázza a fejét.*
Szegény Vodka az istállóban aludt Smeraldával, mert ez a dög nem akar leszakadni rólam, és féltem a drágámat.. *Mondja egy sóhaj kiséretében, miközben Vodka buksiját simogatja.*
A ház, a ház.. *Motyogja, miközben kezére néz, amin ott díszeleg a fekete pötty.*
Semmit.. ha lenen valami kiindulópont, vagy tudnánk ki az, ki volt az.. Az a ködös alak.. *Kirázza a hideg, ahogy emlékeibe idézi a ronda képet.*
Ha meghalok legalább ez a magát édesnek tettető valami se lesz többé.*Mondja egy erőltetett nevetés kiséretében, miközben undorogva a most is édesnek, ellenállhatatlannak látszó szőrcsomó felé mutat.*
És te? Van ötleted? *Kérdez vissza reménykedve.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Márc. 16, 2009 3:13 pm

* Látja, amint Lyra és kis kutyája közeledik.Illetve mögötte az a ronda kis bestia, aki hozzácsapódott.*
- Szia!Hát ha azt vesszük, akkor igen, mert nem harapdál mióta kissé megtapostam a mancsát, meg rájöttem mivel lehet likvidálni őket egy időre.És nálatok javult valami?-
* Kérdezi gyülölködő pillantást vetve a kis szőrcsomóra.Majd egy mosollyal megsimogatja Vodka fejét.Aztán mivel nincs jobb ötlete rákérdez a hétvégi kis vámpíros történetre.*
- És kitaláltál már valamit a házzal kapcsolatban?-
* Bár tudja, hogy a kis izék, sokkal nagyobb problémát jelentenek per pillanat, mint a két hét múlva való kényszerű visszatérés Nellondba.*

Vendég

*Lyra érkezik a labirintushoz, bár nem igazán tudja, mért is jött ide, ugyanis legutóbb, mikor itt járt, valami életre kelt inda megszállta Kidát, és az Allidonos főprefektus majdnem életét vesztette. Talán abban reménykedett, hogy itt megszabadulhat Likőrtől, a tegnap még cukinak, ma már azonban vérszomjasnak tűnő bestiától. A lány vidám, de bosszús, hiszen nem tudja lerázni a szőrpamacsot. Kutyája, Vodka a karjaiban van, a beagle-nek szüksége volt már a friss levegőre, viszont a szőkeség nem meri őt elengedni, és a földre tenni, mert fél, hogy Likőr megöli kis drágáját. Ma egy fekete szoknyát, hozzá tetszínű harisnyát, és egy fekete lapostalpú cipellőt visel, fölül pedig egy sötétzöld pulóvert. Haja egy fonatban omlik hátra, frufruja eltűzve. Egészen hozzászokott ahhoz, hogy így hordja a haját. A labirintusnál Concordiát, és megzakkant daimonját találja, így mosolyogva, ám de kicsit undorkodó kifejezést vágva sétál oda hozzájuk, mert eszébe jutnak a szörnyek, az övé is, aki morogva sétál mögötte, és néha néha nekiugrik a bokájának, holott Lyra nem tudja megérteni, mért csinálja ezt.*
Sziasztok! Javult valamit a helyzet? *Kérdezi kissé komoran a párducra mutatva.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Hétf. Márc. 16, 2009 2:52 pm

