Bulgária

Téma: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Téma: Re: Bulgária Szomb. Dec. 27, 2008 11:18 pm

*Mikor a fiú felajánlja, hogy segítene, a kobold lány azonnal bólint, hogy viheti a csomagját, míg ő az oldaltáskával szerencsétlenkedik. A kobold lány szinte rohanni próbál, csak az oldaltáskája hagyná.. Túl nagy az a szerencsétlen kék táska. Rosetta mikor odaér a szüleihez nem szöszmötöl, egyszerűen az apja nyakába ugrik. A férfi erős szorítású, többször szigorú, ám most a boldogságtól pirospozsgás, ám erős szorítása majdhogy nem megroppantja a lánykáját.*
- Apu... Apu, ugye nem akarsz összeroppantani? *Kérdezi nevetve, majd mégegyszer hozzá bújik. Mikor eleresztette finoman ad egy puszit a pici kis Dana pofijára, majd anyukája arcára is.*
- Jajj anyu, tudod, hogy hogyan hiányoztatok? *Kérdezi a lány, de az anyja természetesen tudja...*
- Gondolom pont úgy, mint te nekünk kicsim... És te... Timotei, sokat nőttel! Mikor is láttunk már? Három éve? Kerüljetek beljebb! *Mondja az otthonos anyuka, kezében az apró kis kobold csecsemővel, aki ember szemmel valóban nagyon nagyon apró. Fele akkora, sőt talán még kissebb, mint egy ember csecsemő, tényleg nagyon aprócska. Rosetta azonnal beszálguld az ajtón, de kézenfogja Timoteit is, aki még kicsit zavartan ismerkedik a környezettel, régen volt már itt.
- Gyerünk! Menjünk fel a szobámba! Ott két ágy van, te aludhatsz a másikon! *Mondja a fiúnak, azzala lendülettel elráncigálja kipakolni. A szülők lent sürögnek forognak, jobban mondva Dana be kerül a kiságyába, miközben az apjuk hátra megy,a műhelyébe. Édesanyjuk nem megy távolba, Dana mellett terít az asztalon, hisz már ideje ebádelni, hosszú volt az útjuk. Rosetta szépen, fent elkezd beszélgetni Timmel, hisz tényleg rég volt itt.*
- Itt, az első ajtó jobbra... Tá-dám! Itt is vagyunk! *Mondja a lány, és belöki az ajtót. A szobája tágasnak tűnne, hogyha rendd elnne. Úgy tűnik, hogy anyja nem nyúlt semmihez, mindenhol ott vannak a szétszórt rajzok, kis faragványok. Ám az ablak nyitva van, hogy vaalmi levegő bejöjjön ide szépen. A kobold lány becsukja az ablakot, majd Timoteinak int.*
- A bal oldali az enyém, ajobb oldali a tiád.. Bocsánat, hogy ilyen rendetlenség van, tudod nem nagyon szoktam takarítani... De, hogyha gondolod akkor most nekiveselkedem! Tim, te nem vagy álmos? Korán indultunk, nem?... *Kérdez a lány, s megvárja a fiú válaszát, bármi is az, ugyanúgy regál rá..*
- Fogadjunk! Fogadjunk, hogy én tovább tudok fent lenni! *Mondja a lány, egy kicsit elkuncogva magát, és azonnal tartja a tenyerét, hogy az unokatestvére csapjoon bele. Eszébe se jut, hogy ezt talán meg fogja bánni, hisz a többi napot most nem nagyon vetíti maga elé, bele se gondolja magát.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Bulgária Szomb. Dec. 27, 2008 10:05 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még mindig reggel 10-kor]

*Hát istenem, Timotei sem az a mindenreemlékszem emberfigura, Rosetta úgy tűnik, most így járt. A kobold fiú is ott ül, kezében tartja a doboz süteményt, néha-néha elmosolyodik azon ahogy Rosetta majszol, és ahogyan user elképzelte, ő is mosolygott, komolyan. ^^ A fiúnak fel sem tűnik, hogy a lány milyen nehezen cipekedett, míg ő csak egy kis táskát hurcolászott a hátán. Na mindegy, ha eszébe jut, majd szól, de egyenlőre még nem azon jár az esze. Ekkor szólal meg a kobold lány.*
- Hát igen, nem találkoztál vele sokszor, csak mikor együtt volt a kélt család, nagyjából. Ez van... *Hajtja le a fejét. Szeme előtt ott lebeg anyja képe, évek óta nem változott... nem volt alkalma változni egyszerűen. Mindig az a fiatalos, kobold nő képe lebeg a szeme előtt, mikor róla beszél, vagy beszélgetnek vele. Már kifeküdte nagyjából ezt az esetet, de néha feltör, hogy milyen nehéz is nélküle... Kiskorában nagyon nehezen fogta fel, hogy Anya nincs többé. Sokat sírt utána, és nem aludt, csak nagyon nehezen, hiszen várta haza, Apja azzal nyugtatgatta, majd jön. De hát mit mondhatott volna neki, egy 6-7 éves fiúnak. (az előtöriben rosszul van, hamarosan javítás lesz) Mikor felfogta, akkor nem beszélt egy ideig, ez olyan 8 éves korában volt, igen, nagyon nehezen fogadta, viselte anyja elvesztését. Nem tudott belenyugodni, hogy anyja nem jön többé haza. De majd egyszer... talán... hamarosan... de nem, ezt a gondolatot szabadjára kell engedni, távol, hadd repüljön ki a kobold fiú fejéből. Ő nem nekromantának ment, nem, elementalistának, vagyis annak készül. Nekromantaként nagyon nehéz lenne élnie, a halottak, és maga a halál folytonos közelségével nagyon nehezen birkózna meg. Mikor elvesztette Anyját, és ezt felfogta, az elemekbe temetkezett, tudta, rájuk számíthat, hiszen minimális erejével már tudta irányítani őket akkor is, 8-9 éves korában. Tudta irányítani a víz folyását, a tűz lángjának mozgását, a szél fújását, és a növények növekedését, és ahogyan egyre nőtt, virágzásukat is. Szerette ezt a képességet, szerették is ezért, részben ezért kedvelte. Persze ezt az erejével művelte, mágiájával, mely már akkor is tapintható volt ilyen mértékben. Neki nem olyan volt varázsereje, hogy mikor egy nap felébredt, és elment egy növény előtt, abba élet költözött, vagy ilyesmik, dehogy... neki folyamatosan fejlődött ki, lépésről lépésre fejlesztette maga is.
A kobold fiú hallgatja, amit Rosetta mond neki, a hazaútról, majd a rúnamágia órás eseten elmosolyodik.*
- Igen, az a betörés abba a raktárba. *Újabb mosoly.* - Meg azok a démoni kutyák... még jó hogy Rupert megcsinálta azt a futóhomokot, nem is tudom mi lett volna ha nem csinálja. Talán elfognak minket, bár ezt el Jericho mester úgy sem hagyta volna... vagy még rosszabb. Ne is beszéljünk erről... *Mondja. Hát igen,. azt mondják, tolvajtól lopni nem bűn, ők pedig azt tették, egy tolvajbanda raktáráról loptak gyémántokat, drágaköveket, ez volt az óra gyakorlati része.
Rosetta hirtelen úgy dönt, kipróbálja Tiomotei gerincének a terhelési szintjét, átbukfencezik rajta, a kobold fiú halkan felnyög, nyikkan, majd kissé sajgó hátára nem is figyelve fordítja tekintetét a házak irányába. Igen, Rosetta izgatottsága bizonyos mértékig rá is átragad, elmosolyodik, majd félig-meddig feláll, és hátára veszi táskáját, elteszi a sütit, ami persze nem borult ki. A falu, a ház is valószínűleg már látható, sőt, ez az igazság is. Timotei újra elmosolyodik, azon, hogy a kocsis is elnevette magát. Nem arról a mogorva, gonosz kocsisról van szó, akiről minden utazó "álmodik", nem, ez egy kedves, lassan agg korú kobold férfi. Hirtelen megállnak, majd félig leszáll, félig lerántják a kocsiról.*
- Köszönjük a fuvart! *Csatlakozik a kobold fiú unokatestvéréhez, majd a kocsis egy kalapemeléssel válaszol, és egy biccentéssel, s továbbhajt. Timotei körülnéz, figyeli a játszadozó gyerekeket, hiszen valószínűleg azok is vannak itt. Látszólag Rosetta már nagyon izgatott, boldog, fél éve nem volt már otthon, ez is látszik.*
- Ne segítsek? *Kérdezi Timotei, majd ha válaszolt a lány, elveszi tőle az egyik táskát és úgy ballagnak közelebb a házhoz.*
- Csókolom... *Köszön a fiú kicsit félénken Rosetta szüleinek, nem, nem tegezi le őket, maximum ha mondják neki, mindegy. Kezet fog rosetta apjával, majd bemegy a házba, Rosettát előreengedve...*

