Levéltár

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 9:07 pm

-Hmm. Rendben, akkor csak menjen nyugodtan, örvendtem a szerencsének! *integet a távozó vámpírnak, majd mikor az az ajtóból visszafordul, és megemlti, hogy cseppet sem hisz az efféle dolgokban, csak a fejét csóválja.* -Maga tudja. *morogja maga elé, amjd feláll, és nyújtózik egy hatalmasat, szárnyait kitárva. A vámpír már nem láthatja. Nagy, több tíz méteres szárnyfesztávja van, csillogó, fekete tollak, melyek msot mind egyszerre rezdülnek a hatalmas szárnyakon. Aztán csak megrázza magát, és összezárja a szárnyait. Mégegyszer kinyitja a tekercset, megszemléli annak címét, és elmosolyodik. Zámiel története, az egyik kedvenc angyalos történet, amit nagyon rég olvasott. Szépen emgpörgeti a kezében, majd kissé fejcsóválva, de lassanként elindul vissza a búvóhelyére.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 9:01 pm

- Ne haragudjon, azt hiszem jobb lesz, ha fölmegyek a szobámba.*mondja, azzal sarkon fordul és elmegy, de még az ajtóból visszanéz.* - Tudja, nem hiszek az ilyesmiben. Szerintem ha nem tudom mit keresek, akkor a keresett dolog sem fog rámtalálni.*mondja kicsit elgondolkodva, szemei ridegen megvillannak, aztán továbbindul a szobája felé.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 8:18 pm

-Halandóktól tanulni? Meredek gondolatai vannak, meg kell, hogy mondjam, habár.. Aki egyszer halandó volt, az visszatér a gyökerekhez. *biccent a röpke szemöldökráncolás és értetlenkedés után. Aztán bólogatni tud, miközben kissé hintázgat a széken.* -Bizony, bizony, a halandók nagyon érdekesek tudnak lenni, és az élet apró örömeiért megéri élni. Csakhát, aki egyszer meghalt, annak az élet sem létezik, aki egyedül van, nincsenek apró örömek, és, aki kegyvesztet.. *megáll a hintázásban, ellkesedése egy futó pillanatig eltűnik, arcán sötét árny suhan át, majd tovább hintázik.* -Hmm.. Megeshet. *mondja, majd a tekercs felé pillant, és lám csak, a kastély tervrajza. Halovány mosoly táncol az arcán.* -Tudja, vannak olyan dolgok, mint például az eleve elrendelés. Ebben nem sokan hisznek. De a jelekben már annál többen. *kacsint sejtelmesen, majd jobb karjával elengedve a szék háttámláját kisimítja szeméből a haját, és azt a füle mögé tűri, bár nem sokáig marad ott, de azért mégiscsak jobb látni mindent. A kastély tervrajza, csak tovább mosolyog.* -Hát, azért az még hasznos lehet, ki tudja mikor fog eltévedni. Nem kell minden dolgot elvetni, mely első ránézésre nevetségesnek tűnik. Ha valaki nem tudja mit keres, általában a keresett, de nem tudott dolog talál őrá. *eléggé sejtelmes beszéd, és a szemei is egészen érdekesen csillognak, de ő márcsak ilyen. Mióta szárnyai befeketültek, az óta már kevesebbet tudott az élet örömeivel törődni, pontosabban a létével, de utána minden a helyére kerül, és túltette magát rajta. Az óta újra régi önmaga, és, mondhatni, jellemének magja sosem változott meg igazán, most is olyan, mint amikor először látta meg fentről a felhőket.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 8:10 pm

- Valóban. A halandókat érdekes figyelni, mivel ők olyan természetesek. Érdekes dolgokat lehet tőlük tanulni. Hallottam már olyat, hogy megkérdezték valamelyiktől, hogy minek él ha egyszer úgy is meghal, és azt felelte, hogy az élet apró örömeiért megéri élni... Érdekesek.*mondja, de igazából nem nagyon érdeklődik a halandók iránt, sem semmilyen más faj iránt. Őt leginkább a saját fajtája érdekli, mert még arról sem tud mindent.* - Valóban. Például én sem mondhatom el ezek közül egyiket sem magamról.*közli a tényeket, melyekkel a legtöbbször jó tisztában lenni. Aztán enyhén meglepődik, mikor Fiachra a tekercsre kérdez rá. Mega elé veszi a tekercset, és kinyitja, majd belenéz, hogy mégis mi van benne. El kell fojtania egy mosolyt.* - Sikerült levennem a polcról a kastély tervrajzát.*mondja fejcsóválva, aztán szépen visszatekeri, és visszateszi a helyére.* - Azt hiszem erre semmi szükségem.