* Elég bosszus most Concordia.Két okból is, az első daimonja, akinek legújabb hobbijává vát, hogy megőrítse a tündét.És a másik, hogy még nem volt ideje - a szörnyű fekete párduc miatt - elmenni a könyvtárba és keresni valami megoldást arra a fekete foltra, vagy legalább utána nézhetne annak, hogy ki vagy mi képes ilyenekre...*
- Hagyd abba, most!-
* Hangzik fel a dühös tünde kiáltása, mire Zakuro kb 2 percre abbahagyja a piszkálását, majd mikor a megőrült daimon újra kezdené Concordia az orrára koppint, mint mindig.Ez az egyetlen módszer - legalábbis, amire eddig rájött a tünde - amivel le lehet állítani a megzakkant daimonokat és azokat a kis bestiákat, amik a többieknek van.
A páros megérkezik a labirintusba és ott elkezdenek sétálni, közben Concordia próbál valamilyen értelmes magyarázatot találni miért jelennek meg a szőrcsomók és miért diliznek be a daimonok, de egyenlőre semmi.Még mindig érzi a bokáján lett két harapást, és egyszer-egyszer fel is szisszen, ahogy mennek.De legalább azóta mióta megtaposta kicsit Zakuro mancsát az nem vetemedett harapásra.Így komolyabb sérülésre nem kell számítani.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 14, 2009 9:01 pm

*Anaze mosolyog a lányra, a puszikra válaszol szintén egy puszival.* -Bent? Rendben, ott legalább nicsn is iylen hidedg. *Mosolyog bátorítóan a lányra, majd mielőtt saját akaratából elindulhatna,a láyn már húzni is kezdi befelé, úgyhogy bent foyltatjáka beszélgetésüket.*

Vendég

*Mila elmosolyodik. Nem is tudta, hogy a fiú isprefektus, pedig azért mindig jelen van a prefektusi megbeszéléseken. Valőszínű, hogy egyet kihagyott. De hogy hgyan? Nos, erre még nem jött rá, de majd kinyomozza. Végülis mindegy, mert mostmár tudja, hogy a fiú is beletartozik a Prefektusok körébe. Erre a gondolatra egy röpke mosoly szökik arcára, majd Anaze-re pillant, aki üzeletelni kezd vele. Mila titokzatosan elmosolyodik, afféle szexisen. Majd egy apró puszit nyom Anaze ajkaira.*
-Hát... Van pár ötletem, ami mindkettőnknek megfelelne...-*kacsint pajkosan a fiúra Mila. Ekkor ismét valami mocorogni kezd mellettünk. Mila összerezzen.*
-Jesszus. Menjünk innen! Bent megbeszéljük!- *mondja Mila, majd megfogja Anaze kezét és húzni kezdi kifelé a labirintusból. Csakhamar meg is találják a kiutat, majd besietnek a Kúriába.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 14, 2009 8:53 pm

-Köszi. *Hangzik a fiú szájábóla gratulációra a válasz, majd ismételten egy csók, és erre reagál a fiú egy viszonzással.*-Megbüntetni egymást? *Mosolyog, kissé viccesnek találja a dolgot.* Hm, és miféle ára volna ennek az eltekintésnek? *Kezd bele a kisebb "üzletelésükben", bár a fiúnak még fogalma sincs, hogy miféle árra gondolhat a lány,d e egyet tud. ha a lány szabja ki, az neki megfelel, brámi is legyen az. * -Kíváncsi vagyok, hogy mifélre árra gondolsz jelen pillanatban. *Moosolyog efel, jól láthatóan, lévén msotmár a pálca által nyújtott fényben vannak.*

Vendég

*Mila rájön, hogy valüban hülye volt, hiszen nem gyakran rohangálnak a Kúria környékén szellemek. viszont az sokkal valószínúbb, hogy Anaze kiálltott utána.*
-Oh, jesszus, de hülye vagyok!- *temeti tenyerébe arcát Mila és elneveti magát. Majd Anaze-re pillant, aki elbüszkékedik vele, hogy bizony, ő is prefektus.*
-Nahát! Gratulálok!- *mondja büszke mosollyal Mila és egy lágy, gyengéd csókot lehell a fiú ajkaira. Majd mikor elvállnak, gyengéden végigsimítja afiú arcát és csillogó szemmel néz rá.*
-Akkor megbüntetjük egymást!- *kacsint pajkosan afiúra Mila.*
-Vagy megbeszélhetjük a dolgot, hogy eltekintünk a takarodó idő utáni kintléről...-*tesz még egy ajánlatot Mila, majd gonoszul elvigyorodik és hozzáteszi:*
-Persze ennek ára van...

