A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme

*Ismét bólintott egyet. *
-Kösz mindent!-
*Biccentett, majd el is tűnt a szeleske. Ő maga visszavonult egy sötét helyre, ahol kivárhatta, míg leszáll az éjszaka...*

-hát nem sokkal találkoztam ezidáig de egészen jó mindenki...- *igaz tényleg eddig ha minden igaz három beavatottal találkozott...el se tudja képzelni többi merre van ilyentájt.*
-Hát nem igazán...Nem...nem látják a fellegvárat!- *azaz ő így tudja.*-De ha most nem haragszol...- *azzal semmivé lesz a nő.*
-Örültem, hogy találkoztunk....- *és aztán csönd veszi át a helyét.*

*Figyelmesen hallgatja a tippeket, majd a végén annak jeléül, hogy megfogadja tanácsát, biccent egyet. *
-Persze, nyugodtan....És mennyire elviselhető a többi beavatott??-
*Kérdi, mert értelmest vél felfedezni, nagy örömére. A kis szeles jófej, megnyugtató, hogy mégsem idiótákkal van körülvéve. *
-Te hamar kiigazodtál itt? A diáksereg nem jár ide, ugye, vagy beszéltél már egyel-is akár?-
*KEzdte faggatni*

-Ugyan nincs mit....- *amilyen harapós kedvében volt a kis vámpír még az elején teljesen megszokta a kis bolondozós hangulatát Elynor.*
-Hát levéltál, társalgó...de ajánlom, hogy nézz körbe...- *egyszer tegezi egyszer magázza...most döntötte el...tegezni fogja.*
-Tegezhetlek?- *lehet erre úgy begerjed a vámpírhercegnő, hogy nekiugrik Elny-nor torkának bár onnan nem sok mindent szív ki...*

-Köszönöm!-
*A szétporladásos tanácsot meg nagyon jónéven veszi, így hogy végre valaki viccelni tud rajta. Nem csak a sok "úúúristeeen".... Így egy jóízűt nevet a dolgon.*
-Hát, nem lenne szerencsés-
*Meg amúgy is finnyás a kicsike, nem felel meg neki bármi. Amilyen unszimpatikus volt neki eleinte a szellőcske játszadozása, most egészen elfogadhatónak látja. Pedig nem igazán visel el senkit. *
-És itt a falakon belül van valami használható szoba is?-
*Kérdi, elnézve, hogy igencsak hosszú az a napi 24 óra, valamivel el kell ütni a nappalokat is. Leginkább az alvás az, amit szívesen csinálna, de ugye, az nem lehet.*

-Jah vagy úgy...ennek feledtél örülök!-*hát már csak remélni tudta, hogy megtartja az egyességet mert ő bizony nem fogja tartani a hétét a vámpírok miatt...igaz a vérfarkasok se jobbak...bár belőlük egyenlőre még csak egyet ismer ő viszont egész jó fej...*
-Hát a falu...az a nagy kapu ahol bejött...arra csak a macskaköves úton...de este menjen mert még szétporlad...-
*kacsint egyet majd nézi ahogy a nő az egyik sarokból a másikba fut...felvágós...ami azt illeti ő is szereti mutogatni hihetetlen nagy erejét, hogy egy másodperc alatt hurrikánt képes előidézni és hasonlók..b.ár ami azt illeti még ez se megy neki igazán...23 éves...nem minden megy neki még...*

-A faluba nem élelemszerzés céljából megyek-
*Mondta kerekre nyílt szemekkel. Nem is érti, hogy miért ez jutott eszébe.*
-Lehet hogy a fajtám többi tagja nem tudja tartani az egyességet, de eszem ágában sincs kisdiákokat fogyasztani....-
*Mondta még mindig értetlenül. Vajon megszegte már valaki az egész egyességet? Vagy nem tudják a helyüket a többiek? Tudja jól, hogy lénye egy ember számára visszataszító, és nem kívánatos, így nem is szereti híresztelni a dolgot,*
-csak a környéken akartam körül nézni....-
*Mondta szigorúan, szúrós szemmel, hogy ilyet feltételezett róla. Megcsóválja fejét, majd összekulcsolt kezeit égnek emeli, és nyújtózik egyet. egyik pillanatról a másikra a terem másik végében lesz látható, jól esett kicsit megmozgatni magát. Majd hangtalanul vissza. *
-Mióta van itt?-
*Kérdi a szeles alaktól.*

