Levéltár

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 9:51 am

*Az ostorra nem reagál. Nem is érdekli. tőle agyon csapkodhatná. Mondjuk, talán egyszer sikerül neki. De inkább nem feszíti a húrt. nem célja a viszályszítás.*-Tudtam, hogy egy dzsinn, és honnan tudod, hogy fölötted állok?*kérdezi, de mintha csak a szája mozogna, de nem is az ő szájából jönne a hang.*- Az én nevem Chalchiuhtiuce. Mondja ki egyszerűen. Nem érdekelte soha a bemutatkozás. A levegőben járással valóban kivédi, a föld mozgatását, de a növényeket nem, de nem is ez a lényeg. az eszencia marás, pedig. Van ilyen. Arra rájött, hogy a dzsinn idősebb nála, de ez a démon biztos nem. Nem lehet több 2015 évesnél. Sőt, talán annyi se. De ki tudja. Soha nem lehet tudni. De azért van hozzá érzéke. Hiszen, nála nagyon kevés dolog idősebb. A dzsinn lehet, hogy idősebb, lehet hogy nem. Ezt nem garantálja semmi. De kit érdekel.*

_________________
Föld. Víz. Tűz. Levegő. A négy elem, mely a világot építi fel, és egyik se létezhet a másik nélkül. Íme, egy föld elementállal van dolgunk. Nem lehet tudni hány éves, vagyis hány ezer éves. Már ő maga sem tudja. mindig más alakja van, és vigyázz, miről beszélsz, mert azt sem lehet tudni soha, hogy hol van. Éppen a kőfalakban, vagy máshol...

Andrey Bogdan Elementál karaktere

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 9:39 am

A macska ahogy megérzi, hogy a talaj elkezd alatta gyűrődni, a legkézenfekvőbb megoldást választja. A levegőben fut tovább. Mikor hallja a jól ismert ostor pattanását megfordul, de továbbra is hátrafelé sétál. Majd lassana macska két lábra áll, és egyre magasabb, és magasabb lesz. A végén már egy 180-as derékig érő fekete hajú kék szemű férfi áll a levegőben. Mikor Medea megszólal, akkor a férfi elvigyorodik, majd nemsokra rá meg is szólal.*
- Föld teremtménye... ne gondold, hogy csakmert rangodban felettem állsz, parancsot oszthatsz. Ebben a kastélyban én parancsot egyenlőre CSAK tőle fogadok el. Bár ő is inkább kérni szokott mint parancsolni... Úgyhogy fogd vissza magad. * A hang nem fenyegető. Nyugodt, ám mégis valahol feszültség vibrál benne. A levegőben állva sétál visszafelé, majd megáll Medea mellett. Ugyan az esszenciáit bizsergeti a föld jelenléte. De ki tudja zárni elméjéből a kellemetlen érzéseket.*
- Solmyr ibn Wali Barad. A Faló megácsolója, Minotaurusz legyőzője, a Nidog, és a Földsárkány * Gonosz vigyor* Meggyilkolója, Odin felemelője, Seth bebörtönzője...
*És folytatja még a címeit... majd a végén hozzáteszi.*
- És maga Xolotl. *Hát igen... az aztékok balszerencseistene. Valóban. Ezt talán még Medeának is elfelejtette mondani.

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 9:32 am

*Felszisszen, amikor Solmyr nekiugrik, kitér, elfordul, és hagyja, hadd fusson a dzsinnje a Levéltár másik felébe... aztán a varázslatra megvillannak a szemei, és a következő pillanatban egy ostor terem a kislány kezében. Majdhogynem hosszabb, mint maga ez a test, de villámgyorsan, szinte könnyeden mozdul. Nem találja el az elementált, csak a lába elé pattan.* - Elég ritka fajta, és nem adom senkinek, szóval nem ajánlom, hogy nyúlkáljál hozzá. *Sziszegi, szemei feketébe fordulnak. Nem, nem adja, ő beosztottja.* - És te nem parancsolsz neki. Csak én. Még egy ilyen, és eltalállak. És hidd el, kaptam már el hozzád hasonló földes lényt ilyennel. És fájt nekik. Nagyon. *Elég durva látvány, szőke haj, full fekete szemek, rózsaszín ruha... de még nem vette fel általában használt alakját, nem dobta le az illúziót gazdatestéről.*

_________________
Fiatal nő, eléggé vonzó, szenvedélyes, szinte tökéletes... leszámítva, hogy démon, aki semmitől sem riad vissza céljai eléréséhez. Őt csak akkor lehet megállítani, ha megölöd, ugyanis feljebbvalóin kívül másnak többé nem hajlandó engedelmeskedni.

Christopher Strife démona

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 9:10 am

*A nő elmosolyodik, amikor a lány szemei egy pillanatra teljes feketeségbe borul.*-Áhh, szóval egy démont tisztelhetek. Nagyon örvendek. Hömm.. hadd gondolkodjak egy kicsit. Ki is lehetsz...*miközben közelebb sétál, a macska menekül.*-Mi a baja?*néz a lány Medeára. Egyenlőre nem fogja felfedni magát. bár tény, hogy már rájöttek, hogy mi. És Chalnak nem kell semmi idő, mire rájön, sőt, már a kérdés is hülyeség volt, hiszen egy macska sem menekülne előle. Csakis a levegő teremtményei.*-Gyere vissza cicus.*mondja a nő, leguggolva, cicogva.*-Azonnal.*sziszegi szinte hangtalanul, és a föld visszafele kezd el a macska alatt menni, akár a mozgó lépcső. Vissza fele húzza, bármilyen gyorsan is akarna menni.*-Nagyon aranyos macska, milyen fajta?

