Ködszirt

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 8:56 pm

*Csak mered a távolba, miközben mélyen belélegzi a friss, hideg, hűs levegőt, amit még élvez is. Kissé fájó tüdejének kész felüdülés, ahogyan a jéghideg levegő szétfeszíti. Tekintete közben a távolba mered, mintha már látná, várná azt a bizonyos távolságot. A fellegek, a zord utak, a halál, mely szárnyakon érkezik majd meg.. Látja, látja maga előtt, lelki szemei előtt a nagy sereget, amikor a kapukat csukták be. Hatalmas. És Jack szemeiben emgcsillna a hatalomvágy. Aztán egyszercsak emgszűnik a kép, mert megragadják a csuklóját. Szemeiből kihal a tűz, és előbb a kezére, majd Laurára néz fel. Lassan emelve fel a tekintetét. A szavakra nem is szól semmit, csak figyeli, ahogyan a lány feláll a korlátra, félig-meddig. Száján lesajnáló, szánakozó mosoly jelenik meg, pillantása sem sugall többet. Egyszerűen rántja hátra a lányt, aki megeshet, hogy ezzel végigterül a kövön.* -Ne játszadozz velem, ostoba lány! Én magsabb célokra vagyok hivatott, minthogy egyszerűen levessem magamat innen. Ó.. nem. Az én időm még nem érkezett el. Majd ha eljön az Úrnő, akkor meglátjuk, miként ítélkezik a Sorsomról. Csütörtök óta ugyanis a Halál jegyese vagyok. *szemei őrülten villannak meg, még Odron is behúzza a nyakát, és inkább csendben marad. Jackben valami nagyon eltört, az őrület jelei egyre jobban érzékelhetőek nála. Tekintetét a lány felé fordítja.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 8:46 pm

*A fiú gúnyos hangjára kissé összeszorítja fogait. Pillanatokig a könnyeivel küszködik, majd inkább magába fojtja még egy időre. Nem fog vitatkozni, nem, most nem. Pedíg lenne mit mondania. Igazából nem is reagál semmit, amíg Jack el nem megy melette, hogy a korlátra nehezedjen. Talán csak gondolkodik, talán nem is vesz levegőt, talán nem is hallja a fiú szavait. Lassan a fiú után lépked, majd megragadja a csuklóját. Nem engedi el, nem érdekli, hogy a fiú hogy rángatja, bár tudja, hogy meg fogja tenni. Csak annyit szeretne elérni, hogy felé forduljon.* -Tudod az ember úgyis meghal valamiben. Előbb, vagy utóbb... Gyere velem... Ott fenn állni felszabadító... *Ezzel egyik lábával fellép a korlátra, de nem megy tovább, amig Jack nem csatlakozik hozzá. Közben gondolataiban Robival beszél.* ~Mi a legrosszabb, ami történhet? Lelök a mélybe... Megtenné? Nem tudom... És ha igen? Magaddal rántanád? Nem...~

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 8:21 pm

*Amikor a lány a saját életéről kezd el beszélni, Jack egyik szemöldökét feljebb emeli.* -Kérdeztem én, hogy mi a helyzet veled? Kíváncsi voltam rá? Kértelek, hogy megoszd velem? Naugye, hogy nem. Nem érdekel, hogy milyen volt az életed, nem azért jöttem, hogy a siralmaidat hallgassam a jajjderossz életedről. Nem is jöttem semmiért. Csak meg akartam mondani, hogy a te hatalmas boldogság iránti vágyad engem hova vezetett. *bök magára, majd megrázza a fejét.* -Persze.. érdekel is-e téged az én sorsom? Ne hazudj, tudom, hogy nem. Nem is zavar, hogy esetleg magaddal rántasz. *szavai keményen, hidegen peregnek elő, mindenféle felizgatottság, vagy agresszió nélkül. A lányra szavaira csak kihúzza magát.* -Oh bocsánat. Elfelejtettem, hogy az emberek pusztán passzióból is szoktak korlátokon mászkálni, miközben eltöprengnek, lelépjenek-e.. És persze azért akarnak öngyilkosok lenni egy tőrrel.. Hát persze.. Hogy is feledhettem el? *elmélázó, gúnyos hangnem, egyértelmű utalása annak, hogy a lány életét a kelelténél többször mentette már meg.* -Nem számít. Rossz emlékek. *rázza meg magát az ocelot, no igen. Érzelemsebb, és a régmúlt sebei rá jobban visszahatnak. A fiú nem veszi vissza a levelet, viszont hátrább lép, amikor Laura felé nyúl.* -Nincs semmi jogod engem kérdőre vonni. És jobb lesz, ha nem is teszed meg. Ráadásul nekem a bosszú tökéletes útmutató. Az egyetlen biztos cél nyamvadt kis életemben. Ugyanis nincs semmim, csak ez a vágy. Apostol vagyok. Fekete apostol. És be kell végeznem a célomat. Ha máshogy nem, hát szerepet cserélünk, és ara lesz a papból, és pap az arából.. *szavaiból érezhető, hogy nem, egy cseppet sem fél az efféle haláltól. Mondhatni az élete teljesen kilátástalan. Már nem zihál, egészen szabályosan veszi a levegőt, bár, mintha egy cseppet sípolna a tüdeje.* -És, ha ehhez az kell, hogy szenvedjek, úgy szenvedni fogok. Addig, amíg már el tudom kerülni a szenvedést. És kémeim szerint, erre nem is kell sokáig várnom.. *mondja kissé sunyibban, sejtelmesebben, miközben ellép a lány mellett, és a korláthoz sétál, hogy azon elnézzen a messzeségbe.* -Ideje számot vetni, Laura. Mert közeleg a végítélet. Már nincs sok hátra, és a végzet beteljesül.. Az iskola falai sem fognak megvédeni attól a hatalmas seregtől, ami ide tart. Kérdéses, hogy mikor ér ide, de érzem a tagjaimban, hogy nincsen már messze az óra.. *két kezével rámarkol a korlátra, és erősen szorítja, miközben figyeli a távolt. Mintha már látná a közeledő viharfellegeket.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 8:11 pm