*Bólint egyet bár nem szívesen hagyta abba a játszadozást...akkor örömöt tud neki szerezni pár ember szívatása...hisz ez nem is ember...
Elégedetten vigyorog egyet mikor megdicsérik emberi alakját. Neki se lenne semmi baja vele ha egész életét ebbe kéne leélni de így, hogy szabad is lehetne és csak szálldogálhatna céltalanul így elvileg semmi szüksége nem lenne rá...de, hogy le ne bukjanak és észre ne vegyék őket muszáj...
A következő kérdés kissé meglepi...fülében a falu szó még mindig tisztán cseng...felvonja szemöldökét.*
-Csak nem kajálni akarsz?- *na egy falusival kevesebb...mi értelme is van akkor annak, hogy ezek itt élnek...idegességében legszívesebben a léggömböt összetörné de türtőzteti magát.*
-Nem kötöttetek valami egyességet, hogy nem itt esztek?-

*Mikor a szellő végre emberi alakot ölt, ismét felé fordul és szája szélét mosolyra húzza. Így már mindjárt más a helyzet. *
-Annak kiváltképpen örülök. és köszönöm-
*A köszönömöt arra értette, hogy abba hagyta az illető a viccelődést. Zoye nincs humoros kedvében, de ez nem csoda. Üres hassal nehéz is... és még mindig messze az este. Na de ha már itt van, próbál ettől elvonatkoztatni. Végig néz a nőn, majd megdícséri emberi alakját.*
-Nem rossz! -
*Mondja mosollyal, amjd magára néz, és elfintorodik. Lehet, hogy világos bőre igen, de világos haja nem hat vámpírként, de ő tudja magáról, hogy mi, és ez néha nem teszi boldoggá, máskor viszont ez a mindene. Az emberi vér kérdése érdekes... az az egy dolog, ami miatt kicsit undorodni tud fajtájától, de ő próbál kilépni ebből a körből.*
-Hülyén fog hangzani.... A falu merre van?-
*Kérdi felvont szemöldökkel, nem szokott segítséget kérni, de most erőt vesz makacsságán, és nem köt bele az első mozgó lénybe, akit meglát, sőt, próbálja a dolgot hasznára fordítani.*

*És csodás...sikerült felidegesítenie rendesen..azt, hogy hagyta a francba nyereségnek tudja be.*
-Ezt soha...- *azzal emberi alakot öltött és végignézett magán. Megigazította szögegyesen barna tincseit, frufruját is végigszántotta ujjaival majd mikor végzett elégedetten elmosolyodott.* -A vérszívóknak soha nem volt humorérzékük...megesik...ezek szerint te sem vagy kivétel...csodálkoztam is volna!-
*fintorodik egyet majd egy kis léggömböt formát két tenyere között és azt kezdi el unaloműzésként dobálni egyik kezéből a másikba.*

*Zoye ajkát félre húzza, karba teszi kezét, és hagyja az egészet a francba. Roppant mód idegesíti a dolog, de nem tud nagyon sok mindent kezdeni vele. Nem ismeri ki itt magát még... csak szállna már le az este.... A dudorászást, és susmutolást némán tűri, majd türelmetlen topogásba kezd. Inkább magának, mint sem az idegesítő dúdoló egyednek megjegyzést tesz.*
-Kíváncsi leszek, mikor unja meg...-
*Orra alatt szinte csak a tátogva préselte ki véleményét, majd smaragdzöld szemei megvillantak. nyakával körzött egyet, és magában belátta, hogy itt sem normálisabbak a fajok, mint az előző helyén.* ~Ilyen idétlenséggel ugyan kinek van kedve szórakozni?!~ *Húzta el ismét ajkát, de a toporgást abba hagyta. Pár lépést arrébb állt, és tovább fojtatta a terület feltérképezését. Nem bírja elviselni maga körül az idiótákat, így nem vesz róluk tudomást...*