_________________
Föld. Víz. Tűz. Levegő. A négy elem, mely a világot építi fel, és egyik se létezhet a másik nélkül. Íme, egy föld elementállal van dolgunk. Nem lehet tudni hány éves, vagyis hány ezer éves. Már ő maga sem tudja. mindig más alakja van, és vigyázz, miről beszélsz, mert azt sem lehet tudni soha, hogy hol van. Éppen a kőfalakban, vagy máshol...

Andrey Bogdan Elementál karaktere

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 8:59 am

*Solmyr hátán a szőr már akkor el kezd borzolódni, mikor megérzi a másik lény... a másik... a gyűlölt sík lényének közeledését...A szemei nagyok lesznek, pupillája kitágul... Majd amint a terembe is belép, a Macska arra kapja a fejét, fúj egy hatalmasat. Apró ám tűhegyes fogai kilátszanak. Fenyegetően púpozza a hátát majd elkezd iszkolni az ellenkező irányba. Igen ám... csak hogy ott a rózsaszín ruhás kislány, aki az útját állja. Na most Solmyrt nagyon nem érdekli, hogy felettese vagy sem...Ő a lég síkjának teremtménye, és az ősföld bizony nagyon durva hatással lenne rá... így aztán pánikszerű menekülési roham tör rá, és karmol, harap... jelen pillanatban Medeát, majd ha túljut rajta, és a lány nem fogja meg, akkor bizony a könyvtár hátsó szegletében rohan olyan messzire, amennyire csak tud. Már válaszolni sincs ideje a mestere gügyögésére.*

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 8:49 am

- Jaj de ééédeees... kómás az én egyetlen kicsikém, drágaságom... *Duruzsolja, simogatva tovább a macskát, kuncog, és szemeit felkapja az érkező... elementálra.* ~Földelementál... No kicsikém, megkaptad, amit nem szeretsz...~ *Fut végig a démon agyán, de nem szól semmit, csak angyali mosollyal néz fel. Nos igen, ő is elég idős már... Körülbelül időszámításunk kezdete óta jár démonként az emberek között, előtte ugyebár ember is volt... mondhatjuk, hogy ő is elég sok mindent látott már, bár Solmyrhoz képest még ő is kölyök.* - Szép napoooot! *Mondja csilingelő hangon, szemei egy pillanatra feketébe fordulnak, jelezve démon létét. Teljesen feketébe, se pupilla, se írisz, semmi, de tényleg csak egy pillanatig, aztán vissza a bűbájos kékbe.* - Medea vagyok, ő meg a cicám, Solmyr. *Mondja széles mosollyal, tovább simogatva macskáját. Még adja az ártatlan kisgyereket, mintha csak nemrég vált volna démonná... pedig hajjaj. "I shouted out, who killed the Kennedys... but after all, it was you and me." Nos igen, John F. Kennedy egyik merénylője bizony ő volt, akárhogy is nézzük.*

_________________
Fiatal nő, eléggé vonzó, szenvedélyes, szinte tökéletes... leszámítva, hogy démon, aki semmitől sem riad vissza céljai eléréséhez. Őt csak akkor lehet megállítani, ha megölöd, ugyanis feljebbvalóin kívül másnak többé nem hajlandó engedelmeskedni.

Christopher Strife démona

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 8:43 am

*Levéltár. Tele iratokkal, amik vélhetőleg papírból vannak. Meg a polcok is. Sőt, biztos, hogy a földhöz tartoznak. Már itt van egy ideje, hiszen nyár végén idézték meg, egy bizonyos Dementia. Hát, azóta száműzetésben van az áldott lélek, így Ascariel falai között, felügyeletlenül, és teljes csendben mozog, a talán egyetlen földelementál. De ezt senki nem tudja, és senkit nm is nagyon érdekel. egy leányzó felső teste bukkan ki a polc oldalából, éppen a már ott lévők társaságába csöppen. Egy kislány, és egy macska. Elég furcsán nézhet ki. a lány testét egy barna, vékony pántos testhez simuló selyemruha borítja. Szőke haját, mintha gallyakra csavarták volna. így konkrétan úgy fest, mintha kinőtt volna a polcból. mosolyogva nézi a "fiatalokat. Hiszen, nem csak Medea tudja befolyásolni a szemet. a lány már maga se tudja, milyen idős lehet. Ott volt sok csatánál, sok birodalom romba dőlésénél. Sok helyen tisztelték, de mindenhol máshogy. De egy a közös mindenben. mindig a természet istennője volt. mosolyogva sétál oda hozzájuk. Mezítláb, és köszön nekik. egyenlőre azt mer lehúzta, hogy a kislány démon. Dehogy ez az alakja, és hogy fölötte, vele egyszintű, vagy esetleg nála alacsonyabb, azt nem tudja. De a kismacska, egyenlőre rejtély, hogy mi..*-Üdvözletem!. Remélem nem zavarok.