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 7:57 pm

*Sötét és jó angyalok. Igazából csak kegyvesztettek és kegyelmi állapotban levők, semmi több. Mert minden oldal relatív. Biccent.* -Akkor ezt jól tudom. *aztán a visszakérdezésnél egy pillanatig elgondolkozik, majd biccetnt.* -Igen, pont ezeket krédeztem, de én előbb. *mondja, miközben behunyt szemmel mosolyog, majd érdeklődve várja a válaszokat. Mesélés, azt mindig is szerette, a mesékért oda van.* -Hmm, értem. Szóval fura. Akkor ezek szerint minden lét fura.. A halandókat kivéve. Ők mindig azt mesélik, hogy nem furcsa halandónak lenni, mert ők ehhez vannak szokva, iylen közegbe születtek. Talán ezért is van az, hogy én mindig is szívesen figyeltem őket. Olyan mókásak, ahogyan végzik mindennapi munkájukat, teljesen természetesen. És igen, érdekes. Nagyon érdekes, nekem természetes, de más lényeket hallgatva mégiscsak furcsa. Elvégre nem mondhatja el mindeki magáról, hogy ismeri a mindenhatót, tudja, mitől forog a világ, és nem élt, hanem mindig is létezett. *mondja rövid eszmefuttatását, minek végén ismét a szék háttámlájára támaszkodik, összekulcsolva kezeit.* -Milyen tekercset szerzett? *érdeklődik a papírdarabka felé, amit a nő levett a polcról.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 7:48 pm

*Csak bólint egyet. Valóban nem szokása a félelem. Főleg nem akkor ha egy angyalról van szó, akit a legtöbben úgy képzelnek el, mint egy szárnyakkal rendelkező jóért harcoló lényt. Ám Dementia hallott róla, hogy vannak sötét angyalok is, viszont az ilyenektől sem fél.* - Valóban nem szokásom félni. *Rosszállóan végignéz a Fiachrán, aztán csak elhúzza a száját, de nem szól semmit.* - Milyen így élni? Milyen többnek lenni mint halandónak? *kérdez vissza aztán egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán.* - Hát rendben. Mesélek. Tulajdonképpen nem sokkal másabb érzés, mint halandónak lenni, azonban eléggé érdekes vért inni, és azon kívül semmit sem enni. Mondjuk hozzászoktam az idő folyamán, de kezdetben olyan... fura volt.*meséli el a szokásos rideg hangján, amelybe most egy kis él is vegyül. Aztán végighallgatja a mesét az angyallétről is.* - Érdekes lehet, nem tagadom.*mondja, próbálva valamennyi érdeklődést is préselni a hangjába, és a szemeibe, ám ez nem nagyon akar összejönni neki.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 7:30 pm

-Nos, akkor ez egy első találkozás, az ismeretlennel való megismerkedés. Megkérdezném, hogy fél-e, de tudtommal a vámpíroknak az efféle nem szokásuk. *mondja, miközben továbbra is lelkesen figyeli a nőt, mint valami tanulmányt. Aztán érdeklődve hallgatja, ahogyan a vámpír arról mesél, mennyi minden történt vele eddig, bár nem sok, de ez nem baj. Fiachra nagyon szereti megismerni az újakat, kifigyelni a különböző illetők cselekedeteit. Mikor megköszönik a dícsértét, csak lelkesen biccent.* -Pontosan az. Mondj meg, milyen érzés valamivel többnek lenni, mint halandónak. *mondja, újabb indulópontot nyújtva a nőnek, majd csendben hallgatja a mesét. Rövid, velős mese.* -Ugyanmár, többet is mondhatna. A vámpírok gyengeségeit, mint napfény, szenteltvíz, karók, igaz hit, tudom. Az érdekel, milyen így élni. *mondja, miközben a választ hallva cseppet csalódik. Aztán kissé hátradől a széken, kezeivel kapaszkodva a háttámlába.* -Angyallét? Fúúú.. Hát, olyan, fura. Nem emgszületni, hanem egyszercsak létrejönni, de még minden kezdetén, utána létezni, és soha nem meghalni.. Mindenkit figyelni, de rendes kapcsolatot ki nem alakítani, mert a világ körülötted alakul, változik, elmúlik, majd újra ugyanazt és ugyanazt a hibákat, ballépéseket, sikerek éri el. Hosszas, folyamatos körforgás. De én élvezem. *mondja végül halvány mosollyal az eltöprengő mesélés után.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 7:23 pm

- Maga pedig az első angyal akivel én találkoztam.*mondja, de a hangja nem tükröz sem csodálatot, sem megvetést. Ugyanazzal a rideg hanggal mondja, mint bármi mást is mondana.* - Őszintén szólva csak körülnézni jöttem ide, ugyanis amióta felépült a kastély nem sokat mászkáltam még. Egyszer minden új helyet fel kell fedezni.*mondja, a hangjában talán egy kevés csalódással, amit megpróbál elfolytani. Elvégre nem jó, ha gyengének látják.* - Köszönöm.*Közli, mikor megdícsérik a szemeit, ám a hálának semmi jelével.* - Hogy a vámpírlét? *Kicsit meglepi a kérdés, és legszívesebben azt mondaná a nőnek, hogy próbálja ki és akkor megtudja, te inkább ezt nem mondja. Megpróbál valamit elmondani abból, ahogyan ő viszonyul a saját fajához.* - Szeretem az éjszakákat, a nappalokat nem annyira, így talán jobb is, hogy nappal nem merészkedhetek ki. *Talán nem a legjobb ötlet volt elmondani a nőnek a gyengeségét, de hiába, Dementia valahogy úgy érzi megbízhat az angyalban.* - Na és az angyal lét milyen? *kérdez vissza, hátha megtud valami érdekeset az angyalokról. Aztán benyúl az egyik polcra és véletlenszerűen levesz egy tekercset, majd leül az egyik székre.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 7:06 pm

