A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

*Hosszú ideig néma csönd. Egyikük sem mukkan meg, talán nincs miért nekik. Két idegen, kik csupán egyazon körbe tartoznak. Ezek a szavak a férfi fejében is kirajzolódnak, ám az egyazon körnél megakadnak.* ~Tényleg... Ő is sötétség kasztjás... Hm... Talán még jól jöhet az, ha nem kezelem le annyira. Egyszer talán még az életem fogja megmenteni azok a fránya dolgok miatt, melyeket úgy hívnak, hogy érzelem... Emellett, egyenrangú velem, nem tehet ellenem semmit. Talán nem lesz baj abból, ha elmondom mi is vagyok. Remélhetőleg nem is tud sokat rólunk és akkor a titkot megmaradnak.~ *Arca egy pillanatra, alig észrevehetően gonoszkás mosolyra húzódik, de visszafogja magát, egyszerű mosoly. Hamisított érzelem, megszokta már, hogy az efféléket előállítja mások szemében.*
-Látom, nyomja az oldalad valami. És ahogy rám nézel... *Jegyzi meg hangosan is a dolgokat, feláll a székből, járkálni kezd. Elhalad mögötte, keze ekkor a széken átcsúszik, a háttámla tetején, melyen Valin is ül, végül a vérfarkas másik oldalán köt ki. Kissé lehajol, majd halkan, szinte suttogó hangon ejti ki száján a nagy titkát, melyet amikor csak lehet, bent tart magában, ja Valin nem lenne a stratégák tagja, valószínűleg sosem osztaná meg saját akaratából a faji dolgot vele.*
-Démon vagyok. *Hangja egy kicsit vészjóslóbb, mint eddig bármikor, kevésszer ejti csak ezt a két szót, de akkor élvezettel teszi, mintha csak egy tudatlan muglival osztaná meg a titkot, mielőtt véget vetne a rövidke életének.*

*Méregeti a démont, majd hamarosan megkapja kérdésére a választ. ~Tehát egyenrangú velem. Nagyszerű. *Kicsit oldalrahajtja a fejét és érzi, hogy nyaka megroppan. Majd a másik oldalra, ami szintén roppan egyet. Utána ujjait kezdi el egyenként ropogtatni. ~Tönkrementek az izületeim az átváltozásoktól. Szuper. *Gondolja, majd újra a démonra szegezi tekintetét. Mintha Ariel az idegeire próbálna menni a hallgatásával, de Valint nagyon nehéz kihozni a sodrából. Az elmúlt évek megtanították arra, hogy türelmes legyen. De főleg arra is, hoy kikben bízzon meg. És Ariellről még szinte alig tud valamit. Ki tudja, talán halálos ellenségek lesznek, talán barátok. A sors majd eldönti, hogy melyik irányba veti ki hálóját. Bár Valin inkább a másodikat reméli, hiszen a negatív energia amit érez ebből a férfiból nagyon nyugtalanná teszi. Igaz ez csak kifinomult szaglásának köszönhető, hogy észre tudta venni, hogy ezzel a férfival nem érdemes packázni. Olyan érdekes szaga van. Furcsa. Más. Érződik rajta, hogy nem evilági lény. ~De akkor mi lehet? *Tér vissza gondolatban Valin ehhez a kérdéshez. Feszülten gondolkozik, ami tán meg is látszik rajta. Nem kezd el beszélni, ő is szünetet tart a beszédben. Vár, hogy Ariel megdönti-e a csendet, vagy neki kell szólnia.

//fagy//

*A választ megkapja és ahogy számított rá, érkezett vele egy viszontkérdés is. Eleinte úgy csinál, mintha nem szándékozna válaszolni, kihagyná ennek a lehetőségét, avagy ismételten egy hoszabb csendszünetet tart. Talán már ekzdhet idegesítő lenni, de ő már csak ilyen, szeret szórakozni mások türelmével na meg persze az érzéseikkel, ám utóbbi nehéz lenne olyasvalakin, akit még nem ismer. Csak mered előre, mintha lefagyott volna a rendszere, de természetesen tudtánál van minden cselekedetének. Vár vár és vár, néam csöndben, egyetlen arcima sem mozdul, csak a körmét piszkálja még mindig az asztal alatt. Végül két percnyi újabb hallgatás után szóra emeli a száját.*
-Szintén harmadik kör. Szekundáns vagyok. *Egészíti végül ki még azzal a csekélyke információval, hogy a körön belül hányadiknak vették be a körbe. Viszonylag szerencséje volt, hamar felkérték, aki felkérte, az másodiknak neki szólt a három esélyeséből, tiszta öröm volt ez a démonnak. Témája neki sincs, úgyhogy megint hallgatásba kezd, talán most majd a szekundánsról vagy a válaszáról eszébe jtu valamia vérfarkasnak, amit felhozhatna. *