Téma: Re: Bulgária Szomb. Dec. 27, 2008 9:31 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még reggel 10kor]

*Természetesen a fiú nem volt képes elmondani, hogy akár ő is vihetne pár cuccot, nem kéne a lánynak cipekednie, hisz talárjainak zsebében minden elférne… Na mindegy, erről lecsúszott, így inkább nyűglődik a nyakában a táskájával, és a másik táskával, ami most már mögötte van, az egyik zsák mellett. Nem éppen puha ez a hely, de túlélhető, legalább haladnak. Mikor Timotei előpakolja a süteményt, a kobold lány azonnal odaugrik, és elvesz belőle, eszegeti, majd megint elvesz, megint eszi, s így tovább. Mit ne mondjak, mindig kis falánk volt. Ki tudja, mikor eszik utoljára?
- Jajj, Timotei, megértem… Én nem tudom, hogy mit csinálnék, hogyha elveszteném. Az édesanyáddal nem is találkoztam, talán egyszer… Vagy kétszer. *Mondja a kobold lány, majd gyorsan megrázza a fejét. Gyorsan el kéne felejtenie ezt a témát, de azonnal nem megy. Mikor éppen témát váltana, a fiú szólal meg újra, s kicsit magához tér. Végighallgatja a fiú szavait, majd kicsit, nagyon elkezd pislogni*
- Én nyáron körülbelül egy hétre hazautaztam, hisz megszületett Dana, és muszáj volt látnom őt. Most kilenc hónapos, jajj, már úgy cseperedhet, és én még se látom őt. Amúgy… Szerintem az iskolában töltöm a Szilveszterem, de lehet, hogy visszajövök, mondjuk az út hosszú, de megéri. Hisz jön a mulatság! De még nem döntöttem, igazából. Majd talán, hogyha haza mentünk még eltöltöm. Most pénzem van utazni, meg miegymás, hisz tudod, a Rúnamágia óráról jó sok aranyat bezsebeltem. Meg te is, ha jól emlékszem. *Halkan elkuncog a lány, majd a nagy zötykölődésben egy kicsit sóhajt. Kezd fájni a feje, az út nagyon rossznak tűnik, aztán kisimul egy kicsit, megnyugszik. A kobold lány azonnal felugrik a kis kocsin, olyan hévvel, hogy majd átesik Timotei-n, aki valószínűleg még a kezében tartja a sütiket is. *
- Jajj, bocsi! Timotei! Már ott vagyunk! Már csak egy pár perc! Nézd! *Azonnal elveszi unokatestvére kezéből a süteményt, ha nem ejtette már le, és odalökdösi a fiút a kocsi elejéhez, ahol a kobold van, aki felvette őket. Ott a ponyva nyitva van, hogy ki lehessen nézni előre, átmászva a zsákokon.*
- Ott! Az a ház! Ott a távolban! Az a szép ház! *Mondja ujjongva, mire a kobold férfi is majdnem elneveti magát. A lány izgatottsága talán átragad Timoteire is, talán nem. A kobold férfi vaószínüleg, hogyha már hallotta, hogy melyik az a ház, ott rakja le őket… Mikor lassan bezötyögnek a városba, a lány szépen felcuccolja magát.*
- Na, gyere már! Nagyon köszönjük a fuvart! *Kiállt oda a koboldnak, miután nagyjából leszedte a cuccait, és magával rángatta Timoteit is… A következő percben a ház, amelynek a kertje előtt állnak hirtelen magába szippantja a tekinteteket. * ~ Végre… Itthon…~
*Az ajtóban a következő pillanatra a hangokra kilép egy nő kedves, mosolygó arcú, s kezében egy apró, virgonc kis kobold csecsemő… Nem lehet eltéveszteni, hogy kik azok: Rosetta édesanyja, és a kis Dana. Lassan megjelenik a hz ura is, Rosetta édesapja, ki odaint nekik, hogy menjenek már, jöjjenek be a házba.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Bulgária Szomb. Dec. 27, 2008 8:05 pm

*Jacket nem rédekli, hogy mit művel hátul a ficsúr, őt csak az érdekli, hogy a lánnyal mi lehet. Mikor odaér a padkupachoz, és az emgmozdul, ijedten kissé megugrik, hátrább szökell egy aprócska lépést. Mikor azonban a lány jön elő belőle, akkor kissé emgnyugszik, hogy minden rendben van vele. Ha nem látná rajta, hogy mennyire ideges, talán még viccelődne is, hogy a fiú színt hozott az életébe, hiszen a sápatag, fehér bőrön csak úgy izzik az a lila folt. Már éppen megszólalna, de ekkor Svetlana int neki, és ő, okos kutya módjára... akarom mondani, mint oylan, aki sejti, hogy ennek nem elsz jó vége, és nem lenne értelme egy dühös, tűzgolyókkal dobáló lány elé állni, oldalravetődik, le, a földre. Onnan azonban nagyon is remekbeszabottan nézi a dolgokat. Mozizik.* ~Ez csúnya lesz..~ *gondolja magában, mikor a lány haját éri a vágás, és, ha nem lenne ennyire képzett, még a szemét is eltakarná. Peregnek az események, röppennek a különböző átkok, bűbájok, igézések, varázslatok, van itt minden, ami csak kell, Jack meg kapkodja a szemét. A suttogást, nos, hogy sajnálatos módon, vagy szerencsére, az már kérdéses, lényeg, mi lényeg, nem hallja. De azt látja, ahogyan a lány megcsókolja a fiút, majd végül ellöki. Nyel egy nagyot.* ~Nyugtass meg, hogy velem nem fog így elbánni.. Asszem erre rá kell szolgálni. Megnyugtató..~ *válaszolja kissé elszontyolodva, miközben feláll, és a lány felnyögését, miszerint nyert, egy halvány mosollyal díjazza.* -Szép volt. *mondja hallhatóan, majd a lányhoz siet, mikor az összerogy. Még éppen, hogy elkapja, így a lány nem terül el a földön. Nagy, hármas erővel rendelkező izompacsirta a fiú, de a lány nem éppen nehéz, sőt, egész könnyű, így, miután elkapta, és látja, ahogyan a lány arcán ott az a bizonyos mosoly.* -Ejj, ejj, te lyány.. *csóválja emg a fejét, miközben felemeli a lányt, karjaiban tartja, és ocelotja felé néz.* -Nah, szerinted merre van a szobája? Azt nem mutatta meg. Akkor abba megyünk, ami a régi szobája volt. *még biccent is hozzá, és, ha minden rendben megy, és nem állják el az útját, akkor szépen elsétál a lánnyal abba a bizonyos szobába. Odron lovagiasan ajtót nyit, Jack pedig bent lefekteti a lányt az ágyra, majd kerít egy kancsóban friss, hideg vizet, meg szerez egy kendőt, és leül a lány mellé, hogy azt a csúnya lila foltot, meg úgy egyáltalán a lány arcát és homlokát lehűtse, beborogassa. Belemártja a kendőt a vízbe, majd kissé kicsavarja és a lány homlokára teszi. Utána pedig csak hagyja, had pihenje ki magát, nem akarja egy Stimulával fölkelteni. Most erőt kell gyűjtenie, elvégre egy ilyen párbaj nem kicsit veszi ki az ember energiáit. Ő maga szépen, halkan kerít pár gyümölcsöt, kiflit meg egy bögre tejet, leteszi az ágy mellé, ő maga meg munkához lát, leülve az íróasztalhoz. Bájitalokat elemez. Odron segédletében persze. És, hogy mire való az elemózsia a lány ágya mellett? ha felébred, és esetleg éhes vagy szomjas lenne. A tej persze kecsketej, mert Jack azt hozott még otthonról, suliból, messziről.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*A Capitulatus talál, a francia elveszti a pálcáját, de rögtön utána megy, és felveszi. Most van ideje. Jack épp odaér a padkupachoz, mikor az megmozdul, és előmászik belőle a lány. Bal szeme alatt rikít a lila folt, elvégre majdnem fehér a bőre, de annál inkább a jobb halántékánál, ahol felsértette a bőrt, és vérzik.*
- Rendben, most már k..vára bepöccentem, ráesett a pad a jobb kezemre, és az rohadtul tud fájni! *Hisztizi kissé, és egy "feküdj!" mozdulatot mutat Jacknek, ha minden rendben, akkor máris szabadon repülhet a Kachle a ficsúr felé. Nem számít rá. Annyira nem, hogy telibetalálja. Megannyi helyen lobban lángra, isteneset felüvölt fájdalmában, és csak a második Wasser sikerül neki.*
-Ezt nem hiszem el... Sectumsempra! *Hm-hm, tanulnak ám ott is rosszabbakat a franciák. A lány félrepördül előle, de az átok talál... levág jó nyolc centit copfba kötött hajából.*
- Lamiaus! ~ A hajaaam, nyüssz. ~ *Ír le fektetett nyolcast a levegőben. Hű, de régen tanulták már ezt is. Végtére is, az átok talál, a fiú érzi, ahogy az orra heves vérzésnek indul. Ijedten oda kap - miféle varázslatokat tanulnak ezek? - épp eltüntetné, mikor kíméletlenül becsapódik a második tűzlabda. A reakció ugyanaz, a Wasser sem sikerült már annyira, a pálcát elejti, miközben a lángok néhol már átértek a ruháról a bőrre, és ott folytatják romboló munkájukat. A lány odalép, és egy vízsugárral eltünteti róla őket.* Szerettelek, te idióta. *Suttogja neki, és mit hogy mit nem: megcsókolja, miközben a pálcáját a mellkasához emeli.* Reducto. *Köszön el eképpen, a fiú pedig repül... neki az ajtónak... túl az ajtón. Az ajtót nem lehetett rendesen becsukni, s lévén kifelé nyílik, a folyosón ér majd földet. Kintről egy lánysikkantás: valamelyik szolga rátalálhatott.* Nyertem... *Nyögi ki boldogan, aztán látszik, hirtelen hogy fut ki minden erő a végtagjaiból. Összeroggy, és képszakadás, az a mámoros mosoly viszont ráfagyott az arcára.*