*A logika pontos, Fiachra cseppet sem tartozik a félénkebb nők közé. Mivel nem ember, és nem is teljesen nő, ezért aztán meg pláne nem. Túl sok mindent élt át, márha a szó használata megfelelő. Ugyanis, mint angyal, a megszületett helyett a teremtődve lett a megfelelő szó, az élt helyett a létezett, és a halál nála elmaradt, és minden bizonnyal el is fog maradni. Rá ugyanis az efféle dolok nem hatnak. Szemeivel érdeklődve méri végig a nőt, a hangját, a vörös szemeket.* -Dementia, az első vámpír, akit megismertem. Egy lépcsőfokkal a halandó felett, közel a halhatatlansághoz, de mégis sebezhetően. Örvendek. *mondja egy halovány mosollyal, miután sikeresen és a lehető elgnagyobb magabiztossággal végigmérte a nőt, és meghatározta annak faját.* -Nem tudja, nem tudja.. Az nem jó.. *mondja a fejét megcsóválva, majd közelebb lépdel a vámpírhoz, és érdeklődve figyeli.* -Szép, vörös szemek. Mondja csak, milyen a vámpírlét? Mindig is nagyon érdekelt. *közben kihúz egy széket, szépen emgfordítja, és ráül, úgy, hogy rá tudjon könyökölni, fejét emgtámasztva kezeivel a szék támlájára. Meg is teszi mindezt, szárnyai meg se rebbennek, egyik kezében ott a tekercs.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 6:57 pm

*A nő kicsit elgondolkodik, mikor a másik megkérdezi kihez van szerencséje, na igen, vagy balszerencséje. Nem mintha a nő nem tudná a saját nevét, csak most valahogy beugrottak neki a régi emlékek. A legtöbben ezt kérdezték tőle, mikor először találkoztak vele.* - Dementia vagyok.*Válaszol kellőképpen rideg hangon ahhoz, hogy egy félénkebb nő megijedjen tőle, de valószínűleg Fiachra nem tartozik az ilyenek közé.* - Nem hiszem, hogy tudna segíteni. Őszintén szólva magam sem tudom mit keresek.*Vörös szemeivel a másikéba mered és mindez olyan hatást kelt, mintha ijesztgetni akarná, pedig közel sem erről van szó. Egyszerűen ilyen a természete.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 6:49 pm

*Mikor lépteket hall, akkor szárnyai, melyek eddig jól összezárva pihentek a hátán, hirtelen emgrezdülnek. Az ébenfekete tollak idegesen rezdülnek, ezzel egy egész rezgéshullámot keltve, mely végigfut az angyal szárnyának teljes hosszán, hogy utána a hátán is fusson egy kört. Hallja, ahogyan morognak felé valamit, így fejét az illető nő felé fordítja. Szemeivel végigméri, és egyből belelát.* -Szépestét magának is. Kihez van szerencsém? *érdeklődik, miközben jobbjával tovább kutat, fél szemét a tekercseken tartva, majd halvány mosollyal levesz egy tekercset. Most azzal foglalkozik teljesen. Kitekeri, megnézi, és biccent, de füleivel és többi érzékével továbbra is a nő felé figyelmez. Összetekeri a tekercset, baljában tartja, majd megfordul, és érdeklődve figyeli a nőt.* -Tudok esetleg segíteni? *érdeklődik, majd kisvártatva hozzáteszi.* -Amúgy Fiachra a becsületes nevem. *mutatkozik be, haja kissé a szemébe lóg.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 6:43 pm

*Ám Fiachra nem sokáig marad egyedül, mert hamarosan magabiztos léptekkel belép a levéltárba egy nő. Vörös haja most kontyba van tűzve, és fekete köpenyt visel vörös ruhái felett. Rosszálló tekintettel végignéz a bent lévő nőn, aztán eldönti, hogy megszólítja. Halkan, valami köszönésféleséget mormol az orra alatt, amit Fiachra nem is biztos hogy meghall, aztán ő is elkezd keresgetni az egyik polcon. Bár még fogalma sincs mit, és azt sem tudja, hogy egyáltalán miért jött le ide.*