*Persze feltűnik neki a vér is, figyel, hogy mi is történik, ha már a fiúval beszélget. A korlát mozgására kicsit meginog, kileng hátrafelé, majd visszaszerzi egyensúlyát. Egy határozott mozdulattal ugrik le az erkély szilárd kövezetére, és két lépéssel kerül közelebb a fiúhoz. A lány szavai csendesek, alig hallhatóak.* -Mert nekem boldog életem volt? Hát persze... Az én szüleim meghaltak, nincs testvérem, nincs senkim. Csak egy nyomorult álmom, amiért eldobnám az éltel, pedig tudom, hogy nem fog teljesülni. És mégis... Sokáig boldogabb voltam, mint Te valaha... Hiszen emlékezned kell, amikor először látál... *Megfogja a levelet, és elolvassa a tartalmát. Nem tud mit kezdeni az információval, nem érez bűntudatot... Visszanyújtja Jacknek. A szörmókot is kedves jelzőnek szánta, érződhetett is a hangján, de úgy néz ki nem eléggé. Bocsánatkérő pillantást küld a daimonnak.* -Mert szerinted én meghalni jöttem ide? Igazából nem... Tudod, hogy mikor merült fel bennem... *Közben a gyűrűre mutat.* -És a bosszú a legrosszabb útmutató... Csak összezavarja a fejed... *Lassan a fiú arca felé nyúl, hogy a fekete hajtincseit kisöpörje az arcából.* -Mit műveltél Darkfield? *Érezni, hogy a vérre és a csapzott hajra kérdez rá. Közben igyekszik nem megszakítani a szemkontaktust.*

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 7:36 pm

*A gyűrű szinte egyszerre izzik fel a fiú szemeivel, aki egyszerűen köp egyet oldalra. Véres köpet, de nem ez a lényeg, hanem maga a gesztus.* -Boldogság.. Még te merészelsz boldogságról beszélni nekem? sziszegi a szavakat, érezhetően nagyon ideges, szinte izzik körülötte a levegő, és mintha Laura alatt is mozgolódni kezdene a talaj. Sőt. Mintha a lány egy kicsit belesüppedne a kőbe.. Aztán mindez eláll, a fiú felsóhajt, leszegi a fejét, majd végül halványan elmosolyodik.* -Hát jó, legyen. Megmutatom neked, hogy mit is művelt ez a te híres-neves boldogságod, emg az az utáni vágyad.. *hangja hideg, túlságosan is hideg. Keze lendül, lassan, kényelmesen. Az oldala felé nyúl, zsebéből elővesz egy cetlit, amit egyszerűen csak beledob a szélbe, így egyenesen a lányhoz kerül. A szöveg egyszerű. "Elmentem.. Ne keress.." A kézírás talán fel sem ismerhető a lány számára.* -Arnuil írta. Ha így akartál boldoggá tenni, erőteljesen nem sikerült. *az ocelot kissé megrázza magát.* -Kikérem magamnak. Nem vagyok szörmők. Kihevertem a kórt. *morogja kissé duzzogva, hiúságát erőteljesen sérti a megnevezés. Jack pedig csak mosolyog tovább őrült, hideg mosollyal.* -Hogy jobb lenne-e elásnom magamat? Talán.. *elkuncogja magát, ahogya néz lefelé, haja a szemébe hull.* -Nem leszek boldogabb a halálodtól. Egy lélek lennél, aki a lelkemen szárad. De tudod, mi az, ami miatt én sosem állok a korlátra fel? Mi az, ami miatt az eget fürkészem, és nem halok meg? *felnéz, egyenesen Laura szemeibe halványan parázsló, vöröses tekintettel.* -A bosszú. Van valaki, aki várja, hogy a halállal adjam össze. Pap vagyok, apostol, de a sötétebb, túlvilági fajtából. És a küldetésem még nem ért véget. *szavai túlságosan hidegen és nyugodtan csengnek, mégis olyanok, mint a kígyó sziszegése.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 7:21 pm

*Halkan dúdol valamit, miközben fel s alá sétál 30 cm széles korláton. Néha talán vészesen kileng oldalra, de nem érdekli. Csak megy tovább rendületlenül. Talán kényleg csak azon tűnődik, hogy lépjen e félre, avagy ne. Kinek hiányozna? Senkinek... Kinek tenne szívességet? Talán túl sok embernek... És sosem felejti el, hogy amikor ő kiejti, hogy "Feladom..." valaki más talán hatalmas lehetőséget kaphat, ami akár az övé is lehetne. De megéri? Ezt senki nem tudhatja. Így bajlódik még, áll ott, és meg sem mozdul. Hallja, hogy valaki megérkezik, és a hangját azonnal felismeri. Először nem mozdul, csak karjait leereszti. Egyik lábát felemeli, és egy pillanatig gondolkodik. Végül visszateszi a kőre, és megfordul. Jackre néz, de nem mászik le. Most nem fél a haláltól. Valamiben meg kell halni... Gyűrűjével kezd babrálni. Lepillant rá, majd visszanéz a fiúra. Feltűnik neki a csapzott haj, és a zihálás. Egy kicsit hátrébb lép, a párkány széle felé. Csendesen szólal meg.* -Akkor boldogabb lennél? Mert szerintem nem... Rajtad semmi nem segít. Tudod az emberek boldogsága csak önmagukon múlik. Te egyszerűen nem akarsz boldog lenni, nem akarsz szeretni. Ami nem azt jelenti, hogy nem tudsz. Ugyanis... *itt Odronra mutat* -...a szörmók képes rá, és ezzel együtt Te is. De elásni magad sokal egyszerűbb. Végüli igaz... Mondtam, hogy utálni fogsz érte... *A szél továbbra is szeretné lelökni a lányt, és Jack gyűrűje minden bizonnyal világít mostanra, ha másért nem, mert Laurát és a mélységet csak centik választják el.*