Vendég

*Aravis bejön, és bezárja az ajtót. Aztán hirtelen megcsókolja. Deyannak kicsit meglepetésszerűen jött, de aztán elkezdi élvezni, és ő is beletúr a lány hajába. Sajnos azonban a lány hamar abbahagyja.*
-Nem, még nem kell. Majd megyünk mindjárt. Csak...
*aztán határozottan visszahúzza a lányt az ölébe a kezénél fogva, és újra elkezdi csókolni, kicsit lassabban, de szenvedélyesen, szívét-lelkét beleadva. Sajnos azonban, mivel az anyuka már várja őket, egy perc múlva elereszti a lányt, és felállnak a kanapéról mindketten, majd elindulnak a konyhába. Az anyuka kicsit gyanakvó mosollyal néz rájuk, de nincs harag a szemében, úgyhogy nem szólja le őket.*
-Deyan, az asztalfőre, Aravis, te kettőnk közé, én pedig Deyannal szemben. *osztja ki az ülésrendet, majd leülnek a megfelelő helyre.*
-Jó étvágyat. *mondja Helga, és leteszi a levest. Egyszerű hús leves, de Helga Rayna-módra, vagyis nagyon finom, legalábbis Deyan szerint. A második pedig töltött káposzta. Deyan ezt is nagyon szereti, reméli Aravis is.*
-Egészségetekre. *mondja az ebéd végeztével, és felállnak.* Most már menjetek aludni. Mindenki a saját ágyában. *mondja kicsit felnevetve, ők pedig engedelmeskednek neki.*
//fagy//

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 10:24 pm

*A szoba valóban nem nagy cucc, látszik, hogy Deyan még nem rendezkedett be benne. Nem gond, Aravis majd kicsinosítja erre a pár napra, mert nem tudná elviselni a csupasz falkat és az üresen kongó szobát. Deyan leül az ágyra, ő pedig háttal becsukja az ajtót és határozottan megindul a fiú felé. Beletúr a hajába és szenvedélyesen megcsókólja, úgy még mint soha. Hosszú és gyors, végül levegőhiány miatt abba kell hagynia, sajnos... Hát ez most úgy rájött, felhevült és erre vágyott, a lesokkolt Deyan kezét megragadja és húzza az ajtó felé.*
-Menni kéne vissza, anyukád mérges lesz.. - szól a fiúra kacagva.
*Majd egy gondolat üt szöget a fejében. Mindig csak ő kezdeményez, pedig nagyon örülne, ha Deyan többször közeledne hozzá és nem csak puszikat kapna, na de ezt most muszáj volt neki, úgy vágyott rá. Mosolyogva mennek ki.*

Vendég

*Örül neki, hogy Aravis már feloldódott, és jól esik neki, hogy a mellkasának dől. Az ebédlőbe lépve ő is érzi a finom illatokat, kezd újra elérzékenyülni kicsit, hisz ezt a jellegzetes illatot is régen érezte már, de erőt vesz magán, és Aravisra mosolyog. Ekkor a lány kicsit furcsát kér tőle, de készségesen engedelmeskedik neki.*
-A szobámat? Nincs ott semmi. Minden cuccom apánál van. Nem találnád szépnek. Hacsak... *kicsit gondolkodik, aztán végre leesik a tantusz, hogy Aravis mit akarhat.*
-Na jó, de nem maradhatunk sokáig, anyu ideges lesz. *mondja, de visszamegy a szobákig, és most a másik ajtót nyitja ki. A szoba tényleg úgy néz ki ahogy elmondta: csak egy tapéta a falon, egy ágy, meg egy könyvespolc. A ruhái nagy része otthon van, a kisebbik része pedig az anyukája szekrényében. Belépnek, és leül az ágy szélére, és várja kíváncsian, hogy Aravis valójában mit akar.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 9:50 pm

*A lány véleménye szerinte, Deyan csak túl kicsinyes ahhoz, hogy bevallja tényleg jó illúziómágiában. Viszont lehet, hogy Aravis esik túlzásokba, hisz mégis csak a fiújáról van szó, de mégis az első verziót gondolja inkább helyesnek. Nem rontja el Deyan szavait és ráhagyja a dolgot, bár ő egyáltalán nem így gondolja. Az anyuka társaságában már feloldódott és újra természetesen, vagyis önmagához hűen viselkedik. Örül, mikor Deyan megfogja a kezét és már nem is zavarja a dolog, sőt közelebbhúzódik a fiúhoz és mellkasának dől, aki átöleli mesélés közbe.*
-Rendben, köszönöm - köszöni meg az Deyan ágyát - most mondaná, hogy szívesen segítene huzatolni, de tudja ez egy egyszerű varázslattal elintézhető, így csak követi Deyant az ebédlőbe.
-Hmm, milyen jó illatok vannak itt - szippant becsukott szemmel a finom gőzölgő illatfelhőből.- már nagyon éhes vagyok.
*Majd Deyanra néz és megkérdi.*
-Majd megmutatod a szobádat ugye? Nézzük, hogy meg, míg anyukád tálal - kéri suttogva a fiút, szemében tűz lobog, valamit kitalált, nagyon vágyik most valamire.*

