A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

*Ariel csak emgvonja eleinte a vállát a repüléses sztorira, sosem vágyott igazán a repülésre, de igaz amit igaz, emberekkel való szórakozása tényleg hiányzik neki, legalábbis ebben a pillanatban, viszont nem tudja, hogyan reagálnának ráa felettesei, ha azt hallanák, hogy a démon emberek lelkével szórakozott a közeli városban, esetleg őrületbe kergetett valaki, vagy konkrétan megölte. A démonok tényleg sötétek, bár nem igazán vágynak kincsre. Ariel csak arra vágyik, hogy valaki üzletet akarjon kötni vele, annak okoz majd igazán szenvedést egyszer. Gonoszabb tud lenni, mint azt bárki is gondolná, sosem mutatja ki teljes érzelmeit, amik guyebár nem igazán vannak neki.*
-Hogy élek-e? Hehe.. Jó kérdés, gondolkodj el rajta. *Veti oda egyszerűen, sosem gondolkodott el rajta még ő, így a választ sme giazán tudhatja, ha más nem, él is meg halott is. A pontos kérdés első sorban az lenne, hogy mi is az, ami valójából élőnek számít. Hiszen Ariel beszél, cselekszik és mozog is, ahogy mások, viszont ki tudja, hogy van-e szíve, még olyesmiker nem is gondolt. Nem igazán izgatja a dolog, tipikusan csak más fajbelieket szokta érdekelni ez.*
-Oh, na igen. A szabadság olykor hiányzik, hiszen most már a társasághoz tartozunk. Itt élünk ésa szabályokhoz tartanunk kwell magunk.. Most képzeld csak el, mi lenne, ha én élnék a vágyaimnak? *Ereszt meg egy gonosz mosolyt a sárkány felé, majd elkényelmesedve hátra dől. Arca ismét érzéstelen, nem látszik róla sok minden.* -Azt hiszem, hogy néhányan nem nagyon örülnének neki, főleg a felettesek közül... Bár ki tudja *Vonja meg még egyszer a vállát, majd szót enged Ethalnak is.*

*Tettetett érdeklődéssel végighallgatja a démon válaszát. Amikor visszakérdez, hangosan felnevet. A hangja visszaverődik a csarnok csupasz falairól, gyenge víszhangot keltve.*
-Ugyan már Ariel. Csak nem gondolod hogy olyan egyszerű ellenfél volnék. Apropó élek. Ugyan ezt én is kérdezhetném tőled. Mennyire tekinthetünk téged élőnek? *Kérdi miközben a másik férfi szemébe néz. Sejti hogy érzékeny pontra tapintott amikor a démon fajáról is említést tett. Kicsit puhatolódzik, hogy meddig mehet el, hiszen jól mondja a másik: Rég látták egymást. Ki tudja mennyit változott régi ismerőse azóta. Előrehajolva az asztalra teszi a másodszorra is kiürült poharát, majd újra elhelyezkedik az ülőhelyén.* De látod, én is unatkozom. Persze hébe-hóba ellátogatok a közeli falvakba, node amióta össze hívtak minket... Semmi nem történt. Repülni sem tudok annyit, hiszen ha sokáig maradok távol még rám fogják hogy valami idiótaságon töröm a feje. A végén még meggondolatlanságot csinálnak. *Szét tárja a karjait, de nem lehet eldönteni hogy a tanácstalanságára utal, vagy csak a repülést szimbolizálja a modulattal. El halgat pár percre, hogy Ariel is szóhoz jusson. Sárkány létére sokat fecseg, az biztos. Vele ellentétben viszont a mellette ülő démonból harapófogóval kell kihúzni a szavakat.*~Sötét egy népség. Még hogy mi vagyunk gonoszak és kincsre éhezők?~*Rövidke suhan át az arcán miközben a terem sötétségbe vesző kupoláját nézi.*

_________________
Sárkány. Lökött.
Toomas Vladislav tulajdona.

*Magányra nem sok ideje akad, viszonylag hamar társaság érkezik hozzá. Szinte már meg is feledkezett a sárkányról, oly rég látta őt. Nem is igazán emlékszik már rá, de a nevét még tudja. Csupán viselkedése ködös a démon előtt, de az hamar kiismerhető, legalábbis az a viselkedése, amit Ariel felé mutat. Ahogy odaér, kényelembe helyezi magát, mi több, meg is szólítja a démont, melyből Ariel csak annak nem örül, hogy így kikotyogja a nagyban titkolt faját.*
-Cöh... Unottan. *Válaszát egyszerűen odaveti Ethalhoz, láthatóan nem nagyon törődik a dolgokkal, de ha már a sárkány megtisztelte a jelenlétével, akkor már nem fog nagy csöndben ülni és bámulni előre, ő is szóra nyitja a száját, elvégzi eme udvariaskodást, hogy megérdeklődi a közelmúlt történéseit tőle, Arieltől már ez is hatalmas kedvesség.* -Na és veled, Ethal? Még élsz? Már azt gondoltam, hogy valaki elkapott.. *Természetesen nem gondolta így, hiszen, mint azt előbb is említettem, megfeledkezett már róla, így nehéz lett volna bármit is gondolni róla. A válasz nem igazán izgatja, amúgy is arra számít, hogy egyszerűen lerázza, rávágja, hogy semmi, vagy ehhez hasonló szavakat fog hozzá intézni.*
-Rég nem láttalak. *Teszi még hozzá, miközben kezd felderengeni benne a múlt, ráadásul tudja, hogy Ariel démon, ezt valószínűleg magától derítette ki, akkor megérdemli a démon "barátságát", vagy Ariel annó úgy gondolta, hogy megbízhat benne, lényegtelen, hogy melyik történt. Nem fogja túlzottan máshogy kezelni, mint múltkori ittléténél Valint, senkit sem kezel máshogy.*