*Csendben figyel a vele szemben ülő férfira, de közebn agya szinte zakatol, hogy mi lehet ő. ~Vámpír, démon, angyal. Mi lehet ez a teremtmény? *Ahogy így gondolkozik meghallja, hogy a démon is bemutatkozott. -Szóval Ariel. *Teljesen semleges név, így Valin ebből sem tudja kitalálni a vele szemben ülő lény faját. Pár perc síri hallgatózás után egy kérdés érkezik hozzá, mégpedig, hogy melyik körbe tartozik. -A Harmadik Kör beavatottja lennék. És te? *Mivel Ariel letegezte így ő se látja már értelmét a magázódásnak. Szemeivel fürkészi Ariel arcát, de egyszerűen nem tud rájönni. Orra alig láthatóan megmozdul, de ő akaraterejével visszatartja magát attól, hogy elárulja önkéntelenül is kilétét. ~Ennek még nem jött el az ideje. *Rövidkardját lassan előhúzva elkezdi a pengéjét tisztogatni egy arra funkcionáló rongydarabbal. Mikor már befejezettnek gondolja a dolgot, visszarakja a kardot a hüvelyébe és újra merőn néz Arielre.
~Mi lehet? *Hiába gondolkozik, éppen ezért feladja a próbálkozást. Próbál valamilyen beszélgetést elindítani, de semmilyen téma nem jut eszébe. Inkább vár, hogy Ariel dobjon fel valamilyen témát.

*Ariel semmi árulkodó jelet nem ad magáról, egyelőre még nevét sem közölte, láthatóan gondolkozik, természetesen azon, hogy mennyit áruljon el magából. Személy szerint nem szereti kiadni faját, így ezúttal sem fogja tenni, ő mindenhol veszélyt lát eleinte, s arra számít, ha esetleg elárulná ezt az információt, esetleg fel tudnák használni ellene valahogy. Természetesen hamar észreveszi, hogy Valin is titkolja a kilétét, ha nem így tenne, elmondta volna. Kissé önelégülten dől hátra, ám ez arcáról nem olvasható le. Mivel bemutatkozott már a másik lény is,í gy hát ő is megteszi, bár nem azonnal. Pár másodperces csöndet hagy, direkt húzza a választ. Körülbelül egy hosszú perc eltelte után nyögi be egyszerűen a nevét.*
-Ariel.. *Hangzik fel. Nevéből nem igazán lehetne következtetni mivoltjára, nem valami démonokhoz illő név ez, de attólmég az ő neve és ő bizony démon, földön túli teremtény, ahogy egyesek mondani szokták. További szavakat megint csak nem ejt meg, néma csönd. Talán perceken keresztül áll fenn ez a helyzet, legalább is Ariel oldaláról, míg akár csak egyetlen szót, sőt, betűt kiejtene a száján. Végül felszólal, mikor ráun a nagy csöndre, szeret magában ellenni, nem mutatni a világ felé semmit sem, ami benne zajlik, de azért néha neki sem árt egy kis társalgás.*
-Melyik körből vagy? *Természetesen a kérdésnek több értelme van, mint azt valaki gondolná, valójából azt akarja tudni, hogy egyenrangúak-e, vagy az illető felett áll, bár ez neki nem sokat számít. Maximum, ha nem ugyanazon kör tagjai, akkor egy kicsit lekezelőbben fog bánni a vérfakassal, mint amúgy. Ez általában nem szokott eltitkolt információ lenni, olyan dolog, amit még Ariel is megmond, már ha kérdezik, kérdés nélkül nem szokta elmondani.*
*Bár végig szemfülesen nézi a férfit, azt, mikor annak a fogai kilátszódtak, árulkodva fajáról, figyelmen kívül hagyta. Látni látta, ám nem gondol semmit, másnak is lehet ilyen fogazata, mint egy vérfarkasnak, akár egy kissé furcsa fogazatú embernek is. Az asztal alatt szokásosnál is nagyobb körmeit kezdi el piszkálgatni, nem jelei ezek a körmök semminek, maximum annak, hogy rég ápolta le őket, nem nagyon ad az efféle dolgokra, úgy van vele, hogy végszükségletben akár még fegyver is lehet a körmeiből, ha olyan helyzetbe kerülne. *