Vendég

*Mikor kézenfogva sétálnak be, Aravis aggodalmasan odasúgja neki, hogy minden oké-e, ő meg szemeit törölgetve, de már mosolyogva visszasúgja neki.*
-Persze, minden oké. Csak tudod... Na mindegy, majd elmondom. De szerintem tudod az okát.
*aztán az anyukája pogival kínálja őket, ő vesz belőle egyet, és csendesen majszolgatni kezdi. Mosolyogva, ahol kell, bólogatva hallgatja Aravis beszámolóját, majd ő még kiegészíti a saját verziójával.*
-Igen, ez így igaz, ahogy Aravis elmondta. Habár, én azt nem mondanám, hogy nagyon ügyes vagyok az illúziómágiában, inkább úgy, hogy az nem megy olyan rosszul, mint a többi. Mindenből nagyon sokat kell még tanulnom, különösen bájitaltanból és az átkokból. De hál'istennek Aravis felajánlotta, hogy segít, úgyhogy nem lesz gond azokból sem.*
-Az összejövésünk az én részemről ennél kicsit összetettebb volt, mindamellett, amit Aravis mondott. Nagyon megviselten és gyengén érkeztem az iskolába, és arra vágyam, hogy legalább egy barátom legyen. Aravis pedig, első találkozásunk első percétől kezdve úgy fordult hozzám, mintha máris régi jó barátok lennénk, nekem pedig pont erre volt szükségem. Hamar nagyon jó barátok lettünk, de egy ideig egy másik lány tetszett. Aztán, ahogy Aravis mondta, beszélgettünk az udvaron, és rájöttünk, hogy valójában egymást szeretjük, nem másokat. És ettől fogva kezdtünk járni, és nagyon boldogok vagyunk egymással.*
*meséli hol anyukájára, hol Aravisra nézve, közben megfogja a lány kezét.*
*Az anyuka mindezt büszkén mosolyogva hallgatja végig, látszik, ő is kezdi megkedvelni a lányt.*
-Jól van, drágáim, nagyon örülök nektek. Most viszont gyertek át ebédelni, mert gondolom, már éhesek vagytok, aztán pedig szerintem dőljetek le aludni. Óh, egy pillanat.
*feláll, előhúzza a pálcáját, és odasétál a szekrények elé. Megpöccinti a pálcáját, és egy ébenfekete fa ágy jelenik meg a semmiből.*
-Itt fogsz aludni, Deyan, majd megágyazok. Aravis, te pedig Deyan szobájában. De most gyertek át a konyhába ebédelni.
*mondja, és miután Deyan kivezette a szobából Aravist, át az étkezőbe, ő is megy utánuk.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 8:30 pm

-Elhiszem Svetlana, de azért jbob lenne, ha msot kissé megnyugodnál. *kissé átöleli a lányt, ha lehet, mégjobban, majd meglepődik, mikor az a fiú után siet.* -Itt baj lesz. Azt hiszem, ez több lesz, mint baj.. *mondja Jack, és már rohan is a lány után, pálcával a kézben, de csak akkor éri el, amikor már az exével vonul át a párbajterembe. Erről természetesen nem akar lemaradni, így hát siet utánuk, de inkább visszahúzódik. Ez a lány harca, így nem akar beleavatkozni. Meg egy feldühödött pyromágus ellen sosem kezdene ki, és nem akarja, hogy a ficsúr nagyon meg legyen alázva. Mikor Svetlana visszaröpíti a kezébe a pálcát, és a francia csak bámul, elmosolyodik.* ~Ti mit tanultok az iskolában? Agyaggalamblövészetet?~ *aztán csak figyel, és figyel, ahogyan tűzgömbök röpködnek át a szobán, és a lány és a fiú közötti szócsatán csak elneveti magát halkan.* ~Ez az Svetlana, ne add fel! Te vagy a jobb!~ *szurkol lelkesen amgában, Odron inkább csak meghúzódik. Aztán a lány erőteljesen nekirepül egy halom padnak, és nem tűnik elő. Később sem. Jack úgy véli, vagy a harmadikban fog előrobbanni, vagy nincs valami rendben. És, hát istene, az aggódás győz. Lévén a pálca már kezében van, így csak egy kurta mozdulatot tesz a francia felé.* -Capitulatus! Ebből akkor legyen elég most. *mondja, majd a padok felé indul meg, nem törődve, hogy az átka talált-e, avagy sem, Svetlana helyzete miatt egyelőre sokkalta jobban tud aggódni. Bár reméli, hogy a lány mindjárt előugrik onnan, akkor inkább őt szúrja, mintsem, hogy hagyja, hogy ott fetrengjen ájultan.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

- Én... umm... *Nyeli vissza a sírását.* Ne törődjek... lehetetlen... éveken át mondta, azt hittem, őszintén, hogy szeret... Velem... ezt nem teheti. Ezt... nem hagyhatom mégsem ennyiben... *Kapaszkodik meg a fiú vállában, kiegyenesedik, és ahelyett, hogy engedné magát leültetni, kiszalad az étkezőből. Fürgének kell lennünk, hogy utolérjük.* Mespelare!! *Kiáltja, a franciát még éppen utolérik a nappaliban.* Mielőtt elmész... *Előcsusszan a lány ingujjából a pálcája, és máris a kezében terem.* Nem mehetsz el párbaj nélkül. *Jelenti ki határozottan, mire Amadieu megfordul, kezében a saját, szürke varázstárgyával.*
- Rendben. *Válaszol határozottan, az albínó megfordul, és belép a számtalan ajtó egyikén, utána a beauxbatons-ival. A terem teljesen üres, csak néhol vannak szekrények, kanapék, csillárok s egyebek. Tipikus gyakorlóterem. Svetlana odasétál a terem végébe, és megáll. Letörli a maradék könnyét, és felemeli a pálcáját. Amadieu alig veszi fel az alap testhelyzetet, mire máris repül felé egy tűzgolyó... de akkora, hogy még a fiút is meglepi. De nem annyira, hogy ne védekezzen ellene.* Protego! *Fizikailag megjelenik előtte a pajzs, ami nem kis szó.* Capitulatus! *Küldi is az ellenvarázslatot, ám az albínó nem elég fürge: eltalálják, és a pálcája rögvest el is repül előle.* Gyors párbaj volt, annyi szent! *Szegi fel a fejét, és már lendítené az újabb mozdulatra a pálcáját, amikor a lány kitárja a tenyerét, kinyújtja a karját, és szó nélkül a pálca visszareppen a kezébe.* Hát ez meg?..
- A Nezabar legjobb elemistájával állsz szemben! *Rikkantja, és a kezére céloz.* Impermebile! *Ejti ki az igét a száján, mire Mespelare keze egyszerűen lángra kap. Ijedtében kiejti a pálcáját a kezéből, s csak az első sokkhatás után állapítja meg, hogy nem is éget.* Kachle! *Küldi a tűzgolyót, ami már annál inkább, ha becsapódik. Amadieu nem sajnálja a vászonnadrág-ing párosítást, földre veti magát, épp hogy nem pörkölte le a haját az igézés.*
- Globus Igneo! *Kapja visszafelé az ívet, mire a lány egyszerűen félresasszézik a félelmetes sebességű tűzlabdától. A lángoktól sosem félt, akkor is csak nyüszítene, ha telibe találná.*
- Transportus! *Bök rá a szekrényre, majd Amadieu fölé, mire a hatalmas bútor megjelenik a levegőbe, és a hasaló franciára akaródzik esni, aki az utolsó pillanatban félregurul.*
- Te megőrültél! *Sápad el az amúgy is sápatag kamasz.*
- Dehogyis, még egész épeszű állapotomban találtál! *Kiált vissza a lány.* Riptusempra!
- Protego! *Adja az ellenvarázslatot.* Reducto! *Az átok talál, az albínó repül, neki egy padkupacnak, ahova kíméletlenül bezúdul. Na jó. Akár bele is ájulhatott, mert az első pillanatban nem tűnik elő. A másodikban sem.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 7:55 pm