*Halk léptek zaja hangzik, majd az élszaki ajtón keresztül egy érdekes fazon lép a Csarnokba. Kócos, fehér haja (ami mellesleg az arcába lóg) erős ellentétben áll fekete, földig érő kabátjával. Ethal halkan dudorászva átvág a termen, egyenesen a magányosan ülő Arielhez.*
-Üdv Ariel barátom. *Mondja szemtelen hangon majd ledobja magát a démon mellett lévő székbe.* Hogy szolgál a kedves démon-egészséged? Nem igazán találkozunk mostanában. *Idióta vigyorral a másik férfi felé fordul, miközben valahonnan a kezébe terem egy pohár és valami átlátszó folyadékot kezd szürcsölgetni belőle. Egy csöppet megborzong az első korty után, majd kényelmesen fölrakja a lábát az előtte nyugvó asztalra. Láthatóan kitűnően szórakozik, nem kétséges hogy őrült szerencsétlen. Ezt a megállapítást megerősítik a különös fényben csillanó, macskapupillájú sárga szemek is, amelyekkel a homályba-burkolózó termen pillant körül. Pár másodpercig elidőzik egy kisebb csoporton ami egy nem messze lévő asztalnál susmorog. Valószínűleg varázslattal védekeznek a hallgatózás ellen mivel Ethal egy szót sem ért abból amit beszélnek. Pedig így nem sárkány alakban is igen kifinomult a hallása.
Hamar feladja a hallgatózást, és visszafordul a mellette ülő démonhoz. Egybe kihörpinti a pohara tartalmát, majd ahelyett hogy letenné, egy egyszerű varázslattal újratölti.*

_________________
Sárkány. Lökött.
Toomas Vladislav tulajdona.

*Kicsit unott hangulattal érkezik meg Ariel a Stratégák Csarnokába. Sokszor tartózkodik itt, nincs igazán más hely, ahol el tudna lenni, na meg általában nincs itt nagy nyüzsgés-forgás, így kellemesnek is találja a helyet, már amennyire egy démon az élőlények kínzásán kívül mást is élvezetesnek találhat. Ruházata egyszerű ezúttal, nem igen akar feltűnősködni már a vörössel Ascarielesek között, a végén fény derülne mivoltjára, mert az nyomra vezethető lenne akár. Na igen, mióta itt van,a zóta titkolja faját, persze nem kéne neki, hiszen itt mondahtni, hogy társak közt van, egyelőre egy ellensége sincs, bár a démonok sokszor nem kedveltek, ki tudja, hogyan viszonyulnának hozzá akár csak kaszttársai, csak két lény van, aki biztosan tudja ismerősei közül kilétét. Talán idúővel megenyhül ilyen téren, beszédesebb lesz.*
*Unalma lesüt róla, már ahogy belép. Csak levágja magát az egyik székbe, mit sem törődve másokkal, már ha egyáltalán van bent rajta kívül más, nem nézi. A plafont kezdi el bámulni unalmában, nagyban fontolgatta, hogy leugrik a közeli faluba, de meggondolta magát, ki kell bírnia, uralkodnia kell vágyain olykor, nem élvezkedhet másokon, amikor csak akar.*

*Ariel csak hallgatja a történetet, bár ltászik rajta, hogy nem valami izgalams számára, de hogy is lehetne az. A történetek helyett inkább ment volna le embeeket kínozni, ám mostanra már mindegy. Ez van. Nem tart sokáig a beszámoló, majd Valin bejelenti távozását. Erre Ariel nem igazán válaszol, csak egy viszlát szavacskát ejt ki száján, majd mikor Valin már jópár perce távozott, ő is kimegy az ajtón, el, egyenesen hálókörleteibe.*

*Valin csak ül és hallgatja a démon beszámolóját. ~Szóval így *Némileg belezavarodik, de végül így felel: -Látom, hogy szereted kínozni őket. Én is így vagyok vele. Sokszor csináltam, hogy direkt egy családnak néhány tagját mészároltam le, vagy a szerelmespárok egyikét öltem meg. A szenvedésük számomra öröm volt. De mióta itt vagyok felhagytam ezzel. De nem azt jelenti, hogy nem tenném meg újra. *Aztán meghallja a nekiszegezett kérdést. -Hogy mennyi embert öltem meg én? Nos elég annyit mondanom, hogy több, mint két évszázadon keresztül, majdnem minden hónapban öltem embert? Sosem számoltam össze őket. Ők számomra csak eledelek. Volt olyan ember akit megkedveltem, végül egy telihold náluk ért utol, menekülni sem tudott. Sem ő sem a családja. Azóta tartózkodok az emberi kapcsolatoktól. *Valin most eléggé kitálalt magáról. Ámbár nem mindig volt ilyen. De mióta az ő családját mészárolták le, nem lel nyugalmat. Lassan feláll a székből, majd Ariel felé nyújtja a kezét. -Örültem, hogy megismerhettelek. Viszlát később. *Mondja, majd egy-két percen belül elindul a fellegvár egy szegletébe, oda ahol a hálóhelye van. ~Már régóta vagyok ébren. Aludni is kell.

