Ködszirt

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:52 pm

* A lány kérdésére nem tudja milyen választ adjon teljesen őszinte nem lehet,de viszont nem érdemes titkolóznia sem.
- Egy levél, amúltból, mondhatom emiatt voltam mindig olyan amilyen, a szüleim egyik rámhagyott öröksége, ami majdnem megkeserített,de amint látod ez már a multé.* mosolyog még mindig le sem lehet vakarni ezt az őszinte és boldog mosolyt.
- Miért gondolom így? Talán mert nem sok emberrel találkoztam itt , jobban mondva nem sokan törődtek velem, nem is igazán értem mi lehet az oka. Jó nem mondom javarészt az én hibám,de ez nem csak rajtam múlott ha lett volna aki segít,ha nem lettem volna olyan egyedül nem biztos,hogy a dolgok így alakulnak. * a fiú most megint kinézett még egy két papírcetlit ott sodort a hűvös szél a szikla ormai mellett. Gyorsan visszafordult.
- Mindenképpen elmegyünk, és nem azért hívtalak mert sajnállak, nekem sincs kivel mennem így tehát azt hiszem a sors éppen így tervezte a dolgot. Hogy beöltözzünk? Még szép és ez a vámpíros ötlet egészen jó és ha tudnál nekem is találni valami hasonlót.. én nem igazán vagyok jó ebben. Nem tudom jól állna nekem a vámpír szerep,de azt hiszem talán a vörös szememhez illene a hóka bőrszín és valami túlvilági öltözet! * mondja nevetve és ehhez a nevetéshez egy kevés nem evilági kesernyés hangszín is társul.
-Nincs kedved meginni egy teát, vagy harapni valamit odabent?* kérdezi elmélázva.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:41 pm

* Mikor felnevet a fiú, akkor boldogan pislog rá, hiszen örül, hogy a fiú is örül, és boldog. Legalább is annak tűnik. Mikor a fiú még hangosabban nevet, akkor a lány sem bírja, muszáj felkuncognia. Főleg azon nevet, ahogy a fiú nevet, de ez ilyenkor mindegy is. A lényeg, hogy nevetnek. Mikor az iratok előkerülnek, a lány pislogva figyeli, kicsit megdöntött tekintettel, lábujjhegyen nézi, hogy mi is az, hátha meglát valamit. De nem, egyáltalán nem, még egy nevet se tud róla kiszúrni.*
- Ez micsodaaa? Mármint mit ejtettél le a szirtről? *Kérdezi, kíváncsian, aztán elhallgat, és a fi szavait hallgatja a bálról. Kicsit, majdnemhogy meglepődve és felbőszülve szólal fel, amikor a fiú abbahagyja a beszédet.*
- Ez butaság! Mi az hogy nem kivánatos személy lennél?! Még is ki miatt! Ez tényleg ostobaság, ilyet többet ne is mondj! *Mondja, majd kicsattanó energiával, beleélve magát, majd kicsit elpirulva nyel egyet.* - Izé... Szóval érted. Nem hinném, hogy bárkit is zavarnál! És... hát, nem tudom. Hogyha tényleg van kedved, akkor elmegyek szívesen... *Kicsit elpirul és lesüti a tekintetét.* - De ha nincs, akkor ne amiatt hívj el, mert megsajnálsz! *Toldja hogy véletlenül se értse félre a szavait a fiú. A trémséges dologra egy kicsit zavartan megvonja a vállát, és megsimogatja a pálcáját. *
- Nem vagyok olyan nagy mágus... Hogy minden rémségtől megvédjen ez a pálca. Hogyha elmegyünk, akkor beöltözünk? *Kérdezi a lány, erre igazán felcsillannak zöld szemecskéi, hiszen a jelmezek, és a ruhák igen csak a szívéhez közeli tárgyak, szeret alkotni, ha bár a fiú biztosan nincs így vele. Ha eddig el is akarta hívni, akkor lehet, hogy most elmegy a kedve. A lány kicsit elbambulva bámul ki a szirtről, miközben a lelki szemei előtt már ott is van a lila, tradícionális boszorkányruha. Vagy egy zombi? Esetleg vámpírlány? Egy kobold vámpír... Egzotikus látvány lehetne. *

