Második kör - Jaberel véres hálója

*A kérdésen a nő is meglepődik. Jab még mindig szélesen mosolyog. Nem gondolta, volna, hogy a nő válaszol is rá, de gondolta, hogy nem marad utána már sokáig. De a válasz hallatán már nem vigyorog annyira. még mindig egy szelíd mosoly ül az arcán és úgy válaszol a lánynak.*- Csak mert nem ismernek. Te feledhetetlen vagy.* Mondja neki. Utalva futó viszonyukra is. Reméli ezzel felvidította a nőt. De az már megy is. Épp állna felfelé, mikor a nő visszatartja. Jab azonban nem hagyja annyiban. Feláll és egy lökéssel a helyére teszi a széket. Majd kinyitja a nő előtt az ajtót.*- Én is bízom a mihamarabbi találkozásban.* Majd nézi ahogy a nő elhagyja a szobát. Majd a férfi az ágyára ugrik és vigyorogva bámulja a plafont gondolatival együtt.*

]*Nem is kell, hogy egy állásponton legyenek mert az milyen lenne már...így tudna miről "vitázni".
Bólint egyet a fellegváras beszélgetésre majd annyiban is hagyja a dolgot. Ha itt lesz az ideje biztos, hogy ők is megtudják mi is a hivatásuk itt.
A következőző kérdésre kicsit meglepődik és ez még talán bele is fér a kérdés-válasz dologba így válaszol is rá.* -Ami azt illeti sehogy...ugyan...ki akarna egy olyan nővel együtt lenni mint én?- *vigyorodott el majd lerakta a lábát a földre és egy ruganyos mozdulattal felpattan helyéről.*
-Noss de én tényleg nem zavarlak tovább...gondolom neked is van épp elég bajod, nem akarok a terhedre lenni még én is!- *egy újabb mosoly majd a férfihoz sétál.* -Remélem még találkozunk...örülök, hogy ismét láttuk egymást!- *Jab kezére rakta sajátját majd egy újabb mosoly...*-Hagyd csak...kitalálok!- *azzal elindult az ajtó felé...még intett egyet a férfinak majd elindult kifelé.*

*Mivel ízlések és pofonok, így a nő nézeteire csak biccent, de ő azért marad a saját álláspontjánál. Igaz ő is használt mágiát, amíg mugliként kellett élnie, de az más volt. A nő elég sok sirámot felsorol. Látsik, hogy akárhol is élt, nem érezte jól magát. Jab ezen egy kicsit elmosolyodik. Legyen a nő akármilyen nagy és hatalmas, nőiségét nem tudja levetkőzni. Bár ezzel kapcsolatban nem jegyez meg semmi.
Majd az ittlétük témája.*- Én sem hiszem, hogy céltalanul lennénk itt. Valami biztos van, csak nem avatnak be minket. Legvégső esetben elhagyjuk a fellegvárat és mindenki megy a maga útjára.* mondja. Már eljátszott a gondolattal, de most ez nem menne. Elég sok mindennek kell leülepednie New Yorkban, hogy oda még egyszer vissza tudjon menni. Úgyhogy egy ideig kénytelen itt maradni, vagy legalább is Bulgáriában.*- És, hogy állsz a párkapcsolatokkal?* kérdezi, de maga is nevet egy nagyot ezen a témán.*

*Úgy tűnik a férfi nem teljesen ad igazad neki a muglik terén. Bólint egyet...igaza is van.* -Hm...hát igaz nekik is vannak olyan dolgaik amik jobbak mint a miénk...de a pálca nekünk igazán sok mindenben segít..bár ez a "képességünkre" is visszavezethető!- *hát ami azt illeti ő többé már nem nagyon akarna köztük élni...így is baromi nehéz, hogy emberi alakot kell öltenie csak az esetleges lebukás miatt...pff...szörnyű...a diákok itt nem járnak a többi ember meg tudja milyen egy Elementál igazából...no de mindegy...vissza a jelenbe.*
-Hát...biztos megtudjuk ha lesz valami...gondolom nem viccből hívtak minket ide...ezek szerint eddig még nem volt semmi, hogy szükség lett volna ránk!-
*egy biztató mosoly, hogy ne aggódjon a férfi majd hagyja inkább a következő kérdés jogát Jaberel-nek...ő már igazán kifogyott az ilyen kérdésekből így mos megadja a lehetőséget a férfinak, hogy teljesen nyugodtan kérdezzen bármit...csak nem biztos, hogy válaszol.*