*Ariel játszi egyszerűséggel vonja meg a vállát, mintha olyan hétköznapi kérdés lenne csupán, átlagos, mint a hogy vagy kérdés. Felkel a székből, rátekint Valinra, közelebb sétál.* -Őszintén szólva... *Kisebb szünetet tart, nem gondolkodik, ez látszik is rajta. Szinte már várható lenne, hogy kiejt egy konkrét számot, mintha tényleg számolná, már szóra is nyitnáa száját, de hang még nem jön ki belőle. Csak kicsit megkésve fejezi be a mondatot.*
-Nem tudom... Volt, akit megöltem, volt akin élvezkedtem még utána is. EL tudod képzelni, milyen szenvedés az nekik ÉS a családjuknak is, ha démonokról kezdeenek el hadoválni, hogy láttak, ezt meg azt csináltam, ahogy az orvosok reménytelenül próbálnak rajta segíteni? Többségük beleőrül, abba halnak bele. Néhányan magukkal végeznek.... Ez... Sokkal élvezetesebb így. *Gonosz mosolyra húzza száját, megmutatta valódi énjét Valinnak. A démon, ki az ártatlanok szenvedését élvezi, azt, ha rövidke, halandó életük véget ér. Még ha talán konkrét számot is mondott volna, kérdéses, hogy melyiket mondta volna. Azt, akit tényleg ő ölt meg, vagy akit az, hogy beleőrült a dologba.*
-És neked, Valin barátom? Hány embert fosztottál meg már életétől, csak hogy önző éhséged csillapítsd? *Kicsit úgy beszél, mintha bűnnek tartaná, pedig erről szó sincs, ő sem mást csinál, sőt, ő talán még rosszabbat is.*

-Á értem. Mindennap tanul valamit az ember. *Úgy mondja ki az utolsó szót mintha, egy adag ropogós porc lenne a fogai között. -Tehát nevesebb démonok. Ha veled nem bírnának és te hívod nevesebb démonoknak a többieket, akkor elképzelem, hogy ők mit csinálnának az emberekkel. *Valin meghallja a kérdését Arielnek. -Dehogynem próbáltak. Mindent kipróbáltak. Ezüstgolyó, ezüstkard. Mind kudarcot vallott ellenem. Volt, hogy magukat Démonvadászoknak nevező emberek megpróbáltak emberi alakban kicsinálni de ráfáztak. Amúgy ők azt hiszik, hogy minden mágikus teremtmény démon. De rájöttek, hogy van különbség. Én még könyörületes voltam, mint egy hozzád hasonló démon lett volna. Jóval könyörületesebb. *Kiérzi a célzást, majd ő horkan fel. -Üldöznek minket mert nem értenek meg és félnek tőlünk. És az a néhány aki felveszi a harcot, az másnap a helyi híradóban szerepel. Legalábbis a mai időkben. *Aztán kitér ez elől és egy érdekes kérdést szegez neki Arielnek. -Ha nem sértelek meg, akkor eddig hány ember vére tapad a kezedhez? Vagy te jobban szereted a szenvedésüket, mintsem a lelküket?

*Kissé felhorkant, mikor azzal gyanusítják, hogy őt idézésre szolgálatba hívják, látszik, hogy nem tetszik neki a dolog, de ebből csak tudja, hogy Valin tényleg tudatlan a démonok terén, ez neki pedig csak jó, igazat mondani sem feltétlen kell, de ez esetben kitör belőle a válasz, hiszen ne már, hogy ilyeneket gondoljanak róla, nem lenne valami szép dolog, legalább is Ariellel szemben nem szerencsés effélét mondani.*
-Cöh... Még hogy én, embert szolgálni. Ha bármelyik venné a bátorságot, hogy megidézzen... Annak elég erősnek kéne lennie, különben a pokolban végezné. *Újabb felhorkanás, mikor végzett a pár mondattal, megpróbál kissé lenyugodni.* -De nem hiszem, hogy bármikor is megidéznének. Tudtommal a nevesebb démonokkal próbálkoznak, aztán vagy felsülnek, vagy igába hajtják a démont, de engem ilyen névvel talán sosem próbálnak meg majd megidézni... Ajánlom. *Emeli meg kicsit fejét, süt róla a büszkesége. Furcsa egy szerzet, de hát egy démon, aki társul egy fellegvárba csak furcsa lehet, főleg ha ilyen az életfelfogása, mint Arielé is.*
-De ha már ilyen témáknál tartunk, nem próbáltak meg még befogni téged? Vérfarkasokat régóta ölik az emberek, félnek tőlük, de a harcot felveszik ellenük. *Na igen, kis célozgatást is belerak a mondandójába. Természetesen a célzás arra vonatkozik, hogy a démonokat nem igazán szokták üldözni, maximum pár eszement világot megmenteni vágyó mágus próbálkozik meg velük.*