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 6:11 pm

* A lány szavait hallva Ivor kissé megsajnálja, és kedvesen néz a lányra, majd amikor a szomorú Ivor szóba kerül hangosan felnevet.
- Hát igen már én sem szeretem ideje túl adni rajta! * hahotázik és kivesz a táskájából egy nagy borítékot,amiben fontos íratok lehetnek, hatalmas ciráldás betükkel volt rajta az ő neve, Rose nem sokat láthatott belőle. Ivor rászegezi a pálcáját és abban a pillanatban a boríték és a tartalma darabokra szakadt szét. A darabokat pedig összeszedte és ledobta a mélybe,ezzel elfeledve a múltat és egy új boldogabb jövő reményében visszaült a lánnyal szembe.
- Nos igen a bál, én sem tudom menjek e vagy sem, nem igazán lenne kivel, meg aztán nem tudom mit kezdhetnék ott, talán nem kívánatos személy lehetek egyesek számára,persze ez nem igazán érdekel. Szóval ha mégis meggondolná magad akár jöhetnél velem. Persze ha van kedved. Egyáltalán nem kötelező. * ajánlja fel a lánynak bár láthatóan ő nem is tervezte,hogy megy, bár ezt nem tudhatja biztosan. Mindenesetre reménykedve várakozik a lány válaszára. Lehet, hogy még egy lépést tesz, új ismerettségekre is szert tehet.
- Amugy szerintem nem kellene félned ezektől a "rémségektől" , mi másért lenne a pálcád? Védd magad ! * kuncog,majd kicsit mocorogni kezd,lehet hogy fázik.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:58 pm

* A kobold lányka kicsit lesüti a szemét a fiú kérdésein, majd sóhajtva válaszol, elhúzott ajkacskákkal. A vörös fürtjei lassan az arcába csúsznak, kissé eltakarva pici, szeplős arcát. *
- Az úgy volt... Szóval, nagyon, nagyon elfelejtettek engem. A születésnapomon igazából egy ember köszöntött fel, és persze a családom. Órákn se jön oda hozzám senki, eddig csak Ariana köszönt rám, és ült le mellém, meg Miranda, pedig annyi óra volt már az évben. Senki sem keresett meg, senki sem aar beszélgetni, senkit sem érdekel, hogy mi van velem. *Mondja a lány, gyorsan felemlve a kezét és megdörzsölve a szemeit. Égnek, de nem akarja, hogy a könny is kicsorduljon rajtuk. Aztán gyorsan, egy félmosollyal felemeli a tekintetét, ami cseppet homályos, de ez a mosoly a növésnek szól. Pedig nem, nem nagyon valószínű, hogy nőtt volna. *
- Nem szeretem a búval bélelt Ivort. Én csak a mosolygós, vicces Ivort szeretem! *Mondja, gyerekesen, halkan elkuncogva magát, miközben a könnyek fátyola teljesen eltűnik a szeméből, és megpróbálja a szívéből is elűzni a szomorúságot, bodlog akar lenni, legalább azzal, aki törődik vele. Látja, hogy a fiú büszkén kihúzza magát, ezen kissé mosolyog, majd a kérdésre pislogva felnéz a fiúra.*
- I... Igazából nem tudom. Nem hiszem. Nincs kivel, és amúgy is... a halloween ijesztő! Már előre tudom, hogy minden bokorból egy vasorrú bába ugrik ki, vagy egy tök fej, vagy egy csúnya, nagyon szőrös pók. Ez a rémisztgetés ünnepe, és én így is eléggé rémülős vagyok. *Mondja a lány, őszintén, de persze nem toldja hozzá, hogy valójába senki sem hívta el. Igazából ez nem lenne ok, hogyha jó lenne a kedve, de a kedve sem felhőtlen mostanság, csak akkor, amikor régi barátokkal fut össze, olyanokkal, akiket még érdekel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:48 pm