*Elég keveset mesél a nő. Jaberel megérti, bár nem tudja, hogy tényleg ennyire érdemtelen volt az élete, vagy mi olyan történhetett, amiről neki nem beszél. Végül is nem fejtegeti a témát. Elvégre nem akarja elrémiszteni a nőt. Most össze vannak zárva és egymásra utalva. Előbb, vagy utóbb kiderül, ha nagyon akarja. Végtére is, a bizalom a fontos. És ő bízik a nőben. A kérdés, csak az, hogy mennyire.
Elég sokat éltek meg ők ketten. Persze nem közvetlenül együtt, de elég öregek ahhoz, hogy tudják mi a jó és mi a szükséges rossz.
De van amiben nem ért egyet a nővel.*- Én nem gondolom, hogy kezdetlegesek. Elég sokat éltem köztük. Ha egy faluban éltél, akkor esetleg igazat adok neked. De én láttam a metropoliszokat. Vannak olyan gyorsan és leleményesek mint mi. Csak nekik több eszközre van szükségük, mint nekünk. Nekünk a pálcánk segítségével elérhető a legtöbb dolog. Nekik meg kütyük kellenek.* Vonja meg a vállát. Ő évekig élt úgy, hogy a mágia szinte közre sem játszott. Csak a ranglétrán való feljebbjutás. Igen anyagias világ, de káprázatos is egyben.
Majd a nő egy zavarba ejtő kérdést tesz fel. Jaberek arcán most látszik, hogy tanácstalan. De ezt is próbálja természetesen kezelni.*- Nem, még nem egészen. Egy kicsit aggódom, de eddig még bízok Chantrielben. Ha ő azt mondja szükség van ránk, akkor hiszek neki. De nem mondom, hogy Ascarielben is bízok. Csupán Chantrielnek hiszek.* Szögezi le és hangjának erősségéből az is kihallatszik, hogy mennyire komolyan gondolja. Szinte tekintélyt parancsolóan erős.*

*Hát igen..az első találkozás nagyon érdekesre sikeredett. A nagy hadakozás egyszer csak Elynor is a képbe került. Hát...ami azt illeti nem nagyon örült Jaberel annak, hogy egy nő elvitte a vacsiját, viszont annak Elynor örült, hogy végül is nem ő lett az étele. Utána meg ki a fene gondolta volna, hogy jóban lesznek...hát a nő nem az biztos...nem is nagyon akart többet találkozni vele aztán az élet csak úgy hozza, hogy most is találkoztak és még előtte is...csoda...
Gondolatátmeneteléből az ismerős mély hang verte fel. Kissé megrázta fejét majd ismét a férfira szegezte tekintetét. Elvigyorodott az állatvilág szóra, mindketten tudják miről is van szó így nem érti minek a ködösítés de ha neki így jó neki ugyan édes mindegy. Érdekes már az is, hogy kisebb gondok és félelem nélkül tud beszélni a férfival. Először rendesen félt tőle, hogy nekitámad...de szerencsére erre nem került sor.*
-Azóta? Oh...hát nem sok minden...mint mondtam ültem otthon és próbáltam beilleszkedni a muglik világába kisebb-nagyobb sikerekkel...hihetetlen ezek milyen kezdetlegesen élnek!- *egy széles mosoly majd kissé oldalra biccent fejét és úgy gondolkodik a következő kérdésen, hogy ne álljon meg a beszélgetés.*
-És van már valami hír, hogy mit is kéne csinálnunk?- *jobb kérdés híján...*