*Valin tényleg nem kisgyerek, legalábbis nem abban az értelemben, hogy ha a farkasa éhes akkor azonnal ölnie kelljen. Jobban mondva semmilyen értelemben nem kisgyerek már. -Az emberek szenvedése nekem is örömet okoz. Mióta farkas vagyok minden ami az ember szenvedése az csak jó nekem. *Morfondírozik hangosan Valin, majd meghallja Ariel válaszát. -Á tehát nem megyünk. Értem. *Elővesz egy könyvet a közeli polcról majd lerakja az asztalra. Kinyitja az egyik oldalon, ahol épp a vérfarkas átváltozásáról van szó "minden átváltozás a poklokat idézi elő egy farkas számára" *Valin felhorkan. való igaz, hogy az első pár évtizedben fáj az átváltozás; --az elsőről nem is beszélve-- de akkor sem mindig. Visszarakja a könyvet a helyére, majd egy érdekes tekercs felé nyúlna a keze. Visszahúzza, mert nem tudja, hogy mivel lehet levédve. ~Biztos, hogy le van. És minek megidézni egy démont ha már van itt egy? *Gondolja irónikusan, majd leül újra a székre. -És Ariel mond csak, téged idézett-e meg már valamilyen varázsló? Vagy te nem süllyedsz olyan mélyre, hogy embert szolgálj? *Néz rá és azon gondolkozik, hogy nem sértette-e meg a démont ezzel a kérdéssel.

*Ariel mikor végzett a beszéd rá eső részével, csak lazán odasétál egy másik székhez, Valin felé fordítja s ledobja magát. Jómaga nem giazán vágyik le Nellondba, igazat megvallva üresnek gondolta az egész helyet, bár az is igaz, hogy csak egyszer járt ott, akkor is össze találkozott egy Ascarielessel, mással nem igazán. Ezekre emlékezve jelenti ki a következőke.*
-Igazat megvallva nem találom valami izgalmasnak azt a Nellondot, vagy mi a fenét. Semmi érdekes nincs ott, maximum az emberek.. Azokkal eljátszandoznék egy sötét órán. *S talán most először lerí róla, hogy igen, ő démon. Sötét tekintet, csak arra vágyik, hogy egy ember lelkével elszórakozhasson egy kicsit, majd visszaengedhesse, hogy az egész életét valószínűleg egy elmegyógyintézetben tölthesse a vele történtek után. Nem csak a pillanatot élvezi ki, hanem a szórakozásának az utóízét is, nem úgy, mint sok fajtársa. Végül megrázza a fejét, folytatja a szövegelést.*
-De nem, semmi kedvem lemenni arra a lepukkant helyre. Itt most jobb. *Mosolyog továbbra is, kis titokzatosságot is belevéve a dologba. Láthatóan nem igazán izgatja, hogy társa éhes, végtére is, nem függnek egymástól, ha tényleg annyira éhes, mint vallja, képes ő egyedül is lemenni, nem kisgyerek már.*

*Valin még nem akarja teljes valóját felfedni, főleg, hogy el is vesztheti az eszét és a vérszomj is kiütközhet rajta. És átalakult, őrjöngő hibridként nem biztos, hogy esélye lenne egy démon ellen.
Körmeit visszanöveszti, fogai normális állapotba kerülnek. -Úgy tudom, hogy van erre egy falu. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, hogy Nellondnak nevezik az ott lakók. Lemehetnénk. Már ha te is úgy gondolod. *Észreveszi, hogy a démon úgy kezeli azt, hogy ő vérfarkas, mintha tudta volna. ~Biztos nem. Nem láthatta meg.
*Bőrkabátájt begombolja, bár nem mintha szüksége lenne rá. Úgyse fázna, de azért a látszatot illik fenntartani, ha elmennek a faluba. Óvatosan megveregeti a hasát. -Éhes vagyok. Sajnos a következő telihold még messze van. *Hangjából kiérződik, hogy már várja, hogy átváltozzon. Csontjait újra megropogtatja, majd ránéz Arielre. -Megyünk vangy maradunk?