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 6:58 pm

*Hangos puffanással és halk csúszással terül el a padlón a fiú. Idegesen villannak meg a szemei, majd lassan feltápászkodik, és letörli a szája széléről a vért. Megrázza magát, majd a távozó fiú után veti szikrázó pillantásait.* -Miért gyűlölöd? Nem csak neked fáj. Mellesleg te választottad ezt az utat. Akkor járd végig, és ne hisztizz. *a fiú idegesen veti szemeit az ocelotra immáron. Az kérdőn néz rá zöld, komoly szemeivel, mire a fiú csak fújtat egyet. Megigazítja a ruháját, és elindul az ellenkező irányba. Szakadt tornacipő, fekete nadrág, fekete póló. Idegesen sétál el a terem széléig, majd felkapja a cuccait. Felcsatolja magára a láncot, felkapja nyakbavalóig, övét, övtáskáját, tőr, pálca, minden, amilye van, máris hozzákerül, szépen, rendben. Az ocelot halkan mellélépdel, majd felnéz a fiúra, aki csak egy oldalpillantást vet felé.* -Mondd, hogy nincs igazam. Nem hazudok. *szűri fogai között a szavakat a fiú, majd hozzáteszi.* -Neked nem. *az ocelot kihúzza magát, majd szépen Jack után sántikál, aki egyenesen Laura felé tart. Kilép az egyik teremből, megszokottan sápadtan, bár egy cseppet még zilál, haja is csapzott. Amikor megpillantja a szőkeséget a korláton, megforgatja a szemeit.* -Már csak te hiányoztál ide. Nem akarsz magadtól leugrani onnan, teljesen véletlenül? Sokunk dolgát megkönnyítenéd.. *veti oda eléggé gyűlölködve a lánynak. Hogy komolyan gondolja-e? Talán igen. Talá csak egy részét. De az biztos, hogy szavai keményebbek, mint lenni szoktak, mert most még fűti az indulat, ami Jacknél, mint tudjuk, eléggé veszélyes dolog. Idegesen köröz egyik csuklójával, miközben megáll, tisztességes távolságban a korláttól. Ocelotja csak megrázza magát, szemforgatva, majd leül a fiú mellé, és mosakodni kezd. Nem látszó sebeit nyalogatja.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Ködszirt Kedd. Nov. 10, 2009 6:39 pm

*Egy lány jelenik meg a teleportban, átlagos ruhában, átlagos frizurával. Farmer, fekete felső, fekete blúz, és színes sál. Pulcsi nincs, azt a blúz helyettesíti. Igazából még talán fázik is a lány, de nem vesz róla tudomást. Most nincs nála az oldaltáskája, egy sima övtáska van nála. Pálcája benn a blúz alatt, daimonja mellette a földön. Haja most is kiengedve leng a hátán, egész a csípőéig ér le. Laura lassú léptekkel kimegy az erkélyre, és lenéz az alatta elterülő tölgyesre. Talán túlságosan is kihajol, de nem érdekli. Végül idióta ötlettől vezérelve felteszi térdét a kőből készült széles korlátra, majd másik lábát is, és szép lassan feláll. Karjait széttárja, hogy egyensúlyozzon. Persze ha nem akar, és nem lökik, nem valószínű, hogy leesik. És mégis... Ott az a kis gondolat, hogy egyetlen mozdulaton múlna, és vége lenne mindennek. A daimon mégis ott ül lenn az erkély padlóján, és nem mozdul. A lányt szeretné lelökni a szél, de ellenáll neki. Csak haját és ruháját tépi a levegő áramlása.*

Téma: Re: Ködszirt Pént. Nov. 06, 2009 4:27 pm

-Lehetséges, nekem sem tűnsz olyannak, akit még sosem láttam, de abban biztos vagyok, hogy nem beszéltünk sűrűn. *monjda Chiyori, majd arra, hogy Anaze még emlékezett a nevére, csak mosolyog egyet.*
-Elég egyedinek számít itt a nevem, szóval lehet, hogy csak hallottad valahol és megmaradt. De lehet, hogy tényleg beszéltünk már. Mindegy, mostmár biztosan mondhatjuk majd, hogy beszéltünk. *mosolyog a fiúra, majd jöhet a hajtűrés. Közben a srác is a korláthoz megy, de úgy tűnik ő nem bírja a magasságot, megszédül, majd ahogy hátra lépne egyet, fenékre esik a földre. Arcán is látszik, hogy nincs túl jól, amit Chiyori észre is vesz.*
-Nincs semmi baj? *kérdi hirtelen odalépve a sráchhoz.*
-Ha nem bírod a magasságot, inkább ne gyere ilyen közel az erkény széléhez. *mondja a srácnak. Hagyja, had üljön a földön, amíg jobban lesz, majd mikor látja, hogy fel akar kelni, akkor odalép hozzá és segít neki, nehogy megint elessen.*
-Nem tudom pontosan, de az biztos, hogy nagyon magasan. Pár száz méter biztosan. *nem saccol közelebbit, hisz annyira ő sem tudja az adatokat, de mégsem akart szó nélkül túllépni a kérdésen. Amikor Anaze ismét felkelt, az ajtó melletti falnak támaszkodik és onnan válaszolgat Chiyori kérdésére. Amikor ezzel végzett, a japán lányka csak bólint egyet, majd ismét a sráchoz megy.*
-Tudod mit? Gyere, menjünk be. Látom nem érzed itt túl jól magad. Van itt bent még pár terem. Üljünk be a társalgóba. *mondja Chiyori, majd meg is indul vissza a szirt közepébe. Ahogy elnézi Anazét, biztos benne, hogy követni fogja és nem marad odakint a magasban. Amikor visszaérnek középre, Chiyori megindul a társalgó terem felé, ahová be is lépdel. Néhány ülőalkalmatosság van ott és egy kandalló, melyben ég a tűz.*
-Remélem itt már jobb lesz. *mondja, majd lehuppan az egyik fotelbe.*
-És miért jöttél pont ide, ha ennyire nem bírod a magasságot? *kérdi a lány, hisz ez kicsit tényleg furcsa számára. Mondjuk az is igaz, hogy több terem van itt, de Anaze is az erkélyt választotta. Közben Chiyori leveszi a kabátját, hisz itt bent már meleg van, hála a kandallóban lobogó tűznek.*