*Valin feláll az asztaltól, majd leemel a hozzá legközelebbi polcról egy érdekesnek tűnő könyvet. Visszasétál asztalához, majd elkezdi lapozgatni. Az első pár oldal után félrerakja, ugyanis semmi érdekeset nem talál benne. Aztán megérez valamit. ~Furcsa ez a szag. Valami különleges. ezt még soha nem éreztem. *Orrlyukai kitágulnak úgy szimatol össze vissza, mint egy kutya. Vagy mint egy farkas... Ekkor belép az egyik ajtón valaki. Vagy valami. Valin nem tudja mire ítélni a szagot, de újra a könyvbe temetkezik. Amint az alak közelebb ér meglátja, hogy egy vérvörös ruházatú férfiról van szó. Kezdene megnyugodni, de újabb hullám jön felé a különös szagból. Nem törődik vele, inkább jobban megnézi magának a férfit. Először feljebbvalójának nézi, de végül elveti a dolgot. Majdnem minden feljebbvalójának nevét és arcát ismeri, de Őt még nem látta.
Csendben figyeli amint, a démon (bár ezt ő még nem tudja) tekercseket kezd el olvasni, és egy pillanatra gyanakodás költözik lelkébe. ~Csak nem...! *De aztán látja, hogy lerakja a tekercseket és megnyugszik. Kis idő múltán a démon közelebb jön hozzá és megszólítja. -Üdv önnek is. *Köszön vissza Valin, de szemét nem veszi le róla. ~Mi lehet? Vámpír? Angyal? Az biztos, hogy nem a saját fajomból való. Azt megérezném. *Végül megtöri a hallgatást: -Valin vagyok. *Több információt nem ad ki magáról, majd ha jobban megismeri a fickót. Talán akkor. -És ön ki lenne? *Kérdi a férfitól, majd gyorsan becsukja a száját. ~Remélem nem látta meg. *Fogai kilátszhattak, mely avatott szemek előtt felfedi kilétét, melyet inkább szeret elkerülni.

*Nesztelenül lép be kasztjának csarnokába Ariel, a démoni fajzat. Ruházata vérvörös, mellé egy éjfekete köpeny társul. Haja színe illik a köpenyéhez, csak nagyon kicsi az eltérés a kettő közt, de szinte egybeolvadnak, messzebről nem is lehetne megmondani, hogy milyen hosszú a démon haja, persze csak ha Ariel háttal áll az illetőnek, valójából azonban nagyjából hátközépig ér az. Külsőre teljesen emberinek látszódik, ahogy sokan mások is a fellegvárban, álcát visel, mely csak bőrszínén változtat, az valójából sötétebb egy emberénél. Fegyver nem látszódik nála, persze ez nem azt jelenti, hogy nincs is neki. Ki tudja. Ahogy belép, csak azon furcsálkodik, hogy milyen kevesen vannak a teremben, csupán egyetlen lény van jelen, természetesen rajta kívül. Nem ismeri még, nem látta. Minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá, nincs mit csinálnia, rég kommunikált bárkivel is. Talán ősellenségre, riválisra fog találni az ülő személyben, persze az is lehet, hogy sorstársa, bajtársa. Majd elválik. Viszonylag magas körben helyezkedik el Ariel, így alapból arra gondol, hogy nála alacsonyabb rangú, vagy egyenrangú. Magasabb biztosan nem lehet, végigtanulta már, hogy kik állnak felette, nem túl sok név az.*
*Egy hang nélkül halad el a szék mellett, melyre letelepedett Valin, még nem szól hozzá. Távolabbi asztalhoz megy elsőre, úgy csinál, mintha észre sem vette volna a vérfarkast - bár ezt a faji információt egyelőre még nem tudja - pedig nagyon is jól tudja, hogy ott van, s azok után, hogy csak ők ketten vannak jelen a teremben, elhaladt mellette, feltűnően közel, valószínűleg az most épp azt nézi, hogy Ariel mit ügyködik. Csak pár öregnek tűnő papírtekercset vesz a kezébe, tekintete végigfut rajta, majd feltekeri és visszarakja az asztalra. Tulajdonképpen semmi értelme nem volt cselekedetének, csak fölöslegesen tette meg, hogy kicsit fontosabbnak tűnjön, mint amilyen. Végül megfordul, próbál meglepődött arcot mutatni, persze ez nem feltétlen sikerül neki túl jól, nem igen szokott mimikázni. Arca általában kifejezéstelen, érdektelen és persze mindenek felett titkolódzó. Ismét megközelíti Valint, majd az asztal másik oldalán kihúz egy széket, helyet foglal rajta, kényelmesen hátra dől benne.*
-Üdv. *Szólal meg kissé mély hangon, elkezdi a beszélgetést, persze csak ha a másik fél is benne van, nem fog egymagában beszélgetni, hosszan választ várva. Ha nem válaszol, játszi egyszerűséggel feláll az asztaltól és elsétál, de remélhetőleg ez nem így fog megtörténni. Várakozásba kezd, hogy mit fog mondani kaszttársa, hogyan mutatkozik be, megemlíti-e a kört, melybe tartozik, hogy milyen fajba tartozik. Ez mind kérdéses egyelőre Ariel előtt, nem tudhatja. Minden esetre egyelőre jól láthatóan nagyban titkolja a saját faját, talán csak nem szeretné, ha kiderülne, vagy az is lehet, hogy szégyenli? Ennyiből még nem derülhet ki, de majd elválik.*