* Ivor figyelmesen végighallgatja a lányt, kicsit meglepődik azon amiket mondd,hogy nem hiányzik senkinek. ~ Ezt vajon hogy érti? Miért mondja ezt? Ha még én mondanám..* ezen gondolatok futnak át a fiú agyán,majd hamar elhesegeti őket,de a kérdés még mindig foglalkoztatja.
- Miért mondod,hogy nem hiányzol senkinek? Ezt nem hiszem el.. Egyébként örülök,hogy jól vagy, és igen öregszünk, sajnos ez az élet rendje. De én úgy látom nőttél egy keveset! * mondja Ivor kedvesen,de talán így is gondolja. ~ Az én szememben legalábbis biztosan. * szemeit mélyen a lány arcába fúrja és a boldogság amit olyan régen nem érzett most elöntötte a szívét. Hiányoznak neki a régi barátai,de tudja,hogy a legtöbbjüket esélye sincs visszaszerezni.Elfelejtették.
- Én megvagyok,aranyos vagy,hogy kérdezed. Igen ami azt illeti igencsak eltűntem a szemek elől, nem tudom miért,de már más vagyok valami megváltozott ebben biztos vagyok, a régi búval bélelt Ivor nem sokáik lesz már itt Nezabarban! * közben feltekint az égre és büszkén emeli fel a fejét, öröm számára,hogy végre ki merte mondani,ami nyomasztotta.
- Hamarosan itt a Halloween-i bál! Jössz te is? * kérdezi és kissé elkalandozik a tájban,eddig nemigazán járt itt.De a hely máris magával ragadta.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:37 pm

*A fiú szájából hallja a saját nevét, illetve nevének a becézését, ami örömmel járja át, mintha egy boldogságlöket ment volna végig rá.* ~ Hát emlékszik rám? Még se mindenki felejtett el?... ~ *Gondolja magában, remegő szívvel, reménykedve, majd azért kicsit pirul, hiszen elég gonoszan elfojtotta a fiú tüzét. Mikor a fiú magához öleli, akkor nem is kell meglepődni, természetesen hagyja, és megölelgeti, jól esik neki, hogy valakinek hiányzik.*
- Semmi baj, és nagyon, nagyon örülök, hogy megöleltél. Legalább neked hiányzom. És te is nagyon hiányoztál, rég láttalak, bocsi, hogy nem ismertelek fel azonnal. Eza fránya köd.. na de mindjárt eltüntetem! *Mondja, majd határozott mozdulattal eltünteti erről a teraszról a ködöt, az elsős igézéssel, aminek a varázsigéje most nem jut eszembe. Egy-kettőre felszívja a ködöt a pálcája, és már jól látják egymást, bár az Asfar kissé eltünedezett, mivel más mágiába fogott. *
- Ó... Jól vagyok, köszönöm. Már 16 vagyok, és még mindig ilyen kicsi. Borzalmas!*Mondja a lány, de halkan elkuncogja magát, hioszen túl sokat már nem is fog nőni.* - És veled mi újság? Én még csak nem is hallottam rólad, órákon se láttalak... Elbújtál a hátsó padokban, mi? *Kérdezi, kicsit mosolyogva, csillogó tekintettel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:30 pm

* Ivor fel sem tud eszmélni meglepettségéből, megjelenik valaki elfolytja a tüzet amit az imént varázsolt magának, mikor felismeri a lányt szóhoz sem tud jutni.Látja,hogy Rosetta sem ismeri fel első ránézésre.
- Rose!!! * kicsit azért mérges a lányra, bár nem gondolt bele,hogy nem lehet tüzet gyújtani a teraszon, mellesleg azt sem vette észre,hol van , a ködben nem sokat látni.
- Szia! Semmi baj, nyilván hülyeséget csináltam. * mondja majd kissé lehorgasztja a fejét és közben zavartan a hajába túr.
- Hogy emlékszem e? Most ugye csak viccelsz? Már mondhatni hiányoztál! * azzal lehajol a lányhoz és magához szorítja,majd megint észreveszi mit is csinált.
- Uuupsz! Ne haragudj! De tudod tényleg hiányoltalak már! * kissé kellemetlen helyzet alakult ki,de aztán másra próbálja terelni a szót.
-Mesélj jól vagy? Már réges rég nem találkoztunk! Jó újra látni téged!* azzal széles mosolyra húzza a száját. Szebében a boldogság kicsi szikrája gyúl ki.