*Maga sem tudnak hol tartanak a nővel. Sosem voltak haragban. Leszámítva a megismerkedésük első napjait. De sosem voltak annyira közel sem egymáshoz. Ezért is fura, hogy most mindketten ennyire megérti egymást, sőt vágynak a másik társaságára. Ez persze jó érzéssel tölti el a férfit, pedig nem nagyon hallgat az érzéseire. Vérfarkas lévén elég ritkán jutna eleséghez, ha az érzéseire hallgatna. Persze mivel már az éhség fölött jár, már nem muszáj olyan sok áldozatot ejtenie. Az csak az élvezetért van.
A nő elmondja, hogy még ő sem tart sehol a kipakolással. Jab erre csak szelíden bólint. Jómaga is nem rég fejezte be.*- Én is nem rég végeztem vele. Nem volt sok dolgom. Szerencsére itt elég sok minden van. De persze a megszokott környezetből is hozni kellett valamit. A várral én még annyira nem ismerkedtem. Inkább a környező erdővel és annak…*Itt nagy levegőt vesz. Nem tudja, hogy fejezze ki a vacsi szót.*-… állatvilágával.*Majd arcán szélesebbre húzza a mosolyt, ami egy kicsit kiemeli a férfi állati vonásait.
A nő válaszát hallva nem egészen erre gondolt volna, de így is jó. Itt mások között van, hozzá hasonlók között. És persze a bók sem esett neki rosszul. Bár ő ebben eléggé érzi a haszonélvezet ízét. Amit nem bán. A legtöbb ember (vagy lény) mindent csak maga érdekeiért tesz. Miért is lenne ez baj? Így lehet túlélni a gyengébbeket. Sőt, mondhatni képzeletben kalapot emel a nő előtt.*- Hát ez kedves. De mond csak. Mi történt veled azóta?* kérdezi. Direkt ködösen, hogy a nő tudjon mit mondani, és tudjon miről. Nem kötött meg semmit. A nő bármit mondhat, ami válasz lehet a kérdésre.*

*Egy nagy sóhajjal próbálja elrejteni kisebb idegességét. Ő sem igazán érti mi a fene baja van, de teljesen felpörgött csak a férfi látványától is. Lehetséges, hogy még a régebbi időket idézte vissza...bár ez már rég nem volt olyan mint kb. egy évvel ezelőtt.
Figyelmesen hallgatja a férfit majd a mutogatásra körbepillant és elmosolyodik. Ami azt illeti még ő se tart sehol a kipakolással és egyéb dologgal...még csak a megismerkedésnél tart...az egész épületet átnézni és megismerni ennyi idő alatt szinte lehetetlen, így nem is csoda, hogy Elynor-nak ez még nem sikerült, akármennyire is az ő oldalán áll a szél és ezzel együtt a gyorsaság.*
-Oh ami azt illeti én még csak az épület megismerkedésénél tartok!- *mosoylodik el majd a következő kérdése kissé megfeszül arca majd próbálja ő is felvenni azt az előbbi huncut mosolyt, de aki jól ismeri igazán a szeméből is olvashat, hogy ez a téma néha nála többet is vált ki mint kéne.*
-Hm...már nem bírtam otthon egyedül és nem éreztem magam valami hasznos embernek...az ajánlatod meg pont jókor jött...így nem ülök otthon karba tett kézzel és téged is újra láthatlak...a kellemeset a hasznossal!- *egy kacér mosolyt engedett meg még "utoljára" Jaberel felé.*