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 8:35 am

*Fogalma sincs mi történik. Egyszerűen... minden olyan marha gyorsan történt. Egyik pillanatban még aludt a kosárkájában, vagy... az ágyban...macska formában... a másikban meg már száguld a folyosón, mert valami undorító babarózsaszín tornádó magával ragadta. Pörögni ugyan nem pörög, ellenben a hangok hasonlóak. De csak amíg ki nem tisztul a kora reggel miatt bekövetkezett átmeneti hallászavar. ~Ugyan, kicsikém drágaságom... valld be, hogy nosztalgiával tölt el, hogy így nézek ki...~ Solmyr fejében a következő fordul meg.* ~MEVAN? HE? Hol vagyok? Mi vagyok? És... micsinálok ennek a töményrózsaszín izéne...Medea...~ Világosodik meg lassan nyíló elméje, majd válasz híján, csak becsörtetnek vele valahová, és az asztalra vágják. Azaz teszik. Ám a macska lábai nem üzemképesek, így azok négy különböző irányba csúsznak ki alóla, és mint a rajzfilmek macskái, úgy érkezik hasra, és fekszik mint akit elgázoltak. Így pislog a lányra. És most válaszol.*
- Ja.*Tömör, és velős válasz. Jobb nem jutott eszébe... korán van még neki...*

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Pént. Nov. 13, 2009 8:26 am

*Kuncogás hallatszódik a folyosóról, és mintha szökkengetés is lenne mellé.* - Ugyan, kicsikém drágaságom... valld be, hogy nosztalgiával tölt el, hogy így nézek ki... *Mintha a hang is csak egy kislányé lenne. És láss csodát, amikor a levéltár ajtaja kinyílik, egy max hatévesnek kinéző kislány ugrál be. Hosszú, dús, szőke haj, kerek, kék szemek, rózsaszín, fodros ruhácska... mint egy kishercegnő. Ölében egy macskát ölelget, nevetgél, majd leteszi a cicát az egyik asztalra, úgy kezdi simogatni.* - Nem emlékszel? Ugyanígy néztem ki, amikor megidéztelek... *Duruzsol, kuncogva simogatva a macskát. És hogy hogy nézhet ki Medea drága szokásos ribancos kinézete helyett ilyen tündéri kislánynak? Úgy, hogy a démonnő az illúziók mestere, kéremszépen... és lehet egyet tippelni, hogy ki a macska.*

_________________
Fiatal nő, eléggé vonzó, szenvedélyes, szinte tökéletes... leszámítva, hogy démon, aki semmitől sem riad vissza céljai eléréséhez. Őt csak akkor lehet megállítani, ha megölöd, ugyanis feljebbvalóin kívül másnak többé nem hajlandó engedelmeskedni.

Christopher Strife démona

Téma: Re: Levéltár Hétf. Nov. 09, 2009 12:25 am

Hát igen... elég sok embert ismert meg a dzsinn, ez kétségtelen. Medea... hát igen... ő egy külön kategória volt. Megismerte, és mint azt a mellékelt ábra mutatja, szabadulni nem igen tud, és kérdéses, hogy akar e. Mikor az egyik könyv a háta mögött, már a sokadik polcról kiemelkedik, megáll egy percre, aztán kiröppen, a Dzsinn kezébe.*
- No... ez is megvan... vissza is viszem annak a perszónának... aztán hallgathatom a dolgait... meg minden egyebet... na mindegy... valamit valamiért nem? * Kérdi a férfit mosolyogva, majd mikor az feláll, és arabul köszön, a dzsinn is feláll, és meghajol.*
- Salam Alaykum Valin. Én részemről a szerencse. És nagyon remélem, hogy még látjuk egymást.* mosolyog a férfire, majd a könyvet a hóna alá csapva ő is megindul kifelé. Ő nem fut... de most sem a sivatagi róka, sem a macska alakját nem veheti fel... a fóliánst nem tudná hová tenni.*í

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Hétf. Nov. 09, 2009 12:18 am

-Valószínűleg így van igen. *Bólint Valin, majd figyeli amint a Dzsinn játszadozik a könyvekkel. ~Őrült lehet ez a Medea. *Figyel Solmyrra, meghallgatja annak mondandóját. Az istenes dologra csak bólint, majd amikor Medeára terelődik a szó jobban odafigyel. -Áhh, értem. Nem, nemnagyon tudtam. De most már tudom, hál Istennek. Persze, hogy ismerem, hogyne ismerném, különben nem figyeltem volna fel erre a részletre. És igen. A mostani alakja elég jó. Túl jó, hogy úgy mondjam. *Aztán végighallgatja mily sok embert ismert meg a dzsinn az idők alatt. ~Érdekes. Akiket én ismertem azok már mind a hasamban vannak. Vagy a túlvilágon. *Gondolja Valin, majd feláll és kezét nyújtja a dzsinn felé: -Örültem a megismerkedésnek. Salam Alaykum Solmyr. Még találkozunk. *Köszön el, majd elindul szobája felé, természetesen futva.