-Persze, pompomokkal, kereplőkkel és transzparensekkel, mi? *érdeklődik halvány mosollyal, aztán biccent.* -Az semmi esetre sem lenne jó. Biztosan az első benyomás számít nála, és egy iylen rossz lépéssel.. *felsóhajt, majd szemforgat, mintha ez annyira nagyon, de nagyon vészes helyzet lenne. Ha egyszer látnák őt.. Vagy ha ezek után szólna bele Jack fejébe, az vicces lenne. Jack konkrétan kiröhögné, és megkérdezné, hogy s mint a pónival. Hát, halálos vége lenne. s Jack nem fél a haláltól, így ő ezt a részt kihagyja. Attól jobban fél, hogy Kaen el Jericho megtudja, hogy a pónit nem neki szánta..* -Ha nem akarja, bevetem ellene azokat a hatalmas szemeimet, és akkor inkább megteszi, csak ne kelljen néznie. Amúgy ha humbug, akkor is lehet, hogy megér egy próbát. Rosszabbul csak nem sülhet el.. csak nem költözik az után ide a környék összes vámpírja.. *mondja, és reméli, hogy tényleg nem. Aztán az ajtón belép valaki, Jack hátradől, összefonja maga előtt a karjait, és csak hallgatja a dolgokat.* ~Szóval ő az a bizonyos szépfiú.~ *töpreng magában, Odron is abbahagyja az evést. És a fiú igencsak gyilkos pillantásokkal méregeti a szépfiút. Mint egy rossz mozifilm, szánalomra méltó alak. Mikor elviharzik, és Svetlana ottmarad, egyedül, remegő tagokkal, Jack azonnal feláll az asztaltól, mellé siet, és átkarolja a vállát.* -Ugyanmár.. nem is mindenki.. gyere, ülj le mielőtt összeesel itt nekem. Ezzel a ficsúrral meg ne is törődj. Ha ilyen könnyen feladta, sőt, nem is küzdött, mert még az előtt feladta, hogy bármit is tett volna, akkor még mindig jobb, hogy nem később derült ki, hanem most. Gondolj bele, hogy vele kellett volna élned.. Az ilyenektől jobb hamar emgszabadulni.. Hozzak valamit inni esetleg, vagy tehetek érted valamit? *kérdezi, miközben, ha a lány hagyja, elvezeti egy székhez és szépen leülteti. Nem éppen lelkesítő beszédet tartott, de tőle már ez is nagy számnak mondható.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*Leveszi a villanykörtét Jack feje fölül és zsebrevágja. Még jó lehet valamire. Abszurdumságot félretéve:* Én biztos az első sorokban ülnék. *Jegyzi meg fel se nézve a mérkőzést illetően. A kínais dologra meg csak bólogatni tud, de akkor is az ő mondatában gyökerezik az egésznek a lényege.* Jó... nehogy megharagudjon ránk... *Mondja halkan a pónis dologra. Jó ég, csak egyszer akadjanak össze vele. Lesz ám abból nagy röhögés. Utána meg... hát, halálfélelem, de az most nem érdekes. Befejezi a desszertet, és jóllakott óvodásként hátradől.* Jericho pont papot fog keltegetni, gondolod. *Néz rá sokatmondóan, és sóhajt egyet.* Nem kell a megszentelés, elvégre lehet, csak humbug. Majd... majd elégetem, hamukupacból csak nem tud újra testet ölteni. ~ Bár nála aligha fogadnék bármire százszázalékosan. ~ *Húzza el a száját gondolatban, és láblóbálásba kezd. Hála a terítőnek ez se látszik.*

*És nyílik az ajtó. Egy fiú jön be rajta: magas, száznyolcvan centi lehet, vékony, modellalkatú, tőlük talán egy-két évvel idősebb. Fekete haja, és csillogó, kék szemei vannak; nagyon jó kiállású alak.*
- Szervusztok, bocsásd meg, hogy megzavarlak, de nem tudtam kivárni. *Áll meg az albínó mellett, aki lecsusszan a székről, és feláll; így is ott az a tíz centi magasság, ami zavarja a női büszkeségét.* Jobban szerettem volna tőled hallani. *Mondja halkan a lány szemeibe nézve.*
- Én... én... *Mondana valamit, de ahogy felveszi a kontaktust, egyből ideges lesz.* Megtettem volna, de...
- De annyira nem számított. *Fejezi be helyette a mondatot az idegen alak.*
- Nem! *Nyögi ki végül, és inkább a nyakát kezdi el fixírozni, hogy tudjon már rendesen beszélni.* Christine helyettem intézkedik mindig, tudhatnád. Nem tudom, hogy milyen formában közölte veled. *A fiú óvatosan megfogja az állát, és felemeli, hogy Svetlana a szemébe nézzen.*
- Lényegretörően, maradjunk annyiban. Nem értelek, attól félek, soha nem is értettelek. Azért örülök, hogy láthattalak. *Szól halkan valami szomorú mosollyal, majd elengedi, és sarkonfordulva kifelé megy. Az Eramiros utána nyúl, de csak a ruhájának szegélyébe tud belekapni, Mespelare nem szándékozik megállni.*
- Amadieu... és most így itthagysz?! *Kiáltja utána megtalálva a hangját.* Ha nem lehetek a feleséged, akkor már nem is kellek?! *Jelennek meg könnyek az arcán.* Csak a pénzem kellett volna, semmi más! *Vágja a fejéhez, mire a másik megáll, és fejével visszafordul.*
- A pénz nem nekem kellett volna, hanem a családomnak. Ebben tévedsz.
- Ha szeretnél egy kicsit is, megpróbálnál értem mindent, egy kicsit is küzdeni, hogy megszerezz! Hazudtál ennyi éven keresztül! *Erre nem érkezik válasz, ami még inkább kiborítja, a könnyeitől már nem is lát, így csak egy üvöltésre futja.* Kifelé!! Soha többet nem akarlak látni! *Mespelare ért a szóból, és az ajtót betéve maga mögött elhalnak léptei zajai. Az Eramiros még mindig zihálva, némán sírva néz utána.* Engem mindig átvágnak... *Suttogja halkan, hirtelen volt tőle ez az állapotváltozás, annyi szent. Nem mozdul, csak iszonyatosan remegnek a lábai, látszólag bármikor feladhatják a szolgálatot.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 7:09 pm

-A másodikig? *törpeng el, még az állát is emgvakarja, ahogyan elképzeli a jelenetet.* -Lehet, hogy Jericho küldi az első, de a nagyúr nem hinném, hogy egyből kidől. Tuti eléugrik valami lidérc, vagy ő maga is az.. mekkora műsorszám lehetne ez a gigászok harca.. A Halottidéző Nekromanta vs. A Lidérc Sötét Nagyúr. Szerintem tömegek lennének benn a mérkőzésen. *és el is képzeli, halovány, gonosz mosoly, de ez olyan tipikusan Jackhez illő elmosolyodás, ami mögött valami ördögien gonosz terv szokott lappangani.* -Látod, látod. Az ingatlanpiacban van ám minden. Az van most is fellendülőben. Annak van szezonja. *mondja nagy bölcsen, még bólint is hozzá, aztán a lány szavaira kissé vállvon.* -De azt is tegyük hozzá, hogy az egyik legnépesebb ország is. És sokat spórolnak, nem költekeznek, és ezért is sok a pénzük. Keveset kapnak, sokat dolgoznak, jó a munkamorál.. *a lány asztalcsapására meg se rezzen, csak érdeklődve sandít fel rá, olyan tipikusan "mi rosszat mondtam" nézéssel, vagy" most mi a baj" szemekkel. Aztán, mikor meghallja, akkor végül csak biccent, bár vonakodva.* -Igazad van, lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet.. akkor majd valami mást találok ki.. vagy előbb veszünk egyet neki, egy szép, csillogó szőrűt, meg hozzá egy kisebb fajta istállófiú-seregletet, és utána kaphatsz egyet te is, azt meg majd elrejtjük, oda se neki! *mondja, majd hátradől, és összefonja maga előtt a kezeit.* -Szóval egy igazhitű pap kell.. *a furcsa hangokra csak haloványan somolyog, érdekesen hangzanak, az már biztos. Odron oda sem figyel, csak eszik, Jack egy cseppet elmereng.* -Akkor majd keresünk egy igaz hitűt. Csak nem lehet olyan vészes egy ilyesmivel szembeakadni. Ha meg igen, akkor a föld alól is előkerítjük. Kifosztunk egy nagy sírt, füttyentünk Jerichonak *enyhe fejfájás* -és ő majd felkelti nekünk, megáldja a házat és mehet vissza pihenni tovább, szinte örökéletű hosszúságúra megnyúlt álmát. *mondja, mintha most mondta ki volna a lehető elgnagyobb megoldást, olyan tipikus, villanykörte van a fejem felett megoldást.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