*A nő helyet foglal, ahogy kérte. Úgy látja, nem sok minden változott. Bár meg kell hagyni, mintha egy kicsit felszabadultabb lenne, mint máskor szokott. Próbál a nőbe látni, de a külső és a testbeszéd mindig elvonja a figyelmét. Most törökülésben ül a nő. A kényelembe helyezés szót teljes értelmében kihasználta a nő. Ennek örül a férfi. Ő is kényelmesen ül, de persze lehetne kényelmesebb is. Maga is rádöbbent, hogy mennyire elpuhult az idő elteltével, amíg mugli közösségekben élt. Most egy kicsit keményebb a környezet, így jobb lesz hozzászokni.
A nő válasza meglepi. Felhúzza szemöldökét, de nagyon nem változik mosolygós, és huncut ábrázata. De több reakció nem látszik rajta. Még mindig keresztbe tett kézzel támaszkodik a szék támlájának és a nőre szegezi tekintetét. A nő a haját igazgatja. Jaberel egészen belevész a fürtökbe, de gyorsan visszacitálja magát a földre.*- Én? Egy-két hónapja sincs. Még a kipakolással is nem rég végeztem. Elég sok olyan tárgyam van, ami jelentősen megkönnyíti az itt eltöltendő időmet.* Tárja szét karjait és mutat szét a szobában. Bőrfotel, az ágy, az íróasztal. Nem mind az az igazi varázsló készítette tárgy. Majd visszaül eredeti helyében.*- És mi késztetett arra, hogy elfogadd az ajánlatomat? Hogy ide gyere? Persze, ha nem reméltem volna, hogy eljössz, akkor nem is hívtalak volna, de akkor is.* Kérdezi. Még mindig mosolyog, de belül, már nem olyan vidám.*

//Olvadunk ^^//

*Hangtalanul ugyanakkor gyors léptekkel érkezik meg a szobába. A falnak támaszkodik majd mosolyogva nézi ahogy az ő kis büszke...inkább farkasa...sétál végig előtte. Nem szól semmit csak azokat a régi gondolatokat eleveníti fel, de inkább gyorsan el is felejti, és átadja magát a pillanat "örömének".
Kissé meglepődik mikor az ágyra mutat a férfi de utána rádöbben mi is lenne a feladata. Könnyed léptekkel szinte táncolva sétál az ágyhoz majd leül ugyanolyan könnyeden majd egy pillanat alatt törökülésbe vonja lábait és zöld szemeit még mindig a férfin legeltetve válaszol.*
-Ami azt illeti hozzád jöttem...rég találkoztunk és gondoltam nem okozok csalódást!- *mosolyodott el majd beletúrt hajába így frufruja is jobb oldalra került...legalább tisztábban látta a férfit.* -Noss akkor el is kezdheted...mióta vagy itt és hogy telt az idő amíg nem találkoztunk?- *a legalapvetőbb kérdések...ezt akárki feltehetné de igazán nem kezdheti a közepén egyikőjük sem a dolgot...bár ha minden igaz mindketten tudják, nem bohóckosából jöttek ide, ez igen komoly dolog bár Elynor bohókás jellemével elég nehéz elhinni, hogy akármit is komolyan venne...pedig ezt igenis komolyan veszi.*

*Jaberel csak vár. Ahogy ismeri a nőt, vagy dacosan kint marad, vagy határozottan belép. Nem hezitál. De csak ha jól ismeri. Bár eltelt egy „kevés” idő. Azalatt bárki megváltozhatott. Nem is kicsit. Kihívóan néz a nőre, hátha az befárad. A hatás nem is marad el. A nő, bár elsőnek elkezd egy mondatot, hogy nem akar, meg ilyesmi, de mégiscsak belép. ~Ez az a nő, akit ismerek én.~ Mikor az elsétál előtte nem hagy ki egy kis mustrát. Ezt nem csak mint férfi teszi, de talán talál valami sebhely félét, vagy valamit, ami kicsit más megvilágításban mutatja meg a nőt.
Majd a nő is megáll és a falnak támaszkodik. Jaberel magába folyt pár nevetést, majd felemelt fejjel, szinte mint valamilyen büszke oroszlán, sétál el a nő előtt. Tudja, hogy ez most fordítva is meg fog történni, de nem zavarja. Sőt, ínyére van a dolog. Majd besétál és becsukja az ajtót. Kezével az ágy felé mutat, hogy ott foglalhat helyet. Nem mondhatni, hogy túl sok ülőhely van, de ott biztos megfelel neki. Ő az íróasztal előtti széket húzza ki és rakja le a nőnek háttal, de ő úgy ül, hogy a nő felé néz. Vagyis háttal a széken.*- És mi szél hozott erre? Mármint erre az emeletre és környékre.*Kérdezi. Nem nagyon izgatja, hisz bárhova mehet a nő, de gondolta megkérdezi. Csak hogy folytassák beszédüket.*