Téma: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 14, 2009 8:46 pm

*Anaze elmosolyodik, még egy puszit címez a lánynak, majd megszólal.* -Nah, szerinted ki hellozhatott? *Reagálja le oylan hangnemmel, hogy a láyn tudhassa belőle, hogy az biony anae volt.* -Bocsi, ha megijesztettelek. *Kér a biztonság kedvéért azért még elnézést, majd a másik kérdésre is válaszol.* -Igazat megvallva sétálok amúgy.... Nem csak egy rprefektus van a környéken... *Majd rámutat melkasára, a vastag pulverre melyen már ott díszeleg a prefektusi jelvény, melyet nem is túl régen kapott meg. Mégnem is büszkélkedett el vele a lánynak, s ez csak msot kattant be neki, hogy a lány emgemlítette, hogy vigyázniakléne, emrt ugye prefektussal áll szemben.*

Vendég

*Mila még mindig szorosan tartja a fiút. Valahogy nem akarja elengedni. Arcát még nem szedi ki Anaze mellkasából.*
-Te is hiányoztál nekem-*hallatszik a tompa válasz onnan lentről. Mjad lassan felállnak.*
-Hogy mit csinálok itt kint? Sétálok. És épp halálra rémülök. Valami megérintette a vállamat. Aztán valaki Hellozot. Szerintem egy szellem...-*suttogja Mila még mindig kicsit félve. Majd mikor a fiú kijelenti, hogy nincs mitől félnie, és szorosan átöleli, Mila még jobban belefúrja magát Anaze mellkasába. Majd a csókra csókkal válaszol, viszonozza a fiúnak. Aztán felnéz rá. FEkete szeme csillog a pálca fényénél.*
-És Te? Mit csinálsz ilyenkor kint? Mindjárt Takarodó. És egy prefektus van a közelben- *mondja Mila és gonoszul elmosolyodik.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 14, 2009 8:38 pm

*Az eramíros fiú csupán siuetősen lépdeel a fényforrás felé, majd hamarosan egy sikítást halla felől, erre emgtorpan.* ~Mi a fene..~ *Értetlenkedik,s már ép pismét meglódulna, hogy megnézze mi volt a sikítás, ám akkor úgy nekimennek, hogy jómaga is a földre kerül. Ahogy meghallja a hangot, elmosolyodik,t ermészetesen egyből felismerte Milát a hangjáról.* -Áh, sztia. *Mosolyog rá, bár ez a sötétben aligha látszódik. Az ölelésre, öleléssel reagál, és egy puszit nyom a lány arcára.* -Féltél? Hát, midnenesetre már nem kell félned. *Öleli szorosan át a lányt.* -Már ittvagyok veled. *Újabb mosoly és puszi, majd felsegíti a lányt.* -Hát te mit csinálsz itt kint? *TEkint rá kedvesen, termsézetesen nem rosszállóan hangzott a kérdés sem, csupán kissé meglepődötten, nem számíott a láynra itt, és ilyenkor.*-Már nagyonrég láttalak! Ne tudd meg, hogy mennyire hiányoztál! *Szája felfelé görbül, és megcsókolja a lányt, majd várja a válaszait.*