Téma: Re: Levéltár Pént. Feb. 27, 2009 6:36 pm

*Nyílik az ajtó, és egy kisebb növésű, de magabiztos kiállású nő sétál be rajta. Könyedén öltözködött ma is, hiszen idebent nincs szüksége különösebb melegségre. Egyszerű, barna blúz, lenge drapp nadrág. Barnába öltözött fel, kellemesen, könnyedén, kényelmesen. Nyakában két soros lánc, apró kristályokból összeeszkábálva. Haja félhosszú, barna, most is balfelé szétválasztva és oldalra fésülve. Hátán ugyebár ott az egy pár, azaz két darab fekete színű szárny. Könnyed léptekkel, halkan dúdolgatva magában sétál be a levéltárba, és szemeit egyből a tekercsekre veti. Magában gondolkozva sétál oda az egyik polchoz, egész nagy határozottsággal, majd keresgélni kezd.*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 5:17 pm

Majd meglátjuk, mit hoz a holnap, maradjunk ennyiben. Viszlát, Ramitiel.*Biccent egy félmosollyal a nő. AZtán az angyal távozik, majd a nő visszasétál a térképekhez. Nem ül csak nézi, miközben egyetlen hajtásra kiissza kupáját, majd kipillant az egyre sötétedő égre. Egy ideig még mereng, elgondolkodik, elmélyében forgatja amit hallot és amit nem de látott az angyalon. Aztán sarkon fordul, visszarakja a tekercstartókba a térképeket, majd azokat a helyükre. A kupát eltűnteti egy intéssel. Atán körbeperdül és mint egy gonosz szélfuvallat, eloltja a fáklyákat. Aztán kinyitja az ablakot és a mélybe veti magát. Hamar nehéz szárnyak egyenletes zaja hallható, amint emelkedik, míg végül el nem kap egy alkalmas meleg légáramlatot felfelé, és tova nem vitorlázik rajta, messze a fellegvártól. Ideje vadászni*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 5:10 pm

*Elmosolyodik miközbe hallgatja*-De ha Ascariel megparancsol valamit a vazellusainak és ők is neked teljesítened kell innentől kezdve lehet hogy a mesteredhez vagy hű de ezzel egyirányba Ascarielhez is*mondja miközbe széttárja a karját*-Ez az örök körforgás evvel jobb megbékélni*mondja mosolyogva*-Én senkibe nem bízok és nem is akarom hogy bennem bízzanak. *teszi hozzá tömören persze vissza nyerve a okmorságát ami jellemzi az angyalt, a kérdésre megrázza a fejét*-Már úgyse maradok sokat, a fényt nem kedvelem azt hiszem majd szétnézek a környéken míg tart a sötétség*mondja komoly hangon*-Meglátjuk mit hoz a feladat én tárt karokkal várom*mondja a nőnek miközbe lassan körbe néz. Jön az éj.Közbe cask hallgatja a kötelékekről szóló beszédet minek a végén bólint*-Azt hiszem értem. De a kötelék kötelék marad. Minden esetre a szabadság a legjobb amikor senki nem függ senkitől .De előgg beteljesítem ezt a harcot utána meglátom mi lesz. Viszont mára búcsúzok szerintem még úgyis egymásba botlunk*mondja majd kezével lassan int eggyet s elhaggya a termet*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 4:58 pm

Hm...*Végigsimít finom vonalú állán a nő és úgy fürkészi az angyalt.* Nekem az a véleményme hogy a felettesedhez való hsűég nem egyenlő azzal hogy Ascarielhez is ez kell. Nekem megvan az okom, amiért Indulalaban megbízom, ugyan ez Ascarielről nem mondható el, még ha Indulala így is tesz, nekem még nincs okom rá. Alapvetően nem vagyok olyan, aki bárkiben megbízik, inkább tudni akarom, hogy ki az aki megérdemli az esetleges és ki az aki a feltétlen bizalmamat. Ennyi. Jobb szeretek tapasztalni és utána véglegesen dönteni. *Vonja meg finoman a vállait, mire azok megroppanak. Megmozgatja lapockáit, mintha csak szárnyait akarná kinyújtóztatni. Felkel aztán és a terem közepére sétál. Kin már sötétedik és csak a gyertya pislákol az asztalon. Körbenéz és néhány intéssel lángra lobbantja a terem fáklyáit. Aztán Ramitiel fele fordul.* Remélem nem bánja. Tudja a tűz... a forrósága és a fénye....áhh.*Felsóhajt olyasfajta áhítattal, amit talán csak a sárkányok érthetnek meg, akik mind mind ennek a lángoló , fénylő gyehennának a gyermekei. * Nem mondtam, hogy ideges, csak nyugtalan. Most semmi oka rá, egyelőre, és ha lesz is, nyugtalanítsa a feladata, de ne a múltja. Itt nehéz lesz kísértenie annak, eléggé... veszélyes társaságban forgunk msot itt mindketten ahhoz, hogy esetleges múltbeli ellenségeink ide merészkednének.*Mondja egy gonosz, cinkos mosollyal, aztán a kérdésen csak elgondolkodik. Csendben fürkészi a férfi arcát, és meggondol minden szót, mielőtt megszólal.* Nos... a sárkányok köteléke nem egészen olyan, mint az angyaloké. A... közösségeink sem egészen ilyenek. Mi harc esetén állunk össze, de nincsen egy felsőbb vezetés aki külön feladatot szabjon nekünk. Vannak vénjeink, akik bölcsebbek és előrelátóbbak. Előfordul, hogy feladatot bíznak ránk, de nem büntetnek ha nem sikerül. Ezeknek inkább épp az a célja, hogy fejlődjünk, nem az amit ténylegesen ki is mondanak. Bár nem szoros a kötelékünk, mégis érdekünk hogy életben maradjunk, mert kevesen vagyunk. Az hogy ki bízik benne és ki nem... nos ez egyén függő. Valamiben hajlandó vagyok megbízni, valamiben viszont sehogy sem. Körülmény és egyén függő, hogy ki tart velem és ki nem. Van e olyan kötelékben aki ha hátat fordít nekem, akkor az övének vethetem a hátam hogy együtt harcoljak vele, vagy sem. Érti?