//fagy//

Téma: Re: Ködszirt Pént. Nov. 06, 2009 4:03 pm

*Anaze mikor a szél fúj, csak elfordul, nem igazán szereti, ha a szél az arcába csapódik. Az olyan hideg, márpedig ő nem szereti a hideget. Szívesebben szokott lenni a meleg kis szobákban, bár most, ha már itt kint van, akkor itt is marad. A lány kijelentésére, miszerint nem találkoztak sokszor, valószínűleg, kissé elmereng. Abban szinte biztos, hogy találkoztak már, hiszen a nevére is emlékezett még, de aztán ki tudja, lehet, hogy csak az órán hallotta a nevét valamikor, arra emlékezett. Nála sosem lehet tudni.*
-Hát, én úgy emlékszem, hogy az órákon kívül eddig egyszer beszéltünk, mondjuk akkor sem túl tartalmasan. Csak úgy futólag. Mindenesetre a nevedre én még emlékeztem. *Ejt meg egy valós mosolyt is, meg is látszik rajta, hogy ajka kicsit jobban felfelé görbült egy pillanatra, mint átlagban. Míg a lány mesélését hallgatja az elmúlt időszakáról, addig ő megközelíti a kis erkélyszerűség szélét, s letekint a mélybe. Egy pillanatra elfogja tériszonya, melyet úgy gondolt, hogy már legyőzött a sok kiklátóba járással, de mit lehetne tenni. Ez azért még is csak magasabb, mint holmi toronyból a kilátó. Lent az erdők zöldessége rásegít kicsit széelgésére, úgyhogy inkább visszahúzza magát, a földre pottyan. Arca már-már szó szerint elzöldül a szédültségtől, de pár másodperc múlva visszatér eredeti arcszíne.*
-Uhh... Azt hiszem, jobb ha nem nézelődök le. Nekem ez egy kicsit magas. *Ezek után talán már nyilvánvalóvá válhatott a lány számára is a fiú cselekedete, hogy mire fel is volt ez a nagy visszalendülés az ajtó felé és a hátsóra esés.* -Szerinted milyen magasan lehetünk? *Teszi fel a kérdést, miközben elbámul a távolba, majd még mindig a távolba, bár ezúttal a talaj felé. Hamar meggondolja magát, inkább Chiyorira szegezi pillantását, majd nagy nehezen feltápászkodik.* -Amúgy... A kérdésedre válaszolva. *Jut eszébe, hogy a kérdést megkapta viszontba is, miközben szédelgett egyet, így megadja rá a választ, közben nekidől az ajtó melletti falnak.* -Viszonylag unalmasak a napjaim nekem is. Mostanában semmi érdemlegeset nem csináltam, csak úgy lézengtem fel-alá, na meg tanultam, mert ugyebár az sem árt. *Vonja meg a vállát.*

Téma: Re: Ködszirt Pént. Nov. 06, 2009 3:45 pm

*A lány csak bámul tova a messziségbe, nem gondolva semmire, csak teljes mértékben kikapcsolva. Most ez tűnik a legjobb dolognak, ami az elmúlt pár napban történt vele. Hosszú haját hol erre, hol arra fújja a szél, ezzel kissé összekócolva a japán lánykát. Észre sem veszi, hogy valaki más is érkezett ide a ködszirtre, amíg az a valaki meg nem szólal. A srác hangja zökkenti vissza a mindennapokba az előbb még teljesen máshol járó lányt. A hangra megfordul, a szél által az arcába fújt hajtincseket hátra tűri és a fiúra pillant.*
-Szia. Sajna nem nagyon rémlik, nagyon sok ember van itt és nem tudok mindenkit megjegyezni. Szerintem nem találkoztunk sokszor, mert akkor megismernélek. *mondja a lányka, majd a bemutatkozásra biccent egyet.*
-Én pedig Chiyori. *mutatkozik be ő is, majd szemével Anazet követi, ahogy közelebb lép és a tájat szemléli. A kérdések elhangzása után egy kis idő kell még, amíg a lány válaszol, de azért megteszi.*
-Hát... megvagyok, persze. Újság viszont nincs sok. Valamiért nagyon unalmasan telik ez a hetem... nem vagyok ehhez hozzászokva. Azért is jöttem ide, kicsit kiszakadni a suli falai közül. *mondja el pár szóban a választ, majd ismét a korlátnak támaszkodik, először a távolba mereng, majd oldalra fordítja a fejét Anaze felé.*
-És veled? Mi újság? Hogy telnek napjaid? *érdeklődik ő is, majd ismét megigazítja a kósza tincseket, melyeket az arcába fúj a szél.*

Téma: Re: Ködszirt Pént. Nov. 06, 2009 3:26 pm

*Fáradtan, egy ásítás közepette veszi útját Anaze a ködszirt felé, hol életében még egyszer sem járt. Sok hely van még, ahova egyszer sem tette be a lábát, a kúria környékén, de előbb-utóbb csak sort kerít mindegyikre.. Vagy nem. Valószínűleg az utóbbi lesz, hiszen nincs annyi ideje, hogy mindig kedvére járjon fel-alá a helyek közt, csak hogy az eddig ismeretleneket is megnézze. A teleportszobából gyorsan tovább megy a másikba, ott teljesen véletlenszerűen választja ki az egyik ajtót, amelyikbe be is megy. Nagyot szippant a friss levegőből, majd megdörzsöli szemeit. Kissé furán érzi magát, mintha semmi sem lenne vele. Néha előfordul, hogy ilyen érzése van és ilyenkor inkább csak járkál egyet. Ha talál valakit, akivel szeret beszélgetni, akkor ez az érzés úgy is tovaszáll. Ezúttal egy félig ismeretlen lányba botlik, bár mi tagadás, mostanában nem vágyik a társaságra, de azért ha már összetalálkoztak, leszólítja.*
-Szia. *Lépdel közelebb fehér ingjében és jól megszokott kék farmernadrágjában. Eddig egyszer találkozott a leányzóval, na persze tanórákat nem számítva, s nem is igazán beszéltek akkor sem. Itt hát az ideje egy rövidke ismerkedésnek, egy mélyebbre hatóbbnak, bár valószínűleg ez főként abban fog csak megnyílvánulni, hogy Anaze kérdezgeti szaktársát, hiszen azon incidens óta, hogy dobták, nem szívesen mesél magáról. Valahogy mindig a lány jut eszébe, amikor elkezdi élete sztoriját mesélni, annak meg nem igazán örül.*
-Talán még emlékszel rám. *Kezd bele a mondandóba egy mosolyt erőltetve arcára. Megy ez már neki, otthon is mindig mosolyognia kellett, így könnyűszerrel álcázza magát boldognak egy ilyen helyzetben is.* -Mindenesetre Anaze vagyok. *Kezet már nem nyújt, alapból nem illendő az, hogy egy fiú nyújtson kezet egy lánynak. Még körbetekint a helyen, mielőtt folytatná, szemével felméri a terepet, majd visszafordul Chiyorihoz.* -És mi újság veled? Megvagy még?