//Fagy//

*Bólint egyet. Ő is úgy érzi jót választott...legalább hasznát veszi az élet. És meg kell hagyni imádja ezt a dolgot. Ha még nem is döntött volna jól...akkor is élvezné ezt a dolgot. Legalább csinál valamit. De azzal nem ment volna sokra, hogy ott ül a házában az ő képességével és semmit nem tesz. Így legalább él rendesen...*
-Hm...de igazán nem akarlak feltartani...- *ellenkezik egy sort majd mégiscsak elmosolyodik és beljebb lép a szobába. Van mit megbeszélniük az nem kétség. Mióta itt van csak gyötrik a gondolatok...és persze, hogy Ascariel-el kapcsolatosan. Jó lesz valakinek elmondani aki tudja is miről beszél.
Neki támaszkodik a falnak miközben bevárja a férfit és ismét végignéz rajta.*

*Egy kicsit felvonja a szemöldökét, mikor a nő azt mondja nem volt választása. Ő ezt nem mondaná. Választás mindig van. Csak a következmények ismeretlenek. Bár ebben az esetben nem is lettek volna. De ezt inkább nem firtatja. Mindig is megvolt kettejük között ez a kis kapcsolat. Ez a megmagyarázhatatlan alárendeltség. Mindkét oldalról.*- Választás volt. De te a jót választottad.* Mondja a nőnek. Reméli érti, hogy mire céloz. Bár talán még maga Jaberel sem tudja.
A kérdésre, hogy hova igyekszik nem felel. Vagyis nem azonnal. Lábát leteszi és kinyitja a szobája ajtaját. Majd félreáll és háttal támaszkodik a félfának.*- Nem fontos. Most már nem. Gyere be!* Mondja a nőnek. Nem mondaná, hogy a nő nem változott. Hiszen elég sok idő telt el. És talán más körülmények között a nő sem ismerné meg őt. De itt, ahol a magafajták között van, nem szükséges a púder. Reméli a nő befárad. Van mit megbeszélniük. Legalább is Jaberel így gondolja. Majd kiderül mi lesz belőle.*

*Micsoda véletlen...pont mikor kopogni szeretne lép ki az akihez igyekezett...elmosolyodik majd végigméri a férfit. Nem sokat változott azóta...sőt...igaz mikor elsőnek látta nem volt túl rózsás találkozás. De ami azt illeti, ha akkor nem avatkozik közbe ma nem lenne itt...legalábbis Elynor nem.*
-Szervusz!- *igen igazán rég látták egymást, de épp ezért jött el.* -Nem volt más választásom!- *vonta össze szemöldökét, majd kérdően nézett Jab-ra.* -És hová igyekszel?- *nem a ruhája alapján vonta le a következtetést, hogy menni akar akárhová is...de nem akármiért jött ki a szobájából...valószínűleg.*

*A szoba kihaltnak látszik. Pár félredobott doboz a szoba egyik sarkában. Minden a helyén. Aki nem tudná hol van hihetne azt is, hogy egy átlagos lakás szobájában van. Csupán az elektromos ketyerék hiányoznak. Amúgy minden olyan. Az ágy beágyazva, az asztalon rend és minden a helyén. Csupán egyetlen nyoma van, hogy valaki mégis itt van a szobában. Hogy a fürdőszoba felől hallatszódik, hogy valaki a zuhanya alatt áll. Jab az. Mivel mára nem tervez semmit a vacsorán kívül, letusol. Kilép a zuhany alól és egy törülközővel a derekán tér vissza a szobába. Majd felöltözik. Farmernadrág és egy kinyúlt póló, amiben aludni szokott. Majd bakancsába bújik és elindul kifelé a szobából. Teljesen nyugodt. Az utóbbi napokban nem nagyon gondolkodott. Eljött, hát itt van. Ennyi a dolog. Majd kinyitja az ajtót és szemben találja magát Elynorral. Arcán a meglepetés és a huncut nézés keveredik, úgy néz a nőre, majd az ajtófélfának támaszkodik. Az ajtót behúzza maga mögött. Kezeit karba fonja, de tekintetét egy percre sem veszi le a nőről. Lábait is keresztbe rakja, így teljesen az ajtónak van támaszkodva.*- Áhh. Üdvözöllek. Rég láttalak.*Kezdi. De mást nem monda, csak nézi a nőt egy ideig.*- Örülök, hogy végül is eljöttél.*mondja végül komolyan. Komoly tekintettel, mely kicsit kiemeli állati vonásait. De ugyan akkor vonzóvá teszi a férfit.*