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 4:42 pm

-Néha könnyebb semmi emlék nélkül élni még a dicső tettek is árnyékba borulnak a többi miatt*mondja kicsit komorabb hangnembe bár nem a sárkánynak célozza , hiszen ha mások is lennének itt akkor is ugyan ilyen lenne hogy miért azt ő tudja meg talán egy két közelibb hozzátartozója ha van ilyen neki*-Mindenki a felettese miatt. Ha nem kapom meg feljebbvalóm hívását én se jöttem volna. De viszont ők Ascariel miatt jöttek szóval mindannyian akik még jönni fognak kötődnek hozzá ezt be kell látni*lép előrébb arcán látszik hogy így is gondolja azt amit mond*-Nem alkotok képet eggyik fajtárol se, nem érdemes nem azért nem tartom velük a kapcsolatot. Jobb és könnyebb egyedül*haggya annyiba a dolgot nem ő az ítélő mások felett. Látja hogy büszke lény nincs is baja az ilyesmivel, viszont a nyugtatáson maga is meglepődik arcán egy kis folt látszik is ebből*-Nem vagyok ideges..*válaszolja pedig éppen hogy most hazudik de nem szereti ha mások bele pillantanak viszont néha ezt megengedi talán önkívületlenül és akaratán kívül*-Ahova ezelőtt tartoztam nem volt igazi kötelék csupán hazugság. Ott voltam amikor az akarat csődöt mondott, és isten az atyám örülök hogy akkor hagytam el*mondja közbe háta mögött ökle össze szorul, a régi emlékek megint kísértenek az angyalba de szép lassan elcsitítja őket*-Ez is csak egy küldetés ahogy vége lesz vissza térek oda ahonnan jöttem talán örökre, ha túlélem ezt a harcot. MErt eggyenlőre úgy tűnik az lesz. CSAk tudnám mi ellen*mondja kicsit előrébb hajolva miközbe bal szárnya megintcsak megroppan de az angyal arcán már nem látszik semmi érzelemnek vagy érzésnek jele*-Te szereted a kötelékeket?. Bízol bennük?* kérdezi csendesebb hangon *

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 4:27 pm

Rágódni nem is érdemes, csupán inkább emlékezni. A többi helyett meg előre tekinteni.*Mondja. Neki is megvannak a maga színfoltjai, melyet inkább maga mögött hagy, s talán épp empátiából de nem is kérdez rá az angyal ilyenjeire. Tudja, hogy van neki is ilyen, különben nem lenne a szárnya sötét és nem viselkedne így. * Oka, igen, bár hogy ki miért, az már más kérdés, mondhatni, egyéni. Én nem Ascariel , hanem Indulala miatt jöttem ide. Nem a kincsek hajtanak, még ha a fajtámról alkotott kép ezt is mondanám rólam azoknak, akik látatlanul és ismeretlenül ítélkeznek felett, csak mert sárkánynak születtem. *Mondja büszkén, s egyfajta dac talán az angyal gőgös lenézésre, válasz. Nem fél és nem szégyelli azt ami, és ha kell, ezt be is bizonyítja. Ez az ő fő célja. Hatérokat, korlátokat találni, hogy meddig mehet el és mire képes most, a jelenlegi állapotában, épp eme kényes időszakban, mikor lassan elhagyja sárkány mércével az ifjúság korát és a felnőttek közé lép majd. Azonban kissé meglepődik, ahogy a férfi szemeiben szinte lángok lobbanak a kötelék szóra. Égi lény ő is, így tudja, hogy náluk is mi lehet eme szó elsődleges jelentése.* Nyugalom. Ez már nem az a kötelék, melybe egykoron tartoztál. Ez már milyen, melyben nem csak égi, hanem földi elemek is tartoznak. Nagyobb, bonyolultabb de erősebb mégis kevésbé ragaszkodó és megkötő. *Mondja s mintha tényleg valamiféle nyugalmat akarna adni ezzel az angyalnak. Aggódva tekint rá, hogy egyetlen szó is ilyesmit válthat ki belőle.*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 4:19 pm