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:20 pm

* A kobold lány egyedül érkezik, de reméli, hogy nem egyedül folytatja a napját. Körbejárta a kúriát, egyedül, sétálgatva, de most, tényleg egy kis ismerkedésre, vagy beszélgetésre vágyna. Mikor ideér, látja, hogy éga tűz, azonnal odafut, természetesen kicsit megrémülve. Kint a szirten, a teraszon tüzet gyújtottak? Ilyen még nem fordult elő, de tuti, hogy nem szabad.*
- Szia! Mi a fityfenét csinálsz? Oppressi Ignis! *Mondja, gyorsan, a tűzre mutatva,
elfojtja azt. Ugynis ez a tűz elfojtásának igéje volt. * - Asfar! *Ejti ki a száját és a fénysugár megjelenik, hogy a tűzt követve ne legyen totál sötét. Koncentrál persze közben a varázslatra, hogy az ne szűnjön meg túl korán, és többnyire fényben tudjanak beszélgetni. Eddig észre se vette, hogy kivel van, illetve ki gyújtotta azt a tüzet, csak most néz a párosra.*
- Ivor?.. Ő... Ó... Szia. Sajnálom az iméntit, csak nem szabad itt tüzet gyújtani, illetve szerintem nem szabad. Ez még is csak egy terasz. *Mondja, kicsit pislogva, lesütve a tekintetét, mert tényleg nem tudta ki van itt. Az Asfar féne még ott pislog, körülöttük, szépen, majd talán 5 perc múlva el fog tünni.*
- Mellesleg a ködöt el tudjuk oszlatni, és ha fázol, ott a hőburok. *Mondja, kuncogva a lány, és kicsit mosolyogva.* -Emlékszel még rám? Ugye tudod ki vagyok? *Kérdezi azért, pirulva, az aprócska kobold lány.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Ködszirt Csüt. Okt. 29, 2009 5:06 pm

* Ivor békésen sétál lefelé a birtok sziklás részénél, eléri a ködszirtet, és valóban kissé sötét és ködös már az idő. Herceg hűségesen ballag mellette, az egyik nagy szikla tövében letelepedik. Mivel fázik elővesz a zsebéből egy darab ujságpapírt a földre teszi majd így szól.
- Accendo Ignis! - a papír azonnal meggyullad és egy kis fényt, meleget ad az ott ülőknek. Ivor azért néhány kisebb fadarabot is odaröptet magához hogy a tűz egy kicsit élénkebb legyen. A hangulatos pislákoló fénynél jól érzi magát, szemei csak úgy csillognak ,de sajnos nem olyan élénken, már két napja megint nem beszélt senkivel.Egy régi ismerőssel is szívesen találkozna most,de ide aligha fog bárki lejönni ilyen nyirkos időben.

Vendég

*Estellától ilyet hallani nagy ritkaság. Soha az életben nem dicsért meg senkit. Najó, talán egyszer vagy kétszer. De annál többször biztos nem. Jana olyan, aki kiérdemli a dicséretét. Bólint a megjegyzésre.* - Nem mindig kell a megtanult elveket követni. Ki kell alakítani sajátot. *Vonja meg a vállát, de tekintete hűvös marad. A megjelenő gyerekre pillant, majd szenvtelenül nézi végig a jelenetet. A legvégén egy féloldalas - gúnyos - mosoly jelenik meg arcán.* - Látom te sem kíméled a kölyköket. *Mondja a gyerek fejére nézve, amiből lassan elkezd szivárogni a vér. Kedvére való ez a hely, főleg így, vértől lucskosan. A lány ruhája csak kicsit lett véres, az is csak a nő nyakából kiömlő vér miatt. Elgondolkozik a lány szavain, nem hangzik rosszul.* - Meglátom... De elkísérlek. *Teszi hozzá.* - Bűbájtan? Mit csináltál? *Kérdezi továbbra sem túl barátságosan, de már az is haladás, hogy feltesz efféle kérdést. A dohányzásra először nem felel, majd lassan bólint.* - Néha. *Mondja, majd az előkerülő szálra pillant. Pár hónapja nem dohányzott már, talán jól jönne.* - Adsz egyet? *Húzza fel a szemöldökét a kérdéskor, majd Delilára pillant és int neki. A leopárd vonakodva, de végül odamegy gazdájához. Igyekszik nem körülnézni, nagyon nem tetszik neki a látvány.* - Ahogy látom a daimónod sem híve a tombolásnak. *Jegyzi meg hidegen, közben elindulnak a kúria felé.*