Téma: Re: Levéltár Vas. Nov. 08, 2009 11:45 pm

- Hogy mit néznek azt én nem tudom... én csak arra tudok gyanakodni, hogy aki megidéz, az alá kerülsz beosztásra. És ha egy 3.körbe tartozó valaki idéz meg, akkor az alá leszel beosztva... vagy a fene tudja... merthát...erőm... az van... legalábbis... egyik kedvenc varázslatom, hogy feketelyukat vágok az ellenfélhez... tudod... sok sok időbe telt mire sikerült kifejleszteni... dehát... a dzsinn türelme... elvileg... végtelen.* Mondja vigyorogva, majd ledobja magát egy székbe és a háta mögött a könyvek repkedni kezdenek. Vagyis... az egyik kijjebb csúszik, majd megáll, és vissza megy. És így tovább. Közben a férfi a vérfarkassal beszél.*
- Allah, Isten, Odin, Budha, Skady, Xolotl... teljesen mindegy hogy nevezzük. Én már megtanultam, hogy hány neve lehet az isteneknek. És annyira mindegy, hogy hívjuk e vagy sem. Ha akar majd úgy is jön... merthát... valaminek lennie kell odafent... függetlenül attól, hogy ránk van e hatása vagy sem... ezt nem tudom. Én még nem találkoztam vele. * Majd elvigyorodik, mikor Medea kerül szóba.* - Miért ne lett volna ember. Minden démon kivéve Lucifert, és azokat akiket közvetlen ő teremtett, Tehát a démonok 7 udvarából 6... de legjobb esetben is 5... emberekből lett. Legalábbis legjobb tudásom szerint. Medea... imádtam. Nagyon aranyos kislány volt... aztán felnőtt... és egy bestia lett. El tudod képzelni? * felkacag a Dzsinn.* Elnézést... hogy is ne tudnád... hiszen ismered. Ellenben jópár dolgot megváltoztatott az a pár száz év, amíg a pokolban szenvedett. De meg kell hagyni... meg is szépítette... Még ha ez csak egy bitorolt test is... nem áll neki rosszul... vagy nem jól mondom? * Kérdi kacsintva a másik férfire. Hiába no... hímek mind a ketten. Mindkettejük felismeri a szépet... vagy a szimplán erotikusan vonzót... és akárhogy is... Medeát nem lehet csak egy legyintéssel leírni. - Hát... ha lenne pár kívánságod, akkor add fel postán, aztán majd valamikor teljesítsd... a lámpám úgy is annál a szukánál van...* int a fejével a szobája... azaz... Medea szobája felé, valamerre.* - Hogy az emberekről meg mi a véleményem? Háááát... ami azt illeti... van olyan gazdám akit kedveltem, és elég okosnak mondható... ott van példának okáért Seherezádé... Ő érdekes, sosem parancsolt semmit... csak azt kérte, hogy meséljek neki. Vagy... ott van például Rubik Ernő... bár nem tudom róla hallottál e már... Na ő egy kifejezetten okos ember volt... a segítségem nélkül csinálta meg a kockáját... mondjuk a mai napig nemtudom miért idézett meg... De talán ez lényegtelen is... vagy... Mondhatnám... Chepplint... Na az a figura fergeteges volt... anno majdnem halálra röhögtem magam rajta... az a mozgás... * Pár könnycsepp jelenik meg a dzsinn szemében a kuncogástól.* - Kedveltem az öreget...sajnáltam amikor meghalt. Az emberek... érdekesek. Nekünk halhatatlanoknak van időnk végignézni jópár embertípust... Youg, Freud, Bruno... Colombus... okos emberek voltak... Rommel... csodálatos taktikus...
*csóválja a fejét... majd kicsit elkomorul. * - De sajnos voltak rossz lapjai is az emberek paklijának... Bundy... Sagawa... Hasfelmetsző... mindennek ellenére... szerintem az emberek akkor is érdekesek.*

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Vas. Nov. 08, 2009 11:29 pm

*Valin csak figyel, és figyel. Néha kicsit ásít, bár nem áll szándékában megbántani a Dzsinnt. Amikor az bemutatkozik némileg felkapja a fejét: Wali Barad fia, Solmyr? Szóval ez a teljes neved? Érdekes. Én már rég elhagytam a családnevemet, pedig nemesi család voltunk még 1700-1800 környékén. De ez most mindegy is, ne fecséreljünk rá szavakat. Homoki démonok, faló, minotaurusz... elég idős lehetsz, és mégis csak a 4. kör beavatottja vagy? Úgy látszik Ascariel mester nem a kort nézi, hanem valami mást. Esetleg talán a felkészültséget, netán a szellemi erőnlétet? Ki tudja, hogy a Nagymester mit tervez? Rajta kívül? Kedves Solmyr, te ékes példája vagy annak, hogy a kor néha semmit sem ér. Bár én is lehetek az, hisz a magam több, mint két és félszáz esztendejével a 3. kör beavatottja lehetek... hát örülök neki, mit ne mondjak. Attól féltem, hogy amikor Neltharion mester idehívott, akkor valahova lentre suvasztanak be. De nem, itt vagyok, közvetlen Neltharion Mester alatt. Hála Istennek, hisz már tudom, hogy létezik. Vagy bocsánat. Allah ugye? Úgy tudom az arab mágikus lények, sőt még egyes Dzsinnek is hisznek Allahban. Ez komoly?
*Kérdi, majd meghallja, hogy Medea mi is volt régen. -Egy kislány? Egy esetlen kis kislány? Úristen! Medea, te elvetemült ragadozó. Hát nem démonnak születtél? Ó ha én ezt tudtam volna! Nembaj, most már egy ilyen értékes információnak is a birtokosa lettem. Köszönöm Solmyr. Ó és lámpa? Lenne pár kívánságom, csak jobb szeretem magam megvalósítani őket, minthogy egy csettintés és itt legyenek. Tudod én ennek a híve vagyok. És mi járatban? Általában minden éjszaka futok a fellegvárban és annak környékén, az útvonal vége pedig itt van. Nem számítottam rá, hogy találkozok valakivel. Mond Solmyr, mik a te tapasztalataid az emberekről? Mond csak bátran, lehet, hogy ember alakom van de nem vagyok az. *Nevet Valin.