*Sok előnye van a nővel szemben...túl sok is talán. Nem íz igazán nem ér. Ő már valamennyire ismeri a helyet bár itt még nem járt, de a folyosók sokasága között rendesen kiigazodik már míg a vámpír nem. Elynor láthatatlan így akármit kezdhet vele nem igazán fogja megtalálni a nőt....levegőből van ugyan....ugorhat de nem sokáig bírná itt az össze-vissza ugrándozást a kis vérszívó.
Nem szól semmit csak halkan duruzsol valami dallamot, végül közelebb libben a nőhöz és ismét játszadozni kezd szőke tincseivel. Ekkor a dudorászást abbahagyja, hogy ne teljesen fedje fel magát.
Még hogy "Szép napot..." ez eléggé ellentmondásos. Neki nem lehet szép semmikép hisz vámpír és a napon szétporlad...így Elynor mit tudja mondani...Jó estét?*

*Mély lélegzetet szív tüdejébe, nem mintha szüksége lenne rá, de az emberi mivolta során megszokta már. Alig várja az éjszakát, és az erdőben is körül fog nézni, hátha akad egy-két eltévedt lény, akiknek már nincs szükségük vérükre, hisz hosszú utat tett meg. Vállat vont, majd épp, mikor a helységet jobban szemügyre akarta venni, érezte, hogy egy kis fuvallat csapja meg, és játszadozik a hajával. KEdvesen elmosolyodott, majd elkomorult arca, és rideg hangon megszólalt.*
-Szép napot ....-
*Kelletlenül megrázta fejét, majd kitágult pupillákkal, ugrásra készen állt a szellő irányába rezzenéstelen arccal. Túl ismeretlen neki még ez a hely.*

*Oh és ismét csak eljött az a napszak melynek a legtöbb élőlény csak örülni tud...kivéve egyet. A vámpírok éjszakai lények és most szinte biztos benne a levegő birtoklója, hogy nem találkozhat eggyel sem. Tévedett. A fellegvár mindig is biztonságot sugárzó hely volt minden fajnak, dehogy a vámpírokkal jóban legyen az teljességgel ki van zárva. Nekik is igaz ugyanaz a dolguk mint mindenkinek de olyan kis élősködők tudnak lenni...Ugyan már...abban mi a jó, hogy másik ember véréből táplálkoznak.
Igaz az sem jobb, ha valaki a szélre hagyatkozik de ha az ő teste már ilyen...szörnyű, hogy csak a védelem és a lebukás miatt kell emberi alakot öltenie. Úgy véli a sárkányoknak sem ez a legjobb, hogy nem egy ember bőrébe kell bújniuk, bár ami azt illeti Elynor ezzel a testtel megfogta az Isten lábát.
Most is halkan suhan végig a rideg folyosókon. Még hogy halkan...hangtalanul. Szellő testét alkalmazva libeg mint egy szellem. Mikor végül a rezidenciára ér halkan mormog valamit mikor észreveszi a vámpírt, de mivel ma is mint mindig oly bohókás nem veszi át emberi alakját. Egy kis szellőt indít a nő irányába majd szőke tincseit emeli a magasba.*

*Már megint nappal.... Mindig csak a reggelek, déli idő, és délutánok.... A nappalok végtelen hosszúak, az éjszaka ehhez képest semmi. Elege is van már ebből Zoyénak, de mindezt nem számítva élvezi a vámpírlétet, nem sokan állnak felette a táplálkozási láncban! Sőt, senki.... És ez a tény nagyon megnyugtató számára. A tükrök terét látogatja meg elsőnek, érkezése alkalmából. Nem ismer itt senki, de az előző csoportjánál csak jobb lehet.*