Vendég

*Elmosolyodik. Ezt dicséretnek veszi, hogy szakravalónak titulálják. Biccent egyet hálásan.*
- Ami azt illeti...Az a tan amit tanultam, nem engedné meg az esztelen gyilkolást. De kit érdekel ilyenkor ez az apróság? Dühös vagyok... akkor pedig levezetem a feszültséget.
* Megjelenik mellette egy gyerek... Jana letörli a pengéjétől a vért, majd egy erős, és piszok gyors mozdulattal nyakon csapja. A penge vértelenül jön ki a testőbl, majd a fej koppan a földön.*
- Heh... ez ritka... nem sikerült még ilyen jól.
* Jegyzi meg bólintva. Majd ismét megtörli a pengét, és végighúzza a hüvely száján, aztán visszatolja a helyére a katanát.*
- Tegnap... megszivattak bűbájtanon... mennem kell most büntetésre. Utána visszajöhetünk... beszélgethetünk, és közben tombolhatunk ha gondolod.
*Jegyzi meg mosolyogva, majd kissé meghajol a lány felé.*
- Elkísérsz? A keleti szárnyba megyek a labirintushoz... Apropó.... dohányzol?
* Azzal a szimatszatyrához lép, és kiemel belőle egy szálat, aztán gyorsan letisztítja a ruháját egy varázslattal. Aztán megvárja a lány válaszát, mielőtt indulna.*

Vendég

[Pince]

*Nem veszi zokon, hogy Jana nem fordul azonnal felé. A gyerekességet már rég kinőtte, nem úgy, mint sokan mások a Nezabarban.* ~Végre valaki, aki felér a szakhoz..~ *Állapítja meg gondolatban. Még külsőre is hasonlít Estellához, a fekete haj, fekete ruházat, na meg a könyörtelen gyilkolás. Bár a hajszínben csak annyi eltérés van, hogy Estella haját egy ősz tincs is díszíti, ami a hajkoronájával együtt comközépig ér. Nem ijed meg a mellette elsuhanó tőrtől, nem fél a haláltól. Főleg, hogy ilyen könnyen úgysem halna meg. No meg a tőr nem is őt vette célba. Nyugodtan áll, majd hátrapillant a bábura, amelyik holtan esik össze. Elismerőleg bólint egyet.* - Végre valaki, aki érdemes a szakra. *Jegyzi meg hidegen, majd újra a lány felé fordul. Nála csak a tőre van, no meg a pálca. Úgy gondolja, hogy az utóbbit elteheti, ezért csak fegyvere marad kezében.* - Delila nem az a gyilkológép... *Megrándul a szája széle, mintha egy gúnyos mosolyt nyomna el. A jobb oldalán megjelenő bábu felé fordul hirtelen, megragadja bal kézzel a haját, jobb kezében levő tőrét pedig szépen lassan végighúzza a nyakán. A bábu egy fiatal nőt mintáz, aki felsikít a fájdalomtól, közben rángatódzik a teste. Lassan kifolyik a vére, Estella szemében mintha az őrület lángja égne, ajkai most már igazi gúnyos mosolyra húzódnak.* - Szeretem ezt az élethű gyakorlópályát. *Jegyzi meg epésen. Végignézi ahogy a bábu feje szétspriccel és újabb elismerő bólintás.* - Kevés ilyen van a szakon... Csak a puhány, vértől rosszul levő ki senkik. *Megvető fintorra húzza a száját, majd rendezi vonásait, kifejezéstelen arccal néz végig a "halottakon".*

Vendég

[Pince]