-CSAk tippeltem*mondja vállrántva miközbe pillantását felemeli a másikra*-Nem vagyok az a fajta aki büszkén emlékezik a múltra de minden esetre tanultam mindenből*mondja komoly arcal*~persze azt nem fogom sose megbánni hogy elhagytam a világosságot~*teszi hozzá bár ezt nem is kell hallani senkinek ezzel már ő is megbarátkozott és öndöntés volt. Senki nem kénszerítette hogy ezt tegye. Ő akarta így.*-Nem szeretek a multon agyalni*teszi még hozzá kicsit hangosabban majd megint elcsendesül és hallgatja a sárkányt*-Egykét dolog a múltból kénszerít arra hogy ezt tegyem mondjuk úgy nem ápolok barátságot sokmindenkivel*mondja kicsit elhúzott arcal majd bólint*-De igaz. Mindennek megvan a maga oka, mint ahogy annak is hogy itt vagyunk és hogy mindenkibe bele botlok akaratom ellenére is*mondja bólintva a nő szavaira miközbe egy pillanatig átnéz vála felett a szárnyaira egy darabig mereven nézi őket majd pillantását vissza kapja a nő arca felé. Nem fél a szemébe nézni s gyanítja hogy a másik se. Nem az a könnyen ijedős fajta*-Örvendek*mondja tömören a bemutatkozásra most már ismerik egymás nevét legalább tudja hogy szólítsa a másikat az utolsó szavakon felkapja a pillantását*-Erre kiváncsi lennék én is, csak annyit tudok a célrol hogy Ascariel akarja megszilárdítani a hatalmat*~vagy önön hatalmát~*teszi hozzá magába bár nem biztos még semmibe se de bízik a saját fajtájába. Egyedül bennük. BÁr lehet rosszul teszi de ezt majd csak a jövő fogja megjósolni*-Gondolom.. Mivel sárkány vagy nem hinném hogy annyira helyhez kötött lennél. VÁndor életmód mi?*kérdezi oldalra döntött fejjel közbe kezeit hátra helyezi a háta mögé és össze kuncsolja azokat, nem igen fél semmitől de ez gőgjéből adódik*-Kötelékek........ pokolra a kötelékekkel *húzza mosolyra a száját talán valami keserűség is van benne de mintha őrület lángolna szemein.*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 4:03 pm

Okos.*Bólint elismerően a nő de aztán újra a térképekre sandít.* Mindazonáltal a múlt történéseit elemzve néha felfedezzhetünk olyan összefüggéseket, amik akkor nem voltak nyilvánvalóak a számunkra. Emellett a múltnak, ha vannak fényes pontjai, érdemes őrizni őket, idővel úgyis elhalványulnak majd és csupán sápadt tükrei lesznek a valóságnak. Emlékek. *Mondja csendesen, s félredöntött fejjel hallgatja az angyalt.* Hm, nem kérdezem, de gondolom külön oka van, hogy miért nem megy mások társaságába. Bár, úgy tűnik néha akarva-akaratlanul is sikerül. *Újabb félmosolyt küld a másik fele, finoman megvillantva zöld szemeit, melyek élénkek akárcsak eredeti alakjában. Áthatóak, csillogók, különlegesek mégis kissé árulkodóak arról, hogy a mágia mely vad formája az, amely ott lüktet szinte minden egyes sejtjében a sárkánynak.* A nevem Gilrael. ~ Jóbarátoknak csak Gil, de azt ki is kell érdemelni~*Teszi hozzá gondolatban a nő, majd bólogat, újra keresztbe fonva a karjait.* Természetesen. A nagy vonalakat tudom magam is, de úgy gondolom, a maguké az elsőbbség ezesetben és utána csak mi, legvégül pedig a sötétség kasztja. Bár tény, azért kíváncsi lennék a pontos célra.* Csak annyit tud hogy láda, de hogy kiféle miféle és hogy mit rejthet. Normális esetben egy sárkány kincsek hadát sejtené és repülne oda vakon. Ő azonban nem ilyen. Fajtársaitól eltérően nem kincshajhász lélekkel áldotta meg a sors. Őt a harc és a szabadság hajtja előre és élteti. Otthona a széllel együtt jár és változik, világot lát, sosem marad túl sokáig egy helyen, bár néha gyakran visszatér egy-egy szebb és fontosabb helyre elmerengni azokon a bizonyos emlékeken.* Amúgy, kevés szükségem van térképekre. A legtöbb helyismeret, amit magamnak mondhatok, a két szemem és az elmém kötelékéből származik. *Mondja csendesen. Nem fellengzős vagy hivalkodó. Épp csak egy sárkány fentről is remekül belát mindent, és rá , valódi alakjában kevesebben mernek rátámadni, legyen az a sötétség vagy a fény harcosa.*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 3:52 pm