Téma: Re: Levéltár Vas. Nov. 08, 2009 11:09 pm

* Halk léptek. Így Solmyr nem is hallja meg... hiába. Az emberi test tökéletlen. Ha esszenciális alakban lehetne, akkor betöltené a termet... de talán az egész fellegvárat is. Így mikor a férfi megszólal a Dzsinn egy pillanatra összerezzen. Testén átfut egy vibrálás... mintha csak a tv-n lenne képhiba. Majd azonnal rendeződik is az egész. Megfordul a férfi felé, és meghajol.*
- Solmyr ibn Wali Barad. A Homoki démonok legyőzője, a szelek irányának ismerője, a faló megépítője, a minotaurusz legyőzője, a Kánai mennyegző megmentője... és még sorolhatnám... de most nincs túl sok kedvem a szájtépéshez ha nem haragszol.* Hajol meg olyan arabosan, majd fel is egyenesedik. Mikor a vérfarkas a "Mesterről" kezd beszélni csak elhúzza a száját.*
- És ha tudnád mennyit nem változott életétől... csak annyi, hogy hatalma lett... de ugyan olyan kislány mint annak előtte. *csóválja meg a fejét a dzsinn, majd folytatja. - De igen... ő küldött. Hogy keressek meg neki valami okkult fóliánst. Mint mindíg... Solmyr... * utánozza a mestere hangját. És ha a farkas azt hinné, hogy ezt csak előtte meri megtenni, bizony csalódna, mert Medea előtt is ugyan így beszélne. Hangjába annyi tisztelet vegyül, amennyi két ember intelligens beszélgetése közben szokott. Tiszteli a másikat. De nem azért mert a 3. körből van. Óhhh dehogy is.*
- 4. kör? Jah... az itt betöltött pozíció... igen... Bár jómagam a Dzsinnek uralkodó kasztjába tartozok... Ha meg kívánni szeretnél... előbb dörzsöld meg a lámpát.* Vigyorodik el a férfi. * - Az a nagy igazság, hogy valóban tudok teljesíteni dolgokat... de nem szokásom. Az affritákat nem ezért szokták megidézni. A középrangú dzsinnek erre hivatottak. Mi sokkal inkább testőr szerepet szoktunk betölteni... no persze... vannak még azok a felfuvalkodott Máridok, akik azt hiszik, hogy olyan okosak... pedíg... * legyint a férfi* - És te mi járatban itt Valin a 3. kör adeptusa?

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Vas. Nov. 08, 2009 10:56 pm

*Valin is befut ezen kései órán a levéltárba. Szó szerint. Esténként mindig fut egy kicsit, hogy levezesse a következő holdtöltéig felgyülemlett energiát magában. Márpedig az messze van, hisz nemrég volt az októberi. És még a következő is áhh, messze van, nagyon messze. Nembaj, Valin szépen megkajált aznap este, bár szerencsétlen farmer megpróbált védekezni... Talán ha kihozza azt az ezüsttőrt a szoba faláról, akkor talán legyőzhette volna Valint. Na de így... Csak hamm és kész.
Valin, mint mindig, szokásos viseletében feszít, külseje ugyanolyan jól ápolt, mint ahogy az lenni szokott, haja szintén jól fésült. Fekete bőrkabátja is rajta van. Némileg lassít léptein, majd megérkezik a levéltár ajtajához. Benyit és meglát egy hosszú fekete hajú alakot. Kicsit bentebb megy, majd amikor meglátja annak arcát megszólal: -Csak nem Solmyr a 4. körből? Üdvözletem. Valin vagyok. Sötétség Kasztja, 3. kör. No és hogy szolgál kedves Dzsinn egészséged? Csak nem tán feljebbvalód küldött ide, hogy kutakodjál valamiért? Olyan kiszámítható Medea, már ne ródd fel nekem. *Mondja, miközben lehuppan egy székre. -Érdekes, még nem találkoztam senkivel a 4. körből úgy, hogy azzal beszélgethessek is. Mondd csak tényleg tudtok kívánságot teljesíteni, vagy csak arab legenda? *Kérdi, miközben kaján vigyorral egyik hajfürtjét csavargatja.

Téma: Re: Levéltár Vas. Nov. 08, 2009 9:39 pm

*Rég volt már, hogy Medea hívta... és akkor is idő előtt engedte el. Nem tudta mire vélni. Most azonban éppen Úrnője szobájából kapkodja ki négy kis lábát, ahogy a levéltárba igyekszik. Az a démon szuka már megint valami hülyeséget kér... Valami fóliánsot kell keresnie, ami különböző dolgokat tartalmaz Dzsinnekről, és egyéb mítikus lényekről. Hogy mi a fittyfenének neki ilyen... hisz jó ideje koptatja már ennek a sárgolyónak a felszínét. Kanyarog a kis sivatagi róka jobbra-ballra, majd megáll egy ajtó előtt. Pici, és nincs akkora mérete, hogy azt ki tudja nyitni... így aztán kaparni kezdi nyüsszögve az ajtót. Mikor senki nem válaszol úgy két perc után sem, visszaveszi eredeti alakját... illetve azt amit mostanság Medea kedvéért használ. Hosszú fekete haját meglebbenti, hogy ne kerüljön a szeme elé, majd lenyomja a kilincset. Halkan besétál, majd a polcokhoz lép, és keresni kezd...*
- Mennél vissza a pokolba teeeee...te...te...váh... miért tettem én apádnak olyan ígéretet, hogy nem csaplak agyon? Franc... és amit én ígérek azt meg is kell tartanom... mert az affriták... francba... Solmyr... a férjem megcsal egy libával... szakítsd rá az Argót... Solmyr... az a bikafejű izé csúnyán nézett rám... öld meg... Solmyr... cseréld le Theseus árbócát mert nem vitt magával... Solmyr... elfogyott a kenyér és a a bor... teremts nekünk... Solmyr...építs nekünk nagy falovat Solmyr...öld meg a Nidoghot Solmyr... az a mamut nem hajlandó megdögleni... A guta üssön meg mindenkit... mi a fene vagyok én? * Morgolódik magában, miközben felidézi töredékét azoknak a kérelmeknek, amiket hozzá intéztek.