*Figyel felettese szavain, és azon kezd gondolkodni, hogyha nem jött volna el, nem tesz eleget a kérdésnek, akkor vajon már nem is élne? Pontosabban már nem lenne? Hiszen már évtizedek, pontosabban évszázadok óta nem él igazán. Mikor az angyal szemébe nézett, az egy darabig nem engedte el a nő tekintetét, de ő sem az a törékeny virágszál, kiszabadítja fogságban tartott tekintetét, és nézelődni kezd. Mivel felettese is úgy gondolja, nemsokára kap majd szobát, így megnyugszik, hogy lesz olyan hely, ahol kissé emberiesebbé teheti magát, ha esetleg azok közé a visszamaradott lények közé, az emberek közé szeretne menni. Figyeli az angyalt, ahogy a teremből folyamatosan hátrálni kezd, majd bólint neki, és ő is elköszön.*
Jó éjszakát! *Majd felettese távozása után még pár percig a terem szemügyrevételével foglalatoskodik, majd visszaveszi sötétbarna csuklyás talárját, kézbe veszi a bőröndöket, és arcába húzott csuklyával lép ki a teremből, hogy felfedezze a fellegvárat, vagy esetleg megismerjen valaki mást is.*

*CSak komolyan bólint, nem szívleli a vámpírokat de eggyenlőre úgy tűnik talán ki fogja bírni őt is*-Ha nem lennél annak nem lennének jó következményei rád nézve se*mondja megintcsak egy apró mosollyal kicsit vidítja a dolog de ez nemigazán látszik rajta. Már nem tud nagyon örülni semminek se. amikor a nő kinyitja a szemét ő mélyen bele néz, nem engedi el. Ramitiel nem éppen az a fajta aki bárkitől is félne, az engedelmesség pedig csak más dolog azt is két lénynek teszi aki megintcsak angyal,*-Nemsokára kapsz, remélem jól fogod érezni magad, *mondja bár a jó igencsak relatív dolog itt, mindenesetre az angyal itt befejezte a dolgot, majd lassan elindul a terem vége felé de mielőtt kilép hátra néz a válla fölött*-További szép estét, töltsd értelmesen, a legjobb ha felfedezed a helyet, a jövőbe nem sok időd lesz rá szerintem*mondja majd kilép az ajtón*

*Dolgozni.. Furcsa szó, de komoly jelentése van, főleg, ha valami harcos, háborús dologról van szó. Mindenesetre értesíteni fogják, ha valamiért szükség lenne rá, tehát nem kell a napi 24 órából 26-ot avval töltenie, hogy azt lesse, hol és miben tud segíteni, bár el kell ismerni, Meiriona az a vámpír volt, aki szeretett segíteni, ha ez nem is látszott meg mindig a viselkedéséből. *
Itt vagyok. *mondja ő is nyomatékosítva, miközben egy kicsit talán gúnyosan elmosolyodik, és alig láthatóan megvonja vállait. A társai már úton vannak, tehát valószínűleg nem kell sokat várnia, hogy megérkezzenek. Talán egy nap, talán több. Tud várni. A fontos dolgokat elvégre nem kell elsietni, habár szeretné tudni, kikkel is kell majd együtt dolgoznia. nem zavarja meg, amikor az angyal kitárja szárnyait, és felkavarja vele e levegőt.. A nő haja egy pillanatra önálló életet kezd élni a lágy szellő hatására, és a nő becsukott szemmel szagol bele a felkavart levegőbe, de nem érez emberszagot, hiszen emberek nem tartózkodnak a fellegvárban, csak mindenféle más lények, erről kapott némi információt, még mielőtt idejött. Mikor kinyitja szemeit, az angyal szemeit kezdi fürkészni, próbálja megfejteni, hol járnak annak gondolatai, de sose volt olyan nagyon jó emberismerő, eltartott neki egy ideig, mire azt mondhatta, hogy valakit elég jól ismer. *
Értem. Akkor gondolom nem sokára erről is kapok több információt, hogy hol rendezkedhetek be hosszabb távra.*Mondja inkább magának megállapításképpen, sem mint az angyalnak. tekintetével a termet kezdi fürkészni, eddig még nem vette igazán szemügyre, milyen is igazán a védelem rezidenciája.*