- Umm, szerintem a második Avadáig. *Kötekedik ismét.* Ha Jerichot megölik, úgyis visszajön... nem hiszem, hogy pont a Naxeldir szakvezetője meghalna egy csipcsup Avadától. *Válaszol vissza ugyanolyan komoly arccal, ahogy az elkövetkezőket is azzal mondja.* A szállodás ötletben van valami. Nem is építeni akar, hanem a Nezabarból akarja azt csinálni... kiírtja a lakókat, utána övé a placc. Hogy ez eddig nem jutott eszembe. *Áll meg egy pillanatra az evésben, majd folytatja. Kívülről nagyon mókás lehet a jelenet...belülről is. De nem neveti el magát, még nem szabad megtörni.* Szerintem amúgy a diktatúra a jobb, a demokráciában sok a buta ember, ha van egy intelligens vezető, néhány segédje, sokkal jobban jár mindenki. Ha megnézed Kínát, hivatalosan nincs diktatúrájuk, de mindenki tudja, hogy az van ott, és az egyik legpénzesebb országot mondhatják magukénak. *Ő azért tájékozott ám, nem hiába az arisztokratizmus. Ezt viszont most komolyan gondolta, de hát egy őrülttől - semmi sem kéne, hogy meglepő legyen.* Na ne. *Csap hirtelen az asztalra, nem túl erőteljesen.* A póni nem jó ötlet, a nagyúr rettenetesen megharagudna, hogy nem neki vettük és rögtön elkobozná. Hiszen tudod... *Alsó ajkába harap, már nagyon vigyorog. Furcsa hangokat ad ki, ami az elnyomott nevetés előjelei. Ezek nem normálisak. Visszanyeli a görcsöt, és a másik témára biccent.* A papokkal az a baj, hogy ma már a háromnegyedük nem hisz igazán Istenben, és a vámpírok ellen - elvileg - csak az hat, aki igazából hisz benne. *Vállvonás, nyúl a desszertért, ami nála csokipuding, gofri, és vaníliafagyival mellékelt banán.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 6:50 pm

-Hát, a halálról aztán sokáig beszélgetnének.. az első Avadáig asszem.. *mondja elmerengve, aztán csak elmosolyodik.* -Tudod, a sötétmágusok oylanok, hogy nem kötnek kompromisszumokat. Ezért ők a "rosszak" akik egyedül uralkodnak. Mint a halhatatlanok, emg a hegylakók. Csak egy maradhat, aki mindenkit leöl, és övé lesz minden hatalom. Ilyenkor már nem tudnak megállni, de az is lehet, hogy a sötét nagyúr szemében útban van az iskola, mert.. Belzegárral barátok voltak, vagy.. Szállodát akar oda létesíteni, és ezért jön majd a buldózerekkel, mindent lerombol, és kilakoltat minket. Azért akarta, hogy átadjuk az iskolát, mert rájött, hogy nem feltétlenül kell mindenkit leölni, és lehettünk volna potenciális vevők, de így.. *vállat von, teljesen komoyl arccal mondja végig az ő történetét, legalább is azt, hogy szerinte mi történt.* -A gonoszoknál nincs demokrácia. Náluk csak a diktatórikus hatalom maradt meg, valahogy nem léptek előbbre. Meg ha nem is egymás haját tépik, akkor kihasználnak, akit csak lehet, majd hátból támadnak, és a legváratlanabb pillanatokban sujtanak le. *aztán a lány szemei kissé elmerengnek és Jack csak gonoszul mosolyog.* -Ha megmosolyogtatnád, akkor vennék neked egy fehér pónit. *gonoszkás, cinkos mosoly, majd rákacsint a lányra. Utána meg bekap még pár falatot, miközben hallgatja a válaszokat.* -Áh, értem. Szóval itt is az dívik, hogy akkor kapod és azt, amikor és amire szükséged van? *érdeklődik, aztán a visszakérdezésre csak biccent.* -Nálunk sincsen karácsony, nagyon nem ünnepeljük, igazából semmit sem ünneplünk. Apám nem hisz az olyan magasztos eszmékben, mint a szeretet ereje, vagy ennek az ünnepe, így a születésnapomo is csak azért kaptam tőlük pénzt a suliban, mert az októberre esett, és jobb volt bebiztosítani a dolgokat. Karácsony, mint cím, mint fogalom, egyaránt ki van tiltva a rénszarvasokkal egyetemben. És ha ezen múlik, hogy Nicholas ne lépjen be, mértnem hvtok egy papot? Ha felszentelné a házat, akkor sem tehetné be ide a lábát, és semmi kötöttség, csak egy felszentelt ház. És örökre nyugalmatok lenne tőle, legalább is egy jó hosszú ideig. *mondja, mint esetleges alternatíva, miközben Odron máris lecsap a különböző sonkatekercseket és egyéb húsételeket tartalmazó tálra, odahúzza magához, és falatozni kezd, míg Jack inkább a tejbegrízt pécézi ki magának.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

- Miért bizarr? *Kérdez vissza naiv arckifejezéssel.* Jericho halálmágus, a kegyencek halálmágusok, lenne közös témájuk. Mondjuk hm... a halál. *Mosolyodik el halványan.* De most komolyan, ez a kegyences nem irónikus? Mi sötét mágusoknak készülünk, ők sötét mágusok, nem hogy inkább összefognánk, és foglalnánk el együtt a világot. *Von vállat.* A jók mindig összefognak, a gonoszok meg egymás haját tépik. Emiatt vesztenek mindig. *Húzza el a száját, végülis a második fogásnak lát, ami nála halat jelent, rizst és salátát.* Hm, ha megmosolyogtatnám a Sötét Nagyurat... *Elmereng és elképzeli.* Juúúj. De morbid. *Talán jobb is, hogy nem részletezi a "látottakat".* Nem szoktunk, nem vagyunk vallásosak. Maximum kapok valami ajándékot, karácsony jelszó alatt... de engem mindig elhalmoztak mindennel, nem nagyon érdekelt egy idő után, hogy miért kapom. *Újabb vállvonás.* Kár egyébként, hogy nem hiszünk Istenben, mert akkor Nicholas be se tehetné ide a lábát. *Italért nyúl, pontosabban barackléért.* Nálatok se megy a karácsonyfa-díszítés, ahogy elnéztem, vagy csak túl hamar érkeztünk? *Érdeklődik vissza. Úgy illik azt.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 6:23 pm