*A lány megszólal mögötte. Jana nem rezdül össze, nem fordul meg, még befejezi a fejrugás ívét. Meglepően tökéletes, már már mesteri vonal. Nem fordul hátra még a kardot markolatig tolja a bábuba, aztán elengedve visszafordul, és a lány relé biccent. Hollófekete haja kiengedve lóg mindenfelé, itt ott kicsit vértől csatakos.*
- Báthory Marijana.
* Biccent a lány felé, majd a tőr dobására elismerően biccen. Kicsit előre lendíti a kezét, a lány mellett egy bábi szeme között már egy dobótőr rezeg.*
- energia levezetés... és kicsit kitombolom magam. De ahogy látom... a te daimonod sem veszi túl jó néven a te... hobbidat.
*Jegyzi meg mosolyogva. Az ő részérül sincs bratyizós hangnem. Egyáltalán nincs. Most kifejezetten hűvös. Ari és a többiek talán megdöbbennének. Acélbetétese a következő pillanatban a kardos bábu fején csattan spiccel. Határozott... és biztos, hogy harcművész mozdulat. Totálisan tökéletesen kivitelezve.*
- Jana. Naxeldir. Prefektus.
* Jegyzi meg mostmár végleg a lányfelé fordulva.

Vendég

[Pince]

*Egy sötét alak áll az egyik sarokban, már jó ideje itt van. Mellette a földön egy leopárd ül, de egyikük sem volt látható a kiábrándító bűbáj miatt. Végignézték a kis jelenetet, Delilának nem jött be annyira, mint Estellának. Megszünteti a bűbájt és tesz egy lépést előre, kezében pálca van, ha védekeznie kellene. Szemeiben valami ördögi tűz ég, és a mosolya Janáéhoz hasonló. Fekete farmert visel és egy fekete Cradle of Filth-es pólót. Lehet, hogy nem a muglik közt nevelkedett, de a zenéjükkel tisztában van. Fekete köpeny borítja testét, amit egy kis koponya alakú ezüst csat fog össze. Végül jéghideg hangján megszólal.* - Szép napot. *Semmi baráti hang, távol áll tőle. Lép még párat a lány felé, közben pálcáját bármelyik pillanatban fel tudja emelni védekezés céljából. Hirtelen megpördül és a mögötte levő bábunak egy tőr áll ki a homlokából. Nem elég, hogy az emberszerű figura felordít, de a bőre elkezd elsorvadni. Végül egy könnyed mozdulattal kirántja a tőrt a bábu homlokából és Janára pillant. A tőrről csepeg a vér, és lüktet a kezében - amit Jana nem láthat.* - Kis feszültség levezetés? *Kérdezi felvont szemöldökkel, majd egy gúnyos vigyorba torzul arca.* - Vagy csak élvezet? *Bal kezében tőr, a jobban pálca. Nem veszélyes Janára nézve, nem Naxeldirest jött ölni. Inkább kikapcsolódni jött, néhány bábu legyilkolására. A földön már jókora vértócsa keletkezett a két hallottól.* - Estella Grimaldi, Naxeldir. *Arca kifejezéstelenné válik, bemutatkozás közben biccent egy kicsit szaktársa fel. Delila eközben inkább a sarokban marad, nem akarja végignézni az eseményeket. Közelről semmiképp sem.*

Vendég

[Pincerészleg]

* Lagmar valahol egy sarokban kucorog, és próbálja minél jobban a fejét eldugni. A bábuk előtt egy lány áll. Testét egy fekete szövetből készült testhezálló nadrág, és szintén egy fekete felső takarja. Tipikis shinobi Sozuke. A japán nindzsák rituális öltözete. Ám a kezében most nem a nála megszokott wakizashi pihen, hanem az annál hosszabb katana. Megpörgeti maga előtt, majd egy oldalas szúrással a fél pengét belecsúsztatja az előtte álló bábuba. Az felordít, majd ahogy a lány kirántja a pengét, az arcára is freccsen a vérből. Ő csak egy elvetemült mosollyal az ajkán, megnyalja a szája szélét, aztán ismét megpörgeti a kardot, hogy az elsújthasson.*
- Jana... Könyörgöm... hagyd már abba... Az hogy kiborultál... nem ok arra, hogy egy szörnyetegbe menj át. Jana... Kérlek... könyörgöm.
* A lány oda fordul a hiénához aki szinte esdekel gazdájának.*
- Lagmar... én is kérlek valamire... hogy hallgass már el... mást sem csinálsz most, csak siránkozol...
* Mondja arcán ugyan azzal az ördögi vigyorral, és közben maga körül forgatja a katanáját. Jól érzi most magát, hogy tombolhat. Ismét egy hirtelen vágással fordul a bábu felé, és tövig tolja benne a kardot, majd fejre rúg. És ha most belép valaki... joggal gondolhatja elmebetegnek.*