_________________
Elég öreg Dzsinn, kinek eredeti nevét kevesen tudják. Hogy ő hogyan is mutatkozik be? Nos a név sem éppen egyszerű... az ő neve Solmyr ibn Wali Barad. Minden mondata felsőbbséget sugall. Hacsak nem Medeával tárgyal. A jelenlegi felettesével...gazdájával...szeretőjével.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 7:48 pm

*Fiachra számára rosszabb az a tény, hogy egy másik lényből készített kabát van a férfin, mint az, hogy egy elf szagát viseli magán. Az még a kisebbik dolog. De, ha innen nézzük, az elf is ugyanolyan élőlény, mint a marha.. Halk, apró sóhaj hagyja el a száját.* -Szerintem előbb kérnének tőled vizeletmintát, minthogy kitalálnák, hogy mi is vagy valójában. De ebben tényleg van valami.. *töpreng el az ablakon túlra nézve, hátha már érkezik a postásmadár, de az eléggé nem jön, és eléggé üres is a lég, körülötte. Még felhő sem igen van itt. A lény további szavaira elneveti magát, miközben visszfordul, és szemei sejtelmességet, és ősi, még annál si régebbi tudástól csillognak.* -Ha tudnád, hogy én mennyi mindennel találkoztam életem során, akkor máris jobban megértenéd, hogyan tudlak én megérteni téged. Úgyhogy.. volt elég időm arra, hogy megismerkedjek a különböző kultúrákkal, lényekkel, dolgokkal. És éppen ezért.. *húzza ki magát* -Képes vagyok arra az empátiára, amire sokan nem igen. Mert nem látták át annyira ennek a világnak a mibenlétét. Úgyhogy szóra sem érdemes. *legyint, kissé hátradobva a haját.* -Tudod, az emberek sem jobbak, mint ti. Én láttam, tudom. *kissé lehajtja a fejét, és a földet kezdi el nézegetni. Aztán a kérdésre szomorkás mosoly táncol az ajkain.* -Tudod, én itt vagyok. Vannak szárnyaim. Volt régen egy hely, ahonnan leestem. Ha fehér lenne a szárnyam, lenne otthonom, ahova hazatérek. Volt valaki, régesrég, aki életre hívott. *felnéz, egészen színtelen szemekkel és kifejezéstelen arccal nézve fel a vérfarkasra.* -Van. Biztosan állíthatom, mert láttam. *szavai úgy zengik be a termet, ol szárazon, mintha papír sercegne, száraz pergamen, mégis bezengik a teret, mintha ős idők óta szóló kórus hangja lett volna, amely megrezegtette Bábel falait, és ledöntötte magát Jerikót.*

_________________
Bukott angyal, aki, miután kiűzték a mennyekből, és letaszították, az emberek, a halandók közé menekült, és ott folytatta mindennapjait, rengeteg legenda alapját előállítva ezzel. Jelleme azonban változatlanul kedves, már-már gyermeki, lelke fehér, mégha szárnya fekete is.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 7:32 pm

*Valin nem nagyon figyel a szájhúzásra, nem is nagyon érdekli. Kevés olyan lény van aki bírja egy elf szagát, legalábbis ha azt egy másik személy viseli kabátként. ~Én már eléggé hozzászoktam. Évtizedek alatt legalábbis. *Figyel Fiachrára, majd elneveti magát. -Futhattam volna, de utam a bosszú által vezényelt lassú séta volt. És igen nevezhetnék a maratonra, de azonnal levágnák, hogy nem vagyok ember. És akkor jönnének a muglik mindennel ami eszükbe jut. Ezüst golyó stb. *Örül neki, hogy Fiachra megérti a gondolkodásmódját. Igen ő egy ilyen lény, akit ez vezényel. Született vadász. Amikor becserkészi az áldozatot, amikor az sikolt és rúgkapál, végül pedig egy harapás és minden elhalkul... Nincs felemelőbb érzés ennél. Ő vadász, aki ennek él, aki szeret ennek élni. Már megszokta a fájdalmat is, hogyne szokta volna meg. -Köszönöm. Kevés lény ért meg engem és a fajtársaimat. Nagyon is kevés, Pedig ha tudnák milyen érzés amikor minden porcikánk remeg, amikor halljuk az áldozat gyors szívverését és érezzük a levegőben a reménytelenség és a halál szagát, tudjuk, hogy az áldozat csak arra gondol, hogy hamarosan eljön a vég... akkor végre megértenének minket. Mi ilyenek vagyunk és ilyenek leszünk. *Mondja, majd Fiachra felé fordul újfent. -Mond tényleg létezik Isten? Valaha hívő voltam, de amióta ilyen vagyok... nos úgymond ateista lettem. *Teszi fel a kérdést az angyalnak, azt a kérdést ami régóta foglalkoztatja és amire még nem kapott választ soha.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 7:17 pm