*Elynor már jó rég nem jött ki a szobájából és nem csinált semmit, így eltervezte a mai napra, hogy ellátogat Jaberel-hez. Őt is iszonyat rég látta és ami azt illeti már hiányzott is neki. Most a kedvenc szórakozását hanyagolta...nem játszadozott a kis levegő gömbbel ami szinte minden idegességét és unalmát "elszívta".
Miután lemászott Jab szobájának folyosójára lassan indult ez a ajtó felé. Nem sietett...bár már nagyon látin akarta.*

//Fagyasztott//

*Eléggé nem erre számított. Azt hitte, hogy feljebb- vagy alábbvalója keresi. De azért legbelül örül a látogatásnak. Mivel együtt kell ezentúl dolgozzanak, a közvetlen kapcsolat segíti ezt. Ezért is engedte be. Pedig lehet, hogy nem kellett volna. Nem tudja, hogy az elementál miből, mit fog kiszűrni. Rosszabbat a férfiból, vagy jobbat, mint amilyen, vagy mint amilyenre számított. Egy pillantással körbenéz a szobában és reméli, hogy Nerthan nem néz szét jobban. Már ha egyáltalán bejön.
Nerthan belép, szinte azonnal, amint félreáll. ~Rendben.~ Reméli nem lesz hátrányos számára. Ha igen, még akkor is van rengeteg lehetőség. A férfi kifejti, hogy ők ugyebár kollégák. Erre Jaberel enyhén biccent. A megállapítás helyes. Majd egy igen lényegre törő kérdéssel folytatja. Jab egy rövid nevetést hallat. Kezét a szájához emeli és megdörzsöli állát, közben lefelé néz. Egy kinyit elgondolkodik, de arcán egyértelmű öröm látszik. Nyelvével a fogát dörzsölgeti, majd egy mozdulattal felnéz a férfire, kezeit, zsebre teszi és komoly, tárgyilagos hangon.*- Az attól függ. Angliában születtem így az a hazám, de ide már New Yorkból tértem. Képzettségem eléggé szerteágazó. A szélhámosságtól, a jogon keresztül mindenféle.*Közben végig az elementál szemébe néz. Ekkor jön rá, hogy tévedett.*- Ohh, vagy ha úgy akarja akkor mondhatom hogy erősen haladó. Ez alatt értheti, hogy számomra már csak az tartogat újat, amit én eddig szándékosan hanyagoltam.* Ez egy kissé fellengzős, de alaptalannak nem mondható. Elvégre amit akart, azt pár száz év alatt jócskán megtanulta. De ha valami nem érdekelte, abból biztos, hogy nem is tud sokat. Persze mindent kipróbálta, de az nem egyenlő a tényleges tudással.
A férfi sejtelmes vigyorából arra következtet, hogy itt valami nincs rendjén. Még mindig mosolyogva néz a férfire, de már nem olyan biztos magában. Talán a férfi hátsó szándékkal jött. Még bele sem gondolt, hogy az itt élők vajon mi mindent tettek, és mi minden tennének meg. Majd Jaberel szólal meg először.*- Ha gondolja foglaljon helyet. Sajnos mással nem tudom megkínálni. Még nem rendezkedtem be.*Ez részben igaz. Hisz még mindig vannak dolgai, amiket nem tud hova tenni. *