*Ariel az információra nem csinál úgy, mintha meglepődött volna, valójából meglepődöttségről szó sincs, de szemeiről az sugall, mintha tudta volna, hogy mi is Valin valójából, persze ez nem igaz, honnan is tudta volna. Kora koránt sem olyan sok, mint Valin ezt megtippelte, de újabb információ, melyről nem kell tudnia, hogy téves. Hadd higgyen amit csak akar. Jómaga nem mutatja meg valós külsejét, felesleges lenne, főleg, hogy csak kicsit sötétebb a bőre, nem látszana sokkal másabbnak.*
-Hogy hogyan tovább? Többnyire ahogyan eddig is... *Mosolyog a gonoszkás mosollyal immáron szabadon, romlott az ő lelke, mindig is az volt, faji velejárója ez. Körbe sétál a vérfarkas körül, felmérve a pontos külső változásait arra, amit megmutatott, de mást nem igazán vél felfedezni.* ~Hm... Biztosan tud ő többet is, csak nem mutat mindent abból, amije van.. ~ *Tippeli meg a dolgokat sorra. Viszonylag fiatal még, nem sokkal több Valinnál, a többi démonhoz képest még eléggé gyenge, de idővel majd csak megerősödik, addig meg viszonylag meghúzza magát, ez a sötétség kasztjában, itt a fellegvárban valószínűleg sikerülhet is neki, na persze akadnak napok, mikor elsétál valamerre. Többet nem mondd, kíváncsi rá, hogy mit gondol Valin, hogy lesz ezek után.*

*Valin észreveszi, hogy a csönd hosszúra nyúlt. Nagyon is hosszúra. Végül Ariel töri meg a csendet. ~Ennyire látható? *Kérdi magában Valin, majd látja, hogy Ariel feláll és járkálni kezd, végül kiköt az ő széke mögött. Átteszi a karjait, majd belesúgja a fülébe, hogy micsoda is ő. ~Déé, déé démon?? *Valin émelyeg. Ha igaz amit a démonokról tud akkor csak az menti meg, hogy a fellegvárban lakik. Egy ideig rémület költözik a szemébe, majd el is tűnik azonnal. Lassan és kimérten megfordul, Ariel szemébe néz. Feláll a székrők, vele szemben áll, majd elmosolyodik. -Hát így állunk... Akkor most ugye az adósod vagyok? Nos akkor lássuk, én mi vagyok. *Erősen összpontosít, majd körmei megőnek majd 1,5 centit, tépőfogai is megkeményednek és megélesednek. -Vérfarkas. Lycantróp. Ahogy tetszik. És ha érdekel, bár ezt nem sokaknak mondom el... nem vagyok fiatal. Bár koromat általában titkolom. Ne haragudj, de annyit mondanék, hogy már túl vagyok a kétszázon is jóval. Bár annyit tudok rólad, hogy valószínüleg te az évezredeket méred napoknak.
*Valin még sosem árult el ennyit magáról senkinek. Ariel megtisztelte a bizalmával, így viszonozta azt.
-Nos akkor hogyan tovább?

*Hosszú ideig néma csönd. Egyikük sem mukkan meg, talán nincs miért nekik. Két idegen, kik csupán egyazon körbe tartoznak. Ezek a szavak a férfi fejében is kirajzolódnak, ám az egyazon körnél megakadnak.* ~Tényleg... Ő is sötétség kasztjás... Hm... Talán még jól jöhet az, ha nem kezelem le annyira. Egyszer talán még az életem fogja megmenteni azok a fránya dolgok miatt, melyeket úgy hívnak, hogy érzelem... Emellett, egyenrangú velem, nem tehet ellenem semmit. Talán nem lesz baj abból, ha elmondom mi is vagyok. Remélhetőleg nem is tud sokat rólunk és akkor a titkot megmaradnak.~ *Arca egy pillanatra, alig észrevehetően gonoszkás mosolyra húzódik, de visszafogja magát, egyszerű mosoly. Hamisított érzelem, megszokta már, hogy az efféléket előállítja mások szemében.*
-Látom, nyomja az oldalad valami. És ahogy rám nézel... *Jegyzi meg hangosan is a dolgokat, feláll a székből, járkálni kezd. Elhalad mögötte, keze ekkor a széken átcsúszik, a háttámla tetején, melyen Valin is ül, végül a vérfarkas másik oldalán köt ki. Kissé lehajol, majd halkan, szinte suttogó hangon ejti ki száján a nagy titkát, melyet amikor csak lehet, bent tart magában, ja Valin nem lenne a stratégák tagja, valószínűleg sosem osztaná meg saját akaratából a faji dolgot vele.*
-Démon vagyok. *Hangja egy kicsit vészjóslóbb, mint eddig bármikor, kevésszer ejti csak ezt a két szót, de akkor élvezettel teszi, mintha csak egy tudatlan muglival osztaná meg a titkot, mielőtt véget vetne a rövidke életének.*