Vendég

*Mila lassú léptekkel halad. Néha hall egy-egy kis surlódást, mocorgást. Ilyenkor megtoprna és felkapja a fejét. Jobb oldalról valami mocorgás támad. Mila odairányítja a pálcáját és éppen elcsípi, ahogy egy kis ág visszakúszik a falba.*
~jesszus. ezek mozgonak~*ismeri fel a veszélyt és felnéz a falra. Ahogy meghallja a mögötte közeledő lépteket, ismét földregyökerezik a lába. A "Hello"-t is meghallja, de a szél, ami kicsit fúj, elég kíséretiesnek varázsolja át KEdvese hangját. Nem is ismeri fel alány és szinte a sírás folytogatja torkát.*
~miért este kellett ide bejönnöm? most egy szellem is itt ólálkodik...~*gondolja. BEcsukja a szemét, és vesz egy pár mély lélegzetet. Ézi, ahogy hevesen dobogó szíve csitulni kezd egy picit. Mjad egy újabb mocorgás oldalról: egy kisebb ágacska megérinti Mila vállát. A lány sikít egyet, majd visszafelé kezd rohanni. És észre sem veszi, hogy közbe követi valaki, méghozzá Anaze. Nagyba letartolja a fiút. Rávetődik és mindketten elesnek. Mila feltornázza magát és a helyzet kíséreteiesen hasonlít arra az esetre, mikor kint hógolyóztak a fiúval. Akkor is pont így, a hasán ült a fiúnak.*
-Oh, bocs... és... Anaze!!-*ismeri fel a fiút Mila és felülteti, miközben szorosan átöleli.*
-Jaj, úgy féltem, hogy... valaki más az...-*motyogja a fiú mellkasába.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 14, 2009 8:27 pm

*Anaze érkezik a sövénylabirintushoz, nagyban győzködte amgát, hogy kimozduljon-e már a kúria falai közül ily későii órán, lévén sötét van, msáfelől pedig már a takarodó ideeje is hamarosan elérkezik. Végül termsézetesen csak elahtárzta, hogy eljön ide még szívni egy kis friss levegőt, madj amximum besiet. Nagyokat szippant a levegőből, majd elindul beljebb és beljebb, ímgnem gy fényfoltot meg nem lát.* ~Hm, úgy ltászik, nem csak én döntöttem úgy, hogy iylenkor kijövök.~ *GOndolja, majd elindula fényfolt felé, egymkis beszélgetés úgysem árt néven, majd még nem is igazán látja, hogy ki az, nem is tudja, hogy kedvese sétál előtte, előre kiabál, hogy észrevefgyék,s esetelg bevárják, ha akarnak beszélni vele.* Héé, hellooo... *Kiált előre elnyújtva, majd kicsit kapkodni kezdi lábait, hogy beérje az "idegent".*

Vendég

*Már sötét van és elég hideg. Milán ismét a hosszú, fekete, vastag talárja van rajta, amin ott virít az Allidon címere. Na meg a Prefektusi jelvény. Hosszú, fekete csizma van a lábán és fekete nadrág- de ez a talár miatt nem látszik. Hosszú, fekte haja most fel van tűzve, igen jól áll neki ez is. FEkete szeme csillaog a sötétben. Ahogy kilép az udvarra, csak nézelődik és lépdel. Gondolkozik. Aztán valahogy a Füves Labirintushoz érkezik. MEgáll a bejáratánál.*
-VAjon érdemes bemenni?-*kérdezi halkan, majd megvonja a vállát. Előveszi pálcáját, egymotyog egy Lumos-t, majd belép, kis fénykört hagyva maga után. Ami lassan el is halványodik, majd teljesen eltűnik.*

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Márc. 10, 2009 4:03 pm

*Valahogy érezte hogy Nicol ezúttal nemnagyon fog beleegyezni hogy elöl menjen... de sebaj. Kyngernek erre is van ötlete.*
-Akkor mitszólnál ha jönnél mellettem én meg mennék melletted? Vagyis manyünk egyszerre. *Viccelődik egy kicsit, bár ez nemis olyan rossz ötlet. Így legalább nincs elöl se hátul... csak közép van és így nemlehet vitatkozni hogy ki menjen elöl...*
~Mintha kicsit kezdene hidegebb lenni~ *Teszi zsebre a kezét hirtelen... mintha fázna... de valójában mégsem. Csak nemtud mit kezdeni kezeivel séta közben. Ha magamellett tartja azt túl monolognak találja... ha meg előre hátra lóbálja őket felváltva az meg túl kisfius... ezért inkább zsebre teszi őket hogy ne kelljen bajlódnia velük. Bár nem is biztos hogy annyit kéne velük bajlódni mivel látni Nicolon hogy kicsit elfáradt és kicsit unatkozik is... Kynger habozás nélkül elébe vág a lánynak és elkezd mosolyogva a visszautat mutogatni. A lányka beleegyezésével elindulnak visssza az indulási ponthoz, amihez egy olyan fél óra alatt vissza is találnak. Láthatóan mindketten elfáradtak... Kynger el is indul fel a hálójába amit Nicol is jó ötletnek talál. egy darabig elkíséri a lányt majd messze elhagyva a labirintust ketté válnak útjaik a következő találkozásig...*