Vendég

*Mikor a fekete gömb elkezd kiemelkedni... némán nézi, rezzenéstelen szemekkel.* ~ Most... meghalunk...? ~ *Macskája futna, de nem tud, hiszen be vannak szorítva... Courtney pedig csak némán nézi a fekete gömböt. Az utolsó pillanatban mégis eluralkodik rajta az életösztön, szemei kikerekednek, és mozdul, hogy elfusson... de nem tud. Atomjaira hullik, és eltűnik a semmiben...*

Vendég

*Varázslata esélytelen, hát csak nyel egyet, és próbál egyre beljebb húzódni, minél távolabb az erőtértől... Akira borzolja a bundáját, és morog, vicsorít, de ő sem ér el ezzel semmit. A fekete gömböt már nincs idejük érzékelni, és szinte nem is érzik, ahogy milliárdnyi apró atomra hullanak, mintha ott se lettek volna. Ennyi volt hát életük, és az iskolai életük, amibe pedig olyan nagy reményekkel álltak neki...*

Téma: Re: Ködszirt Hétf. Aug. 17, 2009 2:55 pm

*A térmágia itt már mit sem segít, a halálcsapda kikapcsolta azt is. A szoba most már magába szív mindenkit. A lila-kék örvény epicentruma alatt egy fekete gömb kezd kiemelkedni, mely egy pillanat alatt kitágul, és magába szippant minden élőt a szobában. Robyn és Courtney teste atomjaira hullva tűnik el a semmiben.*

Robyn Gray és Courtney Mikhaila... kalandotok itt véget ér...!

Vendég

*Elhagyni a szobát? Futni? Ő? Ugyanmár... Csak Robyn-nak ajánlgatja... Ő a halál képébe nevet. Az már más kérdés, hogy a halál minden bizonnyal úgyis elviszi magával... De akkor legalább nevetve hal meg, hát nem? Mikor szorul körülöttük a hurok, akkor csak lépeget befelé, lassan.* - Hupsz... már nem tudsz. *Jegyzi meg Robyn-nak, az előbbi szavakhoz hozzátéve. És nem... nem mondhatni, hogy ennyire könnyen veszi. A szíve neki is a torkában ver, és igyekszik magával elhitetni, hogy úgysem történhet semmi baj... igyekszik elhitetni magával az előbbi, a halál képébe nevetős mondatokat. Viszont a madarak egyre záporoznak, Courtney pedig közel van hozzá, hogy rajta is eluralkodjon a pánik. Egyelőre viszont csak lassan, megfontolt léptekkel járkál körbe, az egyre szoruló hurokban... és próbál keresni valamit, amivel kijuthat, mert kétli, hogy az ereje elég ahhoz, hogy a tanult varázslatokkal megtegye. Robyn próbálkozására nem is reagál.*

Vendég

*Courtney szavaira bólint, és már rohanna is utána, de nincs idejük, az ajtó lezáródik... Akira egyre jobban morog, és egyre több madár jön.* - Oké, ez nem jó... ööö... *Gondolkozik, agyal, hogy mégis mit tehetne az erőtér ellen.* ~Ötlet? Reducto? Kötve hiszem, hogy egy erőtér ellen működne. Egy próbát megér, nem? Van jöbb ötleted? Ha megpróbálnám az erőteren kívülre teleportálni magam? És Courtneyt itt hagyod? Ő is képes lenne rá... És én? Igaz...~ *Felsóhajt, és felemeli a pálcáját. Nincs jobb ötlete, de valamit tenni kell, bár nem hiszi, hogy bevállhat.* - Transportus veno. *Mondja, az erőteren túlra mutatva pálcájával... persze lehet, hogy nincs is az erőteren túl, csak rosszul látja. Keze és hangja remeg, fél kézzel meg Akira bundáját markolja. Őrültség, de nincs jobb ötlete...*