-Sejthettem volna. *mondja halovány mosollyal, és örül, hogy a lányt simét sugárzóan boldognak látja. És egy ilyen elitebb, arisztokrata helyen a puszta ebédeknél is néha jobb, ha az ember kicsípi magát, mert az a biztos. Azért csak nem szólják le. Ha igen, akkor így járt.* -Ezeket a bonyolult szabályokat.. de rendben, legyen. Köszönöm. *biccent, majd helyet foglal. Odron a agyvonalú ajánlatra szívesen felpattanna az asztalra, de inkább kihagyja. Felmászik a Jack melletti székre, majd mellső mancsait megtámasztja az asztalon, és így felágaskodva lát neki az evésnek, persze halkan elmotyog valami jóétvágyat ő is. Jack pediglen szintúgy nekiáll. Maga elé húzza a krumplipürét meg a csirkét, és mindkettőből szed egy kisebb adagot magának, majd vígan elfogyasztja. Ő bezzeg, hála Svetlanának, bőséges reggeliben részesült, amit majd még egyszer emg is kell hálálnia, de az ráér, most eljött az újabb evés ideje. Mikor Svetlana megszólal érdeklődve hallgatja végig, tölt magának italt, majd iszik pár kortyot a lenyelt falatra, és csak utána szólal meg.* -Nem, nem jött semmi hír, rég írtam Arianának. Majd ebéd után lehet, hogy megejtek egy levelet, biztos, ami biztos. Kegyencek a karácsonyi bálon..? Bizarr ötlet. Nem hinném, hogy el Jericho olyan szívesen ropná együtt a nagy, karácsonyi zenére történő keringőt halott menyasszonya egyik gyilkosával, vagy annak társaival, habár, akik hiszenk a Mikulásban is, azt állítják, hogy ilyenkor vannak csodák. *aztán Svetlana ötletére, karácsonyi ajándékára csak elneveti magát.* -Hát, hogy díjazná, az biztos, de hogy örülne-e neki? Arra már nem kötnék fogadást, az biztos. Minden esetre érdekes eset sülne ki belőle, annyi szent. Talán még jutalmat is kapnál érte, vagy elmosolyodna.. Nem tudom, mennyire hideg és komoly egy ilyen sötét nagyúr. *mondja kissé eltöprengve.* -Ti amúgy szoktatok ünepelni? *érdeklődik, hiszen náluk a karácsony, mint olyan, nagyon nem dívik.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*Végülis, semmi rosszat nem sejt, ő is a nagy semmiért is ki szokta csípni magát, és nem is áll rosszul Jacknek ez a stílus.* Mespelare, és eltaláltad, igen. Christine hazaküldte.. Hüpip, majdnem megsajnáltam. *Mondja ugyanazzal a vigyorral az arcán.* Azért kell ennyi evőeszköz, hogy ne a salátás villával nyúlj a húsba, meg ilyesmi... *Nem kívánja most részletezni. Biccent, hogy természetesen szabad, és addig türtőzteti magát, amíg a fiú helyet foglal, de utána nincs kegyelem a levesnek.* Odron, nyugodtan mássz fel az asztalra, csak ne legyen szőrös az étel utánad. Régen én is a macskámmal ettem, amikor nem látták a többiek. *Ad engedélyt a daimónnak, aki utána már csak a gazdájától függ, hogy mehet-e.* Bon appetite. *Kíván vissza, el ne felejtse, de utána most már tényleg evés van. Rövid ideig csak eszik, nem habzsol, de láthatóan már éhes volt. Reggel is alig vett magához némi gyümölcsöt, ahogy mondta is. Mégis megszólal.* Jött valami hír újabb kegyencekről, vagy elmentek ők is karácsonyi partira? Kíváncsi vagyok, egy sötét nagyúr hogyan éli meg ezt a hececárét... ha szolga lennék, tuti vennék neki mikulássapkás rénszarvast, és inferust csinálnék belőle. Szerintem díjazná. *Vigyorog Jackre.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 6:03 pm

*És Jack rendesen ki is öltözik. Odron emg fojton tanácsokat osztogat neki, mint lány.* -Szóval előbb rendezd a szüleiddel a helyzetet, kérj tőlük engedélyt, mert nem lenne jó, ha csak úgy neked esnének, hogy hogy mertél ilyen nagykaliberű döntést meghozni. Utána pedig szép gyűrűt válassz. Fehérarany, vagy ezüst, semmiképpen sem aray, tudod, mert az nem illika bőréhez, és az ezüsttel utalhatsz arra, hogy mellette állsz.. És ne most támadd le rögtön, ez a legfontosabb. Most csak légy vele kedves, légy természetes, de inkább kedves. És próbáld meg nem elszúrni. *az utolsó mondatot egyenesen a fiúnak célozza, aki éppenséggel nem figyel rá eléggé, ezért Odron felmorran.* -Hékás, figyelsz? Jajj, Odron, nyugi, megértettem elsőre is. Csokornyakkendő, vagy sima? *fordul az ocelot felé, mire az eltöpreng, és a sima nyakkendő mellett dönt. Letelik a fél óra, és Svetlana be is kopog. Jack még emgigazítja a nyakkendőjét. Tiszta, fehér inget viselt, élére vasalt nadrágot, egyszerű, de mégis jól kinéző, fekete öltönyt és bíbor-vörös színű nyakkendőt, ami egyszínű, csak nem lehet pontosan tudni, hogy inkább vörös-e, vagy inkább bíbor. Minden esetre egészen kicsípte magát, haja jólfésült, de nem lenyalt, hanem ízléses.* -Jövök is rögvest. De vidám lettél hirtelen.. Mesapleare tán visszafordult? *kérdezi halvány mosollyal, majd már siet is a lány után. Odron szőre is csillog-villog, szépen, fényesen, nyakában tot az aranyozott lánc, ami inkább hasonlít egy nyakörvre, dehát ez nyaklánc. Ha valaki mást mond, annak maga Odron szedi le a fejét.* -És minek ennyi villa meg kanál meg kés? *kérdezi a fiú, miközben gyorsan haladnak az étkező felé. Prsze, egy cseppet sem bánja, hogy ettől megszabadultak, az se baj neki, hogy a kisebb étkezőben esznek. Mikor aztán beérnek, Jack mosolyogva néz körbe.* -Amúgy köszönöm Svetlana, ez nagyon ekdves tőled. *és, ahogy a lány eliramodik az asztalfőre, és ott helyet is foglal, a fiú szépen mellélépdel, de még nem ül le, csak emgáll a lány melletti széknél.* -Szabad? *kérdezi, és úgy tűnik, a legjobbik modorát vette elő. Az ételek sokaságán még végig sem nézett, Odron szájában azonban máris összefut a nyál, ahogyan csak egyszerűen körbenéz az ételek sokszínűségén, tömérdekségén és változatosságán. A fiú azonban még vár ezzel, két villával emg csak megbirkózik majd, ha arra kerül a sor.* -Jóétvágyat. *mondja halvány mosollyal, látva, ahogyan Svetlana máris nekiesett a leveses tálnak.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 5:31 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még reggel 10kor]

*Timotei is felmászik a szekérre, vagy mi az, beül a kukoricás zsákok mellé, ha azok, akkor nagyon szúrnak. Na mindegy. Leveszi a táskáját, majd elővesz egy doboz kekszet, vagyis sütit, amit ő sütött. Finom, mézes, karácsonyi kiadás, a suli tanári karának fele megkóstolta már, ha minden igaz, meg egy jó pár diák is. Szokásos sötétkék talárja van rajta, így neki nem nehéz cipekednie, hiszen ott van a java cucca, csak azokat tette bele egy táskába, amit nem akart a talárjában vinni, mint például különböző ruhadarabok, a doboz süti is onnan került elő, hiszen csak az ajándékokat és hasonlókat pakolt talárjába, meg persze tőrét, pennákat, egy-két pulicerpennát, és medálokat, pergameneket, könyveket, és ilyesmiket. Igen, könyveket is, hiszen a varázserejű talárba az is bele fér, minden egyes zsebe meg van növelve térfogat szempontjából, nem is gyengén, és a súly is egész kicsi hányadára csökken. A kobold fiú ott ül a ponyva alatt, ha van olyan, közben hátrafelé a földutat báulja, ahol megy a kocsi. A kis, fából készült, szamár vontatta kocsi. Végre nem kell majd azzal szenvednie, hogy gyakran előtörő kisebbségi komplexusával küzd, most olyan magas lesz itt mindenki, mint régen, a koboldfaluban, bár ő nem is élt olyanban. Ahol ő élt, voltak mindenféle népek, tündék, vélák, félvérek, emberek, koboldok is, sőt a falu határában néhány kentaur is élt sátraiban, akik különcként végleg, vagy huzamosabb időre letelepedtek valahova. Timotei néha-néha megkínálja Rosettát a sütiből, ahogyan mennek, majd egyszer csak a kobold lány megszólal. Először elmosolyodik, a kajás részen, meg ahogyan meséli, régen volt már otthon. Ekkor jön az a többesszám, ami kiüti.*
- Anya mindig hiányzik, ha otthon vagyok, meg akárhol is, tudod. Apa is hiányzik persze, meg anya is neki, viszont azt nem tudom, anyának hiányzunk-e akár egy kicsit is. *Fejezi be kis monológját. Illik tudni, hogy az anyja meghalt, az apja nevelte igazából, bár pár évig még anyja is velük volt, és valahol, mélyen, szívben-lélekben most is velük van.*
- Hát már egy jó ideje nem voltam otthon, nyáron sem mentem haza, csak tavasszal voltam, ami nem sokára már tavaly tavasz lesz, hiszen nemsokára már 2009 lesz. Tényleg, hol ünnepled, vagy hol leszel szilveszterkor? *Kérdezi, igen, még a koboldok is ünneplik. Hagyományosan minden évben 3 napos tánc- és zenemulatságot rendeznek, ismerkednek, sörözgetnek, borozgatnak, kinek hogy tetszik. Ismerkednek is, akkor a családok nagyon közel kerülnek egymáshoz, mint talán karácsonykor is, csak akkor nem rendeznek nagy "partikat", táncmulatságokat.*
- A csirkét azt én is szeretem. *Mondja még a fút, amolyan hozzáfűznivalóként még a lány mondanivalójához. Ő is izgul, hogy mindjárt odaérnek, hiszen Rosetta szüleit ha nem több mint 3 éve látta, akkor soha nem. Talán meg is fognak lepődni, mennyit nőt 3 év, 36 hónap, 1096 nap alatt,hiszen az jó sok, valljuk be. Remélhetőleg épségben beérnek a faluba, aztán Rosetta már csak eltalál a házukhoz, ha nem jön eléjük fogadóbizottság. Timotei a kocsis ősz haját bámulja egy ideig, majd elnéz mellette, és a távolba mered, remélve, hogy meglátja a falucskát.*