Vendég

* Elég unalmas élmény lehetett a srácnak csak Nikolt követni, hagyta, hogy ő döntsön az útvonalok következő elágazása felől. Persze nem gondolja úgy, hogy egy ilyen lehetőség bárkit is felvillanyozna, de jobb ötlete jelen pillanatban nincs, hogyan tehetné Kynger számára érdekesebbé a néma felfedezőútjukat. No lám...ha egyedül lenne, nem kéne ilyesmin rágódnia, de a legfurcsább az egészben, hogy cseppet sem zavarja a dolog.
Mikor a srác megindul előre, bosszús tekintete egy pillanat alatt átadja a helyét egy elégedett mosolynak, most jön csak igazán bele a felfedezésbe - rögtön egy kudarccal kezdve.*
- Öhm, igen, egyenesen. * Bólint egy megértő pillantással, majd rögtön hátraarc, és indul vissza. *
- Neeem, te mész elöl. * Jelenti ki makacsul. Kynger biztos lehet benne, hogy nem fogja meggondolni magát, elég makacs, és határozott teremtés. *

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Márc. 10, 2009 3:47 pm

*Kynger haladási iránynak mindössze két utat lát... jobbra és egyenesen. Habozás nélkül mutat bal kezével a jobbra lévő ösvényre, és ezt szavakkal nem nagyon akarja elmondani. Ugygondolja elég egyetlen kézmozdulat a ökéletes megfogalmazáshoz.*
~Hát akkor lássuk mi van erre...~ *Az ösvény elég vastagnak látszik, ugyhogy ketten is elférnek rajta. Nem is habozik tovább elindul most ő először és reméli hogy majd a lányka is szépen lessan követni fogja őt. Egy lassú hátranéző fejmozdulattal vizsgálja a lány helyzetét, majd a következő jobbrafordulásnál tekeri csak vissza a fejét hogy újra egyenesbe legyen, de amint ujra normál állapotba kerül feje állása, felnak ütközik...*
-Szerintem egyenesen kellett volna ott mennünk... *Mosolyog Nicolra és közben leszedegeti a leveleket az orráról, és elindul vissza ahol volt az előző elágazás...*
~Hát ez röhelyes... egyszer mondom meg hogy merre menjünk de az biztos zsákutta lessz.~ *Mérgelődik magán egy picit majd szépen lassan visszaérnek a zsákucca előtti elágazáshoz.*
-Tessék... menycsak előre... talán úgy jobblessz... *Egy huncut mosollyal újból átadja a lánynak az irányítást.*

Vendég

* Nem, még sosem járt itt, és nem hiszi, hogy úgy mozogna, mint aki ismeri a helyet. Esetleg a logikus gondolkozás késztethette efféle véleményre a srácot, aminek az alapja a látszat néha csal. Ez a mondás Nikol kedvencévé vált az utóbbi időben. *
- Sosem. * Rázza a fejét. A válla felett hátrapillantva vet egy töprengő pillantást Kyngerre. Miért gondolja úgy, hogy már járt itt? Persze nem valami bölcs döntés haladás közben nem az utat figyelni, egy kisebb kő meg is tanítja erre a deridionos lánykát. Megbotlik egy cseppet, hogy aztán egyensúlyát visszanyerve bosszúsan nézhessen a kőre. *
- Ghh...* Morog, majd kisimítva dühös ráncait a homlokán folytatja az útját.
- Merre?