*Az angyal kissé elmosolyodik ő is elgondolkozott még nem ismeri névről a másikat, egy ideig még hagyhatná is hiszen minek. Nem a név fontos hanem a tettek amit egy harcos végrehajt a név attol marad fenn, node mivel ő a férfi így udvariasság se marad el nem lenne illő ha a nő mutatkozna be elsőnek mégha nem is kedveli, hisz nem kizárólag rá allergiás hanem minden más fajú és fajtáju egyedre, node ezt a részét már ismerjük Ramitielnek. *-Nosztalgia? Hmm az nem mindig jó inkább a jelenre gondolok és a jövőhöz igazítok bár az álltalába bizonytalan*mondja nyugodt és lágyabb hangon majd kissé megrántja a vállát elmosolyodik és megcsóválja a fejét*-Téves. Én senki társaságát nem igen keresem*mondja felemelve a pillantását*-Álltalába az talál meg engem mintha csak ki akarna tolni velem de néha viszont előnyös*mondja nyugodt hangon majd kicsit elcsendesedik agyába régi dolgok forgataga megy végbe mint izzó parázs most úgy izzik az ő elmélye is. Elég sokmindenen jár az esze főleg a napokba.*-De abba igaza van hogy nem lesz sok időnk az biztos. Főleg hogyha Ascariel és az első kör elkezdik a tervek véghez vitelét. Mi is megyünk velük*mondja komoly hangon miközbe lép még egy lépést előre kicsit körbe nézve a helyiségbe. Nem tűnik olyan rossznak sőt inkább békésnek bár tudja hogy itt se időzne el sok ideig mint bárhol máshol ahol életébe eddig megfordult*-Még nem mutatkoztam be. A nevem Ramitiel.*mondja komoly hangon közbe kicsit kinyújtóztatja szárnyait majd megint lenyugodva hajtja hátára*-Térképek?*kérdezi a nőtől komoly hangon bár nem igazán érdeklik más földek de biztosan a nőt igen*-GOndolom már neked is elmondták a terveket a feljebb valók*mondja bár nem tudja biztosan így csak vakon tapogaztózik de talán azt tudja hogy nem tudhat sokkal többet a nő se mint ő.

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 3:41 pm

*Ő maga is hallott már néhány dolgot, mikor megérkezett Indulala, a mestere. Emlékszik a beszélgetésre, de addig, amig nincs konkrét feladat, feleslegesne nem keresgél, és az elős kör úgyis a védelmieké lesz, a csapdák megfejtése. Nem is ez ügyben jár itt, hanem néhány skandináviai térképet néz. Norvégia és Finnország, Svédország fekszenek a térképeken maga előtt, miközben belekortyol a mézédes borba, melytől mintha újraéledne a benne lüktető sárkánytűz. Elmereng, ahogy nézi azismerős csúcsokat a térképeken, megkeresvén saját és néhány számára is fontos sárkány búvóhelyét gondolatban. Aztán lépteket és tollas szárnyak halk neszezését hallja, s nem is téved, mikor felpillant. Ramitiel áll nem messze tőle, és néz rá mondhatni kétkedően, de Gil lassan már megszokja tőle ezt a gőgösnek is nevezhető, lenéző stílust. Ő ilyen. Gilnek kisebb gondja is nagyobb ennél, semmint törődjön vele, és nem is veszi magára, neki is megvan a kellő egója, akárcsak az angyalnak.* Üdvözlet!* Köszön ő is, s ekkro jut eszébe, hogy tulajdonképp be sem mutatkoztak legutóbb egymásnak. De nem áll le ezen agyalni. Félmosoly jelenik meg az arcán, miközben karjait keresztbe fonja maga előtt.* Hát, úgy tűnik, pedig nem mondhatnám, hogy nagyon keresné a sárkányok társaságát, ahogy elnézem.*Mondja ki nyiltan amire gondol. Nem vádló vagy ilyesmi, csak tényközlő. Vállat von mjad füle mögé tűri fekete haját, s újra az asztalra könyököl.* Inkább csak némi nosztalgia. Hamarosan ilyesmire már nem nagyon lesz időnk ugyse, nemde? *Feltételezi, hogy az angyal is hallott már a készülő tervekről, így felesleges lenne valami mesét kitalálni.*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 3:30 pm