*A férfi benti tevékenységeiből semmit sem lát, csak vár, szerencsére ezen művelet nem tart olyan sokáig, mint ahogyan azt várná egy átlagos személy. Jaberel hamar kinyitja az ajtót, a férfinek biccent egyet, és mikor beinvitálják, ezt a mozdulatot megismételve belép a helyiségbe, és körbenéz. Hát igen, tipikus vérfarkas, és agglegény hálóról van szó, bár azért pár meglepetést mégis okoz neki a hely, viszont ezt próbálja nem kimutatni.*
- Szép napot Önnek is... Az én nevem pedig Nerthan. Úgy tűnik, hogy a kasztvezető nem csak engem nevezett ki maga alá, hanem kollégáim is vannak. Honnan jött, és milyen képzettségekkel rendelkezik?
*Kezd bele szinte azonnal az ismerkedésbe, még szép, hogy a tudás mennyiségét térképezi először fel maga előtt, enélkül egy tapottat nem mozdul, kíváncsi rá, hogy mekkora szinten áll vele szemben. Bár a mágiájuk teljesen különbözik, elvégre a férfi vérfarkas, Nerthan pedig elementál, de a kiegyenlítés az eléggé egyszerű. Viszont ha a saját mágiaágukban mérik össze a tudásukat egymással szemben, akkor lehetséges mind a ketten alul maradnának, és egy döntetlenben kellene kiegyezniük. Na de ne szaladjunk előre ennyire.
A Nerthan neki is egy felvett, azonosítónév, a fellegváron kívül van rendes neve is, melyen megszólíthatják, és az egy teljes ertékű, vezeték és kereszt összetétele. Na, de a részletek kit érdekelnek..? Itt Nerthannak kell szólítani, és szevasz tavasz, ez a történet, nem más, nem kell itt bonyolítani.*
~Tárd ki elém a tudásod, Jaberel...~
*Gondolkozik erősen, sejtelmesen vigyorogva, majd a gondolatai aköré kezdenek el fonódni, hogy milyen jó lenne, ha megkínálná őt a férfi egy finom, csésze teával. Elvégre vendégségben van.*

*Tolla lassan jár a papíron. Főleg olvas. A három könyv mind különböző témákat és átkokat tartalmaz. Saját repertoárját készül fejleszteni és minél hasznosabb bűbájokat készíteni. Régebben sokat csinálta ezt, mikor pénz kellett kicsikarnia valakiből. Közben néha eszébe is jutnak ilyen esetek. Arcán elégedet mosoly ül ezek miatt, de vidulásra nincs oka. A könyvek sem segítenek neki. Kezét, amely elég durva, kecsesen siklik a lapon, mégis betűi igen szögletesek. Keveset ír. Maga se tudja mit akar és miért van itt. Mégis élvezi, hogy végre nem kell titkolóznia. Csak arról, amiről feltétlenül kell.
Délelőtt a közeli erdőben volt. Jól tudja, hogy itt mágikus népek élnek, így a vadászattal fel kell hagynia. Már rég nincs szüksége rá. Csupán élvezetből teszi. Élvezi, ahogy a préda menekül, és ő követi, becserkészi, majd végül leteríti. Nincs is annál jobb érzés. A szíve kalapál, és tudja, hogy az áldozatáé még jobban. A tanácstalanság és a pánik elveszi az eszét és nem tudja mit tegyen, vagy hogy hogy tegye. Ezzel pedig csak megkönnyíti a dolgát. Észre veszi, hogy elkalandozott. Harmadjára olvassa ugyan azt a sort. Becsukja a könyvet és feláll. Szinte azonnal kopogtatnak is. Megáll és az ajtót nézi. Majd jobbnak látja, ha ő nyit neki ajtót. Lassan odasétál, megváratja egy kicsit az illetőt. Csupasz lábával a bakancsot a szék alá csúsztatja, miközben már nyitja az ajtót. Szemben találja magát körtársával. Eddig nem sok közük volt egymáshoz. Pedig ezentúl lesz. Felvonja szemöldökét. Meglepődött, bár nem mondhatni, hogy nem számított rá.*- Üdv. Kérlek fáradj beljebb, ha van kedved.* Mondja a férfi, azzal kinyitja az ajtót. Nem tudja, hogy miért jött a férfi. Talán csak beköszönni, szülni neki, de lehet, hogy jobban megismerkedni. Jab nem zavartatja magát. Kezet nyújt a férfinak.*- A nevem Jaberel. Ahogy az itteniek hívnak.* Teszi hozzá. A muglik világában van saját neve. De azt ritkán használja. A varázs világban pedig szinte soha. Két életet él, és nem tudja ő sem, hogy néha melyik is a valódi. A szoba egy normális lakószoba képét tárja fel. Állótükör, ágy, íróasztal két fotel és egy szék az ajtó mellett. Innen csak egy ajtó nyílik a fürdő felé.*