*Méregeti a démont, majd hamarosan megkapja kérdésére a választ. ~Tehát egyenrangú velem. Nagyszerű. *Kicsit oldalrahajtja a fejét és érzi, hogy nyaka megroppan. Majd a másik oldalra, ami szintén roppan egyet. Utána ujjait kezdi el egyenként ropogtatni. ~Tönkrementek az izületeim az átváltozásoktól. Szuper. *Gondolja, majd újra a démonra szegezi tekintetét. Mintha Ariel az idegeire próbálna menni a hallgatásával, de Valint nagyon nehéz kihozni a sodrából. Az elmúlt évek megtanították arra, hogy türelmes legyen. De főleg arra is, hoy kikben bízzon meg. És Ariellről még szinte alig tud valamit. Ki tudja, talán halálos ellenségek lesznek, talán barátok. A sors majd eldönti, hogy melyik irányba veti ki hálóját. Bár Valin inkább a másodikat reméli, hiszen a negatív energia amit érez ebből a férfiból nagyon nyugtalanná teszi. Igaz ez csak kifinomult szaglásának köszönhető, hogy észre tudta venni, hogy ezzel a férfival nem érdemes packázni. Olyan érdekes szaga van. Furcsa. Más. Érződik rajta, hogy nem evilági lény. ~De akkor mi lehet? *Tér vissza gondolatban Valin ehhez a kérdéshez. Feszülten gondolkozik, ami tán meg is látszik rajta. Nem kezd el beszélni, ő is szünetet tart a beszédben. Vár, hogy Ariel megdönti-e a csendet, vagy neki kell szólnia.

//fagy//

*A választ megkapja és ahogy számított rá, érkezett vele egy viszontkérdés is. Eleinte úgy csinál, mintha nem szándékozna válaszolni, kihagyná ennek a lehetőségét, avagy ismételten egy hoszabb csendszünetet tart. Talán már ekzdhet idegesítő lenni, de ő már csak ilyen, szeret szórakozni mások türelmével na meg persze az érzéseikkel, ám utóbbi nehéz lenne olyasvalakin, akit még nem ismer. Csak mered előre, mintha lefagyott volna a rendszere, de természetesen tudtánál van minden cselekedetének. Vár vár és vár, néam csöndben, egyetlen arcima sem mozdul, csak a körmét piszkálja még mindig az asztal alatt. Végül két percnyi újabb hallgatás után szóra emeli a száját.*
-Szintén harmadik kör. Szekundáns vagyok. *Egészíti végül ki még azzal a csekélyke információval, hogy a körön belül hányadiknak vették be a körbe. Viszonylag szerencséje volt, hamar felkérték, aki felkérte, az másodiknak neki szólt a három esélyeséből, tiszta öröm volt ez a démonnak. Témája neki sincs, úgyhogy megint hallgatásba kezd, talán most majd a szekundánsról vagy a válaszáról eszébe jtu valamia vérfarkasnak, amit felhozhatna. *

*Csendben figyel a vele szemben ülő férfira, de közebn agya szinte zakatol, hogy mi lehet ő. ~Vámpír, démon, angyal. Mi lehet ez a teremtmény? *Ahogy így gondolkozik meghallja, hogy a démon is bemutatkozott. -Szóval Ariel. *Teljesen semleges név, így Valin ebből sem tudja kitalálni a vele szemben ülő lény faját. Pár perc síri hallgatózás után egy kérdés érkezik hozzá, mégpedig, hogy melyik körbe tartozik. -A Harmadik Kör beavatottja lennék. És te? *Mivel Ariel letegezte így ő se látja már értelmét a magázódásnak. Szemeivel fürkészi Ariel arcát, de egyszerűen nem tud rájönni. Orra alig láthatóan megmozdul, de ő akaraterejével visszatartja magát attól, hogy elárulja önkéntelenül is kilétét. ~Ennek még nem jött el az ideje. *Rövidkardját lassan előhúzva elkezdi a pengéjét tisztogatni egy arra funkcionáló rongydarabbal. Mikor már befejezettnek gondolja a dolgot, visszarakja a kardot a hüvelyébe és újra merőn néz Arielre.
~Mi lehet? *Hiába gondolkozik, éppen ezért feladja a próbálkozást. Próbál valamilyen beszélgetést elindítani, de semmilyen téma nem jut eszébe. Inkább vár, hogy Ariel dobjon fel valamilyen témát.

*Ariel semmi árulkodó jelet nem ad magáról, egyelőre még nevét sem közölte, láthatóan gondolkozik, természetesen azon, hogy mennyit áruljon el magából. Személy szerint nem szereti kiadni faját, így ezúttal sem fogja tenni, ő mindenhol veszélyt lát eleinte, s arra számít, ha esetleg elárulná ezt az információt, esetleg fel tudnák használni ellene valahogy. Természetesen hamar észreveszi, hogy Valin is titkolja a kilétét, ha nem így tenne, elmondta volna. Kissé önelégülten dől hátra, ám ez arcáról nem olvasható le. Mivel bemutatkozott már a másik lény is,í gy hát ő is megteszi, bár nem azonnal. Pár másodperces csöndet hagy, direkt húzza a választ. Körülbelül egy hosszú perc eltelte után nyögi be egyszerűen a nevét.*
-Ariel.. *Hangzik fel. Nevéből nem igazán lehetne következtetni mivoltjára, nem valami démonokhoz illő név ez, de attólmég az ő neve és ő bizony démon, földön túli teremtény, ahogy egyesek mondani szokták. További szavakat megint csak nem ejt meg, néma csönd. Talán perceken keresztül áll fenn ez a helyzet, legalább is Ariel oldaláról, míg akár csak egyetlen szót, sőt, betűt kiejtene a száján. Végül felszólal, mikor ráun a nagy csöndre, szeret magában ellenni, nem mutatni a világ felé semmit sem, ami benne zajlik, de azért néha neki sem árt egy kis társalgás.*
-Melyik körből vagy? *Természetesen a kérdésnek több értelme van, mint azt valaki gondolná, valójából azt akarja tudni, hogy egyenrangúak-e, vagy az illető felett áll, bár ez neki nem sokat számít. Maximum, ha nem ugyanazon kör tagjai, akkor egy kicsit lekezelőbben fog bánni a vérfakassal, mint amúgy. Ez általában nem szokott eltitkolt információ lenni, olyan dolog, amit még Ariel is megmond, már ha kérdezik, kérdés nélkül nem szokta elmondani.*
*Bár végig szemfülesen nézi a férfit, azt, mikor annak a fogai kilátszódtak, árulkodva fajáról, figyelmen kívül hagyta. Látni látta, ám nem gondol semmit, másnak is lehet ilyen fogazata, mint egy vérfarkasnak, akár egy kissé furcsa fogazatú embernek is. Az asztal alatt szokásosnál is nagyobb körmeit kezdi el piszkálgatni, nem jelei ezek a körmök semminek, maximum annak, hogy rég ápolta le őket, nem nagyon ad az efféle dolgokra, úgy van vele, hogy végszükségletben akár még fegyver is lehet a körmeiből, ha olyan helyzetbe kerülne. *