*Ezüstös haj, kék szem. A Stratégák Csarnokában halk léptek koppanak a padlón. Fehér ing, oldalához verődő rövidkard. A falak visszhangzanak. Egy mattfekete bőrkabát, és egy nyaklánc. Egy emberi alak sziluettje bontakozik ki a félhomályból, majd egyre több látszik belőle. Pantallót és inget visel, a bőrkabátja csak féllválasan lóg rajta. Magassága 180 cm. körül mozog. Viszonylag jóképű, de ha fogait kivillantja látszik azokon, hogy sárgák. Soha le nem mosható bélyeg, mely faját hivatott elárulni az avatott szemek előtt. Már aki rá tud jönni. Valin (ugyanis így hívják a férfit), kinyújtóztatja tagjait, majd továbbhalad a Csarnokban. ~Bár egy erdőben, vagy réten lennék, ahol lehet vadászni. *Hát igen. Valin mióta a lycantrópia fertőzésének egyik hordozója, azóta vágyik nyitott terekre. Főleg telihold idején. De most este tiszta lesz az ég, így emberi alakja megmarad. ~Sajnos *Gondolja, ugyanis már hiányoznak neki a vadászattal eltöltött órák, melyet egy hónapban egyszer tehet csak meg. Bár ha akaraterejét a végsőkig feszíti, talán át tudna alakulni most is. De nem próbálja meg. Nincs most szüksége rá. Körülnéz, majd mintha érezne valamit, bár lehet, hogy csak a szimata csal. Az ajtó felé fordul, utána elveti az ötletet. Inkább marad itt a Csarnokban. Elindul a legközelebbi asztal felé, majd letelepszik a székre. Némán figyeli az ajtót.

//fagy//

*Amikor a dzsinn beszélni kezd egy pillanatra rá pillant, majd tovább folytatja a terem vizsgálását. Bólint egy aprót a válaszra. Föláll, körbefordul majd céltalanul bolyongani kezd, de mindig a másik közelében marad.*
-Jómagam? *Hognaelre néz* Ki tudja? Talán csak eleget hallgattam a külvilágot. Lehet hogy én is magányra vágyok... *Felel talányosan. Igazán választ nem adott, de ki akarna olyasmit hallani mint a "Mert így tartotta kedvem!" értelmetlenségeket? Ha nem tudjuk precízen kifejezi magunkat akkor gondolkozzon helyettünk valaki más... Újra felötlik Ethal fejében a dallam és halkan dúdolni kezd. Zsebre tett kezekkel jár-kel a dzsinn széke körül. Nem kíván megszólalni, majd ha a másik nyitja a száját talán felel. Furdalja a kíváncsiság, hogy melyik faj egyedével van dolga: A dzsinn és az elementál között hezitál, hiszen fajtárs nem lehet. Ha más síkok démona lenne akkor biztos nem ilyen öltözködést részesítene előnyben (persze a tévedést nem zárja ki), az angyaloknak elég árulkodó jelük van mégha el is rejtik a szárnyaikat, míg a vámpírok sápadtak, megfontoltak a vérfarkasok pedig bölcsebbek és korosabbak ha ekkora hatalomra tettek szert.*

*Szeme csukva, lába a földön, keze maga mellett. Egy kényelmes ülő testtartásban hjelyezkedik el, gondolkodik. Mikor Ethal közelít, meghallja, füle rezdül egy cseppet, majd mikor a férfi mellé ül, végre jelét is mutatja, hogy tudja: a férfi itt van.* - Való igaz, napos az idő. Ámde én úgy gondoltam, mégis inkább bent lelnék nagyobb nyugalomra, mint odakint, hiszen nyugalomra vágyom most, gondolkodni szeretnék. Persze ezt ne vegye elutasításnak, vagy elküldésnek, csupán mások zsivajának hallgatására nem várok. *Mondja, közben kinyitotta a szemét is, és a mondandója végén biccent egyet. Hallja a bemutatkozást; megjegyzi a nevet, elraktározza a sárkány arcát, bár ő nem tudja, hogy sárkány - de azért a szemekből sejti.* - Az én nevem pedig Hognael, és szintén a Harmadik kör beavatottja vagyok. *Mondja, biccentéssel nyugtázva mondandóját.* - És maga, hogyhogy idebent tengeti az idejét? *Kérdezi Ethal-tól.*