*Nerthan is él, lélegzik, természetesen, bár ez nem lenne méltó teljesen hozzá, hiszen elementál. A tűz elemét képviseli, és azzal együtt él, igazi alakja ebben rejlik, és fog is örökké. Tekintetével a szobája falát nézi, bár nem nagyon tudja még, hogy mit tegyen. Néha kissé unalmasnak hat az ittlét, jelleme miatt nem nagyon tud egyhelyben megülni, neki kell az a szenvedély, amely azzal jár, hogy folyamatosan jár-kel a világban, és ott teszi meg azokat a lépéseket, amelyekre a sors őt kiválasztotta. Viszont amikor megmentette a mostani felettesének életét, tudta, hogy meg van pecsételve minden előtte, egy kidolgozott terv szerint kell élnie ezek után. Majd jött a meghívás is, és most itt tartózkodik, ezen helyszínen, Ascariel fellegvárában.
Lassan feláll, ha már a külvilág felé nem tud teljes mértékben nyitni, legalább a váron belül hadd tudjon nyugodtan közlekedni. Kinyitja az ajtót, de előtte egy csizmát kanyarít magára, és elindul a lépcsősorok között, majd az apró, szűk folyosókat járja. Konkrét célja nincs, hogy merre menjen, a lábát követi, és ha belekeveredik valamibe, ami ellen vannak kétségei, akkor cselekszik. Nem lehet eléggé szeszélyesnek mondani, akárhogy is ragozzuk a szót, még mindig eléggé enyhe képet kapunk róla, illetve a jellemrajzáról.
Hirtelen egy ajtót pillant, meg, körtársáról van szó, valamilyen Jaberelről, legalábbis az ajtó szerint. Kopogtat lassan, ideje megismerkedni a vele egyrangúakkal, és ez a védelmi körös talán még tökéletes is lesz nyitányként. Várja, hogy bebocsájtást nyerjen a szobába.*

*Jaberel a vérfarkas most érkezett vissza hálójába. Bőr csizmája egy kissé sáros, nadrágján is látszik egy kevés piszok. Kabátját leveszi és az ajtó mellett lévő székre dobja le. Hogy saját hálóját ne koszolja össze bakancsát ledobja az ajtó mellé. Mezítláb sétál hát be szobájába és a mosdóba megy. Kezén valami vöröslik. Belenéz a tükörbe. Látja magán, hogy egy kicsit elpuhult. ~Majd legközelebb.~ Gondolja magában. Megmossa kezét. Ezúttal senkit nem bántott leszámítva egy útjába kerülő madarat. Mostanában igyekszik visszafogni éhségét, és vadászszenvedélyét. Mivel itt él egy ideje, feltűnő lenne az időről időre eltűnő emberek. Mikor ezzel végzett, megtörli kezét és arcát. Majd nadrágja és felsője is a többi koszos ruha között végzi. Felvesz egy hasonló, de most fekete nadrágot és egy fehér inget. Sokat élt mugli álcában, így nagyon hozzászokott a kényelmes léthez. És ezzel együtt a rendhez is. Majd elsétál egy tükör előtt egy időre megáll. Belenéz a saját szemébe, majd vigyorogva megy tovább. Leül az asztalához és három könyvet nyit ki maga előtt és jegyzetelni kezd.*

Téma: Második kör - Jaberel véres hálója Szer. Feb. 25, 2009 12:02 pm

Leírás hamarosan

» A Második Vámpírkávézó új fóruma
» Második emeleti folyosók
» Második kör - Fiachra búvóhelye
» Második kör - Gilrael lakhelye
» Második szám

Második kör - Jaberel véres hálója

Második kör - Jaberel véres hálója

Similar topics

Similar topics