*Miközbe beszél hangja dallamos bár mintha gondolatai nem is itt járnának. Ez lehet így van nem lehet tudni az angyal agya milyen sávon jár miközbe beszél*-Reméltem is*mondja egy félmosollyal. Annak nagyon nem örülne ha valaki csak úgy eltűnne*-Itt most dolgozni vagyunk még nem tudom én se a végkimenetelt de majd ha kell értesítelek*mondja s közbe közelebb sétáll*-A lényeg hogy légy itt*nyomatékosítja még egyszer, majd lassan megrázza a fejét*-Úton vannak, nemsokára találkozol velük*mondja lezárva a szót, majd kiegyenesedik szárnyait egy pillanatra szétnyitja egy kis szelet kavarva*-A fellegvár eggyes részeibe megvannak a szobák*mondja komoly hangon*-Gondolom a tied is készül már.

*próbál megjegyezni mindent, amit hall, persze ez nem könnyű, lévén hogy több száz év ismerete és anyaga van már a tudatában, és nem emlékezhet mindenre. Emberi életét szinte teljesen el is felejtette, távolinak hat. Most már nem ember, nem ugyanaz. De tényleg, nem fog rajta a kor. De hát csupán 28 éves volt, mikor meghalt, így mindig is ilyen idősnek fog kinézni. Az anygal szavaira csak féloldalas mosolyra húzza a száját. lehet, hogy könyörtelen dolog az ő fajtájához tartozni, de idővel talán meg lehet szokni. Főleg ha rég voltál ember, és nem emlékszel milyen is volt. Ő sem tudott sok dologhoz viszonyítani, viszont élvezte, hogy az emberek félnek tőle. Pontosabban félnének, ha felfedné előttük igaz valóját. De eddig ezt még nem igazán tette, talán majd ezután.*
nem megyek sehová, legalábbis nem tervezem..*Mondja egy komoly mosollyal, arra a kérésre válaszolva, hogy legyen itt, amikor kell.*
A társaim? Ők még nem érkeztek meg? *Kérdezi, bár feleslegesen, hiszen felettese még a kérdés előtt megadta a választ, ez csak amolyan megerősítésnek számított a részéről.*
Ja igen.. merre fogok lakni? *Tesz fel egy teljesen általános kérdést.*

*Csak komolyan bólint*-Nem várok el többet mint magamtól*mondja nyugodt hangon majd előrébb lép*-Mi a védelmet képviseljük fel kell térképeznünk majd helyeket, és ami a legfontosabb. Segítenünk kell Ascarielt hogy megszilárdítsuk a hatalmunk most ez a legfontosabb. *mondja majd végig tekint a nőn elismerősen bólint*-A kor nem fog rajtad.Bár mondhatni én nem kérnék a kárhozatból. Bár ha úgy vesszük én is annak a gyümölcsét élvezem mégha nem is olyan minta a tied*mondja komoly hangon , a kérdésre kicsit megvillan a szeme, ahogy oldalt a nőre néz, a tegezés nem zavarja. Hozzá szokott*-Mindent megtudsz időbe. A lényeg hogy itt légy amikor szükség van rád. A társaid nemsokára megérkeznek. Aztán utána komolyabban bele ássuk magunkat a dologba

*Örül, hogy felettese egyelőre nem úgy beszél vele, mint hogy általában egy felettes beszél a beosztottjával, így egy pillanatra ő is elmosolyodik.*
Jöttem ahogy tudtam.. És remélem sikerül sokat segítenem itt, minden erőmmel azon leszek, hogy ne valljunk kudarcot.*Mondja a fekete angyalnak, miközben leveszi magáról a csuklyás talárt, hiszen abban utazott, és itt bent, a várban elég meleg volt. Mostmár az angyal is láthatja a fekete goth ruhát a nőn, a kereszt alakú medált. A karcsú vámpírnő kicsit talán mereven áll, arcvonásai még mindig rendezettek, viszont néha elereszt egy-egy mosolyt felettese felé.*
Remekül utaztam. Viszont vannak dolgok, amiket még nem értek teljesen. Lennél olyan kedves, és megmagyaráznád nekem, miért is kellett ide jönnöm? *Kérdezi kérdő hangon, ám tekintete nem árul el értetlenséget. Átmegy tegeződésbe, hiszen az angyal is letegezte őt, akkor ő nem fog magázódni, habár lehet, rosszul teszi, hogy ilyen hamar vált.*