*Nesztelenül nyílik az ajtó amint belép a férfi. Fekete ruhája eltakarja, csak borostyán szemei izzása árulja el. Nesztelen halad végig a fal mellett miközben a félhomályban derengő termet figyeli. Félhosszú haja szokás szerint kócos, fésületlen. Igazi vészmadár a fekete, magas gallérú bőrkabátban, ami alatt szintén ében selyeminget visel. Egy régi dallam jár Ethal fejében, ő maga sem tudja mikor hallotta. Ha nem lenne óvatos biztosan dúdolna, vagy fütyörészne... amíg nem tudja van e veszély a közelben, jobban jár ha elrejti magát. Sejti, vagy inkább érzi hogy valaki van a közelben és hamar ki is szúrja Hognaelt. Biztonságos távolban megáll a dzsinntől. Fölméri a kék ruhát és a csukott szemeket, majd ő maga is helyet foglal. Mostanra már nem kíván észrevétlen maradni, de még mindig figyel. Nem tudja kivel áll (vagyis ül) szemben így hát fő az óvatosság.*
-Napos az idő odakint, maga mégis a kőfalak közt keres nyugalmat. Szabad kérdeznem miért? *Rögtön a közepébe... ez az ő stílusa.
Kényelmesen elhelyezkedik az ülőhelyén miközben tekintetével a csarnok falait fürkészi.* Oh, egyébként Ethal a harmadik körből. *Említi meg úgy mellékesen.*

*A dzsinn érkezik meg a Stratégák Csarnokába. Sötétkék ruhát visel, amit fekete öv szab a derekához. Mikor belép, körbepillant.* ~ Üres... ~ *Gondolkodik el, majd hümmög egyet.* ~ Vagy nem is, csak valaki el van rejtőzve... ~ *Néz körbe gyanakvóan, majd tenyerét felemeli, kinyitja, és belefúj. Hirtelen sokkal fényesebb lesz minden, és most körbenéz, hogy tényleg nincsenek-e itt. Mikor elkönyveli magában hogy - valószínűleg - nincsenek, csettint, s a fény kialszik, amit ő gyújtott. Hümmög egy újat, majd egy ülőhelyet keres, és leül rá. Szemét lehunyja, és elmélázik magában, mélyen gondolkodik. Hogy min, az jó kérdés.*

*Választ kapott a démon, s egyben a tegeződés is el lett fogadva, így kissé kelemesebbnek érzia hangulatot Ariel, nem szokott még hozzá a magázódáshoz, eprsze hamarosan majd hozzá kell, hogy szokjon, lévén nem mindednki fog beleegyezni a tegeződésbe, s vannak olyaanok is, akiket életben nem próbálna meg letegezni, amíg az fel nem ajánlja. Ahogy folyika beszélgetés az is kideerül, hogy mely faj tagja Ethal, áme gyelőer Ariel nem szándékozik kifejteni, hogy ő biza a démonként éli életét.* -Áh, megértelek. *Biccecnt jüómaga is a búcsúnál, majd megvárja, míg a sárkány távozik.* ~Hm, fura egy szerzet... De nem tűnik oylannak, aki ok nélkül le fog rohanni.~ *Ítélekezik kicsit Ariel, majd hamarosan ő is távozóra fogja a dolgot, lévén fiatal még az éjszaka, sokat tud tenni ez alatt, így hát elinful az ajtóhoz, az ismételten kinyílik, a férfi kilép azon, majd tovasétál.*