*Ha olvasna a másik gondolataiban, ha képes lenne rá, biztosan szabadkozni kezdene. A sors, és a gondviselés olyan szemekkel és érzékekkel áldotta meg, a tapaszataltot nem is számítva, amikkel képes bárkinek a faját megállapítani. A név pedig valóban a feljebbvalóságból könnyen megjegyezhető. Szabad idejében néha nincs jobb dolga, mint az itteni aktákat nézegetni. Valin szavaira elmosolyodik, és kihúzza magát.* -Ez esetben mindent letisztáztunk az első körre, legalább is így vélem. *mosolyodik el hamiskásan, miközben kicsit végigméri, megfigyeli a vele szemben álló férfit. A hideg, kék szemek, a sármos külső, a fekete bőrkabát. Amiről nemsokára mélyebb titkokat is megsejt, és egy cseppet megmozgatja az orrát, és elhúzza a száját. No igen, kissé gyermeteg lelkű, bármennyire is az, ami.* -Vagy úgy.. *halkul el a hangja.* -Írország valóban nincs éppen egy köpésre. De azért nem is olyan emssze van. De azért remélem nem végig futott. Mert ez esetben akár a maratonra is nevezhetne! *mosolyodik el ismételten, apró viccet generálva az eddigi beszélgetés egy fonalából, mindenféle hásó szándék nélkül, természetesen. A következő szavakra, és a felé fordulásra csak felemeli egyik kezét, és int.* -Semmi baj, csak nyugodtan. A hangos elmélkedés néha sokkal jobb, mint az önmagunkba fojtott néma kiáltások. Amúgyis.. Szívesen elmélkedek veled, vagy hallgatom. Nem riadok vissza tőle, nem undorodom, vagy semmi. Ez a lényed része, semmi több, semmi más. *mondja egészen megértően, kezét visszaengedve maga mellé.*

_________________
Bukott angyal, aki, miután kiűzték a mennyekből, és letaszították, az emberek, a halandók közé menekült, és ott folytatta mindennapjait, rengeteg legenda alapját előállítva ezzel. Jelleme azonban változatlanul kedves, már-már gyermeki, lelke fehér, mégha szárnya fekete is.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 7:09 pm

*Várja Fiachra reagálását, majd mikor megszólítja, Valin kicsit összerezzen. Azonnal felfigyel nevére és a fajára. ~Úgy látszik a felsőbb körökben tartózkodók mindent tudnak. Jobb lesz erre odafigyelnem. -Akkor Fiachra. Megjegyeztem. És, hogy sértene engem? Kevés dolog van ami sért, de ez a szó nem tartozik közéjük. *Valint igazán megigézik az angyal fekete szárnyai. Már a stílusa is jobbá teszi, hát fajtája is. Azaz Medeánál ezerszer jobb. Hiába angyalok és démonok... -Áhh értem. Igen a távolság... én speciel Írországból vándoroltam ide. Némileg kalandos út volt, nem számítva a bosszút... *Mutat bőrkabátjára, melyen -legalábbis számára- még mindig érződik annak a személynek a szaga akiből készítették. Egy mocskos démonvadász elf, aki le akart számolni vele... hát nem sokra ment. -Ó én csak kikapcsolódni jöttem ide, bár nem számítottam társaságra. De nem is baj, örülök, hogy nem egyedül kell itt lennem. *Odabotorkál az ablakhoz, majd kinéz az égre. -Oly messze van még a következő telihold. Már minden porcikám kívánja azt az érzést, amikor nem én irányítom a változásomat hanem a mágia. *Gondolkodik hangosan, majd Fiachra felé fordul. -Ó ne haragudj. Szeretek elmélkedni ezen. Néha hangosan is.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 6:57 pm

*Amikor valaki megszólítja, csak akkor eszmél fel az eddigi merengéséből, miközben mintha halkan dúdolgatni is kezdett volna, de csak finoman, szolídan, ahogyan egy angyal mindezt megengedheti magának. Semmi különösebb, pár aprócska dallamfoszlány, mely több méterre el sem ér. Azt viszont nem hallja, amikor valaki megérkezik, pontosabban amikor Valin betoppan a Levéltár csendjébe, ezzel erőteljesen szétzilálva azt. Viszont a megszólításra egyből összerezzen, és reflexből fordul vagy 180 fokot. Az úrnő megszólításhoz nem nagyon van hozzászokva, és egy kissé értetlenül is pislog, félredöntött fejjel, szárnyait megrázva. Nem érti a helyzetet, ezt a szemei is elárulják. Aztán egyszercsak széles mosoly terül el az arcán.* -Valin! Hát persze, hogy is feledhettem el.. A vérfarkas. *a mosoly töertlenül a nő arcán marad, és, mintha egy cseppet el is pirulna, szemeit kissé lesüti. Egészen félszegen támaszkodik az ablakba.* -Nem kell ám úrnőnek nevezni, van rendes nevem is. Bár nagyon köszönöm a gesztust, igazi gentleman vagy. Márha nem sért a kifejezés. *teszi hozzá, hiszen a gentleman szó magában foglalja az embert is, ami Valinról nem teljesen mondható el. A kérdésre aztán csak megrázza a fejét.* -Semmi különös, azt csinálom, amit egy Levéltárban szokás. Levelet. Pontosabban postásgalambot várok, egy régi, nagyon kedves ismerősömmel folytatok pár hete levelezést. Sajnos messze lakik, így a postásmadár lassan ér ide, dehát.. a távolság márcsak ilyen, nem igaz? *sunyi, sejtelmes mosollyal tárja szét a karjait, majd kissé beleszimatol a levegőbe, miközben feljebb egyenesedik, és nekitámaszkodik az ablaknak.* -És te? Könnyed esti futásod erre vezetett, vagy céllal érkeztél? *kíváncsoskodik, visszakérdez, ahogy tetszik. Szemeiben ott a végtelen érdeklődés.*

_________________
Bukott angyal, aki, miután kiűzték a mennyekből, és letaszították, az emberek, a halandók közé menekült, és ott folytatta mindennapjait, rengeteg legenda alapját előállítva ezzel. Jelleme azonban változatlanul kedves, már-már gyermeki, lelke fehér, mégha szárnya fekete is.