Téma: Re: Ködszirt Hétf. Aug. 17, 2009 2:42 pm

*Hát lett volna idejük elhagyni a zeneszobát, most már a bejárat is lezáródik. Úgy látszik ez egy halálos csapda. Egyre több madár kenődik a falakhoz, ahogy a helység mint valami erőtér szívja magába a környezetét. A két lány körül szorul a lila-kék hurok.*

Vendég

*Mikor valami becsapódik, felkapja a fejét, és értetlenül mered a madarakra. Mikomi már vetné rá magát boldogan a varjúra, hogy jeee, kaja, főleg, mikor a galambok is jönnek... De aztán a szirt vibrálni kezd, ami már a legkevésbé sem tetszik neki. A lány óvatosan feláll, a macska pedig szorosan a lábához simul, és vágyakozva pislog a halott maradak felé.* - Még mindig? *Fordul szkeptikusan Robyn felé, természetesen arra célozva, hogy szeret a földön élni.* - Mert ha igen... *Itt rövid szünetet tart, tekintetét a lányra függesztve, szemei felvillannak...* - Akkor fuss. Gyorsan, és ne nézz vissza. *Fejezi be a mondatot, miközben pálcáját már előhúzta a zsebéből, és azt markolva néz az ajtó felé; a macskája pedig a falat szemléli, ahova a madarak felkenődtek.*

Vendég

- Oké, köszi... nem felejtem el, Courtney. *Biccent, nem törődve a hangsúllyal, elengedi a füle mellett. Nem törődik vele, végre társasága van, nem akar összeveszni.* - Néha jó egyedül, de... néha vágyok társaságra. És... már rég nem volt senki, akivel beszélhetek. És én nem akarok ilyesmiben hinni. Hiszen az élet nagyszerű, de tényleg, és... én szeretek a földön élni. *Mondja ezt ő, aki Freddy Krueger után rohangál szabadidejében... lényegtelen. Ezután becsapódnak a madarak, mire Robyn és Akira egyaránt ijedten talpra ugranak, a lány kezében már ott a pálcája, a farkas pedig morog.* - Mi ez...? *Suttogja inkább csak magának, ijedten hátrálva, egyre inkább a szoba közepére.*

Téma: Re: Ködszirt Hétf. Aug. 17, 2009 2:32 pm

*a szobába becsapódik egy varjú. Majd pár galamb is, és elkenődnek a falon. Aztán a ködszirt elkezd kéken és lilán vibrálni, mintha valami komoly mágneses térben lenne.*

Vendég

*A rúna fel sem tűnik neki igazán, hiszen azonnal megy tovább a következő szobába, a bekukkantás után. Csak a fekete macska veszi észre, de mivel a rúna aztán el is halványul, betudja annak, hogy csak képzelte az egészet. Mikor a lány Jenessa nevét mondja, megvetően forgatja meg a szemeit.* - Courtney. *Veti oda a nevét, azon a tipikus "arra sem vagy méltó, hogy kiejtsd ezt a nevet a szádon, de egye fene, tessék" hangsúllyal.* - Semmi különös, én sem járok ki túl sokat, maximum a temetőbe, meg a húgomat megkeresni, ha jó szokása szerint meglóg... *Hátradől, fejét is hátrahajtja, és behunyja a szemeit.* - És az miért baj, ha nem találkozol senkivel? Legalább nem untatnak a felesleges nyafogásukkal, meg a pasiügyeikkel... mármint a lányok... Egyedül a legjobb, hidd el nekem, csak te még nem találkoztál elég emberrel ahhoz, hogy ezt tudd. És azt, hogy ezt a világot az emberekkel együtt az Ördög teremtette, amikor Isten éppen nem figyelt ide.

» Ködszirt

Ködszirt

Ködszirt

Similar topics

Similar topics