*Hallja amikor belép, de eggyenlőre még nem fordul meg magába mosolyog sejti hogy ki is jön. Majd amikor meghallja a hangot egy kissebb mosollyal megfordul. Kevés más lényt szívlel igazábol mindig is angyal párti volt mivel ő is az. S ezt nem is félte kimutatni mindazonálltal voltak páran kiket kedvellt legalábbis megtürt s nem mutatta ki ellenszenvét a faj iránt. Ilyen volt Meirona is, amikor a nő közelebb lép bólint felé fejével*-Üdvözlet Meiriona*mondja egy kissebb mosollyal majd közelebb lép a nőhöz*-Nem, egy cseppet sem. Jókor érkeztél az üzenetedet megkaptam örülök hogy ide jöttél. Szükség lesz mindannyiunk erejére*mondja fejet bólintva a nő felé*-Remélem nyugisan tellt az út.*mondaj még kicsit mélyebb hangon a hangja tekintélyt sugall bár most nem él vele.*

*Meiriona, a vámpírnő lép be a védelem rezidenciájába. Már több évtizede, sőt évszázadok óta halott volt, vámpír, de emberi alakja csupán egy 28 éves nő teste volt. Barna, hullámos haja a vállára omlik, csuklyája hátra van hajtva. Arcvonásai komorak, erősek, látszik, hogy a nő kordában tudja tartani érzéseit, el tudja rejteni őket a világ elől. Még új neki a hely, nagyon is, viszont nincs nála sok csomag, hiszen minek is az. csupán két kisebb bőrönd van nála, hogyha emberek közé merészkedik mégse mindennap ugyanabban a ruhában mutatkozzon. Nyakában egy kereszt alakú medál lóg, elég régi, még emberi életében kapta. A teremben egy feketeszárnyú angyalt pillant meg, valószínűleg ő a nő felettese. Meiriona légiesen mozog, sötétbarna csuklyás talárja elrejti karcsú alakját, és további viseletét, ami egy ghot stílusú fekete ruha, de ezt az angyal nem láthatja. Így emberi alakjában egész természetesnek, egész nőiesnek hathat a többi lény szemében. Csomagjait a földre teszi, majd az angyal elé lép.*
Üdvözletem! Remélem nem késtem sokat ahhoz képest, amikorra jelentettem az érkezésemet. *Köszön a bentlévőnek, akit ugyan már ismer egy ideje, de mégis a fölöttese, így hangja keményen cseng, de a keménység mögött mégis kedvesség bújkál.*

*Egy sötét szárnyú angyal érkezik meg a terembe nem sokat teketóriázik elég öles léptekkel lép be. Kintről jött szállt a szél szárnyán ilyenkor valamennyire ki tud kapcsolódni és átgondolni a történteket. De most fontosabb dolog miatt is jött. Mégpedig a prímása a hírek szerint ma érkezik. Reméli nem késik jó lenne ha össze jönne a banda és elkezdhetik a munkát. Nem kéne Chantrielre szégyent hozni azt nem szívlelné ő meg nem kezd ki vele. Miközbe beérkezik fekete szárnyait egy roppantással össze zárja. A múlt még mindig hagy nyomokat az angyalon bár őt már nem érdekli. RÉgen volt mikor a világosságot szolgálta s tudja hogy soha nem fogja még egyszer. Lassan megáll kinyújtózva s vár*

» Tojások Terme
» Nirvana Heavenly rezidenciája
» A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme
» Elise Dupont, iskolatitkár rezidenciája
» Fehér cápa háló

A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme

A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme

Similar topics

Similar topics