*Mivel már itt van pár napja nem ártana kicsit jobban ki ismerie magát a fellegvárba elvégre nem kéne szégyent hozni magára azzal hogy nem is járta még végig az ismert szinteket. Ki tudja meddig fogja ide kötni a kötelesség és a hűsége Chantrielhez nomeg Ascarielhez, ahogy multkor elhallgatta őket nagy valószínüséggel nem kis akció elé néznek amire maga Ramitiel is kiváncsi. Arra viszont mégképp kiváncsibb mit keresnek itt ennyien az egész már nagyon különösen kezd hatni az angyal elmélyébe*~mintha valami invázió készülne de mi ellen akarja megszilárdítani a hatalmat~*gondolkozik Ramitiel. Az angyal agyába sok sok lehetőség lebeg viszont nem tudja a pontos célt és ez bizony zavarja nem is kicsit. Soha nem volt még hozzá szokva hogy nem lát tisztán node ameddig nem kötik az orrára pontosan mire is készülnek addig ő se avatkozhat bele a dolgokba. Most gyalog közlekedik szárnyai nyugalmi pozícióba fekszenek hátán, néha néha meglibbenti kevéske toll származékot hullajtva a főldre, node nem zavarja. Nem az a fajta lény ő. Lassan megy hogy mindent megjegyezzen agyába még egyszer nem akar nagy kirándulást tenni csak a célra koncentrálni. Figyelme egy ajtónál áll meg először habozik hogy tovább menjen e vagy sem igazábol csak gyors "átfutás-t" szándékozott tenni node ha már itt van.... Lassan benyit majd beljebb lép a szobába igazábol nem nagyon érdekli hol jár és hogy milyen címert tölt be de ha levéltár akkor biztosan jó is lesz valamire. Talán üzenet közvetítés amennyire névből ítél az angyal. Node miközbe figyelme keresztül jár a szobán látja hogy nem csak ő van itt hanem még valaki egy nő vagyis sárkány. Speciel róla tudja egyedül hogy micsoda hiszen vele találkozott lehet kicsit meg is bánta hogy bejött de most nem fordul vissza mivel nem fél egyszerüen csak nem bírja más lények társaásgát node sebaj most kibírja a mutatvány végét még látta magába csak fellélegez*~minek ez az üres hatalmi bemutató csak erő pocsékolás~*gondolja magába még se teszi szóvá elvégre lehet van oka csak ő maga nem tartja semmire az ilyesmit node kérdéses hogy ennek az angyalnak eggyáltalán lelke van e*-Szép napot*szólal meg csendesen kissé elhúzva de mély hangon kissé talán már hörgősen is majd közelebb lép oldalasan támaszkodik a falnak*-Úgy látom valahogy mindig egymásba botlunk.*mondja majd megroppantja a nyakát*~csak tudnám miért?~*teszi hozzá magába majd felemeli pillantását a másikra*-CSAk felfedező út vagy esetleg valami konkrét dolog?*kérdezi*

Téma: Re: Levéltár Szer. Feb. 25, 2009 3:19 pm

*Egy magas, fekete hajú, pikkelypáncélos, smaragdzöld íriszű, de elipszis pupillájú nő lépked be a levéltárba. Büszke tartása, léptei határozottak, tekintete elszánt és komoly. Látszik, hogy időtpróbált harcosról van szó, méghozzá egy sárkányról. Rövid keresgélés után megtalálja amit keres, majd egy asztalhoz sétál vele, és tanulmányozni kezdi. Néhány régi térkép és egy ódon könyv fölé hajol. Hogy jobban lásson, egyetlen intéssel lángra lobbantja maga mellett a kissé leégett gyertyát a tartóban. Maga mellett az asztalon egy kupa bor, az egyik legédesebb a tündék borai közül.*

Téma: Levéltár Szer. Feb. 18, 2009 8:24 pm

Nevezhetjük ezt a helyet akár a sötétség melegágyának és a végtelenség kamrájának is. Ezen a helyen vannak összegyűjtve és elzárva a világ legerősebb mágiájának képviselői, valamint olyan irományok is aminek puszta kézben tartása fegyver lehet.
Belépve egy közepes nagyságú teremben találjuk magunkat. Falai faburkolatúak. Két oldalt polcokkal felszerelt szekrények találhatók, míg szemben egy üveges tároló szerű bútordarab. A két oldalt lévő bútor nem is igazán szekrény mind inkább kis rekeszek, melyekben egy-egy könyv, összekötött papírköteg, vagy tekercs foglal helyet. Aki azt hiszi, hogy ezek csak ott pihennek, azok el vannak tévedve. Minden kis részt gondos mágiával láttak el, a benne helyet foglaló varázstárgy, vagy csupán varázsgyűjtemény védelmére, vagy csak biztonságos tárolására. Ezek azok a gyűjtemények, amelyeket bárki birtokba vehet, ha feloldja a védőbűbájokat.
A szemben lévő üveges szekrény már más tészta. Ezeket már csak a legfelsőbb körök tudják felnyitni biztonságosan. Itt olyan feljegyzések és igék találhatók, melynek puszta tudása is a világ sorsával ér fel. Éppen ezért vannak itt elzárva. Némelyikről ránézésre meg lehet állapítani, hogy nem e világról valók. Van könyv melyből bizonyos időközönként tűz csap ki, mások különös vibrálással bírnak, míg olyan is, amelyből folyamatosan mérges gáz szivárog és puszta kézzel történő érintése is halálos tud lenni.
A terem közepén egy kisebb asztal foglal helyet, de csak négy szék található mellette. Ez a hely afféle védőhely és nem az olvasás az elsődleges célja, hanem az elzárás.