*Látja hogy új ismerőse is ügyesen bánik a szavakkal.*~Úgy látom ide valóban csak azok nyernek bebocsájtást akik megérdemlik.~*Immáron figyelmesen hallgat és folyamatosan Arielt nézi. Nem vándorol el a tekintete, a másik férfi kiállta a próbát. Biztosan több rejtőzik az arca mögött mint amennyit mutat. Miközben figyel néha bólint Ariel szavaira, próbál úgy tűnni mint akit tényleg leköt a beszélgetés.*
-Ó, hát én? Így is, úgy is... tudja. Nem vagyok egy éjszakai bagoly de nem vetem meg a holdfényt sem... Tegeződni? Ha gondolod. *Úgy véli ez közeledést, vagy inkább a szakadék vékonyodását jelenti kettőjük között, de attól még megtartja a kellő távolságot és óvatosságot.* Mi sárkányok változatosak vagyunk... én mindig nyitott vagyok új... társakra. *Jelentőségteljesen tekint a másik férfira. Merész lépésre szánta el magát, de ha ügyesen játszik megéri ez a gyümölcsét. Talán elhitetheti Ariellel (~Különös egy név...~) hogy jobban bízik benne. Nem nézi hülyének a másikat, csak meg mutatja hogyan is mennek nála a dolgok... Mármint azt mutatja hogyan is mehetnek nála a dolgok, ha úgy kívánja.*
-Örültem a találkozásunknak, de ha nem bánja.. bánod, *Biccent egyet.* lassan tovább állnék. Vár rám egy éjszakai repülés. Gondolom még összefutunk. Jó élyszakát... vagy jó ébrenlétet ha már erről van szó. *Újabbat biccent, majd komótos léptekkel elhagyja a Csarnokot. A bejáratból még visszapillant.*~Nem vagy e világi mi?~*Úgy gondolja sok mindent megtudott ezzel a találkával de vállalnia kell a kockáztatásának következményeit.*

*A démon is figyel azért továbbrais, hogy el ne ejtsen oylan információkat, amit nem akar, ám lényegében ez maximum afféle információ lehet, ami fajára utal, a többit nagyjából kiadhatja, elgalábbis ő így gondolja.* -Szerintema zért nem olyan nagy. SOk év áll még előttünk, biztosan lesz idedje önnek is, és nekem is körbe járni mindenfelé. *Vonja meg a vállát, majd a legközelebbi falhoz sétál, s nekitámaszkodik.* -Éjszaka? LEginkább éjszaka vagyok ébren... Nappalmeg éberen alszom, ha érti, mire gondolok. *Folytatja a beszélgetést, s ezúttal ő viszi tovább egy másik vonalon, miután visszakérdezett.* -És ön? Gondolom ön is, eléggé élettel telinek tűnik ilyen tájt is. Amúgy meg mit szólna ahhoz, ha tegeződnénk? VÉleményem szerint, sokkal egyszerűbb lenne úgy az élet, nem gondolja? *Ajánlja fel, s ez nála már egy lépés. Próbálja kielemeznia másik viselkedését, hozzállását a dolgokhoz, s végképp, nem árt, ha beszerez pár ismerőst, s olyanokkalis ismerkedni ekzd, akikkel későbbiekben jóban lesz esetleg. Egy barát jobb, mint egy ellenség a csatában.*

*Fél füllel hallgatja a másik beszámolóját, és közben néha bólogat egy kicsit. Amikor Ariel végez visszafordul hozzá a nézelődésből.*
-Hogy én? Valami ilyesmi... meg tudja kinyújtóztatom a tagjaimat egy kicsit. Soha nem árt az esti séta. *Mondja, közömbösen a választ. Látja hogy a másik igen szűkszavúan bánik az információkkal, hát ő maga is így tesz. Ennek ellenére nem hagyja leállni a beszélgetést, hátha a másik elejt pár morzsát aminek később hasznát veszi.*
-Tudja hogy van ez. Magam is csak nemrég érkeztem és oly hatalmas ez az épület... talán soha életemben nem fogom bejárni az egészet. *Jelentőségteljesen pillant a férfira. Pár másodpercig rajta időzteti borostyán tekintetét. Ariel gondolhatja hogy Ethal össze akarja zavarni, vagy meg akarja téveszteni... Erről szó sincsen. A sárkány egyszerűen hozza a mindennapi formáját. Gyakran átsuhannak futó érzelmek az arcán de ezeknek csak töredéke igazi, vagy jelentős. Ethal már rég megtanulta irányítani magát, még emberibb alakban is, és már sokan vétették hibát ellene: Alábecsülték, kiszámíthatónak hitték vagy csak egyszerűen úgy gondolták Ez a szerencsétlen balfék nem árthat nekem... . Mindannyian túl későn láttak át az álcán.*
-Szeretek éjszaka ébren lenni... maga? *Óvatosan puhatolódzik, lassan de biztosan kívánja elérni a célját.*