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Márc. 10, 2009 3:18 pm

*Szépen lassan követi a lányt. Hagyja hogy ő vezesse őket míg addig Kynger élvezi a kellemes sétát. Hameg történne esetleg elől valami az úgyis másodikna tudja csak meg úgyhogy ráér majd akkor izgulni. Bár nemhagyja nyugodni a multkori eset sem mikor épphogy a hátul haladónak kellett elő észbekapni... Többször is hátranézeget elővigyázatosság érdekében hátha esetleg egy sövényfal választaná ketté Nicoltól.*
-Te... jártál már itt?... *Kérdezi furcsa hangon. megállapíthatatlan arckifejezéssel.*
~Hé! azmeg mivolt?~ *Kicsit mintha megíjedne valamitől amit az előbb látott maga mellett. valószínüleg csak a fény és a szél játéka a szemmel, és semmi veszély nincs azonban Ahol Kynger megjelenik ott álltalában történni szokott valami. És annyira viszont nemfélős hogy megíjedjen egy felvillanó fénycsóvától... Pillanatok alatt lehiggad és edígi megszokott tempójával foltatja Nicol követését.*

Vendég

* Nevezhetjük ezt akár aljas próbálkozásnak is, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. Nikolnak vannak efféle módszerei, amivel kiderítheti, mennyire félős személyiséggel találta szembe magát, és örömmel veszi tudomásul, hogy Kynger kőkemény arca pontosan arról árulkodik, mint a szavai.
Elismerő pillantását igyekszik elrejteni, így gyorsanvissza is fordul menetirányba, mielőtt még bármiféle villanást észrevenne a tekintetében. *
- Akkor félelem dolog letudva. * Jegyzi meg halkan somolyogva magában, a következő lehetőségnél pedig egy még sötétebbnek látszó ösvény felé indul meg, a szeme sarkából figyelve a srác reakcióját. Mindig is ilyen kíváncsi természet volt, a srác sokszor változó hangulata pedig csak még jobban felkelti az érdeklődését, mint egyébként. *

Téma: Re: Sövénylabirintus Kedd. Márc. 10, 2009 2:56 pm

*Kicsit meglepődik a lány szavain elvégre nemszeret félni, és akkor kezd el igazán félni mikor felemlegetik neki a félelmet. Még jó hogy nincs olyan idő hogy felni lehessen. Álltalában a félelemhez sötét kell és furcsa zajok a háttérben. a következő fejrázása után becsületét mentve szól a lánynak.*
-Nemszoktam félni... *A mosoly most elmarad a mondandó végéről. Helyette egy vasarc jelenik meg, és egy büszkén felemelt fej. Majd miután már a lány elindult a szűk ösvényen, Kynger is elindul utána. Persze csak egy nagy sóhajtás után.*

Vendég

* Hirtelen hátrafordul, amikor úgy érzi, a srác kővé dermed, és egy percre megfagy a levegő, amíg tényleg hisz neki, hogy egymást fogják megenni az éhenhalás elkerülése végett. Nos, a viccmondást még gyakorolni kell, nem valami bölcs döntés mindenfajta mosoly, vagy viccre utaló jel nélkül elsütni egy effélét, még a végén komolyan is veszik az ember szavait.
Megkönnyebbülten mosolyodik el, amikor Kyngernek is leesik a dolog, már kezdett attól félni, hogy esetleg el kell magyaráznia a dolgot, nem örült volna neki, ez tény. *
- Okés. * Von vállat. Szerinte teljesen mindegy ki megy elől, de valahogy titkon ebben reménykedett, hogy ő lesz az. Na nem mintha egy kiköpött vezető egyéniség lenne, de sokkal izgalmasabb, ha nem figyelmzeteti az akadályokra senki, már ha ebben a békésnek tűnő labirintusban egyáltalán van ilyen. *
- Szólj, ha félsz. * Cukkolja egy kicsit gonoszkás vigyorával az arcán. *

» Sövénylabirintus
» Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Sövénylabirintus

Similar topics

Similar topics