*Amikor meghallotta, hogy valaki szól hozzá, az újabb bábút, akit rohamozásra parancsolt, leállíttatja. Majd a fiú felé fordulva sandán rá nézett.* - Könnyű neked. *Válaszol vissza, majd a srác háta mögött kikandikáló kard nyele felé bök.* - Neked van mivel. De nekem csak dobótőreim vannak. És most azokat sem hoztam el. *Ezzel megenged magának egy gúnyos mosolyt, hiszen valami oknál fogva végre nem vörösödik bele, hogy Julhöz kell szólnia. Ki tudja, mi lehetett vele múltkoriban, de valami volt, az tuti. Most viszont legalább eszébe sem jut elszaladni, mint egy párszor már eszébe jutott. Vagy a föld alá süllyedés mint az első alkalommal. Ciki volt, de mit tehetne. De ha kicsit is félvállról tudná kezelni a fiút, akkor most nem törődne azzal sem, hogy zavarja a gyakorlásban.* - Ingens virtus! *Szól a fókusza után kapva és gyorsan varázsolva, merthogy iszonyatosan zavarja, hogy a rohamozó báb amit leállított, ott toporog, mint egy élő gyertyatartó. Majd amikor érzi, hogy sikerült a varázslat, egy mozdulattal újabb parancsot küld a bábnak, és az lelkesen tovább folytatja a félbe hagyott mozdulatsort. Rohamoz, és amikor elérné a lányt, ütne. Ekkor fordul csak vissza Gaea a bábhoz, és hatalmas erővel vissza kézből megüti. Erre a báb hanyatt vágódott. Mire Gaea odalép, és két karját megfogva a hátára tapos, és szó szerint kitépi a bábú két karját.* - Ilyesmire gondolsz? *Kérdezi a fiú felé.* - Nem mozog többet. *Vicsorog gúnyos mosollyal de fáradtan Gaea.*

/ Leírás: A mágia használó fizikai ereje növekszik. Kezdőknél maximum másfélszeresre, de egy tapasztaltabb mágus esetén sokszorosára is, így már akár hatalmas sziklákat is képes lehet felemelni, vagy könnyedén arrébb hajítani. /

*A fíú ,csak mosolyog és mosolyog,és rá nézz az orájára.*
- Bocs de mennem kell. *mondja,és már indult is*

*A lány csak öleli öleli tovább és ennek nagyon örül.*
- Jo te kedvedért nem leszek szomorú láttok már megint vigyorgok. *mondja vigyorogva*

*Még mindig szomorkodik,hisz még nem sikerült teljesen tul tennie magát,ezen,csak eddig nem gondolt rá és azért nme tuddodt szomoru lenni azota,és most elkelett mesélnie,és most megint eszébe jutott,és amiatt szomorodott el,nagyon örül,hogy a lány átöleli,igy könnyeben megy neki.*
- Bocsás meg,még mindig nem léptem tul rajta teljesen,ha arra gondolkok akkor rám tör a bánat. *mondja a fíú még mindig szomoruan ül*

*Végig hallgatja a lány történnetjék,azután rájött,hogy ő jön,és most megköszörüli a torkát*
- Hát összejöttem Katel,biztosan tudsz rola,de tömören szolva összevesztünk, és azota szabad vagyok,ez a legfontosabb ami történt velem,és a legszomorubb is,mert visszonlag hamar tulttetem magam de ha néha rá gondolok,még mindig fáj szivem. *mondja fíú kicsit elszomorkodott*

*Követti a lányt amikor a láány kinyitja az ajtot,majd a lány leül a kanapéra,és ő is leül mellé.*
- Örülök,nagyon hogy nem haragszol rám,amugy veled mi történt az elmult időszakban,amióta nem láttuk egymást? *kérdezi,tőle a fíú kiváncsi nagyon a válaszra.*

*Nem tuddja a fíú hogy miért haragudjék.*
- Nem haragszom, rád,de nme is tudom, inkább te kéne rám haragudnod, én is kezdek fázni menjünk be. *mondja, és ő is elindul az ajtó felé,elgondolkozik,hogy most majdnem mindent, és ha mással csinálta volna akkor most, az nagyon haragudna rá.*

*Hirtelen,észrevette,hogy a lány ellökte,nagyon meglepődőt,de ezt nenm muttatja ki,majd a lány megmagyarázza.*
- Természetesen nem haragszok rád,inkább te ne haragudj rám. *mondja persze,megengedi,hogy a lány,hogy újra megölelje,neki is körülberül annyi ideje nincs csaja,de elégé hamar cselekedet nem tuddja,mi üttöt belé,általában nem szokott ilyen lenni.*