Téma: Re: Ködszirt Pént. Nov. 06, 2009 3:01 pm

*A kis Chiyori unottan tengeti a mindennapjait, valahogy mostanában semmi izgalmas nem történt vele. Nem nagyon tetszik neki ez a dolog, hisz a pörgéshez van szokva. Akármennyire is furán hangzik, ennél még az is jobb volt, amikor megsérült valamilyen veszélyes kaland közben. Ma ismét úgy gondolja, meglátogat egy olyan helyet, ahová még nem ment soha. Sokat tanulmányozta már az iskola területét és most a ködszirt nevű hely lett neki szimpatikus. Egy kicsit ki akar szakadni a suli mindennapjaiból és ez a hely erre különösen alkalmasnak tűnik, hisz csak a teleport segítségével lehet odajutni. Olvasott róla, hogy milyen részei vannak a helynek és megtetszett neki némelyik, így léptei most épp a teleportszoba felé tartanak, hogy oda juttathassa magát a ködszirtre. Felkészülve a mostmár igencsak hűvös időre és arra, hogy ez a hely egy hegyszirten van, ma melegebben öltözött, mint szokott. Egy fekete farmernadrág és egy vastag, kék pulcsi van rajta, amire még egy fekete szövetkabátot is felhúzott. Lábára ma sportcipőt vett fel, hosszú haja pedig most is kibontva lobog utána. Amikor leér a teleporthoz, gondolkodás nélkül sétál át rajta, így rögtön a ködszirtre is jut. Egy hasonló teremben találja magát, mint amin az előbb vágott át. Látja a 4 ajtót, melyek mind egy-egy különböző helyre vezetnek. Chiyori most a mögötte lévőt választja, így kimegy a friss levegőre, ahonnan messze elláthat. A korlátnak támaszkodva szippant mélyeket a friss hegyi levegőből, melynek az alatt hosszan húzódó erdő is kellemes illatot ad. Most nem csinál semmi mást, csak áll a korlát mellet, a távolba bámulva, miközben hajával a szél játszik.*

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 7:26 pm

* Látja a lány csodálkozását,de nem igazán törődik ezzel, nem akar többet mondani, lezártnak tekinti a beszélgetés ezen részét.
- Tudom,hogy butaság, és igen ezért szeretnék elmenni,hogy új ismerettségekre tehessek szert, persze nem biztos,hogy jól fog menni,de azért remélem. Nem mondanám,hogy csúnya vagy szerintem az,hogy kicsi vagy és kobold egyáltalán nem hátrány, az meg,hogy vannak szebbek nálad, szerintem mindenki a maga módján szép. Én sem vagyok egy dalia,de nem is vágyom rá. Így vagyok jó ahogy vagyok. Nem kell mindenkinek megfelelnem.* mondja őszintén és mélyen a lány szemébe néz.
- A vámpír jelmezt pedig jó ötletnek találom és ne hidd,hogy neked nem lenne jó. Hidd el eléggé rémisztő lehetsz, csak jó jelmez kell és tökéletes vámpírlány leszel. Mikor tudnánk lemenni a szabászatba,vagyis Nellondba? Szívesen lemegyek veled, valamiben el kell mennem a bálba.* közben magára néz , és igencsak feslett a rajta lévő ruházat, nem csak erre az alkalomra kellene már bevásárolnia, le kellene cserélnie mindent, hiszen a legtöbb ruhadarabját réges-rég kinőtte.
- Amugy nem tudok róla,hogy vámpír lennék,de sosem lehetünk egészen biztosak benne nemigaz?! * kérdezi kuncogva majd kivillantja az egyik szemfogát.
- Nem bántom hölgyem! Most nem éhezem az Ön vérére. * színpadias előadás, akár színésznek is elmehetne karját felemelve a lány fölé tornyosul, kissé ijesztően hat,aztán nevetni kezd és elindulnak a teleportszoba felé,hogy visszamenjenek a kúriába.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 7:13 pm