*A férfiú végighallgatja a választ, majd csak szimplán biccecent rá, s ismét megszólal.* -Értem. Jómagam is harmadik körös volnék. *Jelenti ki, így már tudhatják, hogy nagyjából egy szinten vannak, még ha más fajhoz is tartoznak. A faja az, amit akkor sem osztott volna meg Ethallal, ha ő megtette volna, ez a dolog eléggé fontos Ariel számára, hogy csak barátai tudhassák. Sőt, talán még azok sem, pontosabban közülük sem mindenki. Fajtársaival esetleg megosztja majd, hogy miféle szerzet is ő, de velük sem biztos. A legbiztonságosabb dolog, ha senkinek sem mondja el, persze ez bizalom kérdése, nah meg persze szintén a bizalomnak lehet könnyedén a jele is, ám ez egy dolog, amit kiérdemelni kell, mert nem terem minden fán.* -Tulajdonképpen csak gondoltam, hogy felmérem a rezidenciát is. Tudja, hogy van ez... Ki kell magam ismernem ezen a helyen, ha itt élek, nemde? *Nem csak arca érzéstelen, ám hangszíne sem nagyon van. Persze, ki lehet hallani jó fülekkel az érzéseket a hangjából, csupán jóval nehezebb. Mindig is próbált titokzatos lenni mások előtt, s ennek a "jutalma" most tér vissza, ennek a formájában. Sosem tudhatja, mikor jön jóla harc hevében, vagy épp csak egy "szópárbajban", ha képes a hangszínén változtatni saját akaratából, kedvére, s ezzel esetelg átverni ellenfelét, vagy épp csak elérni, hogy ne tudhassa az, hogy ő éppen dühvel fog támadni, vagy épp teljes higgadtsággal. Persze, attól még messze jár, hogy ezt a dolgot teljesen elsajátítsa, ám jó úton halad felé.* -És maga? Esetleg ön is csak körbenéz? *Teszi fela kérdést, majd pár lépéssel beljebb halad, s körbetekint. Arca kisebb mosolyra húzódik, de nem az az örömteli mosoly, inkább csak egy odaerőltetett.*

*A nyíló ajtó hangjára megáll, majd komótosan a bejárat felé fordul. Végigméri az érkezőt és komótosan elindul felé. A köszöntést hallván ő maga is üdvözli a másikat, akivel még nem találkozott ezelőtt. Senkivel nem találkozott még ezelőtt a felettesén kívül...*
-Szép jó estét önnek is. *Mondja egy kis túljátszással és fejhajtással megtoldva.*~Hmm... talán egy vámpír? Nem... hát persze...!~ A nevem Ethal. Úgy hiszem még nem találkoztunk. Harmadik kör, és amint látja, *széttárja maga előtt a kezeit, úgymond mutatva a termet* én is a Sötétség Stratégái közé tartozom, mint feltételezem maga is. *Meg áll egy biztonságos két méterre a másik előtt és onnan vizsgálja. Bár elvileg szövetségessel, sőt társsal áll szemben (hacsak nem felettessel) soha nem lehet elég óvatos a sárkány csak a saját fajtájával.* Mi járatban errefelé? *Töri meg a pár másodperces csöndet és visszafordul a terem bámulásához. Nem tudja kivel áll szemben, ha véletlenül fölötte állna Ariel, majd figyelmet szentel neki ha ezt ki is jelenti. Néha lép egyet-kettőt de mindig a másik férfi közelében marad.*

*Egy újabb sötétségben szolgáló alak lép be. Haja éjfekete, ruházata vérvörös, s kissé szokatlan viselet, sem ember, sem más lény nems zokott ilyesmit hordani. A ruházat alakja pont, mintha pikkelyekből állna össze, ám ez ténylegesen csak a ruházat. Sok lény jár errefelé mióta a hely megnyílt, s akad köztük olyan is, kinek talán ténylegesen pikkelyes a teste, Ariel nem tudja ezt még, friss hús, mint a legtöbben. Haja hosszú, átlagban hátának közepéig ér, elől, hátul s oldalt is lóg neki, ám mégsem zavarja őt semmiben, a haja nem korlátozza sem mozgásban, sem másban. Halk, koppanó hangok jelzik közeledtét, nem is törekszik arra, hogy halkan járjon, feleslegesnek találja. AZ ajtó már kinyílt, még tartja kezével, s beljebb lép, majd bezárja maga után a folyosóról nyíló átjárót. Bent nem sokan vannak, csupán egyetlen ember, mit ember, lény van bent. Ariel mindennemű érzés nélküli arccal lép közelebb hozzá, még nem találkozott vele azelőtt.*
-Üdvözlet. *Szólal meg lágy, ám mégis mély hangzású hangon.* -Ariel vagyok. *Mutatkozik be, majd elcsöndesül, várja, hogy társa is megtegye eme lépést, esetleg többet is kifejtsen magáról, s ezesetben esetleg ő is megteszi. Nem bízik azonnal másokban, épp ezért nem mondta el egyből sem rangját, sem azt, hogy mely fajból származik, hiszen ez, amenyniben esetleg ellenfélként kell a jövőben tekintenie szemben álló egyénre, még előnyére is várhat. Persze, mindez csupán a másik sötétségbeli stratégától függ, s a hozzáállásától.*