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 6:50 pm

*Szokásos bőrkabátja csak úgy suhog, hiszen Valin fut. És ha egy vérfarkas fut, akkor általában gyorsabb, mint az emberek. Hogy miért nem sétál? A válasz egyszerű. Valin imád futni, főleg akkor, ha energiája úgy felgyülemlik, hogy nem tudja másként levezetni. Kék szempárja hidegen csillog, olyannyira, hogy egyszerű halandó, már ettől megijed. A nők mindig megbámulták mikor ember volt, most főként, mielőtt Valin étlapjára nem kerülnek. Hiába ő ad magára... Kivéve a foga. Na azok szép sárgák a sokévnyi emberhús zabálástól. De egy vérfarkas mit enne?
Ahogy közeledik a levéltárhoz, úgy lassulnak léptei, majd simán csak sétál. Belép és látja, hogy nincs egyedül. Fekete szárnyakat lát maga előtt és rájön, hogy kivel is áll szemben. ~Szuper, egy felettes. Ennél nem is lehetne jobb. *Megköszörüli torkát, majd tiszteletteljesen meghajol az angyal előtt. -Üdvözlöm űrnő. Nem is gondoltam, hogy ezekben az órákban találkozhatok Önnel. *Mondja, majd felegyenesedik és leül az egyik székre. -Ha szabad kérdeznem mi járatban itt, ilyen korán?

Téma: Re: Levéltár Csüt. Okt. 29, 2009 6:36 pm

*Halk, könnyed, suhanó léptekkel sétál be megszokott, kissé parasztias, mégis elegáns ruházatában a fekete szárnyú angyal. Vékony testalkat, barna haja kissé a szemeibe lóg. Viselete egyszerű, barna szövetnadrág és egy könnyed, drapp színű blúz. Kissé félretolja, haja mögé tűri a haját, miközben végigsétál sarujában a padlón, a levéltáron, és az egyik ablakhoz sétál, majd megáll. Vár, nézelődik, ki az ablakon, el a messzeségbe, majd hátrább lép, és a Levéltáron belül is körbekémlel egy cseppet. De semmi. Nem nagyon mozog errefelé semmi és senki. Egy halk, panaszos sóhajtással vonja meg a vállát, majd visszafordul az ablak felé. Gondolatai egészen messzire kalandoznak, ahogyan éjfekete, tollas szárnyai meg-megrebbennek.*

_________________
Bukott angyal, aki, miután kiűzték a mennyekből, és letaszították, az emberek, a halandók közé menekült, és ott folytatta mindennapjait, rengeteg legenda alapját előállítva ezzel. Jelleme azonban változatlanul kedves, már-már gyermeki, lelke fehér, mégha szárnya fekete is.

Téma: Re: Levéltár Szomb. Okt. 03, 2009 11:27 pm

-Áh értem. Ne is hagyd magad. *Mosolyog, majd a nő válaszol arra amit az előbb elszavalt, közben egyszerűen lehuppan Valinra. Az felnyög, de nem tiltakozik. Hogyan is tehetné. -Többre vagyunk hivatottak, mint az emberek. Többre. Nekem pont fordítva volt. Én a csajukat loptam el *Nevet* -Csak nekem nem áll módomban olyan mágia, mint neked. Így hát a külsőmre kellett hagyatkoznom és jött a kaja erőfeszítés nélkül. Pedig azt hittem, hogy izgalmasabb lesz. Á igen az emberhús. Az igen finomabb, csak a mai világban mérsékelnem kell magamat. *Medea hamarosan leszökken róla és elköszön tőle. -Köszönöm, meglesz és biztos, hogy találkozunk még. Arra mérget vehetsz. *Mosolyog, majd elfut hálója felé, hogy kicsit levezesse magában a felgyülemlett energiát.

Téma: Re: Levéltár Szomb. Okt. 03, 2009 10:59 pm

-Erős mágus ide vagy oda, engem nem könnyű fogságba ejteni. Ha nem akarom, akkor nem engedelmeskedem. Persze, ha izgalmat ígér az egész... *Mosolyodik el sokat sejtetően, nos igen. Profi abban, hogy elhitesse másokkal, hogy az ő kezükben van az irányítás, miközben ki nem eresztené a kezéből semmi pénzért. Szeret ő ülni a kormánynál, ő irányítani.* - A halandó nők hisztis libák. Estek már nekem páran, mert "elloptam a pasijukat". *Ismételten elmosolyodik gúnyosan.* - Lángokban égve már nem panaszkodtak annyira. *Jegyzi meg, majd felkacag.* - Akkor hajrá. Van egy pár falu és város a környéken. Úgy hallottam, az emberhúsnál nincs jobb. Magam részéről nem tudom, nem élek effajta dolgokkal. *No igen, neki nem kell ennie, amit eszik, azt csak az íz kedvéért eszi. De nem emberhúst, nem, ő annál elegánsabb és kifinomultabb. Végigjáratja tekintetét Valinon, és szavait hallva elmosolyodik. Aztán lecsusszan, így konkrétan a vérfarkas ölében ül, lenézve rá, és végigsimít az arcán.* - Mindenki ezt mondja, hogy nem akar játékszer lenni... *Suttogja, majd megint elmosolyodik, és egy kecses, gyors, szinte követhetetlen mozdulattal már pár méterrel odébb álldogál.* - Élveztem a csevelyt, Valin. Jó vadászatot előre is. Au revoir, remélem még találkozunk. *Int fél kézzel, rákacsint a férfira, majd kopogó léptekkel távozik lakosztálya felé.*