* Érdeklődve figyeli a szavait a fiúnak a múltról, és az örökségről, ami megkeserítete. Majdhogynem kinyílik a szája is a figyelemtől, az ámulástól, ahogy az aprócska gyermeknek szokás, aki valami nagyon érdekeset lát vagy hall. hát ő körülbelül ennyire érdeklődik. Aztán a visszakérdezésre nagyjából magához tér, és felel is. *
- Attól még, hogy em ismersz sok midnenkit, butaság azt hinni, hogy nem látnak szívesen például. Ha meg nem ismersz sok midnenkit, arra van a bál! Tudod... Amikor én először elmentem egy bálra, ez már nagyon rég volt, akkor... Bálkirálynő lettem! Annyira meglepődtem, hogy igazából ki sem akartam menni, még is csak, annyira ciki volt, én olyan kicsi vagyok, olyan... csúnya a többiekhez képest, de még is megválasztottak. Azóta se tudom miért. És még keringőzni se tudok. Pedig a bálkirállyal keringőznöm kellet. Nagyon-nagyon szerencsétlen voltam. *Mondja őszintén a lány, aztán még a fiú mondatainak végére is reagál.* - Én... Hogy érted, hogy nem sokan törődtek veled? Én... Én sem törődtem veled úgy, ahoyg kellett volna? *Kérdezi a lány, nagyokat pislogva, azokat a szép, nagy, zöld szemekkel. Aztán jön a vámpír dolog, amire egy nagy pirulással felel.*
- Biztos vagy benne? Én és a vámpírság? Mi leszek én bébi vámpír? Te láttál már valaha kobold vámpííírt? *Kérdezgeti, hadarva, és kipirulva, de végtelenül izgatottan.* - Már tudom is, hogy milyen ruhám lesz! Ó, pont van olyan anyagom! Jaj, olyan izgatott vagyok... *Csacsog, mint egy igazi tini hölgyemény, de gyorsan elapad a szó, és zavartana fiúra pislog.*
- Igazából az én szekrényemben nem valószínű, hogy van neked való... Viszont... Nellondban van egy szabászat, ahol lehet, hogy gyorsan el tudnának készíteni valamit. Eljönnél velem? Még is csak neked lenne a ruha. Már el is képzeltem... Csodásan fog állni! Igazi Vámpír elegancia! *Mondja a lány, halkan elkuncogva, majd a fiú vörös szemeibe pislog.* - A szem is stimmel. Te... enm vagy véletlen vámpír, nagyon titkon? *Kérdezi, a fiú szemébe nézve, majd halkan elkuncogva magát. Mikor jön a kérdés, hogy harapnak e valamit bent, akkor a lány szeme kissé kikerekedik.*
- Csak ne engem! Ne bántson Dracula gróf! *Mondja, kuncogva a lány, majd mosolyogva biccent, nyugodtan bemehetnek, esetleg a központi termekhez, a konyhába, kicsit kajálni, valamit szerezni. Vagy teázóba... Vagy étkezőbe... Ahol tetszik.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:52 pm

* A lány kérdésére nem tudja milyen választ adjon teljesen őszinte nem lehet,de viszont nem érdemes titkolóznia sem.
- Egy levél, amúltból, mondhatom emiatt voltam mindig olyan amilyen, a szüleim egyik rámhagyott öröksége, ami majdnem megkeserített,de amint látod ez már a multé.* mosolyog még mindig le sem lehet vakarni ezt az őszinte és boldog mosolyt.
- Miért gondolom így? Talán mert nem sok emberrel találkoztam itt , jobban mondva nem sokan törődtek velem, nem is igazán értem mi lehet az oka. Jó nem mondom javarészt az én hibám,de ez nem csak rajtam múlott ha lett volna aki segít,ha nem lettem volna olyan egyedül nem biztos,hogy a dolgok így alakulnak. * a fiú most megint kinézett még egy két papírcetlit ott sodort a hűvös szél a szikla ormai mellett. Gyorsan visszafordult.
- Mindenképpen elmegyünk, és nem azért hívtalak mert sajnállak, nekem sincs kivel mennem így tehát azt hiszem a sors éppen így tervezte a dolgot. Hogy beöltözzünk? Még szép és ez a vámpíros ötlet egészen jó és ha tudnál nekem is találni valami hasonlót.. én nem igazán vagyok jó ebben. Nem tudom jól állna nekem a vámpír szerep,de azt hiszem talán a vörös szememhez illene a hóka bőrszín és valami túlvilági öltözet! * mondja nevetve és ehhez a nevetéshez egy kevés nem evilági kesernyés hangszín is társul.
-Nincs kedved meginni egy teát, vagy harapni valamit odabent?* kérdezi elmélázva.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:41 pm

* Mikor felnevet a fiú, akkor boldogan pislog rá, hiszen örül, hogy a fiú is örül, és boldog. Legalább is annak tűnik. Mikor a fiú még hangosabban nevet, akkor a lány sem bírja, muszáj felkuncognia. Főleg azon nevet, ahogy a fiú nevet, de ez ilyenkor mindegy is. A lényeg, hogy nevetnek. Mikor az iratok előkerülnek, a lány pislogva figyeli, kicsit megdöntött tekintettel, lábujjhegyen nézi, hogy mi is az, hátha meglát valamit. De nem, egyáltalán nem, még egy nevet se tud róla kiszúrni.*
- Ez micsodaaa? Mármint mit ejtettél le a szirtről? *Kérdezi, kíváncsian, aztán elhallgat, és a fi szavait hallgatja a bálról. Kicsit, majdnemhogy meglepődve és felbőszülve szólal fel, amikor a fiú abbahagyja a beszédet.*
- Ez butaság! Mi az hogy nem kivánatos személy lennél?! Még is ki miatt! Ez tényleg ostobaság, ilyet többet ne is mondj! *Mondja, majd kicsattanó energiával, beleélve magát, majd kicsit elpirulva nyel egyet.* - Izé... Szóval érted. Nem hinném, hogy bárkit is zavarnál! És... hát, nem tudom. Hogyha tényleg van kedved, akkor elmegyek szívesen... *Kicsit elpirul és lesüti a tekintetét.* - De ha nincs, akkor ne amiatt hívj el, mert megsajnálsz! *Toldja hogy véletlenül se értse félre a szavait a fiú. A trémséges dologra egy kicsit zavartan megvonja a vállát, és megsimogatja a pálcáját. *
- Nem vagyok olyan nagy mágus... Hogy minden rémségtől megvédjen ez a pálca. Hogyha elmegyünk, akkor beöltözünk? *Kérdezi a lány, erre igazán felcsillannak zöld szemecskéi, hiszen a jelmezek, és a ruhák igen csak a szívéhez közeli tárgyak, szeret alkotni, ha bár a fiú biztosan nincs így vele. Ha eddig el is akarta hívni, akkor lehet, hogy most elmegy a kedve. A lány kicsit elbambulva bámul ki a szirtről, miközben a lelki szemei előtt már ott is van a lila, tradícionális boszorkányruha. Vagy egy zombi? Esetleg vámpírlány? Egy kobold vámpír... Egzotikus látvány lehetne. *