*Az ajtó halkan nyílik amint belép egy férfi. Magas - ám nem nyurga! -, kecses járású. Egy méregzöld-vörös köpenyt visel, alatta ugyan ilyen színben pompázó köntös takarja. Nyújthatna egészen művészi képet az alak, feltéve hogy csak nyaktól lefelé nézzük. Kicsit borzolt, alig vállig érő haja alól hegyes fülek merednek elő, borostyánszín szemei nyugtalanítóan pásztázzák a csarnokot. Az arca inkább hasonlít első pillantásra egy srácéhoz mint egy férfiéhoz de e mögött ott lapulnak egy elszánt férfi vonásai.*~Milyen üres itt minden... lépten-nyomon senkibe botlok...~*Morfondírozik magában. Csak a cipőinek tompa puffanásai vernek egy kis vízhangot az egyébként üres csarnokban. Elmélyülve tanulmányozza a falakat mintha valami iszonyat érdekeset látna, valójában viszont a repülésen jár az esze... Mert Ethal (mivel hogy így hívják az ifiút.. vagy öreget, ki tudja...) igen is képes a repülésre, de most emberi alakjába kényszerülve meg kell elégednie a lábaival. Két kis gyenge lábbal. Nem mintha problémája lenne ezzel az alakkal, sőt a többi sárkánnyal ellentétben szeret is így járni-kelni de néha illik megmozgatni a szárnyait is. Hiába gyakorol nap mint nap, és edzi magát, ez mit sem ér ha nem repülhet.*

Stratégák Csarnoka

A Sötétség főhadiszállása. Hatalmas, ovális terem. Fekete falai enyhén befelé dőlnek, a padlót sötét kövekkel rakták ki. A nyomasztó környezetet apró, gömbök világítják be, amelyek mindig a belépő mögé szegődve varázsolnak kék fényt az árnyak helyére. Amikor nincs feladatuk, egyszerűen fejmagasság fölött nyújtanak halvány derengést. Ezek a mágikus teremtmények engedelmeskednek a Sötétség összes tagjának, így ha azok kívánják árnyékba borítják őket vagy fénytengerrel árasztják el a termet.
A csarnoknak három bejárata van. Három masszív ajtó amely csak azok számára nyílik meg akik érdemesek a belépésre. Előttük éjjel-nappal szüntelenül egy-egy Fürkész- és Harci démon strázsál hogy jelenthesse és elpusztíthassa a hívatlan vendégeket.
A terem közepén lüktető pentagramma áll, közepén egy üveg asztallal. Ez a hely szolgál a különféle műveletek koordinálására. Aktiválására, az asztal felszíne valóságos maketté, illúzióvá válik. Bármilyen helyet képes megjeleníteni ahol a használója járt, amit látott. Normális esetben csak álló illúziót kapnak a stratégák de ha van állandó összeköttetésük a helyszínnel akár csaták menetét is végigkövethetik. Megfigyelhetnek bármit ami nincs komolyabb mágikus védelem alat.
A pentagramma továbbá fölerősít minden a teremben fojtatott telepatikus mágiát így könnyű akár távoli helyekkel is kommunikációt fojtatni.
A csarnok maradékát két részre oszthatjuk. Az első, a körterem háromnegyede, (itt találhatók az ajtók,) amelyben a fal mentén székek, és a köbe süllyesztett polcok kaptak helyet. Itt lehet megbeszéléseket és felkészülést fojtatni, vagy akár egy kis pihenésre is szakíthat időt az erre járó.
A második rész egy kör emelvény. Az ovális alakú terem egyik végében található, a faltól majdnem a Központig terül el. Ha föl lépünk a pár lépcsőn ami ide vezet föl a fénygömbök halványabbra fogják fényüket és a kékből bordóba színeződnek. Ez az a hely ami idézésekre és különböző praktikák végrehajtására lett megalkotva: A padlót előre elkészített pentagrammok vésetei, és újaknak előkészített, simára csiszolt kőlapok borítják. Maga az emelvény is egy Őrző Varázskörrel van körbevéve így semmilyen kívánatlan teremtmény nem juthat ki belőle. A magas plafonról örökké égő lámpás lóg alá, bármikor készen áll, hogy a lángjánál meggyújtsák az esetleges idézéshez szükséges gyertyákat, vagy hogy fényt biztosítson a precíz rajzolatok elkészítéséhez.

» Cormia Lee rezidenciája
» Nirvana Heavenly rezidenciája
» Elise Dupont, iskolatitkár rezidenciája
» Harc rezidenciája-
» A Védelem Rezidenciája - Csapdák, trükkök terme

A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

A sötétség rezidenciája - Stratégák Csarnoka

Similar topics

Similar topics