*Valin feláll az asztaltól, majd leemel a hozzá legközelebbi polcról egy érdekesnek tűnő könyvet. Visszasétál asztalához, majd elkezdi lapozgatni. Az első pár oldal után félrerakja, ugyanis semmi érdekeset nem talál benne. Aztán megérez valamit. ~Furcsa ez a szag. Valami különleges. ezt még soha nem éreztem. *Orrlyukai kitágulnak úgy szimatol össze vissza, mint egy kutya. Vagy mint egy farkas... Ekkor belép az egyik ajtón valaki. Vagy valami. Valin nem tudja mire ítélni a szagot, de újra a könyvbe temetkezik. Amint az alak közelebb ér meglátja, hogy egy vérvörös ruházatú férfiról van szó. Kezdene megnyugodni, de újabb hullám jön felé a különös szagból. Nem törődik vele, inkább jobban megnézi magának a férfit. Először feljebbvalójának nézi, de végül elveti a dolgot. Majdnem minden feljebbvalójának nevét és arcát ismeri, de Őt még nem látta.
Csendben figyeli amint, a démon (bár ezt ő még nem tudja) tekercseket kezd el olvasni, és egy pillanatra gyanakodás költözik lelkébe. ~Csak nem...! *De aztán látja, hogy lerakja a tekercseket és megnyugszik. Kis idő múltán a démon közelebb jön hozzá és megszólítja. -Üdv önnek is. *Köszön vissza Valin, de szemét nem veszi le róla. ~Mi lehet? Vámpír? Angyal? Az biztos, hogy nem a saját fajomból való. Azt megérezném. *Végül megtöri a hallgatást: -Valin vagyok. *Több információt nem ad ki magáról, majd ha jobban megismeri a fickót. Talán akkor. -És ön ki lenne? *Kérdi a férfitól, majd gyorsan becsukja a száját. ~Remélem nem látta meg. *Fogai kilátszhattak, mely avatott szemek előtt felfedi kilétét, melyet inkább szeret elkerülni.

*Nesztelenül lép be kasztjának csarnokába Ariel, a démoni fajzat. Ruházata vérvörös, mellé egy éjfekete köpeny társul. Haja színe illik a köpenyéhez, csak nagyon kicsi az eltérés a kettő közt, de szinte egybeolvadnak, messzebről nem is lehetne megmondani, hogy milyen hosszú a démon haja, persze csak ha Ariel háttal áll az illetőnek, valójából azonban nagyjából hátközépig ér az. Külsőre teljesen emberinek látszódik, ahogy sokan mások is a fellegvárban, álcát visel, mely csak bőrszínén változtat, az valójából sötétebb egy emberénél. Fegyver nem látszódik nála, persze ez nem azt jelenti, hogy nincs is neki. Ki tudja. Ahogy belép, csak azon furcsálkodik, hogy milyen kevesen vannak a teremben, csupán egyetlen lény van jelen, természetesen rajta kívül. Nem ismeri még, nem látta. Minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá, nincs mit csinálnia, rég kommunikált bárkivel is. Talán ősellenségre, riválisra fog találni az ülő személyben, persze az is lehet, hogy sorstársa, bajtársa. Majd elválik. Viszonylag magas körben helyezkedik el Ariel, így alapból arra gondol, hogy nála alacsonyabb rangú, vagy egyenrangú. Magasabb biztosan nem lehet, végigtanulta már, hogy kik állnak felette, nem túl sok név az.*
*Egy hang nélkül halad el a szék mellett, melyre letelepedett Valin, még nem szól hozzá. Távolabbi asztalhoz megy elsőre, úgy csinál, mintha észre sem vette volna a vérfarkast - bár ezt a faji információt egyelőre még nem tudja - pedig nagyon is jól tudja, hogy ott van, s azok után, hogy csak ők ketten vannak jelen a teremben, elhaladt mellette, feltűnően közel, valószínűleg az most épp azt nézi, hogy Ariel mit ügyködik. Csak pár öregnek tűnő papírtekercset vesz a kezébe, tekintete végigfut rajta, majd feltekeri és visszarakja az asztalra. Tulajdonképpen semmi értelme nem volt cselekedetének, csak fölöslegesen tette meg, hogy kicsit fontosabbnak tűnjön, mint amilyen. Végül megfordul, próbál meglepődött arcot mutatni, persze ez nem feltétlen sikerül neki túl jól, nem igen szokott mimikázni. Arca általában kifejezéstelen, érdektelen és persze mindenek felett titkolódzó. Ismét megközelíti Valint, majd az asztal másik oldalán kihúz egy széket, helyet foglal rajta, kényelmesen hátra dől benne.*
-Üdv. *Szólal meg kissé mély hangon, elkezdi a beszélgetést, persze csak ha a másik fél is benne van, nem fog egymagában beszélgetni, hosszan választ várva. Ha nem válaszol, játszi egyszerűséggel feláll az asztaltól és elsétál, de remélhetőleg ez nem így fog megtörténni. Várakozásba kezd, hogy mit fog mondani kaszttársa, hogyan mutatkozik be, megemlíti-e a kört, melybe tartozik, hogy milyen fajba tartozik. Ez mind kérdéses egyelőre Ariel előtt, nem tudhatja. Minden esetre egyelőre jól láthatóan nagyban titkolja a saját faját, talán csak nem szeretné, ha kiderülne, vagy az is lehet, hogy szégyenli? Ennyiből még nem derülhet ki, de majd elválik.*