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:11 pm

* A lány szavait hallva Ivor kissé megsajnálja, és kedvesen néz a lányra, majd amikor a szomorú Ivor szóba kerül hangosan felnevet.
- Hát igen már én sem szeretem ideje túl adni rajta! * hahotázik és kivesz a táskájából egy nagy borítékot,amiben fontos íratok lehetnek, hatalmas ciráldás betükkel volt rajta az ő neve, Rose nem sokat láthatott belőle. Ivor rászegezi a pálcáját és abban a pillanatban a boríték és a tartalma darabokra szakadt szét. A darabokat pedig összeszedte és ledobta a mélybe,ezzel elfeledve a múltat és egy új boldogabb jövő reményében visszaült a lánnyal szembe.
- Nos igen a bál, én sem tudom menjek e vagy sem, nem igazán lenne kivel, meg aztán nem tudom mit kezdhetnék ott, talán nem kívánatos személy lehetek egyesek számára,persze ez nem igazán érdekel. Szóval ha mégis meggondolná magad akár jöhetnél velem. Persze ha van kedved. Egyáltalán nem kötelező. * ajánlja fel a lánynak bár láthatóan ő nem is tervezte,hogy megy, bár ezt nem tudhatja biztosan. Mindenesetre reménykedve várakozik a lány válaszára. Lehet, hogy még egy lépést tesz, új ismerettségekre is szert tehet.
- Amugy szerintem nem kellene félned ezektől a "rémségektől" , mi másért lenne a pálcád? Védd magad ! * kuncog,majd kicsit mocorogni kezd,lehet hogy fázik.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:58 pm

* A kobold lányka kicsit lesüti a szemét a fiú kérdésein, majd sóhajtva válaszol, elhúzott ajkacskákkal. A vörös fürtjei lassan az arcába csúsznak, kissé eltakarva pici, szeplős arcát. *
- Az úgy volt... Szóval, nagyon, nagyon elfelejtettek engem. A születésnapomon igazából egy ember köszöntött fel, és persze a családom. Órákn se jön oda hozzám senki, eddig csak Ariana köszönt rám, és ült le mellém, meg Miranda, pedig annyi óra volt már az évben. Senki sem keresett meg, senki sem aar beszélgetni, senkit sem érdekel, hogy mi van velem. *Mondja a lány, gyorsan felemlve a kezét és megdörzsölve a szemeit. Égnek, de nem akarja, hogy a könny is kicsorduljon rajtuk. Aztán gyorsan, egy félmosollyal felemeli a tekintetét, ami cseppet homályos, de ez a mosoly a növésnek szól. Pedig nem, nem nagyon valószínű, hogy nőtt volna. *
- Nem szeretem a búval bélelt Ivort. Én csak a mosolygós, vicces Ivort szeretem! *Mondja, gyerekesen, halkan elkuncogva magát, miközben a könnyek fátyola teljesen eltűnik a szeméből, és megpróbálja a szívéből is elűzni a szomorúságot, bodlog akar lenni, legalább azzal, aki törődik vele. Látja, hogy a fiú büszkén kihúzza magát, ezen kissé mosolyog, majd a kérdésre pislogva felnéz a fiúra.*
- I... Igazából nem tudom. Nem hiszem. Nincs kivel, és amúgy is... a halloween ijesztő! Már előre tudom, hogy minden bokorból egy vasorrú bába ugrik ki, vagy egy tök fej, vagy egy csúnya, nagyon szőrös pók. Ez a rémisztgetés ünnepe, és én így is eléggé rémülős vagyok. *Mondja a lány, őszintén, de persze nem toldja hozzá, hogy valójába senki sem hívta el. Igazából ez nem lenne ok, hogyha jó lenne a kedve, de a kedve sem felhőtlen mostanság, csak akkor, amikor régi barátokkal fut össze, olyanokkal, akiket még érdekel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:48 pm

* Ivor figyelmesen végighallgatja a lányt, kicsit meglepődik azon amiket mondd,hogy nem hiányzik senkinek. ~ Ezt vajon hogy érti? Miért mondja ezt? Ha még én mondanám..* ezen gondolatok futnak át a fiú agyán,majd hamar elhesegeti őket,de a kérdés még mindig foglalkoztatja.
- Miért mondod,hogy nem hiányzol senkinek? Ezt nem hiszem el.. Egyébként örülök,hogy jól vagy, és igen öregszünk, sajnos ez az élet rendje. De én úgy látom nőttél egy keveset! * mondja Ivor kedvesen,de talán így is gondolja. ~ Az én szememben legalábbis biztosan. * szemeit mélyen a lány arcába fúrja és a boldogság amit olyan régen nem érzett most elöntötte a szívét. Hiányoznak neki a régi barátai,de tudja,hogy a legtöbbjüket esélye sincs visszaszerezni.Elfelejtették.
- Én megvagyok,aranyos vagy,hogy kérdezed. Igen ami azt illeti igencsak eltűntem a szemek elől, nem tudom miért,de már más vagyok valami megváltozott ebben biztos vagyok, a régi búval bélelt Ivor nem sokáik lesz már itt Nezabarban! * közben feltekint az égre és büszkén emeli fel a fejét, öröm számára,hogy végre ki merte mondani,ami nyomasztotta.
- Hamarosan itt a Halloween-i bál! Jössz te is? * kérdezi és kissé elkalandozik a tájban,eddig nemigazán járt itt.De a hely máris magával ragadta.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:37 pm

*A fiú szájából hallja a saját nevét, illetve nevének a becézését, ami örömmel járja át, mintha egy boldogságlöket ment volna végig rá.* ~ Hát emlékszik rám? Még se mindenki felejtett el?... ~ *Gondolja magában, remegő szívvel, reménykedve, majd azért kicsit pirul, hiszen elég gonoszan elfojtotta a fiú tüzét. Mikor a fiú magához öleli, akkor nem is kell meglepődni, természetesen hagyja, és megölelgeti, jól esik neki, hogy valakinek hiányzik.*
- Semmi baj, és nagyon, nagyon örülök, hogy megöleltél. Legalább neked hiányzom. És te is nagyon hiányoztál, rég láttalak, bocsi, hogy nem ismertelek fel azonnal. Eza fránya köd.. na de mindjárt eltüntetem! *Mondja, majd határozott mozdulattal eltünteti erről a teraszról a ködöt, az elsős igézéssel, aminek a varázsigéje most nem jut eszembe. Egy-kettőre felszívja a ködöt a pálcája, és már jól látják egymást, bár az Asfar kissé eltünedezett, mivel más mágiába fogott. *
- Ó... Jól vagyok, köszönöm. Már 16 vagyok, és még mindig ilyen kicsi. Borzalmas!*Mondja a lány, de halkan elkuncogja magát, hioszen túl sokat már nem is fog nőni.* - És veled mi újság? Én még csak nem is hallottam rólad, órákon se láttalak... Elbújtál a hátsó padokban, mi? *Kérdezi, kicsit mosolyogva, csillogó tekintettel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:30 pm