Téma: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 5:11 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még reggel 10kor]
*A kobold lányka beül a ponyva alá, ami ki van feszítve a kocsin, van ott elég hely, csak néhány kis zsák mellé kell beülni. Timotei is ott van vele. Eddig vonaton jöttek, aztán gyalog egy ideig, aztán stoppal, és ismét stoppal, hisz most épp egy idegen kocsiján üldögélnek, kobold, tehát minden bizonnyal a faluba tart, ahova ők is. Legalábbis azt mondták... A két koboldnak hosszú útja volt, és arra is figyelniük kellett, hogy mugli ne nagyon szúrja ki őket az országban.*
- Nagyon köszönjük, hogy elvisz minket a Faluba! *Szól előre a lány, és kicsit megigazítja a csomagjait, meg persze a vállát is fájlalja egy kicsit, hisz ott is van egy csomag, a váltáskája. A lány az unokatestvéréhez fordul, nagyon nagyon izgatottan, hisz már csak fél óra, és ott is lesznek. *
- Szerinted már várnak minket? Biztosan sült csirke lesz! Tudják, hogy imádom! Jajj Tim, olyan régen voltam már otthon! Neked nem hiányoznak a szüleid? Mikor voltál otthon? *Kérdezget sorbana kobold lányka unokatestvérétől, akit inkább testvéreként szeret, meg olyan hosszú kimondani, hogy unokatestvér... És mennyivel kézenfekvőbba sima testvér. Úgy is hasonlítanak eléggé. A kobold lányka fürkészi a zöld szemecskéivel Timotei szemeit, aki lehet,. hogy fáradt is, korán keltek, annyi szent. Közben zötykölődni kezdenek a kocsival, megindult végre az ingyen taxi.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Fél óra múlva - amikorra talán már a fiú is felöltözött - kopogás, majd Svetlana dugja be a fejét az ajtón.* Kész az ebééd! *Rikkantja a fiúnak egy mosollyal az arcán. Beljebb se megy, elvégre menni kell, vár a kaja.* Ha nem bánod, akkor nem a nagyétkezőben eszünk, hanem a kicsiben. Egyrészt gyerekkoromban mindig ott ettem, másrészt nem tudom hogy boldogulsz a három kanál, három kés, három villa, két tál, két szalvéta kombinációval. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. *Zavart vigyor, tarkóvakarás. Valami feldobhatta, nem tudni mi, de hát inkább legyen vidám mint depressziós. Ha a fiú elkészült, akkor útnak is indulnak, egyenesen az első emelet felé. A lány összefogta a haját egy copfba, és bal kezéről levette a kesztyűt. Esztétikai sokkhatások várhatósága miatt ezt a jobbján nem végezte el. Elég gyorsan halad, majdhogynem fut, de inkább csak siet. Alig egy fél perc, máris ott vannak: kinyitja a "kisétkező"-nek titulált terem ajtaját, és be is lép. Hát, kicsinek alig mondhatnánk, egy nagy asztal foglal középen helyet, nyolc székkel, de csak két teríték van értelemszerűen kirakva. Az ebéd... nos, az ebéd az kifogásolhatatlan, van annyi fogás, hogy már csak végignézni őket is fárasztó. (Úgyhogy lehet fantáziára támaszkodni^^). Svetlana rögvest le is huppan az asztalfőhöz (szerényen), és kíméletlenül letámadja a leveses fazekat. A terítéken itt csak egy kanál és kés van... de villából kettő. Azt muszáj volt megtartani, akár mellékhelység, akár nem.*

Téma: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 10:34 pm

*Deyan szavai is nyugtatóan hatnak rá. Már meg is jelenik a fiú édesanyja, nagyon barátságos és Aravis csak zavartan nézi a jelenetet, melyben Deyant először látja sírni. Rég nem látta már anyukáját, nem lehetett neki könnyű a balhé óta. Illedelmes csöndben figyel és mikor hozzáfordulnak köszön.*
-Üdvözlöm, igen én lennék Aravis - majd következik a már rutinos meghajlás.
*A fiú újból kézenfogja és bemennek, a lány odasutogja neki, hogy csak ő hallja.*
- Minden oké? - néz a fiúra, majd mikor az egy bólintással választ ad, nyugodtan sétálnak be. A ház nem nagy, de épp elég és Aravis számára kissé különös, sokkal barátságosabb, mint saját otthona. Mikor leülnek a felkínált helyre, gyorsan végignéz ruháján, minden rendben-e és hajába is beletúr, ekkor kiröppenik onnan a két kis pilli. Láthatóan örülnek, hogy végre repdeshetnek, kapnak is az alkalmon, és játékosan lengik körbe a lányt. Aravis máris jobban érzi magát és már nem izgul, látja nem lesz itt semmi gond. Deyan anyukája igazán aranyos és barátságos. Ezt igazolja a pogácsa is, amit most hozott.*
-Köszönjük - mosolyog Helgára.
*Ő is vesz egy pogit és beleharap, már nagyon éhes, reggelizni sem maradt ideje, annyira kapkodott.*
-Igazán finom - jegyzi meg és az asszonyra néz, ki beszélni kezd.
*Deyan bátoríton átkarolja, ez most pont jól jön, a fiú tudja már mikor kell egy kis bíztatás. A lány kicsit közelebb húzódik a fiúhoz.*
-Nekem nagyon tetszik az iskola és szerintem Deyan sincs ezzel másképp - emeli szemeit a fiú felé, amolyan helyeslést várva - Deyan nagyon ügyes a látványmágiában, kicsit az átkokkal áll hadilábon, de már megbeszéltük, hogy segítek neki és nem lesz gond azzal. - kacsin tennél a mondatnál a fiúra.
*Aravis elkezdi mesélni, hogy lettek ők egy pár, teljes mértékben ki szeretné elégíteni a kíváncsi anyukát.*
- Hát az úgy volt, hogy mi sok idegig barátok voltunk és semmi több. Én el fiú.. öhmm - majd félbeszakítja ezt a mondatot és inkább mással folytatja, ez még rossz fényt vethet rá a fiú anyja szemszögéből - szóval Deyan még érdeklődött egy másik lány iránt. Majd egyszer csak az udvaron találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni...ott jöttünk rá mindketten, hogy míg eddig más lányokkal és fiúkkal voltunk elfoglalva, addig észre se vettük egymást és észrevétlen megszerettük a másikat és ...hát így jöttünk mi össze. - zárja zavartan a mondatot és megfogja Deyan kezét.
*Majd el is húzza, hisz itt van Deyan anyukája, talán mégse kellene, vagy mégsem baj ez. Nem tudja..kicsit összezavarodott, pirulva süti le szemeit és megeszi a maradék pogácsát, ami még a kezében volt.*

/Fagyunk ismét. XD /

» Bulgária

Bulgária

Bulgária

Similar topics

Similar topics