*Ezüstös haj, kék szem. A Stratégák Csarnokában halk léptek koppanak a padlón. Fehér ing, oldalához verődő rövidkard. A falak visszhangzanak. Egy mattfekete bőrkabát, és egy nyaklánc. Egy emberi alak sziluettje bontakozik ki a félhomályból, majd egyre több látszik belőle. Pantallót és inget visel, a bőrkabátja csak féllválasan lóg rajta. Magassága 180 cm. körül mozog. Viszonylag jóképű, de ha fogait kivillantja látszik azokon, hogy sárgák. Soha le nem mosható bélyeg, mely faját hivatott elárulni az avatott szemek előtt. Már aki rá tud jönni. Valin (ugyanis így hívják a férfit), kinyújtóztatja tagjait, majd továbbhalad a Csarnokban. ~Bár egy erdőben, vagy réten lennék, ahol lehet vadászni. *Hát igen. Valin mióta a lycantrópia fertőzésének egyik hordozója, azóta vágyik nyitott terekre. Főleg telihold idején. De most este tiszta lesz az ég, így emberi alakja megmarad. ~Sajnos *Gondolja, ugyanis már hiányoznak neki a vadászattal eltöltött órák, melyet egy hónapban egyszer tehet csak meg. Bár ha akaraterejét a végsőkig feszíti, talán át tudna alakulni most is. De nem próbálja meg. Nincs most szüksége rá. Körülnéz, majd mintha érezne valamit, bár lehet, hogy csak a szimata csal. Az ajtó felé fordul, utána elveti az ötletet. Inkább marad itt a Csarnokban. Elindul a legközelebbi asztal felé, majd letelepszik a székre. Némán figyeli az ajtót.

//fagy//

*Amikor a dzsinn beszélni kezd egy pillanatra rá pillant, majd tovább folytatja a terem vizsgálását. Bólint egy aprót a válaszra. Föláll, körbefordul majd céltalanul bolyongani kezd, de mindig a másik közelében marad.*
-Jómagam? *Hognaelre néz* Ki tudja? Talán csak eleget hallgattam a külvilágot. Lehet hogy én is magányra vágyok... *Felel talányosan. Igazán választ nem adott, de ki akarna olyasmit hallani mint a "Mert így tartotta kedvem!" értelmetlenségeket? Ha nem tudjuk precízen kifejezi magunkat akkor gondolkozzon helyettünk valaki más... Újra felötlik Ethal fejében a dallam és halkan dúdolni kezd. Zsebre tett kezekkel jár-kel a dzsinn széke körül. Nem kíván megszólalni, majd ha a másik nyitja a száját talán felel. Furdalja a kíváncsiság, hogy melyik faj egyedével van dolga: A dzsinn és az elementál között hezitál, hiszen fajtárs nem lehet. Ha más síkok démona lenne akkor biztos nem ilyen öltözködést részesítene előnyben (persze a tévedést nem zárja ki), az angyaloknak elég árulkodó jelük van mégha el is rejtik a szárnyaikat, míg a vámpírok sápadtak, megfontoltak a vérfarkasok pedig bölcsebbek és korosabbak ha ekkora hatalomra tettek szert.*

» Cormia Lee rezidenciája
» Nirvana Heavenly rezidenciája
» Elise Dupont, iskolatitkár rezidenciája
» Harc rezidenciája-
» A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme

A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

Similar topics

Similar topics