* Ivor fel sem tud eszmélni meglepettségéből, megjelenik valaki elfolytja a tüzet amit az imént varázsolt magának, mikor felismeri a lányt szóhoz sem tud jutni.Látja,hogy Rosetta sem ismeri fel első ránézésre.
- Rose!!! * kicsit azért mérges a lányra, bár nem gondolt bele,hogy nem lehet tüzet gyújtani a teraszon, mellesleg azt sem vette észre,hol van , a ködben nem sokat látni.
- Szia! Semmi baj, nyilván hülyeséget csináltam. * mondja majd kissé lehorgasztja a fejét és közben zavartan a hajába túr.
- Hogy emlékszem e? Most ugye csak viccelsz? Már mondhatni hiányoztál! * azzal lehajol a lányhoz és magához szorítja,majd megint észreveszi mit is csinált.
- Uuupsz! Ne haragudj! De tudod tényleg hiányoltalak már! * kissé kellemetlen helyzet alakult ki,de aztán másra próbálja terelni a szót.
-Mesélj jól vagy? Már réges rég nem találkoztunk! Jó újra látni téged!* azzal széles mosolyra húzza a száját. Szebében a boldogság kicsi szikrája gyúl ki.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:20 pm

* A kobold lány egyedül érkezik, de reméli, hogy nem egyedül folytatja a napját. Körbejárta a kúriát, egyedül, sétálgatva, de most, tényleg egy kis ismerkedésre, vagy beszélgetésre vágyna. Mikor ideér, látja, hogy éga tűz, azonnal odafut, természetesen kicsit megrémülve. Kint a szirten, a teraszon tüzet gyújtottak? Ilyen még nem fordult elő, de tuti, hogy nem szabad.*
- Szia! Mi a fityfenét csinálsz? Oppressi Ignis! *Mondja, gyorsan, a tűzre mutatva,
elfojtja azt. Ugynis ez a tűz elfojtásának igéje volt. * - Asfar! *Ejti ki a száját és a fénysugár megjelenik, hogy a tűzt követve ne legyen totál sötét. Koncentrál persze közben a varázslatra, hogy az ne szűnjön meg túl korán, és többnyire fényben tudjanak beszélgetni. Eddig észre se vette, hogy kivel van, illetve ki gyújtotta azt a tüzet, csak most néz a párosra.*
- Ivor?.. Ő... Ó... Szia. Sajnálom az iméntit, csak nem szabad itt tüzet gyújtani, illetve szerintem nem szabad. Ez még is csak egy terasz. *Mondja, kicsit pislogva, lesütve a tekintetét, mert tényleg nem tudta ki van itt. Az Asfar féne még ott pislog, körülöttük, szépen, majd talán 5 perc múlva el fog tünni.*
- Mellesleg a ködöt el tudjuk oszlatni, és ha fázol, ott a hőburok. *Mondja, kuncogva a lány, és kicsit mosolyogva.* -Emlékszel még rám? Ugye tudod ki vagyok? *Kérdezi azért, pirulva, az aprócska kobold lány.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:06 pm

* Ivor békésen sétál lefelé a birtok sziklás részénél, eléri a ködszirtet, és valóban kissé sötét és ködös már az idő. Herceg hűségesen ballag mellette, az egyik nagy szikla tövében letelepedik. Mivel fázik elővesz a zsebéből egy darab ujságpapírt a földre teszi majd így szól.
- Accendo Ignis! - a papír azonnal meggyullad és egy kis fényt, meleget ad az ott ülőknek. Ivor azért néhány kisebb fadarabot is odaröptet magához hogy a tűz egy kicsit élénkebb legyen. A hangulatos pislákoló fénynél jól érzi magát, szemei csak úgy csillognak ,de sajnos nem olyan élénken, már két napja megint nem beszélt senkivel.Egy régi ismerőssel is szívesen találkozna most,de ide aligha fog bárki lejönni ilyen nyirkos időben.

Vendég

*Estellától ilyet hallani nagy ritkaság. Soha az életben nem dicsért meg senkit. Najó, talán egyszer vagy kétszer. De annál többször biztos nem. Jana olyan, aki kiérdemli a dicséretét. Bólint a megjegyzésre.* - Nem mindig kell a megtanult elveket követni. Ki kell alakítani sajátot. *Vonja meg a vállát, de tekintete hűvös marad. A megjelenő gyerekre pillant, majd szenvtelenül nézi végig a jelenetet. A legvégén egy féloldalas - gúnyos - mosoly jelenik meg arcán.* - Látom te sem kíméled a kölyköket. *Mondja a gyerek fejére nézve, amiből lassan elkezd szivárogni a vér. Kedvére való ez a hely, főleg így, vértől lucskosan. A lány ruhája csak kicsit lett véres, az is csak a nő nyakából kiömlő vér miatt. Elgondolkozik a lány szavain, nem hangzik rosszul.* - Meglátom... De elkísérlek. *Teszi hozzá.* - Bűbájtan? Mit csináltál? *Kérdezi továbbra sem túl barátságosan, de már az is haladás, hogy feltesz efféle kérdést. A dohányzásra először nem felel, majd lassan bólint.* - Néha. *Mondja, majd az előkerülő szálra pillant. Pár hónapja nem dohányzott már, talán jól jönne.* - Adsz egyet? *Húzza fel a szemöldökét a kérdéskor, majd Delilára pillant és int neki. A leopárd vonakodva, de végül odamegy gazdájához. Igyekszik nem körülnézni, nagyon nem tetszik neki a látvány.* - Ahogy látom a daimónod sem híve a tombolásnak. *Jegyzi meg hidegen, közben elindulnak a kúria felé.*

» Ködszirt

Ködszirt

Ködszirt

Similar topics

Similar topics